Pest Megyei Hírlap, 1985. június (29. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-24 / 146. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 146. SZÁM 1985. JÚNIUS 24., HÉTFŐ Értékes tapasztalatok íj goüffiatoklcal fölvértezve WSJiJ A hét vési pótválasztásokkal befejeződött közéle­tünk egyik fontos, döntő hatású időszaka. A mai napon vonzáskörzetünkben — Ecseren, Maglódon, Menüén, Sülysápon — megtartják az utolsó alakuló tanácsülé­seket is, amelyeken megválasztják az új tisztségviselő­ket, végrehajtó bizottsági tagokat, megyei tanácstago­kat. A különböző fórumokon a múlt héten többfajta ér­tékelés is napvilágot látott, a helyi választási elnöksé­gek is beszámoltak tapasztalataikról. Mi Járadi László, a monori városi jogú nagyközségi hazafias Népfront; bizottság titkárával beszélgettünk az eíökésr-ítés, a szer­vezés, mozgó '* 's, s a szavazás tanulságairól. lalják-e továbbra is ezt a mun­kát. A többség örömmel mondott igent, akik nemmel válaszol­tak, általában hajlott korukra, betegségre hivatkoztak. A le­hetséges új jelöltek felkuta­tásában, kiválasztásában, Mo- noron ez a vonzáskörzet többi településén is nagyon sok se­gítséget kaptunk a helyi párt­ós KISZ-szervezeí&ctől, a'gaz­dasági egységek vezetőitől. Szerintem az alapos előkészí­tést bizonyítja, hogy a mono­ri 55 tanácstagi körzet közül csupán egy helyen — a 8. szá­mú körzetben — . tartották szükségesnek a választók harmadik személy jelöléséi. — A módosított választási rendszer a HNF-aktivisták számára is új feladatot jelen­tett. Nem okozott-e gondot, értetlenséget, hogy minden körzetben legalább két jelöltet kellett állítani, vagyis saját ajánlásukat kellett gyakorlati­lag megkontrázni? — Mi ezt nem így fogtuk fel, ugyanis nem jelöltet és ellenjelöltet, hanem szerintünk két egyformán alkalmas sze­mélyt , javasoltunk. Előzőleg persze magunknak, s aktivis­táinknak is alaposan meg kel­lett ismerniük a választási tör­vény új vonásait. Utána min­den lehetséges fórumon igye­keztünk tájékoztatni a lakos­ságot is. A kiválasztás során először a régi, jól dolgozó ta­nácstagokat kerestük meg, őket kérdeztük meg, hogy vál­— Mit tapasztaltak, hogyan reagáltak azok a jelöltek, aki­ket nem választottak meg ta­nácstaggá? TJallgatom panaszosun- kát és a szemem se rebben. Hasonló ügyekben az alapfokú iskolát rég ki­jártam, még élénken em­lékszem az „első osztályra” is: jött a gázszerelő, hogy annak rendje és módja szerint rákösse a reduk- tort a palackra és a gáz­tűzhelyre. Tíz percet szor­goskodott, háromszáznál több forintokat számlázott, elvonulása után pedig a gáz, a szakember kezenyo- mával mit sem törődve, vi­dáman sziszegett kifelé egy számára tiltott helyen. Ek­kor kócmadzagot ragad­tunk, szigeteltünk, szét- és összeszereltünk magunk­nak, ingyen és szabályta­lanul, de tökéletesen, mert a gáztűzhely és a palack azóta is teljes összhangban és kifogástalanul működik. Az iskola utolsó osztálya pedig alighanem az volt, amikor szó nélkül vettem tudomásul, hogy a monori Eiszom amúgy igen hozzá­értő és udvarias szere­lője, televíziónk javítása után 96 forintos kiszállási díjat tüntetett fel a szám­lán. Vigasztalom is a pana­szost, de nem hagyja ma­gát, s ezt megértem, hiszen vele már felsőbb kurzuso­kat végeztet a Gelka buda­pesti tüzeléstechnikai üze­me. és súlyos ezresekben számolja a tandíjat. Rek­lamált náluk, válaszra sem méltatják, most újabb le­velet fogalmazott, másola­tát itt is hagyja a szerkesz­tőségben, de szóban is ér­zékletesen ecseteik hogyan vezették be családi házába a gázt. — Először jött három munkás, falat bontottak, véstek, vezetékeket húz­tak, szavam sé lehetett a kilencezer forintos szám­la miatt.. megdolgoztak érte. Később nőtt két sze­relő. deltáit érkeztek, két órakor már ott sem vol­tak, közben négy helyen hegesztették a csövet, egy végdugót készítettek, de szigetelni már nem tudtak, mert mint közölték, elfe­lejtettek szigetelőanyagot hozni —■ és mindezért újabb ezreket kellett fizet­nem ... Szöget ütött a do­log a fejembe, átvizsgál­tam a 13 997 forintos számlát és nem hittem a szememnek. Szerepel a számlán 12 méter gázcső 3075 forintos árral — ugyanezt az utókalkuláció már csak 1146 forint ér­tékben tünteti fel. Van az­tán 30 méter földi vezetek fektetése hatezer forin­tért — a vezeték egy része még ma is a föld felszínén pompázik. Van még tizenkét méternyi cső védőburkolat-készí­tése — holott, mint em­lítettem, a szerelők csak hegesztettek, igaz, ez a mozzanat külön 816 fo­rintomba került. Akadt olyan cső, amely éppen hiányzott, azt én Pestről a saját költségemen ho­zattam meg, de az utó­kalkulációban „központi raktárból beszerzett anyag­ként” számolják fel. Olvasónk, ahogy sorolja, egyre dühösebb lesz, végül azzal búcsúzik: ha a „ta­nulópénzt” az üzem nem lesz hajlandó visszatérí­teni, lesz reklámja a kö­vetkező munkáihoz, hi­szen Monoron a készülő gázvezetékekre egyre töb­ben kívánnak csatlakozni. A ttól tartok, a gázbekö- tések a magánvállal­kozóknak hoznak majd munkaalkalmat, csak győz­zék. Monor, a gázvezeték különböző ütemeinek ki­épülésével aranybánya a tisztes vállalkozónak. Álla­mi vállalatnak miért éri meg, hogy pontatlan, rossz, fantommunkáért is napú pénzt feltüntető számlával ezt veszni hagyja, s hogy a reklamációra még csak nem is válaszol? K. Zs. — Sok tanulságot hozott az új választási rendszer. Ezek közé tartozik, hogy az embe­rek igenis tisztában vannak jogaikkal, lehetőségeikkel, fe­lelősségükkel. Azokra voksol­tak, akik szerintük a legjob­ban tudják szolgálni a körzet­ben környezetük érdekeit. Mindemellett elenyésző volt azoknak a jelölteknek a szá­ma, akik a póttanácstagsághoz szükséges szavazatokat sem kapták meg. A póttanácstagok számunkra továbbra is érté­kes, fontos közéleti emberek. Az alakuló tanácsüléseken szinte mindegyiküket bevá­lasztották valamelyik bizott­ságba. Szeretnénk mi is be­vonni őkét a HNF aktívaháló­zatába, hogy fölfrissítsük, na­gyobb lendülettel folytathas­suk a munkánkat. — Hogyan változotfa tes­tületek összetétele? — Szerintünk mindenütt nagyobbak az esélyek a szín­vonalasabb, jobb munkához. Ütőképes, fiatal, új gondola­tokkal fölvértezett testületek alakultak, örvendetes, hogy a korábbinál több. köztisztelet­ben álló személy — például pedagógusok, orvosok — vál­lalta a megtisztelő közéleti megbízatást — mondta Jára­di László. — Voltak negatív tapaszta­latok is? — Akadtak, s ezeket is ala­posan át kell gondolrrirki kell értélielni. Véleményünk sze­rint például nem biztosan az a helyes, hogy a községek el­sőszámú vezetőinek, a tanács­elnököknek a munkájáról, sorsáról a választók' egy szűk csoportja, az adott körzetben élő 200—300 ember döntsön. Lehetséges, hogy tevékenysé­güket az egész község lakossá­ga másképp értékeli — hívta fel a figyelmet Járadi László egy olyan témára, amely gyak­ran került szóba az elmúlt na­pokban. — összegezve a monori von­záskörzetbeli tapasztalatokat bátran ki merem jelente­ni, hogy az új választási rend­szer beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Az állampolgá­rok nagyobb lehetőséget kap­lak rá — és éltek is vele —, hogy választottjaikon keresz­tül a jövőben jobban beleszól­hassanak lakóhelyük fejlődé­sének irányításába. V. J. Megkezdődtek a gépszemlék Kalászt kívánnak a kombájnok A kép kontrasztja szembeötlő. A festői szépségű völgykatlant két oldalról erdősáv szegélyezi, a túlsó vé­gét serdülő kukoricás zárja le. Bejáratánál aszfaltút csíkja sötétlik, de ott is zöldellő akácfák állnak sorfalat. A frissen nyírt füvön még a bágyadtan ébredő nap is megcsillogtatja a harmatcseppeket... Egyszeresük föl­dübörög néhány hatalmas erejű motor. széles, emberma­gasságú gumikerekek tipornak végig a pázsit simaságú legelőn. A kipufogó gáz erős szaga az olajéval, a friss festékével és a fű illatával keveredik. A sárga, kék, zöld gépek szabályos alakzatba sorakoznak. Bevetésre kész a hadsereg: kezdődhet a vonzáskörzet első aratási gép­szemléje a Monori Állami Gazdaság kerületében. A szemlebizottság tagjai már jókor reggel megérkeztek, még­is várni kell néhány percet, hátha még a környékbeli gaz­daságok meghívott szakembe­rei közül is többen befutnak. Azután Kis Lajos, a gazdaság igazgatója dönt: — Mi fölkészültünk, lássunk munkához, mert a gépek a kombájnok kivételével munká­ból jöttek, munkába mennek. Sok a dolgunk, a bepótolni va­lónk. Látványnak is impozáns a Claas Dominátorok, a Rába- Steigerek, a FlAT-erőgépek, az IFÁ-k, MTZ-k hadrendje. A szemlebizottság tagjai, a vendégek elismerően veszik tudomásul, amikor egyikük kérdésére az igazgató kijelenti: ezt a gépparkot 100 millió fo­rintért sem adná oda: Természetesen nem csupán a gépek pénzbeni értékéről van szó, hanem arról is, hogy a több körzet határában gazdál­kodó mezőgazdasági nagy­üzemben kialakult a korszerű termelési szerkezet, megterem­tették az erdményes munká­hoz szükséges technikai hátte­ret. Olyan képzett szakember- gárdát tudnak kiállítani, ami­nek aligha van párja a kör­nyéken, A rendőrség, a tűzoltóság és a megyei munkavédelmi fel­ügyelőség szakértői azoknál a gépeknél kezdik a szemlét, amelyeknek a legsürgősebb a dolguk. Futómű-ellenőrzés, vi­lágításpróba. kézifékkapcsolás, oldás, okmányellenőrzés. A te­herautók egymás után indul­nak a fékpróbára. — Eddig minden gép kivá­lóan vizsgázott----mondja a fi atal rendőr —, két apró hi­bát találtunk mindössze: a gépkocsivezetők közül ketten elfelejtették aláírni saját jogo­sítványukat. Az ügyeletes szerelők béké­sen álldogálnak a háttérben beavatkozásra készen, de hiába. Minden előírásszerűén műkö­dik. A kombájnosok is ráérő­sen beszélgetnek, rájuk utoljá­ra kerül sor. Sok közöttük az ismerős arc, hiszen évek óta kipróbált gárda arat az álla­mi gazdaságban. A rangidős közöttük id. Bányai Sándor, aki az év elejétől már nyug­díjas : — Hát csak nem bírtam megállni — utal egy régebbi beszélgetésünkre. — Itt va­gyok megint. De most már nem szabad rohanni — teszi hozzá huncutul. — Megszólnak a fiatalok, hogy minek kapkod ez az öreg nyugdíjas. Azt már később tudom meg Szabó István- kerületigazgató­tól, hogy a teljesítményrekor­dot éppen az idősebb Bányai Sándor tartja: Claas Dominá- torával egy nap alatt 17 vagon búzát takarított be. Igaz, ak­kor különösen gazdag volt a termés. — Sándor! Olvasta a Ma­gyar Mezőgazdaságban megje­lent pályázati felhívást? — kérdezi a kerületigazgató a fiatalabb Bányai Sándort. — Itt van a gépben, előve­gyük? — kap a szón azonnal Klement Pál, a kombájnok szerelője. Munkatársai szerint arany keze van,, de a jó gon­dolatokért, ötletekért sem megy a szomszédba. Ebben úgy tűnik, hasonlíta­nak egymásra a fiatalabb Bá­nyaival, akinek már jó né­hány újítását honorálta juta­lommal a gazdaság vezetése. — A dőlésmérő megvan még? — jut eszembe egy a sok közül. — Itt van fölszerelve — invitál a Claas Dominátor fül­kéjébe, s újra elmagyarázza az ötletes, egyszerű műszer mű­ködését, amelynek az a felada­ta, hogy jelezze, mikor kerül ve­szélyes helyzetbe a gépmonst­rum például a péceli dombo­kon, ahol tavaly egy IFA is felborult. — A többi gépben is van ilyen? — Sajnos nincs. Nem futja az időmből, hogy többet is készítsek, pedig a gazdaság hozzájárult, hogy értékesít­sem. De hát akkor kellene egy fröccsöntő, meg egy jó mene­dzser is. Én nem vehetem a nyakamba az országot, hogy házaljak az újításommal. Közben a szemlélők már a traktoroknál tartanak. Megy minden mint a karikacsapás, hiszen ott is minden rendben. A gazdaság üzemi lapjának fotósa derűs pillanatot kap el: az igazgat^ először csak kívül­ről barátkozik az egyik FIAT- traktorral, de azután az ülését, a berendezéseit is kipróbálja. A szemlélőbizottság olyan lendületbe jön. hogy a gépek közelében parkírozó — a ven­dégeket szállító — mikrobusz szunyókáló vezetőjét is föléb­reszti, aki meglepetten tiltako­zik: nem, ő nem tartozik a szemlézendők közé ... A gépek ellenőrzése hama­rosan befejeződik, a vonzás- körzet első gépszemléje körül­belül másfél-két órát tartott. Következik az értékelés. Kis Lajos igazgató derűsen biza­kodó: — Azt hiszem nem túloztam, amikor azt mondtam, becsület" tel fölkészültünk. Nem az el­lenőrzés miatt — ne értsék fé'lre —, hanem a dolgozóink biztonsága, a jó eredményes, pontos munka érdekében. Az élet megy tovább, amelyik gé­pet az előbb még itt láttak, le­het, hogy már úton van Dó" nos, vagy Sülysáp felé. Göbölyös Pál rendőr száza­dos, a monori rendőrkapitány­ság közlekedési alosztályának vezetője. — Kitűnőek a járműveik. Két apró fékhibát találtunk csupán, de utánállítással azok is kiküszöbölhetők. Gratulá­lok a szerelőik jó munkájá­hoz. Hasonlóképpen vélekedik a tűzoltóság, a munkavédelmi felügyelőség két szakembere is. Garantáltnak látják —r mondják — a biztonságos „különleges esemény” nélküli aratást. Zubor György, a monori pártbizottság munkatársa: — A vonzáskörzetben a Mo­nori Állami Gazdaság rendel­kezik a legnagyobb géppark­kal, de ez önmagában kevés lenne. Mert meggyőződhettünk arról is, hogy a karbantartás, a javítás folyamatosan magas színvonalú. Ezt a gépszemlét azért rendeztük bemutató jel­leggel. hogy a környező gazda­ságok szakemberei ilyenkor is találkozhassanak, véleményt cseréljenek megbeszéljék az esetleges kölcsönös segítség- nyújtás feltételeit Kár, hogy ezúttal ősak a Ferihegy, a Rá­kosmezeje és a pilisi Arany" kalász Tsz vezetői jöttek el. A többiek sajnálhatják távol- maradásukat, mert hasznos tapasztalatokat gyűjthettek volna. Amikor a rövid értékelés után a vendégeli hazafelé in­dulnak, a gépszemle színhe­lyéül kiválasztott völgyben már csak egy személyautó ár­válkodik középen. A gazda­ságban a munka folytatódik, az emberek várják az aratás kezdetét, kalászt kívánnak a kombájnok. VeroszUi János Indulnak a fékpróbára Mutnéfalvy Zoltán felvétele Előrendeléseket is elfogadnak A monori MEZŐGÉP Vál­lalat ceglédi gyáregységének tavalyi terve 101 millió forint termelési érték volt, az Idei feladatokat már 110 millió forintban határozták meg, ki­kötve, hogy kazánokból 87,2 millió forint, húsipari gépek­ből, berendezésekből 22,8 mil­lió forint értékben kell gyár­taniuk. Most, az első félév vége felé a ceglédi gyáregy­ség igazgatója, Joó Gusztáv összegezte, mennyire jutottak. Díjat nyert —• A vállalat profiltisztítást határozott el, és ez döntően megváltoztatja eddigi gyárt­mányösszetételünk -?t. A jól bevált és könnyen eladható KLV—342—B. típusú kazánt elvitték tőlünk, helyette kezd­tük gyártani a Rádiusz elne­vezésű gázkazánokat. A pia­con kicsit megkéstünk, későn jelentünk meg, ez bizony a rendelésállomány csökkenését jelentette, ami nem jó dolog, ötvenhétmillió forint hiányt jelent. Nem fájna a fejünk, ha a másik kazántípus, a gáz-, olaj- és széntüzelésre alkal­mas maradt volna meg. Ter­mészetesen kisebb teljesítmé­nyű kazánokat sorra, folya­matosan gyártunk. JÓL bevált a Monor—28-as típusú, szi­lárd tüzelésű, kétaknás és folytonégő. Saját gyártmány­fejlesztésű kazánjainkat min­dig a megrendelt mennyiség­ben gyártjuk le. Mint az igazgató említette, a jelentkezett hiányt remé­nyeik szerint más megrende­léssel fogják pótolni. — Az Alkotó ifjúság pályá­zaton díjat nyert egy Vibro- kazán. Rövidesen ezt kezd­jük gyártani. Remélhetően si­keres termék lesz. A BNV-n négyféle kazánnal jelentünk meg és előrendel :'^íket fogad­tunk el. Bérfejlesztés Egyéb gyártmányaik terü­letén úgy állnak, hogy a hús­ipari gépek és berendezések gyártására a kapacitás 35 százalékosan lekötött, a töb­bire megrendelőt keresnek. Dolgoznak külföldi rendelés­re, az NDK-nak és Csehszlo­vákiának húsipari gépeket ké­szítenek. Itthon több húsipari cégnél kezdődött el rekonst­rukció, ami megrendelést, munkát jelent a ceglédi gyár­egységnek is. A PENOMAH ceglédi gyá­rában és a szegedi szalámi­gyárban rekonstrukció kezdő­dött. Ehhez mi kifejlesztettük az automata hústöltelék-da- raboló gépet, önálló mun­kánk lesz egy olyan gépsor el­készítése, amelyen az elhullott állatokat dolgozzák fel hasz­nos anyagnak. Erre igencsak igényt tartanak a vágóhida- kon és az állattartó telepeken egyaránt. A nehézségek ellenére nem zárult rosszul az első negyed­év. Képződött 670 ezer fo­rintnyi nyereség, az emberek­nek 4 százalékos bérfejlesz­tést tudtunk adni. A mun­káslétszám kiegyensúlyozott, bár szakmunkástanulót többet is tudnánk foglalkoztatni. ' Kevesebb selejt Joó Gusztáv elmondta: nagy figyelmet fordítanak az anyagfelhasználásra, a selejt kiküszöbölésére. Megkövetelik a rendszeres, szigorú ellenőr­zést. A harmincöt és fél mil­lió forintos raktári szintet hu- szonkilencmillió 200 ezerre szeretnék csökkenteni. Év vé­géig még bőven lesz mit ten­ni, hogy nyereséggel zárhas­sanak. (ISSN 0133—2851 (Monori Hírlap) Tandíj, ezresekben

Next

/
Thumbnails
Contents