Pest Megyei Hírlap, 1985. június (29. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-03 / 128. szám
/ 4 A kultúra, a kulturális termék, a művészeti alkotás pusztán tanító-nevelő funkcióval nem létezhet. A kultúra, a művészet minden termékének a befogadónak valami olyan élményt is kell nyújtania, amely meghatározó és emlékeztető módon szóra- ; koztátja, kielégíti, lefoglalja az embert. Ezért igaz a régi közhely: minden műfajnak megvan a maga létjogosultsága, fsak az unaltnasnak nincs. A kulturálódás igénye tehát szorosan összetartozik a szórakozáséval, és ha erről mégis elfeledkezünk, annak valószL nűleg történeti okai vannak. Amikor a kapitalizmus hajnalán kiderült, hogy bizonyos típusú műfajok — például a könnyebben emészthetők — szélesebb tömegeket mozgatnak meg, s ezáltal nagyobb ányagi bevételt tesznek lehetővé, mint más — esetleg valami műveltséget igénylő — műfajok, akkor természetesen megszületett az autonóm művészet (és népművészet) mellett a szórakoztatóipar. Csakhogy a szórakoztatás is művészet! Ahogy a művészet bármelyik ága a saját maga törvényszerűségeinek kell hogy megfeleljen, úgy a szórakoztatást sem lehet egyéb dolgokhoz hasonlítani, csak önmaga lehetőségeihez, kialakult belső törvényszerűségeihez. A szórakoztató művészet világában is vannák kiemelkedő, középszerű és gyenge művek és művészek. Legföljebb talán ez a művészeti ág jobban ki van szolgáltatva a változó divatnak és változó értékítéletnek, mint egyéb, esztétikailag ki- munkáltabb műfajok. Noha manapság azt kezdjük érzékelni, hogy bizonyos régen rögzített emlékek — például a kabaré vagy a sanzon világából — müven hódítóak ma is, és nemcsak valamiféle nosztalgia miatt, hanem elsősorban pontos, eszközeikkel sajátosan pontos korrajzuk miatt. A szórakoztatás tehát önálló művészeti ág. amelynek az a hatalmas csapdája, hogy leginkább hajlamos a társadat, mat érdeklő mellékes kérdések feldolgozására, kevésbé súlyos, de pillanatnyilag érdekes tárgyalására, ami persze nem jelenti azt, hogv kiváló kabaré- és égvéb szórakoztató művészek ne érintették volna az egyes korok leglényegesebb , kérdéseit, hiszen arra is tudunk példát, amikor csak a kabaré territóriumán jelentkezhettek — burkolt formában — a politika, az élet legfontosabb kérdései. De általánosabb jelenség, hogy a szórakoztatók nem a lényegi kérdésekkel. hanem a lényegtelennel töltik föl ma.gv.kat. Ezért alakulhat ki a szórakoztatás és az igénytelenség összetartozó kettőse, és ez vezethet egy olvan sznob vagy arisztokratikus szemlélethez, ameiv kizárólagosan csak az autonóm művészeteket vaev lesfeüehb a népművészetet tekinti kulturált szórakozásnak. Ismerjük a munkában elfáradt, kikapcsolódni vágyó ember modelljét (hiszen mindnyájan megfelelünk ennek), aki valamilyen módon aktív pihenésre is vágyik, és természetének, tanultságónak, lehe. tőségeinek megfelelően keresi azt a szórakozási formát, amely őt kielégíti. Ez a keresztrejtvényfejtéstől a bármilyen rendű és rangú olvasmányanyagon keresztül a színházon, hangversenyen, kabarén-át, egészen a bárokig terjedhet. És ez természetes igény, állapot és helyzet, amelyet nem szűkíteni kell a magas kultúra előkelő diktatúrájával, hanem sokféle lehetőség megteremtésével bővíteni: amikor is a választás zavara jelezné a gazdagságot. Itt különösen figyelemre méltó a rádió és főleg a televízió jelenléte. Azzal, hogy életünk természetes részei letetek, össztársadalmivá fokozódhatott például az a játék:génv. amely minden egyes emberben korábban is természetesen megvolt. A ..homo luáens" ígv egvénből tömegszerve?>etté vált, amelv a tévé képernyőjén a különböző vetélkedők kapcson esrv azonos gondolatkör, műveltségmorzsa irányába visz egyszerre sok százezer emberi agyat. Félelmetes, hogy egy játékvezetői tévedés vagy bizonytalanság másnap fontosabb téma az országban, mint akármilyen rangú kül- vagy belpolitikai esemény. Hazánkban ma a kulturálódás. a kultúra minden ága hozzáférhető minden ember számára. Ezzel szemben a szórakoztatás intézményháló, zata és művészéi már korántsem ilyen teljességgel nyújtják azt, amit nyújtani kellene, mert a szórakozás nem minden ága közelíthető meg minden magyar állampolgár számára. És ennek nem elsősorban anyagi okai vannak (néha az is, mert egy-egy színház némely, csak szórakoztatónak minősített produkcióját olyan felemelt áron kínálja, hogy azt valóban nem mindenki engedheti meg magának, mégis ezekre a produkciókra nem lehet jegyet kapni, csak sokszor féléves várakozással), hanem inkább szervezési okai. A televízió aktív jelenléte többek között kiváltotta az emberek • fokozottabb érdeklődését az élő műsorok iránt, és ez különösen jó igény, hiszen a személyes találkozás valósága mélyebb, tartalmasabb élményt jelenthet az elektronikus közvetítésnél. E vonatkozásban a haknit szoktuk általában bírálni. Csakhogy különböző szociológiai és egyéb kutatások (gondolunk a Művelődéskutató Intézet kiváló tanulmányaira) bebizonyították,, hogy az államilag szervezett szórakoztató műsorokra éppúgy a fantáziahiány, a közéo- szer. a szegénves műsorkínálat a jellemző, mint a szórakoztató műsorok egészére. A szórakoztatás művészet, éspedig nem is könnyű művészet. Éppen ezért lenne fontos az a társadalmi ellenőrzés, mely a több! művészeti ágat követi,-és amelyet a művészet világában kritikának neveznek. De hát iskola vagy pódium sincs, ahol a szórakoztató műfajokból élő művész valamit tanulhatna, mint ahogy továbbképzési lehetősége sincs annak, aki erre a hivatásra adta a fejét. 1 a gy biztos, a szórakozás elválaszthatatlan a kul- turálódástól. s a kettő együtt elválaszthatatlan életünktől. Ami azt jelenti, hogy mindenkinek szíve joga, hogy maga határozza meg, mi az, ami neki a szórakozás nevű aktív pihenéshez szükséges. És mindent meg kell tennünk ahhoz, hogy minél több lehetőségből választhasson. E kettő együtt — a választás lehetősége és a lehetőségek gazdagsága — a kultúra demokratizmusának természetes alapia. Sz. M. Négy helyszínen és a képernyőn /_ 1985. JTTNTTTS HÉTFŐ Döntő vágta a moszkvai útért A többi már úgy ment, mint a mesében Az utolsó megbeszélés adás előtt: Feledi Péter játékvezető (balról) és Gyöngy Márton csapatkapitány között íTv-FIGYELŐ‘ Vonzások, választások. 1811_ ben írta Goethe a Vonzások és választások című regényét. Akkor tehát, amikor a romantika, az éppen élt jelentől való elfordulást, a távoli eszmények iránti rajongást, egyáltalán a képzelgés jogát és szabadságát hirdető eszme- áramlat uralkodott. A németek remekírójának hőse, ez a felnőttségében is gyermeki gondolkodású Eduard szintén a menekülést — divatosabban fogalmazva így is mondhatjuk; a kivonulást — választja, amikor a nehezen meglelt hitvesével abba a magányos kastélyba költözik, és ott, a világtól elzárkózva akarja — szintén mai módi szerint mondva — megvalósítani önmagát. Egyrészt szellemi képességeit szándékozik maximálisan kiélni, másrészt érzelmeinek viharzását akarja élvezni az ő Char- lotte-jának társaságában. Amint a jelzett műből készült — Deák Krisztina által írt és rendezett — televíziós film is tudatta: az efféle elzárkózás csak ideig-óráig kínál édes és értékes élményeket. Hosszabb távon elviselhetetlen az ilyen társas magány. Az pedig a romantikus lelkek gazdáinak szükségszerű sorsa, hogy mikor egyedüllétüket oldani igyekszenek, ebben a be- vülésben is túloznak: zabolát- lahságuk tragédiát okoz. Tiszta ez a képlet, és a néző úgy gondolná, hogy annyira egyértelmű, miszerint nem is kell érdemben hozzányúlni, ha például filmet forgatnak belőle. A régi mese — így a hétköznapi érvelés — önmagáért beszél; a mai Eduardok és Charlotte-ok is tanulhatnak belőle. Nem így vélekedett viszont az átdolgozó. Ö úgy látta hasznosnak, hogy a tipikusan múlt század eleji cselekményt, általánosabb érvénnyel fogalmazza meg. Tehát megpróbálja a későbbi időkre is érvényessé tenni — mármint ami a külsőségeket illeti. így került aztán a felvételekre előbb egy századfordulói miliő, aztán egy még későbbi évjárati gépkocsi, közben-közben pedig olyan ruházat, amely egészen mainak tűnt. (Egyszer egy textil nyakvédős bőrzakó is lengedezett a férfi főszereplőn, a különben igen rokonszenvesen érzelgő Bálint Andráson.) Ám ettől az időben való ug- rándozástói egyáltalán nem lett érdekesebb, és pláne nem érvényesebb ez a jelenetsor. Attól meg különösen nem, hogy az alapmű szerzőjétől tételesen is elidegenítették, hiszen — hallhattuk és láttuk — Eduard éppen Goethéről fogalmazta azt a terjedelmes dolgozatát, amelynek lapjait egyszer mindenestől fölkapta az ősparkban cicázó szél. Ennyi elvétel és rátétéi módosította tehát az egyébként is hosszadalmasnak tetsző játékot, s az így tragikus vége dacára sem váltott ki igazi katarzist. Olykor ugyan gyönyörködhettünk egy míves szavú vallomásban, de amúgy, egészében nem szenvedhettük meg az elzárkózók drámáját. Angyalok. Ki tudja mikor vehettük hírét, hogy a televízió ismét megrendezi hagyományos vetélkedőjét a légikisasszonyok közreműködésével. Aztán ezek a pécsi illetőségű jelentések elmaradtak, és ki-ki úgy vélhette: az ottani aeronatikai Ki mit tud? fuccsba ment, képernyőre immár sosem kerül. Ám mit tesz a programigazgatás, mégiscsak előhalászták ezt a’ bő egy órányira sűrített versengésféiét, hadd -lássuk: miként dalol a finn stewardess és hogyan csárdásozik bolgár kolléganője. 5 Dalolt az illető, ahogyan dalolt, és ropta a táncot, ahogyan ropta, ám mindaz, amit Vit- ray Tamásék ebbe a játszadozásba beleszerkesztettek, nem volt több, mint amit egy nyári ifjúsági tábor kedves amatőr vetélkedőitől elvárhatunk. Vagy még annyi sem, hiszen ezek a rokonszenves földre szállt angyalok már inkább egy asszo- nyi — tehát kevésbé heves és ügyes — koszorút alkottak. Bizony csacsiság volt ezt az egész stuvi-randevút így ösz- szehozni, és pláne véle trak- tálni a nagyérdeműt Akácz László got, amelyet az előre megadott szempontok alapján készítettek az elmúlt héten. Az alkalmi lapok ugyancsak a VIT-vágta eddigi eseményeit, értékeit elevenítették föl. A rögtönzött szerkesztőségi értekezlet keretében megrendezett bemutatással a Pest megyeiek sikert arattak. Ám maga az újság nem nyerte el a zsűri tetszését, nem derült ki, hogy miért. A VIT-városok felismerésében sem remekeltek a gödöllői helyszínen. A pillanatnyilag negyedik helyen álló csapat azonban nem veszítette el a kedvét, az utolsó fordulóban egy hellyel előbbre rukkoltak, s mindössze 16 pont választóira el őket az első helyezettől. A korai délutáni adásban a versenyzők több olyan feladatot is kaptak, amelyet az esti közvetítésig kellett megoldaniuk. Élőkép Lehet, hogy a kívülálló néző unalmasnak találta az egyórás műsort. Sok időt vett igénybe a vetélkedő eddigi eseményeinek felidézése és a későbbi tennivalók ismertetése. Igaz, mindez éppen a nézők érdekében történt, az ő informálásukat szolgálta, de a vetélkedő jellege is megkövetelte ezt. Ha másért nem, hát azért, hogy a versenyző megyékben élők mind nagyobb számban kapcsolódjanak be a játékba csapatukat segítve. Bármennyire igaz mindez, nem ätebad elfelejteni, hogy a VIT-döntő egyben műsor is, mégpedig a szórakoztató fajtából. Tehát önmagában, minden érdekeltség nélkül is élvezhetőnek kell lfennie. Különösen akkor, ha vasárnap délután sugározzák. Este már jobban szórakozhattunk, hiszen addigra beért a csapatok délutáni munkája. Sok izgalmas feladatot kaptak: öltöztessenek be manökeneket egy-egy adott kor stílusának megfelelő ruhába. Kerítsenek olyan embereket — minél többet —, akik április 4-én születtek az elmúlt negyven évben. Gyűjtsenek össze olyan tárgyakat, amelyek legjellemzőbbek napjaink Magyarországára. Elevenítsék meg élőképben — a legapróbb részleteket is figyelembe véve — Demjén Attila Gábor Áron című festményét. Ágyúcső A délutáni adás végén, amikor a lámpák kialudtak, a kamarákat kikapcsolták, a feszültség, a nyüzsgés csak erősödött. A Pest megyei válogatott főhadiszállásán, a Galga-teIzgatmag harc folyik a pontokén ISarc/.a Zsolt felvételei remben lázas tanácskozás kezdődött. Öt perc sem telt el, jött a hír, Szentendréről küldik a ruhákat. A széken már ott pihent egy lila mini, egy fekete lakköv, valaki pedig az újságíró lábáról is lehúzta volna a cipőt. Készenlétben állt a varrónő is, hogy az öltözékeket a manökenekre alakítsa. Az élőkép rendezői alaposan tanulmányozták a festményt följegyezték, mire van szükség. A legnagyobb gondol az 1 agyú beszerzése okozta. Hirtelen pattant ki az ötlet: az egyik játszótéren van egy fából készült löveg. Nosza, nézzük meg, hangzott a jelszó! A helyszínen azonban csak egy csövet találtunk, kerekek nélkül. Sebaj, kezdetnék ez is jó, menjünk a bognárhoz kerekekért! Csak estére derült ki. hogyan sikerült az akció. Egy másik stáb a napjainkat jellemző tárgyak nyomába eredt. Ilyen Ötletek születtek: szavazóuma, futball-labda Mexico felirattal, a gödöllői Ganz Árammérő legújabb, nemzetközi sikerre számot tartó terméke. Kilencvenen Kilenc óra. Kigyulladtak » reflektorok és a kamerák piros lámpái. Felvétel indul! Az utolsó nekifutás következett. Ebben a másfél órában dőlt el véglegesen, kik utazhatnak Moszkvába a VIT-re. A döntőben részt vevők közül összesen kilencvenen — az első csapat teljes létszámban, e többiek helyezésük arányában — vesznek részt a fesztiválon. Kövess László—M. Nagy Péter P. Mobil-koncert Vácott v Popparádé a fedélzeten Szokatlan rendeltetésű hajókaraván horgonyzott le szombaton a váci Duna korzó mellett. A Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat nemes célra, az ifjúság szórakoztatására kölcsönözte ki egy lakóhajóját és egy motorosát. Fedélzetén a népszerű P. Mobil együttes ad koncerteket a Duna-menti városokban. Bemutatkozásukra szombaton este Vácott került sor. Meglehetősen szerény számú közönség előtt kellett játszaniuk, pedig a rendezők jóvoltából a műsor ingyenes volt, lévén ez is a világifjúsági találkozót megelőző programok egyike. A közönség jő része sem ebből a Duna-par- tá városból verbuválódott, hanem a zenekar törzsközönségéből állt ösfiize. ők külön programmal, hajmeresztő, mutatványokkal szórakoztatták a közönséget. Vízbe dobálták ruháikat, úszkáltak a jéghideg vízben, frászt hoziva a józan többségre. A gyenge előkészítés, a gyér közönség és a rossz ízű közjáték ellenére az együttes valóban szívből muzsikált. Régi sikereik most is tűzbe hozták a hallgatót, árnyait hangszer kezelésük, magas színvonalú énektudásuk a mostoha akusztikai viszonyok ellenére is tiszta hangzású zenét eredményezett. Miskolci dalukat mindenki az együttesse] énekelte, új lemezük anyaga is sikert aratott. Felhangzottak a régi rock and roll-slágérek is, felelevenítve két évtized poptörténetét. Cs. Aadás! — hangzott a zsongást csititó vezényszó... Három óra. Akik otthon a televízió előtt ültek, Vágó Istvánt, a körkapcsolasos döntő játékmesterét láthatták feltűnni a képernyőn. Majd a helyszínek következtek sorban: Békéscsaba, Eger, Gödöllő és Zalaegerszeg. Elsőként beját- szották azokat a rövid videofelvételeket, amelyeket a csapatok készítettek a VIT-vágta eddigi futamairól. Volt, aki humorosan, volt, aki komolyabban fogta föl a feladatot. Megyénk csapata nem jól rajtolt, mindössze huszonöt pontot szerzett az elérhető negyvenből. Pedig külön meglepetéssel is szolgáltak, egy VIT-ba- bának öltöztetett kislánnyal... A nagykőrösi Hegedűs Edina egy fehér galambot is szorongatva a kezében, állt a kamerák előtt. A nyolcéves kislány helyett édesanyja válaszol kérdésünkre. — A húgom látta meg a babát a Nők Lapjában, rögtön arra gondoltunk, hogy bemutatjuk élőben is ezt a viseletét. De ehhez színes fotóra lett Volna szükség, egy újabb hét telt el, amíg rábukkantunk egy ilyen felvételre is. A többi már úgy zajlott, mint a mesében: az egyik szomszéd megvette az anyagot, a másik kiszabta, a harmadik megvarrta, ez a kicsi kislány pedig mind felvette ... Ismét a képernyő előtt. Lapszemle következett. A csapatok bemutatták azt az újsáTeherautók, televíziós közvetítő kocsik töltötték meg a gödöllői művelődési központ parkolóját tegnap délelőtt Bent kábelek kígyóztak, lámpákat, kamerákat szereltek a műszakiak. Az országos VIT- vetélkedő döntőjébe jutott Pest megyei csapat tagjai láthatóan otthonosan mozogtak a helyszínen a nagy felfordulás ellenére is, hiszen már előző este megérkeztek Gödöllőre, s azóta megismerték a körülményeket. VIT-baba Bár az adás csak délután három órakor kezdődött, a mű. velődési központ előcsarnokában berendezett alkalmi stúdióban már jóval korábban zajlott az élet: kamerapróbá- kát tartottak, beállításokat'' gyakoroltak és megbeszélték a legfontosabb technikai tudnivalókat. A hőséget árasztó reflektorok pirosították ki az arcokat, pedig bizony a döntőbe vágtázott Pest megyei csapat tagjai falfehéren várták a vetélkedő kezdetét. Nem mintha készületlenül jöttek volna, éppen ellenkezőleg; ám az izgalom velejárója a játéknak. Egyedül Gyöngy Márton csapatkapitány rezzenéstelen arcáról sugárzott reménykeltő nyugalom, még egy-egy mosolyra is futotta erejéből. Figyelem, négy perc múlva Szórakozás és kultúra
