Pest Megyei Hírlap, 1985. április (29. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-12 / 85. szám

A hét végére Borsóvetés A körzet mezőgazdasági üzemeiben jó ütemben halad­nak az Időszerű mezőgazda sági munkákkal. A legfonto sabb teendő ezekben a napok ban a borsó vetése, amelyet a tervek szerint a bét végéig minden érdekelt gazdaságban befejeznek. Nyugdíjasok Félévi beszámoló Mindenkit várnak A vasutasok szakszervezeté­nek monori nyugdíjas csoport­ja április 22-én, hétfőn dél­után 15 órai kezdettel tartja első félévi beszámoló taggyű­lését a Monori Állami Gazda­ság (Ady u. 62.) kultúrtermé­ben. A háziasszonyok részére A vasutas nyugdíjasoknak és özvegyeknek időszerű kér­désekről tart beszámolót az elnökség. Szeretettel várnak és hívnak minden érdeklődőt. A vccsési Ferihegy Tsz feldolgozójában műszakonként 12 má­zsa szárított zöldségfélét készítenek el, amelyek a háziasszo­nyok konyháiba kerülnek. A finom levesekbe nélkülözhetet­len sárgarcpakockák előtisztítva jutnak a szárítóberendezés­be, ahol alapos minőségi vizsgálatnak vetik alá. Képünkön: Csurgó Józsefné a szárítóból kikerülő kockákat ellenőrzi. Hancsovszki János felvétele Gazdag ismeretek birtokába jutottak Sikerrel kutattak, találtak is Talpraesett műsorvezetés mellett, nagy létszámú zsűri előtt, az első kérdéscsoport ér­tékelése után a Monor-vidéki Áfész csapata (Vigh Ferencné, Béki Pálné és Mátyás Gábor- né tagokkal) a maximális 14 ponttal került az élre. A győ­zelem fele kacsingató ellenlá­basok, az áfész vegyes csapa­ta és a tanács Tamási Áron szocialista kollektívája csupán 10 pontot gyűjtött a szocialis­ta brigádok országunk felsza­badulásának 40 éves évfordu­lója tiszteletére rendezett szel­lemi vetélkedőjén. A második kérdéscsoport eredményének összesítése után már látni lehetett, hogy a legjobban felkészülj^ három csapat között dől el az első­ség kérdése. KÉZILABDA, MEGYEI FÉRFI I. OSZTÁLY: Budaka­lász—Gyömrő 24-23 (10-14), Budakalász, 100 néző, vezette: Liszkai J.—Pados I. GYÖMRÖ: Szabó István — Szabó Imre (5), Novák I. (3), Érsek T. (3). Nagy J. (8), Ve­res G., Szél Sz. (2), csere: Kiss Zs. (2). Bár az időjárást lehetne úgy megjósolni, mint a gyöm- rői csapat szereplését. Az el­múlt héten — Csömör bravú­ros legyőzése után — ezt ír­tuk: Ez a Gyömrő képes har­matgyenge csapatocskáktól is kikapni. Nos, Budakalász nem éppen harmatgyenge csapat ugyan — 1984-ben a negyedik helyen végeztek —, de nem is olyan erős, hogy félni kellett volna tőle, még saját otthoná­ban sem. Ezt látszott alátá­masztani az első 30 perc, ami­kor csupán egy csapat volt a pályán, a Gyömrő. A második félidőre mintha nem is ugyanazok a játéko­sok léptek volna pályára. A gyömrőiek bizony olykor kez­detleges hibákat csináltak, s ez lendületbe hozta a már- már padlón levő Budakalászt. Egy-egy hazai gólra a türel­metlen, azonnal góllal vála­szolni akaró vendégjátékosok rendre elpuskázták helyzetei­ket. Még így is volt esélyük a pontszerzésre, hiszen 30 má­sodperccel a lefújás előtt he­teshez jutott Gyömrő, amit ki is használtak. Ekkor 23-23 voít az eredmény. Néhány gyömrő) játékos — abban a hitben, hogy vége a találkozónak — nem zárkózott vissza a véde­kezéshez, míg a hazaiak vil­lámgyorsan letámadták a fel nem állt védőfalat, s dobtak egy — nincs jobb kifejezés — „leventególt”. Vidékkomplexus? Erőnléti hiányosság? Figyelmetlenség? Ember legyen a talpán, aki A felkészülés nemcsak ab­ból állt, hogy összeültek né­hányszor beszélgetni a csa­pattagok. Kutatni, keresni kel­lett a helyesnek vélt válaszo­kat, az ajánlott forrásmunká­kat átböngészni, ahogy erről a versenyzők jegyzetekkel te­letömött kézitáskái árulkod­tak. ::ÍH Fehér László, az általános iskola igazgatóhelyettese óllal összeállított kérdések bizony még így is alaposan próbára tették, gondolkodásra késztet­ték a versenyzőket. Még a nyugodni készülő nap is be- kiváncsiskodott a földrajzte­rem nagy ablakain, hogy tanú­ja lehessen az izgalmas ve­télkedőnek. Mert hatóban nzgalmas volt. Az utolsó kérdéscsoportig az válaszolni tudna a vereség okára. Ismét csak jóslásba bo­csátkozhatunk. Gyomron ezt a Budakalászt legázolja a hazai csapat. De hát akkor minek kellett ez az értelmetlen ve­reség ...?! Kívánatos megemlíteni — a játékvezetés példásan magas színvonalú volt. Bár ez jelle­mezné az egész bajnokságot. —ás MEGYEI FÉRFI II. OSZ­TÁLY: Dabas—Vecsés 28-15 (13-9). A Dabason lejátszott talál­kozón a vecsési együttes az első félidőben jól tartotta ma­gát. Szünet után egyre jobban elhúzott az alaposan megerő­sített hazai csapat és a na­gyon sportszerű találkozón (a vecsésiek egyetlen percet sem pihentek) megérdemelten nyertek. GÓLDOBÖK: Veszteg (6), Harsányi (4), Guba (3), Varga, Hrubos. Itt említjük meg, hogy a vecsési férfiak a jövőben a Petőfi téri iskola pályáján, a nők pedig a Martinovics té­ren játsszák mérkőzéseiket. Ecseren, pénteken 8 órától: képzőművészek kisbaráti köre, 18-tól: a népi tánccsoport pró­bája. Gyömrőn, 16-tól: batik- szakkör foglalkozása az alkotó­házban, 18-tól: karate, 18.30- tól: megemlékezés II. Rákóczi Ferenc halálának 250. évfor­dulójáról a tájházban, 19-től: ifjúsági klubfoglalkozás. Az úttörőházban, 15.30-tól: az út­törőtanács-titkárok megbeszé­„Egyetértés” vezetett, az Üllő mozgalmi életével foglalkozó statisztikai totó azonban szin­tén az Áfész Pólyák Péterné, Eihougne Péterné és Kovács Janosné összetételű vegyes csapata töltötte ki jól mini­mális egy ponttal megelőzve az Egyetértést és ők kerültek a képzeletbeli dobogó legma­gasabb fokára. A harmadik helyen a tanács Tamási Áron brigádja Németh Elekné, Marton Gyuláné és Medvedorazky Béla hármasa a villámkérdés egy pontjával előzte meg az Áfész harmadik részt vevő csapatát. Mert a szövetkezetiek négy csapattal vettek részt a színvonalas versengésben, s vitték „haza” az Áfész szakszervezeti bizott­ságának 900, 800, a tanács „ifi” csapata pedig a 700 fo­rintos vásárlási utalványát. Valamennyi részt vevő csa­pat a díszes oklevél mellett még 300 forintos vásárlási utalványt is kapott. Persze, a magas színvonalú versengés igazi értékét, értelmét nem az anyagiak jelentették, hanem az így szerzett ismeretek. Kiss Sándor Megírtuk, lapunk egyik ol­vasója értékes helytörténeti dokumentumokat hagyott el, amint motorkerékpárjával vé­gighaladt Monoron, az Ady Endre úton. Megközelítő pon­tossággal meg tudta állapíta­ni a helyszínt — igaz, már későn. Nos, ilyenkor általában ke­vés kivétellel az szokott tör­ténni, hogy nem kerül meg az elveszett érték, legyen az pénz, okirat vagy más holmi. Ezért jobb» — a csalódás el­kerülése végett —, ha előrelá­tóan gondolkodik az ember, így tett O. Gyula is, ám kel­lemesen csalódott. Munkahe­lyén pár nap múlva azzal fo­gadta munkatársnője: Na, mit adok én?... Gyula bácsi­nak még ekkor sem esett le a „tantusz”. Csak nem?... kapiskált valami értelme mé­lése, 14.30-tól: a bélyegszak­kör összejövetele. Monoron, 10-től: Az égig érő fa története címmel a Tolcs- vay együttes gyermekműsora a filmszínházban, 14-től: az irodalmi színpad próbája, 17.30-tól: német nyelvtanfo­lyam. Vecsésen, 17-től: gépkocsi- vezetői tanfolyam és az A/9 galambászkör; 18-tól: a dísz­madártenyésztő klub összejö­vetele. Kézilabda Vereség a vége efőtt —ai Két nap kulturális programja A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM. 85. SZÁM 1985. ÁPRILIS 12., PÉNTEK Először Oláh Gyulával, a monori Szervomechanikai Kis­szövetkezet nyugdíjasával ül­tünk le beszélgetni. Pontosab­ban: ő mutatta a sárguló, barnuló képeket, én meg „nahát!” „hát ez is...” fel­kiáltásokkal merültem a régi Monor életébe. Aztán Burján Istvánnal, a Családi Iroda vezetőjével áll­tunk a főtér egyik sarkán, és ő azt mondta el: rengeteg anyaguk gyűlt össze, amit előbb-utóbb selejtezni kell, pe­dig ezek évek múlva bizonyo­san értékeket jelentenének. Az iroda ott volt minden tár­sadalmi eseményen, átadó- és avatóünnepségen, a fotók, a meghívók mind egy darabka történelem lesznek egyszer. Ezeket a végtelenségig őrizni — nincs helyük. De kinek ad­hatnák át, ki foglalkozik ef­fajta gyűjtéssel, rendszerezés­sel? Az ember a napi rohanás­ban el is feledkezik a dolog­ról — bólogattunk —, még szerencse, tette hozzá Burján István, hogy Oláh Gyula bácsi rendszeresen felébreszti a lel­kiismereteket, mozgósít, hogy le kell fotózni az Ady úti so­rompónál levő ecetgyárat, és most neki köszönhető, hogy a lebontott épületről még olyan fotó van. amely a nagy házat „délceg öregkorában” megőrzi a helytörténetnek ... Végül Solti Pál könytáros- sal telepedtünk le a monori könyvtár klubszobájában. El­fért a kis asztalon az a „gyűj­temény”, amit a íelhívásya a lakók 1 átadtak:’ **- ‘ többnyire» rövid ideig tartó megőrzésre. Megyei kezdeményezés, hogy az úgynevezett B típusú — ilyen a monori is — könyvtá­rakban helytörténeti anyagot állítanak össze. E kezdemé­nyezés nyomán hirdették meg a „gyűjtőakciót”, kérve a nagyközség és a körzet közsé­lyén. El kellett azonban hin­nie, hogy a műanyag zacskó­ban elhagyott értékei megke­rültek, a becsületes megtalá­ló visszaadta azokat. Nem kell ecsetelni, milyen lázas gyorsasággal nézte a csomagot. Minden benne volt, meg a 300 forint is. Mondták is a kollégák — a rossz nyel­vek szerint —, hogy ennek a Gyula bácsinak milyen „mala­ca” volt. Nemcsak hogy meg­került az értékes csomag, de milyen bűbájos fiatalasszony a megtaláló, Csányi Liíszlóné, a vetőmagközpont pénztáro­sa. Nem is kellett többször mondani, Gyula bácsi ripsz- ropsz a vetőmagközpontban termett, ahol megilletődve kö­szönte meg a nemes, becsüle­tes gesztust a fiatalasszony­nak, aki Gyula bácsi szerint több mint bájos. A kollégái szókincse bizony pótlásra szo­rul, mert a becsületes megta­láló nemcsak bájos, hanem egy igazán szép fiatalasszony. Erre kért bennünket O. Gyula, s mi örömmel tettünk neki eleget, már csak a meg­találó példamutató becsületes magatartásáért is. II. J. íééí Morris Pilisen, pénteken 17.30-tól és 19.30-tól: Hat gézengúz. Monoron, 18-tól és 20-tól: Menekülés a győzelembe. geinek lakóit: segítsenek meg­őrizni a múltat azzal is, hogy közreműködnek a könyvtár­ban gyűjtendő anyag létreho­zásában. Hárman jelentkeztek. Ez sajnálatos — de megmagya­rázható. Monoron, hellyel-köz- zel fellobbantak már hasonló akciók, a honisrhereti kör is hol megalakult, hol megszűnt, s az összeszedett holmik — a régi használati tárgyak, képek, könyvek, iratok — egy része elkallódott. Akadt, aki a mű­velődési ház nagytakarítása­kor bukkant régészeti leletből származó kis kőedényekre, s most otthon őrizgeti. Ki tud­ja, ezek melyik gyűjtőakció után kerültek a lomok kö­zé .. .? A mostani felhívás azok­ban, úgy tűnik, komolyabb. A monori könyvtár kutatószobá­jába beállítanak egy szek­rényt, s ott kívánják őrizgetni a fénymásolt régi papírokat, vagy akár az eredetit — ha a tulajdonos hajlandó meg­válni tőle s odaajándékozza. A jelenlegi „gyűjtemény” ugyan egyelőre fél polcot sem foglalna el — mégis érdemes átböngészni. Van itt csoport­kép a legényegylet színját­szóiról, plakát, amely az 1933. január 22-i bálra invitál a Vigadó összes helyiségeibe, vo­nathasználatra jogosító kato­nai igazolvány 1900-ból, Pul­csik János bíró aláírásával... És van 1947-es, fényképes kerékpárosigazolvány, kép „Szemere Huba újszerű do­hánypajtájáról Gombán”, könyv, amely a monori Pop­per nyomdában készült, s a Pestvidéki Hírek egy példá­nya, amely készült a „Pestvi­déki nyomdában a monori piactéren”. Híreit megmoso­lyogjuk: „A szezon legelőke­lőbb mulatsága Monoron a teniszbál.. Valahányszor alkalmam van hasonló gyűjteményben búvár­kodni, jobban rányílik a sze­mem a mostani Monorra. Job­ban is szeretem. Más generá­ciók látni, használni fogják mindazt, ami itt most körülöt­tünk van, amit megteremtünk és megszokunk — amikor már mi leszünk a régi idők volt szereplői és közreműkö­dői. Solti Pál a könyvtárban azt mondja: jó lenne, ha a felhí­vást ismét közölnénk, ha töb­ben is jelentkeznének múl­tunk őrzésre érdemes emlékei­vel. Hiszen ha utódaink hét- mérföldes csizmával közle­kednek is majd. a megőrzött gyerek- és kamaszcipő is mindannyiunké... K. Zs. A kísérlet bevált, folytatják Kóstoló a katonaéletből C1 ' ’■ V - ‘ <? te '** I •*''■■■ 'S..<* . .. Tavaly próbálták ki először Pest megyében tábori körülmények kö­zött a sorköteles fiatalok általános honvédelmi oktatását. A sikeres kísérletért az elismerés mindenekelőtt Molnár Ilonát, a Magyar Honvé­delmi Szövetség gödöllői városi titkárát Illeti, bár az is kétségtelen, nogy sokan segítették igyekezetében. A tapasztalatok összegzése nemcsak azért indokolt, mert az idén már Budaörsön, Daba­son, Érden s Szentendrén is követik a gödöllői példát, ha­nem azért is, mert — mint minden új kezdeményezésnek — ennek is akadnak ellenzői. Nőm tudtak írni Jó tudni, hogy azoknak a fiatalembereknek, akik a 8 általános osztály elvégzése után nem tanulnak tovább vagy 17 éves korukig nem végzik el az általános iskola 8. osztályát, a néphadseregbe való bevonulásuk előtt 80 órás általános honvédelmi oktatás­ban kell részt venniük. Tavaly a gödöllői vonzáskörzetben tá­bori körülmények között okta­tott 148 fiatalember közül pél­dául hárman a nevüket sem tudták leírni. Nyilvánvaló te­hát, hogy az oktatók, akik po­litikai, polgári védelmi, lőel- méleti és szabályzati ismere­teket akarnak tanítani, nin­csenek könnyű helyzetben. Kötelező fegyelem Koza Imréné, a gödöllői ta­nács munkatársa a vonzáskör­zethez tartozó tanácsokkal együtt elérte, hogy a számí­tásba vett fiatalok megjelen­tek a 9 napos oktatáson. Az aszódi honvédlaktanya futball- pályáján — Sztán István őr­nagy parancsnokhelyettes jó­voltából — sátortábor várta őket. A laktanyában honvéd­ségi gyakorlóruhát öltöttek, s azontúl úgy kellett élniük, mint a katonáknak. Négy sza­kaszt alkottak — ezekből egy a budaörsi legényeké volt —, s fegyelmezetten vonultak egyik oktatótól a másikhoz, a tanrend szerint. A'/- előadók társadalmi munkában vállal­ták a különleges feladatot. A 9 napon — két hétvégen és 5 munkanapon — együtt éltek tanítványaikkal. Dicséretükre legyen mond­va: a három analfabétát ne­vük leírására is megtanítot­ták. Bikádi István, a péceli mezőgazdasági szakmunkás- képző intézet honvédelmi klubjának titkára, Czeczulics Gábor, a Ganz Árammérőgyár tartalékosai honvédelmi klub­jának titkára, Gere Sándor veresegyházi, Jánosi József isaszegi klubtitkárok, Köles Ferenc, az ikladi Ipari Mű­szergyár honvédelmi klubjá­nak titkára és Nagyaltai Gá­bor törzsőrmester, az aszódi honvédelmi klub titkára már csak azért is megérdemlik az elismerést, mert az idén is vállalták ezt a társadalmi munkát. Megtérülő befektetés Miként vélekedtek erről a próbálkozásról a fiatalok? Az első két napon nehezen tűrték a katonás fegyelmet. Később túlnyomó többségük azt mond­ta, jobb ez így, mintha húsz­szor kellene hétvégeken eljár­ni az oktatókhoz. A gödöllői vonzáskörzethez tartozó tanácsok megértették ennek a kezdeményezésnek a jelentőségét. Az aszódi hon­védalakulat számára termé­szetesen többletmunkát jelent az idén is a fiatalok táborá­nak fenntartása, oktatásuk tárgyi feltételeinek megterem­tése: a parancsnokok szerint azonban ez a befektetés meg­térül, amikor az alapismeretek birtokában a most beiskolá- zandók megkezdik majd a ka­tonaéletet. Cs. S. Köszönetét nyilvánítunk mind­azoknak, akik szereiett feleségem, illetve édesanyám. Seres Lajosné temetésén Monoton részt vettek, síriára koszorút, virágot helyeztek, részvétükkel fájdalmunkban osz­toztak. A gyászoló család. (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) Vallatják a múltat Más generációk fogják használni Megkerült a csomag Szegényes a szókincsük?

Next

/
Thumbnails
Contents