Pest Megyei Hírlap, 1985. május (29. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-17 / 114. szám

1985. MA.TUS IT., PÉNTEK

3

Együttes értekezlet

A hetedik ötéves terv koncepciójárót

Csütörtökön a Parlamentben — Papp Lajos államtitkárnak, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökének vezetésével — együttes értekezletet tartottak a fővárosi és megyei tanácselnökök, valamint a budapesti és megyei pártbizottságok gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozó titkárai.

A fő napirendi téma a VII. Ötéves terv koncepciója, valamint az ezzel kapcsolatos tanácsi tervezőmunka volt. Erről Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke adott tájékoztatást.

Választási nagygyűlés

Hitet tettek politikánk mellett

_ Választási nagygyűlést rendeztek csütörtökön Szolnokon a megyei művelődési és ifjúsági központban. A nagygyűlés mintegy félezer résztvevője között ott voltak a különböző társadalmi rétegek képviselői, valamint számosán a megye és a város politikai és társadalmi életének vezetői közül. Beszédet Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke mondott*

— Belpolitikai életünk fontos eseménysorozatához, az országgyűlési és tanácstagi választások előkészületeinek újabb állomásához érkeztünk, az első választói nagygyűléshez. A választási készülődés tapasztalatai egyöntetűen tanúsítják. hogy a jelölő gyűlések a Hazafias Népfront választási felhívásában körvonalazott politika szellemében zajlottak le. s a felszólalók e politika mellett tettek hitet. A Hazafias Népfront programja

a párt szövetségi politikájára épül. s alapvető társadalmi céljait magáévá téve emeli azt nemzeti programmá — mondotta Kállai Gyula, aki egyébként a Hazafias Népfront országos listáján szereplő képviselőjelölt.

A továbbiakban hangoztatta: a népfromtmozgalom több évtizedes gyakorlatából is nyilvánvaló, hogy a párt szövetségi politikája nem taktikai meggondolás, hanem a szocia- lizpíus építésének egyetlen he: v

Párbeszéd a huszonéves választékkal

Érden számításiak a fiatalokra

Ivévízhiányról, városképről, fiatalok lakásgondjairól

Többen foglalkoztak a város arculatának, sajátos karakterének hiányával. Merre tart a városfejlesztés? Marad Érd kertváros? Akkor viszont kell-e a tapasztalatszerű, többszintes lakóház-építkezés? Miért zsúfolják tele sokszor nem is odavaló, a városképet csúfító építményekkel a centrumot, a tereket, a rendezési tervben szereplő aloe^lrumo- kat? Azt is felvetették, hogy az illetékes felsőbb szervek a pénzalapok elosztásánál miért nem veszik figyelembe a városok fejlettségi szintjét? Egyes nagy településeken látványos beruházásokra is telik, míg például a fiatal városnak. Érdnek alapvető létesítmények hiányával keli küszködnie.

Június S-án elválik, a két jelölt közül melyiknek kell ezeket a gondokat, véleményeket továbbvinnie, képviselnie. De a város jövője mégiscsak lakóinak a kezében van. Az elhangzott szép elképzeléseket — ahogy Antal Imre képviselőjelölt megfogalmazta — csak együttesen valósíthatják meg. S a város vezetői ebben is számítanak a fiatalokra, mint ahogy eddig is igényelték aktív. cselékvő részvételüket a város életének alakításában. Elvégre Érd a fiatalok városa.

Antal Imre tegnap este még a KIOSZ városi székházéiban a település kisiparosaival találkozott.

K. E.

A találkozó hallgatóságának soraiban

Tegnap délután a 19. sz. országgyűlési választókerület, Érd ifjú polgáraival, a huszonévesekkel találkozott a két képviselőjelölt: Antal Imre, a Mezőgép érdi gyárának igazgatója és Hegedűs Géza, a helyi Bentavölgye Tsz elnökhelyettese.

A találkozót, az eszmecserét, Hegedűs Géza kezdeményezte, mert — mint bemutatkozása után elmondta —, kíváncsi volt a fiatalokat foglalkoztató gondolatokra, problémákra, s nem utolsósorban arra, hogy megválasztása esetén, mit várnak tőle, mint képviselőjüktől. A helyszín a Bentavölgye Tsz tágas kultúrterme volt, amely megtelt fiatalokkal, közöttük nem egy első választóval. A minden protokolltól mentes választói nagygyűlésen a résztvevők soraiban ültek Érd vezetői, Mé- ray Tibor, a városi pártbizottság első titkára, Mógor Béla tanácselnök és Miskolczi Katalin, a Hazafias Népfront titkára.

A választói gyűlés megszervezésére a városi KISZ-bi- zottság vállalkozott fiatalos lendülettel, és ötletekkel. Bevetették a videotechnikát is, rögzítették és kazettában hozták a találkozóra a véleményeket, a kérdéseket, és a kitűzött program előtti napokban telefonon is eljuttathatták a KISZ-bizottságra a képviselőjelölteknek szóló mondanivalóikat azok, akik elfoglaltságuk miatt nem tudtak eljönni a találkozóra, vagy nem szeretnek nagy nyilvánosság előtt beszélni.

A telefonon érkezett kérdés- csokorból — amelyet Málnást Gábor, a városi KlSZ-bizott- sá‘g titkára tolmácsolt megnyitója után és néhány részlet- problémát feszegető észrevételből már-már úgy tűnt; városfejlesztési fórum kerekedik a találkozóból. Ám néhány talpraesett, jól megfogalmazott felszólalás után szűkült a témakör és korra való tekintet nélkül az érdiek többségét, foglalkoztató nagy gond, az ivóvízhiány megoldásának lehetőségeiről. a városképi elképzelésekről, a fiatalok lakáshoz jutásának megkönnyítéséről és közéleti szereplésükről folyt a párbeszéd.

Az érdi vízhiány átmeneti enyhítésének éppen a hapok- ban — tárgyalások sorozatán — kibontakozó lehetőségeiről, az újabb kutak, nagyobb teljesítményű szivattyúk üzembeállításáról mindkét képviselő beszélt. A végleges megoldásról is: a csepel-szigeti vízibázisra csatlakozás soron következő ötéves tervben meg. valósuló tervéről is.

lyes útja. A munkásosztály és pártja fölismerte — és erről szólva, tettekkel, eredményekkel igyekszik meggyőzni a társadalom különböző osztályait és rétegeit —, hogy a szocialista társadalom éDítése közös érdek.

— Nemzeti egységünk alapja a szilárd munkás—paraszt szövetség, amelynek hosszú történelmi előzményei vannak. Teljes joggal mondhatjuk: a szocialista nemzeti egység az utóbbi években is jelentősen erősödött, sőt új vonásokkal gazdagodott.

— Meg vagyok győződve arról, hogy a választásokon állampolgáraink nagy politikai érettségről tesznek majd tanú- bizonyságot. Június 8-a igazi népszavazás lesz.

Kállai Gyula beszédének elhangzása után a nagygyűlés résztvevői közül többen kértek szót. Felszólalt Kiss János római katolikus lelkész, címzetes kanonok, a Hazafias Népfront országos listáján szereplő képviselőjelölt. Szólt arról, hogy nemrégiben emlékeztünk meg hazánk felszabadulásáról, a háború befejezésének 40. évfordulójáról. — Megalázó, emberhez méltatlan, felmérhetetlen sok szenvedést okozott harc ért véget négy évtizede — mondotta. — Erre emlékezve nagyon is érthető és indokolt, hogy minden becsületes, józan gondolkodású ember szívében megingathatatlan állásfoglalásként fogalmazódik meg: soha többé háborút.

— A másik jelentős esemény: választásra készül a nemzet. Szavazunk, éspedig a felszabadulás óta megtett útra: a békére, az emberibb életre, a kormány bel- és külpolitikájára, arra a kipróbált és bevált programra, amelyet a Hazafias Népfront járható útként állít elénk, s amit magunkénak is vallunk, mert csak így juthatunk előbbre.

— A hazaszeretet ma mindenütt megkívánja a lelkiismeretes helytállást, a minden eddiginél erősebb összefogást közös tennivalóink elvégzéséért. Pap vagyok, hivő ember, de azt vallom, hogy a világnézetileg különböző felfogású emberek együttműködésének történelmi távlatai vannak. Ez az összefogás közös érdekeket szolgálva népünk szebb és boldogabb jövőjének megteremtését, az emberiség fejlődését és a békéjének megőrzését kívánja elősegíteni — mondotta befejezésül Kiss János.

Szovjet háborús veteránok Ócsán '•/

A hajdani harcok útját járják

— Pilóta voltam, bombázón.

— Az idős vezérőrnagy lassan ejti a szavakat, mintha az emlékek súlya húzná. — Arad felől jöttünk, Szarvas felé repültem először. A legnehezebb harcok Szolnoknál, Debrecennél, Nyíregyházánál folytak. Láttam a földeket, az egymástól távoleső tanyákat... Azóta csak híradókban vetített filmek adtak hírt az önök országáról. Egyszeri lentről is meg akartam nézni a búzatáblákat.

Hogy Ivan Klevcov vezérőrnagy, a Szovjetunió Hőse ismét eljutott Magyarországra

— nem a véletlen műve. ű a vezetője ugyanis annak a harminckét tagú szovjet veterán delegációnak, amelyik Románián és Magyarországon keresztül felkeresi a második világháborúban elesettek sírjait, emlékműveit.

Az egykori harcosok — közöttük öt nő, a Vöröskereszt mentőtagjai — május 13-án érkeztek hazánkba, s 18-ig bejárják a régi háborús utat. Így jutottak el tegnap Öcsára, ahol a Vörös Október Tsz-szel ismerkedtek. Győr János, a tsz elnökhelyettese és Kovács Károlyné, a tsz párttitkára alig győzték a választ kérdéseikre.

Míg a tanyaközpontból a tsz és a Képzőművészeti Alap Kiadó gazdasági társulásához vitte buszuk, gondolataikba merülve szemlélték a tájat, a hajdani harcok színterét keresve talán. De az üzemben már vidáman beszélgettek a naptártáblákat, hanglemezdobozokat, asztali naptárakat, katalógusokat, képeslapokat készítő asszonyokkal.

Ütjük innen a temetőbe vezetett, a szovjet hősök egyszerű, de szépen gondozott sírjaihoz és emlékművéhez. Velük együtt letette a kegyelet virágait Herczeg Sándor, az MSZMP Pest megyei Bizottságának politikai munkatársa, Adonyi Ágnes, az MSZBT képviselője; Bartal Barnáné, Dabas városi jogú nagyközség pártbizottságának munkatársa.

Vennes Aranka

• /t- ífóÉ&i&i&fóiSí?

Az emlékezés és a kegyelet percei az ócsal temetőben. A második világháborús szovjet veteránok virágokat helyeztek hőseik sírjára

Erdősi Ágnes felvétele

Kölcsönt adhat, társulhat

Pántlika nélkül

BIZONYÁRA nem vé- üdülőövezetekben, ott az

letlen, hogy az országgyűlés legutóbbi ülésén, amikor a terület- és település- fejlesztés hosszú távú feladatairól szóló javaslatot vitatta meg a legfőbb törvényhozó testület, három törvény — a tanácsokról, illetőleg az állami pénzügyekről szóló, valamint a népgazdasági tervekre vonatkozó — módosítására is sor került.

Vajon mi indokolta, hogy viszonylag újkeletű, 1971- ben, s azóta hozott döntéseket változtassanak meg? Nos, köztudott, hogy napjainkig sem mentes a tanácsi pénzek elosztása a feszültségektől. Pedig éppen a tanácstörvény mondta ki másfél évtizede, hogy meg kell alapozni az önálló tanácsi gazdálkodást — pénzügyileg is. Ám tovább élt a régi gyakorlat: a testületek csak meghatározott célokra, az adott településen meglevő szükségletek listájáról egyesekre pántlikázva kapták a pénzt, s országos átlagban csupán a fejlesztési alapok egytize- dével gazdálkodhattak szabadon. A működés költségei pedig előre elköltöttnek tekinthetők voltak, hiszen ezt a pénzt a tanács a már meglevő intézményhálózat fenntartására kapta.

Pántlikázás. Hogyan is festett ez a valóságban? Ha például egy város cél- csoportos lakásépítést szeretett volna, ehhez állami támogatást kellett kérnie, s a pénzt nem költhette másra, csak erre. Tegyük fel, hogy közben összedűlt az orvosi rendelő. A lakásokra szánt összegből akkor sem építhetett új rendelőt, ha elhúzódott a házak építése, s a rászánt pénz a bankban hevert.

A mostani törvénymódosítás a többi között az ilyesfajta pazarlást is megszünteti. A tanácsoknak ez esztendő közepétől nincs külön működési és külön fejlesztési alapja, egységessé válik a gazdálkodás szempontjából a közösségi pénz. Igaz, ettől ugyan egy fillérrel sem lesz több, ám mód nyílik a bölcs sáfárkodásra, lehetőség az igazi gazdálkodásra.

De nézzük a részleteket. A törvénymódosítás kimondott szándéka éppen a helyi tanácsok önállóságának növelése. Ezután a tanács testületé dönt majd a mindenkor éppen rendelkezésére álló bevételek hova- fordításáról. S a fejlesztésre fordítható összegből is csak úgy vonhatnak le a jövőben pénzeket a felsőbb szervek, ha törvény vagy kormányrendelet ad erre szabad kezet nekik. Például, ha az ország gazdasági helyzete indokolja, lehetséges lesz az elvonás, vagy ha megengedi, akár az alap növelése is. A korábbi gyakorlat az volt — öt év alatt többször is megesett, hogy a központi szervek elvonhatták (igaz, eddig sem indok nélkül, de jogszabályokkal való kötöttség híján) a fejlesztésre szárit pénz egy részét a Pest megyei Tanácstól, ezáltal sok településen már tervbe vett beruházások maradtak el.

FOLYTASSUK az iménti gondolatot: önállóan dönt ezután a tanács a fejlesztés ügyében. Lesz ehhez fogódzó is.. Az állandó lakosság arányában kiszámított, úgynevezett fejkvóta alapján kap majd minden település támogatást, a korábbinál többet: a fejlesztési költségeinek 40 százalékát. (Ebben persze ellont- mondás is rejlik, hiszen ahol magas az ideiglenes lakosok aránya, például az agglomerációban vagy az

állandó lakosok számához mért támogatás a tényleges szükségletekhez képest kevésnek bizonyulhat.) Ám tegyedül ezzel az Intézkedéssel is négyszeresére nő a pántlika nélküli összeg. Ennek kiegészítéséül pedig minden megye új fejlesztési lehetőséget teremthet az immár ismerős pályázati rendszerrel: az ellátásban tapasztalható egyenetlenségek nivellálására az a tanács nyerheti el a megyei támogatást, amely a fejlesztéshez a legtöbbet ajánlja lakossági és üzemi forrásokból. Végül a fejlesztés harmadik forrása mindenütt a tanács saját bevétele.

Azért megeshet ezután is, hogy az a bizonyos pántlika odakerül a pénzre. Például akkor, ha a már említett orvosi rendelő újjáépítéséhez a megyei tanács vagy az országos hatáskörű szerv, minisztérium kifejezetten erre a célra ad segítséget. De csak akkor ..,

Mit jelent a megnövekedett önállóság a tanácsi gazdálkodásban? Bevezető példánknál maradva azt. hogy az ideiglenesen fel nem használt, de már meglevő anyagi eszközöket szabad belátása szerint forgathatja a tanács. Például kamatra kölcsön adhatja más tanácsnak, ahol éppen van mire költeni. A régi gyakorlat az volt, hogy a tanácsok és más intézmények, üzemek csak óvodát, bölcsődét, iskolát, szociális otthont és hasonlókat hozhattak létre közösen. Ledőlt most ez a gát. Ha úgy tetszik, utat építenek vagy vízvezetéket, szolgáltatóházat vagy csatornát — hol mire van a legnagyobb szükség. Eddig arra sem volt példa, hogy a fővárosi kerületek és a velük szomszédos Pest megyei települések tanácsai közös intézményeket — például szakorvosi rendelőintézetet — emeljenek. Ezután erre is mód nyílik.

Ugyancsak új dolog, hogy a tanács, saját elhatározása alapján, részt vehet gazdasági társulásokban. Közös vállalatot alapíthat szövetkezetekkel, üzemekkel a lakosság ellátására, termelő tevékenységére éppúgy, mint szolgáltatásra. Például, ha egy faluban a termelőszövetkezet bővíteni szándékozik melléküzemágát, a tanács a tisztes haszon reményében felajánlhatja az anyagi hozzájárulását. Ennek arányában részesedik azután a haszonból, s persze a kockázatból is.

NYILVÁNVALÓ, hogy a települések élén álló testületek felelőssége megnő. Hiszen az új hatáskörök — a döntés joga a pénzek kölcsönadásáról — vagy a társulásról — nem a végrehajtó bizottságot, nem a szakigazgatási szerveket illetik meg, hanem magát a tanácsot. Ez a magyarázata annak, hogy a törvény- módosítás értelmében megváltozik a tervezés rendje. Pontosabban: hogy körültekintőbbek lehessenek az olykor tízezrek pénzével gazdálkodók, két lépcsőben határoznak a középtávú elképzelések ügyében. Előbb a terv koncepcióját vitatják meg, s csak ha ezt jóváhagyta a testület, kerülhet sor a végleges terv megfogalmazására. Ez pedig egyféle garancia arra, hogy megütközhessenek egymással minden településen a csoportérdekek, a helyiek, s hogy az egész közösség érdekét legjobban szolgáló fejlesztési elképzelések váljanak valósággá.

Vasvári G. Pál