Pest Megyei Hírlap, 1985. május (29. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-28 / 123. szám

4 %?£íiian 1985. MÁJUS ti.. KEDD Gazdag a választék az idén is Az ünnepi könyvhét előtt Demográfiai hullám a dabasi gimnáziumban Hol szorít a régi cipő? Az idei ünnepi könyvhét május 31. és június 5. között kerül megrendezésre. Az or­szágos megnyitó Debrecenben lesz. a Pest megyei Százhalom­battán. Ezúttal először rende­zik meg szűkebb pátriánkban az ünnepi könyvhéttel pár­Szép versek • Régi és örvendetes hagyo­mánya az ünnepi könyvhét­nek, hogy erre' a jeles alka­lomra -mindig kézbe kapja az olvasó az elmúlt esztendőben megjelent legszebb versek gyűjteményét. Az idén nyolcvankét magyar poéta mintegy ötszáz költe­ménye kapott helyet a kötet­ben. A könyvet lapozgatva, jóleső érzés önti el az embert: lám, milyen sokan és milyen jó] folytatják ma élő költőink Petőfi, Arany, Juhász Gyula, József Attila, Radnóti immár klasszikussá vált hagyomá­nyait. Minden verset szerető em­ber megtalálja ebben a kiad­ványban azokat az írásokat, amelyek közel állnak szívéhez, ízléséhez, hiszen a klasszikus formától a szabadversig a poé­tika minden ágának művelői fölvonulnak itt. Az alkotók közül jó néhány kedves, régi ismerősünk már, hiszen nap mint nap hallani alkotásaikat a rádióban, olvas­hatni verseiket a hetilapok­ban, folyóiratokban. Köteteik pedig ott sorakoznak könyves­polcainkon. Ágh István, Bárá­nyt Ferenc, Bari Károly, Bella István, Csanády János, Csoóri Sándor, Csorba Győző, Csu­kás István vagy Vass Ist­ván, Verés Miklós, Weöres Sándor neve, eddigi mun­kássága minden irodalom- szerető ember számára ismert Rivalda A színdarabok valódi leve­gőjét Thalia otthonában lehet igazán érezni. Még az iroda­lomkedvelők sem igen vesz­nek kezükbe szövegkönyveket, hogy a színpadra szánt alko­tásokat elolvassák. Kivétel, ha a mű önállóan is megáll a lá­bán. Ha az irodalmi élmény olyan jelentős, hogy a képze­let benépesítheti a teret, időt. Nem véletlen, hogy az utób­bi években oly nagy sikere van a hazai drámairodalmat felvonultató Rivalda című kö­tetnek. A Magvető Kiadó szer­kesztői azzal a nem titkolt céllal hozzák napvilágra, hogy maradandóbbá tegyék az el­múlt színházi évad legérdeke­sebb bemutatóit. Ez különle­ges csemege, főként akkor, ha az évad végi számvetéseket is nyomon kísérjük. Természe­tesen — az átfutási idő miatt — most az előző évad termését olvashatjuk újra. azzal a jól­eső érzéssel, hogy a darabok egy része még mindig színen van. Amikor a kötet terve elké­szült, még a szerkesztők sem gondolták, hogy Weöres Sán­dor: A kétfejű fenevad című történelmi panoptikumba a Vígszínház bemutatója után Kaposváron is látható lesz. Más szereposztással, más fel­fogásban. de mindenkénpen nagyon igényes megfope’mo- zósban. A kaposváriak gödöl­lői véndéoszerenlésének nem ’s olyan régen tagolhatott a Pest megyei közönség. S ha' netán bizonyos részeket ú^a sz«re+nénk olvasni, csak fel kell ütni a Rivaldát. A mái hazai drámairodalom nyolc kiváló alkotása találha­tó a kötetben. Az elmúlt nyár újdonsága volt Fekete Sán­dor A Lilla-villa titka című művének gyulai várszínházi