Pest Megyei Hírlap, 1985. június (29. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-22 / 145. szám

PEST 1085. JÚftlUS 22., SZOMBAT A választok bizalmából Szigeíszentmikiós körzetében Folytatjuk a Szigetszentmiklőson és körzetében íekvő községek jú­nius 8-án megválasztott tanácsta­gok és póttanácstagok névsorának közlését. SZIGETSZENTMIKLÖS 1. vk. tanácstagja: Nagy Józscf- né Fölmér Éva pártmunkatárs, póttanácstag: Tinyei János mun­kaügyi csoportvezető. 2. vk. Pót- Valasztás. 3. vk. tanácstagja : Rud- nai Attila építési üzemvezető, pót­tanácstag: Takács Miklós sze­mélyzeti osztályvezető. 4. vk. ta­nácstagja: Sánta Péter műszaki koordináló, póttanácstag: dr. Ne­dű József körzeti fogorvos. 5. vk. tanácstagja: Gyürke Károly tan- műhelyvezető, póttanácstag: Kán­tor Pál üzletvezető. C. vk. tanács­tagja: Szabó Béla rendészeti ve­zető. póttanácstag: Gellal László művezető. 7. vk. tanácstagja: Si­mon Pál ágazatvezető, póttanács­tag: Koródi Ferenc pb-Utkár. 8. vk. tanácstagja: Tóth János új­ságíró. póttanáestag: Endcr Fe­renc igazgató, o. vk. tanácstagja: Vajay Attila főmezőgazdász, pót- tanácstag: Piróth Jánosné társa­dalombiztosítási csoportvezető. 10. vk. tanácstagja: Basltl Sándor bérfürészelő kisiparos, pőttanács- tag: Gcrc Péter gépésztechnikus. 11. vk. tnnácstagla: Ghile János­né bölcsődevezető, póttanácstag: Turcsik Imréné takarítónő. 12. vk. tanácstagja: Lackovics Lászlóné újságíró, póttanáestag: Török Jó­zsef autószerelő. 13. vk. tanács­tagja: dr. Kincse Mária orvos, póttanácstag: Simon István ter­vezőmérnök. 14. vk. tanácstagja: Varga Géza gazdasági igazgatóhe­lyettes, póttanácstag: Kontra And­rás fejlesztési mérnök. 15. vk. tar nácstagja: Meggyes Lászlóné is­kolaigazgató, póttanáestag: Mis- kolezi Imréné főelőadó. tG. vk. ta­nácstagja: Pannik Imre kémény­seprő, póttanácstag: Dobó István nyugdíjas. 17. vk. tanácstagja: Dinnyés Ignácné tanár, póttanács­tag: Simon Sándorné Szabó Aran­ka bedolgozó. 18. vlt. tanácstag­ja: Miseta János mezőgazdasági génszerelő, póttanácstag: Szókai Mihály szerelő. 19. vk. tanácstag­ja: Zoltán Istvánná kiskereskedő, póttanáestag: Németh Imre mű­vezető. 20. vk. tanácstagja: Bá- nyás Györgv esztergályos, pót­tanácstag: Vüő Imre géoésztech- nikus. 2t. vk. tanácstagja:. Dorn- : bach Péter főosztályvezető, nót- tanácstag: Bán József műszaki el­lenőr. 22. vk. tanácstagja: Erm- .ianlcs Béla műszerész, póttanács- tag: Bárki János szobafestő-má- zoló. 23. vk. tanácstagja: Szcltncr Dezsöné OTP-fiókvezető, pótta­nácstag: Gergely József csoport- vezető. >24. vk. tanácstagja: Lajos László célgépszerkesztési csoport- ,vezető, póttanáestagt Kir.viv Pál ’^autószerelő csoportvezető. 25. vk. tanácstagja: Pongrácz Gábor ta­nácselnök, póttanáestag: Németh- né Szakonyi Paula politikai mun­katárs. 20. vk. tanácstagja: Szó­rj orjat Ferenc osztályvezető, pót­tanácstag: Garat István személy­zeti vezető. 27. vk. tanácstagja: dr. Recz Miklós körzeti orvos, pót- tanácstag: Nagy Gábor gépszere­lő. 23. vk. tanácstagja: László Gyula üzemvezető, póttanácstag; Radovlts Attila irodavezető. 29. vk. tanácstagja: Plcycr János üzemvezető, póttanácstag: Toldy Antal politikai munkatárs. 30. vk. tanácstagja: Bálint Lászlóné ház­felügyelő. póttanácstag: Boros An- talné árelemző. 31. 'vk. tanácstag­ja: dr. Sávoly Titusz körzeti or­vos. póttanácstag: Ilagyinássy András MDB-elnök. 32. vk., ta­nácstagja : Kobza Istvánná titkár­nő. póttanáestag: Kugicr Endré- né óvónő. 33. vk. Pőtválasztás. 34. villanyszerelő, póttanáestag: Ki- vk. tanácstagja: Fekete András szely Pál vezetőtervező. 33. vk. tanácstagja: Kemény Géza osz­tályvezető, póttanácstag: Rónai Lászlóné főkönyvelő. 36. vk. ta­nácstagja: Répási István függet­lenített párttitkár, póttanácstag: Bccz János főenergetikus. 37. vk. póttanáestag: Magyar Ferenc ága- T.anácstagja: Nagy Tibor pb-titkár, zatvezető. 38. vk. tanácstagja: I’i- pó Sándor csoportvezető, pótta­nácstag: Kövcsdi László gépihur­koló. 30. vk. tanácstagja: Csíze Benő benzlnkútkezelő. póttanács- tag: Eagi Józsefné előadó. 40. vk. tanácstagja: Szabó Sándor hegesz­tő, póttanácstag: Lchoczki Erzsé­bet OTP-előadó. 41. vk. tanács­tagja: Kerekes Istvánné szövet­kezeti elnök, póttanáestag: Bedé András tsz-nyugdíjas. 42. vk. ta­nácstagja: Király Lajos műveze: tő, póttanáestag: Malicsck Rezső esztergályos. 43. vk. tanácstagja • Tóth réter nyugdíjas, póttanács- taff; n. Gere Imre önálló gazdál­kodó. 44. vk. tanácstagja: Tcmcs- fől László nyugdíjas, póttanács- taa: Papp Tivadar bádogos. 43. vk. tanácstagja: Galambos Gyula géplakatos, póttanácstag: Kovács József rendész. TAKSONY 1. vk. tanácstagja: Nyeste Ist­ván tanácselnök, póttanácstag nincs. 2. vk. tanácstagja: Kreisz József asztalos, , póttanáestag: Schwarczcnbergcr Jakab buszve­zető. 3. vk. tanácstagja: Dósa György ny. gyógyszerész, potla- nácstag: Schuszter János szer­számkészítő. 4. vk. tanácstagja: Oláh Sándor olajkútkezclö, pólta- nácstag: Szabó Károly ny. mun­kás. 5. vk. tanácstagja: Fenünk Péter gépmunkás, póttanáestag: Kaltcnccker Ferenc telepvezető. 6. vk. tanácstagja : Kreisz Ferenc is­kolaigazgató, póttanáestag nincs. 7. vk. tanácstagja: Török István művelődési osztályvezető, pótla- nácstag nincs, 8. vk. tanácstagja: Grimm Antal ny. tsz-elnök, pót­tanácstag: dr. Halász Ferenc ál­latorvos. 9. vk. tanácstagja: Huj * Seis.:yuv:V:t.ci 'soA;eá.uizso ue.M.sI Álmos Géza személyzeti vezető. 10. vk. tanácstagja: Bálint Lajos- né pénzügyi előadó, póttanács- tpg; Proksa Antal hentes. 11. vk. tanácstagja: Márton Károly sze­relő, póttanáestag: Óvári IVlagüol na óvónő. 12, vk. tanácstagja. Nagy Zoltán szarvasmarhatelep­vezető, póttanácstag: Pozsonyi Györgyné magánkereskedő. 13. vk. tanácstagja: varga László gépko­csivezető, pőttanucstag: Oberfrank Károlyné munkaügyi előadó. 14. vk. tanácstagja: Krausz András pedagógus, póttanáestag: Kreisz Jakab villanyszerelő. 15. vk. ta nacstagja: Hahn József osztály vezető, póttanáestag: Kovács László gépkocsivezető. 16. vk. ta nácstagja: Végh Istvánné vezető óvónő, póttanácstag: Orosz Lász Ióné szállítási ügyintéző. 17. vk tanácstagja: ifj. Ruff Mátyás ken tészmérnök, póttanácstag: Ernszl István betanított hentes. 18. vk tanácstagja: Dömcny Mihály la­katos, póttanácstag: Pál Tamás- né főiskolai hallgató. 19. vk. ta­nácstagja : Tiorenbcck Anurásné bedolgozó, póttanácstag nincs. 20 vk. tanácstagja: Horváth Sándor­né gyári munkás, pótlanácstag Hrisztoff Lászlóné adminisztrátor 2!. vk. tanácstagja: Várhelyi Fe* rencné óvónő, póttanácstag: Wink­ler József dekorációs. 22. vk. ta­nácstagja: Farkas Lcventéné vé­dőnő, póttanácstag nincs. 