Pest Megyei Hírlap, 1985. május (29. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-18 / 115. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 115. SZÁM 1985. MÁJUS 18., SZOMBAT Az országgvűiés bizottsága is... Újabb műtőket kap a kórház Ö kifejezési eszköz lehet Aki a virágok nyelvén is ért g Mindig valamiféle csodálatot éreztem a virággal bán- ^ ni tudó emberek iránt. A „Kertész leszek” sorai most ^ is meghatódottságot váltanak ki belőlem, akárhányszor 4 is olvasom, hallom. Igaz, borongósabb perceimben, ha ^ virágboltot látok, elcsodálkozom, hogyan válhatott a vi- Z rág áruvá? A virág, ami mindenki kedvére nyílik a á kertben, a réten... Kálazi Rita két verseny között gyakorlásnak is alkalmas munkát végez, a kirakatot rendezi saját elképzelése Szerint A szerző felvétele Április közepén megtették az első lépést a SzSnyi Tibor Kórház belső átrendezésére. A gégészet a város központjában levő régi kórházba települt, ahol hasonló alapíerülcítcl cs befogadási képességgel kezdte meg, illetve folytatta munkáját. Az ,„új” kórházban megüresedett szárnyba kerül majd a szülészet-nőgyógyászat műtőrészlege, de további átalakítások is lesznek. A hetvenes években csak az ágyszám növelésére volt lehetőség, amit nem követett azonnal a műtőkapacitás fejlesztése. A kórház tervezésekor minden szakmának külön műtőt szántak. Ezzel mindaddig nem is volt gond, amíg nem lépett be újabb három operatív szakma, amely már feszültségeket okozott. A megoldás akkor — a műtök kihasználásához — a központi műtő létrehozása volt. Nagyon meg voltak terhelve a műtősök is, három műtősnő dolgozott nyolc helyett. — Jóformán feloldhatatlannak tűnt a feszültség, amikor a parlament szociális és egészségügyi bizottsága foglalkozni kezdett a problémánkkal — meséli utólag dr. Kollár Lajos igazgató főorvos. — Külön köszönettel tartozunk dr. Posta Lászlónak, a parlament egészségügyi bizottsága elnökének és Cservenka Ferencnének, az országgyűlés alelnökének, mert az ő megértésük és hathatós támogatásuk tette lehetővé, hogy megkapjuk azt a hatmillió forintot, ami elengedhetetlen volt korszerűsítési programunk végrehajtásához. Az orr-fül-gégjószet elköltözése — az öreg kórház fölújított épületrészébe — az első lépcsőfok volt a programban. A határidő előtt egy héttel költözhettek be. A helyükre költözött szülészeti-nőgyógyászati műtőből egy traumatológiai és egy általános sebészeti műtőt alakítanak ki, ami a további két lépcsőfokot jelenti. A befejezés végleges határideje december 31. A kórház vezetői azonban remélik, hogy határidő előtt, november 7-én végeznek az építők, és átadhatják az új műtőtraktust. Nyéki László gazdasági igazgatótól megtudjuk, hogy a rendelkezésükre bocsátott pénz egyharmadát gépekre, műszerekre és különböző berendezésekre fordítják, a másik részből fedezik az építés költségeit. — A kórház gazdasági munkaközössége végzi el az építési munkák jelentős részét, így tudjuk kihozni négymillióból. Ha külső vállalkozót kértünk- volna fel, kétszer ennyibe került volna — teszi hozzá. — Valódi vagy csak részleges megoldás lesz-e ez a mostani? — Hosszú távon megoldódnak a műtőgondjaink ezzel az átépítéssel — állítja Nyéki László, majd hozzáteszi: — Gondoskodtunk a megfelelő személyzetről is. Házon belül képeztünk műtősnőket, de rajtuk kívül lehetőségünk van további műtősöket fs felvenni. A bontások befejezésével és a KÖJÁL-engedélyek megérkeztével munkához látott az építőbrigád a megüresedett osztályon. Ezalatt javában dolgozik, a kezdeti nehézségektől talán nem teljesen mentesen, az orr-fül-gégészet. Dr. Russay Györgyöt kerestük meg, az osztály fnegbízott főorvosát. Irodájába menet a folyosóiról már otthonosan mozgó kis emberkéket, óvodás, kisiskolás korú gyerekeket látni. Sokan várnak közülük mandula- vagy más, hasonló rutinműtétre. — Közel azonos számú betegágyat tudtunk elhelyezni itt is, mint az új kórházban, összesen 28-at. Ügy gazdálkodunk, hogy kettő-három mindig szabadon maradjon. Mindig készenlétben tartunk további pótágyakat is. A műtő itt tágasabb, két részből, szeptikus és aszeptikus részből áll. — Nem jelent gondot az elszakadás? Hiszen ellátási kérdésekben, ugyanúgy, mint korábban, a Szőnyi Tibor Kórházhoz tartoznak. — Kellemes csalódás ért bennünket. Féltünk ettől az elszakadástól, de jól megszervezték a kapcsolatot, így semmi okunk a panaszra. Egy új gazdasági nővérünk van, aki minden reggel hozza-viszi, ami kell. A szennyes ágynemű cseréjétől kezdve minden ellátási feladatot megold. A műszerezettségre se lehet panaszunk. Russay főorvps ezután megmutatja a két elkülönített műtőt, két külön helyiséget, aho- vá egyaránt halványzölden szűrődik be a kinti világosság. Csend van itt, hiszen a mai nap nem műtéti nap. Ez az egyetlen fájó pontjuk az itt dolgozóknak. Ügy gondolják, ha már az alagsori keskeny ablakú szobát nem változtathatják otthonos, kuckóvá, legalább egy kis házitelefont kaphatnának ők is. és a szomszéd szobában várakozó gépkocsivezetők is, amin leszólnak nekik, ha szükség van rájuk odafenn. A most használt csengő, bárkinek is szól. mindenkit felver. Ezt a kis szépséghibát leszámítva, mondhatjuk, hogy valóban elégedettek új környezetükkel, orvosok és betegek egyaránt. Dudás Zoltán De mivel nem vagyunk mindnyájan kertészek, akik szeretjük a virágot, lehetőségünk sincs, hogy saját kertünkben figyeljük a bimbózó tulipán, a törökszegfű, az árvácska fejlődését, • gyönyörű színeit, bizony elmegyünk a virágboltba és áldozunk rá. Nem mindegy viszont, nekem legalábbis nem, hogy kitől vásárolok. A minél nagyobb hasznot hajszoló viszonteladóktól, akik sokszor elárasztják az utcákat és a nagyvárosok aluljáróit, vagy attól az őstermelőtől, aki kicsiny kertjéből büszkeségeit hozza a piacra. Szándékosan hagytam a végére azokat, akik hivatásszerűen, sokszor egész életükre elkötelezték magukat a virágokkal való foglalkozás mellett. Nem elég, ha valaki jó kereskedő és ismeri a virágokat, szeretnie kell amit csinál, ez ilyen szakma. Csokrot összeállítani úgy, hogy az valóban harmonikus egészet alkosson, szinte már művészet. Legalábbis így vélekedik egy, már több országos versenyt megjárt virágkötő: Néderné Kálazi Rita, a váci Sasad virágbolt dolgozója. Első versenye februárban volt Szolnokon, ahol rögtön sikere volt, a szárazvirágkötészet kategóriájában harmadik helyezést ért el. Ezután a tavaszi fesztiválon szerepelt márciusban, ahol az országos mezőnyben az összetett első helyezést nyerte. A győztest megillető serleg ma ott díszeleg az üzlet polcán. Nem nagyon van megállásuk a pultnál dolgozóknak, nagy a forgalom, pedig alig múlt egy-két napja, hogy az anyák napi vásárlói rohamon túl vannak. Néhány szót azért válthatok a 24 éves fiatalasz- szonnyal, a csupaüveg üzlet sarkában. — Meghatározta a pályaválasztást a családi hagyomány, hogy majdnem mindenki virággal foglalkozik a rokonai közül? — Nem készültem mindenáron erre a pályára. Könyvtáros, népművelő szerettem volna lenni. A gimnáziumban meg is szereztem ehhez a középfokú képesítést. Tizennyolc éves fejjel a döntések, úgy látszik, még nem eléggé átgondoltak és főleg nem véglegesek. Ügy alakult, hogy a népművelés helyett, amíg nein találok kedvemre való foglalkozást, anyukám mellé jövök dolgozni. Ma már tudom: ez az, amit kerestem. Hat éve végzem ezt a munkát, igen nagy örömmel. Hasznosíthatom mindazt, amit anyukámtól tanultam, hiszen ő volt az, aki már gyerekkoromban megismertette velem a virágkötészet minden csínját-bínját. Az otthonról hozott gyakorlati tudás mellé gyűjtöttem még némi ismeretet a kétéves dísznövénytermesztési tanfolyamon is, ahová a szövetkezet küldött. — Az elmondottakból még nem következik törvényszerűen az elért versenysiker, mi az, ami így alakította a pályáját? — A Sasad Tsz művészeti vezetője jónak látta, ha engem is benevez a szolnoki verseny mezőnyébe. Nem tiltakoztam. Fiatalokat keresett, akikben fantáziát lát. Nyilván befolyásolta, amit tőlem addig látott, ezért választott. A felkészülésben is segítségemre volt, ugyanúgy, mint a többi Sasad-beli versenyzőtársamnak. Idejében megtudjuk, milyen kategóriák lesznek az adott versenyen és az alapján tervezzük, mit is csináljunk. Ezeket a terveket megmutatjuk a művészeti vezetőnek, aki tanácsot ad. De teljesert felkészülni ebben a .műfajban nem nagyon lehet. Sok függ attól, hogy a verseny napján milyen lelkiállapotban vagyunk. Nekem például a tavaszi fesztiválon azért is ment olyan jól, mert nagyon jó hangulatban voltam. — Milyen lehetőségei vannak egy-egy versenyzőnek, hogy egyedit alkosson? — A versenyen sokkal több lehetőség van erre, mint a mindennapi bolti gyakorlatban. Itt nem kötnek a vásárló igényei, hogy például egy esküvői csokor mindenféleképpen tarka legyen. Ha akarom, akkor csak egy-két szolid színű virágból fog állni, sok zölddel. Persze itt is vannak „elvárások”, aminek eleget kell tenni a siker érdekében. Nem lehet például elvont kompozíciókkal előállni. — Magyarországon nincsenek jelentős hagyományai a virágkötészetnek, mint például Japánban. Könnyíti vagy inkább nehezíti a fiatalok dolgát ez a tény? — Könnyebb dolga van az embernek, ha tudja, hogy minden, amit csinál, az ő egyéniségét fogja tükrözni. Megszorítások nélkül minden eszközt megragadhat. Ugyanakkor nehezebb is az indulás, mert nincs egy olyan támpont, amihez mindig visszatérhet mint biztos ponthoz, ami szilárdan megalapozná a tudását. — Minek tartja a virágkötészetet, szakmának-e vagy művészetnek? — Ügy érzem, művészet amit csinálunk, hiszen nincs két egyforma munka, és ha szándékosan törekszünk is az egyediségre, akkor azt hiszem megérdemeljük ezt a jelzőt. D. Z. Állatorvosi ügyelet Szombaton és vasárnap a körzet északi részén és Vácott, ahol vasárnap vásár lesz. dr. Zsombokos András (telefon: 10-404), a déli részen dr. Kovács Ferenc (Vácrátót, G) tart ügyeleti szolgálatot. ISSN 0133—2750 (Váci Hírlap) Dr. Russay György, az orr-fül-gége osztály főorvosa az egyik, a bonyolultabb operációkra is alkalmas műtőben. A szerző felvétele A Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat versenypályázat útján, július 1-től szerződéses vállalkozásba adja a következő üzleteit: 210. sz. Joli eszpresszó, Gödöllő, Dózsa György út 14. 219. sz. Éva cukrászda, Nagymaros, Kossuth tér 22. 228. sz. Tó eszpresszó, Domony, Fő út 58. 304. sz. Kőkapu vendéglő, Vác, Dózsa György u. 5. 327. sz. Galga étterem, Aszód, Szabadság tér 1. 460. sz. Torony bisztró, Vác, Szabadság tér 1. 486. sz. moduli 5 büfé, Vác. Tájékoztató adagokat a vállalat váci Igazgatósága (Vác, Széchenyi u. 19.) ad, május 29-től. A versenytárgyalás június 18-án, 14 órakor lesz a 301. sz. Fehér Galamb étteremben: Vác, Lenin út 37. Az Ember ül a fa tövében, felhúzott térdére fektetett karral, űzött tekintettel, és azt hajtogatja: — Menjenek haza, jóemberek, nincs itt semmi látnivaló. Menjenek szépen a dolgukra. ★ Az Ember a határban ül a fa tövében, körülötte csoportosul ás, az úton lassítanak az autók, az ember kíváncsi. Többen leállnak, kiszállnak, így jött össze ez a kisebbfajta tömeg. ■ — Baleset? Hívtak orvost? — ilyesféleképpen kezdi minden újonnan érkezett. — Nem tudom — mondja egy hátrább álló. — Ez az ember csak ott ül, és nem mondja, mi a baja ... Az Ember tényleg csak ül. Nem mondja. Alulró’ néz fölfelé, a szeméber bűnbánat és zavarodottság — Azt mondják, ásott — jeqyzi meg epv korábban jött jól értesült. — Ásott?! — Azt mondják. — Es? Mit ásott? —- Hát ott ni — bök oda a jólértesült a frissen szántott földre. — Ott ásott, azt mondják.., A szántott föld szélében valóban ott az ásás nyoma. Es az Ember mellett, a fa tövében tényleg ott az ásó. — Itt? Itt ásott? — Azt mondják... A nép az ásott földre, aztán az ásóra, meg az Emberre pillogat. Az Ember elkínzottan, szégyenlősen néz, hol erre, hol arra. Fehér kötött sapka van rajta, melegítő, rossz cipő. — Nem gyanús ez maguknak? —, mondja egy hatvanas asszonyság. — Mi van itt ásnivaló? Ez az ő földje? Ekkora földje nem lehet... — Nem hát, ez a téesz földje, hogy lenne már egy embernek ekkora földje? Meg föl is van ez már ásva.., — Ásva?! Jól adja. Szántva van ez, kérem! Még hogy ásva! Minek beszél, az. aki... — Miért ne beszélhetnék?! Csak magának szabad? Én mondom, itt valami bűncselekményről van szó. — Nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni, drága asszonyom. Én szerintem ez az ember egyszerűen ásni akart. Csak úgy. Ásni. Az emberkupac már kört alkot, hitetlenkedve hallgatnak. — Csak úgy, ásni!? — szólal meg végül valaki. — Miért, maga talán nem szeret ásni? — Hát, nem is tudom, attól függ. — Mitől? — Hogy mit. — Mit, mit. Nem mindegy az? Ásni akart, és kész. Én is szeretek ásni, miért ne szerethetne más is? — Csak úgy? — Hát, ha valakinek nincs saját ásnivalója, akkor csak úgy. Miért ne? Tudja, asszonyom, mekkora érzés az? Beleszúrni azt az ásót a földbe, amikor jó puha, még egy kicsit nedves, nem porhanyós, hanem olyan, hogyismondjam ... — Hát... — Bezonyám! Na, nézze csak ... hol az az ásó. köl- c.sönrenném ettől a i<5 embertől, itt, a fa tövében ... ★ A nép egy emberként néz a fa tövébe, aztán csak néznek némán egymásra. Az Ember, a fehér sapkában, aki állítólag ásott, nincs sehol. Hol volt, hol nem volt — talán az egész igaz se volt. II. E. Hol volt hol volt...
