Pest Megyei Hírlap, 1985. május (29. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-08 / 106. szám

V «KVT Muer Ki 1985. MAJCS 8. SZFKDA Csak a meleg hiányzik i Főnyeremény: egy sátor Aggódva kémleljük az eget, hallgatjuk a meteorológiai elő­rejelzéseket — hol késik a várva várt napsütés? Nálunk erősebben már csak azok vár­ják a jobb napokat, akik anya­gilag is érdekeltek a dologban. Például a Pest megyei Ruhá­zati Kiskereskedelmi Vállalat, amelynek üzleteiben 40 millió forinttal nagyobb az árukész­let, mint tavaly ilyenkor, ami­kor már megindult a vásárlás. Sokféle divatos holmi várja megyeszerte a vevőket. így például bőséggel van gyermek­szandál, amint különféle fazo­nú női szandál, nyári és sport-' cipő is, köztük textillábelik, tornacipők. A konfekcióosztályok ellátá­sa is jő: a nyári öltönyök és ruhák választékát a nagyke­reskedelemtől átvettek mellett termelőtől beszerzett cikkek is bővítik. A tavaszi napokra ve­hetünk ballon- és átmeneti ka­bátokat. import farmerből van csupán a kelleténél kevesebb. Dé annál több a póló — Taj­vanból, Indiából és persze ha­zai gyártóktól is. A gyermeke­ket blúzok, napozók várják és ott vannak a pultokon a nyári táskák, az import- és hazai fürdőruhák, strandcikkek is. A Pest megyei Iparcikk Kis­kereskedelmi Vállalat ebben a hónapban több településen is kempingvásárt rendez; Duna­keszin a barátságtalan idő miatt egyelőre az áruházban, hét végén azonban várhatóan az eredeti terv szerint már szabadtéren, a benzinkútnál. Vácott e napokban, a szent­endrei Papszigeten 10—19-én, Ráckevén pedig a hó végén tartják a kempingcikkek vá­sárát. Az akció keretében a dunakesziek és a szentendrei vevők minden 500 forint felet­ti vásárlás után sorsjegyet kapnak: a nyeremény l—1 négyszemélyes sátor. Kem­pingfelszerelésből nincs hiány; a tavaly sokszor hiába kere­sett székek is kaphatók, ellen­ben a közkedvelt hintaágyból koránt sincs elegendő. A PIK boltjaiban megtalál­ható a 80 literes bojler, hűtő­szekrényből viszont a válasz­ték hiányos — a Lehel márká­jú termék kevés — és kevés az autógumi. Az építkezéshez szükséges szerelési anyagok közül több kellene a különféle csövekből, van viszont több­fajta radiátor. A vállalat ez évtől először, a váci házépítők boltjában művi téglára vesz fel megrendelést. Igazi vaká­ciókellékek a játékok, nap­szemüvegek, fotófilmek — mindezek akadnak bőven, sőt megszűnni látszik a krónikus úszósapkahiány is. Sz. T. Árván maradt nagyapa A tragédia túlélő áldozatai Annak idején rövid hír lá­tott napvilágot egy családi tragédiáról. Egy ember vasdo­ronggal megölte a feleségét, majd a zajra felébredő mos­tohalányát is agyonütötte, azután fölakasztotta magát. Tehetetlenül A tragédia túlélő áldozatai: a 10 éves János, a 4 éves Zsolti, valamint a 62 éves, majdnem magatehetelen nagy­papa, akik a szomszéd szobá­ban aludtak. Hogy mi lett ve­lük — az árvákkal —. mikép­pen alakult életük, sorsuk a végzetes esemény után ... ? A gyerekek gondozását, ne­velését a nagypapa sógornője s annak férje vállalta, ők let­tek a gyámszülők. A házas­párnak egyébként szép csalá­di háza van ugyanabban a községben, s odavették ma­gukhoz a kisfiúkat. Am mi lett az idős árvával, K. Pállal, aki szintén gondos­kodásra szorul? Még 1978-ban egyik lábát amputálták, ezen­kívül cukorbeteg s szilikózisa is van. Feleségét 17 évvel ez­előtt elvesztette, így egyetlen lánya és veje gondozására szorult. Mini mondja, rende­sek voltak/vele a gyerekek — A kettő nem mond ellent egymásnak Tisztázni a szennyvízkérdést Vezetékes ivóvízhez jutott a hétezres lélekszámú Tököl. Csakhogy: szaknyeiven szól­va, megnövekszik a háztartá­sok vízfogyasztása, méghozzá, tapasztalatok szerint, többszö­rösére. Aggódik is Szusics Péter ta­nácselnök, de nem a vízszám­la miatt: — A tiszta vízből, mint tud­juk, ugye, szennyvíz lesz — mondja —, mégpedig ugyan­annyi. Csatorna nincsen Tö­kölön. A Köjál pedig leállí­totta a szennyvízszikkasztást. Nemcsak nálunk, hanem az egész Csepel-szigeten ilyen sú­lyos a helyzet... — Megrendeltük egy szenny­vízelvezetési rendszer tanul­mánytervét — folytatja —, amely- szerint önálló tisztító­ülepítővel rendelkeznénk. Lé­tezik azonban egy másik el­képzelés, amelyet a Pest me­gyei Tanács szorgalmaz ért­hető módon: a közép-csepeli szennyvízrendszer. — Ellentmond a kettő egy­másnak? — Nem. mert a tökölit rá lehetne kapcsolni a később el­készülő közép-csepelire, amire jelenleg nincs pénz. — És a tököiire? — Valahogy megoldanánk házon belül, ha kapnánk se­gítséget ... Kcrnyezetvédcs Szaszovszky Ferenc, a Pest megyei Tanács építési és víz­ügyi osztályának főelőadóia az előtte fekvő dossziéra mutat: — Most készült el a közép­csepeli tanulmányterve, amely hat települést érint — magya­rázza. S már sorolja is: — Ha­lásztelek. Szigetszentmiklós, Szigethalom Taksony. Duna- haraszti és Tököl. — Nem lehetne legalább a tökölieken segíteni, hiszen ők közel vannak a Nagy-Duná­hoz? — Ha lenne pénz, akkor igen ... Nekünk két dolgot kell figyelembe vennünk: a Sorok- sári-Duna-ág vízvédelmét és a Nagy-Duna mellett működő vízbázist. E két ok miatt in­kább a közép-csepeli rend­szerre kell koncentrálnunk. Szeretnénk a VII. ötéves terv­ben megvalósítani, azonban még nem kaptunk irányszámot. Egyébként mi itt csak javas­lattevők vagyunk, a vb dönt mindenről. — Mikorra készülnek el a kiviteli tervek? — Még arra sincs meg a pénz — mondja, s látszik: őszintén sajnálja. Marad tehát a szennyvíz­szikkasztás ? A Pest megyei Köjálnál ár. Kőhalmi Margit igazgatóhe­lyettes jóleső érzéssel nyug­tázza, hogy a tököllek ennyire szem előtt tartják az előírá­sokat. — Miért ilyen szigorúak? — Gyakorlatilag az egész Csepel-sziget a főváros hidro­geológiai védőterülete — fe­leli —, ahol is a Fővárosa Víz­művek víznyerő telepei talál­hatók. Nagyon kell vigyázni a szennyvízzel és a hulladékkal, mert eljuthatnak ezekbe a ku- takba! A rendelkezéseket egyébként nem mi hozzuk: ezek közösek az OVH-val, az Egészségügyi, valamint az Épí­tési és Városfejlesztési Minisz­tériummal. Mi csak érvényt szerzünk azoknak. — Tulajdonképpen a kör­nyezetvédelem követelményei­nek teszünk eleget — kapcso­lódik a beszélgetésbe dr. Végh Erzsébet állami közegészség- ügyi, járványügyi felügyelő, a ráckevei felügyelőség megbí­zott vezetője. — Védjük itt a talajt és a vizet a szennyező­désektől. — Évente vizsgáljuk például az ásott kutak vízminőségét — veszi vissza a szót dr. Kőhal­mi Margit. — Amikor látjuk, hogy elszennyeződik, akkor helyszíni szemlét tartunk: mi lehet az oka. Legtöbbször a földben találjuk meg, s ez nem más, mint a szennyvízszikkasz­tás. — Tökölön tartottunk tavaly egy értekezletet — emlékszik vissza dr. Végh Erzsébet —. amelyen minden helybéli in­tézmény részt vett. Ügy ítél­tük meg ugyanis, hogy a nagy­községben kell elvégezni a bio­lógiai tisztítást, és az így meg­tisztított szennyvizet be kell vezetni a Duna sodorvonalába. — Még valamit! — szól hir­telen az igazgatóhelyettes — Nehogy a szennyvizet az ásott kutakba vezessék! A talajvíz- rendszerek. amikre az ásott kutak települnek. egé­nek egymással, a föld alatt. És nár év múlva ez az elszennve- 7őHött víz elszennyezi azt, amit vádeni akarunk! Ö^lléan Amikor elismétlem Kőhalmi doktornő szavait a Fővárosi Vízművek műszaki igazgatóhe­lyettesének, Frommer Miklós­nak, csak bólogat: — így van — mondja —, és sajnos, van ilyen. Egyébként a Duna már szennyezetten ér­kezik hozzánk északról, és eh­hez még nálunk is hozzátesz­nek az üzemek. Veszélyt je­lent a különböző települések civüizálódása, a nem megfele­lően tisztított és elvezetett szennyvizekkel. Megfelelő meg­győzéssel el lehetné érni, hogy döntően a lakók fizessék meg a csatornázást, hiszen ez az ér­dekük ! — Mi annyival tudunk hoz­zájárulni — kapcsolódik a be­szélgetésbe Horváth Gábor műszaki-fejlesztési osztályve­zető —, hogy szorgalmazzuk a csatornázást, véleményezzük a tervet. Tököl esetében azért, mert kiugró mértékben jelent­kezik a nitrát, ráadásul a szip­pantott vizet szeméttelepen ürítik ki. Tudomásunk szerint a majdani közép-csepeli szennyvízrendszert összekap­csolják a dél-budai szennyvíz- tisztítóval. De ez már a fő­városi tanács témája ... A fővárosi tanács Közmű- és Mélyépítési Főigazgatóságá­nak vízügyi osztályvezetője Buzinkay Pál udvariasan tájé­koztat: — A dél-budai szennyvíz- tisztító építése távlati ter­veinkben szerepel csupán, s egy korábbi tervpályázat alap­ján úgy találtuk, hogy a két rendszer összevonása szá­munkra egyelőre nem gazda­ságos. Megterhelés Ügy igazságos, hogy a má­sik nagyon nehéz helyzetben lévő húszezres nagyközség is szóhoz jusson: — Öt év óta nincs olyan fa­lugyűlés — mondja Németh Jánosné, a dunaharaszti tanács elnöke —, hogy szóba ne ke­rülne a csatornázás. Már ma­gunk kezdtünk el valamiféle megoldáson gondolkozni. A múlt évben készítettünk is egy tanulmánytervet a csatorná­záshoz. Viszont egy lakosnak legalább harmincöt-negyven ezer forinttal kellene hozzájá­rulnia ... ★ Előre (és utólag) elnézést kérek azoktól, akiket nem szó­laltattam meg, bár e témában érintettek. Attól tartottam ugyanis, hogy olyan kígyó te- kerőzne belőle, amelyik nem „ér” a farkáig. Egy dolgot szerettem volna elérni: tisztán látni és láttatni egy szenny­víztémát. Ez talán sikerült ■ valamelyest. Vennes Aranka bár ők egymás között sokat veszekedtek. Azután jött a tragédia, s ott maradt egyedül. Átmenetileg egy férfirokona gondoskodott róla, de mégis ... hiányzott az asszonykéz a házból. S ekkor jött az ötlet, költözzenek hoz­zá a gyámszülők a gyerekek­kel együtt. Valamennyien akarták. Száműzötten Az öregnek kellett a törő­dés, R.-éknek pedig a pénz a gyerekek eltartásához. (Bár szépen kapnak árvajáradékot és családi pótlékot is.) Meg­kíséreltek hát az együttlakást. Az anyagiakban előre megál­lapodtak. K. Pál odaadja ne­kik majdnem az egész nyug­díját, ók pedig ezért gondoz­zák, főznek rá, s a lakásért nem fizetnek semmit. Sőt még a tanácstól is kapnak ezer fo­rintot a szociális ellátásért. Saját családi házukat pedig bérbe adták, hogy hozzon az is a konyhára. A békesség azonban csak hónapokig tartott. A nagypapa előbb az élelmezését (cukor- betegsége miatt nem ehetett akármit) kifogásolta, majd a mostoha bánásmódot. Kezde­tét vette a veszekedés, ami tettlegességig fajult. Nem fo­gadhatott vendéget, nem áll­hatott szóba senkivel, eltartói az unokáit is eltiltották tőle. Egy napon, ameddig az öreg a borbélynál ült, holmiját ki­pakolták az udvar hátsó ré­szében levő kamrába, melynek még kéménye sincs. Kiverték a falat, s a lyukon kidugták a füstcsövet. A fürdőszobát és a konyhát sem használhatta már ezentúl. Miért űzték ki, mit csinált tulajdonképpen K. Pál? Éj­szakánként köhécselt, szösz- 'miftölt, gyógyszert vett be. Szóval úgy élt, mozgott, lé­tezett, mint más beteg ember. A rokonainak ez nem tetszett, pedig annak idején is tudhat­ták, mire vállalkoznak. Az együttélés tehát egyre elvisel­hetetlenebb lett. A beteg em­ber a helyi tanácsnál kérte, hogy segítsenek megszüntetni ezt az állapotot. A szociálpolitikával foglal­kozó ügyintéző szerint az öreg az, aki összeférhetetlen. Egyébként is ő akarta, hogy a házaspár hozzá költözzön. teszi a dolgát, emberségből. Most is ő futkos, intézi Pali bécsi ügyes-bajos dolgait. K. Pál pillanatnyilag szám­űzött a saját házában. Nem akar pedig sokat: csupán sze­retne visszakerülni régi, meg­szokott szobájába, esetleg ké­sőbb — megfelelő gondozóval — majd megállapodást kötni. Most azonban ül a kis kam­rában, ahová kényszerítették. s bíróság útján próbálja meg kiperelni gonosz mostoháit tönkretett életéből. A faluban azt mondják, rossz a természete... Antal Piroska Bölcsőde helyett Iskolabővítés Kiskunlacházán az 1950-es években építették fel a Vörös, marty úti általános iskolát. A hetvenes évek második felében azonban ugrásszerűen megnőtt a beíratott gyerekek száma, a hat nagyobb és két kisebb tan­terem már nem bizonyult ele­gendőnek. Az épület is elma­radt a kor követelményeitől. A legnagyobb gondot azonban az ebédlő hiánya okozta. Az egyre elmaradottabb álla­pot felmérése után tavaly kezdtek meg az iskola korsze­rűsítését, bővítését Központi fűtést vezettek be, s a napok­ban adták át az iskola önálló, melegítőkonyhás ebédlőjét, a korszerű vizesblokkot és az új tornatermet. Visszatérni! Egy asszony a. faluból — háromgyermekes családanya — a tilalom ellenére is meglá­togatja az idős embert. Meleg ételt visz neki, beszélget vele, egyszóval gondját viseli. A segítés miatt pedig sokszor kell elszenvednie a háziak becsmérlő megjegyzéseit, de ő Zöld orvostudomány AHOL megszűnik az or­vostudomány hatása, és már nem hatnak a gyógy­szerek —, mindent meg­próbálunk a gyógyítás ér­dekében, és az utóbbi években kissé háttérbe szorultak a „vegytiszta” gyógysizerek. Így alakult, hogy a gyógynövények re­neszánszát éljük. Világ­szerte fokozódik az érdek­lődés azoknak a hagyomá­nyoknak kutatása iránt, amelyekkel minden nép rendelkezik a betegségek gyógyítása terén. Hiszen az emberiség egész történel­me folyamán a növények képezték a kezelés alapját. Csak a XIX. század köze­pén kezdtek a gyógyászat­ban olyan vegyületeket al­kalmazni, melyek a termé­szetben nem léteznek. A magyar népi orvoslás is rendkívül gazdag Ismeret­tel és tapasztalatokkal ren­delkezik a gyógynövények­kel való gyógyítás (a fito- terápia) terén. A gyógynövények a ter­mészet kiapadhatatlan, for­rásai. Amikor a szinteti­kus gyógyszerek betörtek, az orvosok azt hitték: ezek most már minden bajt or­vosolnak. A gyógyszertá­rak dugig teltek vegytiszta, mesterséges készítmények­kel, de lassacskán bebizo­nyosodott, hogy mennyire értékesek a gyógynövé­nyek, sőt bizonyos terüle­teken kifejezetten jobbak a szintetikus szereiméi, me­lyeknek egyre több, többé- kevésbé súlyos mellékhatá­sa derült ki. Napjainkban például sok a krónikus, el­húzódó betegség, mely éve­ken át tartó gyógyszersze- désit igényel. Ez pedig rit­kán jár mellékhatások nél­kül. A gyógynövényeknél viszont nincs mellékhatás. Nem elhanyagolható az sem, hogy sok embernél e.eyre gyakoribb a bizo­nyosfajta kémiai szerekkel szembeni érzékenység, az úgynevezett allergia. A' gyógynövényekkel való gyógyítás gyakran kétség­be nem vonható előnyt je­lent a modern gyógysze­rekkel szemben. A növé­nyek biológiailag aktív anyagai ugyanis egy élő szervezet termékei, ezek nagy részét tehát az embe­ri szervezet természeteseb­ben olvaszthatja magába, illeszti anyagcseréjébe, mint a szintetikus, gyári szereket, melyek végső so­ron számára idegen, anya­gok. A jövő fejlődési irá­nya, hogy minden terüle­ten előtérbe lép a termé­szethez való visszafordu­lás. És enek jegyében egy sokbai természetesebb or­vostudomány alakul ki. A zöld orvostudomány kor­szaka már el is kezdődött. Félreértés azon,ban ne essék. A természetes — naturista és a klasszikus gyógymód azonos cél felé tart. Együttműködésük szükséges az egészség meg­őrzése, illetve visszanye­rése — a gyógyítás érde­kében. A szintetikus (gyá­ri) és a természetes (nö­vényi) gyógyszer nem ki­zárja, hanem hasznosain ki­egészíti egymást. Mennyi­vel kedvezőbb lenne, ha például egy-egy meghűlés esetén a már bevált gyógy- teával (kamilla, hárs, bod­zavirág, csipkebogyó) kú­rálnánk magunkat, és feles­legesen nem terhelnénk szervezetünket gyógysze­rekkel. FÖLDÜNK növényfajai­nak száma több százezres nagyságrendű, ugyanakkor a növényekből eddig elő­állított anyagok száma csupán néhányszor tízezer, de még ezek közül is csak pár száznak ismerjük kel­lőképpen a biológiai érté­két és gyógyhatásút. A nö­vényvilág tehát még óriá­si tartalékokat rejt magá­ban a gyógyítás, az ember számára. E. É. i: s| ♦v. , & f ; * ^ * w ma * * > Szilvásöntözők. a szilvásban az öntözést. A csapadékszegény időjárás szükségessé teszi, almi lehetséges, mesterségesen juttassák el a növényeknek az éltető vizet. A kiskunUcházi Petőfi Tsz-ben 111 hektáron önjáró gépek segítik

Next

/
Thumbnails
Contents