Pest Megyei Hírlap, 1985. május (29. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-25 / 121. szám

10 PEST MEGYEI HÍRLAP 1985. MÁJUS 25., SZOMBAT Színházt level Országos körkép Holnapután, hétfőn, május 27-én kezdődik, s június 9-ig tart a fővárosban a IV. or­szágos színházi talál­kozó eseménysorozata. A hivatalos programban tizenkét vidéki színházunk szerepel egy-egy előadással, de ebben az időszakban a budapesti színháziak is besorolnak a találkozó műsorába, mert ők is az országos szemle részeként mutatják be egy-egy régebbi előadásukat. A válogatás természetesen az 1984/85- ös évad bemutatói közül történt, s a színházak maguk dönthették el, melyik produkciójukkal kívánnak részt venni a találkozón, mely egy­úttal verseny is, mivel egy neves szakemberekből álló zsűri dönt tnajd a legjobbnak ítélt művészi teljesítményekről, azaz a találkozó díjairól. S hogy az esemény még nagyobb szakmai súlyt kapjon, az egyes előadásokról színházi szak­emberek. kritikusok bevonásával szakmai vitákat is rendeznek. Érdemes felsorolni, mely színhá­zak melyik eladásukkal mutatkoz­nak be. Eszerint: 27-én a Tháliá- ban Szeged; Illyés Gyula: Dózsa György; 28-án (Thália): Nyíregyhá­za, Shakespeare: Vízkereszt; 29-én (Nemzeti); Békéscsaba, Gárdonyi Gé­za: A bor; 30-án (Nemzeti): Deb­recen, Goldoni: Két úr szolgája; jú­nius 1-én (Petőfi Csarnok): Zala­egerszeg, Babel: Húsvet; 3-án (Víg): Miskolc, Füst Milán: IV. Henrik király; 4-én (Víg): Szolnok, Örkény: Sötét galamb; 5-én (Víg): Kecske­mét, Gyurkó: Faustus doktor; 6-án (Víg): Győr, Kaiser: Calais-i polgá­rok; 7-én (Víg): Veszprém, O’Neill: Ö ifjúság; 8-án (Pesti Színház): Pécs, Joyce: Számkivetettek; 9-én (Víg): Kaposvár, Majakovszkij : Gőzfürdő. S néhány budapesti ne­vezés : Madách: (Shakespeare: Vízke­reszt; Játékszín: Füst Milán: Mali néni, Katona József Színház: Jarry: Übü király, Pesti Színház: Dobozy: .4 tizedes meg ^ többiekthitlép^zin- 'ház: Mészöly MrddŐs: Buúkwy Ope­rett Színház: Ribnyikov: A Remény. És ezzel a lista még korántsem teljes. Mert a vidéki színházak a versenydarabokon kívül még több más produkciójukat is felhozzák ebben a periódusban, illetve utána (vagy nyolc újabb előadásról van szó), s arra is emlékeznünk kell, hogy áprilisban valóságos előtalál- kozóra került sor, amikor a Nem­zeti és a Víg szovjetunióbeli ven­dégszereplései alatt a békéscsabaiak, a debreceniek, a kaposváriak, a pé­csiek, a veszprémiek, a zalaegersze­giek és a székesfehérváriak mutat­tak be egész sor előadást. Sőt, azóta is vendégszerepeit a nyíregyházi társulat két új magyar drámával (köztük az évad minden bizonnyal legszebb új magyar darabiával, Rat- kó József Segítsd a királyt! című, István királyról szóló történelmi drámájával)! M ajdnem ötven produkció­ról van szó, ha mindent összeszámlálunk. Ez ha­talmas szám. Ennyit még egyetlen évad végén sem lát­hattunk a vidéki színházaktól, no­ha már negyedik éve rendezik meg ezeket az országos összejöveteleket. Es azt se feledjük: itt tulajdonkép­pen párhuzamos programokról be­szélhetünk, hiszen a nem hivatalos ■versenyprogramban részt vevő elő­adások száma jóval nagyobb, mint a hivatalos rendezvényekre nevezet­teké. Egyik-másik színház — a leaposváriak, a veszprémiek, a nyír­egyházak például — jószerével az egész évadját közszemlére teszi, vagy legalábbis annak a java ré­szét, illetve azt, amit annak ítél. Jó dolog ez, mert a nézők — de a szakma is, ha hajlandó érdeklődni — olyan körképet kaphatnak a ma­gyar színházművészet jelenlegi hely­zetéről és talán kicsit a sejthető jö­vőjéről is, amelyet másképp, más uton-módon aligha szerezhetnének meg. Gondoljunk arra, hogy például a színházi szakma mennyire ritkán kaphat információkat egymás mun­kájáról. Milyen nehéz, mondjuk, egy pécsi színésznek vagy rendezőnek megnéznie egy mégoly jó hírű nyíregyházi vagy miskolci előadást, s fordítva. Nemcsak azért, mert a színházi elfoglaltságai lekötik, hely­hez kötik, hanem azért is, mert az ország egyik végéből a másikba utazni akkora kiadást jelent a szá­mukra, amit nem vállalhatnak. (Köztudott, hogy a színészeket, ki tudja, miért, nem illeti meg semmiféle utazási kedvezmény, s emiatt külö­nösen a távolabbi vidéki színházak­ban dolgozó, de budapesti hono* Ócsai kulturális napok Hívogató a sokszínű majálisra Az Ocsára vonatkozó első történelmi adat 1240-böl maradt ránk. A községnek már akkor szépszámú lakossága volt. A tűrök idők alatt, mint portás taln szere­pel. 1620-ból való a község pecsétje. Híressége a román korabeli református temp­lom. Szomszédságában láthatjuk a török hódoltságot átvészelő település jellegzetes népi építkezésének emlékeit. Az egykori vert falas, ágasfás szelemengerendás, szal­ma-, zsúp- vagy nádtetős lakóházak, tapasztott sövény- vagy fakéményes szabad tüzelővel és alföldi jellegű búbosWemencével épültek. A határban, az öreghegy sző-, lőiben a nyeregtetős, ollöágas, nádazott pincék figyelemre méltóak. A Pest megye műemlékei című vaskos kötet több oldalon át elem­zi Ocsa nevezetességeit. Azt itt élők joggal büszkék emlékeikre, s arra, hogy a régmúlt korokat, a valami­kori szokásokat felidéző tárgyakat gondozzák. Mi több, megtalálják azokat az alkalmakat, hogy mások­kal is megismertessék. Ünnepi hétköznapok Évről évre, csaknem azonos idő­pontban rendezik meg az ócsai kul­turális napokat. Ezeken az esemé­nyeken érhetjük tetten, miként te­remt hagyományt egy közösség ön­magának és környezetének. így tá­gulhat a tegnap emlékeinek őrzése a jövőnek szóló tovább éltetéssel. Az ócsai napok közművelődési ta­nulsága sem lényegtelen. Hiszen az­zal, hogy a kisebb települések is vállalkoznak kulturális esemenyek koncentrálására, a hétköznapok sodrában ünnepivé emelik a művé­szeti rendezvényeket. Túlmutatóan a falu határaip, mert ezekre az al­kalmakra az ország minden vidéké­ről várják a látogatókat. Földiné Hajdú Annával, a mű­velődési ház igazgatójával, a kultu­rális napok kezdeményezőjével be­szélgettünk a programokról. Arról, hogy az ócsai napok milyen helyet foglalnak el a tájközpontú közmű­velődésben, hogyan lehet minden al­kalommal olyan érdekességeket kí­nálni,. hogy a közönség már várja pókat?^“-' ■ ~ t — Immár kilencedik alkalom­mal rendeztük meg az ócsai napo­kat. Kilépve a művelődési ház falai közül, a környék valamennyi neves helyszínét bekapcsoljuk. A kultúra, a közművelődés fogalomkörét kiszé­lesítve szeretnénk elképzeléseinket megvalósítani. Kérdezhetnénk, hogy annak idején mi adta az öteletet. Mintegy tíz esztendővel ezelőtt a természetvédelmi felügyelőség felfedezte Öcsának és környé­kének fontosságát. Azt, hogy ezen a vidéken kiemelten kell fog­lalkozni a természet, a környezet védelmével. Ahogyan a tájvédelmi körzet kialakult, úgy fogalmazódott meg egyre határozottabban a hely­béliek óhaia: hagyományt teremtő módon, jellegzetes kulturális ren­dezvények is legyenek. Azon termé­szetesen lehetne meditálni, hogy a két és fél hét sok-e avagy kevés. Mindenesetre erre az időtartamra sokszínű műsort ievekszünk minden alkalommal összeállítani. Nem reménytelen — Egész évben nyomon követhet­jük Öcsán a művelődési ház prog­ramjait. Minden napra jut valami. Mi az, ami a többletet jelenti ilyen­kor, májusban? — Valóban, zajlik az élet a hét­köznapokon is. A lehetőségeink sze­rint működnek a szakkörök, a klu­bok. Nálunk nem gond, hogy bejön­nek-e a házba a helybeliek. — A meglehetősen mostoha körül­mények ellenére sem? Mert köztu­dott, hogy igen szűkösen vannak Öcsán. A nagyterem-szemlélettel ki- alakitott épület technikai feltételei sem éppen a legjobbak. Mondhatni: igen hiányosak. — Kár lenne azt felelni erre, hogy már megszoktuk. Minden év­ben megpróbáltuk egy kicsit ottho­nosabbá tenni. Ez a könyvtári rész­nél úgy, ahogy sikerült, de a töb­binél nem tudtunk mit tenni. Való­ban kinőttük a házat. Talán nem reménytelen arról beszélni, hogy va­lamikor megoldódhat a gondunk. A község és a helybéli gazdasági egy­ségek vezetői is látják, hogy az it­teni közművelődés jobb kibontako­zása érdekében új épületre lenne szükségünk. — Kikre számíthatnak, amikor a közművelődési programokat szerve­zik? Egyáltalán: vannak-e segítő­társaik a kulturális napokra? — Mi igazán nem panaszkodha­tunk, hogy nincs meg a jóakarat, a segítő szándék. A Vörös Október Termelőszövetkezet, a Felsöbabádi Állami Gazdaság, a Ócsa és Vidéke Afész, a honvédség helybéli köz­ponti üzemanyagraktára, a Fegyver- és Gázkészülék Gyár helyi üzeme és sorolhatnám az ittenieket, akik nem csupán pénzzel, hanem sok-sok tár­sadalmi munkával is hozzájárulnak ahhQz»;hogy. mindén meglegyen. •» 4**>Cj í- XmIhJ 0^ jr\ c'J Hangulatos barangolás — Tudjuk, hogy nem fillérekbe kerül egy ilyen eseménysorozat. Mi­lyen összeg áll rendelkezésükre, egyáltalán miként jönnek össze a kultúra forintjai? — Ilyenkor külön költségvetésből gazdálkodunk. Együttesen — a leg­hRa diófigyel telenet a nyíregyházi színbár Segítsd a királyt! előadásából (Holl Ist­ván, Csíkos Sándor, Bárány Frigyes). ahogy a hazai húsipar is megkezd­te ezek felhasználását. FIGYELMET. Pontosabban Egy kis figyelmet címmel hangzott el Darvasi István jegyzete a csütörtök délelőtti adásban. A téma valóban megérte, hogy a készülék mellett töltsünk tíz percet. Mindannyiun­kat, a társadalmat érintő kérdés­ről, a közoktatás helyzetéről, fel­adatairól volt szó. A jegyzetíró gondolatait Király Istpán akadémikusnak az Élet és Irodalom hasábjain megjelent cik­ke mozgatta meg. A szerző a tehet­ségek kibontakoztatásáért emelt szót, s igaza lehet, mert az átlagon felüli képességekkel nem tud mit kezdeni iskolarendszerünk. Szerinte az új oktatási törvény sem foglal­kozik kellő súllyal ezzel a problé­mával. Érdekes és nem tanulságok né!-, kuli Király István es Darvasi Ist­ván gondolatmenete. Ténv ugyan­is, hogy napjainkban nemcsak a szakmunkásképzőt, hanem néme­lyik főiskolát, egyetemet is el- le­het végezni anélkül, hogy valaki közelebbi kapcsolatba kerülne Pe­tőfi vagy Bartók munkásságával, Nem is szólva a legújabb kori törté­nelem ismeretéről, amely nélkül nem lehet eligazodni a világban. Persze el kell ismerni, hogy nem lehetünk meg a specializáció nél­kül. ám az is igaz, hogy a gondol­kodó embernek tudomást kell ven­nie a környezetéről, arról a közeg­ről. amelybe művelt szakmája il­leszkedik. Folytatva a jegyzetíró elmélkedé­sét. fölösleges volna elhallgatni: a kiemelkedő képességek kibontakoz­tatása egyelőre többnyire az egyéni ambíción múlik. K. L. különbözőbb támogatásokat össze­adva — harmincezer forintunk van. A népművelők jól tudják; ez meg­lehetősen kevés. Ha mindent össze­vetünk, legalább száztízezer forint szükséges. A különbözeiét — erre most kimondottan jó lehetőséget nyújt a 118-as utasítás — saját be­vételből pótoljuk. Meg kell jegyez­nem, hogy negyven forintnál drá­gább belépőt nem szedünk. — Mi az a másság, amit ilyenkor nyújtanak az érdeklődőknek? — Különlegességszámba mennek a koncertek és a kiállítások. Ebben az évben Csavlek Etelka operaéne­kes hangversenye kínál igen rangos műsort. A holnapi koncertre nagy az érdeklődés. A kiállításoknak úgy tudunk helyet teremteni, hogy átrendezzük a könyvtár olvasóját. Szekeres Erzsébet textilművész gyermekszőnyeg-kiállítása látható most nálunk. Újdonság még a ma nyíló Ember, környezet, természet című bemutató, amelyet szakmai ankéttal kapcsoltunk össze. A kör­nyezetvédelemmel foglalkozók itt véleményt cserélnek arról, hogy Ócsán és környékén mit lehet tenni a továbblépésért. — A művészeti események mel­lett milyen átfogó, a mindennapi kultúra tárgyát érintő eseményeket szerveznek? — Az eddigi tapasztalatok alapján a legsikeresebb a barangolás az ácsai tájvédelmi körzetben. Vasár­nap minden korosztály egyaránt jól érezheti magát, ha eljön. Mondhat­nám azt. a környék nagy majálisá­ra készülünk. A barangolás a mű­velődési háztól indul, a műemlék templom megtekintése után jutunk el a babád! erdészházhöz. majd a Selyemrétre. Sportvetélkedő, csel­gáncsbemutató. főzőverseny, bábjá­tékkészítés. szabadtéri koncert és diszkóműsor jelenti a kínálatot. Legalább ezer erpber . ..részvételére számítunk-, ulium '-on­Úgy tűnik, hogy öcsán a helybéliek tudják a siker titkát; az évek óta megteremtett és a régi hagyomá­nyok alapul szolgálnak. Érték- és közösségteremtő eseményeknek lehe­tünk szemtanúi, amikor a község apraja-nagyja ott tolong a művelő­dési házban, az ország különböző vidékeiről érkeznek a vendégek, hogy el ne mulasszák megtekinteni a június 7-ig tartó sokszínű műsort. Erdősi Katalin ÉDESEN, SÓSÁN. A közgazdaság- tanhoz, a mikroelektronikához egy­re jobban konyítunk. de mit kezd­jünk az élelmiszerkutatássad? Pedig legalább annyira hozzá kellene tar­toznia életünkhöz, tnt az előző ket­tőnek. Sokszor, sokíelől szórnak ránk dörgedelmeket a helyes táp­lálkozásra figyelmeztetve, mégis kevesen tudnak róla, hogy létezik hazánkban egy olyan intézet, amelynek az ez irányú kutatás a feladata. Keszthelyi Péter szerda esti riportjában Dvorschák Ernőt, az Országos Élelmezés- és Táplálko­zástudományi Intézet osztályveze­tőjét szólaltatta meg. Édesen vagy sósán? — kérdezte a műsor alcíme, s ebből már sejteni lehetett, hogy _egyik sem az igazi. Mindkettőből 'többet fogyasztunk, mint kellene. A só esetében még csali magyarázható, hiszen régóta ízesítjük vele az ételeinket, a cu­kor azonban csak száz esztendeje, tömeges termelésének megindulá­sával terjedt el a világon. Ki gon­dolná, hogy nemcsak répából, nád­ból, hanem vadon termő csicsóká­ból is lehet jó minőségű cukrot ki­vonni ? Ráadásul egészségesebb és nagyobb az édesítő hatása, ám fel­dolgozása gyermekcipőben jár. A műsor ráirányította a figyel­met a cukrot és a sót helyettesítő sze­rekre. Az egészséges emberek szervezete — a helyes arányokat betartva jól alkalmazkodik ezekhez. Mégsem váltak népszerűvé, hiszen például a nátriummentes sót csak utánízesítésre lehet használni, mert felmelegítve kellemetlen, kesernyés ízt ves-z fel. Külföldön, az üzletek egy részében már nem is tartanak konyhasót, csak pótszereket, mimt művészek — ilyen a társulatok lét­számának mintegy a tele — három­szor is ineggonuuijak, Hazautazza­nak-e egy-egy szaoauiiapjuKon. u> nemcsak a vonat óragu, az autó is.) Ezért tehát ezek a taiaikoZoK arra is kitűnő aikaimat teremtenek tvagy legalábbis teremthetnek!, hogy az évad közben egyszerű okokboi soiia nem találkozó művészek megismer­kedjenek egymás munkájával, na- gyoob áttekintést kapjanak a szak­ma helyzeterői, jobban legyenek tá­jékozódva. Mert azt se feledjük, hogy a vidéki színházak bizony eíeggé a saját ievükberi főnek éva­dok közben. Hiába vannak közöttük több tagozatos, nagy művészi létszá­mú intézmények (mint a debreceni vagy a pécsi, ahol a prózai társula­tok mellett operett-, opera-, sőt ba­lett- és bábtagozat Is működik), mégiscsak elsősorban a székvárosuk számára dolgoznak, annak a közön­ségét látják el színházzal. Ha moz­dulnak, azaz vidékre mennek elő­adásokkal, az is többnyire egy sző­kébb kört jelent — nem utolsósor­ban azért, mert a tájolás költségei már úgy megnőttek, hogy a színhá­zak a legelkerülhetetlenebb tájolási kötelességeiknek is csak nagy ne­hézségekkel tudnak eleget tenni. Az olyan, valaha rendszeres vendégjá­tékok meg, mint például a debre­ceni operatársulat miskolci vagy szolnoki fellépései, a Pécsi Balett egész Dunántúlt behálózó turnéi, a szegedi operatársulat távoli „gördü- lései”, szinte kiveszőiéiben vannak. És mégis, számos vidéki és fővá­rosi együttes évad közben is igyek­szik sokat mozogni, más tájakra is eljutni. Ennek is megvannak a ré­gi hagyományai — gondoljunk csak a gödöllői színházi eseményekre vagy a váci, szentendrei vendégjá­tékokra, hogy szűkebb pátriánkban maradjunk. Néha akár azt is mond­hatjuk: egyes vidéki városok, közsé­gek — mint éppen Gödöllő, de a befogadó színházzal rendelkező Szé- kesfehérvárt.-iVígp, házat indított Eger is, mely egyelő­re hasonlóképp befogadó színház — nagyobb és jobb színházi választé­kot kínálnak a közönségnek, mint az állandó társulattal rendelkező vámosok. H a tehát most ezt az orszá­gos színházi találkozót nem egyszeri, elszigetelt, csak egy rövid időszakra szóló eseménynek tekintjük, hanem észrevesszük, hogy egy nagyobb és tágabb folyamat része — bár két­ségkívül sűrített, tömörített része — akkor észre kell vennünk, hogy egy évek óta egyre jobban kibontakozó törekvés eredményeiről van szó. Arról tudniillik, hogy más — szo­cialista és nem szocialista, jómódú és kevésbé jómódú, kiemelkedő vagy kevésbé kiemelkedő színházművé­szettel rendelkező — országokhoz hasonlatosan, nálunk is jobban be­lekerüljön a művelődés, a kultúra áramlatába a színház. Nálunk is minél szélesebb szellemi körben hasson ez a művészet, nálunk is té­nyező legyen, a puszta szórakozta­tásnál. időtöltésnél tartalmasabb szellemi élvezet. Aki például most végig tudja nézni ezt a budapesti kínálatot, sőt, a nem hivatalos prog­ramokra is eljut. tapasztalhatja majd. milyen sokféle, változatos, színes előadást produkál a magyar színházművészet. Ez még akkor is igaz, ha az elődások szakmai szín­vonala nem egyenletes, vagy ha ke­vés közöttük a nemzetközi mércével is mérhető rangú teljesítmény. De ez már egy másik színházi levél té­mája lehet. Takács István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents