Pest Megyei Hírlap, 1985. június (29. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-18 / 141. szám

Alakuló ülések A zöld ág Sokszor eltűnődöm: vajon külön brigádok működnek a közlekedési táblák elf or­dítására, beharpasztására, kidöntésére? A minap meg­figyelhettem egy módszert. Brigád se kellett hozzá. Ha­ladt előttem egy billenő platós jármű, rakterénföld, onnan állt ki a kar vastag­ságú zöld ág. Jobbra. Ügy másfél méterre lógott ki. A kocsi meg haladt. Amikor táblával találkozott, puff egy nagyot. Behorpadt, el­fordult, melyik hogy bírta. Régebben, amikor nagy­apámmal szénát hordtunk, szépen megraktuk a szeke­ret, elrendezgettük, átkötött tűk, majd az öreg még egy­szer körbejárta, eligazgatta, felültünk, s szólt: no, Ban­di, menjünk. (Bandi volt a ló neve.) Ma ez is másképp van. A szállító jármű vezetője a fülkében újságot olyas, ki­tölti a lottót, eszik. A ra­kodó a markolójával rako­dik. Amikor kész, elkiáltja magát: mehet. A sofőr be­vágja az ajtót, indít. Az út ráz, a felrakott föld, sze­mét, hulladék, vagygbármi más pedig hullik lefelé. Ha zöld ág kerül a platóra, ta- rotja a táblákat. Vessenek magukra, ha nem állják a csapásokat. k. p. LLOI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM. 141. SZÁM 1985. JÜNIUS 18.. KEDD Úvcdásélet Aszódon A gyerekek méreteihez igazodva Nyugdíjas párttagok Busszal Sopronba Több éves hagyomány alap­ján az idén is kommunista műszakon vettek részt a Gö­döllői Gépgyárban a város nyugdíjas párttagjai közül hu- szonketten. Baráti fogadtatás­ban részesültek, délben ízes ebédet kaptak, és nem ma­radt el az elvtársi beszélge­tés sem. .ács János, a gyár pártbizottságának titkára elis­meréssel szólt róluk, és a kí­vánságnak megfelelően június 29-re adtak egy buszt sop­roni kiránduláshoz. Az eddi­gi tapasztalatok szerint ezek a városnéző kirándulások igep, jól. sikerültek, és a részt­vevők nagy várakozással néz­nek az utazás elé. A nap programja GSdölIő, művelődési ház: Horus Archívum, III. A lá­tás nyelve, kiállítás, megte­kinthető 15—19 óráig. Moiiebb A Sólyom nyomában. Színes, szinkronizált NDK-íilm fel­újítás. Csak 4 órakor! üt láda aranyrög. Színes, szinkronizált francia kaland­film, 6 es 8 órakor. Kisgyermekes családokban, ahol lassan betöltik a kis emberpalánták a harmadik életévüket, egyre gyakrabban kerül szóba az elkerülhetet­len óvodai élet. A legtöbb kisgyermekben büszkeséget kelt, ha megtudja, hogy ha­marosan óvodás lesz. Sajnos a szülők többsége éppen el­lenkezőleg, aggodalmassá vá­lik amiatt, hogyan fog beil­leszkedni csemetéje az óvo­dai életbe, vagy milyen lesz az óvoda, ahová beíratta gyermekét. A sok közül Aszódon a 2. számú napközi otthonos óvo­dát választottuk, hogy meg­ismerkedhessünk az intéz­mény lehetőségeivel, és nem utolsósorban annak vezetőjé­vel, Turányi Sándorné vezető óvónővel. A tágasnak egy­általán nem mondható intéz­ményvezetői irodában éppen egy fontos értekezletre ké­szült, amikor felkerestük, hogy az általa vezetett intéz­ményről érdeklődjünk. * •• * •• Gyalogolva — Ma harminc éve fontos esemény volt az életemben. Éppen ezen a napon kezdtem meg Aszódon az óvónői tevé­kenységemet a régi' óVódáhaíiV Csaknem tíz év telt el, míg végre az az óvoda kinőtte ön­magát, és egy újabb helyre kellett költöznünk. Az új óvoda helyét egy nagy csa­ládi házban jelölték ki. A költözködéssel egyidejűleg ki­neveztek annak vezetőjévé. Sajnos az akkori feltételek igen korlátozottak voltak. A szobákban csak ötven gyer­meket helyezhettünk el két csoportban. Nem volt kony­hánk. A gyerekeknek az ételt máshonnan hozták az asszo­nyok kiskocsival. Mivel na­ponta kétszer kaptak a gye­rekek meleg ételt, elképzel­hető, mennyit gyalogoltak a dajkák az étkezés érdekében. Ló vontatta szénagyűjtő ló;-:' -I < :i if. * íBA ■ * •• ' A>. Hancsovazki János felvétele Kánikulában minden egy­szerűbb. Ül az ember egy olyan alkalmatosságon, ame­lyet ló vontat, időnként meg­húzza a gyeplő egyik szárát, aztán a másikat, attól függően merre menjen a ló. és máris halad a munka. A szénagyűj­tés. Erre a fogatos emberre, fia­talemberre Kerepestarcsán. a Szilas-patak melletti réten, a mesébe illő ligeten akad­tunk. Csodálkozásunk oka nem a ló volt, hiszen azt lát azért az ember a szénfuvarozóknál, hanem az, hogy a fiatalember, Pintér Gábor a nagyon hasz­nos, ám régimódi fogatos ge­relyével húzta össze a szé­nát. Alighogy szót váltottunk vele, megérkezett a gazda is: Vhlaczki Pál, helybeli magán- fuvarozó. — Honnan ez a gereblye? — Aszódon ’ vettem. Igaz, hogy már múzeumba is jó, de itt még hasznosabb. Három­ezerötszázért vásároltam meg, de hat ember helyett dolgozik. Két lovam van. Néhány hold rétet bérelek itt a téesztöl, kell a széna. Bikákat is hizlalok, jól jön ez a takarmány. Most meg is éri: olyan gazdag a leg­satnyább rét és árokpart is, hogy már régen volt ilyen. — Időközben a község gya­rapodott, egyre többen köl­töztek Aszódra. Óhatatlanul szükségessé vált az óvoda bővítése. A szükségmegoldá­sokat elvetettük. Így épült 1969-ben egy korszerű, min­den igényt kielégítő óvoda a lakótelepen. Azért esett a választás erre a helyre, mert itt bőven volt tér, nem kel­lett a tervezőnek spórolnia a hellyel. Talán nem hiszik azok, akik ma mindennap idejárnak, hogy egyetlen lo­vas szekér hozta el a tár­gyainkat a régi épületből. Korszerű konyha — A csoportok fejlesztését önerőből oldottuk meg, ezzel huszonöt gyermekkel többet fogadhattunk már abban az évben. Természetesen a bő­vítés folyamatos volt. Pilla­natnyilag éppen az ideális létszámnál tartunk, ami száz gyermeket jelent. Ezeket négy csoportban foglalkoztatjuk. Minden csoportnak külön foglalkoztatója van, amelyek­hez külön-külön öltöző és mosdóhelyiség csatlakozik. — A helyiségek berendezé­sei a gyermekek méreteihez igazodnak. Mindenütt mű­anyag padló borítja a köziér kedőkét és a foglalkoztatókat. Központi fűtés gondoskodik a kellemes hőmérsékletről. Amiről álmodni sem mer­tünk azelőtt, háromszáz sze­mélyes, korszerű konyhánk nemcsak a mi igényeinket elégíti ki, hanem az óvoda épületéhez szervesen kapcso­lódó általános iskolai napközi otthon kisdiákjainak az étvá­gyát is. A nyitva tartási időt a szü­lők igényeihez igazítottuk. Ez azt jelenti, hogy reggel hét órától késő délután fél hatig tartunk nyitva. Rendszeresen gondoskodunk a ránk bízott gyermekek egészségügyi fel­ügyeletéről. Minden hónap­ban meglátogat bennünket a körzeti gyermekorvos és a védőnő. Mint már említettem, az óvoda udvara tágas, ezért minden gyerek maradéktala­nul kielégítheti mozgásigé­nyét. Együtt Az óvodában központi he­lyen szerepelnek a játékok. Ezek egy részét a költségve­tésünkből biztosítjuk, más részét a bennünket támogató szocialista brigádok adják. Büszkén mondhatom, szinte versenyeznek, hogy túllicitál­ják egymást. így aztán nem csoda, ha a szabadtéri játé­kok ellátottságában élen já­runk a nagyközségben. Az óvodában minden játé­kos formában történik, hi­szen ez a gyerek életkori sa­játosságából adódik. Külön­böző foglalkozások vannak, de osztályozás nincs, hiszen nem iskolásíthatjuk az óvo­dát. Az óvodai nevelési prog­ram ismertetésére évente há­rom szülői értekezletet tar­tunk. Ezeken változatásán el­mondjuk, miként -fejlesztjük az óvodás gyerekek testi és értelmi képességeit. Több mint kát évtizedes vezetői ta­pasztalattal a hátam mögött elmondhatom, ezeket a fel­adatokat csak jól együttdol­gozó kollektívával lehet elér- nv-beleértve- a technikai doL gozókat is. Kovács I. Csaba Újraválasztott elnökök Gödöllő vonzáskörzetének több községében megtartották az alakuló tanácsüléseket, amelyeken megválasztották a végrehajtó bizottságokat, a tisztségviselőket, a többi taná­csi bizottságot, a népi ülnökö­ket, valamint a megyei ta­nácstagokat. Csömörön dr. Paulovics Mi­hály lett a tanácselnök, társa­dalmi helyettese dr. Fogd Mi­hály. A végrehajtó bizottság­ba választott tagok: dr. Kon- czer Istvánná, Streitzer Lajos, Morva István, Alvitz Ernő, Fá­bián Ferenc és Braucsik Béla. Nagytarcsán Csimáné Pócs Annát válaszották tanácsel­nöknek, társadalmi helyettese Vascsák István lett. A végre­hajtó bizottságba választották Lányai Lászlót, Tóth Annát, Terjánszki Jánost és Horváth Istvánt. A két település ta­nácstagja Fábián Ferenc (Csö­mör) lett. Mogyoródon Holló Miklóst választották tanácselnöknek. Társadalmi helyettese Bréda László. A végrehajtó bizottság­ba választották Sleisz Arpád- nét, Dombóvári Miklósnét, Horváth Lászlót és Bodrogi Imrét. Szadán Nádaski Lászlót vá­lasztották tanácselnöknek, tár­sadalmi helyettese Molnár András lett. A végrehajtó bi­zottságba választották Bajkai Andrásnét, Sipos Sándort, Pus­kás Sándort és Homonnai Mi­hályt. Veresegyház tanács elnöke Pásztor Béla. Társadalmi he­lyettese dr. Dárányi József. A végrehajtó bizottságba válasz­tották Maglódi Józsefet, Rich­ter Árpádot, Kómár Istvánt, Topánka L ásziónét, Fendler Oszkárnét ás Harcos Györ­gyöt. A veresegyházi alakuló tanácsülésen népi ülnököket is választottak Petrik József és Kormos Gyula személyében. Mogyoród, Szada és Veres­egyház megyei tanácstagja Molnár Erik (Veresegyház) lett. A vonzáskörzetben ma foly­tatódnak az alakuló tanács­ülések. Túrán és Galgahévi- zen délután 2 órakor választ­ják meg a tanács bizottságait, a tisztségviselőket, a megyei ta­nácstagokat és a népi ülnökö­ket. Őrzik társaik álmát A veresegyházi gyerekek újabb táborozásra készülnek. Június 26-tól július 5-ig Bán­kon és környékén töltik a va­káció első igazi napjait. A ve­zető tanárok igyekeznek min­den jelentkezőt elvinni, de a szálláshelyek szűkösek a két­száznál több kisdiák befoga­dására. A gyerekek második osztálytól vehetnek részt a tú­rákon, azonban bizonyos fel­tételeket előbb teljesíteniük kell! A tanév folyamán tíz óra társadalmi munkát végeznek, negyven kilogramm hulladé­kot gyűjtenek. Bukott és hár­masnál rosszabb magatartású nebulók már nem pályázhat­nak az eseményekben, élmé­nyekben gazdag kirándulások­ba." Ezek után az idén száznyolc­Jsüegzetes hang Szeretik a magányt Az ornitológusok megfigye­lése szerint kikelitek az első idei ugarcsibék a Kiskunsági Nemzeti Park területén. A sza­porulat lényegesen jobb, mint az utóbbi években bármikor, s ez a szakemberek szerint ar­ra mutat, hogy a nemzeti park­ban végleges és biztonságos költőhelyre leltek ezek a rit­ka, védett madarak, amelyek napjainkban már egész Euró­pában csak ezen a területen költenek. Az ugartyúkok ugyanis az állatvilág legin­Csak játszani akarnak ... aztán bezárták a kaput Valamikor réges-régen a csa­lád apraja ott játszott a jó nagy, tágas udvaron, csűrben vagy kinn a réten. Senkit se zavartak, semmit se tettek tönkre. Ha igen, azt se akarat­tal. Ma a tiszta udvar, rendes ház akció megkeseríti játszani vágyó gyerekeink életét. Szé­pek a virágok, szép az udvar, rendezett így a falu. Kerítésen kívül, kerítésen belül virág. Sok-sok virág! Ablakon belül- kívül virág. Ki se látszik a bezárt gyerek. Panaszos szemük szemrehá­nyóan néz a sok virágra. — Nem szeretem őket! Miattuk nem labdázhatok. Pedig a lab­da nem egy méregdrága, mo­dern játék. Úgy tudom, ősidők óta játszottak vele még a szü­lők is annak idején. Van né­hol egy-egy focipálya, ahol a nagyobbak egyeduralkodók. — Ti. mazsolák, menjetek innen, mert útban vagytok! Nézik só­várogva a kicsik a nagyok já­tékát. — Apu is rajong a fo­ciért, hát én hol rúghatok vég­re labdába?! — Betörik az ablakot! Le­törik a virágot! — mondja anyu. Van aki az eldúgottabb utcákat választja. Két őr áll a két szélén és kiált: — Autó Jön! Bicikli jön! Morcos szom­széd jön! Veszekedős valaki jön! Ilyenkor pár percre megáll a játék. Még jól bele se mele­gedhetnek, ismét egy kiáltás. A labda kerek, gurul, a gyerek pedig utána! Veszélyes helyez. Balesetveszélyes!... Aztán pár szemfülesebb rátalált az ideális helyre. Kincs volt szá­mukra. Se virág, se autó, se basáskodó nagy gyerek. Itt a szeretett iskolaudvar! Hurrá! Játszhatunk órákig önfeledten. Játszottak, örültek hetekig. Aztán egyszer jött a hét vége, a kaput bezárták. Ök, jobb hí­ján a szomszéd udvarról men­tek be az üresen tátongó isiud­varra. Szidást kaptak érte. Már itt se lehetnek. Kinek ár­tottak vele? Kit zavartak? El­ballagtak — Már itt se lehe­tünk, pedig de jól érzetük ma­gunkat. — Gyerekek, addig játsszatok, amíg gyerekek vagytok!, szokták mondani a felnőttek. Nyár, szünidő. Játsz- szatok! — De hol? A nagyob­bak még az egérlyukban is megtalálnak és élzavarnak. — Gyerekek, játsszatok! — Ha. ha! A felnőttek értelmesek, megértőek. türelmesek. Ha, ha! — Hej, hol is vannak ezek a híres felnőttek?! F. Nagy Piroska kább magányt kedvelő egye- dei közé tartoznak: egyik leg­fontosabb életelemük a hábo­rítatlanság. Még az élelmüket is éjjel szerzik, s olyankor hal­latják jellegzetes trillázó hang­jukat is. van diák, húsz ifivezető és harminc felnőtt vág a Bör­zsöny és a Cserhát hegyeinek. Megemlítjük a tíznapos tábo­rozás anyagi oldalát is. Fe­jenként 650—700 forintot kel­lene a gyerekeknek befizetni­ük, azonban az úttörő-csapat­tól az úttörőmunkájuk elisme­réseként két—háromszáz fo­rintos hozzájárulást is kaphat­nak. Már évek óta segíti a tá­borozások sikeres végrehajtá­sát a veresegyházi tanács és a KISZ-szervezet, ugyanis a há­tizsákokat, sátrakat és az egyéb felszerelést egy nappal előbb teherautóval leszállítják a táborhelyre. A tábori élet és a progra­mok mindig felejthetetlenek a Cés.zjvevőknek, Mindennap égy-egy ügyeletes raj gondos­kodik a tisztaságról, ebéd után ők mosogatnak és éjjelenként ők őrzik társaik álmát is. A tíz nap nemcsak túrázással és múzeumlátogatással telik, ha­nem karnevál, sportnap, for­dított nap és játékos vetélke­dők is színesítik a programot. Mi is jelezhetné a tábor nép­szerűségét annál jobban, hogy évről évre egyre több ifiveze­tő és felnőtt jelentkezik, hogy munkájukkal segítsék a nya­ralás sikerességét! Gcrhát Szilvia Országos Serdülő Kupa Döntőben a serdülők A GSC fiatal labdarúgói foly­tatják remek szereplésüket az Országos Serdülő Kupában. A legutóbbi, Pomáz ellen aratott szép győzelmükkel már a me­gyei döntőben vannak. GSC—Pomáz 5-1 (1-1) GSC: Kenyó — Szabó, Szűcs, Adám (Percsick), Ocsai, Hu­szár, Csizmeg, Kiss, Imolya, Angolét, Botszki. Góllövők: An­golét (3), Huszár, Botszki. Csaknem egyórás késéssel kezdődött a találkozó, mert a vendégek, egy téves informá­ció folytán, a GEAC-pályán vártak a bírói sípszóra. A tü­relmes és nagyon sportsze­rű játékvezetőknek köszönhe­tően mégis sor került a mér­kőzésre, a faár play szellemé­ben leigazolták az eltévedt el­lenfelet. A több poszton is jó erőket felvonultató Pomáz az első negyedórában időnként nyo­masztó fölényben játszott, a 20. percben elért góljuk után azonban magához tért a gö­döllői gárda, nem sokkal a fél­idő vége előtt Huszár egyenlí­teni is tudott. A második félidőben már alig-alig szabadult fel a ven­dégek kapuja, a rendkívül zárt védekezésből indított hazai támadások eredményeként po­tyogtak a gólok. Jó: Kenyó, Szűcs, Huszár, Csizmeg, Kiss, Angolét. Botsz­ki. T. G. Kispályások Jól szerelt a Gelka Az utolsó forduló előtt is­mertté vált, hogy a városi kispályás labdarúgó-bajnok­ságban a Gelka nyeri az el­ső osztály küzdelmeit, a má­sodosztályból pedig az Álla­mi Biztosító jut fel. A finálé előtti eredmények: I. osztály. Gelka—ATE 3-2, Veresegyház—Erdőgazdaság 4-2, KIOSZ—Gépgyár II. 6-0, HTÜ—Viktória 6-4, Ganz— Topi 0-5, Gépgyár I.—Afész 4-4. II. osztály. MÉMMI— Városi Tanács 0-2, ÁB—Hon­véd 8-0, Pedagógus—Szadai Adidas 4-5, Szadai Tanács- Tangazdaság 5-4, Híradó— KJK 1-1, Ganz Technika— Fény 4-1. Kaiser László, az intéző bizottság titkára elújságolta, hogy bár a bajnokság véget ér, a kispályások nem p.hen- nek. Már sokan jelezték ne­vezésüket az Alkotmány Ku­pára. örvendetes, hogy nem­csak gödöllőiek! Cs. J. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents