Pest Megyei Hírlap, 1985. május (29. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-03 / 102. szám

1985. MÁJUS 3.. PÉNTEK 5 Homokon me!egefsb a nyárelő Már bokrosodik a gödi szamóca Sokat dolgoznak, de megéri Nem fogad még a tavalyi tarka kép, az időjárás sem kedvez túlságosan, de azért las­san benépesül a 2. számú főút melletti terület Dunakeszi és Göd között. A szamóca, vagy 'földieper — ki, milyen tájszó­lás szerint nevezi — munka­igényes növény, de eddig még mindig megfizette a termelők szorgalmát A Dunamenti Mgtsz háztáji főágazatának szamócatermelő szakcsoportja 1980-ban alakult, akkor 32 tag­gal, most 87-en vannak. Enné! persze többen dolgoznak a föl­deken, mert segítenek a család­tagok is, ha elérkezik a szezon ideje, amire most a hónap vé­ge felé számíthatunk. Nincs munkaerőgond, mert akadnak bőven vállalkozók a téeszből is, de jönnek Váciról, Dunake­sziről, sőt Budapestről is. Biztos pénz lllefalvi László ágazatveze­tő mindenesetre eloszlatja azo­kat a túlzó legendáikat, melyele szerint több tízezer forintokat keresnek a szakcsoport tagjai, noha igaz, rosszul sem iámnak. Nézzük a körülményeket és a feltételeket. Az idei termőterület 15 hek­tár, Ebből nyolc tavalyi telepí­tés, amely az idén mutatja meg. mennyit ér. A régi telepí­tések egyhanpada hároméves. Ez a gazdaságosság szempont­jából azért meghatározó, mert s szamóca általában három évig térem, a negyedikben rendszerint kiszárítják, mert már nem éri meg a ráfordítá­sokat. A szakcsoporttagok általában évi 150 forint tagsági díjat fi­zetnek. A telepítés, gépi műve­lés, öntözés, a veszélyesebb mérgekkel történő permetezés a gazdaság dolga, de o költ­ségeket meg kell téríteni. Egy- egy parcella művelése, mely­nek az alapterülete ezer négy­zetméter, az első évben átlag 7 ezer 500 forintba kerül. A második és harmadik év költ­ségei jóval kevesebbek, a mai árfolyam szerint 2 ezer 500—2 ezer 800 forintba kerülnek. Ezt fizetik a termelők, akik viszont az értékesítési ár 94 százalékát tekinthetik magukénak. Nem járnak rosszul — Ricsii, de tiszta haszon — mondja az ágazatvezető a gaz­daságnak visszamaradó hat százalékról. Nem több, mint 100 ezer, forint, s ebből még el is kell szállítani az átvett mennyiséget. Kivéve, ha nagy a kereslet, mert akkor a fel­dolgozó üzemek, felvásárló cé­gek ki is küldik a kocsit a helyszínire. A termelő árbevétele? Azt mondják, ha a7 említett ezer négyzetméternél maradunk, ak­kor talán évi 30 ezer forint, két permetezés, a szedés, átlag 50 munkanap ellenében. És hát nagyon alacsonyan nő az a szamóca, sokat kell hajolni, el­fárad a derék, a homokon me­legebb a nyárelő. Ennek ellené­re sokan vállalják. Értelmisé­giekkel, tanárokkal, jogászok­kal is találkoztunk köztük az elmúlt években. Akiinek igé­nyei vannak, az pénzt akar szerezni, s itt ha nehezen is, de becsülettel teheti. A tagok általában három év­re szerződnek, a termés egy- harmadát szabadon értékesít­hetik. Mint a tapasztalatok bi­zonyítják, elég könnyen, mert a kereskedők a táblák szélén vár" jak, s alapi áron veszik át a gyümölesösládák tartalmát. Az ünneplés mindig vissza­tekintés is az eltelt időszakra. Sorra vesszük, értékeljük az eredményeké.. Ezt tehették a nemzetközi munkásmozgalom ünnepét megelőző napokban azoknál a vállalatoknál is, ahol a jók között a legjobbak­nak kijáró elismeréseket ve­hettek át a közösségek s a bri. gádtagok. A szorgalom és következe­tesség meghozta az eredményt a Magyar Hűtőipar dunakeszi hűtőházában is, amely az idén az iparág élüzeme lett. A ta­valyi gazdasági évet Krima Já­nos igazgató értékelte szomba­ton az üzemi kollektívának a József Attila Művelődési Központban megtartott ünnep­ben. * .... - • - . A Hutohaz 1984-ben Ü0 szá­zalékra teljesítette az árbevé­teli tervét. A tervezett 35 mil­lió forint nyereségtervvel szemben 69 milliós eredményt értek el. Az exporttervet 92,9 százalékra teljesítették, ami becsülendő teljesítmény a piac körülményeit tekintve. Tavaly pédául a fülünk hallatára je­lentette ki az egyik svéd cég képviselője, hogy a korábbi mennyiségnek csak a felét vá­sárolják, mert a valutagondok nemcsak nálunk ismeretesek. Az ünnepségen ott volt Máhler Róbertné, a városi pártbizottság titkára és Metykó Gyuláné tanácselnök, Krima János igazgató vette át Kiss Sándortól, a Magyar Hűtőipari Vállalat műszaki igazgatójától a címet igazoló oklevelet. Három szocialista brigádnak adták át a kiváló címet tanú­sító oklevelet, Nevezetesen a Tyereskova, a Kilián György tés végén, lllefalvi László még egyszer megismétli a szá­mokat. Egymillió 400 ezer fo­rint volt a tavalyi árbevétel, 100 ezer az árrés. Jövőre újabb nyolc hektárt telepítünk. Nem lesz gond, hogy ki művelje meg. integráció Azt értem, hogy jól jár a fo­gyasztó, megéri a termelőnek is. De ha ekkora területen csak ennyi a gazdaság haszna, mi ösztönzi a további telepítésre? — A kisgazdaságok minél erőteljesebb integrálása is. Itt nincs kiadásunk. A gödiek háztáji ágazata a szamócatermeléshez hasonló módon szövetkezik a sertés-, a nyúltenyésztőkkel; a zöldség és a bogyós gyümölcsűek terme­lőivel. és a Bánki Donát brigád tag­ja; örülhetnek az elismerés­nek. Rajtuk kívül a. kongi-etsz- szusi versenyben . győztes két brigád, a Mező Imre és a Béke szocialista brigádok vehették át a legjobbaknak járó jutal­mat. Ünnepeltek a múlt hét vé­gén a MÁV dunakeszi Jármű­javító Üzemében is. A gyárral szomszédos művelődési köz­pontban Varga Lajos, a gyár igazgatója és Bősz József, a szakszervezeti bizottság titkára vette át Csárádi Jánosiéi, a MÁV-vezérigazgatóság főosz­tályvezetőjétől és Keresztúri Ferenctől, a vasutasszakszerve­zet elnöksége tagjától a MÁV Kiváló Üzem cíjn , odaítéíésé- ÁftHsfcóí» tffigád kapta meg a MÁV Kiváló Bri­gádja, kettő a MÁV Kiváló If­júsági Brigádja kitüntető cí­met. Huszonegyen Kiváló dol­gozó, hatan Szakszervezeti Munkáért kitüntetésben része­sültek. A dolgozók között eb­ből az alkalomból közel más­fél millió forint jutalmat osz­tottak ki. A vállalat ünnepségén részt vett: Rónai Árpád, a városi pártbizottság első titkára, Metykó Gyuiáné tanácselnök, és Révai Sándor, a vasutas- szakszervezet járműjavító üzemei szakszervezet; bizott­ságának titkára, Antal János, a Hazafias Népfront városi bi­zottsága titkára. At kell menni a patak hiú­ján, dombon áll a háza, sok szőlőt telepített mellé. így hangzott az útbaigazítás. Csöngetek a göd-felsői Ezer­jó utca 4. sz. ház kapuján, de néptelennek látszik a porta. Egyenes tartású, idősebb ember közeledik az utcán, tő­le kérdezem: — Nem tudja véletlenül, hol lakik Kócsa Mihály? — A 10-es számú kapun kellett volna csengetnie. Kü­lönben én vagyok az. — Volna ideje egy kis be­szélgetésre? — Hát kérem! Ha elkísér az állomásig, akkor szívesen. Ugyanis Dunakeszire utazom, a propagandisták napjára. Témához illő a találkozás. Kócsa Mihály, az MSZMP Központi Bizottságán rende­zett ünnepségen vette át áp­rilis 19-én a Lenin-emlékpla- kettet. Tapossuk az utca homokját, nyomunkban sárga szőrű bun- dás liheg, időnként meg-meg- szagol engem. A gazdája azt mondja, nincs az a kerítés, amin át ne ugorna, ki ne búj­na. Most is elkíséri őt a vo­nathoz. Üti társam, aki a Szociális­Kopott zebrák festői A gödi Felszabadulás útján Kiss Imre és Bertók Sándor, a Budapesti Közúti Igazgatóság törökbálinti üzemmérnökségének munkatársai a közelmúltban újrafestették az átjáró csíkjait. Fényvisszaverő porral hintették le az átjárót, ezzel az új mód­szerrel is segítve a közlekedés résztvevőit — Mi lesz a szamócatermelés jövője — kérdezem a beszélge­Xiváló brigádok Kitüntetett közösségek DUNAKESZI vCiif a A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Történelem a konzervgyárban Vállalati tanács alakult A fehér asztalt huszonhár­mán ülték körül a Dunakeszi Konzervgyárban. Egyelőre mint küldöttek, s rajtuk kí­vül a felügyeleti szervek kép­viselői, a városi pártbizottság első titkára, a megyei pártbi­zottság tagja, Rónai Árpád, aki a második dunakeszi vál­lalatnál vett részt olyan ta­nácskozáson, ahol vállalati ta­nács alakult és igazgatót vá­lasztottak. Eljött a megbeszé­lésre Lükő Gábomé, a MÉM főelőadója, Filep Andrásné, az ÉDOSZ munkatársa, Szandt- ner Iván, a MÉM törvényes­ségi főosztályának képviselője, Az ülésen dr. Sági Lajos igaz­gató elnökölt. Ö adta elő a gyár működési és szervezeti sza­bályzatának javaslatát, amely szerint a továbbiakban kollek­tív döntés szerint ezt az új ve­zetési formát választják. Lü­kő Gáborné ismertette azt a törvényerejű rendeletet és a minisztériumi határozatot, melynek alapján a felügyele­ti szerv a tanácsra bízza a vállalat vezetését. így a 262 millió 767 ezer forint értékű induló vagyonnal kezdő, B ka­tegóriába sorolt vállalat taná­csa a szükséges kétharmados szavazatnál többel, azaz egy­hangú szavazattal megalakult, az új szervezeti szabályzatot megalkotta. — Ez történelmi nap a gyár életében — mondta Sági La­jos. — A tanácsban arányosan foglalnák helyet a dolgozók küldöttei, a párt-, a KISZ, a Szakszervezet és az üzemegy­ségek képviselői. Mint azt To- foasek Mihályné/ a' szákszer­vezeti bizottság titkára, ez esetben az előkészítő bizottság elnökei elmondta, a tanács megalakulását január 15-én héttagú bizottság kezdte meg. Termelési tanácskozásokon is­mertették a javasolt új válla­latvezetési formát, amiről feb­ruár 1—12. köpött döntöttek a részegységekben. Az előre ki­függesztett lista alapján min­den üzemrészben titkos sza­vazással választották meg a küldötteket. Az alakuló ülésen Tóth lm- réné meóst választották meg két évre a tanács elnökének, s ugyanennyi időre kapott bi­zalmat az elnökhelyettes Bu­dai ' János, termeltetési fel­ügyelő. Lükő Gáborné a MÉM kép­viseletében, dr. Sági Lajos igazgató öt évre szóló meg­erősítését javasolta jelenlegi beosztásában. Mellette szóltak a kinevezése — 1977 óta — el­ért eredmények, köztük a múlt évi félmilliárdos árbevétel, a 23 millió forintos nyereség, amit Sági Lajos a kollektíva eredményének tart, de mint a felszólaló tanácstagok hangsú­lyozták, nagyon sok múlik a vezetőn. Rónai Árpád a pártbizott­ság véleményét tolmácsolta az igazgatóról, aki a párt-vb tag­ja, aktív közéleti személyiség. Ajánló szavai között Rónai Árpád arra emlékeztetett, hogy ez az esemény is a szocialista demokrácia fejlesztésének ré­sze. A titkos szavazás eredmé­nye egyhangú volt: dr. Sági Lajost öt évre megerősítették igazgatói beosztásában. — Izgultam — mondta a tanácsülés után az igazgató. — Mert amikor a kollektíva en­gem minősít, a saját eredmé­nyeire is gondol. Egy hete már, hogy a fő kér­désekben a vállalati tanács dönt. Közérzet és... Képzavar — Milyennek tűnik egy te­lepülés, ha az ember néhány évi szünet után jár-kei ismét a házai között? Először is észrevesszük fe változásokat. Ha a város fia­tal. mint ez a mienk is, akkor örömmel tapasztaljuk, hogy a, pár- éve még üres telkeken, puszta mezőkön is házak ma­gasodnak, több embernek jut lakás, tágas, kényelmes ott­hon. Azt is jó észrevenni, hogy bővült a szolgáltatások köre. Étlen-szomjan az sem jár­ja már a várost, akinek csak gyorskiszolgáló büfére futja az idejéből. A kettes számú főút forga­lom-elterelése, az útmenti ár­kok persze átmenetileg zavar­ják, rontják a városképet. Ezt még csak ki lehet böjtölni, mert tudjuk, hogy egyszer vé­ge lesz. Ám nemcsak a kiásott homok finom szemcséit hord- ja-viszi a szél errefelé. Papír­darabok, műanyag foszlányok, százai ejtőernyőznek a levegő­ben, szállnak egészen a tize­dik emeleti ablakokig, ha fúj a szél, majd beterítik a park, a játszótér füvét, homokját Ha pedig a főútvonal felől ha­lad az ember a bevásárló- központ felé, a rövid sugár- utat lezáró ABC-áruháznafc tartva, az első pillanatban nem érti, mi a baj a közérzeté­vel. Néhány perc kell csak, amíg rájön, hogy a homlokza­tot magasan eltakaró göngyö­legek, rekeszek teszik elvisel­hetetlenné a képet, a jelenle­gi megoldás helyett mást kel­lene kitalálni. Vagyis nemcsak a tárgyak puszta léte, hanem azok okos használata, a környezet for­málása teszi várossá a várost. Ehhez még pénz sem. kell. ft város vendége Elismerő szavakkal A Magyar Tudományos Aka­démia és a Hazafias Népfront Országos Elnöksége vendege­ként hazánkban tartózkodó Margaret Mathaie, a Kanadai Angol Szövetség szociális ügyekkel foglalkozó elnöke, a múlt héten Dunakeszire lá­togatott. A város vezetői fogadták a vendéget, aki főleg az idős em­berekről való gondoskodás, a lakótelepi bölcsődék, óvodák iránt érdeklődött. A választás nem véletlenül esett erre a vá­rosra. Azután, hogy a HNF or­szágos tanácsa megalakította az Országos Családvédelmi Ta­nácsot, elsőként Dunakeszin jött létre ilyen helyi testület. A vendéget különösen érdekel­te a családok helyzete, a vá­lások aránya, azok körűimé­nyei, ahol mindkét szülő rend­szeresen dolgozik. Tapasztala­téiról kedvezően nyilatkozott: elnyerte tetszését a magyarok életmódja. Zenés verseny A tánc napja A hét kiemelkedő kulturális eseményének ígérkezik a Jó­zsef Attila Művelődési Köz­pont vasárnapi rendezvénye. Délelőtt kilenc órakor lesz a kezdő és haladó tánctanfolya­mot végzettek vizsgája. Ezt kö­veti délelőtt 11 órakor az egész napon át, azaz csaknem este hat óráig tartó táncverseny. ■ Az úgynevezett E—D2—D—í —C osztályú országos csapat- táncversenyre több városból érkeznek az együttesek. Az elő­re látható nagy érdeklődésre való tekintettel már most köz­ük a rendezők, hogy a színház­teremben érkezési sorrendben történik a helyfoglalás. A belé­pődíj 50 forintba kerül. ta Hazáért kitüntetés tulajdo­nosa, már kilenc éve élvezi nagyon is megérdemelt nyug­díját. Amit megélt, az a ma­gyar munkásmozgalom törté­nete. Karosszériabognár. Van, vagy legalábbis volt ilyen fog­lalkozás, amikor az életútja kezdődött. A fás Ifik közt lett a KIMSZ, majd a KMP tagja és persze legálisan a szociál­demokratáké, amíg balosnak minősített magatartása miatt ki nem zárták. Szóval, a mar­xizmus—leninizmus propagan­dája nála valahol itt kezdő­dött, az úri Magyarország ne­héz viszonyai és veszélyei között. Amikor pedig a szó helyett a tettekkel, netán fegyverrel kellett érvelni a nemzetáruló fasisztákkal szemben, akkor ezt tette ön­ként, belső parancsra. Az is történelem, hogy Kó­csa Mihály volt a Vasutas Szakszervezet első főtitkára. Azután még a legnehezebb időkben, a MÁV Konzum Szövetkezet általános igazga­tója, akinek a vasutasok élel­miszer-ellátásáról kellett gon­doskodnia. Dolgozott a párt központi apparátusában. 1952­ben közgazdász egyetemi dip­lomát szerzett. Angyalföld a szűkebb haza, Göd a csöndes, nyugodt ott­hon. Itt tagja a nagyközségi pártbizottságnak és a propa­ganda- és oktatási munkabi­zottságnak. Az alapszerveze­tében ő a szeminárium veze­tője. Az elismerés több évti­zedes munkásságának szólt. Napjaink nehezen áttekint­hető jelenségei és a propagan­da. Milyen ma az agitátor helyzete? — teszem fel a kér­dést a vasútállomás kispadján ülve. A kutya most a lábunk­nál hever. — Nehéz. Ki kell ismer­nünk magunkat és ki kell nőnünk azokból az ábrándok­ból, melyeket már az illegali­tásban is dédelgettünk. Azt hittük, minden megy a maga útján, ha átvesszük a hatal­mat. Látni kell a valóságot, ismerni az ellentábor, az im­perializmus természetét — Nem érzi úgy néha, hogy másként gondolta? — Előfordul — mondja Kó­csa Mihály, aki azért mindig helyre teszi magában a dol­gokat. És segít közöttük má­soknak is eligazodni. Ötletek díja A zsűri pontjai Aliig hogy elvonult a május 1-i felvonulók menete a váro­si pártbizottság tribünje előtt, mint minden évben, most is összeült a zsűri. Szép és érdekes látványt nyújtottak a Lósport Vállalat táncoló paripái, hátukon lova­saikkal, ötletes volt a Körösi Csorna Sándor Általános Isko­la rögtönzött tornaibemutatója. A vita alapján végül úgy ala­kult a sorrend, hogy az iskoláik első díját a 3. sz., a másodikat a 2. sz. Általános Iskola, a harmadik díjat a szakmunkás- képző intézet kapta meg. Az üzemek közül első helyre került a MÁV Dunakeszi Jár­műjavító Üzem, második a Mechanikai Laboratórium, harmadik lett a Dunakeszi Hűtőház. Az oldalt irta: Kovács T. István Fotó: HancsavszkI János Szóval és tettel Mindig az eszme szolgálatában

Next

/
Thumbnails
Contents