Pest Megyei Hírlap, 1985. május (29. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-04 / 103. szám
6 1985. MÁJUS 4., SZOMBAT Emlős? Hüllő? A földtörténet leghatalmasabb méretű szárazföldi állatai — a nemegyszer húsz tonnát is jóval meghaladó súlyú dinoszauruszok — mintegy 70 millió évvel ezelőtt haltak ki. Velük együtt eltűntek az élet színpadáról a repülő- és tengeri sárkánygyíkok is. Egészen a közelmúltig a tudósok a dinoszauruszokat a hideg vérű — vagyis a testhőmérsékletüket a környezettel együtt változtató — állatok, éspedig a hüllők közé sorolták. Ma már viszont azt feltételezik, hogy a di- naszauruszok meleg vérűek voltak, akárcsak a mai emlősök, vagy legalábbis belső hőmérsékletüket állandó szinten tudták tartani. Egy vélik, hogy a nagy testű és aránylag gyors mozgású állatok tevékenységét nem magyarázhatjuk másként. Ezek a ragadozók ugyanis fürgeségük révén le tudták győzni a náluknál há- romszorta-ötszörte nagyobb súlyú növényevő kolosszusokat,. Eközben oly sok energiát kellett felhasználniuk, hogy ehhez anyagcseréjük erős fel fokozására volt szükség. Ez viszpnt megkövetelte, hogy belső testhőmérsékletük a nap melegének közvetlen hasznosítása nélkül is meleg legyen. Ebből a feltevésből az következik, hogy a dinoszauruszok nein voltak okvetlenül a meleg éghajlatú területekhez kötve, és néhány újabb keletű őslénytani felfedezés valóban Igazolni is látszik ezt a nézetet (lábnyomok, kövületek a Spitz- bergákról, Kanada sarkkör! térségeiből). A dinoszauruszok csontozatának mikroszkópi vizsgálata is azt bizonyítja, hogy ezek az állatok közelebb álltak az .emlősökhöz, mint a hüllőkhöz. Ara az még mindig csak talány, hogy pontosan miért pusztultak ki a hatalmas ősállatok, köztük a dinoszauruszok. Képünkön fegy dinoszaurusz- lábnyomokat vizsgáló kazahsztáni paleontológus. Sorakoznak az apró nyaralók Ha semmi mást, csak levegőt j? Péntek délután már élénk a forgalom a kettes főúton. 0 Zsúfolásig tömött gépkocsik vesztegelnek a dunakeszi $ terelőszakasz előtt, gyerekek hancúroznak a hátsó ülése- % ken. A lassan araszoló kocsisorban most mégsem ideges £ senki. Hiszen a hétvége két nyugodt, kikapcsolódásra 4 szánt napja áll az utasok előtt, zsendülő zöldjével, illa- 4 tozó virágaival várja őket a Börzsöny, a Dunakanyar, az V, Ipoly-vidék. Víkend előtt Göd után már szétszakado- iik a konvoj, egyre sűrűbben térnek mellékutakra kerti holmikkal, szerszámokkal megrakott kocsik. Kiskertek, tenyérnyi megművelt földek várják a napfényben nyújtózva gazdáikat. Vácot elhagyva megszaporodnak az út mentén a vendégcsalogató reklámtáblák, turistaházak, panziók kényeimét, szolgáltatásaikat kínálják. Magyarkút felé is elkanyarodik néhány gépkocsi, ki tudja, talán az Orgonavirághoz címzett étterem és turistaház az úticéljuk. Nyomukba szegődve azonban hamar kiderül, kikapcsolódásuk helyszínéül nem a turistaházat választották. Az út mentén apró nyaralók sorakoznak, s az egész heti elhagya- tottság után mind több ajtóról pattan le a lakat, a kitárt ab- iaktáblákon fűszeres levegő árad az eddig hideg sötétséget dédelgető faiak közé. A hegygerincre, a turistaház felé kaptató úton már egyedül haladok tovább. Az Orgonavirág étterem kertje az erdőszélig ér, a sar- ladó