Pest Megyei Hírlap, 1985. május (29. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-10 / 108. szám
1985. MÁJUS 10., PÉNTEK Szépen mutat a búza Vágják a lucernát Az elmúlt napokban esőt kaptak a földek, ami gyorsítja a frissen vetett magok kelését és erősíti az országszerte szépen mutató őszi gabonák fejlődését. A májusi csapadék közismerten jó hatással van a növényállomány gyarapodásira. A kukorica vetéséhez 10—11 fokos talajhőmérsékletre lenne szükség, ám a gazdaságok ennek ellenére nem várhattak tovább a felmelegedésre, mivel kicsúsztak volna az optimális időből. A kukoricatermesztésre kijelölt területnek eddig 80 százalékán mentek végig a vetőgépek, ami az elmúlt évihez képest — amikor is gyorsabb volt a kitavaszodás és előbb indíthatták a gépeket — alig jelent valamilyen hátrányt. A tavasai munkák az utolsó szakaszban vannak, a burgonyát például már csaknem mindenütt elültették és csupán néhány gazdaságban ad munkát a napraforgó vetése. Kissé megkésett a rizsvetés, ez is az erős lehűléssel és a hideg talajjal magyarázható. Hozzáláttak a lucerna első kaszálásához, a növény általában közepes termést hozott; az erős lehűlés az elmúlt héten is visz- szafogta fejlődését. Tej-, hús- es takarmány termelési verseny Díjkiosztó Kerceghalmon Korszerűsített feltételek szerint értékeltek Az 1984. évi megyei tej- és hústermelési, valamint takarmánytermesztési verseny értékelő és díjkiosztó ünnepségét tegnap délelőtt tartották meg a Herceghalmi Kísérleti Gazdaság központjában. A verseny jelentőségét — amelyet már az 1983-ban korszerűsített feltételek szerint értékeltek — az is nagymértékben növelte, hogy a szarvasmarhaágazat fejlődése, a múlt év második felétől megtorpant, így a versenyben eredményt felmutató mezőgazdasági üzemek és kistermelők mintegy ellenpólusát képezik azoknak, akik az ágazat fejlődési lehe- tőségeif nem képesek felismerni és kiaknázni. A díjkiosztó ünnepség egyben arra is alkalmat adott, hogy a szarvasmarha-ágazat jelenlegi helyzetét dr. Polgár Mihály, a Pest megyei Tanács mezőgazdasági osztályvezetője az egybegyűlt szakemberek előtt felvázolja. Az ünnepi asztalnál Csonka Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese adta át a kitüntetéseket és díjakat. A laktációs tejtermelés száz-8t- száz tehén nagyságrendű kategóriájában I. díjat a szigcíszentmik- lósi Duna Tsz nyerte 214 db magyar tejelő tehén átlagban 5774 kg laktációs tejtermeléssel. Az ötszáz tehén feletti kategóriában két első díjat adtak ki. Az egyiket a Herceghalmi Kísérleti Gazdaság kapta 711 magyar tejelő tehénnel, 750Ö kg laktációs tejtermeléssel. A másikat az alsónémcdi Közös Üt Szakszövetkezet nyerte 582 hunga- rofríz tehénnel, 5847 kg tejtermeléssel. Tejzsírtermelés terén az 500 tehén alatti kategóriában a t6- ki Egyetértés Tsz 212,9 kg átlagos tejzsírtermeiéssei; az 500 tehén feletti kategóriában pedig a kiskun- íacházi Kiskun Tsz 217,8 kg átlagos tejzsírtermeiéssei lett az első díjas. A hústermelési verseny két első helyezettje az abonyi József Attila és a nyársapáti Haladás termelőszövetkezetek. A kistermelők termelési versenyében az értékesített összes tejmennyiség kategóriában Gácsi Varga Gábor budapesti lakos, a fajlagos tejértékesítés kategóriájában pedig Borsos Kálmán ceglédi kistermelők lettek az első díjasok. A takarmánytermesztési versenyben silókukorica-, lucerna- és gyepgazdálkodás szerepeltek, háromszáz hektár alatti és feletti kategóriában. Ezek első helyezettel: Üttörő Tsz, Dunabogdány: Kertészeti Egyetem Tangazdasága, Soroksár; József Attila Tsz, Ábony; Herceghalmi Kísérleti Gazdaság; Egyetértés Tsz, Ceglédbercel és Haladás Tsz, Nyársapát. Népi ellenőrzés a reprezentáció kerül S. T. E. Feketén kínált feketekávé Megkínálhatjuk egy kávéval? — kérdi az igazgató, az elnök vagy más beosztású vezető, s a kérdezett többnyire Igennel válaszol. Kiváltképp, ha fáradtan érkezik a vállalathoz, szövetkezethez, intézményhez, ahol tárgyal, értekezik, egyszóval: szellemi munkába fog. Pedig, ha ismeri a reprezentációs keret felhasználását szabályozó rendeletet, így kellene válaszolnia: Jőlesne, de nem szabad! Csakhogy erre a vendéglátója — ha van egy kis humorérzéke — így szói: Fogyassza csak el nyugodtan, és vegye úgy, hogy üdítő italt ivott. Papíron rendben E talányos beszéd megértéséhez tudnunk kell, hogy a reprezentációról szóló rendeletek és irányelvek kifejezetten tiltják, hogy a gazdasági egységek és állami szervek vezetői feketekávéval kedveskedjenek vendégeiknek. Már tudniillik abban az esetben, ha a kávét reprezentációs keretük terhére vásároltatják. No, de van-e olyan vállalati vagy hivatali vezető, aki ezt a rendeletet betartja? Igenis van! A népi ellenőrök az elmúlt hetekben sok termelőszövetkezet és Áfész háza táján vizsgálták, vajon a reprezentációs keretet a jogszabályokban meghatározott módon használják-e fel. Nos, a vizsgálatot végzők mindenütt kénytelenek voltak megállapítani: jelentősebb szabálytalanság nem történt. Annál az állami gazdaságnál például, ahol az éves termelési érték 412 millió forint, az igazgató szépen ki tudott jönni a 20 250 forintos reprezentációs keretéből. Annak az Áfésznek a vezetői, akik reprezentációra 10 778 forintot fordíthattak. 22 forintot el sem költöttek. Kávét sehol sem ittak — a bizonylatok és nyilvántartások szerint —, még ott sem. ahol a kávéfőző gén szinte állandóan működik. Miként az egvik népi ellenőr fogalmazott: a rendeletet alaki és formai oldalról pontosan betartották, mert az analitikus nyilvántartásban nem szerepel kávé. Mást blokkolnak A valóság persze egészen más — ezt mindenki tudja. A kávé kiiktatása a hivatalos társadalmi érintkezésből teljességgel megoldhatatlan, ezért aztán aki a boltban a kávét megvásárolta, az üdítő italról, süteményről, netán mosószerről kér blokkot. Ez a rendelet kijátszásának legegyszerűbb módja, amire ráfanyalodnak olyan vezetők is, akik 100 milliókért felelnek. Magánbeszélgetés során a sokat tapasztalt népi ellenőrök a rendelet sokszor kényszerű megszegésének egész arzenálját teszik szemlélhetővé. Leszól a felügyeleti szerv a termelőszövetkezetnek, hogy három külföldi urat visznek hozzájuk tárgyalásra — említi az egyik népi ellenőr. — Még annyi hangzik el a telefonban, hogy az ebédet megelőző előétel legyen sült libamáj, francia konyakkal és vilmoskörtével kísérve. A rendeletben maximált költséget a felügyeleti szerv utólag átutalja ugyan, de a szövetkezet tényleges kiadásainak az legfeljebb egytizedét teszi ki. A valóságban egy-egy ilyen fogadásra az egész évi reprezentációs keret sem elegendő. Ám ha valaki egyszer komolyan megnézi, hogy évente hány és milyen rangú vendéget fogadnak, milyen költség- kihatással járó ünnepi rendezvényeket tartanak egy-egy vállalatnál, szövetkezetnél, alighanem rögtön rájönne, hogy a reprezentációs kereteket kénytelenek a vezetők valami módon kitágítani. Hogy a hivatalosan ilyen célra fel nem használható ősz- szegeket mire könyvelik el? A számviteli vezetőket könnyebben rábírhatnánk arra, hogy a Fidzsi-szigetek őslakosságának táncaiból mutassanak be jellemző részleteket, mintsem hogy saját gyakorlatuk e féltve őrzött titkait felfedjék. Lelemény kérdése A népi ellenőrök által említett megoldásokból sorolunk fel néhányat. Ilyen-olyan megnevezéssel sok mindent el lehet dugni az üzemi általános költségek rovatban. Kiutalt, de valójában ki nem fizetett gépkocsiátalányt és célprémiumot is fel lehet használni reprezentációs célokra. Ad bizonyos lehetőségeket a reklámkeret is. Ahol közétkeztetés van, ott a nyersanyagnorma megemelésével ki lehet gazdálkodni a vendéglátásra fordítható részt. A kereskedéssel is foglalkozó szervezeti egységben a káló. vagyis a megengedhető. de a valóságban be nem következett veszteség tízezrek ilyen célra való felhasználásához szolgálhat forrásul. Ahol építenek valamit, a feleslegessé vált építőanyag értékesítése szinte önmagát kínálja. Folyószámlát lehet nyitni az Áfésznél, s ott a kifizetett pénzért azt írnak a vásárolt tételek közé, amit a kedves vevő kíván. Milyen következtetés vonható le az elmondottakból? Legalább annyi, hogy adva van egy rendelet, amelynek látszólagos betartására ugyan mindenki ügyel, a valóságban azonban a kijátszását szinte senki sem tartja bűnnek, ha az ügyeskedéssel nyert összegeket hivatalos reprezentációra és nem saját zsebre használják fel. Társadalmi tünet Egy társadalmi tünetet írtunk le, s a jelenlegi helyzet változtatására a módot nem nekünk kell kitalálnunk. Mindenesetre olyan állapotokat kellene teremteni, hogy mindazt, amit a mai viszonyok közepette meg kell tenni — ilyen a vállalati és szövetkezeti reprezentáció is — az a realitásokhoz igazodó szabályozottsággal, ellenőrizhetően történjen, s ne ügyeskedéssel, számviteli trükkök alkalmazásával. Mert bizony ma sokszor előfordul, hogy — egy, a köznyelvből kiszorult kifejezéssel élve — feketén isszuk a feketekávét, s ráadásul lelkiismeretünk háborgása nélkül. Cseri Sándor Pest megyei egyházi személyek gyűlése Együtt, nemcsak egymás mellett Május a béke hónapja. Egy hete sincs, hogy ezrek és ezrek gyülekeztek Törölunczőn azért, hogy hitet tegyenek a béke mellett. Ezért jöttünk ma ide mi is. Soha nem felejtem azt a májusi délelőttöt, amelyen a váci püspökség épületére kitűzték a nemzeti lobogót, tudtul adva, hogy vége a háborúnak. Ennek negyven esztendeje. A béke fennmaradásáért azonban azóta — és ezután is — együtt kell küzdenie minden jóakaratú embernek. A békét diadalra juttatni a gyűlölet felett — a legnehezebb tennivalók egyike. Nekünk mégis erre kell vezérelnünk mindazokat, kik ránk bízzák magukat. Ezekkel a szavakkal nyitotta meg Ludányi Kálmán kanonok azt a gyűlést, amelyet a megye egyházi személyiségei számára rendezett a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága. Az eseményen jelen volt Balázs Cézáné, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese, Rabóczi László, a HNF megyei bizottságának titkára, valamint Bárdos Deák Béla, az Állami Egyházügyi Hivatal tanácsosa is. Önállóság és felelősség Balogh László, a Pest megyei Tanács elnöke tartott előadást időszerű belpolitikai kérdésekről, s a legsürgetőbb tennivalókról, amelyek előttünk állnak a közeljövőben. — Ma igazán konkrét békeünnepről van szó. Egy nagyon kegyetlen háborúnak lett vége negyven esztendővel ezelőtt. A győzelem napjának gyümölcse az a béke, amely azóta is fennáll Európában — igaz, sokszor és sokféle veszély közepette. Ma az emberiséget közös ellensége, a nukleáris háború réme fenyegeti. E szorongató nemzetközi helyzetben belpolitikai életünkben olyan események követik egymást, amelyekről érdemes bővebben is szót ejteni — mondotta bevezetésül a megyei tanács elnöke, majd így folytatta: — Gondokkal teli öt év van mögöttünk, s ez. érezhető völt a nemrég lezajlott XIII. párt- kongresszuson is. Kemény telet éltünk át, mind fizikai, mind politikai tekintetben. A több mint 20 milliárd forintos kiesés nem a legjobb indulást jelentette az idén, ez tény. Számolnunk1 kell azonban azzal, amely hazánkban párttagokat és pártonkívülie- ket egyként jellemez: a ten- niakarással. Ez a lakosság tettre kész és hajlandó támogatni a párt politikáját minden körülmények között. A pártkongresszus nyitva hagyta a kaput a megújulás előtt, szembenézett azokkal a feszültségekkel, amelyek léteznek a társadalomban, célul tűzte egyebek között: o jel- adatok végrehajtásában még jobban összeforrni a néppel — a vezető szerep megőrzése, erősítése mellett —, mind a társadalmi élet, mind a gazdaság fejlesztésében. Ez utóbbival kapcsolatban vázolta a tanácselnök a legfőbb gazdasági jellemzőket, kiemelve, hogy a VII. ötéves terv során fokozottan kell kutatnunk az intenzív fejlődés lehetőségeit, előtérbe helyezve a termelési folyamatok minőségi tényezőit. Ennek függvényében lehet előbbre lépni a szociálpolitikában, életszínvonalban, a terület- és településfejlesztésben is. Érintette a tanácsi gazdálkodás átszervezését, azon belül a helyi testületek önállóságának és felelősségének növekedését. Végezetül arról szólt, hogy miként él alkotmányos, demokratikus jogaival a lakosság az általános választások előkészületeinek során. Első-ként Bánk József váci római katolikus, érsek-püspök kért szót. Elmondotta, hogy az egyházi személyek is figyelemmel kísérték a párt- kongresszus munkáját, tanulmányozták a határozatot, s les-zűrték abból saját tennivalóikat. Őszinteség és bizalom — A háborút nem lehet kitörölni az emberek emlékezetéből — hangsúlyozta. — Élve maradtunk. Negyven esztendeje új világban élünk, amelyben a papság szabadon gyakorolja hivatását, e haza egész népének javára. Különböző utakon indulunk, de azonos a cél: az ember boldogulása. Keveházi László pilisi evangélikus esperes kiemelte felszólalásában: jó, hogy a vezetők beszélnek a gondokról s nem csupán a nép. Jő, hogy az állam elfogadj^ továbbra is az egyház nyitottságát. FeA jelölő gyűléseken öltött testet a választók álláspontja — a jelöltek személyére vonatkozóan Ez éppen úgy igaz volt a helyi tanácstagok jelölése esetében, mint ahogyan az országgyűlési képviselőjelöltekkel kapcsolatban elmondhattuk. fi megyében az utóbbi hetek során—3ü8fi helyi tanacstagíTválriB-dó. kerületben 103 ezer 496 állampolgár rpc-7vpta|fr^ll megtartott gyűlések hangulata igazolta: a választók akarnak — s tudnak is — élni az új választójogi törvény adta lehetőségekkel, és kötelességüknek is tartják azt, hogy annak rendelkezései szerint járjanak el. E tárgyilagos mondatok mögött sok minden rejlik. Elsősorban az, hogy a felszólaló mintegy négyezer ember pontosan tudta, ■mii akar. Igaz, feszítő kérdéseket boncolgattak, nemegyszer éles vitákban, ám ezzel magának a törvénynek szellemét szolgálták. Amint azt a megyei választási elnökség is megállapította legutóbbi ülésén. Pest megye aktív keresőinek csaknem egynegyede adta ezenközben tanúbizonyságát annak. hogy kész részt venni közös dolgainkban, hogy megértette, mekkora felelősséggel veszi kézbe majd a szavazólapokat, hegy tiszRANGOS ESEMÉNYEK kete János, a mon.ori kőtemplom református lelkésze három szóval jellemezte mindazt, ami az utóbbi időkben történik ebben a hazában: őszinteség, nagykorúság, bizalom. A lakosság tettre- készsége, közéleti aktivitása is ebből fogant. Farkas Bertalan budapesti adventista lelkész a főváros felszabadulásának napjait felidézve kifejtette: ma a békességet a legkisebb emberi közösségeken, a családokon belül kell elsősorban erősíteni, ennek révén az országban s az egész világban. Mérhető, hogy a béke évtizedeiben gyermekeink mennyivel jobban éltek, mint mi azelőtt, s unokáink még jobban fognak élni. Ha: körültekintőbben vigyázunk a kezünkben lévő értékekre, azokkal takarékosabban bánunk —, a jövő érdekében. Dr. Giavits József visegrádi főesperes kiemelte: mi együtt élünk, s nem csupán egymás mellett. Erre tanított minket az elmúlt negyven esztendő, A politika teljes joga mindenkinek, nem sajátítja ki a párt. Az ideológiai különbözőség megléte mellett bárki átérezheti: ez a politika az egész népnek szól. Ami előttünk áll, annak megoldása roppant nagy feladat. Ha fölemeljük az öntudatot a ránk bízottakban, nem süllyedhetünk el a nehézségek