Pest Megyei Hírlap, 1985. június (29. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-11 / 135. szám

1985. JÜNIUS 11., KEDD mT .IW.ft »■& SAS segít értékesíteni Nemzetközi hotellánc A budapesti Atrium Hyatt Szálló bekapcsolódott a SAS skandináv légitársaság nem­zetközi szállodaláncába — je­lentette be hétfőn sajtótájé­koztatóján Kovács István, a szálloda igazgatója. A skandi­náv légitársaság és a budapesti szálloda között májusban meg­kötött és június elsejétől érvé­nyes megállapodás értelmében ezentúl az Atrium elsőbbséget élvez a SAS helyfoglalási rendszerében, részesül a társ- szállodák közötti kölcsönös ér­tékesítés előnyeiben, s szere­pel a SAS nemzetközi kiadvá­nyaiban és menetrendjében. A skandináv légitársaság sa­ját szállodái mellett ez év ele­jén alakította meg az úgyne­vezett társult hotelek láncát, ezek sorába kapcsolódott most be a budapesti Atrium. A SAS minden városban, ahol leszáll- nak gépei, fel szándékozik venni a kapcsolatot egy-egy szállodával, amelyeket a SAS- járatokon utazó üzletemberek­nek, illetve turistáknak ajánl­hatnak. Eddig csaknem 30 szálloda társult e hotelláncba, s még további hússzal kötnek majd megállapodást. A buda­pesti Atrium szállóra azért esett a választás, mert itt igen magas a kiszolgálás színvona­la, és sokrétű az igénybe vehe­tő szolgáltatások köre. Magyar vállalatok A kölni vásáron Magyarország hagyományos résztvevője a kölni szakkiállí­tásoknak. évente .30—40 ma­gyar külkereskedelmi és ter­melő vállalat mutatkozik be. Az idén összesen 32 nemzet­közi szakvásárt és kiállítást rendeznek a vásárvárosban, közülük iS-on a magyar cé­gek is kiállítanak. A legtöbb magyar vállalat a Phntokina fotó-optikai világvásáron, a Spoga sport- és kemping­kiállításon, a nemzetközi bú­torvásáron és az októberi Anuga élellmiszerioari és gasztronómiai világkiállítá­son mutatja be exportáru­ajánlatát. Ez utóbbin 30-féle kiemelt élelmiszeripari ter­mék különbemu'tatóját is meg­szervezik. Eperszüret kérdőjelekkel Amikor a termelő sem fizette Zöldellnek Tahitótfalu ha­tárában az epertáblák, amed­dig a szem ellát. A földút mentén alkalmi kalyibák so­ra, kézikocsik, autók, házilag eszkábált kistraktorok, pihenő lovak. Serény munka színhe­lye az epres, emberek soka­sága szedi a piros gyümöl­csöt. Háromszáz ölt művelnek — Nemcsak az ember de­reka, de a mája meg a gyom­ra is kikészül a sok hajolga- tástól — mondja Cserekje Sándorné, miközben ládába rakosgatja a szamócát. — Egyébként-, ÍS. sqJí. ii.. baj vele — folytatja —, csaic beka­pálni hatszor-hétszer kell. — Nézd a, Máris! — kia­bálja szomszédasszonya. Hoz­zák a csöveket. Csak nem most akarnak locsolni?! Ak­kor vége a szedésnek. A múlt héten kellett volna, most csak feltartanak — fordul felém Csörgő Andrásné. Az öntözéssel más bajuk is van, úgy hírlik, felemelik idén a díját. Tavaly 2.60-at kértek négyszögölenként, most 5 forintról beszélnek, odébb egy fiatalasszony úgy hallot­ta, 3-ra megy fel az ára. Azt pedig mind fölpanaszolták, hogy ebben az évben fizetni kellett a palántáért. — Jó pár éve csinálom már, de jövőre nem íratok. Nem éri meg — állítja az előbb említett asszonyka, aki a nevét sem árulja el, férje így is rosszalló pillan­tásokat vet felénk. Ezt csak én látom, a feleség háttal van, hát beszélgetünk tovább. — Háromszáz ölt műve­lünk, eltettünk vagy 1200— 1300 palántát, hetven fillér volt szála. A napszámos meg ... Eenne van napi négyszáz forintba is és akad, aki meg sem szed annyit, hogy kiteljen a bére. Ezért aztán mi nem szerződtünk a konzervgyárral. Csak több a Zöldért 26, vagy a kiskeres­kedő 30 forintja, mint a ti­zennyolc, amit a gyár ad egy kilóért. Igaz, ők az iparit vi­szik, de elmennek azok a ki­sebbek is a többi között... A dánszentmiklósi 6s az albertirsal Micsurin Tsz-ben lengyel diáklá­nyok a hétvégén is segítettek a szamóca szedésében sek körül sincs olyan gond, mint tavaly volt. A Dunake­szi Konzervgyár húsz vagon- nyi termést kötött le, helyben felvásárolva, kilónként 18 fo­rintért. Kétszázötven terme­lővel állapodtak meg (köz­tük van Bese János is), de a szerződött mennyiségen felü­li epret is készek fogadni. A kiskereskedők kocsijai persze most is rendre megjelennek, legtöbben törzsvevők, de úgy néz ki, nem marad alapanyag nélkül a konzervgyár sem — a tavalyinál magasabb és biz­tos ár, valamint a borsosabb kötbér feltehetően garancia erre — és a Kecskeméti Zöldértnek is jut a szamócá­ból. De valami azért most is hibázott, ahogyan Csörgő Andrásnétól megtudtam: — Nem azt a palántát kap­tuk, amilyet akartunk és ami­lyet mondtak. Ez a pattogó fajtájú nem szapora, nemtu­dunk róla csak kétszer szed­ni... Dotáció nélkül szerűbb nevén pattogó is kéé veredett, bizony mulasztás kö­vetkezménye. Ügyelnünk kell rá, hogy ilyen a jövőben ne fordulhasson elő. összegezve azonban azt mondhatom, hogy idén sokkal jobb hangu­latú a szüret és általánosság­ban az árral sem elégedetle­nek az emberek, hisz a Zöldért is megadja a 22—26 fo­rintot. Hát ez a lényeg. Hogy a termelő ne fizessen rá, mert az ugyan szépen hangzik, de nem igaz, hogy itt a szigeten csupán hagyománytiszteletből termelnének szamócát... Szigetid Teréz A legfontosabb politikai tapasztalatokról Hétköznapok lelkesítő programja Beszélgetés Nagy Sándornéval, a Pest megyei Választási Elnökség elnökével Június 8-án mintegy C64 ezer Pest megyében lakó állam­polgár járult a szavazóurnákhoz, hogy megválassza képvise­lőit az országgyűlésbe, illetve a helyi tanácstestületekbe. Mint ismeretes, a választások a törvényességnek megfelelően, jó po­litikai légkörben zajlottak. Amint a hétfői lapunkban közölt eredmények is tükrözik, a lakosság élt a választás jogával, azokra adta voksát, akiktől a legjobb képviseletet reméli. E nagy jelentőségű közéleti esemény tapasztalatairól beszélget­tünk Nagy Sándornéval, a megyei pártbizottság titkárával, a Pest megyei választási elnökség elnökével. '/ 9 Mik voltak a mostani vá í lasztások sajátos vonásai Pest í megyében, a korábbiakhoz ké- v pest, amelyek különös figycl- í met érdemelnek! — A választások lényege nemcsak abban mutatkozott meg, hogy a lejárt megbízatá­sú testületek helyébe újak áll­janak. A képviselők és a ta­nácstagok személyében meg­testesülő politikára szavaztak az emberek, arra a programra, melynek tartalmát az MSZMP XIII. kongresszusának határo­zatai, illetve a Hazafias Nép­front célkitűzései adják. E po­litika megvalósításának mi­kéntjéről, az elkövetkezendő időszak feladatairól az elmúlt hetekben, hónapokban eleven, széles körű vita folyt. Ennek során természetesen a szocia­lista fejlődés nagy kérdései mellett szó esett a szűkebb környezet gondjairól is, legin­kább az ellátás tartós feszült­ségeiről, a lakás, az ivóvíz, az oktatás és az egészségügy jel­lemzően Pest megyei problé­máiról. Ügy értékelhetjük, hogy a választásokat megelőző őszinte véleménycserék so­rán az itt élők többségével si­került megismertetnünk poli­tikánk, törekvéseink lényegét, elfogadtatni cselekvési;jprog-rar' mukat. Ezt támasztja alá a szavazatok száma és megosz­lása. g © Melyek az előkészítő mun- z ka, illetve a választások meg- 7 szívlelendő, a jelen és a jövő g tennivalóit meghatározó toli­ja tosabb tanulságai? — Pest megyében — az or­szág . más területeihez viszo­nyítva — nagy számú jelölő gyűlés volt. Az új választási törvény nyújtotta lehetőségek, különösen a többes jelölés iránt felfokozott érdeklődés mutatkozott meg. Az ország- gyűlési képviselők esetében 21, a tanácstagok vonatkozásában 404 spontán javaslat hangzott el, s a megbízást elfogadók többsége fel is került a listák­ra. Az a tény, hogy a népfront jelöltjei a legtöbb helyen él­vezték a választók bizalmát, a kiválasztás demokratizmusát, megalapozottságát húzza alá. — Az is fontos tapasztalat, hogy — a várakozásunknak megfelelően — a választás maga politikai visszajelzés is, egyfajta társadalmi hőmérő, mely az állampolgárok szem­szögéből napi politikai döntés, mégis szűkebb és tágabb kör­nyezetünkben egyaránt meg­alapozza a távlatokat. A sza­vazás eredményei a válasz­tók érettségét bizonyítják, egy­úttal tükrözik egy-egy terü­let sajátos viszonyait, érdek­közösségét. Azt is aláhúzzák, hogy az emberek meggyőző­dése: a pdlitika aktív formá­lásában számítanak rájuk, ér­demes ebben felelősen részt vállalniuk. p 9 Mint köztudott, négy par- p lamenti képviselői és 65 ta- £ nácstagi választókerületben 4 lesznek pótválasztások. A sza- y vazáskor több jelölt nem kap- V. ta meg még a pótképviselói, p illetve a póttanácstagi megbí- ^ zatáshoz szükséges szavazato- ^ kát sem. Több helyen a jelen- p légi tanácselnök sem került p be az új testületbe. Ezekből p a jelenségekből milyen követ- ^ keztetéseket lehet levonni? — Nem volt váratlan szá­munkra, hogy többes jelölés esetén megoszlanak, majd a szavazatok,-J5 így egyik je­lölt sem szerzi meg a tör­vényben előírt többséget. Az újabb jelölő gyűlések alapján bízunk abban, hogy június 22-én megszületik majd az egyértelmű döntés. Ami a meg nem választottakat 'Illeti: azt hiszem, nem foghatjuk fel úgy, hogy méltatlanná váltak a közéleti funkció betöltésére. Mint már a jelölések idején is leszögeztük, a továbbiakban is számítunk valamennyiük közösségért végzett munkájá­ra. Hiszen azért kerültek egy­általán szóba, mert már bi­zonyították elkötelezettségü­ket, tenmiakarásukat. S ki­próbált társadalmi aktivisták­ra az élet számtalan terüle­tén nagy szükség van. Az em­lített tanácselnökök esete kap­csán az is megfontolandó, hogy egy ilyen fontos megbí­zatás betöltőjére nem az egész településnek kellene-e szavaz­nia. Bgy szőkébb körzetben ugyanis az indokoltnál na­gyobb szerepet kaphat a vé­letlen. Ráadásul köztudott, hogy manapság nem tartozik a legkönnyebbek közé a ta­nácsi munka. Sokszor kell ne­met mondani, s ez Is befolyá­solhatja az egyének pillanat­nyi döntését. Az elv persze változatlan: olyanok töltsenek be közéleti funkciót, akikben a lakosság többsége föl tétlen megbízik. — Végezetül: a szavazással az állampolgárok hitet tettek a Hazafias Népfront program­ja mellett. Most a munkán a sor, hogy meg is valósuljanak ezek, a közösség és az egyén boldogulását egyaránt szolgá­ló elképzelések. Tág tere van a tetteknek itt Pest megyé­ben is a gazdaság értékte­remtő képességeinek növelé­sében, a településfejlesztésben, s az azt segítő társadalmi muhkában. az emberi-közös­ségi kapcsolatok erősítésében. S ez a hétköznapokon is min­denki számára la’kesítő prog­ram lehet. M. J. Elismerés a közreműködőknek Az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választása június 8-án, a törvényes előírások megtartásával, a szavazásra jogosult állampolgárok nagyfokú aktivitásával, kiegyensúlyo­zott, jó politikai légkörben, példás rendben folyt le. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elismerését fejezi ki és köszönetét mond a választási elnökségekben, és a szavazat­szedő bizottságokban közreműködő valamennyi párttag és pár- tonkíviili aktivistának, a párt szerveinek és szervezeteinek, a népfrontbizottságoknak, a társadalmi szervezeteknek, a ta­nácsok és más állami szervek dolgozóinak, a képviselő- és a tanácstagválasztások zavartalan lebonyolításáért, sikeres és eredményes megszervezéséért. Számos törzsvevő Bese János szerint nem vé­letlen, hogy megcsappant az utóbbi években a termőterü­let. — A fiataloknak nem­igen fűlik a foguk ehhez a munkás portékához. De a fő baj az árral volt. Tavaly pél­dául a sok verejték árán megtermelt eperért mi kap­tunk tizenhét forintot, a bolt­ban elkérték a dupláját is, ha nem többet. Persze, hogy el­ment sok embernek a kedve. Szerencsére azért nem ilyen sötét a kép, végig kell csak nézni a határon. A .szerződé­Mi a véleménye a hallot­takról Csörgő Mihálynak, a Kék Duna Szakszövetkezet párttitkárának, aki mint ter­melő is érdekelt a dologban? — Menjünk sorjában! Ami az öntözést illeti, kétségtelen, hogy az érés idején van, akit hátráltat, de az ütemet tarta­nunk kell, nem tehetünk ki­vételt. Az árral kapcsolatban azt tudom mondani, hogy bár a locsolás önköltsége megemelkedett, de ha csak lehet nem emeljük az össze­get. A palántákért pedig azért kellett fizetni, mert. megszánt az állami dotáció, amely ko­rábban lehetővé tette, hogy ingyen adjuk. S most a pa­lántafajtákról. Jogos azok há­borgása. akik a cseréről pa­naszkodtak, aminek egyéb­ként magam is a szenvedő ala nya vagyok, Az, hogy a jól bevált Gorella palánták közé egy adag Poca Hondas, egy­Művezetők. Sorsukról, közérzetükről még ma is időszerű beszélni. Időszerű, mert bár az elmúlt esz­tendőkben a fel-fel lángoló viták hatására valame­lyest javult a helyzetük, a tények viszont azt bizo­nyítják, lassúbb a változás, mint arra szükség lenne. Sikereik és kudarcaik pedig — éppen a gaz­dasági szervezetben betöltött egyedülálló szerepük miatt — hatnak másokra is. Ezt felismerve az el­múlt időszakban számos fórumon vitatták meg. hogyan lehetne gyorsabban előrelépni. A döntések tükrözik a valós helyzetet. A vasasszakszervezet pél­dául tavaly októberben foglalkozott a művezetők helyzetével. A teljesség igénye nélkül íme néhány megállapítás az előterjesztésből: ... a művezetők munkaidejük nagy részét nem a konkrét termelés. Irányításra, hanem a napi problémák megoldására fordítják ... a művezetők többsége még ma sem ré­szese a gyári, vállalati döntéselőkészítésnek .., a szakszervezet megállapítása szerint a művezetők bé­re, keresete nem függ eléggé az általuk irányított dolgozók teljesítményétől, s nincs arányban a velük szemben támasztott követelményekkel ... A művezetők helyzetének javítása tervszerű fo­lyamatos munkát igényel, elsősorban a vállalatok vezetőitől — összegezi a vasasszakszervezet jelenté­se. De vajon mindenütt, mindenkor meghallgatásra talált-e az intő szó? Vajon csak a vasasok körében érvényesek az előbbi megállapítások, vagy az ipar más területein is? — E kérdések megválaszolása hosszabb tanulmányt érdemelne, ám egy lap keretei behatároltak. így mi most arra vállalkozunk, hogv négy művezető sorsán, egyéni gondjain keresztül próbáljunk valamelyest átfogó és valós képet kapni e réteg közérzetéről. Hollósi József, a váci Hír­adástechnikai Anyagok Gyá­rának főművezetője 41 éves, két gyermek apja. 1902-től dol­gozik a vállalatnál, Géplaka­tosként kezdte, majd a tech­nikum elvégzése után minősí­tő vizsgát tett. Jelenleg a t.mk- műhely munkáját irányítja, főművezetői kinevezését 1980. december 1-én kapta kézhez. — A körülményekhez ké­pest előnyösebb helyzetben vagyok — kezdi beszélgeté­sünket. — Itt nőttem fel, így jól Ismerem az embereket és azokat a gépeket is. amelye­ken dolgozunk. Ennek sok­szor nagy hasznát veszem: ha a többiek nem boldogulnak valamelyik meghibásodott ma­sinával, besegítek én is a ja­vításba. Igaz. ezt nap közben nem tudom megtenni, ezért gyakran délutánonként mara­dok itt a többiekkel együtt. Csak az a baj, hogy amíg a beosztottaim ezért, túlórapénzt kapnak, én többnyire egy kö- szönömöt, vagy ha a termeié. Si főmérnök úgy ítéli, néhány száz forintot. — Milyen tekintélye van itt a gyárban a művezetőknek? — Embere válogatja Csak azt ismerik el a munkások ve­zetőjükként, aki szakmailag és emberileg is képes egy ki­csit a többiek fölé emelkedni. Van itt. olvan művezető, aki­nek ez nem sikerült, a több­ségnek azonban igen. S ez mindjárt felvet egy nagyon fontos kérdést: ki, mennyire törődik azzal, hogy folyama­tosan felfrissítse és kibővítse ismereteit? Én a főnökeim­mel egyetértésben rendszere­sen részt veszek a szakmai továbbképzéseken, ám emel­lett szabad időmben is olvas­gatom a szakirodalmat. Talán ennek is köszönhető, hogy nemrég egy átszervezéskor az üzemfenntartási osztály veze­tőiének helyettesévé is kine­veztek. Rendszeresen meghív­nak az üzemvezetői megbe­szélésekre. s ott kikérik min­den fontosabb kérdésben a véleményemet. — Ezek szerint megbecsü­lik a munkáját... — Erkölcsilég mindenkép­pen, De anyagilag! Egy két csoportvezetőm, ha túlórázik, ■jóval többet visz haza a bo­rítékban, mint én. Igaz, végül is a havi jövedelmem maga­sabb, h'lszen az egyik gazda­sági munkaközösség tagja va­gyok. A több pénzt azonban több munkával keresem, s ez nem mindegy. — Prémiumot kap? — A főművezetői munkakör nem premizált terület, ezért csak a havi mozgóbérből kap­hatok. Ez legfeljebb hatszáz forint lehet. Ezt csak akkor kapom meg, ha valamennyi üzem teljesíti a tervét Ha bármelyik terület elmarad et­től — mondjuk, anyaghiány miatt, s nem a gépek rossz karbantartása miatt, a javí­tás ugyanis a mi feladatunk —. akkor már vagy nem ka­pok egy for.ntot sem. vagy nem a teljes összeget. — Könnyű művezetőt ta­lálni a megüresedett helyek­re? — Nem nagyon. Nemrég nyugdíjba vonult az egyik kollégám. Hosszan kerestük, itt a gyáron belül, ki legven az utódja, de aki szóba ke­rült. nem vállalta. Végül kí­vülről kellett felvenni vala­kit. Ennek sok oka van. ám a legfontosabb bizonyára az, hogv a HAGY-bon a műve­zetők átlagosan hatezer fo­rintot keresnek havonta, s a jó szakmunkások is annyit. Csakhát ne felejtsük el: ki­nek nagyobb a felelősséae? Furucz Zoltán (Folytatjuk) Művezetők I. A többség fölé emelkedni

Next

/
Thumbnails
Contents