levelek árnyéka játszik az abroszokon. Fehér köpenyes fiatal lány ül egy félrehúzott asztalnál, hatalmas alumínium lábasba krumplit pucol. Vendégváró előkészületei ki tudja, meghozzák-e gyümölcsüket? Mikolai Mária, az üzletvezető, szelíd, beletörődő mosollyal veszi tudomásul, hoßy megint nem fizető vendég érkézéit. — Augusztus végén nyitottunk csak, előtte, két esztendőn keresztül elég rapszodikusan működött az étterem. A Ötvenéves a horgászegyesület A miklósi fellegvár Az Idősebb horgászok még ma is aranykorként emlegetik a felszabadulás utáni egy-más- fél évtizedet. Akkoriban a legzsúfoltabb napokon is csak imitt-amott lehetett látni egy- egy embert horgászbottal a kezében a Ráckevei-Duna-ágban, mostanában meg a hétvégeken — némi túlzással — több az eszkimó, mint a fóka errefelé. Szűkebb pátriánkban a pecá- sok száma már megközelíti a harmincezret, s ha még hozzáadjuk a fővárosból kiinduló sporttársakat is, szombatokon, vasárnapokon bizony több mint félszázezren ülnek a vízpartokon. Az aranykor már a múlté, bár emlékezni manapság is jólesik azokra az időkre. Szóba is került az indulás azon az ünnepélyes külsőségektől sem mentes összejövetelen, amelyet nemrég tartottak a Csepel Autógyár művelődési központjának színháztermében. A Szigetszentmiklósi Dolgozók Horgászegyesiilatének tagsága emlékezett meg . közösséggé szerveződésük ötvenedik évfordulójáról, amely nemcsak a megyében, hanem az országban is ritkaságszámba menő jubileum. Alapító tagot már nem találunk közöttük, de az idősebb korosztály így is szép számmal képviseltette magát. Bíró Vincze, az egyesület jelenlegi elnöke — akit úgy emlegetnek errefelé, mint a pontyok és a keszegek esküdt ellenségét. már ami a horgászatban természetes ember—hal közötti vetélkedést illeti — maga is a szájról szájra szálló történetek alapján elevenítette fel a múlt sok eseményét. A felszabadulás előtt ugyanis kiváltságos foglalatosság volt a horgászat, manapság pedig negyedmillió ember hobbija, amely nemre és foglalkozásra való tekintet nélkül vonzza a természetet szeretőket. így van ez Szigetszentmiklóson is, ahol az idén több mint ezerháromszáz felnőtt, csaknem kétszáz házastársi, hatszázhetven ifjúsági és kétszázharminc gyermek területi engedélyt adtak ki. A fél évszázad nem múlt el nyomtalanul az egyesület felett. A kis közösség tagjainak szorgalmas munkája nyomán egyre nagyobb vagyonra tettek szert. Az ötvenes évek közepén a földrengés, majd a jeges ár rongálta meg házukat, amelyet újjáépítettek,' s ez ma a horgászok fellegvára. A kétágyas szobákban sokan töltenek el pihenésként kellemes napokat, saját csónakparkjuk szintén az egyesületbeliek rendelkezésére áll. És ami különösen nagy örömmel tölti el őket: a Rác- levei-Duna-ág Halgazdálkodási Szakbizottságának köszönhetően esztendőnként jelentős mennyiségű ivadékot és méretes pontyot helyeznek ki a vízbe, s ezzel javulnak a horgászok esélyei is. Néhányan, akik csak mesz- sziről láttak eddig horgászt, csendes bolondoknak titulálják a vízpartok szerelmeseit. A pe- cások ezen mosolyognak. Mért tessék csak egyszer kifárasztani egy két-három kilós aranyhasűt, vagy szerencsésebb esetben egy félmázsás harcsát — remegő kézzel, reszkető lábbal, hevesen dobogó •szívvel várva a küzdelem végét, amely sokszor nem is any- nyira egyértelmű sikert hoz a parton küzdőnek, hiszen nemegyszer a hal a győztes! Szóval, mondom, meg kell próbálni. Aki ezután is bolondnak tartja e hobbi tisztes híveit, azt a szigetszentmiklósiakhoz kellene küldeni: ott hal is van, s bizonyára azonnal akad egykét jó barát, aki segít a magas tudományok elsajátításában. Ők, legyenek öregek vagy fiatalok, biztosan mindent tudnak. F. Z. régi turistaház — mutat az út túloldalán, hatalmas fenyőfák árnyékában megbúvó, bedesz- Kázott ablakú épületre — olyan rossz állapotba került, hogy már nem volt érdemes felújítani. Ezért' a Pest-Budai Vendéglátóipari Vállalat az egykori éttermet alakította át turistaházzá, s a volt melléképületből lett most étterem. Az üzlet azonban korábban sem lehetett valami virágzó, mert egymást váltották az üzletvezetők, sokszor azért kellett zárva tartani, mert nem volt személyzet. A langyos tavaszi délutánt burkoló erdei csendet távoli vonatfütty szakítja meg. Mind közelebbről hallani a kerekek zakatolását, alattunk, a völgyben futnak a sinek. — A vasútállomás talán ha tízpercnyire van — néz a hang irányába az üzletvezető — huszonöt turistának tudnánk kettő- és négyágyas szobáinkban helyet adni. Mégis csak elvétve téved ide egy-egy szállóvendég. Az IBUSZ-szal és a Multi Toursszal kötött szerződések alapján eddig csupán egyetlen csoport érkezett Ráfizetéses az üzlet, nem is tudta a vállalat mindeddig szerződésbe adni, olyan kicsi a forgalom. — Az étterem hétvégi vendégei sem lendítik fel az üzletet? — Itt hét végén sem hágnak egymás nyakára a kirándulók. Reggel kilenctől este tízig, szombat-vasárnap éjfélig tartunk nyitva. Elüldögélünk a csendben, nyugalomban, hátha betéved valaki. A nyaralótulajdonosok sem nagyon járnak fel, ők magukkal hozzák az italt, harapnivalót. Még rontja az esélyeinket a környékbeli éttermekkel szemben, hogy másodosztályú árakkal dolgozunk. Az üzlet szoros elszámolású, megpróbáltuk már javasolni, hogy dolgozzunk harmadosztályú árakkal, de a vállalat nem fogadta el. így be kell érnünk a napi 2—300 forintos forgalommal. Az éjszakai szállás az Orgonavirág turistaházban csupán 43 forintba kerül. Ha ezért semmi mást nem kapna a látogató, mint kristálytiszta levegőt, tavaszi virágillatot, s a Börzsöny szelíd lankáinak napfényben fürdő látványát, akkor is érdemes lenne néha- néha itt tölteni egy-egy napot. Nem sérelmezné az üzletvezető, ha a hátizsákból kerülne elő a hazai, s legfeljebb egy málnaszörppel öblítené le a vendég az ebédet. Hiszen eddig is szívesen fogadták a mind ritkábban erre tévedő hátizsákos turistákat, kirándulókat. — Arra is gondoltunk már. hogy iskolás csoportokat kéne fogadni, tavaszi kiránduláskor, esetleg nyári táboroztatásra. De valahogy ez irányban sem túl nagy az érdeklő, dés. Egyszóval, itt állunk kihasználatlanul. Alacsony forgalom A divatos vállalkozószellem. a szemkápráztató, fogyasztásra ösztönző programok, igaz. nem jellemzőek az Orgonavirágra. Nem rendeznek video- discót, nincsenek — nem is voltak — játékautomaták. Nem szándékoznak erotikus show- műsorral szórakoztatni a közönséget — mert hogy más a feladatuk. Ügy tűnik azonban, átalaku. lóban, mozgásban levő társadalmunkban mind jobban átalakul az értékrendünk is. Nem panaszkodik az alacsony forgalomról egyetlen, a fent említett programokat kínáló üzlet sem. A szolidabb, hagyományos szórakozási lehetőségeket keresők pedig — a jelek szerint — megteremtették már saját környezetüket a nyaralónegyedekben. Visszavonuló Hová lettek hát azok a természetbarátok, akik nem akarják a föld, • a növényvilág egyetlen apró darabkáját kisajátítani, hanem ismerkedni akarnák hazánk tájaival, s' csupán a tudást, a tapasztalatot, a gazdag és változatos élményeket akarják birtokolni. Néhány éve még jogosan há- borogtunk érdekükben: zárt ajtók fogadták őket országszerte a turistaházakban. Mára, a jelek szerint, változott a helyzet. Ok fújtak visszavonulót. Márvány! Agnes A szőlősorok között A vegetáció megindulás« előtt tárcsa után kötött boronával lazítják és gyomtalanítják a szőlősorok közeit a dömsödi Dózsa Termelőszövetkezetben Hét végén is dolgoznak lég a téli terv szerint A mi üzemünkben még tél van — közölte a napokban Karácsony Dezső, a Dunakeszi Konzervgyár főmérnöke, miközben arról tájékoztatott, hogy az üzem profilja szerint vegyes befőttet készítenek szocialista exportra, továbbá gyümölcsleveket, dzsemeket, tésztaféléket gyártanak az időszaknak megfelelően. Mint mindig, most is folyamatos a munka, szombat-vasárnap is dolgoznak. A tavaszi szezon a szamócával kezdődik, a cseresznyével, a meggyel folytatódik, majd a bogyós gyümölcsök következnek. Még nem lehet pontosan tudni, késik-e majd a gyár tavaszi szezonja a mostani hű- .vös időjárás miatt. Pongrácz Jánostól, Kemence község tanácselnökétől azonban sajnos arról értesültünk, hogy az Ipoly mentén jelentős károkat okozott a bogyósokban az idei tavasz hűvös időjárása. K. T, I.-----------------------------------------------------------------------y~ Az öreg fiúk között rúgja a labdát Hemcsak akarják, tesznek érte Minek Táplószclének egy — akár nemzetközi mérkőzések lebonyolítására is alkalmas — tornacsarnok? Kell egyáltalán? Annak idején, mielőtt a vita eldőlt, akadtak, akik ilyen sarkosan fogalmazták meg kérdéseiket. Ám a kételkedőket is meggyőzte, amikor látták, hogy a helybeliek milyen szívesen áldoznak munkát és pénzt a* cél érdekében. A lakosság már a^e alapozásban is részt vett, később pedig, amikor a helybeli intézmények bekapcsolódtak az akcióba, szép számmal vásárolták az építkezés anyagi alapjait támogató léglajegj^eket. Rábeszélte férjét Ma már ott tartanak, hogy áll az épület, és a belső szakipari munkák is elkezdődtek. Az átadási ünnepség még odébb van, de már mérhető, hogy kik azok, akik kezdettől mostanáig legtöbbet tettek az ügy érdekében. Egyikük Barna József, aki a felszabadulás 40. évfordulójának tiszteletére kapta meg a Kiváló társadalmi munkáért kitüntetést. Munkahelyén, az Állami Pénzverő helyi telepének szakszervezeti helyiségében beszélgetünk, ahol nyomban otthonos lesz a légkör, amikor a felesége is megjelenik a frissen főzött feketekávéval. Andi és a karfúrók Andi, ez a neve a Bútoripari Vállalat I. sz. gyára csömöri telepen gyártott foteloknak. Igaz, ez így nem pontos, hiszen itt csak az asztalosmunkákat készíti a képen látható Koterle Tikomé, (aki a karfa csapolásának helyét fúrja ki) és munkatársai Trencsényl Zoltán felvétel« Rövidesen az is kiderül, hogy kettőjük közül az asz- szony a régebbi törzsgárdatag, egyike azoknak, akik már az üzem alapításakor is itt voltak. Amikor pedig, idestova tíz esztendeje lakatost kerestek az Állami Pénzverőben, rábeszélte a férjét, hogy jelentkezzen. — Mielőtt a feleségem beajánlott, Ceglédre jártam dolgozni — mondja —, de így időt nyerek, mert megspórolom az ide-oda utazgatást. A naponta megtakarított órákból jut a gyereknevelésre, a ház körüli teendőkre, és mint a nemrég kapott kitüntetés mutatja, a • kiemelkedő társadalmi munkára is, a tornacsarnok építésénél. S hogy miért számít olyan sokat Barna Józsefnek a tornacsarnok ügye? Nos, ennek több oka van. Az egyik, hogy itt született, ebben a faluban (ennek már lassan negyven esztendeje), és minden fontos neki, ami a településen történik. De sokat számít az is, hogy tizenöt évig kergette a labdát a helyi futballcsapatban, és még mindig szívesen játszik az öreg fiúk között. Büszke a család Végül, de nem utolsósorban, az is nyom a latban, hogy kétgyermekes családapa, s mint ilyen, nagyon örül, ha a csemetéi sportolnak. A fia másodéves cukrásztanuló, ő Cegléden jár iskolába» A kislánya ötödik osztályos, és amire az egész család roppant büszke: nemrég második helyezést ért el a körzeti futóversenyen. Idővel talán sikeres versenyző lehet belőle, de ha mégsem, akkor is nyereség a szabadban, mozgással töltött idő. A tápiószelei iskolák eddig, ami a sportolási lehetőségeket illeti, nem sok jóvá] büszkélkedhettek. Tornatérem híján a gyerekek télen csak a szűk folyosón gyakorlatozhattak, ami ugyan a semminél több, de nem elegendő. Ilyen okok játszottak tehát szerepet abban, hogy a helybeliek olyan nagy ügybuzgalommal fogtak hozzá a torna- csarnok építéséhez. Banna József pedig, aki műszakvezető az Állami Pénzverőben, égjük fő szervezője, bonyolítója és kétkezi munkása az építkezésnek. A felesége pedig ebben is egyetértő társa, mert mint üzemi vöröskeresztes titkár és szakszervezeti bizalmi, jól tudja, hogy mit jelent a közösségért végzett munka. Később csatlakozik a beszélgetésünkhöz Háfra Istvánná, az üzem vezetője. Ö arról beszél, hogy létezett itt egykor női kézilabdacsapat, amit jó lenne ismét megszervezni. Nemcsak a fiatalok, hanem az öreg fiúk példájára, az „öreg lányok” számára is. Naponta alakul Szóval megpezsdült itt valami ezzel az építkezéssel, ami ugyan nem olyan létfontosságú, mint volt az új iskola, az ABC-áruház vagy az orvosi rendelő, de most már, hogy mindezek megvannak, kell a tornacsarnok is. Az Állami Pénzverő tavaly egymillió forintot adott az építkezéshez, s még ehhez jön a társadalmi munka, amiben ugyancsak részt vesznek az üzem dolgozói. A téli kényszerszünet után, április első napjaitól újra mozgalmas az élet az épülő tornacsarnok tájékán. A helybeliek büszkén mutogatják a látogatóknak a tervrajz nyomán alakuló, naponta más képet mutató új létesítménj’-t. Helyet kapnak benne a környékbeli településekről is a sportolni szerető diákok, a testedzésnek hódoló felnőttek, és természetesen a versenyzők. Modern, minden igényt kielégítő nagy tornacsarnok épül, ahol a közeljövőben nemzetközi versenyeket-is rendezhetnek. Gál Judit
