Pest Megyei Hírlap, 1985. június (29. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-01 / 127. szám

1985. JÚNIUS 1., SZOMBAT I------------------------------------TT vx Ip ar és politika Tápiószelén Új üzemeket vár a nagyközség Húsz éve még a mezőgazdaságban dolgoztak java- ^ részt a tápiószeleiek. Majd mástól ezren bejártak, in- ^ gáztak — főleg a fővárosba. A hatvanas évek második ^ felének iparpolitikája alapvetően megváltoztatta a fa- í lu életét. Beszélgetésünk Macháty Bélánéval, a nagy- A községi pártbizottság titkárával a kezdetekig nyúlik A vissza. Hazajöttek — A Kohászati Gyárépítő Vállalat 1968-ban megvásá­rolta a régi gépállomást, s át­vette az embereket is — mondja. — Nagy hatással volt ez az életünkre. Sokan haza­jöttek, erősen megcsappant az ingázók száma. Aztán sorban létesültek kisebb üzemek: föl­fedezte Tápiószelét a Nagy­kőrösi Konzervgyár, a buda­pesti Papíripari Szövetkezet, a ceglédi Stílus Faipari Kisszö­vetkezet. Alakultak háziipari «szövetkezetek is. — Hogyan hatott mindez a politikai munkára? — Jó irányban befolyásolta a hangulatot a nagyközség­ben. Főleg a nők mozgósítása, munkába állítása volt addig gond. Most viszont, nyugodtan merem állítani, sokszor ha­marabb vállalkoznak társadal­mi vagy politikai feladat meg­oldására. mint a férfiak. Szer­vezeti változás is végbement: tíz alapszervezettel, 386 tag­gal megalakult a pártbizott­ság. A KGYV-ben 128 taggal három alapszervezet és egy pártvezetőség tevékenyke­dik. ők a legaktívabbak. A többi üzemmel is jó az együtt­működésünk, kapcsolatunk mindennapos. Fellendülés — Mennyiben változtatták meg a helyi politikai szelle­mi életet az iparral együtt idetelepülő értelmiségiek? : - m igények jelentkeztek, mint - például könyvtár, gyer­mekintézmények, művelődési ház kialakítása, amelyet saj­nos, le kellett bontani. Sze­rencsénkre a KGYV készsé­ges, bármikor kultúrházként használhatjuk szociális léte­sítményét. Visszatérve: az ide­települt műszakiak és más ér­telmiségiek között nincs olyan, akit ne fogtunk volna be A II. országos természet- és környezetvédelmi napokat pénteken nyitották meg Vá­cott, a Madách Imre Művelő­dési Központban. Az esemény- sorozat idején számos előadás hangzik el a környezet meg­óvását szolgáló tennivalókról, a természetet fenyegető ve­szélyforrásokról. A megnyitón részt vett dr. Ábrahám Kál­mán, az Országos Természet- és Környezetvédelmi Hivatal elnöke, dr. Sághy Vilmos, a Közép-Dunavölgyi Intéző Bi­zottság elnöke. A megjelente­ket Weisz György, a városi tanács elnöke köszöntötte, majd hangversenyt adott a vá­ci Szimfonikus Zenekar, Sza- lay Antal, az Operaház kar­igazgatójának vezényletével. A rendezvénysorozat alkal­mából kiállítást nyitottak meg, amelyen a környezetet kímélő mezőgazdasági vegyszereket mutatják be. Alkalmazásuk­hoz a művelődési központban a Budapesti Vegyiművek és a MÉM Növényvédelmi és Ag­rokémiai Központ növény- egészségügyi szolgáltató leányvállalatának munkatársai párt-, tanácsi, népfront-, szakszervezeti vagy KISZ- munkába. Fellendült a politi­kai képzés, marxista-leninis­ta középiskola is működik ná­lunk. Asszonyoknak — Visszahat-e az iparra a gondolkodásmód fejlődése? — Igen. Még több nő sze­retne helyben dolgozni, zömé­ben nyolc általánost végzet­tek, de érettségizettek is. Te­hát: új üzemeket várunk! V. A. adnak tanácsokat az érdeklő­dőknek. A látogatók a műve­lődési intézményben virágki­állítást, -vásárt és virágköté­szeti bemutatót, az előcsar­nokban pedig a környezeti ár­talmakat ismertető fotókiállí­tást tekinthetik meg. A belső udvaron a Váci Áfész és a Skála-Coop Naszály Aruház rendezett kerti kéziszerszám- és mezőgazdasági kisgép­bemutatót. Szombaton a kertbarátkö­rök tanácskozására kerül sor, vasárnap pedig a Dunaka­nyarban hajókiránduláson hallgathatnak meg előadást az érdeklődők a folyó élővilágá­ról és a part menti települé­sek történetéről. Az Országos Környezet- és Természetvé­delmi Hivatal budapesti és Pest megyei szervezetének napját június 4-én tartják, ek­kor előadás hangzik el a töb­bi között a vadon élő növé­nyekről és a védett állatokról. Az eseménysorozat június 5- én fejeződik be diákok, kör­nyezet- és természetvédelmi vetélkedőjével. Kállai Gyula kitüntetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Kállai Gyulá­nak, á Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa elnökének eredményes munkássága és közéleti tevékenysége elisme­réseként, 75. születésnapja al­kalmából a Magyar Népköz- társaság Zászlórendje kitünte­tést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke pén­teken adta át. Jelen volt Né­meth Károly, az MSZMP fő­titkárhelyettese és Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. IVIIIOSZ-közgyűlás öt és fél ezer jelen pilla­natban a Magyar Újságírók Országos Szövetségének taglétszáma. A MUOSZ irá­nyító munkáját öttagú el­nökség és ötvenöt tagú vá­lasztmány végzi. A szerve­zeten belüli harminchárom szakmai közösség és szak­osztály működik. A hét végén — szom­baton és vasárnap — a Budapesti Kongresszusi Központban tartja közgyű­lését a Magyar Újságírók Országos Szövetsége. Ez al­kalommal újjáválasztják a a szervezet tisztségviselőit, a küldöttek elemzik az el­múlt fél évtized munkáját és kijelölik az elkövetkező időszak legfontosabb fel­adatait. Az egyik legfonto­sabb esemény, hogy a résztvevők megvitatják és jóváhagyják a MUOSZ új alapszabályzatát, valamint az újságírói magatartás szabályait rögzítő etikai kódexet. A tanácskozáson újjává­lasztják a szervezet kép­viselőit. Szó lesz az újság­írói tevékenység felelőssé­géről. Arról, hogy az igé­nyes szakmai munka felté­telezi a szövetség szakmai és érdekvédelmi támogatá­sát. Vácott nyílt meg Környezetvédelmi napok Kádár János hazánk négy esztendejéről Népünk boldogulásáért, a békéért A könyvnapra tiszteletre méltó gyorsasággal jelentette meg a Kossuth Kiadó Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának az utóbbi négy esztendőben elmondott beszédeit, cikkeit. A hibátlan kivitelű könyv nemcsak a kiadót, hanem a nyomdát is dicséri. A kötetben ugyanis már benne van az alig két hónappal ezelőtt, a XIII. pártkongresszuson elmondott be­széde és a Pravdának hazánk felszaba­dulása negyvenedik évfordulója alkal­mából írt cikke is. A kötet első műve egy beszéd, amely 1981 júliusában a Borsod megyei pártaktíván hangzott el, befejező írása pedig a már előbb em» lített Pravda-cikk, amely Negyvenéves a szabad Magyarország címmel jelent meg 1985. április 3-án. A két dátum között eltelt időszak eseményei, az or­szág gazdasági, társadalmi fejlődésének évei. gondjaink, eredményeink egy­aránt tükröződnek Kádár János művei­ben. A kötet olvasása közben újból érez­zük azt a felelősséget, amely áthatja pártunk főtitkárát az ügy iránt. Mély­ségesen meggvőződéses kommunista, szilárd nézetű, közösségi ember. Nemzetközi méretű agitátor. aki újra és újra érvel a szocialista társa­dalmi rend igaza és jövője mellett. Mélységesen humanista, aki trenden cselekedetével a békét, népünk boldo­gulását szolgálja. Vezetésével jött létre az a szocialista népi nemzeti egység, összefogás, amelvet még az anyagi gya­rapodásnál is többre tart. Ez a fejlett szocialista társadalom építésének talp­köve. népünk jövőbeni boldogulásának záloga. i Minden alkalommal világosan fogal­maz. kendőzetlenül tárja fel a hibákat és néven nevezi a dolgokat. Egvben ön­kritikus is. A Központi Bizottság mindvégig nyílt politikát folytatott — mondja a kongresszusi szóbeli kiegészí­tőjében. — Eredménvekről is szóltunk, amikor helves és szükséges volt, de a problémákat és a nehézségeket sem tit­koltuk soha a párttagság, népünk előtt. Nagyon fontos, hogv a sűlvos gondokat és problémákat nem igyekeztünk sző­nyeg alá söpörni. Valóban minden megfogalmazását a nyíltság és a nyitottság jellemzi, szól­hat az a nemzetközi kérdésekről vagy a hazai gazdasági, társadalmi gondjaink­ról. Kész befogadni az újat, megfogal­mazni pártunknak azt a politikáját, amely szilárd' marxista—leninista elve­ken alapszik és mentes mindenféle dogmáktól. Kádár János műveiben felöleli az egész nép, az ország valamennyi prob­lémáját, társadalmi-gazdasági viszo­nyait. Átfogóan vizsgálja a helyzetet, a hazait éppenúgy, mint a nemzetkö­zit. Beszédeiből, cikkeiben árad a nyu­galom, a jövőbe vetett hit, az a meg­győződés, hogy van mire építeni, s ha a nehézségeket leküzdjük, akkor a jö­vő sem lehet nehezebb. Cselekvési programokról szólva először társadal­munk szocialista vonásainak erősítését, az ennek ellentmondó visszásságok le­küzdését. a szocialista építőmunka töret­len folytatását, a fejlett szocialista tár­sadalom felépítését említem. Ez az erő — mondja — a szilárd alapokkal ren­delkező szocialista rendszer, a fejlődő népgazdaság és nem utolsósorban né­pünk példás helytállása évtizedeken át a nehézségekkel szembeni harcban. Érti és érzi a nép gondjait. Erre kongresszusi vita-összsfoglalójában így reagált: Helyeslem, hogy ezekről (már­mint a gondokról) itt szó esett, mert a kérdések felvetését nem tartom alapta­lannak és jogtalannak. Csak azt ké­rem: értsünk egyet abban, hogy a dol­gozók nagy rétegeiben a jövedelmek és a keresetek növeléséhez, a juttatások­hoz. kedvezményekhez mindenekelőtt a gazdasági és pénzügyi alapokat kell te­remteni. mert ha nem, akkor légvára­kat építünk, s abból nagy károk szár­maznak még a megnevezett rétegekre nézve is. Tehát egyben realista is. Világosan látja a nép gondjait, egyetért velük, de őszintén megmondja, hogy csak akkor lehet a helyzeten javítani, ha az embe­rek az eddiginél hatékonyabban, job­ban, eredményesebben dolgoznak, ha a dolgozók maguk teremtik meg az alapo­kat, amelyre építve, előbbre lehet jutni a nép életszínvonalának emelésében. Az ideológiai munka fontosságára is felhívja a figyelmet. Az elméleti munkában megoldásra váró kérdések, a szocialista építőmunka gyakorlatában jelentkező igények, nemzetközi téren pedig a társadalmi rendszerek, az esz­mék közötti harc kiéleződése szüksé­gessé teszi, hogy most és a következő években nagyobb figyelmet fordítsunk az ideológiai munkára — fogalmazza meg az 1983. áprilisi Központi Bizottság ülésén elhangzott beszédében. S mind­ehhez hozzáteszi: Eszméink valóra vál­tásának vannak különösen nehéz idő­szakai is. Ha az ezekkel kapcsolatos magyar tapasztalatokat nézzük, például azt, hogy miért került sor az 1956. évi eseményekre, akkor nyilvánvaló, hogy a krízisek nem a marxizmus—leniniz- mus eszméiből, hanem azok torz gya­korlati megvalósításából eredtek. Nagyon nagy jelentőséget tulajdonít a magyar—szovjet barátság elmélyülé­sének, a szocialista országokhoz fűződő barátságunk erősítésének, mert ebben látja fejlődésünk biztosítékát. Pártunk XIII. kongresszusára készülve sem hagytunk kétséget külpolitikánk alap­elveit illetően. Negyvenéves szabad, szocialista fejlődésünk elválaszthatatla­nul összefügg azzal a ténnyel, hogy négy évtizede Magyarország a Szovjet­unió szövetségese, népünk a szovjet nép igaz barátja. A felszabadulás első pil­lanatától kezdve élő, mindennap ható, szívből jövő barátság fűz össze ben­nünket. Pártunk mindent meg fog tenni, hogy ez a testvéri barátság to­vább erősödjön. V isszatér szinte minden írásában, beszédében a béke védelme és megőrzése. Foglalkoztatja, mint ahogyan foglalkoztatja az embereket is. Milyen lesz a jövő? Nem vezet-e há­borúhoz a feszült nemzetközi helyzet? Az ember képessé vált a civilizáció, sőt önmaga megsemmisítésére is. Ily módon korunk az emberiség történeté­nek sorsdöntő időszaka. Az emberiség válaszúthoz érkezett — mondotta 1934- ben, a Leadersnek adott nyilatkozatá­ban. — Az egyik' úton a különböző tár­sadalmi rendszerek békés egymás mellett élésének lehetősége, a másikon egy abszurd, az értelmes emberekhez méltatlan alternatívaként a nukleáris világégés fenyegetése. Nyilvánvaló, hogy egy nukleáris fegyverekkel vívott háborúnak nem lenne győztese. Én személy szerint mindazonáltal optimis­ta vagyok — mondotta Kádár János, majd hozzátette: Tapasztalataimból is tudom, hogy a tények nem hagyják ma­gukat félresöpörni, a realitások csak ideig-óráig hagyhatók figyelmen kívül. Ilyen realitás a népek békeakarata, amely hatalmas erő. Ezért szilárd meg­győződésem, hogy a józan ész diadal­maskodni fog. Gáli Sándor 3 bA hét hírehbbbb KŐKÖRKÉPTÁR <f) Sopron adott otthont a KGST-országok környe­zetvédelmi szakemberei tanácskozásának. Lezajlott Kecskeméten a múzeumigazgatók országos értekezlete. @ A Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesületben vitaülés témája volt a számítógépek alkalmazása. @ Nagykanizsán rendezték meg az erdőgazdaságok mű­szaki fejlesztési szakembereinek kétnapos tapasztalat- cseréjét. ü A hét híre az is, hogy megnyílt a Magyar Nemzeti Galériában a középkori és reneszánsz kőtár. Tudjuk a pontos dátumát a felfedezésnek. Schulek János 1941-ben lelte meg, a visegrádi palota díszudvarának feltárá­sakor, a díszudvar közepén egy díszkút mészkőből formált lépcsős alapját, továbbá a vö­rös márvány, gyönyörűen fa­ragott kávalapokat, a kúttál darabjait, kútfigurák és más faragványok sok száz darabot kitevő töredékeit. Apró moz­zanat a múlt kincseinek bir­tokba vételéből, s az akkor elő­került kövek egy része ma az említett kiállítás fényesebb da­rabjai közé tartozik. Nemhogy kincsben, hanem még kőben is keveset hagytak ránk dúló hadak, ádáz csaták árnyékában elfutó évszáza­daink. Holott a kő — korai írásmódjai szerint a kw, a keu, a ku — mint fogalom már legelső okmányainkban ott ku­kucskál ki a latin szövegből, s mint gyakorlati anyaga az életnek, már ott van első kirá­lyunk, István mesteremberei­nek kezében. Kemény és sú­lyos anyag, mégis gyakran kél lába várak, kastélyok, őrtor­nyok, erődítmények köveinek; parasztházaknak lesz erőssége. A Dunakanyarban — például Tahitótfalun, Dunabogdányban az ún. öregfalui részeken —• itt- ott még meglelhető utcai ka­puk kőpilléreiiként, kiskapuk feletti kőívekként az, amit elő­ször századok takartak be .földdel,.. hogy utána mégis, visszaadják annak, aki ereded ti helyéről kimetszette, meg­faragta, az embernek. Az ilyen esetleges felbukkanások elle­nére is a kő főként egyházi, főúri megrendelésekre igazo­dott össze falakká, tornyokká, ma is monumentálisain ható épületekké. Fontos szakma volt tehát a kőfaragó mesterség — mert eredetileg a kőművesek voltak a kőfaragók! —, ezt őrzik, tu­datják az ún. kőfaragójegyek is. Amik igazolják, ki készí­tette a fanagványt, ám egyben a szerzői rang, hiúság rögzí­tése mellett — és ebből akár ma is okulhatnánk — közna- niapi célt ugyancsak szolgál­tak; a minőségellenőrzést. Ha baj, ha hiba volt, azonnal tud­ni lehetett, ki a tettes, kinek a lelkén szárad a mulasztás ... A most megnyílt kőtár körké­pet ad ennek a mesterségnek jeles — de legtöbbször névte­lennek maradt, azonosíthatat­lan, csupán faragójegyéről föl­ismerhető — művelőiről, nem­csak Visegrád, hanem például Pilisszentkereszt valamikori klustromjának fölépítőiről is. Különleges kóstolót kínál a szemnek ez a kőkörképtár, megmutatva, e kemény anyag mily engedelmesen formálódik az értő, a tehetséges kéz fog­ta szerszám érintésére. Per­szer, a köveknek vannak le­gendáik is, mint az ún. Sala- mon-toronyé Visegrádon. E la. kőtoronyban — melynek né­mely falrészlete nyolc és fél méter vastagságban maradt ránk — nem élhetett Sala­mon, hiszen ez az alsóvári építmény sokkal később ké­szült el... ! Mégis, a hiedelem erősebb a valóságnál, mint sok másban szintén az, már-már reménytelen dolog hadakozni ellene, mert hiszen mennyivel érdekesebb, izgalmasabb egy- egy színes történet, legenda, mint a gyakran prózaian nyers valóság. A népművészet a követ ha­zánkban különösebben nem kedvelte. Azért, mert nehéz volt a megmunkálása? Mert volt helyette elegendő másfé­le anyag? Mert túlságosan ma­radandónak és ugyanakkor köznapi használati tárgyak céljára alkalmatlannak bizo­nyult? Szaporíthatnánk a kér­déseket, de mert nincsen meg­bízható felelet, a kérdés csu­pán újabbat penderít elénk. A zsámbéki templomrom, a cső-; vári vármaradvány, az érdi Kutyavár látszatra néma ta­núja annak, ami valaha volt, ám az értő szakember számá­ra megszólalnak a kövek, már-már szószátyárrá válnak némely esetben, annyi min­den leolvasható róluk, kiderít­hető formákba rendeződésük­ről. Houfnaglius 1595-ből származó metszete, Vizzegrad látképe perdöntő tanú lett ta kövek körül támadt vitákban — abban, romos volt-e már akkor Is a lakótorony —, ám ritka eset az, amikor a köve­ken kívül másfajta tanúk is lelhetők. Ezért, hogy a kő be­cses értéke lehet az utódok kincstárának. M. O. A vízügy szolgálatában A Kvassay-zsilipnél a közelmúltban elkészült a Budapesti Víz­ügyi Igazgatóság új gépüzcmc. Feladatuk az igazgatóság terü­letén — Pest, Nógrád, Heves és Bács-Kiskun megye egy részén — a zsilipek, az árvíz, és belvízvédelmi gépek, a hajók, uszá­lyok javítása, karbantartása, valamint a folyószakaszok kitű­zése, kotrása, mederkorrekciók elvégzése stb.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents