Pest Megyei Hírlap, 1985. június (29. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-12 / 136. szám

XXIX, ÉVFOLYAM, 136. SZÁM 1985. JÚNIUS 12., SZERDA A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Útvesztőben Mégis kinek az asztala lesz? A váci Beniczki utcának ezt s szakaszát csak némi túlzás­sal lehet egyáltalán utcának nevezni. Inkább köz lehetne a századelő, e városrendezési szempontból megoldatlan szü­leménye. A környező ódon há­zak lakói néhány éve el is ér­ték, hogy az alig két méter szélességű útszakaszon meg­tiltották az autók közlekedé­sét, s így megszűnt a kapukból kilépőkre leselkedő balesetve­szély. A civilizáció azonban fon­dorlatos módon, ismét betört a boldog békeidők hangulatát idéző környezetbe. Az 1925- ben alapított faipari műhely területén — mely az idő mú­lása ellenére hagyományos technológiájával, természetes alapanyagaival, s nem utolsó­sorban épületei állagával, bele­simult a korán fejlődő ipari város hangulatába —, két esz­tendeje új tevékenységbe kezd­tek. A gazda, a fóti MUFA kisszövetkezel Béke ipari szol­gáltató szakcsoportja nem átallotta a lakatosmunka za­jával, kalapálással, hegesztés­sel, fűrészeléssel felverni a gondosan ápolt szőlőlugasok árnyában szunnyadó kiskertek csendjét. A szomszédság ugyan hozzászokott az évtizedek so­rán a halkan zümmögő fűrész­gépekhez, ám a profilváltást, az ipari fejlődést nem üdvözli kitprő örömmel. Rácz Ferenc­ié például a Beniczki utca 17- bőí, igazság szerint, a pokolba kívánja a szövetkezetei. Újabb esztendő — Kicsi gyerek, és beteg van a háznál, de még mi, egész­ségesek is nehezen viseljük az állandó, erős zajt. Külön bán­tó, hogy megkérdezésünk nél­kül kezdtek olyan tevékeny­ségbe, amely befolyásolja a mi életünket, közérzetünket is. — Szóvá tették a kellemet­lenné vált szomszédoknak, hogy magánéletük zaklatásá­nak érzik a beépített terüle­ten, nyílt téren végzett laka­tosmunkát? — Természetesen megpró­báltunk beszélni velük. Ígére­tekben nem is volt hiány, elő­ször egy évben szabták meg a költözködés határidejét. Azóta újabb esztendő telt el, s meg­érkezett a szakcsoport elnöké­től a következő levél, amely ismét azt kéri, hogy legyünk türelemmel, a harmadik ne­gyedévben a DVCS területén kialakítják az új lakatosmű­helyüket és oda költözik az ágazat. Ki az illetékes? A levél természetesen kitér e tevékenység népgazdasági hasznára, s szolid figyelmez­tetésként jegyzi meg, minden tisztességes magyar állampol­gár számára világos legyen. hogy a társadalmi érdeket előtérbe kell helyezni az egyé­ni érdekekkel szemben. Társadalmi érdek azonban az is, hogy állampolgáraink — akik egyébként munkahelyü­kön valamennyien hozzájárul­nák közös boldogulasuiiKnoz —, vélt vagy vaiós panaszaid­ra, sérelmeikre vamszi, jog­orvoslást kapjaiian. Együt­tes eiöbbrej utasunkat ugyanis csak kiegyensúlyozott, jogaik­nak és felelőssegüknek tuda­tában lévő emberek segitneuk eicj. jelen esetben azonban kü­lönös társasjáték reszese lehet, aki a nírteien támadt zajár­talom megszüntetésére illeté­kest keres. Igaz, olyan se na­gyon akad, aki azt merné ál­lítani, a szakcsoport megala­pozottan, jogszerűen kalapál. A témában, a váci Városi Ta­nácsnál mintha nem akadna illetékes. Igaz, hatásköri illetéktelen- scgére mindenki kimerítő, ala­pos magyarázattal szolgál. A hatósági osztályról a terme­lésellátási felügyeletre, onnan a műszaki osztályra, majd vissza a hatóságiakhoz külde­nek. Kis vargabetű, kitérő ál­lomás a Dunakeszi Városi Ta­nács, mert ugyan a telephely Vác városához tartozik, a MÜFA kisszövetkezet azonban fóti illetékességű, s mint ilyen, Dunakeszi vonzáskörzetéhez tartozik. Ott azonban szintén nem tartják számon, hogy ka­lapálhatnak-e a Beniczki ut­cában, fafűrészelés helyett. fóarad a remény Közigazgatásunk rendjébe vetett bizalmunk már-mar meginog, mire felelős hozzá­értőhöz jutunk, aki felkészült­sége teljes vértezetében állítja, kollégái nem kafkai játékot űztek velünk, nem kívánták, hogy a hivatal útvesztőiben tengessük hátralévő napjain­kat, Unyi Győző, a Pest me­gyei Tanács ipari osztályának főelőadója meggyőzött róla, hogy a téma valóban nem ■ a váciak asztala. — A szakcsoportok telephe­lyével kapcsolatos kérdések jogi szabályozásunk foghíjai közé tartoznak. Telephelyenge­délyt ugyanis nekik nem kell kérniük, így nincs ki felügyel­jen a telephely működésével összefüggő területekre sem. Kevésbé köztudott, hogy a he­lyi szakhatóságok ugyanakkor éppúgy felügyeletük alatt tart­ják ezeket a telephelyeket, mint az állami vagy magán tulajdonúnkat, s a saját szak­területükön belül eljárhatnak velük szemben a szabálytalan­ságokért. A tevékenységi kör változtatása azonban csak a szövetkezeti alapszabályban kell szerepeljen, senkinek nem kell bejelenteni. Ha a Beniczki utca lakói fertőzésveszélyre, düledező épületekre panasz­kodnak, a váci tanácsnál is lenne a kérdésben illetékes. A zajszint megállapítása azon­ban kívül esik a hatáskörü­Ipolydamásdon most 670-en T élnek. Ma már közigazgatá­silag véglegesen Szobhoz tar­tozik. A lélekszámból követ­kezik, hogy nincs iskolája, még alsó tagozatú sem. A gyerekek Szobra járnak, au­tóbusszal. Szerencsés^ fekvése követ­keztében minden északra, il­letve Szobra tartó autóbusz érinti a falut, így közlekedése megjelelő. Szobig alig tíz perc a menetidő. Damásáon nincs semmiféle munkalehetőség. Régebben a falu lakóinak többsége a szo­bi kőbányában dolgozott. Már nagyon kevés fiatal él a fa­luban. A szobi tanács mind­ezek ellenére tataroztatta a régi állami épületeket. A közellátást egy bolt biz­tosítja, az egészségügyit. a fa­luban lakó körzeti orvos. „Damásdnak” a múltja sok­kal jelentősebb, mint a jele­ne. A XIII. században na­gyon is fontos szerepet ját­szott Ipolydamásd az Ipoly völgyében. A falu feletti dom­bon vár állott. A sok viszon­tagságot megért várat, több birtokos után 1531-ben a tö­rökök palánkvárrá építették ki. Hetven évig volt hol ma­gyar, hol török kézen. Vég­várként tartották nyilván. lC47-ben a törökök végleg le­rombolták és felégették. Az­óta az enyészeté. Kár! Talán a jövő kutatói egyszer újra felfedezik. kön, ezt az Országos Környe­zetvédelmi Hivatal zajszint­mérő részlege hivatott érté­kelni. S mivel hazánkban a városiasodás története során ki­alakult rend, hogy az ipari üzemek lakott területeken be­lül helyezkednek el, az eltűrni köteles zajszint magas, 50 de­cibel. Harmadik enteist Ezt a zajszintet, feltehetően a Béke szakcsoport kopácso- lása sem lépi tűi. S ha jól meg­gondoljuk, érdemes lenne má­sutt is kihasználni ezt a tör­vény biztosította kiskaput. Le­hetne például kürtös és trom­bitás tanfolyamot indítani, ott­hon, a harmadik emeleten. Persze, szigorúan szövetkezeti szakcsoportként. Mire a szom­szédság végigjárná a hivatalok útvesztőit — vagy megjelenne a terület szabályozására szol­gáló jogszabály —, teljes re­zesbandát lehetne felnevelni. Ha csak úgy el nem látnák a bajomat a Beniczki utcaiaknál kevésbé béketűrő lakótársak, hogy nagybőgőnek nézném az 0g0t. Márvány Agnes Könyveket szépített Emlékkiállítás Az idei könyvhét rangos ese­ményeként': tegnap- délután Könyvborítók — kö nyvilluszt- rációk címmel Végh Dezső- emíékkiáílítás nyílt a TUNGS­RAM RT váci gyárának kul­túrtermében. A Vácott élt fes­tő- és grafikusművész mun­kásságának jelentős részét kü­lönböző hazai és külföldi ki­adóknak készített könyvborí­tótervek, könyvillusztrációk és refclamgrafikák tették ki. A most bemutatásra kerülő könyvborítók egy része már nyomtatásban megjelent, de számos tervezetet is láthatunk a kiállításon. A kiállítást június 15-ig te­kinthetik meg az érdeklődők. A szobi tanács most azon fáradozik, hogy Ipolydamásd ne jusson vára sorsára. Min­dent elkövetnek, hogy a la­kosságmegtartó feltételeket biztosítsák. Radányi Lajos Városi szavalóvarseay Gazdagabbak lettünk ^ A vártnál lényegesen ke- ^ vesebben jöttek el a váci í. vá,rosi szavalóversenyre. Az elődöntők során továbbju- ^ tott szavalóknak csak a fe- ^ le a Madách Imre Művelő- | dési Központba. Bizonyára ’/ a nyári hőségnek volt kö- ^ szönhető, hogy a nézők szá- ^ ma is meglehetősen ala- csony volt. A versenyzők ennek ellenére ugyanúgy £ izgultak, ugyanolyan lelke- i sek voltak, mintha Jelt ház í előtt szerepelnének. Majd’ félórás várakozás után, bárom órakor megkez­dődött a vetélkedő. Németh Péter Mikola köszöntötte a versenyzőket, a zsűri tagjait: Péter Pált, a városi könyvtár igazgatóhelyettesét, igazi vers­mondót. Rózsa Endre Józ iyc£ Aitila-díjas költőt, Pálos Ist­vánt, a zebegényi klubkönyv­tár könyvtárosát, és a hallga­tóságot. tpoiyáaeásdon nincs eiég munka le jusson vára sorsára A karmester Nagy hangzavar a hang- versenyteremben: hangol a zenekar. A karmester már a dobogón figyeli a nyüzs­gést, vár, s amikor csend lesz, kis fejhajtással jó es­téi kíván, mosolyogva bó­lint a régebben látott tagok felé, s a próba elkezdődik. Pillanatok alatt a zene kellős közepébe kerül min­denki: Muszorgszkij: Egy éj a kopár hegyen. A karmester kopog, a hegedűfutamokat kéri még egyszer. Kevés szóval, egy­két részt eldúdolva javít, Aztán újra játssza a zene­kar a nehéz részt, és aztán újra és újra. Érdekes, hogy a sok ismétlés nem válik „nyúzássá”. A karmester szelídsége és türelme mö­gött kérlelhetetlen fül, mo­solya mögött határozottság rejlik. Igényessége „meg­dolgoztatja” a zenekart — mindenki kedvére — mert jólesik muzsikus keze alatt, pontos elképzelések szerint dolgozni. S a zene érezhe­tően kibontakozik, fejlődik. A karmester egyéniségé­től távol áll a legendás „karmesteri” attitűd. Moz­dulatai nem handabandáz- nak, nincs behunyt vagy éppen villogó szem, nincs hamis szuggesztivitás. Va­lódi van. Nem „eljátssza” a zenét, hanem minden moz­dulatával sugározza. Fi­gyel, irányít, muzsikál. Nevét eddig a Magyar Állami Operaház karigaz­gatójaként ismertük. Most már a Váci Szimfonikus Zenekar karmestere is. A mi karmesterünk: Szalay Miklós. B M. Bogyos szezon előtt A munka dandárjáfeau Szobot elhagyva az Ipoly menti községek határában mindenütt szorgos kezek, haj­ladozó derekak mutatják, sar­kunkban a bogyós szezon kez­dete. Az északi körzet legnagyobb, bogyósokat termesztő gazda­sága a perőcsónyi Vörös Csil­lag Mgtsz földjein is lázas munka folyik a piros- és fe­kete ribiszke ültetvényeken, s a közös gazdaság gyümölcsösé­ben. Van mit behozni, hiszen még két hete is a belvíz és az esőzés akadályozta errefelé a gazdákat a munkában. A gazdaság 100 hektáros fia­tal gyümölcsösében a Kertitox permetezőgépek ezúttal gom­ba- és rovarölő szereket fúj­nak a fákra. M ISISSI .It** * — Tiszteletbeli tag. A Ma­gyar Eszperantó Szövetség leg­utóbbi közgyűlése Bénik Gyu­lát, a Vácott élő nyugdíjas nyomdászt — az eszperantó nemzetközi nyelv érdekében kifejtett sok évtizedes mun­kájáért — a szövetség .tiszte­letbeli-tagjává választotta. Hlegyei verseny istiarak, fák A második természet- és környezetvédelmi napok ren­dezvénysorozata nagyszabású vetélkedővel zárult a mada­rak és a fák napján. A me­gye általános iskolái között meghirdetett versenyen har­mincöt csapat vett részt. A há­romtagú csoportok a Ligetben adtak számot elsősorban ma­dár- és növénytani ismere­teikből. A tizenöt akadály leküzdé­se után a legjobbnak a duna­keszi in. számú Általános Is­kola negyedik csapata bizo­nyult. A második helyet is az iskola tanulói szerezték meg a hármas számú csapat révén. A váciak közül a legjobban a Hámán Kató Általános Iskola tanulói szerepeltek, ők a har­madik helyen végeztek. Vámosmikola határában találkoztunk a Zrínyi Ilona szocia­lista brigáddal, ök a nemrégiben telepített málnást gyomtala- nitották, kapálták. Hancsovszki János felvételei Vác a hazai lapokban A Népszabadság beszámolt Hailu Jimenu etióp ipari mi­niszter" magya-nrszágl'-l^tö^r- tásáról, s megemlítette; hogy itt- tartózkodása során meglá­togatta a Tungsram Rt. váci fénycsőgyárát is. A Vasárnapi Hírek tudósí­tott az idei gyermeknap vidé­ki eseményeiről, a váci diák­napokról, az iskolák humor­fesztiváljáról, a szabadtéri színpad műsoráról, amatőr- égyüttesak találkozójáról. A Vas Népe ismertette az IBUSZ és az NDK utazási iro­dája közös kiállítását, amely­nek során hatalmas tárlókon bemutatják, a többi között Vá­cott is, a baráti ország kevés­bé ismert városait. A Népszava hírül adta, hogy második alkalommal rendez­ték meg Vácott a természet- és környezetvédelmi napokat, kisgépkiállítással, kertbarátok találkozójával és virágkötésze­ti bemutatóval. A Műszaki Élet arról írt, hogy a Forte-gyár idén a ke­resetszint szabályozás mellett döntött, s e módszerrel remé­lik elérni, hogy 1985-ben' mint­egy 9 százalékkal emelkedik a dolgozók jövedelme. — Majd kezdem, én vagyok a legizgulósabb — mondta Bachor Istvánná, aki József Attila: Kései sirató című ver­sét szavalta el. — Hölgyek előnyben, szólt aztán valaki. Bera Attiláné Várnai Zse­ni: Kopogtatok című versét mondta el. Szabó Sándor, a kapa mellől jött el, félbehagyván a kerti munkákat — a munka megvár, míg hazaérek ... Ő Gazdag Er­zsébet: Az volt ám a vásár cí­mű költeményét adta elő. Ezt követően Borzi Károly Vörösmarty Mihály: A vén ci­gány című versét mondta el. S végezetül, de nem utolsó­sorban Szabó Sándor — a név nem elírás, ezen a versenyen két Szabó Sándor lépett fel — mondott verset. Kiss József: Egy református tiszteletes em­lékezete címmel. A zsűri tanácskozni vonult, a versenyzők cigarettaszünetet tartottak. Nem volt könnyű az értékelők dolga: a versenyzők szépen mondták el választott verseiket, nagy átéléssel, baki­zás nélkül. Különösen a sor­rend megállapítása volt nehéz. Végül is a szavalóverseny győztese Borzi Károly lett. Má­sodik díjat Szabó Sándornak Kiss József-verse szerzett. A harmadik díjat Bera Attiláné- nak ítélték. A versenyzők valamennyien emléklapot kaptak, az első há­rom helyezett könyvutalványt is jutalmul. Ezzel az ünnepség hivatalos része véget ért. De a vers sze- retete még együtt tartotta a résztvevőket. A szavalok elő­adták költeményeiket, s köz­kívánatra Péter Pál Illyés Gyula néhány versét mondta el. Egy biztos: akik részt vet­tünk ezen a szavalóversenyen, gazdagabbak lettünk általa. És még valamit: sajnálhatják, akik nem vettek részt ezen a vetélkedőn. R. K. A Magyar Nemzet munka­társa beszélgetett Szilvási lm- *réijé'*dr.-ral, a Pest megyei jjparcikk-keres'kedelmi Válla-' lat igazgatójával, aki megem­lítette a váci Házépítők Bolt­jának tavalyi megnyitását. Az Izzó című üzemi lap méltatta . a Sebes Imre úti üzemben rendezett, II. Rákó­czi Ferenc életét, a szabadság- harc korszakát és a bujdo&ás esztendeit bemutató „Pro Pat­ria et Libertate” tárlatot. A Népszava híradása szerint jövőre megkezdődik a váci ce­mentgyár 7 milliárd forint ér­tékű teljes rekonstrukciója, melynek eredményeként a technológiai folyamatot kor­szerűsítik és új berendezéseket állítanak munkába. Köszönetnyilvánítás. Ezütoi mondunk köszönetét a rokonok nak, ismerősöknek, jó barátok nak, a Váci Élelmiszer Kiskeres kedelmi Vállalat dolgozóinak é mindazoknak, akik szeretett ha lőttünk, Dragula Ilona temetéséi megjelentek, sírjára koszorút, vi rágot helyeztek és gyászunkba! velünk osztoztak. Dragula család A Váci Kötöttárugyár pályázatot hirdet üzemíeim tartási osztályvezetői munkakör betöltésére Feltétel: egyetemi vagy főiskolai végzettség, legalább ötéves vezetői gyakorlat és a karbantartási munkák megszervezésében való jártasság. Fizetés: megállapodás szerint. Jelentkezni lehet, június 30-ig a személyzeti osztályon, telefon: (27) 10-866, 100-as vagy 178-as mellék. ISSN 0133-2759 (Váci Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents