Pest Megyei Hírlap, 1985. június (29. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-18 / 141. szám

S; kell csempészni a fákat Márványtábla helyett Tie szebbnél szebb ötletekkel Z '4 Vác városképének nagy része, az utóbbi húsz esz­tendőben, Tóth Dezső épí­tesz álmai szerint alakult. Szép szokás volt hajdanán, hogy az építészeti alkotá­soknál márványtáblára vés­ték a tervező nevét. Már- | ványtábla helyett szóljon f róla ez az írás: Tóth Dezső 1936-ban szüle­tett. A börzsönyi kisközségből. -Márianosztráról járt be a vá­ci gimnáziumba. Itt Sólyom Károly tanár úr tanította meg arra hogy a számok törvénye és a zene harmóniája egymás­tól elválaszthatatlan. Az egye­temen, ahol 1959-ben vette át a diplomáját, Pogány Frigyes professzortól élete mottóját kapta: „Az építészet a terek harmonikus megoldása”. Első munkahelye Esztergom volt. öt év múlva a Pest me­gyei Tanácsi Tervező Vállalat- noz került, örült az áthelye­zésnek, mert közelebb került Váehoz, melyhez ifjúságának emlékei, kibontakozásának ko­ra köti. Vállalatánál is a vá­ci munkákat kérte. Első terve a Szabadság téri házaké volt. Ezt követte a Földváry téri, majd a deákvári új lakótelep. Ezekről így beszél: — A Szabadság téri együttes még csapott vállú emberhez nasonlít, mert a toronyház melletti épület csak kapocs a még fel nem épült Erzsébet utcai lakótömbhöz. Mivel a- tervek nagyrészt kollektív munka eredményei, föltétlenül meg kell említeni a Földváry lakótelepnél Hock Gusztáv, a deákvári új lakótelepnél Pal­lér András kollégám nevét. Deákvárnál már érezhető a finn építészeti mód, mikor a természet megsértése nélkül építkezünk, sőt, ha sivár a hely — mint itt is volt —, oda be kell csempészni a fákat, a virágokat, fgy alakultak ki bennem a négy háztömbből határolt kisebb egységek, me­lyek parkokat, játszótereket ölelnek körül. — A Széchenyi utcát is az ön tervei szerint építik át. — A tervek szerint a sétá­lók utcája lesz. melyhez kap­csolódik a befejezés előtt álló épület mögött húzódó pihenő­park a Március 15. tér 8. és 10. számú házak nyitott barokk bejáróival. Hasonló belső ud­varokat tervezünk a környé­ken. — Sok középület is az ön elgondolásait tükrözi. — A művelődési központra három variációt nyújtottam be: A Duna-partra, a Marx térre és a jelenlegi helyére. Mindháromnál az vezérelt, hogy a mindennap használatos kiscsoportos helyiségek az elő­térből nyíljanak, a színházter­met föléjük helyezzem. A ter­vemet a Népművelési Intézet a fővárosnak, a megyei veze­tők Gödöllőnek ajánlották, ahol fel is épültek ezek a művelő­dési központok. Nem örülök ennek, ahogyan a magyar ház­gyári elemeknek sem, mert egyenruhába öltöztetik az or­szágot. Jó lenne olyan eleme­ket készíteni, melyekből ezer­nyi művészi megoldás lehetsé­ges még lakótelepek építésénél is. Erre sok szép példát láttam Finnországban. — Új szín a városban a leánykollégium és a zeneisko­la. — Talán a legtöbb gond volt velük hiszen egy nagyon szép, de több stílusú térben a múlt­hoz kellett illeszteni a jelent. Ügy mondják, hogy a leány- kollégium hátrahúzódva kis parkjával szépen zárja le a te­ret. A zeneiskolánál Makk István kollégám nevét kell megemlítenem. Az iskola to­vábbépítése remélhetően a közeljövőben befejeződik és boltíves termei, a Kossuth téri barokk kapualj szépen áthi­dalja a két teret. Tóth Dezsőt sokan Vác egyik „házi építésének” neve­zik. Jövő terveiről és húsz év emlékeiről érdeklődöm. — A „házi építész” kicsit túlzás, mert versenytárgyalá­sok vannak. Tervünk, hogy ez­után is minden váci verseny- tárgyaláson ott legyünk és minket bízzanak meg a tervek elkészítésével. Véleményem szerint ezen túl a városnak szüksége van egy olyan intéz­ményre mely a különböző he­lyekről érkező gondolatokat egységes koncepció alapján összehangolja. Szeretnem, ha ezzel a vállalatomat bíznák meg. Húsz év emlékezetes ese­ménye a Vác alsóvárosi ter­vének lakossági vitája, volt. Annyian jöttek el, hogy kevés volt a művelődési központ leg­nagyobb terme' is, és így a színházterem színpadáról is­mertettem elgondolásainkat. A Géza király tér átépítése miatt mostanában sokszor el­megy a régi Iskolája előtt. Megáll előtte, a városi ta­nács ujján csillogó aranygyű­rűjére tekint. „Innen indul­tam — gondolhatja — és ide érkeztem vissza.” Városunk történetének egyik legjobb is­merője. még innen ötvenedik életévén, tele van szebbnél szebb, a tervező mérnökök rajzasztalára kívánkozó ötle­teikkel. Mészáros Gyula ^Miia A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 141. SZÁM 1985. JÜNIUS 18., KEDD Sikeres volt a pártoktatás ff Az MSZMP Vác Városi Végrehajtó Bizottságának £ legutóbbi ülésén — egyebek ^ között — az 1984—85-ös íj pártoktatási év tapasztala- 's tait vitatták meg a testület 4 tagjai, Subáné Mohos Éva ^ politikai munkatárs jeien- í tése alapján. Mint az előadó elmondta, a most befejeződött oktatási év­ben valamennyi pártoktatási formában az MSZMP XIII. kongresszusára, illetve a fel- szabadulás 40. évfordulójára készülődés jegyében vettek részt a hallgatók, történelmi ismereteik felújítása, illetve az elmúlt négy évtized törté­néseinek értékelő áttekintése lévén. A pártoktatás valamennyi formájában megvitatták a kongresszus irányelveit. A ta­pasztalat az volt, hogy külö­nösen a gazdaság-, és életszín­vonal-politikával összefüggő kérdések váltottak ki a hall­gatóságból nagy aktivitást, vi­tára, hozzászólásra ösztönözve őket. A politika és közélet iránti érdeklődést bizonyítja az is, hogy a pártoktatásban is első­sorban azok az oktatási for­mák voltak kedveltek, amelyek időszerű, az embereket na­ponta foglalkoztató kérdések­kel foglalkoztak, a napi poli­tika történéseinek megértését segítették. A jeles történelmi évforduló iránti érdeklődésre utalt az, hogy a korábbi évek­hez képest megnőtt azoknak a pártszervezeteknek a száma, ahol a pártoktatásban bészt ve­vők kívánságára a „Fejezetek a magyar munkásmozgalom történetéből” c. témát válasz­tották feldolgozásra. A hall­gatók időszerű politikai tar­talma miatt kedvelték az „Időszerű ideológia” című kur­zust is, noha ennek teljes si­kerét némiképpen megkérdő­jelezi, hogy tananyagának hu­szonkilenc fejezete közül az utolsó négy jegyzete még a tanév végére sem jelent meg, s ez néhány hallgatónak ked­vét szegte. A végrehajtó bizottság érté­kelése szerint a