Pest Megyei Hírlap, 1985. június (29. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-22 / 145. szám
1935. JCXTCS 23., SZOMBAT 3 Egy mondat a határozatból Kizárólag pénzzel nem lehet A további haladáshoz szükséges fedezetet várva H A HÉT HÍffFHH—^ KIÁBRÁNDÍTÓ D Kőszeg adott otthont az úttörő őrsvezetők háromnapos országos találkozójának. D A Magyar Elektronikai Egyesület jubileumi konferenciát rendezett A százéves transzformátor címmel. ® Marton vásár volt a színhelye a kétnapos országos búzatermesztési bemutatónak. D A hét híre az is, hogy Győrött üzemszociológiai nyári egyetem kezdte meg munkáját. Napjainkban a megyében a munkavállalási korban levő nőknek több, mint a nyolcvan százaléka ténylegesen kenyérkereső. Ez az egyetlen adat természetesen nem csak a megye foglalkoztatási helyzetére, munkaerő-szükségletére jellemző, de hatásait fellelhetjük olyan, távolinak látszó területen is, mint a gyermekvállalás, a gyermeknevelés. Amire további példa: naponta a megyében ezer, ezer- kétszáz szülő veszi igénybe a gyermekápolási táppénzt. Szemléleti akadályok Mindaz, amit a gyermeket, gyermekeiket nevelő család kap segítségként a közös forrásokból, nem ajándék, hiszen a társadalom termeli meg rá a fedezetet. Utat ne tévesszünk! Kizárólag pénzzel — holott élnek ilyen tévhitek mind a családok körében, mind a közvélekedésben — nem lehet minden, a gyermekvállalással, -neveléssel összefüggő gondon enyhíteni. Ide tartozik ugyanis — a segítség körébe — a megyében sokféle gondot okozó szolgáltatások fejlesztése, a rugalmas munkaidő rendszerének elterjesztése, a rész- munkaidős, az otthon is ellátható foglalkoztatási formák kialakítása, alkalmazása. Amire voltak — bátortalan — próbálkozások a megyében, de kellő támogatás, megértés, társadalmi, politikai, gazdasági ösztönzés híján, rövid idő elteltével megtorpantak ezek a kezdeményezések, majd szép csöndben kimúltak. Ami tehát nem lényegtelen: a segítség, a családtámogatás ilyen, előbb említett lehetőségeinek a hasznosítása ma még jelentős szemléleti akadályokba ütközik, a nem próbált módszerekben sokan valami gyanúsat sejtenek, valamit, ami — holott éppen az ellenkezője az Igaz! — bomlasztja a munkafegyelmet, lazítja a munka ellátásának megszokott rendjét. A nemzet! jövedelem 2,4 százalékát — ez forintban 19,4 milliárd — fizették ki az országban 1984-ben családi pótlékként. Ebből a megyére több, mint egymilliárd forint jutott. A pótlék teljes összege 1974 és 1984 között a megyében négyszeresénél is nagyobb lett, ami egyrészt a jogosultak körének változására, másrészt ezen állami segítség összegének emelkedésére vezethető vissza. Több mint nyolcvan- ezer család jutott ezen az úton 1984-ben állami támogatáshoz, számúik majdnem húszezerrel nagyobb, mint volt 1980-ban! Nem szabad figyelmen kívül hagyni: romló, a számítottnál is keservesebb gazdasági körülmények közepette hajtották végre az ilyen es hasonló intézkedéseket ezen a szociálpolitikai területen, azaz a társadalom — természetesen nemes önérdekétől vezettetve — igazolta szavak es tettek egységét, jogos elsőbbséget adva a gyermekneveléssel összefüggő támogatásoknak. Jelenleg a családnak a gyermekneveléssel kapcsolatos összes kiadásait — az élelmezést és a ruházkodást értve ez alatt — egyharmad részben az állam viseli. Ne mondjuk azt, hogy kicsiny e szép teher súlya a közösség vállán! S mégis, indokoltan, a közvéleménnyel találkozva áll a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusának határozatában: „A gyermek- nevelés költségeihez való állami hozzájárulás arányát fokozatosan növelni kelfl.” Egy óvodás gyermekre — 1983-ban — kereken tízezer forint költségvetési kiadás jutott. Az általános iskolásoknál — nem érdektelenek ezek a számok! — 10 536, a szakközépiskolásoknál 22 515, a felsőfokú oktatás egy-egy hallgatójánál 66 741 forint volt ez az összeg... ! Es mégis, milyen sok, milyen sűrűn ismétlődő a panasz a megyében — nemcsak a családok körében, hanem gyakran testületi üléseiken is —, „mibe kerül” a gyermek taníttatása. Gyakori eset azonban, hogy nem elkerülhetetlen költekezésről, hanem az iskola — és bizony némelykor a szülői munkaközösség hangadói, a gyermekek egy része — irreális kívánságairól van szó, ez rejlik az igény képében megjelenő, a kell megfogalmazást kapó óhaj, kitalálás mögött. Utalhatunk itt különböző felszerelési tárgyakra, egyenruhákra, tanulmányi kirándulások programjára, külföldi utakra, ballagási öltözékekre, érettségi bankettre, diplomaosztás utáni összejövetelekre a legdrágább hotelek különtermeiben, aminek valójában sokszor semmi köze sincsen a tényleges oktatás tényleges költségeihez, csak éppen valaki, valakik kitalálták, így legyen. Becsületes törekvések Ki kell mondani, bár nem népszerű mostanában az ilyen igazság: miközben a családok egy része, a társadalom egésze jelentős erőfeszítésekre kényszerül a gyermeknevelés fedezetének előteremtésében, bővítésében, ezzel együtt jelen van — sőt, mintha tágulna a köre — a szülők, a gyermekek, az oktatási intézmények bizonyos rétegeinél, csoportjainál a kivagyiság, a túlUcitálás, a hamis igények mércévé tevése. A reális helyzetre, a szó nemes értelmében földhöz ragadt tennivalókra nyíltan figyelmeztet a Magyar Szocialista Munkáspárt Pest Megyei Bizottsága beszámolója, amelyet a megyei pártértekezlet elé — Gödöllő, 1985. március 2—3. — terjesztettek, s amely kimondja: „Sokán csgk a szabad időben végzett többlet- munkával tudják a korábbi szintet tartani. Az áremelések etltérően hatnak az egyes ré- 'tegekre, növelik a nemkívánatos egyenlőtlenségeket. A leghátrányosabb helyzetben a kis jövedelmű nyugdíjasok, a nagycsaládosok és a pályakezdő fiatalok vannak.” Ezernyi gond ellenére sem kell lesütött szemmel járnia a társadalom tagjainak, vélvén, az életnek ezen a terepén csakis adósságaik vannak. A gyermekgondozási segélyt a megyében az arra jogosult nők 80-83 százaléka veszi igénybe év! átlagban, az egy adott időben gyesen — most már újabban a gyermekgondozási díjat igénylők is ide sorolódnak — levők száma a megyében tizenháromezer felett van. Az óvodába jelentkező gyermekeket most már — néhány településtől eltekintve — a megyében mindenütt felvették ebbe a fontos intézménybe. Igaz, olyan áron, hogy a 38 ezer helyre összesen 41 ezer gyermek járt 1984—85-ben, de minimálisra csökkent a helyhiány miatt elutasítottak csoportja ... ! Száz általános iskolásból több, mint az egyharmad vehette igénybe a napközis ellátást a most végéhez ért tanévben, míe a hetvenes évek második felében ez az arány az egy- ne'rvpr'ef sem érte el. Folytathatjuk azután azzal, hogy az általános iskolát tavaly Nagykovácsi lakói büszkék a közművelődési feladatokat is ellátó új iskolára, de még nem mondhatják el, hogy minden rendben van. A régi iskolaépületben berendezett tornaszobát már néhány éve nem lehet használni, fűtése korábban sem volt megoldott. Ennek a hiányosságnak a kiküszöböléséhez kezdenek hozzá ebben a hónapban, azzal, hogy az új iskola mellé — saját erőből — tornatermet építenek. végzettek kilencvenhat százaléka tanult tovább, döntő részük szakirányú képzést vagy azt is adó intézményben. A szinte véletlenszerű példákkal, az említett adatok, arányok leírásával csupán azt kívántuk érzékeltetni, hogy a további haladáshoz szükséges fedezet nem csekély, mert meglehetősen magas ellátott- sági színvonalról kell feljebb jutni. Erre figyelmeztetnek bizonyos mozgási irányok is, mint például az. hogy a családi pótlék reálértéke szerény mértékben meghaladta 1984- ben az 1980. évit. a gyermek- gondozási segélyé viszont alatta maradt. A korrekció szándékát tükrözi a már említett, az idén bevezetésre került gyermekgondozási díj, amelynek fokozatos kiterjesztése után, állampolgári jogon igénybe vehető támogatási forma lesz belőle a mai tervek szerint. Korántsem az egyetlen az előbb' a lehetséges példák, érvek közül, hiszen említhetjük a napjainkban aktuális tények, teendők sorából a gyermekápolási táppénz időhatárának kiterjesztését, az ún. egyszeri anyasági segély összegének felemelését, az állami támogatás növelését és a hitelfeltételek még inkább kedvezőbbé tételét a három- és több gyermekes családok lakásépítésénél és vásárlásánál, mint önmagukban esetleg nem döntő súlyú, de ösz- szességüikben már nagy nyo- matékú igazolóit a társadalom becsületes — mert elveket és gyakorlati lépéseket társító, azokat azonos alapra helyező — törekvéseinek. Ezeket a törekvéseket — ne szépítsük meg a tegnapot — nem vo’t valami ) könnyű, egyszerű elfogadtatni a gyakorlatban a társadalommal, a közvéleménnyel, mert hiszen annyi szorító, más gond is enyhítést, megoldást követelt. S mégis, napjainkra eljutottunk oda, hogy lényegében teljes a társadalmi egyetértés a gyermeknevelés költségeiből való állami részesedés arányának növelésében. Az önérdek kifejezése A társadalom mindig a maga holnapját formálja, építi, amikor a gyermek felé fordul, amikor a gyermeknek nyújt óvó, segítő kezet, azaz a társadalom önérdekét fejezi ki, amikor dönt, intézkedik a gyermeknevelés bármely átfogó gondjában, teendőjében, amikor támogatást ad. elsőbbséget kínál, amikor bevallottan és szándékosan megkülönböztet. Nemes indítékú megkülönböztetés ez, aligha akad a társadalomnak olyan, egészséges gondolkodású tagja, aki fennakadna rajta. Természetesnek tartja. Amint azt is természetesnek veszi — és ennek egyre erőteljesebb a társadalmi követelése, figyelmeztető, elszomorító példák nyomán —, hogy amit a gyermeknevelésben csakis a család tehet meg, azt meg is teszi a család... ! Mert e kettős természetesség feiezi ki az igazságot. így találkozik össze szűkebb és tágabb közösség. egyén és társadalom jövendője. Mészáros Ottó A 10 millió forintos beruházás költségeit a községi tanács a nemrég parcellázott építési telkekből származó jövedelméből fedezi. Körülbelül kétmillió forint értékű társadalmi munkára számítanak. A 21 méter széles és 31 méter hosszú tornaterem és a szociális létesítmények szerkezetét a Vasbetonipari Művek dunaújvárosi gyára készíti, a belső szakipari munkákat a helyi kisiparosok vállalták. Korszerű tárolók A MÉM-től kapott tájékoztatás szerint jo ütemben halad a gabonatárolók építése. Az idén eddig me&Közeiitöen 250 ezer tonna termény biztonságos elhelyezésére épültek új raktárak, ez az 1985-re tervezett mennyiség fele. Sokfelé felújították, kibővítették a már elavult, régi tárolókat. Ily módon az aratás megindulásakor a korábbiaknál kedvezőbb körülményeik között fogadhatják az üzemek az új kalászos gabonát. Jelenleg is szerte az országban dolgoznak az építőbrigádok újabb tárolócsarnokok, fémsilók szerkezetein; ezek az új épületek a kukorica fogadására készülnek majd el. Mint ismeretes, az intenzív gabonatermesztés nyomán a termésátlagok örvendetesen emelkedtek, ám a többlet- mennyiség megfelelő tárolására a kapacitás szűkösnek bizonyult. Az aránytalanság csökkentésére a program — amely 350 termelőüzemet, vállalatot érint — összesen 1,1 millió tonna termény korszerű tárolását lehetővé tevő kapacitásbővítést ír elő 1986 közepéig. Tavaly ennek megfelelően 250 ezer tonnányi termés elhelyezését valósították meg, s az idei építkezések eredményeként tovább csökkenhet a kényszertárolt búza, kukorica aránya. Az új raktárak építési helyének megválasztását gondos elemzőmunka, tudományos analízis, számítógépes optimalizálás előzte meg. Figyelembe vették egyebek mellett a szállítási távolságot, a körzetben megtermelhető gaborui mennyiségét és az építési költségeket. Mindez együttesen hozzájárul a gabonatermesztés gazdaságosságának növeléséhez. Az új, és a rekonstrukcióba bevont tárolókat korszerű műszaki berendezésekkel szerelték fel. Egy részüknél például a hagyományos szállítás helyett a legkorszerűbb technikát, pneumatikus berendezést alkalmaznak; amely mint egy óriás porszívó, beszippantja a tároló elé ömlesztett gabonaszemeket. Ezzel gyorsabb a munka, kevesebb kézierőt igényel az anyagmozgatás és az energiaköltségek is mérséklődnek. Sok helyen a régi raktárakat szellőző berendezésekkel látták el a termény minőségének megóvására, máshol a szellőztető levegőt egyúttal hűtik is. A program részeként még az idén a növényolajipar vállalatai is hozzálátnak összesen 60 ezer tonna napraforgó befogadására alkalmas, korszerű raktár építéséhez. Most viszont a napraforgó-raktár- tér bővítésével újabb kapacitás szabadul fel a gabonának. Az Elnöki Tanács törvény- erejű rendeletet alkotott; amelynek értelmében a Magyar Kereskedelmi Kamara ,a jövőben társadalmi szervezetként fejti ki érdekközvetítő, érdekegyeztető és érdekképviseleti, valamint a nemzetközi gazdasági kapcsolatok fejlesztését elősegítő tevékenységét. Dr. Beck Tamást, a Kamara elnökét kértük meg, hogy ismertesse a szervezet jövőbeli tevékenységének új elemeit. — A Kamara a jövőben társadalmi szervként működik, tehát elvi és operatív vezetése egyaránt a tagjai által választott képviselőinek kezében lesz. Tevékenysége felett az állam, a Minisztertanács útján, a jövőben csak törvényességi felügyeletet lát el. Tovább bővülnek a Kamara érdekképviseleti feladatai. A törvényerejű rendeletben új elemként jelent meg. hogy a jövőben részt veszünk a külkereskedelmi jog megadására és visszavonására vonatkozó döntések előkészítésében, valamint a gazdálkodó szervezetek piaci intervenciós eszközökkel történő megsegítéséről hozandó döntések előkészítésében is. A renFurcsa fintora, az életnek, hogy valaminek a tudományát akkor alakíttatja ki, amikor az a valami gyorsan sokasodó feszültségekkel, ellentmondásokkal véteti észre magát. Ez történt az üzemszociológia esetében is. A szociológia tudományának ez az alágazata akkor tette meg az első lépéseket, amikor kiderült: a legegyszerűbb termelői szervezet is bonyolult emberi kapcsolatokat, ember és eszköz közötti viszonyokat, hol ütköző, hód azonosuló érdekeket foglal magába. Ezek a kapcsolatok, viszonyok, érdekalakulások akkor is léteznek, hatnak, ha nem vesznek, veszünk tudomást róluk. Jobb, célszerűbb tehát, ha számolunk létezésükkel. Kevesebb meglepetés érhet bennünket. Igaz, ehhez száműzni kellene néhány — néhány? —, erős gyökerű illúziót. Azt például, hogy kizárólag a pénzen — a jövedelmen — múlik bizonyos munkák, munkafeladatok, -körök társadalmi értékelése. Pontosan az üzemszociológiai vizsgálatok bizonyították be, adott határon túl gyorsan veszít vonzerejéből a pénz, helyébe más tényezők — például a közreműködés lehetősége, a feladat pusztán végrehajtást avagy alkotó hozzájárulást igénylő jellege stb. — lépnek. A- megyében — és ezt természetesnek tarthatjuk, hiszen ott volt a legnagyobb szükség a friss információkra — a megyei, a helyi pártbizottság, pártbizottságok ösztönözték az üzémszociológiai elemzések megkezdését a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején. Nem ment Könnyen ennek az új igénynek az elfogadtatása. A kutatókat jobb esetben értetlenség, rosszabb esetben ellenállás fogadta, az első eredmények, megállapítások nyilvánosságra kerülése pedig — annak idején lapunkban cikksorozatban foglalkoztunk vele — felhördülést, heves tiltakozást keltett. Az üzemszociológia — minden kezdeti tétova- ságával egyetemben — a kiábrándítás tudományának bizonyult, ugyanis a szó jó értelmében ábrándított ki sokakat — de máig sem mindenkit, akit érint, akit illet — a szívesen dédelgetett, olykor már- már szentnek tartott illúziókdelet újraszabályozta és magasabb szintre emelte a Kamara kapcsolatrendszerét: ennek révén a döntési folyamatokba történő bekapcsolódásunk már nem lesz esetleges, mint korábban, hanem intézményes. Üj elem még, hogy testületünk érdekelt tagjai esetenként felhatalmazhatják a Kamarát a más szervekkel folytatott együttműködés kapcsán közös állásfoglalások, ajánlások kiadására sőt megállapodások kötésére is. Igen lényeges, hogy az új jogszabály bekapcsolja a Kamarát azokba a döntési folyamatokba is — a szakszervezetek és egyes érdekképviseleti szervek jogai" nak érintése nélkül —. amelyek a gazdálkodó szervezetek igazgatóinak jogállását, anyagi ösztönzését érintik, — Hogy érinti a vállalati érdekképviseletet a Kamara jogállásának megváltozása? — Az új jogállás lényegében azt jelenti, hogy a Kamara már nem az államigazgatás szervezetének része. Könnyen belátható, hogy a Kamarának így több lehetősége nyílik a tagvállalatok érdekeinek képviseletére. ból. Például abból, mely azí sugallja, a jó célok automatikusan magukkal hozzák az azonosulást. Kiderült, egy-egy műhelyben, üzemben a legjobb célok sem kapcsolódnak be automatikus azonosulási mechanizmusokat, azért nem. mert ilyenek valójában nincsenek. Nincsenek, mivel nem lehetnek, hiszen az azonosulás — és ilyen értelemben mindegy. hogy az azonosulás tárgya a bérrendszer, az új technológia, az új vezetés termelési célja — éppen a legbonyolultabb folyamatok egyike, kö; zelébe sem férnek az automatizmusok, amelyek viszont más tekintetben — és ezt is üzemszociológiai vizsgálatok tárták fel — erőteljesen befolyásolják a gyakorlatot. Olyan a felfedezés erejével ható tényekkel nézhettünk szembe a kiábrándítás tudományának segítségével, mint az például, hogy a megye iparában a vállalatok közötti — fejlesztési, jövedelmezőségi stb. különbségek forrásai valójában nem a technikák, a technológiák. a termékek eltérésében, hanem az egyik és a másik helyen dolgozó emberek különbözőségében rejlenek. Más oldalról közelítve: Jó lenne megnyugtató választ találni arra, vajon milyen tényleges okok játszanak közre ab-" ban — a kézenfekvőket, az első munkába lépést a katonai szolgálatot stb. természetesnek véve —. hogy a megyében egyetlen esztendőben több mint 180 ezer (!h embert fog át a ki- és belépők köre az anyagi és a nem anyagi ágakban összesen. Jó lenne megnyugtató választ lelni arra is, • miért működnek sokkal gyorsabban üzemen beiül az ún. informális információs csatornák, mint a formálisak, azaz a hivatalosak? A gyorsaságnak ugyanis ez a kettőssége, tapasztaljuk. lényeges hatással van a magatartásra, a cselekvésre, a késedelmek gyakran forintok millióivá] lennének mérhetők, ha valakik vennék a fáradságot az ilyesmi felderítésére ... Kiábrándító azonban, hogy amit tudni lehetne, az keveseket foglalkoztat. Az illúziók viszont nem maradnak hívek, hódolók nélkül. M. O. Az új jogszabály lehetőséget teremt arra is, hogy a Kamara a korábbinál nagyobb szerephez jusson a gazdálkodó szervezetek vezetőinek, igazgatóinak érdekképviseletében. — Természetesen ezt a szakszervezetekkel és más érdekképviseleti szervekkel egyeztetve kell majd elérni. — Mit jelent a gyakorlatban, hogy a Kamara észrevételeket, javaslatokat tehet a népgazdaság számára fontos gazdaságikereskedelmi döntésekkel kapcsolatban? — A jogszabály rendelkezése nemcsak lehetővé teszi, hogy a Kamara észrevételeket, javaslatokat tegyen az egész népgazdaság számára fontos gazdasági döntések előkészítésében. Kifejezetten kötelezi az ilyen döntések előkészítőit a Kamara véleményének kikérésére. Ez azt jelenti, hogy intézményessé válik a Kamara bekapcsolása a legmagasabb szintű gazdaságirányítási folyamatokba. Egészen konkrétan arról határoztak, hogy a jövőben a legnagyobb jelentőségű gazdasági döntések meghozatalánál a Kamarát nem lehet kikerülni. g. n Tornaterem Nagykovácsiban Saját erőbői építik A Kamara súlya ás hatásköre Beszélgetés dr. Beck Tamás elnökkel i i i k