súlya alatt. Van mivel büszkélkedni A hozzászólásokra Balogh László válaszolt, hangsúlyozva, hogy a megyei tanács, a népfront ezután is örömmel működik együtt az egyházak képviselőivel a feladatok végrehajtásában. A cél valóban a nép boldogulása. S ebben a népben van erő ennek eléréséhez. A békegyűlés Juhász Sándor református esperes zárszavával fejeződött be: — Nagy feszültségek során, áldozatok árán jutott el e nép a mai napig. Igaz, nem értük el még a Kánaánt, ám van mivel büszkélkednünk, nem is kevés. Találkozott az elhivatottság érzése a ten- niakarással. Így valameny- nyien részesei vagyunk az eredményeknek. Hogyan tovább? Tenni a jót — s jól. Együtt munkálkodva, felekezeti, világnézeti hovatartozástól függetlenül. B. I. iában van vele: a jelölésen áll vagy bukik, ki kerül a népképviselet helyi testületébe. És ez a ki jelenleg nem csupán egy nevet jelent, hanem olyan személyt, aki képes lesz — legalábbis a választópolgárok hite, bizalma szerint annak kell lennie — megoldani egyre bonyolultabb és szerteágazóbb közéleti feladatokat. A jelölés — minden egyes választási rendszerben, nem csupán a miénkben — kiemelkedően fontos mozzanata a választásnak. Enél- kül áttekinthetetlenné válna a szavazás, minderiki azt a nevet írhatná a szavazólapra, amelyik éppen az eszébe jut. Ám nem ez volna a legfőbb baj, hanem az, hogy nem egységes nép- aka.at szerint kerülnének küldöttek a testületekbe, inkább véletlenszerűen, esetlegesség folytán foglalhatnák el ott némelyek a helyüket. Az utóbbi hetekben megtartott tanácstagi jelölő gyűlések bizonyították: a lakosság zömének igenis konkrét személyekre vonatkozó elképzelése van. A felszólalók — akik a Hazafias Népfront jelöltiei mellé javasoltak másokat Is — rendre megindokolták, mire alapozzák bizalmukat. Nem fordult elő, hogy komolytalannak minősíthető ajánlással állt volna elő valaki. Utólag — a tapasztalatok alapján — elmondhatjuk: a Hazafias Népfront által előterjesztett jelölési javaslatok az esetek többségében találkoztak a gyűléseken a választópolgárok elképzeléseivel. Ez utóbbi motívum igazolja, hogy az arra illetékes állami, társadalmi és politikai szervezetek eleget tettek a törvényben megfogalmazott kötelességeiknek: megfelelően készítették elő a jelölő gyűléseket. Ez azt jelenti, hogv a népfront aktivistái széles körű közvéieménvkutatás alapján állapodtak meg abban, kiket ajániamk jelölésre. Azt jelenti, hogy a gyűlések szervezésében körültekintően ügyeltek a megfelelő időpont kiválasztására. a legtöbb esetben a legalkalmasabb helyszín meghatározására, s arra, ami a legfontosabb: a mozgósításra. Sok érdekes tapasztalat között érdemes időzni egykét mondat ereiéig ez utóbbinál. Kiderült, hogv az úgynevezett saját erőből épült otthonok lakói szívesebben jelentek meg e gyűléseken, mint az állami bérlakásokban élők. Általában. Miért? Azért talán, mert a személyi tulajdonú lakásokban közelebbről lehet érezni a fenntartás, karbantartás, felújítás — beruházás gondjait. Azért talán, mert e pillanatban köztük erősebb a lakóhelyi közösségi érzés, annak tudata, hogy együtt köny- nyebb, több fejben, egy akarattal jobb elhatározás szigetik, mint egyben. Á ltalános következtetésként mire jutunk? Arra, hogy az állampolgárok e jelölő gyűléseket rangos eseménynek tartották. Magatartásuk — még öltözködésük is — ezt fejezte ki. Az utóbbi hetekben a választási előkészületek sorában a politika számára is eredményes, a közélet szempontjából roppant mozgalmas időszakot éltünk át. Ez alátámasztja meggyőződésünket: népünk alkalmas az új, az előzőnél is demokratikusabb választójogi törvény végrehajtására. Fölemelkedett arra a színvonalra, amelyen az általa megválasztandó tanácsi testületeknek is működniük kell a következő öt. esztendőben — s azután még jobban. B. I.