pártoktatás a most befejezett tanévben is elérte célját. Sajátos eszközei­vel és agitatív meggyőző ere­jével hozzájárult a párt poli­tikájának megismertetéséhez, segítette az agitációs és pro­pagandamunkát. A testület ki­fejezetten jónak értékelte a DCM, a Forte, és a Kötöttáru- gyár pártoktatását, valamint az őrbotíyánban, Ácsán, Szo- bon és Nagymaroson, illetve a Vác és Vidéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál, a DMRVV váci üzemigazgatósá­gán, a Dunakanyar KISZ-nél, az Erdészetnél, a Tejiparnál, a Városi Tanácsnál és a Váci Magasépítő Közös Vállalatnál szervezett kurzusok munkáját-., Ugyancsak a sikeresek között említették a HAGY. a Forte, a DCM és a CEMÜ műszaki szakembereinek és közgazdá szamaik tartott rétegakadé­miát, melynek előadásaira a jövőben az érdeklődő párton- kívülieket is szívesen látják. B. H. fi heti programból Sütő András mesejátéka Kiállítások, kirándulások szerepelnek szép számban az idei tavasz utolsó hetének programjában, s a hét végén egy érdekes színházi bemu­tató. Kedden este hat órakor a városi 'népfrontbizottság nő­klubjában Fischer Istvánná titkár tart beszámolót az 1984/85-ös szezon eseményei­ről, a klubéletről. Szerdán a pedagógusklub tagjai találkozhatnak délután öt órakor a 4-es teremben, ahol Vas Jenő ad tájékoztatást Vác és vonzáskörzete közbiz­tonságának a helyzetéről. Csütörtökön háromnapos or­szágjárásra indul a szocialista brigádklub kirándulócsoport­ja. Délután öt óraikor dr, Var- ■ffa"ZaUán, a rZala megyei Ta­nács szakfelügyelője a zene­udvarban megnyitja Németh János keramikus kiállítását. Pénteken az emeleti galériá­ban még megtekinthető a szol­noki Weston Fotóstúdió cso­portkiállítása, az előcsarnok­ban a környezeti ártalmakat bemutató fényképtárlat és a városi könyvtár galériájában Lengyel András grafikusmű­vész tárlata. Szombaton az ifjúsági klub Magyarkútra vezet kirándu­lást, ahol főzőverseny, kispá­lyás labdarúgás és tollaslabda­Imi vitatható, az nem elutasítandó HA AZZAL A BEJELEN­TÉSSEL állnék most elő, hogy „ami hosszú, az nem rövid”, aligha csettintene bárki is: mi­csoda bölcsességet mondtam. Hiszen gyermeteg evidenciát mondtam, s ami ennyire evi­dens — vagyis magától érte­tődő —, azt nemhogy bizonyí­tani, kijelenteni sem érdemes És én most mégis ilyen gyer­meteg evidenciával állok elő. mert kijelentem; hogy „ami vi­tatható — az vitatandó.” Sőt, nemcsak kijelentem, hanem bizonyítani is igyekszem. Sohá meg nem fordult volna a fejemben ilyesmi, ha egy fiatal közgazdász ismerősöm el nem meséli a következő történetet Három éve dolgoztam már a vállalatnál — mesélte a fia­tal közgazda —, amikor ma­gánszorgalomból vizsgálgatni kezdtem, miért van az, hogy vállalatunk rendre későn tel­jesíti a megrendeléseket, és emiatt nemcsak a reklamációk kellemetlenségeit kell elvisel­nünk (ami az idegeinkre taegy), hanem kötbéreket is fizetnünk kell (ami a zsebünk­re megy). Végigvizsgáltam az egész folyamatot: a megrende­lés beérkezésétől a megrende­lés adminisztrálásán át a ter­mék gyártásáig, csomagolásáig, vagonba rakásáig. És megta­láltam (legyek szerényebb: megtalálni véltem) a hibafor­rást, vagy ahogy gazdasági­politikai zsargonban mondják: a szűk keresztmetszetet. Nem a gyártásban, nem a csomago­lásban, nem a vagonba rakás­ban, hanem az adminisztrálás­ban. Az ügyintézés túlibonyolí- tottságában, nehézkességében. Feljegyzést készítettem hát a főnökségnek: íme, itt és itt a (szűk keresztmetszet, de per­sze. ajánlatokat is tettem az ügyintézés egyszerűsítésére. Nem mondom, hogy a főnök, akinek a feljegyzést átnyújtot­tam, rosszul fogadott volna. Letette a papírokat az asztal­ra, tenyerével vegiigsimított rajtuk, és biztatóan nézett a szemembe. Aztán hetekig semmi. Majd behívatott a fő­nök, papírjaimat visszaadta: javaslatát, sajnos, nem fogad­hatjuk el. Tény, hogy javasla­tom néhány íróasztal meg­mozgatását, sőt fölöslegessé tételét tartalmazta, és ez min­denképp személyes kényel­metlenség, de az indoklás nem ez volt. Azért nem fo­gadhatjuk el javaslatát,_ mert vitatható. így a főnök. Én ki­hátráltam, azt kérdezve ma­gamtól, és azt kérdezve most öntől is: fogadjam-e el visz- szautasítási indokul azt, hogy javaslatom vita tiható? A fiatal közgazda kérdésé­re válaszolnom kellett, és ekkor tolakodott a nyelvemre a gyermeteg evidencia, hogy ami vitatható, az nem eluta­sítandó, hanem vitatandó. Ekkor ötlött eszembe az is, ami ugyancsak nem nagy föl­fedezés, hogy milyen határo­zott jelentést kapott közéleti nyelvhasználatunkban ez a szó; gyanús jelentést, rossz jelentést, pejoratív jelentést. Vitatható volt X. felszólalása a tanácskozáson, tehát ítél­jük el. Vitatható Y. találmá­nyának használhatósága, tehát vessük el. Vitatható cikkeket írt Z., tehát támadjuk meg. Holott nem elítélni, nem el­vetni, nem megtámadni kel­lene, hanem megvitatni. Ami persze nyelvhasználati kér­désnek látszik, amely mögött közéleti magatartástan , húzó­dik. Ragaszkodás a valódi vagy vélt egyértelműség ké­nyelméhez, a gondolkodás egysíkúságához, az ítéletek megfellebezhetetlenségéhez, a gondolkodási és cselekvési al­ternatívák elutasításához. És ezzel máris vitakultúránkhoz érkeztem. Amelyre sokat pa­naszkodunk, amely határozott meggyőződésem szerint sokat javult a két-három évtizeddel ezelőtti mélyponthoz képest, de amelynek — még határo­zottabb meggyőződésem sze­rint — tovább kell javulnia. Mert létérdekünk a demokra­tizálódás, és demokrácia nin­csen egészséges vitakultúra nélkül. Mi a baj még? Nem hiszem, hogy újat mondok: — baj, hogy vitának nevez­zük a párhuzamosan futó monológokat, sőt az egyetér­tők — vagy látszategyetértők — bólogatásait; — baj, hogy megrémülünk, ha egy tanácskozáson vagy a sajtóban igazi vita robban ki, sőt, ha csak igazi vita körvo­nalai rajzolódnak elő, akkor is megrémülünk; — és baj, hogy az igazi vi­ták is veszekedéssé torzulnak, mert a vStaíikozóIk előviiUanó kardjai nem egymás 'érveire csapnak le, hanem egymás feje búbjára. Irtózom attól, hogy erkölcs­prédikációba kezdve arra buzdítsam magunkat: tanul­junk vitakultúrát. A prédiká­ció nem segít: az érdekek fel­ismerése, az segít, az érdekek különbözőségének elfogadása segít, az érdekek különböző­ségéből származó vélemény- különbségek tudomásul vétele segít, a véleménykülönbözé- sek vitában egyeztetése segít, az új gondolatok iránti türe­lem, amely jól megfér az új iránti bíráló készenléttel, az egyet akarás feltételezésében való jóhiszeműség segít, amely megfér annak elfoga­dásával, hogy ugyanazt sok­féleképpen akarhatjuk. CSAK A GYAKORLAT SEGÍT. A vitafórumok szapo­rodásáé. A gazdasági és ön- igazgatási reformoké. Ame­lyek nem mennek — nem is mehetnek — vita nélkül. A választási gyakorlat segít. Ha meg kell vitatnunk, hogy kit jelöljünk és kit válasszunk vállalati igazgatónak. Ha el kell döntenünk, ki legyen a jelöltünk a helyi közigazga­tásban és a parlamentben, azok közül, akik magukat kínálják vagy akiket mi ajánlunk a tisztelt választó­polgártársak figyelmébe. F. V. verseny szerepel a szabadtéri műsorban. Autóbusszal utaz­nak Sopronba a Dunakanyar Fotóklub tagjai, s ismerked­nek Nyugat-Magyarország leg­szebb kirándulóhelyeivel. Vasárnap reggel hét órakor a váci vasútállomás pénztár- csarnokában találkoznak a Börzsöny Természetjáró Kör turistái, majd 20 kilométeres gyalogtúrát tesznek Borsosbe- rény—Disznósárok—Hegyhát— Kemence útvonalon. Délután fél 4 órakor a művelődési köz­pont színháztermében helybeli diákszínjátszók bemutatják a Csillagvitéz című kétrészes mesejátékot. Creange meséje nyomán Sütő András írta, rendezte: Németh Péter Mi- kóla. P. R. Verscsokorhoz virágcsokor Jutalmat ajándékba Kedves vendégei voltak a Nyár utcai Send oviinak, azaz a Kötöttárugyár óvodá­jának. A gyár nyugalmazott igazgatóját, Galbicsek Ká­rolyt és feleségét fogadták a gyerekek, ahol tulajdonkép­pen maguk voltak az ünne­peltek. Ekkor tartották ugyanis a gyereknapi ünnep­séget. A találkozó jó alka- • lom volt arra, hogy megkap­ják azokat az ajándékokat, amelyekkel ilyenkor szokták bővíteni játékbirodalmukat. KRÉSZ-pályát szeretnének berendezni, ehhez kaptak kel­lékeket, többek közt azt a három darab lábbal hajtha­tó autót, amit Galbicsek Ká­roly felajánlásából vettek. A volt igazgató a gyár 100. szü­letésnapján kapott jutalmát szánta a kicsiknek, akik daN lal, tánccal köszönték meg az ajándékot. Csulik Mihályné vezető óvó­nő elmondta, hogy a vendé­gek nagyon rokonszenvesek voltak a gyerekeknek, azon­nal megtalálták a közös han­got. Mindig arra törekedtem, hogy örömet szerezzek má­soknak, ilyenkor én is őrü­lök. Talán most is sikerült! — mondta a gyár egykori igaz­gatója. Minden bizonnyal igen, hiszen az együtt töltött délelőtt végén a verscsokor­hoz virágcsokrot is kaptak a vendégek. D. Z. Kultúr Filmszínház (Lenin út 58.): június 18-án és 19-én, csak fél 4 órakor a Kölyökban- da című színes francia ifjúsá­gi kalandfilm a műsor. — Es­te fél 6 órától Luchiano Vis­conti világhírű filmjének, a Rocco és fivéreinek felújítá­sa látható, két részben, dupla heljtaron. Főszereplők: Alain Delon és Annie Girardot. Csak ; 14 éven felülieknek! Madách Filmszínház: Nem Játszik. Váci kertmozi (a városi könyvtár szomszédságában). június 18-án, 19-én á Kincs, ami nincs című olasz filmvígjáté­kot játsszák, Terence Hill és Bud Spencer főszereplésével: Pedagógusok között Pencen Tanítani - és nevelni is Éppen szakszervezeti ülést tartottak a penci általános iskolában, amikor váratlanul, s eredetileg más céllal betop­pantunk. Nem sokkal a szünet előtt sebtiben körbementünk a ko­rán délután már üres iskolá­ban, s közben dr. Kovács Ti- borné igazgatóhelyettes be­szélt áz intézménye tárgyi és személyi feltételeiről. Elmond­ta, hogy bizony teljes tataro­zásra szorul az iskola épüle­te, amely valamikor kastély voil-t. Elidosdkedett a falaitnyi, ám szépen berendezett étke­zővel, amit szülői segítséggel csináltak meg, s az újonnan érkezett padokkal; azzal, hogy két tanulószobájuk kihasz­náltsága nagyon jó, rpert igénylik a gyerekek és szü­lők. S azt sem hagyta ki a villámgyors tájékoztatásból, hogy 80 százalékos az iskola szakos ellátottsága, s ebben már benne van az a pedagó­gus házaspár, akiket nemrég telepítettek le. A szünetben megragadtuk az alkalmat, hogy elbeszélges­sünk Augusztin Antallal, a Pedagógusok Szakszervezete váci körzeti bizottságának tagjával, aki a következőkép­pen foglalta össze a gyűlésen szerzett tapasztalatait: A penci iskola tantestüle­te, úgy érzem, meg tud majd birkózni a növekvő felada­tokkal, hiszen ők a legtöbbet teljesítők közé tartoznak. Ugyanis ebben az iskolában a 45 perc tanítási idő való­ban 45 perc és nem kevesebb. Éppen ezért várnak el a köz­ség társadalmától nagyobb se­gítséget a nagyobb követel­ményekkel arányban. Aztán arról beszélgettünk Augusztin Antallal, hogy ő 1953-ban kezdte a pedagógusi pályát, hat évig volt ' „gya­korló”, a hetvenes évek kö­zepén lett Szokolyán helyet­tes, és tíz éve igazgató ugyan­ott. Szakszervezeti funkcióján belül Penc és Rád a területe. — Miben változtak a gye­rekek, a pedagógia módsze­rei, vagy miben kellene vál­toztatni? — tettük fel neki a hosszú kérdést. — A magyar nép negyven év alatt megtanult írni, de olvasni is! A magyar ember — a gyerekeket is ide értve — már nem elégszik meg egy-egy regény elolvasásával. Minél többet akarnak, minél szélesebb témakörben olvas­ni, tudni. A mai gyerekek felvilágosodottabbak, inger- gazdagság jellemzi őket, s olyan tudással kerülnek első nap iskolába, mint negyven évvel ezelőtt a harmadikosok, negyedikesek! — A tanulmányi vagy a gyakorlati munka fejlődött-e jobban az ön pályafutása alatt? — A fiatalok tudása lexi­kális irányban tolódott el igen erősen. Sajnos, a gya­korlati munka lemaradása ta­pasztalható, Ennek az lehet az egyik oka, hogy a gye­rekek a felcseperedő korban nincsenek olyan hatásnak ki­téve, ami megértetné velük a gyakorlati tudás későbbi fon­tosságát, ami megélhetésüket is meghatározhatja ... Régen a gyerekek sok irányú kép­zést kaptak. Manapság olyan óriási információs anyag áll rendelkezésükre, hogy jó idő­ben le kell rakni a gyakorla­ti munka alapjait. Gondolok itt a szakmaválasztásra — magyarázta is válaszait Au­gusztin Antal, majd arra tért ki, hogy a nevelési munkát kell még jobban erősíteni, annak ellenére, hogy e téren jelentős fejlődés tapasztalha­tó. Mert ha hiányzik az érzel­mi kötődés a családhoz, az is­kolához, ha nincs szeretet, foglalkozás, vágyott életforma, hiába a lexikális tudás, a gyakorlati oktatás fáradozása: a várt, remélt eredmény el­marad. Aszódi László Antal ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents