Pest Megyei Hírlap, 1985. május (29. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-10 / 108. szám

1985. MÁJUS 10., PÉNTEK Szépen mutat a búza Vágják a lucernát Az elmúlt napokban esőt kaptak a földek, ami gyorsítja a frissen vetett magok kelését és erősíti az országszerte szé­pen mutató őszi gabonák fej­lődését. A májusi csapadék közismerten jó hatással van a növényállomány gyarapodá­sira. A kukorica vetéséhez 10—11 fokos talajhőmérsékletre len­ne szükség, ám a gazdaságok ennek ellenére nem várhattak tovább a felmelegedésre, mivel kicsúsztak volna az optimális időből. A kukoricatermesztés­re kijelölt területnek eddig 80 százalékán mentek végig a ve­tőgépek, ami az elmúlt évihez képest — amikor is gyorsabb volt a kitavaszodás és előbb indíthatták a gépeket — alig jelent valamilyen hátrányt. A tavasai munkák az utol­só szakaszban vannak, a bur­gonyát például már csaknem mindenütt elültették és csupán néhány gazdaságban ad mun­kát a napraforgó vetése. Kissé megkésett a rizsvetés, ez is az erős lehűléssel és a hideg ta­lajjal magyarázható. Hozzálát­tak a lucerna első kaszálásá­hoz, a növény általában köze­pes termést hozott; az erős le­hűlés az elmúlt héten is visz- szafogta fejlődését. Tej-, hús- es takarmány termelési verseny Díjkiosztó Kerceghalmon Korszerűsített feltételek szerint értékeltek Az 1984. évi megyei tej- és hústermelési, valamint takar­mánytermesztési verseny ér­tékelő és díjkiosztó ünnepsé­gét tegnap délelőtt tartották meg a Herceghalmi Kísérleti Gazdaság központjában. A ver­seny jelentőségét — amelyet már az 1983-ban korszerűsí­tett feltételek szerint értékel­tek — az is nagymértékben növelte, hogy a szarvasmarha­ágazat fejlődése, a múlt év második felétől megtorpant, így a versenyben eredményt felmutató mezőgazdasági üze­mek és kistermelők mintegy ellenpólusát képezik azoknak, akik az ágazat fejlődési lehe- tőségeif nem képesek felis­merni és kiaknázni. A díjkiosztó ünnepség egy­ben arra is alkalmat adott, hogy a szarvasmarha-ágazat jelenlegi helyzetét dr. Polgár Mihály, a Pest megyei Tanács mezőgazdasági osztályvezető­je az egybegyűlt szakemberek előtt felvázolja. Az ünnepi asz­talnál Csonka Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese adta át a kitüntetéseket és díjakat. A laktációs tejtermelés száz-8t- száz tehén nagyságrendű kategó­riájában I. díjat a szigcíszentmik- lósi Duna Tsz nyerte 214 db ma­gyar tejelő tehén átlagban 5774 kg laktációs tejtermeléssel. Az öt­száz tehén feletti kategóriában két első díjat adtak ki. Az egyiket a Herceghalmi Kísérleti Gazdaság kapta 711 magyar tejelő tehénnel, 750Ö kg laktációs tejtermeléssel. A másikat az alsónémcdi Közös Üt Szakszövetkezet nyerte 582 hunga- rofríz tehénnel, 5847 kg tejterme­léssel. Tejzsírtermelés terén az 500 tehén alatti kategóriában a t6- ki Egyetértés Tsz 212,9 kg átlagos tejzsírtermeiéssei; az 500 tehén fe­letti kategóriában pedig a kiskun- íacházi Kiskun Tsz 217,8 kg átla­gos tejzsírtermeiéssei lett az első díjas. A hústermelési verseny két első helyezettje az abonyi József Attila és a nyársapáti Haladás ter­melőszövetkezetek. A kistermelők termelési versenyében az értékesí­tett összes tejmennyiség kategó­riában Gácsi