23. vk tanácstagja: Winkler Józsefné el­lenőrzési osztályvezető, póttanács­tag : Piróth János ágazatvezető. 21 vk. tanácstagja: Strak Antalné ok­tatási előadó, póttanácstag: Misek Mihály hentes. 25. vk. tanácstag­ja: Wagner Mihály gépészmér nők, póttanáestag: Witzing Mihály tsz-alkalmazott. 26. vk. tanácstag­ja: Wágncr Mátyás bedolgozó, póttanácstag: Pálfy Mihály ny nyomdász. 27. vk. tanácstagja Kertész Ottóné bedolgozó, pótta­nácstag: Zeltler Ferenc biztosí­tási szervező. 28. vk. tanácstagja' Ambrus Éva előadó, póttanáestag Vincze Lajos ny. BM-körzetl meg bízott. 29. vk. tanácstagja: Albi Fcrencné tanító, póttanácstag: Mo bácsi József cukrász. 30. vk. ta nácstagja: Proksa Pálné bedolgo­zó, póttanácstag: Dalmann Béla üzemvezető. 31. vk. tanácstagja: Kelemen Pál területvezető, pótta­nácstag: Maléth József mozdony- vezető. 32. vk. tanácstagja: Pill- mayer József lakatos, póttanács­tag: Kreisz György kazánfútősze- relö. TÖKÖL 1. vk. tanácstagja: Pólyák Fe­renc műszaki csoportvezető, pól- tanácstag: Zsivnovszky Sándor ny. villanyszerelő. 2. vk. tanács­tagja : Dragovics Pálné raktáros, póttanáestag: Vcrsics Illés eszter­gályos. 3. vk. tanácstagja: Mellta Ferenc gépészmérnök, póttanács­tag: Nagy’Béla üzemegységvezető. 4. vk. tanácstagja: Szusic3 Péter tanácselnök, póttanácstag nincs. 5. vk. tanácstagja i Baller Albert vil­lanyszerelő, póttanácstag:, Hoff­mann Pál művészeti előadó. 6. vk. tanácstagja: Tábori Alajos ny. pártvezetőségi titkár, póttanácstag * ifj. Ágica János fuvaros. 7. vk tanácstagja: Csurcsia Imréné bo­nyolító, póttanácstag: Torma La­jos műszerész. 8. vk. tanácstag­ja: ltimóczi Lászlóné gyógysze­rész, póttanácstag: Lipovils im­réné személyzeti előadó. 9. vk. tanácstagja: ifj. Agics József be­dolgozó, póttanácstag: Bednanicä István üzemvezető. 10. vk. tanács­tagja: Török istvánné könyvelő, póttanácstag: Szabó József főál­lattenyésztő. 11. vk tanácstagja: Sovány András szállítási szakcso­portéinak, póttanácstag: Pcstith Jánosnc előadó. 12. vk. tanácstag­ja: Trcs5crné Fellegi Teréz pénz­ügyi előadó, póttanáestag: Pesuth Ambrus tsz-ellcnőrzésl bíz. elnök. 13. vk. tanácstagja: Ifi Mataczkó István hibafelvevö, póttanácstag: Csvórics Antal tparőr. 14. vk. ta­nácstagja: Joszkin János műveze­tő, póttanácstag nincs. 15. vk. ta­nácstagja: Sztoícs Antalné tsz- tag, póttanácstag nincs. 16: vk. ta­nácstagja : Székely László lakatos, póttanácstag ninc3. 17. vk. ta­nácstagja: Dragovics András fel­szolgáló, póttanácstag: Tomin Má­tyás tvk-vezető. 18. vk. tanács­tagja: Kiss Lászlóné ÖNO-vezetó, póttanácstag: Farkas Gyuláné kis­kereskedő. 19. vk. tanácstagja: Radnics Antalné előadó, póttanács­tag: Kovácsy Györgyné iskola­igazgató. 20. vk. tanácstagja: Bog­nár Péter raktáros, póttanáestag: Zsivnovszki István lakatos. 21. vk. tanácstagja: Ifj. Bosnyák Antal asztalos, póttanácstag: pásztor György köszörűs. 22. vk. tanács­tagja: Bodor Ferenc betanított munkás, póttanácstag: Beszkid Béla művezető. 23. vk. tanácstag­ja: Füle Sándor festő, póttanács­tag: Üveges György műszaki ve­zető. 24. vk. tanácstagja: Kúrán Antal tervező, póttanácstag: Ist- vánov Sándorné műszaki ügyinté­ző. 23. vk. tanácstagja: pandúr János ágazatvezető, póttanáestag: Kovács János gépészmérnök. 20. vk. tanácstagja: Németh József műszaki ellenőr, póttanácstag: Csáji Győző kőműves. 27. vk. ta­nácstagja: ifj Agics Antal mű­vezető, póttanácstag: Farkas Pál­né óvónő. 28. vk. tanácstagja; Heid István szállitásvczető, pót­tanácstag: ifj. Pagács Imre mű­szerész. 29. vk. tanácstagja: Sza­bó Gyula villanyszerelő, pótta­nácstag : Lipsz Károlyné bedolgo­zó. • 30. vk. tanácstagja: Ivicsics Józsefné adminisztrátor, pótta­nácstag: Zsobrák Lajos mentős. 31. vk. tanácstagja: Sebestyén Éva IM-dolgozó, póttanácstag: Hu­szár Károly HM-dolgozó. 32. vk. tanácstagja: Hídvégi Imrcnc ny igazgatási csoportvezető, pőtta- nácstag nincs. 33. vk. tanácstag­ja: Soós Károly ny. állattenyész­tő, póttanácstag: Viktor István traktoros. Mindig tanulva Mesterek Kedvtelve nézegeti a vörös téglafalakat. Szépek is. A so­rok egyenesek, a kapuk, az ab­lakok, az átrium boltivei sze­met gyönyörködtétően szabá­lyosak. — Ez lesz az általános is­kola — mutatja Balázs Ferenc epítésvezető. Csak ilyen egy­szerűen, pedig ez egy iskola­csoda. Nemcsak a dábasiak büszkesége lesz ez. — Mindennap itt vagyok — mondja az epítésvezető —, nekem is szívügyem, hogy jól haladjunk. Balázs Ferenc egyébként így van már régóta minden épü­letével. Az általános iskolát 1958-ban végezte el, akkor vá­lasztotta a kőműves szakmát. — Üten vagyunk testvérek, és mindegyikünket továbbta­níttattak. Magam sem tudom, miért ezt a szakmát választot­tam, de igyekeztem a legtöbbet megismerni belőle. Általános iskolában volt egy tanárom, aki mindig azt mondta: tanulj, hogy alkotni tudj. Kisiparos­nál szabadultam, ott aztán a szakma minden csínját-bínját megismerhettem. — Akkor kerültem a dabasi nagyközségi tanács házilagos kivitelező brigádjába. Két év múlva már brigád vezetőként dolgoztam, akkor kőműves mestervizsgát és általános ma­gasépítő művezetői vizsgát tet­tem. Szinte abban a pillanat­ban kezdődött az első nagy munkánk: Dabas központjának nagy épülettömbjét csináltuk. A rendőrség. járásbíróság, ügyészség, Állami Biztosító építésénél már művezetőként dolgoztam. A költségvetési üzemnek 1971-ben lettem az építésvezetője... Szokatlan is talán, de az erő­sen őszülő, igazi kőműves al­katú ember gyakorlott a be­szédben is. Somolyog. — Tíz évig szb-elnök voltam az üzemben ... — Tanult-e azóta még vala­mit? — Az üzem előírta, s 1980­ban szákközépiskolaiérettségit szereztem, azután 2 éves mar­xista—leninista középiskolába jártam. Közben kétszer lett kiváló dolgozó, egy ízben miniszter: kitüntetett, a Kiváló Munkáért érem, és a Honvédelmi Érdem­érem tulajdonosa. — Sajnálja, hogy nem fa­lazhat? — Én bizony föllépek az állványra ... Szabad időmben pedig szívesen segítek építke­zésnél. Mindig megtiszteltetés­nek érzem, ha valaki megke­res szakmai kérdéssel. Érzem és vallom: mindenem az épí­tészet. Vcnncs Aranka A helyszín: l'ököl, a fiatalkorúak börtönének cs fog­házának egyik terme. Az elitéit.k sötétkék uniformis­ban, rövidre nyírt hajjal. Az előadó fehér köpenyben. Magyarázza, miként kell kezet mosni, körmöt ápolni, fo­gat tisztítani, hányszor ajánlatos fehérneműt, ágyneműt cserélni. A hallgatóság — harminckét fiú — figyel, az­után nézi a pergő filmkockákat. Szokások és igények, ez a film címe, amelyben három eltérő életmódú család egészségi szokásait hasonlítják össze. S a rács mögötti büntetésre ítéltek szemében tükröződik a vágy: ha sza- ’ badultunk, valahogy így kellene, így lenne jó élni... Mire való a villa? Leier György, az intézeti rendelő főápolója még némi magyarázatot fűz a hallottakat illusztráló újabb diaképekhez, azután a kék egyenruhások egyikével beszélgetünk. R. K.-t garázdaság miatt ítélték el, másfél évre. — Bo­lond voltam, hogy ilyesmit csi­náltam, pedig arra tanítottak, hogy rendes ember legyek. Még egy évem van hátra, de novemberben feltételesen sza­badulhatok. Hatéves koromig voltam otthon, négy testvé­remmel. Anyám otthagyta apámat, utána állami gondo­zott lettem. Addig jó, ha na­ponta egyszer kezet mostam, akkor láttam először fogkefét, fogkrémet, sampont. Az ott­honban is ugyanazt tanították, amit itt. Van értelme a tiszta­ságnak. A társaság kiközösíti azt, aki koszos. R. K. a faluvégi cigánytele­pen cseperedett fel. A bör­tönben naponta rendszeresen isztálkodik, a fésű, a szappan, a fogápoló szerek, a borotva­felszerelés mindennapi életé­nek kellékei. Fehérneműjét hetente, ágyneműjét kétheten­te cserélik. Akár a többi el­ítéltnél. ezek is a mederbe te­relt cselekvéssor megszokott — s talán a kényszerűség okán nem is éppen kedvelt — da­rabjai. Kérdés, hogy szabadu­lása után, mennyit őriz meg itteni életmódjából. Hídvégi lihré őrnagy, az ,in­tézet nevelési szolgálatvezetője így vélekedik: — Börtönviszo- nyok között , is megfelel a ne­velés célja az általánosnak, csak az elzártság, s emiatt a konkrét pedagógiai helyzet más. — Nerp közhely az, hogy a börtön nevel. Például munká­ra. Szakmát tanulnak nálunk a képzetlenként bekerült fia­talok, és sokan itt fejezik be az általános iskola 8. osztályát. S vannak analfabéták, akik itt tanulnak írni, olvasni. Az is­meretek. megfelelő szokások hiányáról nem is mindig a bűn útiára tévedt fiatalok tehet­nek, hiszen többnyire az ezek megszerzéséhez szükséges fel­tételeik sem voltak meg ko­rábban. — Nevel a börtön, s nevel közben az ismeretterjesztő, aki előadást tart, a vállalat, amely­nél dolgozik az elítélt, itt is több tényező hat. S most bő­vült a sor: ez évtől — egyelő re kísérletképpen — a Vörös- kereszt kezdett egészségnevelő sorozatot nálunk. Még az ele­jén tartunk, korai lenne ered­ményt várni. Abban azonban okkal bízhatunk, hogy ha a szabaduló nem kerül vissza az őt korábban sem épp a helyes útra vezető környezetbe, akkor lesz hatása ennek a program­nak is... — Amikor hitetlenkedő is­merősömnek megemlítettem, hogy egészségnevelő kurzus kezdődött önöknél, azt kérdez­te: Miért? Hogy egészségeseb­bek legyenek a bűnözők? Hi­szen a börtön az ő egyete­mük ... A többséget érdemes — Én azt hiszem, a kérdés avítt előítéleten alapul — mondja Vincze Tamás ezredes, a fiatalkorúak börtöne és fog­háza parancsnoka. — Néz­zük csak a tényeket! A fiatal- korúaknak több mint kéthar­mada a büntetés letöltése előtt, feltételesen szabadul, s a fel­tételes időben visszaesők ará­nya nem éri el még az 5 szá­zalékot sem. Tehát a túlnyomó többséget igenis érdemes nö­velni, nekik megvan az esé­lyük arra, hogy hasznos em­berré váljanak. S szükségük is van az ilyen segítségre. A szabadságvesztés büntetését töltő több mint ezer fiatal fele nem végezte el az általános iskolát, 95 százalé­kuknak nincs szakképzettsége, 83 százalékuk nem állt munka- viszonyban. Ötvenöt százalék a cigányfiatalok aránya, ma­gas — most 15 százalék — azo- ké, akik értelmi fogyatékosak, alkoholisták, s a kriminalitá­son túl, egyéb személyiségza­varral is küszködnek. Minden negyedik elítélt csonka csa­ládból került ki. — Ezek ismeretében nyil­vánvaló — mondja a parancs­nok —, hogy a börtön egyik fő feladata folytatni azt a szo­cializációs folyamatot, mely­nek az elítéltek az átlagosnál alacsonyabb szintjéig jutottak el. Téves az a felfogás, mely szerint a börtön azért van, hogy megnevelje a fiatal bű­nözőt. Illúzió lenne azt várni, hogy tőlünk már elegendő aka­rattal felvértezett, s minden tekintetben előnyükre válto­zott emberek kerüljenek ki. Ha az illető később nem tud beilleszkedni, az nem csak a börtön kudarca. Mindeneset­re szögezzük le: nem egészsé­gesebb bűnözők, hanem a társadalmi normákhoz — így az egészséggel kapcsolatosak­hoz is — jobban közelítő em­berek nevelése a célunk. S en­nek hatásos módja lehet az idén kezdett vöröskeresztes program. Talán más életvitel S hogy ez a Bács-Kiskun és Pest megyében kezdett modell­kísérlet miből áll, azt Babol- csay Sándornától, a Vöröske­reszt szigetszentmiklósi veze­tőségének titkárától tudakol­tuk. Ezt válaszolta: a legalap­vetőbb tisztasági szabályok is­mertetésével kezdtük. Eddig 16 előadást tartottunk erről a témáról Tökölön, 600 hallgató előtt. A továbbiakban mór or­vosok — a szigetszentmiklósi szakrendelő és a börtönnél le­vő egészségügyi intézmény gyógyítói — s pszichológusok szólnak a káros szenvedélyek elleni küzdelemről, a lelki egészségvédelemről — ugyan­csak alkalmankint két-két órás foglalkozásokon. — Ezt követi egy 16 órás el­sősegélynyújtó tanfolyam a zárkafelelősöknek, majd 'el­kezdődik a harmadik felvonás. A családi életre' nevelés lesz a .három, egyen kint 2 órás elő­adás témája, s szó esik majd a nemibetegscgekről, a párvá­lasztásról, a gyermekvállalás felelősségéről is. A börtön sa­játos helyzetéből adódóan, olyan kényes témáról is, mint a homoszexualitás, s ennek kapcsán az újonnan felismert veszély, az AIDS. Az ered­ményről menet közben tesz­tekkel, a Szigetszentmiklőson élők körében pedig utófelmé­réssel győződünk majd meg. — Végül mint vöröskeresz- tes hadd mondjam: azt remé­lem ettől a kísérlettől, hogy fiatalokról lévén szó. legalább egy részüknek megváltozik az életvitele... Vasvári G. Pál Veszélyben a város címere Megszokott látvány: a Ce­ment- és Mészművek váci gyárának bejáratánál hajna- lonta hosszú kocsisor várako- ik arra. hogy megrakodva az értékes építőanyaggal, az or- zág különböző pontjain levő felhasználókhoz fuvarozzák az árut. A DCM teljes kapacitás­sal termel, s ha semmi nem jön közbe, az utóbbi esztendők legmagasabb tervét teljesítik december végére. Pedig! Pedig a gyár teljesen elavult, sok be­rendezésüknek már csak esz­mei értéke van. s ami a szak­emberek szerint a legnagyobb báj, hogy üzembiztonsága sem megfelelő. Ilyen helyzetben valóságos csoda, hogy erre az esztendőre mintegy 900—950 ezer tonna cement gyártására vállalkozott a kollektíva. Szigorú előírások A helyzet azonban az elkö­vetkező ötéves tervben1 gyöke­resen megváltozik. Mint isme­retes. elkészültei* a DCM teljes rekonstrukciójának tervei. Te­gyük mindjárt hozzá: hosszú vajúdás után. Az utóbbi évti­zedben ugyanis több tucat el­képzelést vetettek papírra a szakemberek, ám a szándék többnyire a pénz hiányán el­bukott. Most azonban fordult a kocka: az Állami Tervbizott­ság határozata értelmében leg­később 1900. december 31-ig be kell fejezni az újjáépítést. Ezt megerősítették az ágazat vezetői is, akik néhány nappal ezelőtt Vácott jártak. A Ce­ment- és Mészművek, vezér- igazgatójának. Iíoltai Imrének a vendége volt többek között Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter, dr. Kádár József államtitkár, Szűcs Endre miniszterhelyettes és dr. Olajos Mihály, a városi párt- bizottság első titkára is. De el­jöttek az Országos Környezet- -és Természetvédelmi Hivatal képviselői is, akik elsősorban a por elleni védelem kérdésé- bon kértek pontos információ­kat. A válaszok mindenkit meg­nyugtattak. A rekonstrukció után a gyár termelése 1,4 mil­lió tonna cement lesz éven­ként, s a nagyobb mennyiséget lényegesen kevesebb energiá­val állítják majd élő. Az új berendezéseken a gázon kívül olajat és esetenként szénport h el lehet majd tüzelni. Az étőrnunkaigény is mintegy har­maddal csökken. A DCM — a legkorszerűbb, gépekkel fel­szerelve — Európa egyik leg­modernebb gyára lesz. S ez érvényes a környezetvé­delemre is. Mint közismert, a por ellen eddig is jelentős pénzeszközök „bevetésével” harcoltak a szakemberek — a portalanítás három lépcsőjéből kettőt már megvalósítottak, erősen csökkentve a szennye­zést —, ám a megújuló gyár­ban olyan berendezéseket sze­relnek fel, amelyek a jövő ja­nuár 1-től életbe lépő az ed­digieknél jóval szigorúbb elő­írásoknak is maradéktalanul megfelelnek. A beruházás mintegy 7 mil­liárd forintjából 1 milliárd közvetlenül, vagy közvetve a környezetvédelmet szolgálja. Ezzel elérhetik, hogy olyan minimális por kerüljön a leve­gőbe, amely szinte csak mű­szerrel mérhető. Segít a számítógép A rekonstrukció tulajdonkép­pen elkezdődött. A bányában már javában tartanak a mun­kálatok. Elkészült az új kőtörő és épül a távolsági szállítósza­lag is amely a jelenlegi csil­lék helyett dolgozik' majd. Megkezdődtek a tárgyalások azokkal a külföldi cégekkel is, amelyek korszerű termékeiket kínálják eladásra. Egyelőbe még nincs döntés. az azonban már bizonyos, hogy az új gyár­ban napi háromezer tonna ka­pacitású kemencék termelik majd a cementet. Az átadás után bővül a választék is, meg­kezdik az 550-es kötőanyag gyártását. A magas színvonalú techno­lógiát nagy tudású szakembe­rek szolgálják majd ki. A ter­vek szerint több területen szá­mítógépek segítik a munkát. A termelésirányításban, az anyagelosztásban, a feldolgo­zásban, a minőségellenőrzésben és a rakodásban lesz nagy szerepe ezeknek a masináknak. Emellett modern gépek beál­lításával egységrakományokat alakítanak ki, ezzel gyorsítva a szállítást. Megszűnik a vá­ros útjain a teherautókról szó­ródó cementpor is. hiszen tel­jesen zárt töltőberendezéseket vásárolnak. Mbíőbb megszűnjön A .már említett magas szín­tű megbeszélésen felmerült, hogy meg kellene gyorsítani a kivitelezést. Ezzel mindenki egyetértett, hiszen közérdek, hogy a ma még jelentős kör­nyezetszennyezés mielőbb meg­szűnjön. Az újjal elpusztul a régi, s az alól a DCM sem lesz kivétel. Mint megtudtuk, veszélybe ke­rül a város címere is, mert elő­fordulhat, hogy az elkövetkező évtizedben esetleg lebontják a szűkebb pátriánk jelképévé vált három kéményt... Furucz Zoltán i Modellkísérlet két megyében Egészségnevelés — rács mögött

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents