Pest Megyei Hírlap, 1985. június (29. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-17 / 140. szám
4 1985. JŰNIUS 17.. HÉTFŐ Vásári forgatag, jó Hangulat Fiatal művészek fesztiválja Színes forgatag, vásári ka- valkád fogadta vasárnap a hazai és külföldi érdeklődőket Budapesten, a Várban, ahol a KISZ KB rendezte ;fiatal művészek fesztiváljának második napi, befejező eseményei zajlottak. Az elmúlt két esztendőben született alkotásaikat állították ki a fiatal képző-, fotó- és iparművészek a Várszínház Galériában, a Magyar Munkás- mozgalmi Múzeumban és az MM Vezetőképző Intézetben. A Tárnok utcai iskolában rendezték be a Népművészet Házát, ahol kézműves foglalkozásokat tartottak gyerekeknek, s táncházban szórakozhattak a fiatalok. A zenét a Kaláka, a Téka, az Ökrös és a Szélkiáltó együttes szolgáltatta. Kint az utcán nép- és iparművészek kínálgatták portékáikat, szólt a nádsíp, a furulya. A Halászbástyán, a Margaréta terasz környékén és a Szentháromság téren fiatal színészek, zeneművészek, pantomimegyüttesek mutatkoztak be. A VIT-cen- tenáriumban pedig kiállítás, bazár, sok-sok plakát, VIT- jelvény várta a fiatalokat. Voltak színházi előadások, filmvetítések és koncertek is. Nagy sikert arattak a helyszínen, üvegből készített térformák. A fiatal művészek fesztiválját felkereste Grósz Károly, az MSZMP Budapesti Bizottságának első titkára, Hámori Csaba, a KISZ KB első titkára — a párt Politikai Bizottságának tagjai —, Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhelyettese, Radios Katalin, az MSZMP KB osztályvezetője és Köpeczi Béla művelődési miniszter. Köpeczi Béla vasárnap találkozott és eszmecserét folytatott a KISZ KB mellett műbTv-figyelő' Fehér nin. a közelmúltban láthattuk azt a televíziós filmet, amely Goethe Vonzások és választások című regényét alapul véve mutatott be egy már-már időtlenül képlékeny vadromantikus történetet. A XIX. század eleje, a legutóbbi századforduló és a most élt időszak úgy váltakozott ebben a szenved elmés párcserélgetésben, hogy. a .legtöbbször- azt sem tudhattuk, mit vetett egykor papírra a németek írófejedelme, és mit szabtak-varrtak át a mi nekibuzdult televíziósaink. Alig kellett valamit várni, és lám, ismét föltűnt az a jelenetkomponáló, felvételsort léniába igazító szabad kéz. Ráadásul egy olyan kötetlenül izgó-mozgó, kalimpáló képzeletbeli végtag, amely egészen önkényesen kaszált, lengetett, mivelhogy még a forgató- könyv rögzítését sem bízta másra; ezt az igen fontos cselekedetet is maga végezte el. Esztergályos Károlynak a Fehér rum című — pénteken este vetített — tévéfilmjéről lévén szó,, e látványosság megszemlélő! nyilván nagyon gyorsan észrevehették, hogyan hagyatkozott csupán a saját elképzeléseire ez a különben jobb emlékezetű dirigens. Nos, két főszereplőjét meg a páros köré csoportosított mellékala- koka't rendre úgy hozta újabb és újabb helyzetekbe, hogy mind a belgyógyásszá cseperedett miniszterlányt, mind pedig annak fél-felnőttként előkerült fiát hosszan és ar- tisztikusan lehessen fényképezni. Akár kellett, akár nem. S pnivel mindig — vagy szinte mindig — olyan trakta került elébe, ami elsődlegesen a míves fotografálást szolgálta, az egész mutatvány zsákutcába tévedt. Egy ilyen mesterségesen előállított látvány-építményben nyilván a színészeknek sem valami jó mulatság mozogni, így hát a régebbi filmjeiből eredeti művésznek megismert lengyel Pola Raksa is csalt szenvelgett hűtlen feleségként, az anyai szerepet fel nem vállaló anyaként és Zsó- tér Sándor, ez az érzékeny, kis rezdüléseivel is sok mindent kifejező ifjú játékos sem tudott kiváltani igazi döbbeneteket. Rossz útra tévedt tehát Esz-' tergályos Károlynak ez a Fehér rum című, túlzottan míves, hatványozottan szépelgő — a közel- meg a félmúlt valóságos történelmi eseményeit szintén balkézzel, nem a his tória hitelességével beépítő — etikai példázata. Bármennyire is szerettük volna, nem tudtunk hinni neki. leíefere. Lassacskán kirajzolódik a hajdani Tóksó, vagyis a Vitray Tamás által kiötlőit és folyamatosan vezetett Telefere arcéie. Némi keresgélés után kezdi megtalálni ez a sorozat is önmagát, tehát újból és újból úgy jelentkezik, mint a kedves, félig különc, félig különleges embertársaink eleven panoptikuma. Nem az ötszemköztnek, ennek a súlyosabb mondandójú párbeszédnek és társainak a Mikroszkóp Színpadról jelentkező, kollektívvé népesített változata, hanem egy olyan csevely, amelyben fő a vidámság, és csak másod-, harmadlagos a tetszetős csomagolású közlendő. Így aztán jól ól-, megfér benne például Demján Sándornak, a Scala Coop vezér- igazgatójának közgazdasági okfejtése, meg annak a nagy- kanizsai diáklánynak a memorizálása, aki betűről betűre bevágta Az ember tragédiájának teljes szövegét. Amaz is figyelmet érdemlő szellemi teljesítmény, meg emez is. Ráadásul mindkettő érdekes; nem lehet nem odafigyelni. Akácz László Megnyílt Kocsis Iván kiállítása Fotógraíikák Szentendrén Kocsis Iván fotóművész fotógrafikáiból nyílt kiállítás szombaton Szentendrén, a Pest megyei Művelődési Köz- ponban. A váci művész csaknem harminc éve foglalkozik a fotózással, s ez idő óta hetven hazai és száz külföldi kiállításon mutatkozott be munkáival. Kocsis Iván pályája kezdetén technikusként, majd népművelőként dolgozott, később a Magyar Iparművészeti Főiskola fotólaboratóriumának vezetője lett. Pest megyében a Dunakanyar fotóklub huszonhét éve működik az ő vezetésével. Kocsis Iván 1966-tól a váci diaporáma-fesztiválok megszervezésével egyik elindítója a fotografikus műfaj elterjedésének. Az e műfaj sajátos látásmódját reprezentáló Alfa csoport tagjaként több nemzetközi kiállításon is részt vett, tavaly pedig háromhónapos római ösztöndíjat nyert el. A Pest megyei Művelődési Központban a hónap végéig nyitva tartó tárlatán összesen negyven fotógrafikája látható. ködő Fiatal Művészek Tanácsa tagjaival, a fesztiválon részt vevő művészek képviselőivel. A 87 esztendős Terényi József AI- bfertlfrfcáróT érkezett. Mint mónaot- ta, nélküle nem rendezhetnek fiatal művészek fesztiválját. Tárogatókoncertjével népes hallgatóságot toborzott magának. Veress Jenő felvételei Ä közönség nem hagyta cserben őket Szélfútta zsámbéki szombatok Búsan csendült föl a harmadik zsámbéki szombatok szignálja: a szabadtéri programok állandóan fenyegető réme, a rossz idő most is közbeszólt. Egész délelőtt szakadt az eső. Ekkor még csak az esti előadásokat veszélyeztette. A délelőtti programokat mit sem zavarta, hiszen ezeket eleve a művelődési házba tervezték. A budapesti Postás egyesület sakkozói és asztaliteniszezői nyugodtan vívhattak izgalmas csatákat a zsám- béBiakkal. Megnyílt a fővárosi Postás Művelődési Ház képzőművészeti körének tárlata is. Szinte szó szerint vehetjük, amit a műsorfüzet ír: mi történik akkor, ha Levente Péter és Gryllus Vilmos az eső elől bemenekül a zsámbéki művelődési házba, ahol éppen rengeteg gyerek tartózkodik ? Igaz, délután háromra már ki-kisütött a nap. Ami a rengeteg gyereket illeti, az valóban igaz volt. A termet perceken belül vidám nevetés töltötte be, a közös éneklésre sem kellett sokat noszogatni az apróságokat. A program szervezői egyre jobban bíztak az időjárásban. A Bicskéről érkezett fúvós- zenekar elindult közönségverbuváló körútiára. Először Tökön muzsikáltak két helyen, majd Zsámbékot járták végig hangos zeneszóval, mindenütt hirdetve, hogy ma lesz a zsámbéki szombatok első előadása. A délutáni napsütésnek súlyos ára volt: a felhőket szétkergető szél egyre erősebben fújt. Különösen fönt a romtemplomnál; a próbáló színészek hangját azon nyomban foszlányokra tépte és szétszórta. Mindenki idegeskedett; mi lesz az előadással? Este hét órakor kellett volna kezdődnie a Szabolcs- Volán táncegyüttes műsorának. Mint kiderült, ők nem jönnek betegség miatt. Helyettük a pilisvörösvári német nemzetiségi táncosok lépnek majd föl. De mikor? Fél nyolc körül derült ki, hogy nem ment értük a megbeszélt busz, de már intézkedtek, s hamarosan itt lesz az együttes. Fölösleges volt sietniük, mert egyre hidegebb lett, a szél mind vadabbul fújt, a széksorok üresek, nincs közönség. A táncosok végül megérkeztek, beöltöztek, de műsoruk a hideg és a közönség hiánya miatt elmaradt. Kilenc óra előtt nem sokkal jött a hír: Ratkó József, Segítsd a királyt című drámáját nem a templomnál, hanem a művelődési házban mutatják be a nyíregyházi Móricz Zsiö- mond Színház művészei. Az átköltözés viszonylag gyors: fél tízkor fölment a függöny. Az előadás, a darab hatása természetesen más itt, a szűk színpadon, mint lett volna a történelmi díszletháttérrel. Bármennyire balszerencsés volt is ez a kezdet, a szervezőknek nem lehetett okuk panaszra: a nagyterem zsúfolásig megtelt, minden létező széket be kellett hordani. A közönség nem, csak az időjárás hagyta cserben a zsámbékia- kat. M. N. P. Nyíregyházi vendégjáték Pest megyében István király-dráma Erős felütéssel kezdődött a hét végén a Dunakanyar idei nyári programja: a visegrádi királyi palota kápolnájának megmaradt falai között (és a zsámbéki művelődési házban) a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház társulata előadta az évad egyik legjelentősebb új magyar darabját, Ratkó József István királyról szóló, Segítsd a királyt! című művét. A költőként ismert és elismert Ratkónak ez az első drámája. Mégis olyan drámaírói erényeket csillogtat benne, mintha már rutinos színpadi szerző lenne. Jelenetépítése meggyőző, monológjai és párbeszédei drámai erővel teltek, tud hatásos összecsapásokat felépíteni, szenvedélyeket és érveket felizzítani, tud kevés szereplővel, kevés helyszínnel is nagy távlatokat nyitni, légkört felidézni. Hogy néhol még bőbeszédű, vagy, hogy elragadja olykor az ékesszólás és a költői lendület, hogy szövege többször csak dikció marad, s nem Száraz György korrajza Egy élet és ami mögötte van Meg kell ismernünk történelmünket. Mindent tudnunk kell róla, mert csak így Igazodhatunk el a mában. így értjük meg a jeleni, azt, hogy miért tartunk ott, ahová jutottunk. Ez a tanulsága annak a könyvnek, amelyet már az első kiadásakor szinte órák alatt elkapkodtak, mint ahogyan a mostani, a második kiadást is sokan vásárolták a könyvhéten. Mi teszi ennyire népszerűvé Száraz György korrajzát? Könnyed stílusa? Az élet, amelyet bemutat? Vagy a történelem, amelyet a maga valóságában tár elénk? Mindegyik. Legalább az, hogy az emberek tudni akarják múltunkról a teljes igazságot. A XIX. század második felében az addig merev magyar társadalomban olyan hatalmas mozgás ment végbe, amely teljesen megbontotta a családokat. A jobbágyfelszabadítás, a birtokos nemesi osztály bomlása, az emancipáció és szekularizáció, asszimiláció és kontraasszimiláció, ki- és bevándorlás, az iskolázottság növekedése, a nagy építkezések és a fejlődő ipar nyújtotta lehetőségek és tömérdek egyéb tényező végérvényesen megszüntette a családok „egyneműségét”, mind foglalkozási, mind nemzetiségi szempontból. S ami elkerülhetetlen volt: politikai szempontból is. Ez a Myamat az első világháború után csak erősödött. Nemcsak egyéni tragédia Ha meg akarjuk érteni a Pálffy család helyzetét, meg kell értenünk a kort, amelyben a család élt, a neveltetését, azt, hogy paraszti családból jövet miként lett lu- dovikás tiszt, majd gyári tisztviselő, az illegális kommunista párt katonapolitikai osztályának vezetője, a fel- szabadulás után a honvédség főfelügyelője, tábornok, s miként keverték bele a Rajk- perbe és végezték ki ártatlanul. Mindez lehet egy ember tragédiája, de nemcsak az, hanem az egész nemzet sorshelyzete. Az előzmények mindig fontosak. Az Oester- reichereik és Pálffyak családjában, amely az író vizsgálódásának a tárgya, minden együtt van: a germán parasztgőg, a dzsentribüszke- s-ég, a nyafogó középosztálybeli előkelősködés; plebejus önérzet és táblabírói méltóság; ájtatos katolicizmus és protestáns dac; szívós harc készség és rezignált önfeladás ; Habsburg-gyű'lölő férj és legitimista feleség ... Hanyatlás és feltörekvés, nemzetiségi és politikai ellentétek, miniatűr családi poklok és egyéni tragédiák. Vagyis az egész Horthy-Magyaror- szág, amely a monarchiát szerette volna visszahozni, legalábbis annak feudális rendszerét tartósítani. Szenvedélyeket kavar A könyv feltárja a múll történelmét, egyben közel hozza hozzánk néphadseregünk első szervezőjét Tiszteleg a korrajzregény Pálffy tábornok emléke előtt, egyben megmutatja, hogy milyen volt az ország a felszabadulás előtt, hogyan kavarogtak az ellentétek, miként igyekezett egy vezetői kisebbség — a tényleges helyzetet felismerve — a munkásosztályra, a dolgozó népre támaszkodva keresni a kiutat a nemzeti válságból. Szenvedélyeket felkavaró, lelkiismeretet megmozgató és felrázó könyv Száraz Györgyé. Azzá teszi a tábornok különleges életének ismertetése, a történész oknyomozása, a regényíró olvasmányos stílusa, a korszak kitűnő Ismerete, az események hű visszaadása. Szükség van ilyen, a történelmet őszintén feltáró írásokra, mint amilyen A tábornok című, a Magvető Kiadó gondozásában megjelent kötet. Gáli Sándor hordoz akciót is — ezek kinőhető gyermekbetegségek. S különben is csaknem feledteti ezeket az érzékelhető, de nem lényegbe vágó fogyatékosságokat két alapvető erény: a választott téma mély drámaisága és súlyos igazsága s a drámai nyelv legértékesebb nyelvi tradícióinkban gyökerező dús szépsége. A Segítsd a királyt! István király életének egy különösen súlyos pillanatában indul, 1031-et írunk, s István egyetlen fiát, Imre herceget temeti, akit egy vadászaton vadkan sebzett halálra. Az ifjú herceg, a kisebbik király halála a gyermekét vesztett atya gyászán -túl a veszteség fájdalmát szinte feledtető roppant terheket zúdít Istvánra. Veszélybe kerülni látszik az egész istváni életmű, az oly sok alapzat árán megteremtett keresztény Magyar- ország — hiszen a trón egyetlen egyenesági várományosának halála határokon belül és kívül is olyan kombinációikat, olyan politikai és hatalmi vetélkedéseket indíthat el, amelyek megsemmisíthetik az önálló és független magyar államot Ratkó eme általános történelmi kérdésfeltevésen túl- menve azt kérdezi drámájában — s ettől válik igazán emberközelivé István alakja —: milyen király is volt ez az István? Jó, jámbor, kegyes — vagy rossz, erőszakos, kegyetlen? A mű, amelyet létrehozott, jót tett-e a magyarságnak vagy sem? Jót tett-e a beilleszkedés, az Európához és a kereszténységhez igazodás — vagy inkább az elhatárolódást kellett volna folytatni, a ragaszkodást Ázsiához és a tradíciókhoz? Helyes volt-e leverni Koppányi, Gyulát, Ajtonyt, megvakittatni Vazult? Igazolható-e a kemény kéz az eredményekkel? Nem túl nagy ár-e a megmaradásért a kiöntött testvérvér? A dráma István királya konkrétan is e kettősség között vergődik: a tradíciókhoz kapcsolja az öreg, ez a vénséges sámán, s az új hithez és az azzal járó politikához a Püspök, ez a kemény, de Istvánt s az istváni államot mégis szerető idegen főpap. A dráma tulajdonképpen nyitva hagyja a kérdést, de István hatalmas ívű, megszenvedett költőisé- gű záró imája mégis azt sugallja: ha a nemzet megmaradása, fennmaradása áldozatokat követel, akkor ezeket az áldozatokat meg kell hozni, legyenek bármily fájdalmasak. A nyíregyházi színház Nagy András László egyszerűségre törekvő, a dráma belső sodrását és hol Katona, hol Vörösmarty, hol Arany, hol a protestáns bibliafordítás, hol meg az ősi magyar hitvilág jryelvót felidéző drámai nyelvét érvényesülni engedő rendezésében szép előadást produkált. A meglepően jó, a drámához illő helyszínek -kitűnően idézték a kor légkörét. Elmélyült színészi munka jellemezte az alakításokat is. T. I. A dolgok mélyére ás Az író nem fukarkodik a szavakkal. Nagyon a mélyére ás a dolgoknak, teljes kereszt- metszetét adja a történelmi Magyarország utolsó évtizedeinek, csakúgy, mint a Horthy-rendszernek. Milyen is volt a kiegyezés utáni Magyarország? Egyszerre volt elnyomó és elnyomott. Magyar és soknemzetiségű. A rendiség minden maradványával egy nagyon feudális-földbirtokos ország, ugyanakkor kapitalizálódó is. S mindez rendkívül furcsa keveréke a soknemzetiségű osztálytársadalomnak. A szerző vállalkozott rá, hogy az életén, Pálffy György életén át mutatja meg ennek az országnak minden ellentmondását. Azon tábornak életén á't, akit Rákosáék börtönbe csuktak, majd a Rajk-per kapcsán kivégeztek. Erről a vállalkozásról, írói szándékról maga a szerző vall. Engedett a csábításnak, az anyagban rejlő lehetőségeknek, s az életrajzot korrajzzá szélesítette. Így nemcsak Pálffy életét, benne a magyarság helyzetét mutatja meg, hanem az országét is. Ugyanis Pálffy különös pályája, tragikus sorsa csakis a korba, folyvást változó világba ágyazottan érthető meg, különösen a fiatalabb nemzedékek számára, amelyek nem élték meg azt a világot, akik számára a felszabadulási koalíciós évek s Rákosi személyi kultusza is már a múlt történelme.
