Pest Megyei Hírlap, 1985. április (29. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-09 / 82. szám

1985. ÁPRILIS 9. KEDD ^fííyfCTP Közeledik június 8, a választások napja, amikor ki-ki leadhatja voksát arra, akit ér­demesnek és rátermettnek tart a város vagy a választókörzet érdekeinek képviseletére. A választókról nyilvántartást vezet a váro­si tanács, amit a titkárság hivatali helyiségé­ben, a 22-es irodában április 5—12 között bárki megtekinthet, s ellenőrizheti, hogy raj­ta van-e a választói névjegyzéken. A választási előkészületek első nagy ese­ményére április 15-én kerül sor, délután két órai kezdettel. Ekkor lesz a DKV színházter­mében az országgyűlési képviselői jelölő gyűlés. Ebből az alkalomból autóbuszok szál­lítják a lakosságot a finomítóhoz. Fél kettőkor a téglagyártól indul az egyik járat, mely az óvárosban minden megállóban és a városi tanácsnál veszi fel az utasokat Ugyanebben az időpontban a dunafüredi ha­lászcsárdától is indul egy busz, mely szintén megáll minden állomáson, ezenkívül a Százhalom étterem és a Ró­zsa Ferenc utca 108-as számú ház előtt. Jövő héten megkezdődnek a tanácstagi jelölő gyűlések is. Először április 16-án,,este hat órakor tartanak gyűléseket. Ekkor a következő választó- kerületek lakói az elább felso­rolt helyeken találkozhatnak a jelöltekkel. 1. választókerület (vk.) Eöt­vös utca 1—11, Rózsa Ferenc utca 80—81.: 2. számú általá­nos iskola A épület 10. terem. 4. vk. Pataki sétány 6, 8, 10, 12, : 2. számú általános isko­la A épület 11. terem. 24. vk. Rózsa Ferenc utca 1, 3, Arany János utca 1—7, Damjanich utca 23—25: MSZMP városi bizottság ülés­terme. 25. vk. Március 15. utca, Ok­tóber 6. utca, Posta köz, Dam­janich utca 24., Ifjúság utca 2—4: 1. számú általános isko­la ebédlője. 32. vk. Gesztenyés utca 15— 21, Pannónia utca 1—7: váro­si tanács nagyterme. 40. vk. Vasút utca, Nyár ut­ca páros oldal, Damjanich ut­ca páros oldal, Dunafüredi út által határolt terület: városi sportcsarnok. 43. vk. Alkotmány utca párat­lan oldal es a Benta patak ál­tal határolt terület: Szerb klub — óváros. Április 18-án este hat óra­kor a következő helyeken vár­ják a választókerületek lakó­it: 2. vk. Eötvös utca 2—8, Pa­taki sétány 2—4: 2. számú ál­talános iskola A épület 10. te­rem­3. vk. Rózsa Ferenc 76—79, Bolyai utca 1—9: 2. számú ál­talános iskola. 16. vk. Rózsa Ferenc utca 23—28, Móricz Zsigmond köz 1.: MSZMP városi bizottságá­nak ülésterme. 27. vk. Béke utca 2—4, 9— 15: 1. számú általános iskola ebédlője. Elismerés a legjobbaknak Vállalati ünnepségek A felszabadulás 40. évfordu­lója alkalmából megtartott vállalati ünnepségeken kitün­tetéseket adtak át a város két nagyvállalatánál. A DKV-ban Kovács Bertalan, a vasútüzem dolgozója Április 4. Érdemér­met kapott. Sági Ferencet, a Munka Érdemrend bronz fo­kozatával tüntették ki. A kül­kereskedelmi miniszter által adományozott Kiváló mun­káért elismerést Katona János, a termelési főosztály vezetője vette át. Takács Bertalan mű­szerész, Cseh Lajosné, a mun­kásellátási főosztály és Gaál Csaba, az anyaggazdálkodási főosztály dolgozója az ipari miniszter által adományozott Kiváló munkáért kitüntetet kapta. Ezen kívül további tizenhét DKV-s kapott Kiváló dolgozó kitüntetést,. A DHV-nál ketten kaptak Április 4. Érdemérmet; Kovács Ferenc lakatos és Csupics Izsák, nyugdíjas rendész. Vass Ferenc, a Munka Érdemrend bronz fokozatát vette át, Köllő Józsefet az ifjúsági szervezet­nél végzett tevékenységéért jutalmazták Kiváló munkáért kitüntetéssel. 34. vk. Pannónia utca 6, Ady Endre utca 7—13: városi tanács tanácsterme. 41. vk. Damjanich utca pá­ratlan oldal 29-ig, hajóállomá­sig vezető út, Duna, Stromfeld Aurél utca páratlan oldala és az első házzal határolt terü­let: városi sportközpont. 44. vk. Alkotmány utca pá­ros oldal 2—36, Attila utca, Szabadság utca, temető és az Érd felé vezető dűlőút a város határa, valamint a Benta pa­tak által határolt terület: Szerib klub — óváros. A későbbi jelölő gyűlések időpontját következő szá­munkban közöljük. Állatnak, növénynek Serkentő zeolit Az Országos Érc- és Ásvány­bányák nyersanyagvagyona zeolitból európai viszonylatban kiemelkedő a kiaknázható készlet meghaladja a százmil­lió tonnát. Ezért a zeolit ás­ványból készített őrlemények felhasználási körét — a folya­matos kutatások alapján — je­lentősen bővítették. Kiterjesz­tették az állati takarmányozás­ra, a talajjavításra, a víztisz­tításra és más célokra is. Az állattenyésztésben külö­nösen jelentős eredményt ér­tek el a gazdaságok a takar­mányhoz kevert z'eolitőrle- ménnyel, amely meggyorsítja a baromfi és a sertés fejlődését, növekedését. A zeolitliszttel kevert táppal újabban a nyúl­ás a kacsatenyésztésben is jó eredményeket értek el. Az üvegházi és a fólia alatti in­tenzív növénytermesztést pe­dig a növekedést serkentő új termékkel, a növények életmű­ködésében nélkülözhetetlen ás­ványi nyomelemekkel dúsított zeolitőrlemény előállításával segítették. SZÁZUAUDMBATTAI vífm an A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Harmadik helyezés Munka a városért Mint már arról lapunkban írtunk, a Pest megyei telepü­lésfejlesztési társadalmi mun­kaversenyben harmadik helye­zést ért el a város. A kitün­tető oklevelet és az ezzel járó egymilliókétszázezer forin­tos jutalmat Rabóczi László, a Hazafias Népfront Pest me­gyei Bizottságának titkára ad­ta át Százhalombatta vezetői­nek. Ezt a sikert huszonnégy és fél millió forint értékű társa­dalmi munkával érték el a battaiak, ami azt jelenti, hogy egy-egy lakos átlagban 1418 forint értékben járult hozzá a település fejlődéséhez. Csaknem tízmillióval a DKV járt az élen, A várost a finomítóval összekötő kerék­párút elkészítése volt a mun­ka legjelentősebb állomása, de kivették részüket a dolgo­zók a fásításban, és a par­kok, játszóterek fenntartásá­ban is. Hasonlóan kiemelkedő tel­jesítményt produkáltak a DHV és a Művelt Nép Könyv- terjesztő Vállalat kollektívái is. Az elmúlt esztendőben a hagyományokhoz híven meg­hirdették a Legszebb lakóte­lep cím elnyeréséért folyó versenyt is, melyben a Pan­nónia és a Déli lakótelep je­leskedett. A városnak járó kitüntetés mellett ketten kaptak Kiváló társadalmi munkáért elisme­rést. Kiss Sándorné, a Kom­munális és Költségvetési Üzem dolgozója, házfelügyelő, és Bó- di János tanácstag, a DKV lakatosa. Szintén a városért végzett kiemelkedő társadalmi tevé­kenységért kapott kitüntetést a Hazafias Népfronttól a Mű­velt Nép Könyvterjesztő Vál­lalat Béke szocialista brigád­ja. Az év lakóháza Bemutató nyílik április ti­zenkettedikén a Barátság mű­velődési központ és könyvtár előterében, Az év lakóháza című pályázat legjobb épüle­teiből. A felvételeket április huszonegyedikéig tekinthetik meg az érdeklődők. A költészet napján József Attila születésének napján minden esztendőben a költészetről emlékezik meg szerte az ország. Ez alkalom­mal kerül sor arra az ünnepi műsorra a művelődési köz­pont kamaratermében este hat órakor, melyen Szemes Mari, Muszti Bea és Dobay András lép fel. Gyermekvédelem Az Országos Pedagógiai In­tézet gyermek-, ifjúságvédel­mi és felügyeleti osztálya ku­tatási programot indított, amelynek célja, hogy feltárja a gyermekvédelem történetét az 1944—45-ös években. Az OPI gyermek-, ifjúságvédelmi és felügyeleti osztálya ezért kéri, hogy akik visszaemlékezéseik­kel, birtokukban lévő doku­mentumokkal, fotókkal segít­séget nyújthatnak a kutatás­hoz, levélben jelentkezzenek az Országos Pedagógiai Intézet gyermek-, ifjúságvédelmi és felügyeleti osztályánál. Az in­tézmény címe: 1032 Budapest III.. Zápor utca 50. Felszabadítok látogatása Akkor még szóltak a Második alkalommal jártak itt: Vaszilij Navocsenko és Nyikolaj Nyeprjaga. Először 1944. december 4-érői 5-ére virradó éjszaka, a harcokban, és most — amikor a fel­szabaduló« évfordulóját ünnepeltük — jártak Százha­lombattán. Alekszander Koszicin vezérőrnagy régi isme­rőse a százhalpmbattgiaknak, több ízben volt mácilL és most — mint már megírtuk — Pro Űrbe díjjai is ki­tüntették. A vezérőrnaggyal eljött felesége, Koszicina Vera Gavrilova is és a kis Alekszander, az unoka. Indül a felderítő Ahogy közeledik a mikrobusz a Duma felé, Vaszilij Navo- csenko a felismerés hangján szólal meg: — Igen ott vannak azok a dombok, amott egy csatorná­nak kell lennie valahol. Egy forduló balra, a kocsi felkapaszkodik a hirtelen A Pro őrbe kitüntetettje NÉGY ÉVTIZED AZ ISKOLÁBAN Ki vitatná, hogy nehéz a pedagógus munkája, hiszen ha valóban hivatástudattal dolgozik, felelősnek érzi magát a keze alatt felnövő, formálódó gyermekért. Van­nak pedagógusok, akik egy város szinte minden csa­ládjának fiait, lányait tanították. Miután felnőttek, családot alapítottak, majd saját csemetéiket vitték a régi iskolába, az egykori tanítóhoz. S nem is ritka az ilyen eset. Mégsem gyakran hallani arról, hogy pedagógust tün­tetnének ki Pro Urbe-díjjal. Százhalombattán eddig egy nevelő nyerte cl ezt az elismerést, Pávcl Nándor nyu­galmazott általános iskolai igazgató. Most, április 4-én, ismét kapott pedagógus Pro Urbe-díjat. Mikor a 2-es számú általá­nos iskolában kerestem Csiba Györgynét, éppen ebédelt. Míg vártam rá, az iskolaigaz­gató Sípos Ferencné elmond­ta, hogy a tanárnő tavaly kapta meg az egyik legmaga­sabb pedagógus-kitüntetést, a Gyermekekért Érdemérmet. Két kitüntetés egy eszten­dőn belül, szép elismerése egy nevelői pályának. Csiba Györgyné életéről így beszélt, — Mohácson születtem 1929- ben. A tanítóképzőt, ami öt­éves volt azokban az évek­ben, Baján végeztem. Először Vizslak-pusztán tanítottam. Huszonnyolc gyereket — első­től a nyolcadikig. Utána Nagynyárádra kerültem, ahol három évig foglalkoztam a talu gyermekeivel. Eredetileg alsó tagozaton tanítottam, ké­sőbb ott, amire éppen szük­ség volt. Magyart, történel­met, éneket. Aztán férjhez mentem, és Komlóra költöz­tünk. Ott napközis konyhát is vezettem. Ma már elképzelhetetlen, hogy egy napközis tanár az­zal foglalkozzon, negyvenhá­rom gyermek nevelése mel­lett, hogy összeírja, mi min­dent kell naponta megvásá­rolni a tanulók érkezéséhez, ehhez költségvetést készítsen, számlákat ellenőrizzen. — Százhalombattára 1963- ban költöztünk. Furcsán érez­tem magam Komló után. Szerettem azt a várost, közel volt az erdő, csak kiléptünk az ajtón és máris kirándul­tunk. Más volt itt különösen akkoriban. — Milyen volt 1963-ban Százhalombatta? — A régebbi kockaházak közül megvolt már az első tíz. Nehéz elképzelni, de a 1a- nácsház előtt is csak földút volt. Öfaluban állt az iskola, két tanteremmel, és külön két tanteremben működött a szerb iskola, ötvenkét gyerek ta­nult ott. Idővel, ahogy gyara­podott a város lakossága, úgy szaporodtak a tantermek is. Az erőmű mellett barakkok­ban tanítottunk, azután a ta­nácsház mögött két osztály kapott helyet. Ott volt nap­közi is. A Damjanich utcai iskola helyén kukoricaföldet talált akkoriban, aki arra járt. Azután megépült az egyik szárny, s később a má­sik. Ez már évekkel később volt. Mikor ideköltöztünk, ne­hezen tudtuk volna elképzelni, hogy itt egyszer város lesz. Emlékszem például, hogy csak egy fűszerüzletben vásárol­hattunk, ott, ahol most a di­vatárubolt van. Ahol a Pan­nónia lakótelep épült fel, ott volt a tsz tehenészete. Tejet onnan hordtunk, de még ez is nagyon jó volt, hiszen nem kellett távolabbra menni érte. Nőtt a város, egyre több lett a gyerek, s ma már két isko­la van, s ha igaz, nemsokára három lesz. — Mire emlékszik vissza legszívesebben harminchat esztendős pedagógus pályafu tásából? — Nem is tudom. Aki gye­rekekkel foglalkozik, annak naponta jut öröm. Minden év nek volt olyan eseménye, ami sikernek számított. Például mikor átadtuk az iskolát, élőt te hetekig fényesítették a par­kettet, hogy ne kelljen felola­jozni. Ha már új iskola van, minden ragyogjon! Szeren­csém, hogy mindig olyan igazgatók mellett dolgoztam akiknek legfontosabb a gye­rek érdeke volt. Bevezettük a nyelvórákat, szakköröket in­dítottunk, mindig megtettük, amit lehetett. Az idén nyugdíjba készül Csiba Györgyné. Tapasztala­tára, szervezőkészségére to­vábbra is számítanak az isko Iában és a városban egyaránt. Csiba Györgyné átveszi a Pro Űrbe díjat. Vaszilil Navocsenko, a DKV-ban megtartott ünnepségen. emelkedőin, és az egykori ka­tonák ott állnak, ahol több mint negyven esztendeje go- lyószórók osztották a halált. Egy-egy szál vörös szegfűt tesz mindenki az emlékműre, majd néhány perces csönd után job­ban szemügyre veszik a tájat.- Ott, a buckák mögött vol­tak a németek golyószórói, a másik oldalon pedig a mi állá­saink. Nekem szólt a század- parainicsinok, hogy derítsem fel, hányán vannak — mondja Nyikolaj Nyeprjaga. — Körül­belül százan lehettek. A jeges Dunában — Akkor sokkal nagyobb volt a Duna — néz Vaszilij Navocsenko a békésen höm­pölygő folyóra, melynek apró, szélborzolta fodrain most szik­rázva verődnek vissza a nap sugarai, s olyan az egész, mint egy hatalmas tükör. — És itt kell lennie a csatornának — indul el északi irányba, ám a csatorna helyett most csak egy kiszáradt árok húzódik, köze­pén kerítés. — Azt a parancsot kaptuk, hogy minden áron óvjuk meg a magyar fővárost, és a kör­nyéken harcolva verjük le a németeket... Tizennyolc éve­sek voltunk akkor mindamy- nyian, Koszicin alhadnagy, Nyeprjaga közlegény, én pedig főhadnagy. Élelmünk már nem volt, csak lőszer, s ahhoz, fegyverek hogy tartani tudjuk a kapcso­latot a mögöttünk levő egysé­gekkel rádión, Nyeprjaga úszott át a jéghideg Dunán, a mellére akasztott kábeldobbal, amin, hat vezeték futott Marika vagy Sári ? — Bizony, sokszor lett vol­na alkalmam visszajönni ide. Hányszor, de hányszor hívtak már, de eddig nem tudtam megtenni. Ha csak visszagon­doltam arra a napra, kony- nyeztem. Most mégis erőt vet­tem magamon — folytatja Navocsenko. — Innen azután Nagytéténybe kerültem. Ka­rácsony napja volt éppen, öreg nénikék igyekeztek a templomba, s a velük levő kis gyerekek jöttek hozzánk ba­rátkozni ... — Szeretem a ma­gyar embereket. Magyar vér is folyik az ereimben. Amikor megsebesültem, egy magyar lány adott nekem vért. Már nem tudom, hogy hívták. Ma­rika vagy Sárika? Arra em­lékszem, hogy sokszoknyás népi viselet volt rajta .., Barátok maradtak Akkor fegyverektől volt han­gos a környék, most a tavasz­nak örvendező rigók próbál­gatják a hosszú téli hónapok alatt berozsdásodott hangju­kat. Ki gondolná, hogy a most is meglevő mélyedéseket még a németek ásták ki géppuska- fészeknek, és a másik irány­ban levő halmok mögül indul­tak támadásra az 1077-es lö­vészezred 1. szakaszának fia­tal szovjet katonái. Azóta új fák nőttek itt, a Duna partján, de vaa egy öreg, korhadt tör­zsű, az itt állt 1944 decembe­rében is. Tanúja volt annak, hogyan sebesült meg Navo­csenko száz emberéből ötven- hét katona, tanúja volt a du­nai átkelésnek, amikor ember- feletti küzdelemben verték le a németeket a szovjet csapa­tok. Alekszandr Koszicin és Nyikolaj Nyeprjaga ezért kapta a Szovjetunió Hőse címet, ök hármain, akik ezen a napon ismét ellátogattak a harcok színterére, örök barátságot kö­töttek. Most csendes a Duna partja. Alekszander, az unoka, lát­ja, de talán igazán nem is ért­heti nagyapja meghatottságát. Elmerülten nézi a földből ki­búvó bogarakat... Az oldalt Irta: Fiedler Anna Mária Fotó: Barcza Zsolt A választásokra készülve Megkezdődtek a jelölő gyűlések

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents