Pest Megyei Hírlap, 1985. június (29. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-08 / 133. szám
Szeptembertől új tanfolyam Eszperantisták fesztiválja Maroknyinak tűnik, de lelkes kis csapat a gödöllői esz- perantistáké. Negyven tagot számlál jelenleg, bár alighanem újabb híveket toborozhatnak hamarosan. Mert nemcsak a beszélt nyelvet gyakorolják! — Az Erkel Ferenc Általános Iskolában például ötvenkilencen tanultak énekelni, s hasonló lelkesedés mutatkozott a 202-es számú, Madách Imre Ipari Szakmunkásképző Intézetben is — mondja dr. Nagy János, az eszperantisták városi csoportjának vezetője, aki mindig lelkesen szól, ha erről a nyelvről van szó. — Az Erkel iskolában húszán, a művelődési központban tizennégyen tanultak egy-egy tanfolyam keretében. Szeptembertől — ez a tervünk — újabb nyolchónapos tanfolyamot rendezünk, minimális lesz a tandíj. — Most egy jelentős eseményre készül a csoport. — Június 10-én, hétfőn dr. Kalocsay Kálmánra is emlékezve eszperantó kórusfesztivált tartunk, amelyre délután öt órakor, a művelődési központ színháztermében az Erkel iskola diákjai, és az ipariskola tanulóin kívül a dunakeszi úttörők kórusa is fellép. Ezután eszperantóbál lesz a Galga-te- remben. — Mit tudhatunk a dalostalálkozó névadójáról? — Dr. Kalocsay Kálmán, aki Abaújszántón született, öt évig élt Gödöllőn, s itt temették eV, a budapesti László Kórház osztályvezető főorvosa volt. Az eszperantó nyelvet igen magas színvonalon művelte. A világ- irodalom neves alkotóinak műveit fordította erre a nyelvre. Nagy érdeme van az eszperantó iskolai nyelvének megalkotásában. Abaújszántón emlékmúzeuma van. Szeretnénk, ha Gödöllőn emléktáblát kaphatna egykori lakóházánál, s utcát is elnevezhetnénk róla a városban. F. I. Végig a főutcán Csákányok emelkednek a magasba. Törik a járdát. Feltörik, mert itt-ott úgyis fel volt már töredezve. A mai szem ezt már nem tűri. Szívesebben nézi az újat, a szebbet. s talán a jobbat. Hát ezért vonult ki pár napja Do- mony életerősebb, szorgosabb lakossága. Dolgoznak saját érdekükben. A községi tanács támogatásával és a GAVIT előre megkevert betonjával gyorsan megy a munka. Azaz menne, ha nem akadna mindig egy-két akadékoskodó jóember. Csöng a telefon. Kopjás Györgyné tanácsi kirendeltségvezető veszi fel és gondterhelten válaszolgat. Újabb nehézség adódott a munkálatok körül. Szervez, segítséget keres, nem hagyja magát, mindent megtesz a domonyiak érdekében. Kérésemre mégis elmosolyodik és meggyőződéssel mondja, hogy úgyis meglesz a Fő utca páratlan oldalán végig a járda, az 1—157-ig. Igaz, ebből már az ősszel egy kis szakasz elkészült, de most már végig vezet a falun. Készül tehát Domonyban a járda. A gyerekek tisztább cipővel érkeznek majd az iskolába, óvodába. A felnőttek, az idősebbek nyugodtabban mennek majd kora hajnalban a munkába. Nem botladozik lábuk a kitöredezett, víztócsás régi járdán. Aszód nagyközségi közös tanácsa időben megrendelte a betont, megbeszélte a lakossággal a társadalmi munkát, ami nagyszerűen megy még akkor is, ha néha a vihar be- szalasztja az eresz alá a munkálkodókat, vagy a nap pirosra égeti a megizzadt hátakat, karokat. Amikor pedig a munka véget ér, akkor kezdődik majd a páros oldalon lakók sóhajto- zása, 6 tudom addig-addig teszik ezt. amíg ők is kisóhaj- toznak maguknak egy szép új járdát. Erre azonban várni kell, várni türelemmel, mert minden nem mehet egyszerre sehol. _______F. N. P. A nap programja Június 8-án: Gödöllő, művelődési ház: F. G. Lorca: Bernarda Álba háza, a kaposvári Csiky Gergely Színház vendégjátéka, 18 és 20 órakor. Június 9-én: Gödöllő, művelődési ház: A zeneiskola évzáró hangversenye, 16 órakor. A Horus Archívum III- kiállítás nyitása A látás nyelve, 15 órakor. Mozi Június 8-án és 9-én: Languszta reggelire. Színes, szinkronizált olasz filmvígjáték. 14 éven aluliaknak nem ajánlott, csak 4 órakor! Biztosan ölő Sárkány lady. Színes japán film, 6 és 8 órakor. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 133. SZÁM 1985. JŰNIUS 8., SZOMBAT Hideinapi buszjárataink Behálózzák az egész körzetet Az elmúlt hetekben lázas munka folyt a Volán 20. számú Vállalat gödöllői üzemében, ahol a menetrendszerkesztés, majd a kifüggesztés nagy feladatot rótt az ott dolgozókra. Felszabadulás téri hivatalukban érdeklődtünk Lőrincz Dénes üzemvezetőnél és Deutsch Péter forgalomirányítónál a menetrendváltozás apropóján. Jegyzéktokok Évről évre nehéz munka a menetrendszerkesztés, hallottuk, még akkor is, ha döntő változásokat nem hoz, talán még tízszázalékos módosulást sem jelent. Nagyon oda kell figyelni a MÁV- és HÉV-csatlakozások pontosságára, az érkező és induló szerelvények mmdig megszabják bizonyos mértékig .a Volán feladatait, A gödöllői üzemfőnökség 73 autóbusszal rendelkezik és 170 járművezető szolgálja a , forgalmat. A főnökséghez tartozó összlétszám 240 fő. Területükön 550 megálló van, és találunk olyan helyeket, ahová 3-4 indulási jegyzéket kellett kihelyezni. Ezeket az irodai dolgozók készítették, s még csak növeli a feladatokat, hogy helyükre — természetesen — csak akkor kerülhettek, amikor a régi érvényét vesztette. Ám, . akkor már ott is kellett -lenniük. A mai, valóban korszerű jegyzéktokok darabonkénti ára 250 forint. Ezekből most 700 darabot kellett kirakni, illetve felszerelni. Reméliük, mind nagyobb megbecsülésben lesz részük, hiszen akik nem vesznek menetrendkönyvet, avagv nem ismerik fejből az indulási időpontokat, azok csak ezekből tájékozódhatnak. Az ßgro”ovéba A nyár, ha lehet, még több munkát igényel a Volántól: Megnő a kirándulások száma. Számtalan esetben igényelnek művelődési házak és sportegyesületek különbuszokat. Májusban volt a nagy iskolás csúcs, amikor az osztálykirándulások hónapját élték át a sofőrök. Persze a diákok utazásait a nyári hónapokban is számos különjárattal szolgálják majd. Ami a helyi forgalmat illeti, az egy járattal bővült, mert június 3-tól közlekedik a vasútállomás és a Nagyremetében levő Agronovo között egy busz. Reggel 6,55 órakor indul az állomásról, délután 16.10- kor jön vissza. Ez a járat hétfőtől csütörtökig közlekedik. Pénteken, a rövidített munkanapon 14.35 órakor indul visz- sza az Agronovotól. Barmiléknak Továbbra is népszerű a tóalmást fürdőjárat a közönség körében. Május elsejétől szeptember 29-ig, szabadnapokon és munkaszüneti napokon 8.25- kor indul a busz a gödöllői végállomásról, s fél tíz után nyolc perccel érkezik Tóalmásra. Visszafelé közvetlen járat indul 15.14-kor, 16.28-kor érkezik a városba. Ennyi idő elég is a bámuláshoz. Csiba József Győzelem a GEAC ellen Körzeti és városi rangadót vívott a GSC férfi kézilabda- csapata az elmúlt kettős fordulóban. Ikladon a papírforma érvényesült, hazai siker született. A GEAC ellen viszont visszavágott a városi együttes, és magabiztosabban fektette két vállra a csapatot, mint Vártuk. A két mérkőzéssel már megkezdődtek az őszi fordulók előrejátszásai. IM Vasas—G3C 31-22 (14-9) TM Vasas': Hévíz — Liszkai (5), Urban T. (8), Sima (2), Raffai (10\, Elter (5), Hortobágyi. ‘Cséré: Kolßsza M., Fehér (1). Basa. ’ " ;GSC: Balogh L. — Csikós (1), Horváth (1). Urbáy. J. (6), Hegyi (3), Szlifka (7), Malizs (4). A hazaiak sem tudtak teljes csapattal kiállni, a gödöllőiek pedig Csikós kapust játszatták mezőnyjátékosként, a jobb szélen. Sokáig 2—3 góllal vezettek az ikladiak, egészen a a második félidő közepéig szoros fnaradt az eredmény. Néhány pontatlan GSC-indítás, és Urbán T., valamint Raffai látványos átlövésgóljai után fokozatosan elhúzott az IM ,Jé levegiáral gondoskodó Büszke, szép csúcsunk a Hargita Ezt a tájat szeretni nem érdemes, hanem azt hiszem születés kérdése, természetes dolog, megmagyarázni nem .lehet. Talán még kötelességünk is lenne, ha úgy elképzelhető volna a szeretet. Ám azt senkire sem lehet ráparancsolni. De leszoktatni róla is meddő vállalkozás. A Gödöllői-dombvidéket megismerni, kicsit annyi, mint saját magunkat megismerni. Magyarázat nélkül ez könnyen maradhat üyes szólam. De másszuk meg egyszer a vidék legmagasabb csúcsát, a 345 méteres Margitét és onnan elénk táruló körkilátásban gyönyörködve felismerhetjük a bennünket mozgató erők meghatározottságát. Dombvidéki emberek vagyunk, de a nagy Alföld felé is kacsintunk, mert valamelyik irányban mindig nyitottak a völgyeink, a látóhatárunk. Szurdokok Az idén egymást felülmúló hevességű égiháborúk vízárjában egyszerre gyönyörködve és remegve elképzelhetjük azokat a csapadékos időket, amikor a víz jormálta felszínét a tájnak és varázsolta a szurdokokkal számunkra hegyekké a környezetből alig száz-százötven méterre kiemelkedő tetőket, a mi csúcsainkat ... Hol vannak eze:< a Himalája jégtornyaitól, de még a közeli Mátra-csúcsok- tól is? De a kérdés fordítva is feltehető. Hol. vannak azok az ormok a mieinktől, melyek látványára minden reggel ébredünk, s árnyékában minden este nyugszunk? Mégis nyitva Miért esett akkor mégis úgy, hogy mire rászántam magam a Margita sétaútszerű meghódítására, eltelt már ki- lencezerkiilencszóz nap az életemből? S közben hányán jutottunk el határainkon túl magasodó hegytetőkre! A Margiténak gyakorlatilag semmi propagandája nincs. Ha valaki felnyitja az 1977- ben megjelent Magyarországi kirándulások című könyvet a Gödöllői-dombságnál, azt olvashatja benne, hogy a csúcson lévő kilátó jelenleg a túristaforgalom elől le van zárva. Ez még álékor is alaposan elveszi a kedvét a vándornak, ha elképzelhető, hogy időközben már fel lehet mászni a toronyba. Egy időn túl azonban már nem maradhat helyi természetjáró Margita-éimény nélkül. Így történt, hogy egy héten belül kétszer is feljutottam a környék tetejére ... mi minden látszik. Mindehhez elég egyszer körbefordulni míg lenn órákat kellene gyalogolni. Ezért vonzanak annyira bennünket a csúcsok. A második alkalommal Szádéról indulva csatlakoztam a Gödöllő felől érkező piros sáv jelzésű útra. Ez már jóval rö- videbb volt, inkább ajánlom az Erdőkertes felől felvezető ösvényt, de szépnek éreztem, mert itt találkoztam először hullámzó árvalányhajjal és a nyíló vadrózsával ezen a nyáron. Ha lehet, még szebb időben, tisztább levegőben jutottam fel ismét a Margitára A daloló erdő, a meleg levegő, a lenge szellő ellenére is úgy elálmosítótt, hogy csaknem kibuktam a korláton. Mivel egyetlen madár sem - látszott a , magasból, úgy tűnt, mintha a fák dalolnának, két kilométeres körben hol itt, hol ott megszólalva. Mint a Fi.is Az erdőnfúli világ zaja csak egy-egy pillanatra emelkedett a Margitáig. Szinte csodával határos az, hogy a Gödöllő környéki erdők ilyen jelentős területen megőrződtek. Nem érdemtelenül, hiszen sejtjük, milyen értékes vadállomány rejtezik sűrűjükben, Jó volna, ha nem harapna újabb foltokat már az üdülőépítés a Margita tölgyeséből, akácosából sem Ezek á zöld szigetek hasonlóan óvják, szűrik a mi levegőnket, mint a fővárosét a Pilis erdei. Balázs Gusztáv Vasas. A gödöllőiek csere nélkül is sokáig nyílttá tették a mérkőzést. Jó: Hévíz, Raffai, Urbán T., ill. Szlifka, Urbán J. IM Vasas ifi—GSC ifi 14-11 (7-5) IM Vasas ifi: Kerepesi — Kalmár (1), Hadrik (2), Hrn- c sár (2), Benke, Nyíry (8), Gergely. Csere: Szlucska, Kin- ka. Fehér, Blaubacher, Vincze. GSC ifi: Imre — Szabó (3), Pocsai (1). Hajdú, Meggyes, Bátori (3), Szekeres (2). Csere: Hevér, Rusai (2). A mérkőzés úgy indult, hogy az egyéni, játékkal féllépő vendégek sikerrel vehetik ezt az akadályt is, de sok volt a kihagyás. Az első félidő utolsó tíz percében eredménytelenek voltak fiataljaink, és ez megismétlődött a szünet után is. Az ikladiak főleg óriási magassági és fizikai fölényüknek köszönhetik győzelmüket. GSC—GEAC 33-19 (16-11) GSC: Csikós — Szabó M. (3), Szabó I. (8), Szlifka (8), Urbán (2), Hegyi (5), Malizs (2). Csere: Balogh L. — Horváth (4), Kolesza (1). GEAC: Kis Z. — Pillinger, N. Kovács (9), Köles (2), Trom- posch (1), Kiss A. (2), Vándor (1). Csere: Steiner (3), Bandu- la, Palovics, Sánta (1). Csak az ötödik (.percig volt szoros az eredmény. Attól kezdve a Szabó I.—Szlifka páros révén meglódult a pálya- választó GSC, é» 4—5 gólos vezetését a harminc percben végig tartani tudta. A szünet után kettős csere volt, ettől nemcsak a védekezése javult meg, hanem felgyorsultak a GSC támadásai is. A kettős beálló játék ellen nem volt orvosságuk az egyetemieknek, lövőerőben is jelentősen felülmúlták a GEAC-ot. A 34. perctől az 50. percig a piros-zöldek 11-szer, a vendégek mindössze háromszor voltak eredményesek. A mérkőzés szomorú pillanata volt, hogy a GEAC egyik legjobbja, Tromposch az első félidő közepén egy ártatlannak tűnő ütközésnél elég súlyos bokasérülést szenvedett, s nem tudta folytatni a játékot. A találkozóra egyébként a GSC salakos pálya ózotísága miatt a Karikás iskola tornacsarnokában került sor. Jó: Szabó M„ Szabó I,. Szlifka, Balogh L„ illetve Kis Z., N. Kovács, Steiner. M. G. Vasárnapiéi A látás nyéké Vasárnap délután három órakor új kiállítás nyílik a városi művelődési központban. A Gödöllői Galéria és a Horus Archívum rendezésében. A látás nyelve című tárlat július 8-ig tekinthető meg, naponta 15—19 óráig. m Szombati jegyzet! Útravaló Olykor azt gondolja az ember, kár, hogy letűnt a mesék világa. Ma olyan kevés ember van, aki — híres is, tehetséges is — el tudja hitetni a lehetetlent. Azt, hogy — legalább egy percre is képzeljük — nincs lehetetlen; megoldható az, amire az ember vállalkozik. Helyette van komoly, túl kemény beszéd, durvaság, trágárság, szabályszegés. Pedig, hogy mennyire kell a könnyedség (de nem a könnyelműség), a gyerekhez, s a felnőtt emberhez szóló — az életet a kriminél humánusabban közelítő — valós történet, a furfangos mesék sora, arra sok példát lehetne hozni. , Barátom, akinek cseperedő lányai vannak, a tizenéves koruk előtt azon kapta magát, hogy együtt nézi csemetéivel a tévébeli esti mesél. Szerette, s talán meg ma is legalább úgy várja e könnyed szórakozást, hogy azt a lányok sem jobban. No, persze a mesékben is mindenkinek megvan a maga pontos szerepe. A vándorlegény nélkül nincs valamirevaló történet. Hozzá úgy tartozik a bot, s a kis batyu, mint a józan ész, amely átsegíti sok nehézségen. Hiszen a mesében is vannak ilyenek. A mese sem csodákból áll, s a valóság sem csupa durvaság. Csakhogy: ott talán kiegyensúlyozottabb arányban áll egymással a derű és a komorság. Szerencsére viszont, hogy akik manapság azt a képzeletbeli vándorbotot, o kis batyut megkapják, rátermettségüknél fogva önmagukban többnyire optimisták. Tudnak roppant komolyak lenni, s ha kell, derűt is fakasztani. Akikben bízunk, azok általában ilyen emberek. Nézzük meg őket, akik — csakúgy, mint a mondákban, mesékben megírt, kitalált hősök — nem önmagukért vitték valamire. Ahogy mondani szoktuk: az egyszerit nép fiaiként teszik dolgukat, viaskodnak, vívódnák. Akik ma sokakért akarnak tenni valamit, azoknak sem szabad csak a nehézségeket nézni. A? élet mindenkit keményen megdolgoztat a sikerért. Tény persze, hogy egy-egy dologban egyikönknak könnyebben, másikónknak. nehezebben válnak valóra elképzelései. Mikor nem volt ez így?! De ha csak mindig a valós gondokat emlegetjük., előrébb haladunk-e vele? Aligha. Egyszer majd el kell érnünk, hogy aki csak ilyeneket említ, azt mindjárt arra kell bírni: győzze is le, amit nehéznek talál (már. amennyire tőle elvárható). Biztató jelek vannak arra, hogy erősödik az optimizmus bennünk. A vándorlegénynél sokkal gazdagabban lehet bárkit fit iára bocsátani, hogy hite legyen abban: kétkezi és szellemi munkánk jobban gyümölcsözhet. mint az elmúlt években, hónapokban. A bizalomról ugyancsak tanúbizonyságot tehetünk most. Olyan emberekre esik a figyelmünk, akik már eddig is sokat tettek a közjóért. A maga helyén természetesen ilyen az is. aki jó ruhát varr. aki rendbehozza a gépkocsinkat, aki úgy igazgatja a rábízott közösséget, hogy a teljes gépezet munkája eredményes legyen; aki nyújtott műszakban süti a kenyerünket: aki tanítja gyermekeinket, formálja értelmüket. Jó, hogy napjainban több szó, nagyobb odafigyelés jutott az emberekre, mint a technikára, a közlekedésre vagy éppen az időjárás viszontagságaira. Aki jól figyelt. az hallhatta, olvashatta: minden tervezés, elképzelés. fejlesztési tennivaló miattunk van. tgy induljunk ma útra. Fehér István ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) Több út közül választhattam. Először Erdőkertes felől a sárga esik jelzésű ösvényen indultam el. A téglagyári tótól távolodva az új és szép üdülőházak mellett haladtam el. Hamarosan megnyugodtam: fiatal fenyves és tölgyes között vezetett utam, és azonnal megállapítottam, nincs miért szégyenkezni, jól látogatott középhegységi túrák útvonalaihoz méltó a Margitára vezető kirándulóit. Csupán a jelzések itt-ott hiányos volta okozott némi idő- veszteséget, de eltévedni azért nem lehetett. Mégis, ha már (még?) térkép nincs, az idegen ilyen vezetésére nagyobb gondot kellene fordítani. A csúcs? Csodálatos. A kilátó nélkül azonban mit sem érne, ugyanis a körülölelő fáktól semmi sem látszik a lenn elterülő tájból. A 25—30 méter magas betontoronyban — az Állami Földrhérés érnél* te 1974-ben — 74 lépcsőfokon jutni fel a magasba. Nyolcszáz-ezer méteres csű- ; csőkhöz méltó ez az építmény;,' de a látvány szintén. A párás időben is magával ragadó a panoráma. Galgamáesén túl az Ecskend rengetege, jobbra a babati Istállókastélv. majd Gödöllő, a mogyoródi Gyertyános, Szada, Veresegyház és még ki tudja hirtelen