bemutatója. Görgey Gábor Galopp a vérmezőn című há- romfelvonásosát a Madách Ka­maraszínházban láthattuk. Ugyancsak a Madách Kama­rában mutatták be Gyurkovics Tibor Fészekalja című drá­máját. Nagy András Báthory huzamosan a könyvtári na­pokat. Az események a Szép Könyv kiállítás megnyitásával kez­dődnek. majd Könyvtár cím­mel Ördögh Szilveszter író,-az írószövetség titkára mond ün­nepi beszédet. Az ezt követő műsorban fellép Dévai Nagy és sokatmondó. Ám szerepel a névsorban néhány olyan fiatal költő is, aki még keveset pub­likált. Bata Imre szerkesztő válogatásnak eredményeként most ők is bemutatkoznak egy még szélesebb közönség előtt, hiszen a Szép versek antoló­gia azoknak a könyvtárában is megtalálható, akik egyéb­ként nem vásárolják rendsze­resen a frissen megjelent ver­sesköteteket. Kamilla és Pelsőczy László. Rigó Béla, a Robur szerkesz­tője találkozik még a gyere­kekkel és Űj írás szerkesztő­ségi est zárja a nyitó nap prog­ramját. Több esemény színesíti majd az idei könyvhetet Pest megye szerte. Ezek sorában iró—ol­vasó találkozók, gyermekprog- ramok és könyvtáravatás is szerepel. Többek között Forrai Katalin, az ismert zenepeda­gógus is ellátogat egy óvodá­ba és fellép Levente Péter és Gryllus Vilmos is. Rádiófelvétel is lesz a Pest megyei Művelődési Központ­ban azon az ünnepségen, ame­lyen Vas Istvánt köszöntik 75. születésnapján. Szántó Piros­ka és Kabdebó Lóránt könyv­tári estet tart, s Szakonyi Ká­roly is találkozik olvasóival. Az újdonságok mellett meg­jelennek az immár szokásos könyvek is az üzletekben, a Szép versek, a Körkép, a Ri- valda és az írószemmel is. Körkép A könyvhéten minden év­ben az az első dolgom, hogy valamelyik sátornál megvásá­rolom a Körképet. Esztendők elteltével valamiféle rituális rendje alakul ki annak, hogy az ember ragaszkodik szoká­saihoz. Az állandóságra való vágy — bizonyára ez a titka annak, hogy pillanatok alatt eltűnik a polcokról az elbeszélésgyűj- temény. A Magvető Kiadó ak­kor indította útjára a kötetet, amikor a mai magyar iroda­lom iránt hirtelenül fellángolt az érdeklődés. Ezen belül is az elbeszélések, a kisebb léleg­zetű művek örvendtek első­sorban közönségsikernek. A huszadik század embere nem­Erzsébet című színpadi játéka gyuiai előadás volt. Két nagy siker: Spiró György Az im- posztor című komédiája a Ka­tona József Színházban, Szabó Magda Béla királya a Ma- dáchban. Vészi Endre A sár­ga telefon című alkotását a Játékszínben mutatták be. A vaskos kötet erénye nem csupán az, hogy képzeletünk­ben ismét felidézhetjük az elő­adások hangulatát. Az esztéti­kai élmény mellett az olvasó jelentős információkhoz is jut. A halványuló emlékezetet élénkíti a szereposztás felso­rakoztatása, s a közreműködők megnevezése. Sajnos a nem túlzottan igényes nyomdatech­nika miatt az előadások jele­netei képi megfogalmazásban nem éppen a legsikeresebbek. Az elmosódó fotók inkább csak sejtetik, mintsem érzé­keltetik az előadások hangula­tát. igen szereti a nagylélegzetű, hosszan elnyúló leírásokat. Céltörekvő a munkájában, az eletben és ezt majdhogynem megköveteli az irodalomtól is. Az elbeszélést egy hosszabb leiegzelvételnyi idő alatt el le­het olvasni. Ugyanakkor ki­bontakozik előttünk a mai magyar irodalom prózai arcu­lata. A kérdés most már csupán az, hogy valóban hűen tük- rözi-e a gyűjtemény a hazai irodalmat. Tud-e az idén is újdonságot felmutatni az ér­deklődőknek? A kötetet la­pozgatva ismerősök köszön­nek vissza. Bertha Bulcsu, Csurka István, Fejes Endre, Jókai Anna, Karinthy Ferenc, Kertész Ákos, Moldova György, Szakonyi Károly és sorolhat­nánk irodalmunk jeleseit, akik évről évre visszatérnek írásaikkal. Néha az a gond, hogy nagyon is visszaköszön­nek. Moldova György Az élet oly rövid című írását példáuj feldolgozták már rádiójáték­nak, olvashattuk elbeszélés­ként. Nem hiszfem, hogy ezek az ismétlések frissítenék a Körkép idei kiadványát. A másik, ismételten vissza­térő észrevétel: kevés a fiatal a sorban. A harmincöt elbe­szélés szerzője közé igen ne­hezen verekszi be magát esy- egy jótollú fiatal szerző. Pe­dig író nemzet vagyunk, amit bizonyíthatnak a szerkesztősé­gek irodalmi rovatai, a kiadók szerkesztői. A sok tollforgató között akad elég az új gene­rációból is. Nem hinném, hogv a kötet népszerűségét csorbí­taná, ha megnyitnák számuk­ra is a Körkép kapuit. A különben rangos irodal­mi válogatást az olvasó a megszokott formában kanja kézhez. A harmincöt elbeszé­lés mai létünk különböző feje­zeteit villantja fel, igényesen. Írószemmel Egy esztendő riporttermésé­ből összeállított kötettől nem várhatjuk el, hogy teljes ke­resztmetszetét adja társadal­munk életének. A lapokban megjelenő valóságfeltáró írá­sok, s különösen az ezekből szerkesztett válogatás mégis jelez valamit: a hagyományos könyvheti kötet, az bőszemmel ezúttal is mindennapi életünk jellemző mozzanatait ábrázoló riportokból állt össze. Nem is lehet ez másként, hiszen egy vérbeli riporter azo­kat a témákat vadássza, ame­lyek — úgymond — a levegő­ben vannak. A riport műfajá­ból eleve következik, hogy csak az olyan írás számít jó­nak. amelynek tárgya eleve telitalálat Ilyen szempontból lapogzat- va az írószemmel kötetet, jó­nak ítélhetjük a válogatást. Az írások kivétel nélkül mai va­lóságunkat tükrözik, ha gyak­ran az árnyékosabb oldal fe­lől közelítenek is. Sokszor ve­tik ezt a riport, a szociográfia szemére, holott alapvető fel­adatuk a hiányosságok reális feltárása. S ez még nem jelen­ti azt — még ha sokan hajla­mosak is ezt hinni —, hogy éle­tünk csak ilyen jelenségeket kínál témaként. A kötetben olvashatunk az ifjúságot fenyegető legnagyobb veszélyről, a kábítószerről (Ku- binyi Ferenc Megkésett requi­em 27 fiatal ravatala felett), több írás is bepillantást nyújt a rockzene misztikus világába. Visszatérő téma: miként bol-. doguljunk napjainkban, ho­gyan szerezzük meg a megél­hetéshez szükséges anyagia­kat? (Varga S. József: Recep­tek a boldogulásra.) Ugyancsak a kérdés fontosságát jelzi, hogy Most, hogy a demográfiai hullám a középiskolákat is ^ elérte, sok igazgató küzd egyazon gonddal: a helyszűké- f vei. Mint a dabasi Táncsics Mihály Gimnázium és Pos- f taiorgalmi Szakközépiskola igazgatójától, Krenkó József- 2 tői megtudtam, dk is hasonló problémák elébe néznek. Folyosóból tanterem — Húsz évvel ezelőtt, ami­kor az iskola épült, nyolc ta­nulócsoportra tervezték. Min­den osztályra jutott egy tan­terem. Akkor még nem voltak nyelvi, matematikai és fakul­tációs csoportok. Huszonöt­harminc gyerek járt egy osz­tályba, 200-250 diák a gimná­ziumba. A következő tanév­ben viszont már 400-420 lett a létszám. A növekedés elsődleges oka kétségtelenül az, hogy jóval nagyobb lélekszámú a korosz­tály, de az utóbbi időben mintha növekedne a gimná­ziumban továbbtanulni szán­dékozók aránya. És ehhez hozzájön évfolyamonként egy szakközepes osztály. Tehát nyolc helyett már eleve tizen­két tanulócsoportunk van, és minden két párhuzamos osz­tályt öt fakultációs csoportra bontunk, így a tizenkét osz­tály elhelyezéséhez 18-20 tan­teremre volna szükség a nyolc helyett. Egy éve vagyok csak itt igazgató, de elmondhatom, hogy elődöm mindent megtett azért, hogy a problémát lehe­tőségek szerint áthidalja: a folyosóból leválasztottak egy részt tanteremnek, de taní­tunk a szertárban és a volt raktárban is... — Mihez kezdenek ősszel? — Szeptembertől az MHSZ épületében kapunk két tan­termet, de nem lesz könnyű megoldani a tanárváltást, hogy odaérjenek órakezdésig és vissza a következő becsen- getésig. Nagyon jó partnerünk a Budapest vidéki Postaigazga­tóság, ők rendezték be a gye­rekeknek a gyakorló ' posta- hivatalt, ami fontos és hasz­nos, de egy termet lefoglal, és nekünk egy terem is számít. Nyolc váltásban Tavaly, amikor idekerül­tem, a megye vezetői meg­ígérték, hogy 4-6 tanteremmel bővíteni fogják az épületet. Véleményem szerint ez a né­hány plusz tanterem nem ter­helné meg túlzottan a költ­ségvetést, hiszen csak ezt a 4-6 helyiséget kellene tető alá hozni, az úgynevezett kommu­nális létesítmények megvan­nak. Bár gondjaink ezekkel kapcsolatban is akadnak: az ebédlő például ötvenszemé- lyes, de naponta 400 evezek étkezik a menzán: magyarán nyolc váltásban tudnak csak megebédelni. Kidolgoztuk na­pokra lebontva az étkezés! sorrendet, aszerint, hogv me­lyik osztály mikor végez, de három riport foglalkozik a zöldségárakkal, a zöldségke­reskedelemmel. De terítékre kerül a lakáshelyzet, az óvo­dai nevelés, az élelmiszerex­port, valamint az alma- és a szőlőtermesztés is. örvendetes változást is ta­lál a korábbi évekhez képest, aki kézbe veszi az írószemmel idei kötét. Eddig jobbára az Elet és Irodalom és az Új Tü­kör hasábjain megjelent írá­sokból válogattak a szerkesz­tők. Ezúttal lényegesen széle­sebb a skála: az Adómtól a Valóságig terjed. S talán je­lent valamit, hogy több napi­lapban megjelent riport is be- verekedte magát a kötetbe, közülük is a Magyar Nemzet viszi el a pálmát. Reményked­hetünk tán, hogy a napilapok­ban föléled e halottnak hitt műfaj? A huszonöt riportot tartal­mazó írószemmel izgalmas ol­vasmány lehet mindenkinek aki mai valóságunk iránt ér­deklődik. így is minimum húsz percet kell sorbaállniuk, hogy az ebédlőbe bejuthassanak. Ar­ról már nem is beszélve, hogy ez a helyzet mennyire meg­nehezíti a konyhai dolgozók munkáját. Az étkezési idő nem lehet tíz percnél több, de így is jó két órán át roham­munkában kell dolgozniuk. — Sok iskolában felemlítik, hogy a fakultációnak nincse­nek meg a tárgyi feltételei. — Ügy vélem, jó irányban nyit az oktatáspolitika azzal, hogy az idegen nyelvek okta­tására ilyen hangsúlyt helyez. Ha belegondolok, az ötvenes évek óta, mikor a pályára ke­rültem, sose vették ezt a kér­dést ilyen komolyan. Ahhoz, hogy az iskola a gyakorlatban tudjon ehhez a koncepcióhoz igazodni, kell tanterem, szak­tanár és kis létszámú csopor­tok. A gimnázium tárgyi fel­tételei jobbak, mint az álta­lános iskoláé, és ésszerű gaz­dálkodással több mindent le­het beszerezni, csakhogy né­mely eszköz ára horribilis összeg. Ha csak a számítás- technikát vesszük, ma már nem elég egy-két olcsó alap­gépet vásárolni. És a gyártó cégektől egyre-másra kapjuk az olyan árajánlatokat, ame­lyek 100-150 ezer forint körül mozognak. Jelenleg négy szá­mítógépünk van: három HTZ- típusú és egy Primo. A gye­rekek és kollégák egyaránt szívesen dolgoznak azokkal. A számítógép kezd létjogo­sultságot nyerni az iskola éle­tében — egyszóval túl va­gyunk a divaton. Busz — ajándékba Teremgondjaink miatl kénytelenek voltunk az egyik szolgálati lakásban elhelyezni a gépeket, ahová egy időben maximum nyolc gyerek fér be, és óránként váltják egy­A MAKÖI ZAKÖSZABÓ. A hagyományos hétköznap dél­előtti gyerekműsorokon kívül nemigen kényezteti el a leg­ifjabb korosztályt a rádió. Bi­zonyára a televízió képi esz­köztára szorította háttérbe a sok-soik kedves me6e drama - tizálását. megjelenítését. Pe­dig egészen biztos, hogy ki­alakulhatna egy kimondottan a gyerekeknek szóló, sajátos rádiós műfaj. Valószínűleg sokan váltottak vasárnap délelőtt készüléket. Ha valaki a televízió helyett éppen a rádiót kapcsolta be, nem járt rosszul. A legjobb időpontra tették a műsorszer- kesztők a Makón vagyok za­kószabó című zenés irodalmi matinét. A műfajmegjelölés­hez híven a két műsorvezető. Szabó Éva és Szabó Orsolya játékos formát találtak ki. Kedves az alapötlet: az or­szág valamennyi részéből ösz- szesereglett Szabó vezetékne- vűek közül választották ki azt a huszonkettőt, akik össze­mérhették erejüket. Termé­szetesen szó sem volt itt hol­mi komoly összecsapásról. A vetélkedő csak ürügy volt ar­ra, hogy a rádió előtt ülők drukkolhassanak, hogy nö­veljék a feszültséget. Stíluso­san a közreműködő művészek is kivétel nélkül ezt a megle­hetősen gyakori vezetéknevet viselték. Szabó Csilla zongo­raművésztől megtudhattuk például, hogy már négyeszten­dős kora óta játszik hangsze­rén. Szabó Magda a szép szó rejtelmeit tárta fel. Pólyák Kálmánnak a mestersége volt szabó: ő a szabás-varrás va­rázslatával ismertette meg az egybegyűlteket. Az ötletes játék nem csupán a részve­vőknek volt élvezetes. A hall­gató ugyanis megismerkedhe­tett a gyerekekkel így a2 ócsai kisiskolás ásványgyűjtő szenvedélyéről adott számot. Olyan érdekesen írta le az ás­ványgyűjtő kör működését, hogy bizonyára más iskolák­mást. így pillanatnyilag távol vagyunk még attól, hogy dél­után, szabad idejükben, amo­lyan értelemgyarapító hobbi­ként fogiaikozhatnának szá­mítástechnikával. Pedig vol­na érdeklődő és lehetne őket hagyni önállóan dolgozni. Nem osztom azt a nézetet, hogy a mai srácokkal nem le­het szót érteni. En naponta azt tapasztalom, hogy amit a magukénak éreznek, arra vi­gyáznak. Lehet a felelősség- tudatukra számítani. — Ha már a helyiséggon­dok összegzésébe fogtunk, hadd kérdezzem meg, hogy állnak tornateremmel? — Egy kisméretű tornater­münk van, ami egy csoport be­fogadására alkalmas, ugyan­akkor minden évfolyamon há­rom van. Különösen nehéz helyzetben vannak a testne­velő kollegáim télen, amikor nem lehet kint dolgozni. A község és a helyi gazda­ságok vezetői ismerik ezt a problémát és örömmel mond­hatom, hogy épp a közel­múltban tárgyaltunk arról, hogyan lehetne egy fedett tornacsarnokot a belső udvar­ból kialakítani. Ez arra is al­kalmas lenne, hogy a tsz-ren- dezvényjeket, a zárszámadást megtartsák, ugyanis nekik sincs e célra alkalmas helyi­ségük. Egy hónapja jártak itt a Mezőváz mérnökei felmér­ni a terepet. Vázszerkezetes megoldásra gondoltunk, és en­nek kivitelezése megint nem elérhetetlen összeg; főleg így, hogv partnereink a helyi gaz­daságok. A Fehérakác Tsz-től eddig is rengeteg segítséget kaptunk: átadták nekünk nemrégiben az egyik mikro- buszukat; hogy a kollégium élelemszállítását meg tudjuk oldani. Ugyanilyen jó partne­rünk az ÉKÜ és a KTSZ is Nagy szerencse — és ez is­mét igazgató elődöm munkál­kodásának köszönhető, hog” baráti kapcsolatok alak viták ki a helvi intézményekkel, gazdaságokkal. Bármiben szá­míthatunk rájuk. Nagy Emőke ban is alapítanak ilyen vagy hasonló szakkört. EMLÉKEZÉS. Kököjszi és Bobojsza. Csilicsala bácsi cso­dái — milyen ismerősen csen­genek ezek a csodák a felnőt­teknek. de inkább a legkiseb­bek fülében. A titkok tudójá­ról. Török Sándorról emléke­zett a vasárnap délutáni egy­órás műsor. A nyolcvanadik születésnapon készült beszél­getés sok szépséget tárt fel, A hallgatót elvezették — Gáli Ernő rendező és Szabó Éva szerkesztő-riporter — Török Sándor otthonába. A kicsi­nyek nyelvén.annyira értő ez­úttal sa ját életéről. mesélt. Az­zal a fájdalommal búcsúzhat­tunk tőle. hogy mesehősei itt maradtak a mindenkori leg­kisebbek örömére. JUTALOMJÁTÉK. A juta­lomjáték ezúttal a színész­nek szólott. Pedig Gáti József fet. a nagyközönség . elsősor­ban versmondónak és a jövő színészgeneráció nevelőjének ismeri. Számtalanszor láthat­tuk rendezéseit is. Mégis el­sősorban színésznek vallja magát. így aztán nem vélet­len. hogy a Rádiószínház leg­újabb bemutatója jutalom számára. Az OidipuSz Kolo- noszban, .Szophoklész klasz- szikus tragédiája számtalan le­hetőséget nyújt a megmutat­kozásra. Arra, hogy Gáti Jó­zsef bemutathassa, miként le­het. a klasszikus gondolatokat maiként végigvezetni Ügy hallgathattuk játékát, mintha korunk nagy sorskérdésein töprengene — természetesen Oidipusz szavaival. Gáti Jó­zsef játékából valóban az bon­takozott ki. hogy a mesterség­beli tudás nem elegendő. Hogy mi az ami plusz, ami feleme­lővé tesz egy ilyen előadást? Megfogalmazhatatlan, de Gá­ti József mindezt tudja, érzi és érzékeltette is mindany- nyiunkkal. akik az esti órák­ban őt választottuk. Er. K„ »Rádiófigyelőm

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents