Pest Megyei Hírlap, 1985. május (29. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-21 / 117. szám

\ 1985. MÄJES 21„ KEDD Érettségi-felvételi Együttes vizsgák Hétfőn az országban meg­kezdődtek a két napig tartó etgyüttes érettségi-felvételi írás­beli vizsgák. Az idén a felső- oktatási intézmények nappali, esti és levelező tagozataira összesen 61893-an jelentkez­tek: számukra — az előző évekhez hasonlóan — négy tárgyból szerveztek közös írás­beli vizsgát. Május 20-án és 21-én ma­tematikából 18 ezren, fizikából csaknem 12 ezren, biológiából több mint 8 ezren, kémiából pe­dig mintegy 3200-an írják meg dolgozataikat. A szakközépis­kolákban csak a főiskolákra jelentkezetteknek szerveztek összevont érettségi-felvételi vizsgát, ott, ahol azt legalább 15 tanuló kérte, és csak szak­irányú továbbtanulás esetén, így az idén 87 csoportban 1856 szakközépiskolás tasz felvéte­li vizsgával összevont érettsé­git. Hétfőn délelőtt elsőként _ a fizika írásbeli vizsgák kezdőd­tek meg azok számára, akik a műszaki egyetemekre és főis­kolákra, a tudományegyete­mek matematikával kapcsola­tos szakpárjaira és fizikus szakra, továbbá az agrártudo­mányi egyetemek és főiskolák gépészeti karaira, valamint a tanárképzők kémiával kapcsolt szakpárjaira jelentkeztek. A többiek számára — így az or­vosi egyetemekre felvételizők­nek is — a fizika írásbeli 21-én délután lesz. A szóbeli felvételi vizsgák júniusban kezdődnek. A múlt évihez hasonlóan minden fel­vételiző összesen 120 pontót érhet el úgy, hogy a középis­kola eredményei alapján ma­ximum 60 pontot vihet magá­val, s a felvételi vizsgáival to­vábbi hatvanat szerezhet. A felvételi bizottság döntéseiről írásban értesítik a jelentkező­ket. Az elutasította kkal a fel­vételi vizsgán élért pontszá­mot, a döntés okát, valamint a fellebbezési lehetőséget is közük. • *« A családi ünnepek örömére Az érzelmekre is hatnak Meghívók, forgatókönyvek, videofelvételek Vácról, Ceg­lédről, Aszódról, Gödöllőről, Szigetszentmiklósról; Pest me­gye huszonegy irodája hozta el az anyagait Pécélre, a csa­ládi eseményeket rendező iro­dák munkatársainak, vezetői­nek találkozójára. A meghívókon íróktól, köl­tőktől vett szép idézetek, a forgatókönyvekből — ha bele­lapozunk — szép irodalmi ösz- szeállítások bontakoznak ki. A videofelvételeken láthatjuk, hallhatjuk a műsorok igényes kivitelezését. Tizenhat eszten­dővel ezelőtt alakultak meg az első családi ünnepségeket ren­dező Irodák. Éppen azzal a céllal, hogy a kisközösségek ünnepeit a művészetek segít­ségül hívásával széppé vará­zsolják. Később egyre több­ször kérdőjelezték meg szak­mai körökben az irodák köz­művelődési szerepkörét. A ta­nácsi hivatalok munkatársai a hivatalos bejegyzéseket tar­tották elsődlegesen fontosnak; megfeledkezve arról, hogy az ember élete nagy pillanatait ősidők óta megünnepli. Ezek­hez a percekhez pedig nélkü­lözhetetlen a felemelő szer­tartás-jelleg. A másik oldalon, a közmű­velődés szakemberei úgy érez­ték: a névadón vagy az eskü­vőn elhangzott műsorokat nem tudják magukénak vallani. Később egyre több helyen vál­lalkoztak képzett népművelők az irodák vezetésére. Abból a tényből indultak ki, hogy a családi események örömeit az emberek szívesen megosztják a rokonaikkal, barátaikkal. Gyakori, hogy valaki lezárja a rádiót, amint verses összeál­lítást konferálnak be. Viszont az esküvőn végighallgatja a műsort, netán annyira meg­tetszik egy-egy akotás, hogy később újból felidézi; kezébe véve a verseskötetet. Másfél évtized alatt igazo­lódott: a családi .ünnepségeket rendező irodák közművelődé­si ereje mind fontosabb. Ép­pen ezért nem mindegy, kik vállalkoznak arra, hogy ezt a Rádiófigyelő di< GALGA MENTI VIZEK. Még szerencse, hogy kora délutánra érkezett Galgamácsáxa az eső. tgy nem mosta el a falumú­zeum udvarán rendezett főző- veraenyt. Kár lett volna a sok finomságért, amit a helybeliek kínáltak fel az arra járóknak. Szombaton délelőtt a Déli kró­nika mikrofonja előtt mondot­ták el az asszonyok, milyen fo. Sásokkal készülnek az erre a vidékre jellemző ételek. Záró­jelben jegyezzük meg, hogy aki megízlelte és megszerette e vidék ételeit, maga is elké­szítheti az erre az alkalomra kiadott receptkönyv leírása alapján. Mondhatjuk, hogy rendhagyó volt a szombati Déli krónika, hiszen a híradások mellett átnyújtották a hallga­tó számára a galgamácsai le­veles pogácsa receptjét. Lehet, hogy a vasárnapi ebédhez so­kan ki ,is próbálták? GONDOLAT—JEL. Minden­kinek figyelni kell saját ma­gára ahhoz, hogy az életén változtatni tudjon — mondotta Szabó István a cannes-i film­fesztiválon bemutatott Redl ez­redes közönségsikere után Győrffy Miklós mikrofonja előtt. Azt hiszem, ennél tömö­rebben senki sem fogalmazta még meg azt az üzenetet, ame. lyet — ha áttéttelesen is — a Redl ezredes sugall a huszadik század embere számára. Ha végigkísérjük képzeletben a főhős útját, olyan általánosan érvényes megállapításokra ju­tunk, amelyek igen tanulságo­sak. Csak éppen a történelmi mezt kell lerántanunk ahhoz, hogy lássuk, mennyire rabjai vagyunk egykori elképzelé­seinknek, mennyire nem tu­dunk továbblépni beidegződött sztereotípiánkon. A rádióriport nyomán érzé­kelhettük: a hazai elismerés nyomán a Redl ezredes való' színű elindul világhódító út­jára. Nem véletlen, hogy any- nyian megvásárolták, hiszen a mondanivaló túlnő az ország keretein. A művészi megjele­nítésről nem is szólva. A siker nyomán azon is elgondolkod­hatunk, hogy az igazán magas színvonalú alkotások kivívják maguknak az elismerést, hí­rünk, nevünk így is terjedhet a világban. A rádióriport nagyszerűen érzékeltette a fesztivál hangu­latát. Nem véletlenül mondot­ta el a riporter, hogy a can- nes-i filmvetítéseknek sajátos hangulatuk van. Hangos ,iűjo- zás’” fogadja a gyenge műve­ket. A tetszést pedig vastaps­sal fogadják mind a szakma­beliek, mind a nagyközönség. Ez ugyebár meglehetősen szo­katlan számunkra. Pedig szín­házban, moziban ülve — egy rossz produkció nyomán — de sokszor gondolkodtunk arról, hogy miért vagyunk olyan jól neveltek. A művészi színvonal igényességének záloga a kö­zönség reagálása is. Érdemes lenne azon meditálnunk hogy néhanapján itthon is elkelne egy kis „fújozás”. A Redl ezredes bátyja Me- fisztónak — mondotta a film­rendező. Ugyanaz a gondolati vonal érhető tetten — csak ép­pen más formában —, mint az előzőben. Véletlen szerencse, hogy szombat esténként a te­levízióban a Szabó István-élet- mű kibontakozását kísérhetjük nyomon. Mintha csak a rádió­sok és a tévések összebeszél­tek volna, hogy egyeztessék műsoraikat. A rádiós műfaj külön erénye ezúttal az volt, hogy érzékeltette a fesztivál légkörét — a szó erejével —, és a filmen, a sikeren túLmu- tatóan továbbgondolkodásra késztet. i Er. K. tevékenységet műveljék. Szer­vezőkészség, áttekintő képes­ség, a művészetek iránti igé­nyesség egyaránt kell, hogy jellemezze őket. Minden tele­pülésen a helyi akarás dönti el, milyenek a közösség szer­tartásai. Mert nem elég, ha létrehozzák az irodákat, iro­dalmi, zenei műsorokat állí­tanak össze. Meg keli azokat a kereteket is találni, amelyek között az események igazán ünnepélyessé válnak. Mindez elsősorban a helyi tanácsoktól függ. Ök a letéteményesei an­nak, milyen körülmények kö­zött működnek az irodák. Nem elhanyagolható a technikai fel­szereltség, az esztétikus külső­ségek megteremtésesem. Nem véletlenül jött létre az országos irányítás, s alakult meg a módszertan kidolgozá­sára a Családi és társadalmi események országos koordiná­ciós bizottsága. Azoknak az optimális modelleknek a ki­dolgozásával foglalkoznak, amelyeket később a helyi jel­legzetességekhez lehet igazíta­ni. A péceli találkozót a Pest Megyei Tanács, a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyv­tár közösen rendezte. Jelezve, hogy több szakma, több intéz­mény összefogására van szük­ség. Éppen ezért nemigen ér­tettük, hogy a Hazafias Nép­front, a KISZ, a Szakszerve­zetek Megyei Tanácsa a ren­dezők meghívására miért nem küldötte el képviselőit. Pedig közös gondolkodással bizonyá­ra még többet tudnának ten­ni a kisebb és nagyobb kö­zösségekért. Ne csak játsszuk, értsük is a zenét! A műveltség mint termelő erő Aktív brigádtag korában Lászlö-Bencsik Sándornak volt egy kísérlete, amely nagy fel­tűnést keltett mind az üzemi dolgozók, mind a közművelő­dés munkásai körében. Azt próbálta ki, miképpen lehet egy kis közösség, egy brigád számára olyan alkalmat te­remteni, ahol a közművelődés minden sallang nélkül meg­valósítható. A kísérlet fénye­set» sikerült, mert megtalálta a módját, miképpen építsen a valóságos igényekre. Sajnos, mindezt nem olvashatjuk el a Történelem alulnézetben című művében. Mégis elindított va­lamit. Egymás után kérdője­lezték meg a munkahelyeken a pontozásos brigádkultűra létjogosultságát. Igaz, még' mindig előfordul, hogy brigádban dolgozók el­kérik a színházjegyemet, mo­zijegyemet. Mondván: tudják, hogy nem sokat jelent, mégis jól mutat a naplóba bera­gasztva. Lám, mit jelent a megszokás: tudva tudják, hogy az efféle formalitásoknak ma már nemigen van létjogosult­sága, mégis egyfajta beidegző- d s azt sugallja, nem árt, ha a külsőségekre is adunk. Választ keresve Joggal tehetjük fel a kér­dést: Miért beszélünk annyit a munkahelyi művelődésről? Ott, ahol igény van a kultu­rális megmozdulásokra, szóbe­széd nélkül is teszik a dolgu­kat. Másutt hiába erőltetjük, megmaradunk a beragasztott színházjegy színvonalán. Még­is, melyek azok a mózgató Új MAFILM-produkciók Több produkció készül ezek. ben a napokban a MAFlLM Népszerű-Tudományos és Ok» tatófiim Stúdiójában. Utórnun* kálatainál tart Kollányi Ágos­ton „Álmodik az állatkert” cí­mű egész estés dokumentum- játékfilmje, amely természetes környezetükben is megörökít sok ismert és a ritkábban elő­forduló állatfajtát egyaránt. A produkciót várhatóan szep­temberben mutatják be a mo­zik. Még az idén befejeződik a „Lutra” című, egész estés já­ték- és természetfilm forgatá­sa. Hars Mihály rendező és Borbély János operatőr — a MOKÉP tá'Mbgat&sáVal — im­már három éjre dolgozik a pro­dukción, amelynek alapjául Fekete István azonos című re­génye szolgált. Lakatos Iván rendezésében elkészült a „Vallomások” cí­mű dokumentumfilin, amely II. Rákóczi Ferenc fiatalkorát mutatja be a fejedelem em­lékiratai, a Rákóczi-per jegy­zőkönyve és egyéb dokumen­tumok alapján. erők, amelyek nyomán a kul­túra — úgymond — termelő erővé válhat? Fontosnak tart­ják-e a gazdasági vezetők, hogy kiművelt emberfők áll­janak a munkagépek mellé? A tudományos kísérletek mi­ként ültethetőek át a gyakor­latba? Ezekre a kérdésekre kerestünk választ a Váci Kö­töttárugyárban. — Egy évtized leforgása alatt meglehetősen megválto­zott a gyár — mondotta Tóth B. Zoltán, a kötöttárugyár ve­zérigazgatója. — Elég, ha csak a régen gyártott termékeket a maival összehasonlítjuk. Ilyen rövid idő alatt csakis a kor­szerű technika segítségül hí­vásé . al lehetett eredményt el­érni. A legmodernebb tech­nológia ugyanakkor feltételezi a csiszolt elmét. A gyár fej­lődése kényszerített mindenkit a továbblépésre. — Ezek szerint a gazdálko­dás és a műveltség rokon fo­galmak? A gazdasági szakem­ber számára fontos, mit csi­nálnak szabad idejükben a dolgozók? — Természetesen. Számomra mindenekelőtt az a lényeges, hogy megváltozott a szemlélet- mód. Egy magasabb színvona­lú viselkedéskultúra van ki­alakulóban, amelynek része, hogy a munka során, de azon túl is hogyan értik meg egy­mást az egy helyen tevékeny­kedők. Ügy érzem: a kultúra fogalomkörét ma nyugodtan kiszélesíthetjük. Az, hogy va­laki színházba, moziba megy, vagy meghallgat egy előadást, árnyaltabbá teheti a gondolko­dását. A hatás igazán akkor mérhető le, ha valaki az él­mény, a megszerzett ismeret birtokában másként él, más­ként cselekszik. Ebbe a kép­be illik, hogy o gazdasági ve­zetés nagyon fontosnak tartja a gyáron belüli magas szín­vonalú közművelődést- Tréfá­san azt. szoktam mondogatni a munkatársaimnak: né csak játsszuk a kottát, de értsük is a zenét, Látványos oldal Az országos közművelődési tanácskozáson elhangzott el­vekre rímel Tóth B. Zoltán vezérigazgató szava; mely sze­rint: „a tudományos technikai haladástól megkövetelt mér­tékben indokolt a dolgozó ré­tegek alapműveltségének gya­rapítása. Ez megkívánja, hogy a munkahelyi vezetés és a tár­sadalmi szervek nagyobb fi­gyelmet fordítsanak a műve­lődésre, a gazdasági nehézsé­gek ellenére is.” A Váci Kö­töttárugyárban úgy tűnik, pár­huzamosan fut egymás mellett a műszaki színvonal emelésé­nek és az egyes ember általá­nos műveltségének gyarapítá­sa. Saját rendezvények mellett állandó a kapcsolat a helyi művelődési központtal. Ez ideig képzett művelődési elő­adóra bízták az eseményeket. Miután a közművelődési elő­adót úgymond kiemelték — egy fővárosi művelődési köz­pont élére került —, keresik a hozzá hasonló utódot. Király Tamással, a személy­zeti osztály vezetőjével az ok­tatásról beszélgettünk. — Az általános műveltség megszerzésének színtere első­sorban az iskola — mondja Király Tamás. — Csakhogy az utóbbi években azt figyeltük meg, hogy a szakmunkáskép­zőkből kikerültek egyre ke­vesebbet sajátítanak el a min­dennapi tudás — nem beszél­ve a humán műveltséget adó tananyagról — tárházából. A gyárban egységet képez az oktatás. Az utóbbi években el­sősorban a szakmunkáskép­zésre és a tanfolyamokra kon­centrálunk. Felkészítő, tudás- anyag-felfrissítő. új ismerete­ket nyújtó tanfolyamokat szervezünk. Hogy mennyire komolyan vesszük a képzést, jelzi az oktatásra fordított összeg is: évi 1,7 millió forin­tot költünk erre a célra. Jubiláló gyár Ahogyan végigsétálunk * gyár területén, azonnal lát­ható: kinőtte magát a Váci Kötöttárugyár. Az autóbusz­állomás közelében vannak az új tanműhelyek. Itt szeretné­nek kialakítani egv új oktatá­si központot. Az új technoló­giák meghonosítása álíhndö képzést igényel. Nem beszél­ve a konferenciákról, ame­lyeket a szakmabélieknek ren­deznek. Ebben az esztendőben ünnepelte százesztendős jubi­leumát a gyár. Sok ez vagy kevés egy gazdasági egység életében? Mindenesetre ez az alkalom arra jó volt, hogy él­gondolkodjanak a jövőn is. Erdős! Katalin Hat évvel ezelőtt, egy tava­szi délutánon megcsörrent a telefonom. Barátom izgatott lelkesedéssel invitált: öregem, azonnal gyere, ilyet még nem hallottál! Mindjárt gondoltam, hogy valamilyen különleges zenei csemegéről lehet szó, ezért vittem a magnót is. Ba­rátom ugyanis él-hal a jó mu­zsikáért; úgy építette a házát, hogy annak majdnem vala­mennyi helyiségében hangfa­lak vannak, hanglemezgyűjte­ménye miatt — amelyből egyetlen darabot sem ad köl­csön — nem egy haragost szerzett magának. Aznap este kétszer hallgat­tuk meg a brit Dire Straits első albumát, sajnos csak hangszalagról. A rádióból csíp. te el a felvételt, de nem is ő lett volna, ha mindjárt nem kívánja meg a lemezt is. Ta­lán némi célzatosság is lehe­tett a meghívásban, mert tud­ta, hogy jugoszláviai nyara­lásra készülök. Aki pedig át­utazik az Isztriai-félszigeten és szorult belé némi zenei ér­deklődés, az nem hagyja ki a pulai diszkóbutikot, ahol vi­szonylag olcsón minden kap­ható, mi a fülnek ingere. De abból a lemezből, amelyik rö­vid idő alatt több millió pél­dányban kelt el, nos, abból egyetlen korong sem jutott a magyar turistának. Az Intercontinentál egyik különtermében ülve, az együt. tesre várva jutott eszembe a fenti történet. A sajtótájékoz­tató külsőségei nem tértek el a megszokottól, mindaddig^ Jellemző jelenet a koncertről. Mark KnopP.er, az ördőngős gitáros (a képen balra) együtt játszik, mozog a kitűnő amerikai muzsikussal , Jack bonnival (a képen jobbra) Trencsényl Zoltán felvétel« mazású: édesapja Miskolcról vándorolt ki a szigetországba. A koncert igazi ünnep volt. Bár kezdünk hozzászokni, hogy jeles zenészek fordulnak meg a Budapest Sportcsarnokban, amelyet rendszeresen megro­han az éhes közönség, eny- nyien azonban még soha nem voltak az európai színvonalú arénában.. Az első olyan sztár, csapatnak örülhetett négy es­tén át a publikum, amelyet napjainkban a világ bármely koncerttermében szívesen fo­gadnak. Hajnal Gábor, a Bu­dapest Sportcsarnok sajtófő­nöke mondta: „Amikor meg­hirdettük a negyedik koncer­tet, fél óra sem telt bele, már­is sor kígyózott a jegyiroda előtt.’' Long live the Dire Straits — lengették a feliratos vász­nat a színpad előtt ugráló hó­dolók, a tribünön pedig gyer­tyák, csillagszórók lobbantak fel. A zene egyszerre volt an­dalító és lüktető, fanyar ötvö­zete a beatkultúra értékeinek; erre csak a Dire Straits képes. Ezzel jutottak el a tönk szélé­ről — ezt jelenti az együttes neve magyarra fordítva — a világhírig. A technikai szín­vonalról csak annyit, hogy a vájtfülűek hátán is végigfutott a hideg, mert a mély-, közéo- és magas hangok egyszerre ér­vényesültek, csodálatosan zen. gett a vokál, és a legnagyobb szólók közepette is tisztán le­hetett hallani a cintányér min. den rezdülését. A Dire Straits az április vé­gén kezdődött tízhónapos, százötven koncertes világkö­rüli turnéja keretében látoga­tott el Budapestre. Köven László míg meg nem jelent a Dire Straits sajtófőnöke, egy mo­solygós fiatalember, aki gu­mival leszorított csinos varko. csőt viselt. Kedélyesen kö­zölte, hogy a fotósok itt csak tíz percig villoghatnak, aztán hagyják el a termet. Ez már újdonság volt, mint ahogy az is, amikor a zenekar erősen deresedő menedzsere nyelvet öltött az újságírókra. Ugye sztárokról van szó, hát nem csodálkoztunk, annál is in­kább, mert jó hangulatú cse- vely volt kibontakozóban. Már az együttes tagjai és az an­golul tudók között, mert ma­gyar szót nemigen lehetett hal. lani. Mégis érdekes volt meg­figyelni, hogy tíz másodperc késéssel azok is derültek a poénokon, akik megakadtak az első nyelvleckénél. De ez sem volt baj, különösen akkor, amikor Mark Knopf ler. az együttes vezetője megerősítet­te, hogy tényleg magyar szár­Dire Straits-koncert A tönk széléről a világhírig

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents