Pest Megyei Hírlap, 1985. június (29. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-01 / 127. szám

4 múltból » ro^óbo­ins. JŰNTTTS 1., SZOMBAT iVJT-VÄGTA Czentendre, május 12, megyei döntő. Verőíény, az ódon ut­cácskák ismerős hangulata, kilenc- venhárom csapat, több ezer ember. Versenyzők, rendezők, érdeklődők, barátok és idegenek. Utólag már azt is szívesen elfeledi az ember, hogy átélt gyomorszorító izgalmakat és — éhségeket. Csak az marad meg, ami szép emlék, főképp a győzelem élménye. És persze néhány derűs villanás ... A kárhányszor csak vetélkedőkkel ** akad dolgom, menetrendszerű­en eszembe jut a következő alap­vicc: — Mennyi esély van arra, hogy éjjel egy tízemeletes toronyház lép­csőfordulóján szembetalálkozunk egy elefánttal? A válasz: ötven szá­zalék, mert vagy jön az elefánt, vagy nem. Joggal kérdezhetné bárki, hogy mi köze az elefántnak a vetélkedőhöz. Számunkra csupán annyi-, hogy kö­rülbelül Hasonló eséllyel vágtunk neki a versenyeknek. Szóval; /vagy sikerül vagy nem! V ágta! Már tudniillik sok csapat viszont úgy vélte, hogy e já­tékos versenysorozat onnan kapta a nevét, hogy a zsűri egész nap csak az ő csapatukat „VÁGTA". Apropó, zsűri! Hallatlan sok elő­nyét fedeztük fel annak, hogy a fel­adatmegoldások elbírálására hiva­tott testület úgymond személytelen maradt. ítéletét és a helyezések pil­lanatnyi állását pedig számitógépes kijelzőkre bízta. Persze, ennek is vannak hátrányai. Mert_ hogyan le­Eieiáat Ssen fonti írón hét egy számítógép-zsűrit szidni? Főképp, ha valaki nem tud BASIC nyelven ...? ÍZ orábbi évek sikeres és félsikeres ^vetélkedőinek sora,késztetett arra, hogy elgondolkodjunk: vajon mi le­het a győztesek titka? Melyik az a tévedhetetlen taktika és stratégia, amely teljes bizonyossággal ered­ményre vezet? Mi az, ami átlendít egy versenyzőt, egy csapatot a holt­ponton? Amikor stresszhelyzetbe ke­rül, leblokkol, vagy egy-egy feladat­nál faképnél hagyja a partnere, lát­szólag reménye sincs — mi viszi mégis tovább? Nos,_ igazán meggyőző választ mi sem'tälaJtürrk, qsáíc közSíitőleg: ta­lán á személyes hiúság, a présztízs- féltés, vágy a jó csapatmunka, oly­kor a rutin, esetleg pusztán az a tény, hogy senki sem szeret veszíte­ni. Kicsit úgy van ez. mint a sport­ban : a győzelmet akarni kell, mert az jó, az mámorító. fTér és idő! Embere válogatja, hogy a két fogalomhoz ki-ki milyen képzetet társít. Az biztos, hogy olyat, mint hajdanán egy Eins­tein nevű Ar, csak a legritkább eset­ben. Mármost ha valaki a Pest me­gyei VIT-vágtásokat faggatná erről, ugyancsak furcsa benyomásai tá­madnának. A szentendrei verseny forgatagában két feladat között si­került begyűjtenünk * vélemények­ből is néhányat: — Már harmadszor lapozom vé­gig az útikönyveket egy nyavalyás szökőkutas tér miatt, de esküszöm, hogy ilyen tér a világon nincs, nem­hogy egy VIT-városban! — Ezekkel az időjátékokkal idő előtt a sírba tesznek. Mi az, hogy tízpercenként ugrunk egy évet? 1948- ban vettem egy pár virslit, 1949- ben egy üveg sört, és mire a virslit belemártottam a mustárba, már két évet öregedtem. Sohasem fogom utolérni magam. — Miért nem születtem én nyolc lábbal és négy kézzel? Hát hogyan :tagok én' egy időbe« focizni, rrtal- rnoziii. mocsarat 'járni és sárkányt eregetni? A kötés—horgolásról már nem is beszélve... — Te, Ödön! Ezek elhintettek itt huszonöt különböző információt, amely ugyanahhoz a fogalomhoz tartozik. Namármost! Ha összegyűjt­jük mindet, akkor könnyen kitalál­hatjuk, hogy mire gondoltak. — Nem bánom. De előbb ők ta­lálják ki, hogy en mire gondolok! Tyiinden jó, ha a vége jó. Ezért vé­gezetül hangozzék el a több száz résztvevő által megerősített vé­lemény: a precíz lebonyolításért és szervező munkáért tisztelet és elis­merés illeti a játék rendezőit — Szeretem a fegyelmet, a ren­det, s azt a tudást, amin mindez ala. puihat. Meg azokat az embereket, akik ügyesek, erősek, okosak — vagy legalábbis valamilyen szintet már elértek ebben. Parancsnokként is ebbe az irányba próbálok hatni. Lengyák Brigitta dekoratőr. Ipari szakcsoporttag, s kiállítások szerve­zésével foglalkozik. Színes egyéniség — úgy gondolja, ez családi örökség. — Apám sok mindent csinált éle­tében. mikor születtem, éoo színész volt. de amatőr zenészként is fel­lépett. — Legkedvesebb feladat? — Negyven év—negyven tárgy. Alig tudtuk összeszedni, annyian se­gítettek! Az utcán megszólítottak — szentendrei vagyok — mit hozzunk? Nagyon jó érzés volt... Hegedűs József a nagykőrösiek csapatkapitányaként delegálódott a megyei csapatba. „Civilben’’ Nyárs­apát község párttitkára, meg a Ha­ladás Termelőszövetkezet személy­zeti vezetője, amúgy meg gépész- technikus ... s mindemellett a létező összes KISZ-ki tüntetés birtokosa ... EÜNGYAlv BRIGITTA s már csak azt áruljuk el, hogy a lakóterületi KISZ-alapszervezet osz­lopos tagja. — Mi volt az, ami eddig a leg­jobban tetszett? — Nekem a megyei döntő. Ajpít a szentendrei rendezvény szerve;3kt- ségben, lebonyolításban produkált, az olyan mintát adott, melyet sa­ját munkaterületemen mindenképp hasznosítani igyekszem. — Szakterület? — Ügy érzem, az ifjúságpolitiká­ban, VIT-történetben mélyedtem el a legjobban. , Htí.EUÜS JÓZSEF Akcióban as akciósok Most — íélág-meddig utólag — szin­te már kideríthetetlen, mikor, a VIT- vágta melyik szakaszában terjedt el, hogy a játéksorozat gazdája, az ötle­tek kidolgozója, egyszóval mindenese az Akció gmk. Az ertesüiés — különö­sen a feladatok végrehajtása előtt — meglehetősen vegyes érzelmeket kel­tett. Már ezt is géemkában — füstö­lögtek egyfelől —, vigyázzunk, mert az akciósok ötletgazdagsaga határta­lan, óvatoskodtak ujjongva másfelől, kik már tapasztalhatták az Angya­lost László, Pogány György, Neuman Gábor alkotta trió eddigi játékte­remtő működésének izgalmait. A VIT-vágta olyan, négy fordulós országos közösségi játék, amely le­bonyolításában, rendszeréoen és a fel­adatok jellegében Is minden eddigi vetélkedőtől különbözik. S miután a játék befejező fordu­lója, az országos döntő már nem ak­ciós munka, úgy éreztük, a vágtázó csapatok túlnyomó többségének kí­váncsiságát elégítjük ki. ha felkeres­sük őket. Az Amerikai úton, a Komócsin Zoltán KISZ-iskola kebelében, egy íaház a VIT-vágta főhadiszállása. A falakon a játékkal kapcsolatos emb­lémák, VTTaminok, plakátok, másutt újságcímes táblácskák emlékeztetnek a feladatokra. Angyalost Lászlót — máskülönben az ötlet havonta je­lentkező számítástechnikai mellékle­tének, a Bitiéinek felelős szerkesz­tőjét — stílusosan — elsőként az öt­letről kérdeztük. — Régi vetélkedés családból szár­mazom, ami most azt jelenti, hogy már réges-régóta csinálunk játéko­kat, szerveztem vetélkedőket. Azért, hogy mégis kössük valamihez, talán Debrecenben gyorsultak fel az ese­mények. A tanítóképző főiskola nép­művelés—könyvtár szakára jártam, s egyúttal a kollégiumi rádiót is csi­náltam, s így jöttem össze Pogány Györggyel, aki a műegyetemen ugyancsak rádiózott. Később az Ötö­dik sebességet együtt vezettük, s ott jöttünk össze lyeuman Gáborrá!. A vágtára máskülönben Huszeri József­fel egészültünk ki. A gazdasági mun­kaközösségeknek híre-hamva sem volt, mi már régen vetélkedőszerve­zők voltunk. Hogy gmk-vá alakul­tunk — 1983-ban — elsősorban anya­gi természetű okai voltak, megbí­zóink így más forrást használhatnak fel honoráriumunkra. De az alap az volt. hogy kiderült, egyáltalán van ilyesmire kereslet, annál is inkább, mert bár mások is foglalkoznak já­tékokkal, a műfaj nagy szervező­készséget igénylő ágában — mint például ez — mi dolgozunk csak. Áss első fordulóra május 5-én került sor. A rádióban hangzottak el a fel­adatok, melyek közül harmat kötele­zően, s még ötöt választható módon kellett megoldani. Ezek között szere­pelt a múlt emlékeinek kutatása, kö­zösséget teremtő rendezvény szerve­zése, mára funkciójukat vesztett tár­gyak gyűjtése. Akik ezeket teljesítet­ték, a második fordulóban is részt vehettek. Az országban 13S0 — me­gyénkben L28 — csapat alakult. — S az említett füstölgések — mért egy gmk-nak adta ki a KISZ KB a VIT-vágtát — hogyan érinte­nek? — Nézd, én úgy gondolom, sokan' nehezen értik meg azt, hogy ez ko­moly szaktevékenység, ami akár­mennyire is játékkimenetelű, azért még -nagyon komoly felkészülést, mindenféle ismeretet igényel. Sok­szor ezt mondjuk egy politikai mun­katárstól várják el. figyelmen kívül hagyva azt az alapvető tényt, hogy neki nem biztos, hogy ehhez is kell értenie... mi meg éppen ehhez ér­tünk. — Honnan a rengeteg ötlet? Em­lékszem például a megyei forduló­ra. Délután kettőkor sokan úgy érez­ték. átcsapnak a fejük fölött a fel­adatok hullámai, később, mikor vé­geztek, meg nem győztek csodálkoz­ni a furfangosnál furfangosabb játé­kokon. — Egy játék kitalálásához szerin­tem nem kell más. mint papír és toll. Meg idő, Rengeteg idő. Meg az adott témához jól értő szakemberek, A lezajlott* helyi, megyei, majd te­rületi fordulók játékaiban több évi szellemi munkánk fekszik. Sok ter­mészetesen nem erre lett kitalálva, de most vonultattuk fel. Valahogy úgy van ez, mint a hólabda, lavina is lehet beíőle. Például az időjáték, amit megtűzdeltünk a hír- meg a ze nezavarral, hogy csak kettőt említ­sek. Úgy is lehet fogalmazni, hog' egy csavarral többet próbáltunk ten ni, mint eddig volt — lásd a Ki va­gyok én információs játék, a csa­patmalom, vagy a telesakk. Máskü­lönben ez érdekes gondot is okoz, nevezetesen a további sorsát kitaiá- cióinknak. Nem a2 a probléma, ha egy-egy osztály vagy iskola „lemá­solja” akármelyiket is, de az már gondolom joggal zavarhat majd ben­nünket, hogy mások fognak Ötiö- teinkkel anyagi hasznot húzni. A második fordulóra május I2-én került sor, megyénkben Szentendrén. Előzetesen kiadott feladatvázlalok alapján, úgynevezett ídőjáték kereté­ben vetélkedtek a csapatok. 9.30-161 tíz perc egy évet jelentett, s ezen idő­rendhez kapcsolódott a feladatok zö­me. A több mint harmincféle játékot 93 csapat csinálta végig. Az élen vég­zett tíz helyezettből — az elsőből mindannyian, a másodikból nvoléan, a harmadikból hatan és Így tovább — alakult az új, immár a megyét kép­viselő együttes. — A felépítés minden sora. a játék minden egyes eleme szinte szervesen kapcsolódott egymásba, s nem képe­zett kivételt az alkalmazott szimbó­lumrendszer sem. — Ez utóbbit pályázatra adtuk, * KlSZ-szeí együtt zsűriztük. Termé­szetesen szakember készítette, mi csak szerveztük. De hasonlóképpen csináltuk a zenezavart meg a hír­zavart is: profikat kértünk fel a fel­adat összeállítására, miután vázoltuk elképzeléseinket, szabad kezet kap­tak. — Talán minden VIT-vágtában részt vevő csapat nevében fogalmaz­hatok: sikerült megőriznetek az ab­szolút titkosságot, komoly formá­ban fel serrj merülhetett a vetélke­dők szokásos kísérőjelensége, az eset­leges favorizálás. A százhalombattai, szentendrei, nagykörösi, budakalászi, gödöllői, vá­ci, tápiósze.lei meg pomázi csapatok delegáltak a tatai területi döntőre, melyre május 18-án került sor, Fejér Győr-Sopron, Komárom és Vas együt­tesei ellenében állt ki megyénk. Az összmunkát — s újra csak érdekes feladatokat hozó versengés 'pontozá­sának érdekessége volt, hogy fecni­kért majd ezek tízes egységeivel tri­kókért folyt a küzdelem. Elsősorban jó délutáni hajránkkal mintegy négy rrikős különbséggel kerültünk az első helyre. — Ez sem volt egyszerű, borzasz­tó fáradságunkba került, sértődésé* is adódlak ebből — pedig abszoiut alapvetőnek tartom ezt a követel­ményt bármilyen vetélkedőnél. Gon­dold csak meg. a második forduló­ban a húsz helyszínen körülbelül kétezer ember dolgozott rendezőként. S ők is csak 11-en ismerték meg azt a konkrét anyagot, amire másnap a feladatuk során szükségük vóit. Mindig eppen annyi információt ad­tunk, amennyire éppen szükség volt. Vegyük például a filmkiállítást. Az elején közöltük, lesz egy ilyen fel­adat, ilyen meg ilyen helyszín kell hozzá. Később adtunk egy listát, kell egy porcelánlavór, beföttesúveg. kézigránát, és így tovább. Még a sor­rendre is vigyáztunk, összeillők ne kövessék egymást. S miután össze­gyűltek a dolgok, az utolsó pillanat­ban mondtuk meg, mit tegyenek egy­más mellé... — Most, hogy az utolsó forduló mar nem az Akció gmk rendezésében megy, bizonyára a tapasztalatok ösz- szegzése s újabb feladatok szervezé­se jár a fejetekben ... — Talán kezdjük az elsővel, a ta­pasztalatokkal. A feladatok többsége — az első fordulótól kezdve — olyan volt, hogy csakis azok tudták meg­oldani, akik meg tudtáK szervezni saját munkájukat. Szerintem ez volt a legnehezebb feladat, s ahogy lát­tam. nem mindenütt oldották ezt meg a legoptimálisabban. A területi versenyre azért kellett negyven em­ber. mert negyven emberre szabott feladatok voltak. Nem buszt tolni — ennyien oda sem férnek —. de hogy nyolc ember készítse a video- zanzát. hiszen éppen négyszer annyi geg pattanhat ki agyukból.; mintha ketten kínlódnak vele, hogy csak egy példát említsek ... S nem készül­tünk eléggé arra. hogy itt már vér­re menő küzdelem folyik, s néhány feladat a vártnál nagyobb bonyodal­mat okozott. S újabb feladatok? Nyá­ron építőtábori játékokat vezetünk majd. A június 2-i országos döntőn ellen­feleink Békés, Heves. Zala megye csa­patai. A tét: a moszkvai VIT esemé­nyei» való részvétel. A győztes me­gye mind a 40 játékosa, egyebekben í>—15—10 versenyzővel, kiíencvenen utazhatnak a találkozóra. A játék kiírása s-zerint a megyék csapatai egy sor olyan feladatot is kapnak majd. amelyhez a megye la­tosainak segítsége is kell, s valóban megmozdulhatnak a csapatért. Ezúton is kérjük ezt ... tme, így néz ki az Akció gmk te­vékenysége, azoké. akiknek az eddi­gi, ötletdús. igazán, eredeti vágtákat, •feladatait köszönhétjük.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents