Pest Megyei Hírlap, 1985. május (29. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-07 / 105. szám

Az olcsóbb is értékes Könyvek a kirakatban M indig szívesen nézegetem a könyvesboltok kiraka­A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIX. ÉVFOLYAM. 105. SZÁM 1985. MÁJUS 7., KEDD Székely Bertafan-emlékünnepség Távol a kormos fővárostó Kiáltás nyílt a festő műtermében B. G. Röplabda Visszavágott a Hunyadi Műszaki Intézet Új eljárás Új eljárást próbáltak ki a MÉM Műszaki Intézet munka­társai a lucernabálák szellőz- tetéses szárítására. Az úgyne­vezett napcsapdás módszerrel a 34—36 százalékos nedvesség­tartalmú lucernából na-pi ti- zenkét-ti zenöt órás szellőzte­téssel érhető el a tárolási mi­nőség 2—3 nap alatt. A fólia­sátor alatt egyszerre 116 hen­geres bála fér el, tehát napon­ta húsz tonnánál több lucerna szárítható intenzíven. Eszperantssták kkibja Ma, kedden délután fél hat­tól 8-ig tartja összejövetelét az eszperantisták klubja a gödöl­lői művelődési központban. Várják a város és a vonzáskör­zetből mindazokat, akik érdek­lődnek az eszperantó iránt. h nap programja Gödöllő, művelődési ház: Az országos agrárfilm- és vi- deoszemle ünnepélyes megnyi­tó, 11 órakor, utána filmvetítés 17 óráig. Kapcsolódó progra­mok: Számítógép a mezőgaz­daságban — bemutató és bör­ze számítástechnikai intézetek és vállalatok részvételével. Me­zőgazdasági szakkönyvek vásá­ra — azÁKVésa Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat újdon­ságaiból, A paraszti élet régi fényképeken — kiállítás a Gö­döllő és környéke fotótörténeti feldolgozás válogatott anyagá­ból. Iskolaotthonos foglalkozás, 14.3Ü órakor a Karikás iskolá­nak. Federico Fellini eredeti raj­zai, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. sen tartalékosán összeroppant a GSC. Szót érdemel, hogy az induláskor Hegyit nem talál­tuk otthon, a katonáskodó Ba­logh P. pedig csak a GSC-pá- lyára, társadalmi munkára ka­pott kimenőt... Balogh L. ka­pus sokáig remekül helytállt, Szlifka, Urbán és Szabó M. já­téka emelhető még ki. GSC ifi—Tököl ii'i 13-7 (7-2) GSC ifi: Imre — Szabó (2), Bátori (1), Hajdú (2), Meggyes (1), Szekeres (5), Rusai. Csere: Morvái — Surányi, Hevér, Papp. A szálfa termetű tököllek - nek egy pillanatra sem adtak nyerési esélyt fiataljaink. Vé­gig irányítva a játékot, maga­biztosan, jó védekezéssel kényszerííették két vállra a hazai pályán a tavaly még ná­lunk jobb helyen végzett Cse­pel-szigetieket. A különlegesen jól védekező munkáért vala­mennyi ifista elismerő dicsé­retet érdemel. Közülük is ki­emelhető Imre és Szekeres. M. G. tat. Igaz, be már ritkábban té­rek, hiszen ha nem vásárolok, fölösleges egy-egy vonzó kö­tet fölfedezésével a lemondás keserűségét ízlelgetnem. An­nál inkább örültem a hírnek, hogy mintegy 150 millió forint értékű könyvet árusítanak fel­áron. Végre néhány kötettel megajándékozhatom magam! Talán hallgatnom kellene róla, esetleg szégyenkeznem, hogy mint hivatásból könyv- szeretetre nevelő ember leg­többször kívülről látom a szo­báin forgó boltokat. Utoljára karácsony előtt léptem át a gödöllői könyvesbolt küszöbét, s amiket vettem, ajándék gya­nánt vettem, s hogy magamat is meglepjem, nem engedhet­tem meg ezt a luxust, elvégre csak addig nyújtózkodhattam, ameddig a takaróm ért. Diákkoromban, különösen pályám első éveiben nagyon sok kötettel gyarapodott a kis házi könyvtáram. Egy-egy le­xikonsorozatra, szótárra, en­ciklopédiára olykor többet költöttem, mint amennyit egy hónapban kerestem'.’''"’Most a többszörösét veszem fel. a ha­vi , fizetéskor az egykori kere­setemnek, és csak egy kicsiny töredékét fordíthatom, pon­tosabban fordítom eme jóba­rátokra. Szégyenkeznem kellene? Aligha. Nem én vagyak az egyedüli. Egykori diáktársaim­mal beszélgetve, hasonló korú pályatársaimtól érdeklődve azt tapasztalom, hogy ez a je­lenség meglehetősen 'széles ré­teget érint. S ha mindez még csak a könyvekre szorítkozna! Hiszen léteznek könyvtárak, méghozzá a legkisebb telepü­léseken is, Agronómusok, népművelők, mérnökök, tanárok, akikkel jó tíz évvel ezelőtt hetente jár­tam moziba, havonta színház­ba, s évente egyszer-kétszer operába, most szinte kivétel nélkül egyhangúlag állapítják meg, koncerttermet diákko­rukban láttak utoljára, operá- batSL.k.iŐ* ha egyszer megfor­dultak,-a színházi estek is ala­posan megritkultak, a mozi szerepét pedig átvette a tele­vízió. Több diáktársamból lett ta­nító, tanár. Az egyik — taní­tónő — jól kereső férje jóvol­tából bejárta Nyugat- és Déi- Európa országait, a másik — háromgyerekes tanár — vi­szont még nem mutathatta meg gyermekeinek a magyar tengert. Igénytelenebbek lettünk? Addig nem szerelek le, amíg az unokámnak át nem adhatom a fegyveremet — mondogatta eddig Krizsán Zoltán, a Bu- davideki Állami Erdő- és Vadgazdaság incsői telepének brigádvezetője. A családban mindenki úgy vélte, hogy ha a most húszéves István unoka esküt tesz a munkásőrségben, akkor az öreg elköszön a sza­kaszától. Most azonban, hogy ifjú Krizsán István előkéo- zősjelölt lett, a nagyapa azt mondja: hohó, ö nem erre az unokára gondolt. Arra a kér­désre, viszont, hogy akkot hát melyikre vonatkozik kijelen­tése a tizenhét unoka közül, úgy sodorint a szó fonalán, hogy jól bírja ő magát, még csak hatvannégy éves, hon­nan tudhatná hát, hogy mikor érzi majd elérkezettnek az időt a fegyverátadásra. Krizsán Zoltán olyan ember, akinek a szava mindig hatás­sal volt a környezetére. Több­nyire derűs arccal beszél, de a súlyos dolgokban nem isme- iá a tréfát. — Apám kommunista volt, sokszor verték a csendőrök — emlékezik elkomorodva — és én mar akkor megfogadtam: megái Íjatok, az anyátok iste­nit. lesz még puska az én ke­zemben is. Az ötvenhatos el­lenforradalom idején attól fél­tem, hogy azt a régi kutya vi­lágot akarják ránk erőltetni, Homoki Gáborral és Jéghegyi Jánossal ezért jelentkeztünk már 1957 februárjában a fegy­veres szolgálatra. Meg vagyok róla győződve, hogy akkor fogalmazok ponto­san, ha azt állítom, hogy le kellett faragni — mégpedig nem is keveset — az igé­nyeinkből. Le kellett faragni, mert néhány alapvető dologra — főként a saját otthon meg­teremtésére, berendezésére — kellett és kell még a követke­ző években is anyagi erőin­ket fordítanunk. S mert a könyv, a színház és még sok egyéb nagyon is nélkülözhető, így mindezeknek a peremére sodródunk. E réteg kiszorul számos olyan helyről, ahol mintaként szolgálhatna, s helyükbe olya­nok lépnek, akiknek megvan a tehetősségük, s azt nem is átallják fitogtatni. Mintha Mikszáth fordított dzsentrivi­lága villanna meg, merthogy azoknak nem volt pénzük, vi­selkedni azonban tudtak. Mindezt természetesen nem a saját tapasztalatomból tudom, mert nem áilt. s belátható időn belül nem is áll módom­ban a zsebem mélyét érintő helyre — nemhogy helyekre — látogatnom. Mindez tehát nem pusztán csak pénz dolga, nem is csu­pán egy rétegé, mivel az élet számos terén olyan magatar­tási minták kerültek a figye­lem homlokterébe, s formálód­tak vonzóvá, amelyek józan megítélés szerint ailigha minő­síthetők követendőknek. A kedvezményes könyvvá­sárral kezdtem, s hogy énnek ürügyén kissé mélyebbre is igyekeztem pillantani, még ha futólag is, úgy érzem nem alaptalanul, hiszen nem csu­pán könyvekből rendeznek időközönként engedményes árusítást, hanem számos más cikkből, olyanokból is, amik létünkhöz nélkülözhetetleneb­bek a néma mestereknél. Az pedig már megint más kérdés, hogy akinek ’ nagyon-nagyon szüksége lenne például egy télikabátra, tud-e éppen arra áldozni akkor, amikor csök­kentett áron juthat hozzá. Bizonyára elérjük azt is majd^’ hogy; ilyen akciókra ne a szezon végén, hanem szezon előtt kerüljön sor.. A könyvek e szempontból kivételes helyet foglalnak el: az értékes köny­vek akkor sem veszítenek ér­tékükből, ha évekig állnak a raktárban, míg , sok minden más cikk elavul, korszerűtlen­né válik, kimegy a divatból. S ha maradandó értékű do­loghoz juthatunk kedvezmé­nyesen, az minden könyvbarát számára öröm. Azóta sok víz lefolyt a kö­zeli Gálgán, sok minden vál­tozott, Krizsán Zoltán hűsége a fegyveres testülethez azon­ban változatlan maradt. ' Me­séli, hogy az első évek voltak a legnehezebbek, mert nagyon sokat kellett szolgálatban len­ni. Otthon is nagy szükség volt rá, hiszen hat gyereket neveltek, mégis minden héten azt mondta a feleségének: készítsd a kaját és a ruhát, mennem kell, mart vállaltam. Mondja is, hogy a Kiváló Munkásőr, a Haza Szolgála­táért Érdemérem 25 éves fo­kozatát és a többi kitüntetése­ket ő kapta ugyan, de azok fele igazság szerint a feleségét illetné. István fia, a Gödöllői Ag­Szadának szerencséjére Szé­kely Bertalan a Pesthez közeli dombság települései közül ép­pen ezt választotta nyári sza­badsága színhelyéül. Mint Ly- ka Károly festőtársa írta, sok év nyarán itt barátkozott meg először a szabad természettel, ennek ihlető szépségeivel, tá­vol a füstös, kormos főváros­tól, évenként néhány hónapon át a maga kedve szerint sza­badon élve. Történt ez pedig a múlt században, de vallhat­na a jelenre is. Szakmai műhely Tartós törekvés Szadán Szé­kely Bertalan emlékének ki­aknázása a ma számára. Pró­bálják ezt úgy, hogy a Halász- bástya tervezője, Schulek Fri­gyes építette műterem parkjá­ban táborokat szerveznek. A képzőművészek, vagy a képzőművészet iránt érdeklő­dőkön kívül a kultúra más te­rületeit kedvelők is ihlető kör­nyezetre találnak a festői Sza­dán. Próbálják a minden év­ben megrendezett emlékün­nepséggel, amelyen a köz­ség ápraja-nagyja, kisembere, öregasszonya részt vesz, s érez abból valamit, miért is festői ez a tájék kétszeresen is. Vé­gül próbálják a pályázatok­kal. a szakmai műheiv meg­teremtésével az előzőektől is közvetlenebbül szolgálni Szé­kely Bertálan emlékét. Az idei ünnepség első ese­ménye a Székely Bertalan- emlékülés volt a szadai általá­nos iskolában. Dr. Bakó Zsu­zsa művészettörténész, a Ma- giiar Nemzeti 'Galéria munka­társa tartott diavetítéses elő­adást a festőről. Helyesebben a festőről és koráról. A múlt századról, a nagy események rártudományi Egyetem tan­gazdaságának traktorosa, hat évvel ezelőtt egyszerre lett párttag és munkásőr. — Apám addig beszélt a munkásőréletről, amíg magam is kedvet kaptam hozzá — emlékezik a középső nemze­dék képviselője. — Azután határoztam el véglegesen, hogy kérem a felvételemet a testületbe, amikor megtudtam, hogy apámék miként segítik az egyik váratlanul elhunyt munkásőrtársuk, Győrfi Sanyi bácsi családját. Mindaddig, amíg az elhunyt gyermekei tel nem nőttek, megművelték a család kertjét és pénzt is gyűjtöttek az özvegynek. Ak­kor mondtam magamban: ilyen emberek között van a koráról. Vázolta, miként kap­csolódott egymáshoz az iro­dalom, a zene, a képzőművé­szet reformkori magyar alap­jainak lerakása­Ajándékok Bizonyította, hogy a kolozs­vári születésű fiatal festő müncheni tanulmányait már viszonylag határozott elképze­lésekkel kezdte. Ifjúkori rajzai — a gyerek a Kolozsváron át­vonuló honvédseregek táborá­ba is bejutott — arról tanús­kodnak, hogy történelmi té­májú festményei nem csupán külföldi tanulmányaiból fakad­nak. Az előadás után megkoszo­rúzták a festő síremlékét a helyi református temetőben. Több országos szervezet, intéz­mény is lerótta ezen a módon kegyeletét, például a Művelő­dési Minisztérium, a Magyar Nemzeti Galéria. A múzeum­má öregedett műteremben Szé­kely Bertalan képeiből nyílt kiállítás, melyet május 18-ig lehet megtekinteni e sajátos környezetben. A festményeket a Magyar Nemzeti Galéria bo­csátotta rendelkezésre, s látha­tóak a Baitz Józsefné tulajdo­nában lévő tanulmányok, gra­fikák is. Szirmayné Bayer Erzsébet hat saját’ festményét ajánlotta fel a Székely Bertalan Baráti Körnek. Az ezek eladásából befolyt összegből a múzeum anyagát kívánják gyarapítani. Székely Bertalan hét darab vázlatát ajándékozta a baráti körnek prof. dr. Kós Rudolf. Az érdeklődő közönség a Székely-kertből a kiállítás megtekintése után újból az ál­talános iskolába sietett, ahol a tornateremben folytatódott a helyem. Nem vagyok valami bőbeszédű, ezért, ha megkér­dezik tőlem, hogy mit csiná­lok a munkásőrségben, csak ennyit szoktam válaszolni: fegyverrel vigyázok rátok, meg arra, amit munkátokkal létrehoztatok. S végül szóhoz jut az eddig illedelmesen hallgató ifjabb Krizsán István is. Állatgondo­zóként dolgozik az egyetem tangazdaságában, s a szakkö­zépiskolában folytatja tanul­mányait a napi munka mel­lett. — Még katona sem voltam, sőt még puska sem volt a ke­zemben, mégis szeretnék mun­kásőr lenni. Sok munkásőrt ismerek, vannak köztük bará­taim is. Mind nagyon rendes emberek, nagyapámról nem is beszélve, akire nagyon büsz­ke vagyok. Tényleg felemelő érzés lett volna, ha az eskü­tétel alkalmával ő adta volna át nekem a fegyverét. De an­nak még jobban örülök, hogy ha a lába teljesen meggyó­gyul, újra vállalhatja a szol­gálatot, mert úgy érzem, na­gyon sokat tanulhatok tőle. A gödi hol Kobzi János munkásőregységben jó csengé­se van a Krizsán névnek. A megbízhatóság és a szorgalom fogalmai kapcsolódnak hozzá. Krizsán nagypapáról jól tud­ják: ha összejön a családja, legalább negyvenen ülik körül az asztalt. A tizenhét unoka, a három dédunoka száma bi­zonyosan tovább gyarapodik majd. Ezért is olyan magabiz­tos az öreg, amikor kijelenti: akármikor kell is megválnia a fegyverétől, a családban min­dig lesz olyan, aki átveheti tőle. Cseri Sándor Székely-nap eseménysorozata. Mikus Katalin, a pedagógus- szakszervezet munkatársa Do­bos Olga rajzszakfelügyelőnek adhatta át a Székely Bertalan- emlékérmet. Dobos Olga a rajzpedagógusok számára tart sajátos továbbképzéseket, hogy, ez az elhanyagoltnak tűnő tan­tárgy több gyermek kedvével találkozzon. Győztesek Nagy István, a szadai iskola igazgatója a Székely Bertalan- rajzpályázat legjobbjainak ad­ta át a jutalmakat. A sorrend: 1. Heilig Attila, Abony. 2. Holi Andrea, Hernád. 3. Puskás Zsolt. Szada. 4. Szikra Ri- chárd, Abony. 5. Illés Györgyi, Szada. 6. Juhász Ilona, Abony. 7. Sebián Andrea, Isaszeg. A Ki tud többet Székely Ber­talanról ? iskolai vetélkedőn legjobban szereplő őrsök is ju­talmat kaptak. A kisdobosok között a negyedikes Mackó, az úttörők között a hetedikes Lazy őrs lett az első. A hetedik fordulóban Tököl­re látogattak a GSC férfi ké­zilabdacsapatai. Az eddigi leg­gyengébb felállásban sokáig tartották magúikat a tököli arénában. A mérkőzés utolsó hét percében hét gólt kaptak, ez okozta a viszonylag nagy különbségű vereséget. GSC—Tököl 33-21 (12-7) GSC: Balogh — Klement (1), Szabó M. (3), Szlifka (9), Ur­bán (7), Horváth (1), Csikós. Az ifjúsági csapatot szándé­kosan nem bontották meg a szakvezetők, így kényszerhely­zetben a tartalék kapus Csikós ugrott be kiegészítő ember­ként. Meglepően jól kezdett a csapat, hiszen az első félidő közepén 6-2-re vezettünk, öt percen belül egyenlítettek a hazaiak! A mérkőzés során még egyszer sikerült megsze­rezni a vezetést, 7-6-ra javul­tunk fel, de az utolsó tíz perc ismét a tökölieké volt. A második harminc percben sokáig tisztes vereség elébe néztünk, de csere nélkül, erő­A legutóbbi fordulóban a fő­városban játszottak az NB II Közép-csoportjában szereplő gödöllői női kézilabdázók. A vendéglátó a Hunyadi SE csa­pata volt. Az ősszel nagy küz­delemben, öt játszmás csatá­ban legyőztük őket, s így ért­hető volt, hogy készültek a visszavágásra. A Hunyadinak akkor két játszmát, a gödöl- lőieknek most egyet sikerült megnyerniük. Hunyadi SE—Gödöllői SC 3-1 Gödöllő: Kardosné, Kolozs E., Kolozs J., Somogyiné, Sü- pek, Szentistvánszki. Csere: Adám, Körösfői F., Kiszel. Edző: Körösfői László. Az első játszmában fej fej mellett haladtak a lányok. A végén azonban mi örülhet­tünk, megnyertük. Utána azon­ban egyre inkább kidomboro­dott a fővárosiak nagyobb ru­tinja, s ez ellen a lelkesedés kevésnek bizonyult. Tegyük hozzá, hogy az ellenfél csapa­tában három olyan játékos szerepelt, aki korábban a Dó­zsához tartozott, és a váloga­tott címeres mezét is magára húzhatta. Mindent egybevetve azt mondhatjuk, hogy a gödöllőiek küzdőszelleme kifogástalan volt, mint már említettük, a lelkesedésükre sem lehet pa­nasz, a nagy tét miatti ide­gesség azonban éreztette ha­tását, mindenekelőtt a sok el­rontott nyitásban. A Hunyadi SE-nek nincs if­júsági csapata. így fiataljaink ebben a fordulóban nem lép­tek pályára. Forróvérű kísértet. Színes, szinkronizált olasz filmvígjá- ték. 4 és 6 órakor. Hány az óra. Vekker űr? Színes, magyar filmvígjáték. Csak 8 órakor. ISSN 0133—1 ügy (Gädöäöi Bene Mihály Negyvenen ülik körül az asztalt Cairo] jobbra: Krizsán István, Krizsán Zoltán, ifjú Krizsán István Jenei István felvétele Kézilabda Helytálltak az ifik

Next

/
Thumbnails
Contents