Pest Megyei Hírlap, 1985. május (29. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-25 / 121. szám

1985. MÄJIJS 25., SZOMBAT Egy mondat a határozatból Erősítendő tulajdonosi tudat Váljék világossá a közgondoSkodásbcli képtelenség Szándékosan éles, végletes a szembeállítás: egy esz­tendő alatt — 1984-ben —, a megyében az összes köz­vádas bűncselekmény hatvan százaléka tartozott a va­gyon elleni bűnesetek közé. Ezen belül kétharmad a személyek javait, cgyharmad a társadalmi tulajdont károsította. Vajon tényleg csupán így, ezekkel az esetekkel károso­dott, rövidült meg közös jó­szágaink tárháza? Avagy — tetszik, nem tetszik — ide tartozik ezer minden más is, a fölös, rosszul felmért hasz­nú beruházás, a szervezetlen­ség, a kapkodás miatt hol túlhajszolt, hol tétlenségre kárhoztatott gép, berendezés, az elpocsékolt műtrágya, alapanyag, az értelmetlenül, mert haszon nélkül elillan- tott energia úgyszintén? Szoros egységet Elkerülve a sértett hangú tiltakozást: nem arról van szó, hogy tolvajokkal, sik- kasztókkal, csalókkal, rongá- lókkal, orgazdákkal, a társa­dalmi "tulajdon sokféle más megvámolójával egy sorba állítanánk azokat, akik aka­ratlanul — de korántsem ár­tatlanul! — rossz sáfárai a közös birtofctárgyak egy-egy csoportjának. Az éles szem- beállítással mindössze azt szerettük volna elérni, hogy világossá váljék a közgön- dolkodásbeli képtelenség. An­nak képtelensége, hogy a tár­sadalmi tulajdon értő óvása, megőrzése egyenlő a koráb­ban említett minden rendű- ranigú csirkefogók lefülelésé­vel, szoros pórázra fogásával, a vagyonvédelmi rendszabá­lyok betartásával. Ez a szemlélet — és az an­nak nyomán kialakult gya­korlat — messzire gyűrűző veszedelmes hatások gerjesz­tője, hiszen azt sugallja, ahol nincsen csaló, sikkasztó, tol­vaj, ott a társadalmi tulaj­donnal — annak védelmé­vel, kamatoztatásával, gya­rapításával — minden rend­ben van, Hazánkban a ter­melőeszközöknek szinte a teljes egésze állami, szövet­kezeti, azaz szocialista tulaj­don.. Megegyező a helyzet a megyében az előbbivel. A vé­delem — csupán a megye iparában az állóeszközök ér­téke meghaladja az 53 mil­liárd forintot — azután a gyarapítás — 1980. és 1984. között a megyében, a szocia­lista szektorban 59,6 milliárd forintot adtak ki beruházá­sokra —, továbbá a.z adott­ságokban rejlő előnyök ma­radéktalan kamatoztatása nem külön-külön feladatot, hanem szoros egységet alkot. A három tényező közül egyik sem a másik ellenében való­siul meg — az egymást kizá­ró megvalósítás lehetetlen —, hanem logikus összefüggések, kölcsönhatások láncolata ta­pintható ki itt. Mégis, a ta­pasztalatok azt mutatják, ezekre az összefüggésekre, kölcsönhatásokra jut a leg­kevesebb figyelem, egy-egy részitényezóre még igein, a háromra együtt azonban csu­pán szabályt erősítő kivétel­ként. Ezeknek a logikus össze­függéseknek, törvényszerű kölcsönhatásoknak a leg­fontosabb csomópontját a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongreszusának hatá­rozata így jelölte meg: „Erő­síteni kell a dolgozók tulaj­donosi tudatát, növelve érdé kéltségükét a termelőeszkö­zök hatékonyabb működteté­sében, fokozottabban bevon va őket a döntésiek előkészí tésébe és a végrehajtás el lenőrzésébe”. Ne födje az emlékezés megszépítő púdere a múlt szeplőit: a tulajdonosi tudat­ról évtizedek alatt sok mil­liónyi szó esett beszédekben, cikkekben,, tudományos ta­nácskozásokon és politikai gyűléseken. Fokozatosan és iassan ismertük fel, hogy a szavak mellé más is kell. Olyan társadalmi-gazdasági, politikai-szabályozási környe­zet, módszertár, amely meg­teremti a szavak igazolható­ságának feltételeit a gyakor­latban. Ennek a felismerés­nek a valóságban való érvé­nyesítését — ne maradjon az igazságnak ez a darabja sem háttérben —, nem csupán a puszta belátás, a politikai ér­zékenység serkentette, ha­nem egyre sürgetőbbé tették, teszik a gazdálkodós gond­jai is. Az olyan gond pél­dául, mint az, hogy a megye termelőágazataiban az álló­eszköz-állomány a nyolcva­nas évtized eddig eltelt esz­tendeiben átlagosan négy százalékkal bővült tizenkét hónaponként, a termelésnél — egy-két százalékkal —, nagyobb mértékben. Es ez rendkívül kedvezőtlen fo­lyamat, mert egyre nagyobb ráfordítások fejében — ma a megyében a jelentősebb ipa­ri fejlesztések értéke száz­millió forintnál kezdődik, két évtizede évente egy-két ilyen beruházás akadt — egyre ki­sebb fajlagos jövedelemhez juttatja a népgazdaságot. Nemcsak szavakban Sajnos, nem ez az egyet­len elgondolkoztató jel ar­ra, hogy a szocialista tulaj­donban rejlő lehetőségek na­gyobbak, mint amekkorák a tényleges eredmények. Ver- senyképességre, korszerűség­re, a tartalékok — a megerő­södő tulajdonosi tudat által feltárható tartalékok —, hasznosítására vet fényt az a keserves tény, hogy négy esz­tendő alatt, 1981 és 1984 kö­zött a kiviteli és a behozata­li árak számunkra kedvezőt­len viszonya okán — 47— 48 milliárd forintot tet­tek ki cserearány-vesztesé­geink...! Az ilyen és ha­sonló tények fennmaradásá­ban jelentős része van az ér­dekeltségi rendszer gyenge­ségének, ellentmondásosságá­nak. A Magyar Szocialista Munkáspárt Pest Megyei Bi­zottsága jelentése, amely a megyei pártértekezleten ke­rült megvitatásra — 1985. március 2—3-a, Gödöllő —, a nyers valóságot rögzítette, amikor kimondta: „Az üze­mek jelentős része még nem él kellően a belső érdekeltsé­gi rendszer javításában rejlő ösztönzési lehetőségekkel. A vállalatok belső irányítási rendszere számos helyen még túlzottan centralizált. A gyá­rak, a gyáregységek, a tele­pek döntési hatásköre szűk, belső érdekeltségi rendsze­rük alacsony hatásfokú”. Természetesen kiemelhe­tünk a mérleg másik serpe­nyőjéből is példákat, ame­lyek a tulajdonosi tudat bő­vülő köréről, lehetséges el­mélyítéséről tanúskodnak. Bizonyos, hogy nem pusztán műszaki, szervezési intézke­déseknek, hanem a tulajdo­nosi tudat közvetlenebb ér­vényesülésének is köszönhe­tő: a megye mezőgazdasági üzemeiben 1981 és 1984 kö­zött öt százalékkal csökkent az energiafelhasználás, az iparban ennek mértéke ti­zenhét százalékot tett ki. Ta­valy azonban már érzékelhe­tővé lett a kifulladás'... A talajmuveiés, a terményszá­ntás új, energiakimélő és a megyéből országos térhódí­tásra útnak induló módsze­reinek kialakításában, elfo­gadásában és alkalmazásában nagy valószínűséggel az is közrejátszott, hogy a nép­gazdaságnak ezen a terepen a tulajdonosok folyamatosan érzékelhetik tulajdonosi le­hetőségeiket, azt, hogy érde­mes beieszetni a döntésekbe, a végrehajtás mikéntje sen­kinek sem magánügye, s hogy az ellenőrzés nem bi­zalmatlanság, hanem a mun­ka természetes része. Emlékeztetünk a szocialis­ta brigádvezetők VI. országos tanácskozására — 1983-ban —, ahol a felszólalók nem a brigádmozgaiom értelmét, célját vonták kétségbe, ha­nem éppen a formalizmust kárhoztatták, azt bírálták, hogy a gazdasági vezetés — tisztelet a kivételnek — a puszta végrehajtó szerepet szánja ezeknek a közösségek­nek. E kollektívák erejére, súlyára, a bennük rejlő lehe­tőségekre fényt vet az az egyetlen adat, hogy a megyé­ben a brigádok száma tíz­ezer, a tagoké 120 ezer felett van...! Ahhoz azonban, hogy bölcsői lehessenek, legyenek a tulajdonosi tudatnak, nem elég, ha akkor gondolnak rá­juk, amikor baj van, amikor túlmunka kell... Utalhatunk, mint a tulajdonosi tudat le­hetséges megnyilvánulására, az újítómozgalomra, amely­nek keretén belül a megyé­ben évente hat-hétezer kor­szerűbb, takarékosabb meg­oldást dolgoznak ki az alko­tók, s amelynek gazdasági eredménye egy-egy tizenkét hónapos időszakban 800—900 millió forint között van.. Szó sincsen tehát arról — amint ezt, sajnos, még politikai, társadalmi szervezetek gyű­lésein is hallani —, mintha hiányoznánaik a lehetőségek, a formák a tulajdonosi tudat erősítésére, s vele a társada­lom vagyonának jobb kama­toztatására, egyéni és közös érdekeltség ös&zeka p-cs olá sá ­Végre a gyakorlatban A legutóbbi két-három esz­tendőben már érzékelhető, bizonyos értelemben látvá­nyos jelei vannak az érde­keltség fokozásénak a terme­lőeszközök célszerű kamatoz­tatásánál. Amit nemcsak a jövedelemszabályozás korsze­rűsítése fémjelez — mert e kamatoztatás korántsem at­tól függ, kinek mennyit fi­zetnek! —, hanem például az új vállalkozási formák, le­hetőségek, az egységes érde­keltségi alapok stb. ugyan­ezt teszik. A döntések előké­szítésébe történő bevonása a tulajdonosoknak olyan új­donságokkal társítható, mint a vezetői kinevezések pályá­zati rendszere, az új válla­latirányítási formák, az elő­zetes konzultációk előírása a többi között a bizalmi tes­tülettel. A végrehajtás, an­nak ellenőrzése szintén gaz­dagodó eszköztárral mutat­kozik meg napjainkban — utalunk itt az ellenőrzés jo­gilag megszabott és annál még tágabb kereteire egyaránt —, azaz néhány év alatt több történt, mint korábbam évti­zedek alatt. A gyakorlatban, az érzékelhető valóságban történt ez a több. S ez a lé­nyeg! Ez a haladásnak az egyetlen lehetséges további útja, módja. Mészáros Ottó Magunknak okozunk kárt Az emberek védelmében IWsffyck a József körúton. Az egyik sarkán csődület. Nem ritka látvány ez errefelé. A hangulat erősen zaklatott, tett- legességre utaló szófoszlányok jutnak a fülemig, — őt kelle­ne így kihajítani — szitkozó­dik egy izgatott hang. No, helyben vagyunk, mondom magamban, és eredménytele­nül keresgélem a felháborodás okozóját, majd odafordulok az egyik acsarkodóhoz: mi törté­nik itt? — Nézze — mutat a földre — ezt a szerencsétlent kidobták egy robogó autóból. — Most veszem csak észre, hogy a földön jókora eb fek­szik mozdulatlanul. Nagyon értelmetlen lehet az ábráza- tom, mert egyszerre többen is magyarázni kezdenek, ám az összekuszálódott szólamokból nem vagyok képes többet ki­hámozni, mint amit már úgyis tudok. A kérdéses gépkocsi rendszámát pedig nem figyelte meg senki. Az emberek szét­oszolnak, indulok én is, de nem tudok szabadulni a lát­ványtól. Mi lesz most ezzel az állattal? Nem nehéz elképzel­ni. Néhány napra azért sikerűi megfeledkeznem a kutyákról. Aztán vasárnap a még bekerí­tetten budakalászi telken sző­lőt ültetek. Körülöttem tesz- vesz a család. Már közel a naplemente, amikor a kisebbik fiam odajön: — Apa, emlék-1' szel arra a kis fekete kutyára, amelyik ősszel idehúzódott a kölykével a gerendák alá? Azt hiszem megint itt van, de most olyan furcsa, nem morog és nem mozdul. Gyere nézd meg! Fölhajtóm a fóliát, inkább csak sejteni lehet mint látni, hogy ott az állat. Gyanúsan csendes és mozdulatlan. Az émelyítő bűz aztán mindent elárul. A nap közben a domb mögé fordul, gyorsán sötéte­dik, nincs már idő szétbontani a farakást. Ott marad hát a tetem a következő hét végéig. Emiatt aztán egész héten rossz a kedvem és állandóan eszembe jut: mikor pusztulha­tott el? A szomszédok azt mondják, hogy ősz óta nem látták. Valaki úgy emlékszik, hogy ott, a falu felé lakik va­lahol a gazdája. Többen is lát­ták amikor bottal verte, meg rugdosta, mert már nem kel-, lett neki. Amikor a gyerekeim felfe­dezték a letakart gerendák alatt, október lehetett. Barát­ságtalanul morgott, hiába dug- dosták orra alá az ennivalót, nem volt hajlandó barátkozni. Ha a telken voltunk, előbb- utóbb behúzott farokkal elfu­tott valahová, és amíg ott tar­tózkodtunk, nem jött vissza. Pedig sohasem bántottuk. A tél folyamán kétszer Is fönn jártam a hegyen. Érintet­len volt a hó, nem emlékszem kutyanyomokra a farakás kö­rül. Mióta feküdhet ott kimúl­va? Éhen pusztult el vagy a hidegtől? Talán a sérüléseit nem bírta? És mi lett a köly- keivel? Jó lenne tudni, hogy ki a gazdája. Különben mindegy. Vasárnap szét kell majd bontani a gerendákat, kiszedni valahogyan és eltá­volítani. Meggyőztem magam, hogy írni kell róla-. Megkezdem a módszeres tájékozódást: és fura dolgokat, tudok meg. például, hogy a fóti kutya- menhelyt már régen felszá­molták, Vasadon viszont lét­rejött egy másik hasonló. Sintért vagy gyepmestert ne keressek a telefonkönyvben, mert a hivatalos nevük eb- rendészet, de így sem találom. Kapok két telefonszámot, de vagy foglalt vagy nem veszik fel a kagylót. Keresem az Állatvédő Egye­sületet. A főtitkár, dr. Kár­páti Attila örül, hogy végre valamelyik laptól érdeklőd­nek. Tőle tudom meg, hogy Magyarországon nincs még semmiféle állatvédelmi tör­vény. Alti elzavarja vagy kó­borolni hagyja a kutyáját, legfeljebb szabálysértést kö­vet el. A gazdátlanul kóborló ku­tyák száma pedig növekszik. A fővárosban évi négyezerre becsülhető a számuk, és a megyében sem lehet sokkal kevesebb. Az ebrendészet évente mintegy két, két és fél ezer kutyát fog össze, ezek­nek elenyésző hányadát ki­váltják, a többiből vagy kí­sérleti alany lesz, vagy túlal­tatják. Megtudom, hogy van­nak élelmes emberek, akik havi húszezret is összeügyes­kednek kísérleti célra eladott macskákból. Honnan lehet annyi macskát összeszedni, nem kell hozzá sok fantázia. Felhívom a kérdéses válla­latot. Megtudom, hogy dr. Szabónétól kérhetek tájékoz­tatást a kísérlett állatokról. Amikor azt is megmondom, hogy miért keresem, akkor viszont közlik, hogy nem tudják adni, nincs bent. El­mondom: az érdekelne, való­ban átvesznek e kísérleti cél­ra állatokat magánszemélyek­től. — Minden további nélkül — mondják készségesen. Ám a további kérdéseim már úgy látszik kényelmetlenebbek, mert megszakad a vonal. Fe! sem merném hívni a szűcsöket, akik kutyagereznát is árusítanak. Mi jogon zak­latnám őket. Viszont eszem­be jut Péntek, a Luppasziget- tel szembeni nyaralók ked­vence. Intelligenciáját az egész környék csodálta. Hoz­zánk — különösen a három gyerekemhez — szoros baráti szálak fűzték. Hatéves korá­ban nyomtalanul eltűnt. A gazdája valósággal belebete­gedett. Mi is, főleg, amikor megtudtuk, hogy lopják a né­met juhász kutyákat ügyelő­nek. Maxinak azonban — elfaj­zott boxer lévén — nem volt dekoratív bundája. FIosszú vándorlásai alatt annyi sérü­lést szenvedett, hogy hegek borították az egész testét. Egyszer Esztergomból szökött vissza a lakótelepre és hoz­zánk kéredzkedett Néhány nap múlva — a környéken több helyre kifüggesztett fel­hívásunk alapján — rátalált és elvitte tőlünk a gazdája. Aztán egy idő múlva elaján­dékozta. Azt mondta, Olasiz- liszkára, és elégedetten tette hozzá, hogy onnan már nem tud majd visszaszokni. Csak­nem egy év múlva Max is­mét megjelent. A gazdáját nem Kereste. Nálunk boldog volt, Kiegyensúlyozol! es megnatóan alKairnazkoüó, de a Lukasban nem mar cult meg egyedül. Ha magára hagytuk, orjöngeni kezdet. Egyszer a negyedik emeleti erkélyről is utánunk akart ugrani. Több mint egy hónapig tartottuk úgy, hogy reggel felnyakör- vezve, biiétájan névvel, cím­mel es telefonszámmal a ház kapuja eiott hagytuk. Estere mmuig megjött. Így azouoan nem szabad kutyát tartani. Kerestünk hát gazeiat a számára kertes ház-, oan. Egy fóti családhoz ad­tuk, ahonnan két hét múlva éltunt. Azóta nem tudunk ró­la. A kutyák igen nagy száza­lékának ilyen a sorsa. Idáig jutottam, amikor fel­vetődött bennem a kétkedő kérdés: ki a csudát érdekel- nek majd íelindult soraim. Hiszen az Állatvédő Egyesü­let főtitkára is hiába kilincsel hónapok óta, erdeklelenség- gel Keli szembenéznie. Pedig szinte mindennapos hír az új­ságokban a gazdátlanul kó­borló kutyák által megihara- pott gyerekek, felnőttek ese­te. A veszettség elleni védő­oltás — amit pedig ilyenkor muszáj beadni —, ma sem veszélytelen az emberre. Egy vasad! kutyamenhely nem megoldás, bármilyen dicsére­tes is ez a magánkezdeménye­zés. Slir^ÖSCn szükség van jól átgondolt és egyértelműen megfogalmazott állatvédelmi törvényre. Igenis, minden egyéb fontos gondjaink mel­lett erre is figyelnünk kell. Sokkal több kárt okoztunk mostanáig — felelőtlenségből, kapzsiságból és tudatlanság­ból — a bennünket körülve­vő állatvilágban, hogysém to­vább odázhatnánk az érdemi intézkedést. Elég szomorú, hogy önma­gunktól kell védeni a termé­szetet, de ha már így van, azt is be kell látnunk végre, hogy minden életet tisztelet­ben kell tartani saját érde­künkben, még a kutyákét is, mert még velük sem lehe­tünk büntetlenül embertele­nek. S. Tarkó Endre Ellenőrzés a csőben A képünkön látható hatalmas cső csupán egy alkotóeleme an­nak az olvasztókemencének, mely a Kohászati Gyárépítő Vál­lalat tápiószelei gyáregységében készül. A hegesztések varra­tainak ellenőrzése igen nagy figyelmet igényel. Tóth Lajos ap­rólékos munkával kontrollálja a minőséget. , Veress Jenő felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents