Pest Megyei Hírlap, 1985. május (29. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-14 / 111. szám
A , 1985. MÁJUS 14.. KEDD Tolsztoj és az esztergályos Jobb munkás a művelt munkás? Nem valószínű, hogy ha egy esztergályos elolvassa a Háború és békét, akkor kevesebb selejtet ad ki a kezéből. Ennek ellenére, ha bárkinek föltennénk a kérdést, van-e szerepe a műveltségnek a munkája színvonalában, igennel válaszolna. A kölcsönhatás természetesen korántsem ilyen direkt, éppen ezért nehezen érhető tetten. Olyannyira, hogy hajlamosak is vagyunk megfeledkezni erről. A minap hallottam egy, a szakmunkásképzésről szóló rádióműsorban: sok tanuló marad ki az iskolából, mert a közismereti tárgyakból nem felel meg az elégséges követelményeinek, pedig manuális képességei alapján kiváló szakmunkás lehetne. Valamilyen szakmunkás minden bizonnyal válnék belőle, de kiváló — aligha. Hiánya érzékelhető Nem mindenütt gondolkodnak már így. Például a toki termelőszövetkezetben tisztában vannak azzal, mennyit ér, ha a dolgozók művelődnek, szélesítik látókörüket, érdeklődnek kulturális és szakmai kérdések iránt. Nagy Mihály elnök tavaly, az országos közművelődési konferencián is elmondta, hogy ők termelési beruházásnak tekintik a kulturális célokra költött nem is csekély összeget. Tudván tudva, hogy ennek haszna sokkal később jelentkezik, mintha ezen a pénzen korszerű gépeket vásárolnának. Bár ez sem egészen biztos. Gazsó Ferenc művelődési miniszter- helyettes egy mondata ragadta meg a figyelmemet: üzemeinkben a legkorszerűbb import technikát is csak 70—80 százalékos hatásfokkal tudjuk működtetni a szakmunkások hiányos felkészültsége és munkakultúránk színvonala miatt. Az eddigiekből is világossá válik, hogy a műveltséget tágan kell értelmeznünk, ha a termelésre gyakorolt hatását kívánjuk vizsgálni. Az irodalmi s általában a humán érdeklődésen kívül beletartozik a gazdasági és társadalmi kérdések iránti fogékonyság, a környezetkultúra és az életmód is. Mindez együtt formálhatja az ember szemléletét, s akkor már óhatatlanul — igaz, többnyire észrevétlenül —s befolyásolja a mindennapi munkát is. Bár számokban — forintokban, tonnákban — ez szinte kifejezhetetlen, mégis számolni kell vele. Mert a műveltség megléte ugyan nehezen mérhető a termelési eredményekben, hiánya azonban előbb vagy utóbb érzékelhetővé válik. Ezért kerestük a választ, ki mennyire érzi fontosnak a műveltséget, s ennek mekkora szerepe lehet például a Kiváló vállalat cím elnyerésében. Nehéz tetten érni Az évek óta kiváló Pest Megyei Műanyagipari Vállalatot, s annak is zsámbéki gyárát nem véletlenül választottam. Ez a gyár a vállalaton belül az egyik legdinamikusabban fejlődő gazdasági egység. Viszonylag rövid idő alatt kellett az elavult technológiáról a legmodernebbre váltani. Emellett Princz Ferenc igazgatónak híre van a közművelődés berkeiben is. Bármiről beszélgetünk a falu népművelőivel, mindig szóba kerül, mennyit segített a zsámbéki gyár igazgatója és kollektívája. Nélkülük a művelődési ház felújítása sem valósult volna meg, de a Zsámbéki szombatok sem lenne országos hírű rendezvénysorozat. Princz Ferenc műszaki ember létére fontosnak tartja a művelődés ügyét. — Valóban nehéz tetten érni, miként hat egymásra kultúra és gazdaság- Az emberek nehezen értik meg, hogy a kettő között kapcsolat van. Pedig a két dolog időben és térben találkozik valahol. Azt persze én sem merném kijelenteni, hogy azért értünk el kiváló gazdasági eredményeket, mert már mindent megtettünk a munkások művelődéséért. Bátran állíthatom viszont: komolyan vesszük a szakmunkásképzést, és a brigádmozgalom vállalásai konkrétan kapcsolódnak a falu közművelődési életéhez. S ha már valaki elmegy dolgozni a művelődési házba vagy színpadot építeni a templomhoz, akkor esetleg nézőként is elmegy, de legalább a gyerekét elviszi cgy-egy programra. S ezzel az ő gondolkodása, szemlélete is változik. Ez abban jelentkezik ITTAS ÁLLAPOTBAN. A fiatalember felháborodva meséli hétfőn reggel a metró megállójában a vasárnap hallottakat. Barátnője méltatlankodva rázza a fejét, többször elismételgeti: ez nem is igaz! A többiek érdeklődésén látszik, ők is hallották a rádióban a felháborító esetet. Nem szólnak, csak bólogatnak, amikor a fiú kifejti, hogy az a gazember — mármint a riport főszereplője — többet is érdemelt volna. Nem kell ahhoz különösebb közvéleményfkutatás, hogy a rádióriportok hatását lemérhessük. Amikor mindannyiunkat érintő eseményekről van szó, hamar kialakul az állás- foglalás. Mindenképpen az a sajnálatos, hogy egyre több olyan történetről adhatunk hírt, amikor egészen kifica- rnult erkölcsi magatartásnak lehetünk szemtanúi. A legsajnálatosabb, .hogy az elkövető védekezéséből kitűnik: helyesnek tartja cselekedeteit. Vasárnap délután, a Mit üzen a rádió műsorvezetői — Herényi Mária és dr. Szegő Tamás — feltették a kérdést: vajon miért verte meg a szülői értekezleten egy férfi fia tanítónőjét? A riportalanyok vallomásából sok minden kiderült. Éppen ezért jó, hogy a műsor vézetői a hallgatókra bízták: ítélkezzenek. Mi történt valójában? Az apa — a gyerek panaszára, hogy a tanítónő meghúzta a haját — először a kocsma felé vette az irányt, majd az ital adta bátorsággal berobbant a szülői értekezletre és nekiesett a pedagógusnak. A gyerekek, a tanárok vallomásából -kitűnt, hogy az egyik legjobb tanárnő volt az áldozat. Félesége természetesen a férjét védte, bár az ön- bíráskodással ő sem értett egyet. A végeredmény: háromezer forint büntetést róttak ki a rendbontó apára. Ez az, amin a metróban beszélgetők felháborodtak. Mondván, a pénzbüntetéssel megúszta a férfi az esetet. Csak azt nem tudjuk, hogyan védekezhetünk ehhez hasonló támadások ellen 168 ÖRA. Mester Ákos a legaktuálisabb kérdéseiket sorolta egymás mellé a szombati műsorban. Az egyik leginkább meditációra alkalmas gond a kereskedelmi egységek vasárnapi nyitvatartása volt. A napi sajtóból hamar szárnyra kelt a hír: ott, ahol indokolt, jó lenne a* élelmiszerüzleteket vasárnap is nyitva tartani. A megfelelő díjazás biztosítaná, hogy legyen elegendő jelentkező. Mindenképpen kérdés, hogy mikor és hol érdemes a pihenőnapon kinyitni az üzletet. A műsor azt sugallta, hogy a helyi döntés a legfontosabb. yERSEK. „... én a lant idegébe kapok”: Petőfi Sándor: Levél Arany Jánosihoz című művéből kölcsönözte műsorához a címet Sinkó László, amikor legkedvesebb verseiből válogatott. Nem könnyű feladatra vállalkozott a színész. Hiszen a röpke fél órában olyan alkotásokat keresett, amelyek a hallgatónak is kedvencei lehetnek. Csokonai Vitéz Mihály, Petőfi Sándor, József Attila versei közül a legismertebbeket szavalta el. olyan szuggesztíven, hogy a költemények más színben jelentek meg számunkra, mint amikor elolvassuk. Az összeállítás erénye volt, hogy az ismert és kevéssé ismert műveket színesen válogatta egymás mellé. Sinkó László vers- tolmácsolásánál az árnyalt hangszín a mondanivaló szolgálatába szegődött. Er. K. például, hogy kezdik megérteni gazdasági céljainkat, hogy csak a megtermelt értékek alapján tudunk fizetni, hogy ez az alapja egyéni boldogulásuknak. De ide tartozik a környezet kultúrája is. Ma már minden dolgozónknak természetes, hogy az üzemek előtt virág és fű nő, hogy az étkezőben növények vannak. Ezt illik felelni Ha egy igazgató így gondolkodik, az már fél siker. De átérzik-e a dolgozók — akár azok is, akik részt vesznek különböző programokon, eljárnak színházi előadásokra — a művelődés jelentőségét? A zsámbéki gyár dolgozóitól kapott válaszok igenlőek, de nem teljesen meggyőzőek. Az hamar kiderül, hogy a művelődés elsődleges kerete a bri- gádmozgalom, s az sem kétséges, hogy a vállalások nem formálisak. A brigádok járnak a Zsámbéki szombatok előadásaira; ez a rendezvénysorozat ügy lett a faluban. Látogatják a budapesti színházakat, kirándulásokat szerveznek és szép forgalmat bonyolít a szakszervezeti könyvtár. S hogy mindezt mennyire érzik fontosnak, a munkában hasz- nosíthatónak? — Biztos, hogy változtat az embereken, valami megmarad mindenkiben a hallottakból, olvasottakból. Mert szeretni szeretik a művelődést; legfeljebb az idő szorít, meg a megélhetési követelmények. — Nyilván fontos a kultúra. Már a kikapcsolódás miatt is- Sokat lát-hall az ember, a tapasztalatokat aztán megosztjuk egymással. — Ha pkarja az ember, időt is lehet rá szakítani. Ügy kell megszervezni az otthoni munkát. Lehetőleg olyan programokat választunk, ami az egész családot érdekli. A válaszokból úgy éreztem, ezek az emberek tudják, hogy erre a kérdésre mit illik felelni. Nem derült Ki, így is érzik-e valójában? Baj ez egyáltalán? Nem elegendő, hogy színházba járnak, hogy olvasnak, hogy a televízióban a komolyabb műsorokat is megnézik? Dr. Maróti Andor, a munkások művelődésének szakértője írja egy helyütt: „... a kulturális programokon való A bábjátszás zsenialitása abban rejlik, hogy a gyerekeket egyetlen játszó csoportban fogja össze, s bölcs barátként elvezeti őket egy olyan világba, amely éppen csodái révén ismerős számukra. A kis emberkék ilyen csodák között élik mindennapjaikat. Az őket körülvevő világ/ minden tárgyát élőnek tudják, hiszen nem ismerik az elidegenedés állapotát. Á gyermeki érzésvilág megmentése és fejlesztése világszerte nagy gond. Miután napjainkban a szülőknek nincs idejük rendszeresen mesét mondani, énekeim nekik, partnerként a legkisebbeknél csak az óvónőkre lehet számítani. Űk még játszanak a kicsikkel, bábut készítenek, énekelnek, mesélnek. Az általános iskolában aztán erre már nem futja az időből, pedig a kisdiákok is szeretik, igényelnék ezt a fajta tevékenységet. A megye szíriéiben Szilágyi Dezsőnek, a Bábszínház igazgatójának egy interjúban elmondott gondolatait talán kicsit jó irányban cáfolja a hét végén, Érden, a művelődési központban mégrendezett megyei bábjátékostalálkozó, amelyen kisdobosok és úttörők vettek részt. Budaörs, Cegléd, Érd, Isaszeg, Manor, Örkény, Tápiószele és Vác diákjai bizonyultak szűkeb b pátriánk legjobbjainak a területi vetélkedőkön. Közülük került ki végül az a két csapat, amely az országos bábfesztiválon Pest megye színeiben indul majd. A verseny szakértő közönség előtt zajlott. Nem bizonyult igazán jó választásnak az érdi művelődési központ színház- terme, mert hiányzott a jüg- göny. Hideg Ilona megyei út- törótitkár mozgalmi vezetőhöz méltó, jó ötlettel hidalta át a kényszerszüneteket. Fölment a színpadra és a gyerekek kedves dalait kezdte énekelni. A spontán produkcióhoz alkalmi segítőtársa is akadt, egy, a nézők között ülő*gitáros személyében. Jó választás Az öttagú zsűri, amelynek vezetője Imre István, a Nemzetközi Bábszövetség elnökségi tagja volt, értékelésében a ceglédi Táncsics Mihály Általános Iskola Dobó Katica úttörőcsapatának szereplését emelte fciy űk lettek az elsők. A kisdobosegyüttes vezetője, Farkás Pálné jól választott, amikor a. gyermekek életkorának megjelelő, Ivanuska című zenés játékot adatta elő. A zsűri a Gödöllő képviseletében induló isaszegi iskola úttörőit — akik a Télapó kesztyűje című produkcióval mutatkoztak be —, másodikként javasolta az országos fesztiválon való'részvételre. Az Ivanuska szereplői megköszönik a tapsot (a cim fölött). Ivanuska megszemélyesítője: a tízéves Gergye Zoltán (balra fent). A váciak síkbábui keltették életre Görög Ilona balladáját (balra). Mono- ri kisdobosok a paraván mögött (lent). Nagy az izgalom a nézőtéren (alsó kép). Hancsovszki János felvételei 350. évforduló Jubileumi közgyűlés Mint tegnapi lapszámunkban megemlékeztünk róla, alapításának 350. évfordulóját köszönti az ELTE, hazánk, s egyben Közép- és Kelet-Európa egyik legnagyobb hagyományú egyeteme. Az ország legrégibb, megszakítás nélkül működő felsőoktatási intézményének alapítólevelét 1635. május 12-én írta alá Nagyszombatban Pázmány Péter bíboros, esztergomi érsek. A jubileum alkalmából számos ünnepi rendezvényre: megemlékezésekre, avatási ünnepségekre, tudományos konferenciákra és más kulturális eseményre kerül sor ebben az esztendőben. A jubileumi rendezvénysorozat nyitányaként hétfőn; ünnepi közgyűlést' tartóttak az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának épületében. Fülöp József akadémikus, az ELTE rektora köszöntötte a meghívottakat: politikai és tudományos életünk képviselőit, közöttük Grósz Károlyt, az MSZMP Politikai Bizottságának tágját, a budapesti párt- bizottság első titkárát és Radies Katalint, az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezetőjét. Az ünnepségen Németh G. Béla akadémikus, az egyetemi könyvtár főigazgatója méltatta az évforduló jelentőségét, felvázolta az egyetem három és fél évszázados történetet. (Az évfordulóról béíyegki- bocsátással emlékezik meg a Magyar Posta, erről lapunk 8. oldalán számolunk be.) részvétel még nem művelődés, ezt azzal is bizonyíthatjuk, hogy mássá válni, a kultúrában fejlődni csak bizonyos belső aktivitással lehet. Azzal a viszonyulással, amely új egységet alkot a kívülről érkező információ és élmény, valamint a már meglevő tudásunk, szemléletünk összekapcsolásával.” Ezért nem lesz kevesebb a selejt, ha az esztergályos elolvassa a Háború és békét. M. Nagy Péter Szakértő közönség előtt Győztek a ceglédi bábosok ADIOFIGYELO
