Pest Megyei Hírlap, 1985. június (29. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-22 / 145. szám
NAGYKOROS! A PEST, MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 145. SZÁM 1985. JÜNIUS 22., SZOMBAT Jövőjük biztos fedezete I munkát vétek elszalasztani Két hónap híján kereken 3 esztendő telt el azóta, hogy a Mészáros János Termelőszövetkezet műszaki segédüzemága mindenestől szakcsoporttá alakult. Az addig még csak hírből ismert vállalkozási formába tele reményekkel, s mond hatjuk, örömmel vágott bele a forgácsolókból, lakatosokból álló gárda. Íme, náluk is felcsillant mindama lehetőség, amiket csak független gazda minőségében lehet kihasználni, számolva azzal, hogy viselniük kell a törvényszerűen jelentkező összes kockázat veszélyét is. Mi történt azóta? Javukra billent Bizonyára nem volna minden tanulság nélkül az utóbbi 3 év elemzése, de a hangsúly most az összegzésen van. amit bátran megfogalmazhatunk úgy. a szakcsoport képes volt talpon maradni. Utólag, a sejtett vagy váratlan buktatók ismeretében értékes minősítés nek számít az is, ha mostanáig jóformán csak szintentartást emlegetünk, hiszen meglehetősen éles versenyben kellett pozíciót teremteni. Volt idő, amikor az egyre- másra alakuló vgm-ek egyszerűen elszipkázták előlük a munka java részét. Olcsóbb árajánlataik, a megrendelőhöz való közelségük behozhatatlan előnynek tűnt, csakhogy . megrendelő-gyártó kapcsola tában létezik egy harmadik domináns elem is. ami olykor- döntő is lehet: a határidő. Betartása mindkét félnek csak hasznára válik. Sok esetben a korrekt módon teljesített vállalásaiknak köszönhető, hogy a mérleg serpenyője — a szakcsoport mércéjével* mérve — lassan-lassan a javukra billent. Ma azt mondják, túl vannak a krízisen, a 35-ös esztendőben nem fognak szűkölködni a munkában, sőt a kelleténél több ajánlat i s érkezett, sőt mostanára inkább a kapacitás- szint tűnik alacsonynak. A létszámbeli bővítésére azonban nem sok remény van. a magas szintre emelt teljesítménykövetelmény, a kedvezőtlen SZTK-támogatás visszariasztja az esetleges jelentkezőket. Ez tulajdonképpen a kisebb gond, ugyanis objektíve sincs lehetőségük a személyi, technikai bővítésre, legfeljebb az amortizációt ellensúlyozandó lassú korszerűsítésre, amit a szövetkezet vállalt magára az ügy kizárólagos kezelőjeként. A munkát azonban vétek elszalasztani. Máté Tibor, a szakcsoport elnökhelyettese szerint van megoldás. — A bedolgozó hálózat bővítése látszik a legcélszerűbbnek s kivitelezhetőnek. Jelenleg 24-en vannak, zömmel vidékiek, akik jobbára önálló vállalásokat teljesítenek ellenőrzésünk mellett, valamint megkapják azokat a munkákat, amiket idebent már nem győzünk elvégezni. Ez eddig mintegy 10 százalékát tette ki a bedolgozói volumennek, úisb- ban pedig legalább 15—20 főre van még szükségünk, hogv eleget tehessünk a megbízásoknak. Stabil kapcsolat Ismerve a múlt nem kevésbe kellemetlen zökkenőit, lehet, hogy ez már látszólag kevésbé fontos részkérdésnek tűnik. Viszont egyedüli útja a kapacitásnövelésnek, ami egyben az anyagi gyarapodást is feltételezi. Mert nincs az a kollektíva, mely csupán a szintentartással is megelégszik, noha 6—10 ezer forintot, túlórával 13—14 ezret is megkeresnek tagjai. — Szépen javult az itt dolgozók keresete, az összered- ménnyel azonban mégsem lehetünk elégedettek. A múlt évben 19 millió forint árbevételt értünk el, ebből kifizetve a 12 százalék bérleti díjat a szövetkezet felé, hozzátéve az egyéb kiadásokat, gyakorlatilag nyereség nélkül zártunk, A kilátásainkat megítélve idén 20 millió forint árbevételre számítunk összességében, s ha fenti terveink is igazolódnak, ebből 6—3 százalék nyereség realizálódhat — folytatja az elnökhelyettes. Nem mondhatjuk, hogy elhamarkodott optimizmus rejlik a számvetés mögött, sok stabil kapcsolat feltételezi a jövőre nézve a biztos munkát. Főleg Mezőgép-vállalatoknak dolgoznak, részvállalás formájában gyártják a mező- gazdasági gépekhez való alkatrészeket, ipari üzemeknek szállítószalagokat. csapágyházakat, felhordóláncokat, ez utóbbiak készítését verseny- tárgyalás útján nyerték el, biztosítva vele mintegy 5 évre szólóan a folyamatos elfoglaltságot. Aztán előfordul, hogy soron kívül is érdemes a megbízó kívánságának eleget tenni, noha az olykor feszített tempót von maga után. A túlórázásra bőven adott a lehetőség, azonban nem kell csodálkoznunk, hogy kevesen vannak, akik rendszeresen élnek vele. A darabbéres teljesítmény választ ad rá. hogy a 8 óra múltán miért nem akaródzik a gépek mellett maradni. Eredeti gárda Mégis elvétve akad, aki elégedetlen helyzetével, kitűnik ez abból a ragaszkodásból is, amit akár számszerűen is igazolhatunk, a létszám 90—95 százalékát ma is az eredeti gárda képezi. Ennyire bíztak a szakcsoport jövőjében? Nos, ezt nem állítják határozottan, hiszen jól tudták, az önállósulás után a szövetkezetnek még csak nem is partnerei, hanem elkötelezettjei lesznek. Saját ügyességüktől, erejüktől függ minden további lépés sikere. Ez utóbbiakban viszont fenntartás nélkül hittek, s nem alaptalanul, hiszen bárhogy alakulnak dolgaik, ezek lehetnek egyedüli biztos fedezetei boldogulásuknak. Mikiay Jenő Szombaton A nagyteremben Egy asszony visszanéz. Magyar film. Előadás 6 és 8 órakor. A stúdióteremben Aüm és szamara. Színes szovjet mesefilm, fél 4-kor. Trombitás. Színes magyar film. (Csak 16 éven felülieknek!) Fél 6-kor. A kertmoziban Fantom az éjszakában. Színes, szinkronizált amerikai bűnügyi film. Előadás 9 órakor. Vasárnap A nagyteremben Egy asszony visszanéz. Magyar film. Előadás 4, 6 és 8 órakor. A stúdióteremben Alim és szamara, fél 4-kor. Trombitás. Fél 6-kor. A kertmoziban Fantom az éjszakában, 9 órakor. Dolgoznak a magozógépek A zsengét honi boltok kapják Az esőzés akadályozza a borsó betakarítását Majdnem ezer tonna borsószem érkezett, s ebből közel 1400 tonna készárut gyártottak. Imigyen néz ki az idei borsószezon első 8 napjának mérlege a konzervgyárban Mint mindig, az I-es üzem most is teljes kapacitással állt rá a friss nyersanyag fogadására, s rá egy hétre — a minap — a Il-es telepen is beindultak a borsóvonalak. — Milyenek az első benyomások? — tettük fel a minden évben ismétlődő kérdést Magyar Ambrusnak, az I-es üzem vezetőjének. — A borsó jó minősége alatt' leginkább a zsenge állományú nyersanyagot értjük, a kezdeten erről még nemigen lehetünk rossz véleménynyel, inkább az is a baj, hogy az első tételek túlságosan gyenge szemeket tartalmaztak. Ezért nagyobb gonddal, odafigyeléssel kellett a feldolgozást irányítanunk, hogy ezekből is megfelelő állományú késztermék kerüljön le a vonalakról. — Az üzem megkapja-e napi „fejadagját”? — A tavalyihoz hasonló összmennyiséggel számolunk, de a fentebb említett adatok még a kezdeti lassúságot példázzák, hiszen ez napi lebontásban alig több mint 100 tonna nyersanyagot jelent. Üzemünk kapacitása a 4 feldolgozó vonallal, s a műszakonkénti 90 fős létszámmal 3S0 tonnát képes naponta fogadni, és feldolgozni. A kiadósabb esőzések azonban napokra megállítják a betakarítást, aztán meg lökésszerűen jönnek a szállítmányok, s e tempóval igen nehéz lépést tartani. Így kezdtük a szezont, azóta 300 tonnára emelkedett a napi mennyiség, sajnos a gond megint csak az, hogy a műzakok között egyenetlenül oszlik meg, a forgalom zömmel délután, éjjel bonyolódik le. — A késztermék útja hová vezet?. — Azonnali kiszállításra kerül, a jelenlegi összetétel 3 éle szemnagyság szerinti szétválasztást tesz lehetővé. A legkisebb, vagyis a, legzsengébb P 3-as jelzéssel a hazai fogyasztókhoz kerül, a többit szovjet, és NDK piacra küldjük, az 1/2-es egységekkel pedig svéd megrendelést elégítünk ki. A borsóvonalon tehát így fest a pillanatkép, nézzük mi a helyzet a gyümölcsüzemben. Harmadik hete tart a meggyszezon, Tóth János üzemvezető elmondta, idén 2 ezer tonna magozott meggybefőttét szándékoznak legyártani, ennek 70 százaléka NSZK-, a többi holland exportra meg^y. — Kapacitásunkat ezzel egy időre le is kötöttük, amíg tart a meggyből, a többi gyümölcs feldolgozását elsősorban a ceglédi gyáregység végzi. Tz- és dzsemgyártó üzemrészünkben ugyancsak a friss gyümölcsöt használjuk, a minap fejeztük be 101 tonna szamócadzsem gyártását, amit amerikai exportra küldtünk, most pedig — ugyanoda — 60 tonna meggydzsem készítésébe fogtunk bele — fejezte be rövid tájékoztatóját az üzemvezető. —ay I gép szint® mindent tud Korszerű, nagy teljesítményű, amerikai gyártmányú Twistoff lapkagyártó soron készülnek a befőttes (konzerves) üvegek zárófedelei, az úgynevezett lapkák a Nagykőrösi Konzervgyárban. A szinte mindent tudó gép műszakonként 130 ezer darabot gyárt a lapkákból. Felvételünkön: Farkas Györgyné, a vonal kezelője a gépet ellenőrzi működés közben. Hancsovszki Jänus [elvétele Középiskolás úszóverseny A strandfürdőben rendezték a középiskolások városi úszóversenyét. Az érettségik és a tanév végi osztálykirándulások miatt mindössze 31-en; de annál lelkesebb?!? ■ vetélkedtek. Egyetlen szakmunkásképzős mellett a többiek mind gimnazisták voltak és valamennyi oklevelet ők vihették el. I—II. évfolyamos leányok, 50 méteres mellúszásban (7 induló közül): 1. Pesti Enikő 55; 2. Kosa Márta 58,6: 3. Szőke Tünde 63 másodperc. III—IV. évfolyamos leányok, 50 méteres mellúszás (4): 1 Csábi Anna 54,2: 2. Kecskés Györgyi 64; 3. Pázmány Patricia 65 mp. I—II. évfolyamos fiúk, 50 m-es mellúszás: 1. futam (7): 1. Kiss Tamás 43; 2. Susán Kalásziéi koszorú Kocsira került a vendégoldal Elődeink júniusban már kalapálták a kaszákat, készültek az aratásra. A kaszakala- pálás nehéz művelet volt, nem mindenki értett hozzá. Akinek nem volt éles a kaszája, annak nagyon nehéz dolga akadt az aratásban. Tanították is az öregek a fiatalokat: .Verd meg, fiam, jól a kaszát, mert ha nem vered meg, ő ver meg téged, úgy hogy megemlegeted, egész nap izzadni fog a hátad.” Vigyázott is mindenki a kaszájára. mért valóban csak „jó szerszámmal lehet jól dolgozni”. Kölcsön nem adták senkinek. betartva a közmondást: .Kaszát, pipát ne adj kölcsön sose.” Mert ha egyszer kicsorbult az éle, már el is lehetett dobni. jtemre verték A kasza, sarló, böbő (nagy gereblye) készenlétben állt, várta az aratást, a gabona érését. A régi hagyomány szerint .Péter-Pái már kaszál”, ennek az időpontja június 29- 30-a. Az időjárás szabta meg egyébként, hogy előbb vagy utóbb. A rozsot viaszérésben, a búzát teljes érésben vágták. Hajnalban megcsavarták az egész napi kötelet a gabonából és azzal kötötték be a kévéket. A kévéket keresztekbe rakták úgy, hogy minden oldalról érje a levegő. Tizenöt kévét tettek egy keresztbe, a tetejére meg a „napot”, a felső kévét, amit két oldalréjj lekötöttek. hogy szét ne vigye szél a kereszteket. Amikor a gazda learatta az összes gabonát, akkor kezdték a behordást lovas kocsival, vagy ökrös szekérrel, kinek mije volt. A. kocsira ilyenkor rákerült a vendégoldal, ez jól megnövelte a szekér rakodóterét. A „hordás” júliusban, a legnagyobb melegben történt, amikor ember, jószág tikkadt a hőségtől. Egy alkalommal megkérdezték az egyik ökrös gazdától, mivel alig haladt a szekér: — Bácsi, mennek azok az ökrök vagy állnak? — Mennek azok — felelte a gazda. — Állnak azok — mondta a kérdező. így folytatódott a párbeszéd. Az ökrök menték ugyan, de lassan, ami haladásnak alig látszott.. Ha lassan is. de behordott mindenki a szérűre, a kertbe. Asztagba rakva várták a tüzes gépet, a cséplőt. A cséplőgép elődje a kézi csépfa volt, amikor még ezzel verték ki a gabonából a szemet. Egy napi kézi cséplé- sért egy véka búza volt a fizetség. Ezt ötös csapatokban ütemre verték, és egy görbe fogú gereblyével kirázták a szalmát. Alberti községnek fél földterülete a gróf Szapáry birtoka volt. Ö szerződött aratókat vett fel. Az arató tizedébe vállalta a munkát, minden 10. kereszt az aratóé volt és annak ötödé a marokszedőé. Aratás után a földön lévő gabonakereszteket a gróf szérűjére hordták, először a grófét, aztán pedig az aratókét külön asztagba. He »i világnál A gróf földjét a bérlőnek adta ki és az dolgoztatott. Harminchat pár arató is volt egy nyáron. Az aratók kint aludtak a kazal vagy a gabonakereszt tövében, mert hajnaltól késő estig arattak, sokszor még holdvilágnál is Az asszonyok a faluból gyalog vitték az ebédet 4-5 kilométerre a férjüknek, a fiuknak. Amikor vége volt az aratásnak, az aratók rezesbandát fogadtak és úgy vonultak énekelve a nagyságos úrhoz, a bérlőhöz. Gyönyörűséges aratási koszorúkat fontak gabonakalászokból, színes szalagokkal díszítették, és amelyik a legjobban megtetszett a nagyságos úrnak, azt jutalmazta. Az aratók ilyenkor vacsorát, bort kaptak és táncoltak, mulattak. Van is róla egy régi aratási nóta: Adjunk hálát az Istennek összesen / Befejeztük az aratást rendesen. / Hail- játóx-e ti arató.eányok, / Talán bizony mulatságot kívántok? f Húzd, rá cigány, hadd szóljon hát a banda. / Az arató ne álljon itt hiába! / Gúzsbakötés A .földasúr az aratás ideje alatt rendszeresen meglátogatta áz aratóival. Az első látogatásiról szokás volt a gúzson notes: a legügyesebb kettőző gabonából lont kötéllel oda- szaladt az úrhoz, körülkotötle. Ha ez jól sikerült, az jutalmat kapott. Sz. NI. meséli, hogy az édesapja első kaszás volt, ő pedig kettőző Mondja nek:: — ham, tudsz jól szaladni? — Tudox, apám! — No. akkor, ha meglátod a grófi hintát a. sarkon befordulni, akkor nagyon szaladj és kösd gúzsba a grofot! — Úgy lesz, apám! Amikor megláttam, hogy a sarkon befordul a gróf hintó- ja. eldobtam a sarlót, szaladtam a kötéllel, „gúzsbakötöt- tem” a grófot és a kisasszonyt. Kérdi a gróf tőlem: — Ki az apád? — Az én apám, az. első kaszás. — Ügyes fiú vagy, fogd! — mondta és két 5 pengőst adott, ami akkor nagy pénz volt. A gúzsbakötés jelképes szokás volt, hogy lássa a gazda, milyen jó az idei gabonatermés. és kívánság is egvben. hogy jövőre még jobb legyen! Kovács Károlyné Pál 44; 3. Benedek Péter 47 mp. 2. futam (7): 1. Eszter Pál 47; 2. Mézes Norbert 50; 3. Váradi Szabolcs 52 mp. 3. futam (6) : 1. Nagy Gábor 35 (ez volt á nap legjobb 'iSőéredmé- nye), 2. Kiss Tamás 35; 3. Susán Pál 38 mp. Ütíürűk kispályán Vecsésen rendezték a XXI. nyári úttörő-olimpia Hí. kor- csoportos kispályás labdarúgó kisterületi vetélkedőjét. 2x20 perces játékidejű mérkőzéseket vívott a részt vevő 6 csapat. A körzetüket képviselő Kossuth-iskolásoS; (Balázs Zol- ' tán — Horváth Róbert, Kőműves István, Kustár Csaba, Fajka László, Koffer Ferenc, Ugi- Rácz Tibor, Molnár Lajos, Kurgyis Attila, Juhász Béla) jól játszottak, da a szerencse kissé elpártolt tőlük. A ceglédi Táncsics iskolától fölényük ellenére 1-,0-ra vesztettek, majd a maglódiakat 4-1-re legyőzték. Jobb gólkülönbséggel végül a kisterületi 3. helyen végeztek. NEFAG-cs villámtorna Városunkban, a Vági-Jakó- telepi és a Petőfi-iskolai bitumenes pályán rendezték a Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság jubileumi kispályás labdarúgó villámtor- náját, amelyen a cég 9 üzeméből 8 képviseltette magát. A nagykőrösi üzem (Kecskés Imre_— Molnár István, Uhri.n Tamás, Száraz János, Varga Imre, Deák Péter, Papp Zoltán) összetételű csapattal jól játszott. A tiszafürediek elleni 4-2-es és a szajoliak elleni 6-0-ás győzelem után a döntőben a szolnoki központtól nagy csatában 2-1-re alulmaradtak, s végül a második helyen végeztek. Szombati sportműsor Atlétika Kecskemét: Bács-Kiskún megyei nyílt utánpótlás bajnokság. Birkózás Toldi-tornacsarnok, 10 óra: országos felnőtt II. osztályú kötöttfogású bajnokság és egyben Miskey Árpád emlékverseny. Kczi’abda Kinizsi-sporttelep, 15 óra; Nagykőrösi Konzervgyár Kinizsi ifi—Tököl! KSK ifi. 17 óra: Nk. Kgy, Kinizsi—Tököli KSK, megyei férfi I. osztályú bajnoki mérkőzés. S. Z. ISSN 0133 2708 (Nagykőrösi Hírlap)