Varga Gábor buda­pesti lakos, a fajlagos tejértékesí­tés kategóriájában pedig Borsos Kálmán ceglédi kistermelők lettek az első díjasok. A takarmánytermesztési verseny­ben silókukorica-, lucerna- és gyepgazdálkodás szerepeltek, há­romszáz hektár alatti és feletti ka­tegóriában. Ezek első helyezettel: Üttörő Tsz, Dunabogdány: Kerté­szeti Egyetem Tangazdasága, So­roksár; József Attila Tsz, Ábony; Herceghalmi Kísérleti Gazdaság; Egyetértés Tsz, Ceglédbercel és Haladás Tsz, Nyársapát. Népi ellenőrzés a reprezentáció kerül S. T. E. Feketén kínált feketekávé Megkínálhatjuk egy kávé­val? — kérdi az igazgató, az elnök vagy más beosztású ve­zető, s a kérdezett többnyire Igennel válaszol. Kiváltképp, ha fáradtan érkezik a válla­lathoz, szövetkezethez, intéz­ményhez, ahol tárgyal, érte­kezik, egyszóval: szellemi mun­kába fog. Pedig, ha ismeri a reprezentációs keret felhasz­nálását szabályozó rendeletet, így kellene válaszolnia: Jőles­ne, de nem szabad! Csakhogy erre a vendéglátója — ha van egy kis humorérzéke — így szói: Fogyassza csak el nyu­godtan, és vegye úgy, hogy üdítő italt ivott. Papíron rendben E talányos beszéd megérté­séhez tudnunk kell, hogy a reprezentációról szóló rendele­tek és irányelvek kifejezetten tiltják, hogy a gazdasági egy­ségek és állami szervek veze­tői feketekávéval kedvesked­jenek vendégeiknek. Már tud­niillik abban az esetben, ha a kávét reprezentációs kere­tük terhére vásároltatják. No, de van-e olyan vállalati vagy hivatali vezető, aki ezt a ren­deletet betartja? Igenis van! A népi ellenőrök az elmúlt hetekben sok ter­melőszövetkezet és Áfész há­za táján vizsgálták, vajon a reprezentációs keretet a jog­szabályokban meghatározott módon használják-e fel. Nos, a vizsgálatot végzők minde­nütt kénytelenek voltak meg­állapítani: jelentősebb sza­bálytalanság nem történt. An­nál az állami gazdaságnál pél­dául, ahol az éves termelési érték 412 millió forint, az igazgató szépen ki tudott jön­ni a 20 250 forintos reprezen­tációs keretéből. Annak az Áfésznek a vezetői, akik rep­rezentációra 10 778 forintot fordíthattak. 22 forintot el sem költöttek. Kávét sehol sem it­tak — a bizonylatok és nyil­vántartások szerint —, még ott sem. ahol a kávéfőző gén szin­te állandóan működik. Miként az egvik népi ellenőr fogal­mazott: a rendeletet alaki és formai oldalról pontosan be­tartották, mert az analitikus nyilvántartásban nem szere­pel kávé. Mást blokkolnak A valóság persze egészen más — ezt mindenki tudja. A kávé kiiktatása a hivata­los társadalmi érintkezésből teljességgel megoldhatatlan, ezért aztán aki a boltban a kávét megvásárolta, az üdítő italról, süteményről, netán mo­sószerről kér blokkot. Ez a rendelet kijátszásának legegy­szerűbb módja, amire ráfa­nyalodnak olyan vezetők is, akik 100 milliókért felelnek. Magánbeszélgetés során a sokat tapasztalt népi ellenőrök a rendelet sokszor kényszerű megszegésének egész arzenál­ját teszik szemlélhetővé. Leszól a felügyeleti szerv a termelőszövetkezetnek, hogy három külföldi urat visznek hozzájuk tárgyalásra — emlí­ti az egyik népi ellenőr. — Még annyi hangzik el a tele­fonban, hogy az ebédet meg­előző előétel legyen sült liba­máj, francia konyakkal és vil­moskörtével kísérve. A rende­letben maximált költséget a felügyeleti szerv utólag átutal­ja ugyan, de a szövetkezet tényleges kiadásainak az leg­feljebb egytizedét teszi ki. A valóságban egy-egy ilyen fo­gadásra az egész évi reprezen­tációs keret sem elegendő. Ám ha valaki egyszer ko­molyan megnézi, hogy évente hány és milyen rangú vendé­get fogadnak, milyen költség- kihatással járó ünnepi ren­dezvényeket tartanak egy-egy vállalatnál, szövetkezetnél, alighanem rögtön rájönne, hogy a reprezentációs kerete­ket kénytelenek a vezetők va­lami módon kitágítani. Hogy a hivatalosan ilyen célra fel nem használható ősz- szegeket mire könyvelik el? A számviteli vezetőket könnyeb­ben rábírhatnánk arra, hogy a Fidzsi-szigetek őslakosságá­nak táncaiból mutassanak be jellemző részleteket, mintsem hogy saját gyakorlatuk e félt­ve őrzött titkait felfedjék. Lelemény kérdése A népi ellenőrök által emlí­tett megoldásokból sorolunk fel néhányat. Ilyen-olyan meg­nevezéssel sok mindent el le­het dugni az üzemi általános költségek rovatban. Kiutalt, de valójában ki nem fizetett gépkocsiátalányt és célprémiu­mot is fel lehet használni rep­rezentációs célokra. Ad bizo­nyos lehetőségeket a reklám­keret is. Ahol közétkeztetés van, ott a nyersanyagnorma megemelésével ki lehet gaz­dálkodni a vendéglátásra for­dítható részt. A kereskedéssel is foglalkozó szervezeti egy­ségben a káló. vagyis a meg­engedhető. de a valóságban be nem következett veszteség tízezrek ilyen célra való fel­használásához szolgálhat for­rásul. Ahol építenek valamit, a feleslegessé vált építőanyag értékesítése szinte önmagát kínálja. Folyószámlát lehet nyitni az Áfésznél, s ott a ki­fizetett pénzért azt írnak a vásárolt tételek közé, amit a kedves vevő kíván. Milyen következtetés von­ható le az elmondottakból? Legalább annyi, hogy adva van egy rendelet, amelynek látszólagos betartására ugyan mindenki ügyel, a valóságban azonban a kijátszását szinte senki sem tartja bűnnek, ha az ügyeskedéssel nyert össze­geket hivatalos reprezentáció­ra és nem saját zsebre hasz­nálják fel. Társadalmi tünet Egy társadalmi tünetet ír­tunk le, s a jelenlegi helyzet változtatására a módot nem nekünk kell kitalálnunk. Min­denesetre olyan állapotokat kellene teremteni, hogy mind­azt, amit a mai viszonyok kö­zepette meg kell tenni — ilyen a vállalati és szövetkezeti rep­rezentáció is — az a realitá­sokhoz igazodó szabályozott­sággal, ellenőrizhetően tör­ténjen, s ne ügyeskedéssel, számviteli trükkök alkalma­zásával. Mert bizony ma sokszor elő­fordul, hogy — egy, a köz­nyelvből kiszorult kifejezéssel élve — feketén isszuk a feke­tekávét, s ráadásul lelkiisme­retünk háborgása nélkül. Cseri Sándor Pest megyei egyházi személyek gyűlése Együtt, nemcsak egymás mellett Május a béke hónapja. Egy hete sincs, hogy ezrek és ez­rek gyülekeztek Törölunczőn azért, hogy hitet tegyenek a bé­ke mellett. Ezért jöttünk ma ide mi is. Soha nem felejtem azt a májusi délelőttöt, amelyen a váci püspökség épületére kitűzték a nemzeti lobogót, tudtul adva, hogy vége a háború­nak. Ennek negyven esztendeje. A béke fennmaradásáért azonban azóta — és ezután is — együtt kell küzdenie min­den jóakaratú embernek. A békét diadalra juttatni a gyűlö­let felett — a legnehezebb tennivalók egyike. Nekünk mégis erre kell vezérelnünk mindazokat, kik ránk bízzák magukat. Ezekkel a szavakkal nyitot­ta meg Ludányi Kálmán ka­nonok azt a gyűlést, amelyet a megye egyházi személyisé­gei számára rendezett a Ha­zafias Népfront Pest megyei Bizottsága. Az eseményen je­len volt Balázs Cézáné, a Pest megyei Tanács elnökhe­lyettese, Rabóczi László, a HNF megyei bizottságának titkára, valamint Bárdos Deák Béla, az Állami Egyházügyi Hivatal tanácsosa is. Önállóság és felelősség Balogh László, a Pest me­gyei Tanács elnöke tartott előadást időszerű belpolitikai kérdésekről, s a legsürgetőbb tennivalókról, amelyek előt­tünk állnak a közeljövőben. — Ma igazán konkrét bé­keünnepről van szó. Egy na­gyon kegyetlen háborúnak lett vége negyven esztendő­vel ezelőtt. A győzelem nap­jának gyümölcse az a béke, amely azóta is fennáll Euró­pában — igaz, sokszor és sok­féle veszély közepette. Ma az emberiséget közös ellensége, a nukleáris háború réme fe­nyegeti. E szorongató nem­zetközi helyzetben belpolitikai életünkben olyan események követik egymást, amelyekről érdemes bővebben is szót ej­teni — mondotta bevezetésül a megyei tanács elnöke, majd így folytatta: — Gondokkal teli öt év van mögöttünk, s ez. érezhető völt a nemrég lezajlott XIII. párt- kongresszuson is. Kemény te­let éltünk át, mind fizikai, mind politikai tekintetben. A több mint 20 milliárd forin­tos kiesés nem a legjobb in­dulást jelentette az idén, ez tény. Számolnunk1 kell azon­ban azzal, amely hazánkban párttagokat és pártonkívülie- ket egyként jellemez: a ten- niakarással. Ez a lakosság tettre kész és hajlandó támo­gatni a párt politikáját min­den körülmények között. A pártkongresszus nyitva hagy­ta a kaput a megújulás előtt, szembenézett azokkal a fe­szültségekkel, amelyek létez­nek a társadalomban, célul tűzte egyebek között: o jel- adatok végrehajtásában még jobban összeforrni a néppel — a vezető szerep megőrzése, erősítése mellett —, mind a társadalmi élet, mind a gaz­daság fejlesztésében. Ez utóbbival kapcsolatban vázolta a tanácselnök a leg­főbb gazdasági jellemzőket, kiemelve, hogy a VII. ötéves terv során fokozottan kell ku­tatnunk az intenzív fejlődés lehetőségeit, előtérbe helyez­ve a termelési folyamatok minőségi tényezőit. Ennek függvényében lehet előbbre lépni a szociálpolitikában, életszínvonalban, a terület- és településfejlesztésben is. Érin­tette a tanácsi gazdálkodás átszervezését, azon belül a helyi testületek önállóságának és felelősségének növekedé­sét. Végezetül arról szólt, hogy miként él alkotmányos, demokratikus jogaival a la­kosság az általános választá­sok előkészületeinek során. Első-ként Bánk József váci római katolikus, érsek-püspök kért szót. Elmondotta, hogy az egyházi személyek is fi­gyelemmel kísérték a párt- kongresszus munkáját, tanul­mányozták a határozatot, s les-zűrték abból saját tenniva­lóikat. Őszinteség és bizalom — A háborút nem lehet ki­törölni az emberek emlékeze­téből — hangsúlyozta. — Él­ve maradtunk. Negyven esz­tendeje új világban élünk, amelyben a papság szabadon gyakorolja hivatását, e haza egész népének javára. Külön­böző utakon indulunk, de azonos a cél: az ember boldo­gulása. Keveházi László pilisi evan­gélikus esperes kiemelte fel­szólalásában: jó, hogy a ve­zetők beszélnek a gondokról s nem csupán a nép. Jő, hogy az állam elfogadj^ továbbra is az egyház nyitottságát. Fe­A jelölő gyűléseken öltött testet a választók ál­láspontja — a jelöltek sze­mélyére vonatkozóan Ez éppen úgy igaz volt a helyi tanácstagok jelölése eseté­ben, mint ahogyan az or­szággyűlési képviselőjelöl­tekkel kapcsolatban el­mondhattuk. fi megyében az utóbbi hetek során—3ü8fi helyi tanacstagíTválriB-dó. kerületben 103 ezer 496 állampolgár rpc-7vpta|fr^ll megtartott gyűlések hangu­lata igazolta: a választók akarnak — s tudnak is — élni az új választójogi tör­vény adta lehetőségekkel, és kötelességüknek is tartják azt, hogy annak rendelke­zései szerint járjanak el. E tárgyilagos mondatok mögött sok minden rejlik. Elsősorban az, hogy a fel­szólaló mintegy négyezer ember pontosan tudta, ■mii akar. Igaz, feszítő kérdése­ket boncolgattak, nemegy­szer éles vitákban, ám ez­zel magának a törvénynek szellemét szolgálták. Amint azt a megyei választási el­nökség is megállapította legutóbbi ülésén. Pest me­gye aktív keresőinek csak­nem egynegyede adta ezen­közben tanúbizonyságát an­nak. hogy kész részt venni közös dolgainkban, hogy megértette, mekkora fele­lősséggel veszi kézbe majd a szavazólapokat, hegy tisz­RANGOS ESEMÉNYEK kete János, a mon.ori kő­templom református lelkésze három szóval jellemezte mindazt, ami az utóbbi idők­ben történik ebben a hazá­ban: őszinteség, nagykorúság, bizalom. A lakosság tettre- készsége, közéleti aktivitása is ebből fogant. Farkas Bertalan budapesti adventista lelkész a főváros felszabadulásának napjait fel­idézve kifejtette: ma a bé­kességet a legkisebb emberi közösségeken, a családokon belül kell elsősorban erősíte­ni, ennek révén az országban s az egész világban. Mérhető, hogy a béke évtizedeiben gyermekeink mennyivel job­ban éltek, mint mi azelőtt, s unokáink még jobban fognak élni. Ha: körültekintőbben vi­gyázunk a kezünkben lévő ér­tékekre, azokkal takarékosab­ban bánunk —, a jövő érde­kében. Dr. Giavits József vi­segrádi főesperes kiemelte: mi együtt élünk, s nem csupán egymás mellett. Erre tanított minket az elmúlt negyven esztendő, A politika teljes jo­ga mindenkinek, nem sajátít­ja ki a párt. Az ideológiai kü­lönbözőség megléte mellett bárki átérezheti: ez a politi­ka az egész népnek szól. Ami előttünk áll, annak megoldá­sa roppant nagy feladat. Ha fölemeljük az öntudatot a ránk bízottakban, nem sül­lyedhetünk el a nehézségek súlya alatt. Van mivel büszkélkedni A hozzászólásokra Balogh László válaszolt, hangsúlyoz­va, hogy a megyei tanács, a népfront ezután is örömmel működik együtt az egyházak képviselőivel a feladatok vég­rehajtásában. A cél valóban a nép boldogulása. S ebben a népben van erő ennek eléré­séhez. A békegyűlés Juhász Sán­dor református esperes zár­szavával fejeződött be: — Nagy feszültségek során, áldozatok árán jutott el e nép a mai napig. Igaz, nem értük el még a Kánaánt, ám van mivel büszkélkednünk, nem is kevés. Találkozott az elhivatottság érzése a ten- niakarással. Így valameny- nyien részesei vagyunk az eredményeknek. Hogyan to­vább? Tenni a jót — s jól. Együtt munkálkodva, feleke­zeti, világnézeti hovatartozás­tól függetlenül. B. I. iában van vele: a jelölésen áll vagy bukik, ki kerül a népképviselet helyi testüle­tébe. És ez a ki jelenleg nem csupán egy nevet je­lent, hanem olyan személyt, aki képes lesz — legalább­is a választópolgárok hite, bizalma szerint annak kell lennie — megoldani egyre bonyolultabb és szerteága­zóbb közéleti feladatokat. A jelölés — minden egyes választási rendszerben, nem csupán a miénkben — ki­emelkedően fontos mozza­nata a választásnak. Enél- kül áttekinthetetlenné vál­na a szavazás, minderiki azt a nevet írhatná a szavazó­lapra, amelyik éppen az eszébe jut. Ám nem ez vol­na a legfőbb baj, hanem az, hogy nem egységes nép- aka.at szerint kerülnének küldöttek a testületekbe, in­kább véletlenszerűen, eset­legesség folytán foglalhat­nák el ott némelyek a he­lyüket. Az utóbbi hetekben megtartott tanácstagi jelö­lő gyűlések bizonyították: a lakosság zömének igenis konkrét személyekre vonat­kozó elképzelése van. A fel­szólalók — akik a Hazafias Népfront jelöltiei mellé ja­vasoltak másokat Is — rendre megindokolták, mi­re alapozzák bizalmukat. Nem fordult elő, hogy ko­molytalannak minősíthető ajánlással állt volna elő va­laki. Utólag — a tapaszta­latok alapján — elmond­hatjuk: a Hazafias Nép­front által előterjesztett je­lölési javaslatok az esetek többségében találkoztak a gyűléseken a választópol­gárok elképzeléseivel. Ez utóbbi motívum iga­zolja, hogy az arra illeté­kes állami, társadalmi és politikai szervezetek eleget tettek a törvényben meg­fogalmazott kötelességeik­nek: megfelelően készítet­ték elő a jelölő gyűléseket. Ez azt jelenti, hogv a nép­front aktivistái széles körű közvéieménvkutatás alap­ján állapodtak meg ab­ban, kiket ajániamk jelö­lésre. Azt jelenti, hogy a gyűlések szervezésében kö­rültekintően ügyeltek a megfelelő időpont kiválasz­tására. a legtöbb esetben a legalkalmasabb helyszín meghatározására, s arra, ami a legfontosabb: a moz­gósításra. Sok érdekes tapasztalat között érdemes időzni egy­két mondat ereiéig ez utób­binál. Kiderült, hogv az úgynevezett saját erőből épült otthonok lakói szíve­sebben jelentek meg e gyűléseken, mint az állami bérlakásokban élők. Általá­ban. Miért? Azért talán, mert a személyi tulajdonú lakásokban közelebbről le­het érezni a fenntartás, karbantartás, felújítás — beruházás gondjait. Azért talán, mert e pillanatban köztük erősebb a lakóhelyi közösségi érzés, annak tu­data, hogy együtt köny- nyebb, több fejben, egy akarattal jobb elhatározás szigetik, mint egyben. Á ltalános következtetés­ként mire jutunk? Ar­ra, hogy az állampolgárok e jelölő gyűléseket rangos eseménynek tartották. Ma­gatartásuk — még öltözkö­désük is — ezt fejezte ki. Az utóbbi hetekben a vá­lasztási előkészületek sorá­ban a politika számára is eredményes, a közélet szempontjából roppant mozgalmas időszakot éltünk át. Ez alátámasztja meg­győződésünket: népünk al­kalmas az új, az előzőnél is demokratikusabb válasz­tójogi törvény végrehajtá­sára. Fölemelkedett arra a színvonalra, amelyen az ál­tala megválasztandó taná­csi testületeknek is működ­niük kell a következő öt. esztendőben — s azután még jobban. B. I.

Next

/
Thumbnails
Contents