Pest Megyei Hírlap, 1985. április (29. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-06 / 81. szám
198$. Április szombat PEST MEGYEI HÍRLAP 3 Egy mondat a határozatból Az egymásrautaltság logikája Jé idő eltelte után először szólhat Mákszim Gorkij irta: „Az emberek társadalmi-kulturális fejlődése csak úgy megy végbe szabályosan, ha a kéz tanítja a fejet, azután az okosabbá vált fej tanítja a kezet, s az okos kéz újból és még erősebben segíti elő az agyvelő fejlődését.” íróhoz illő, szép megfogalmazása a társadalmi egymásrautaltságnak, az át nem alakítható logikus sorrendnek. Amit érthetünk szó szerint és képletesen, egyének, közösségek kapcsolataira, kölcsönhatások alakította viszonyaira, ám bárhogyan értsük is, egyvalamit, mint legfontosabbat, nem tolhatunk félre az előbbi gondolatmenetből, és ez a tapasztalat elsődlegessége. Köznapi tanúk Érdekes módon, a tapasztalatok gyűjtésekor legtöbbünk nagyobb figyelmet szentel annak, ami a magunk munka- és életkörülményeitől elüt. különbözik, mint ami hasonló vagy éppen azonos. Erről a sajátos véleménytőről azután féligazságok és tévhitek sarjadnak. Ma háromszor akkora a középiskolát végzettek aránya « megye teljes népességén belül, mint volt 1960-ban. A tény persze nem önmagáért került hirtelen ide. hanem mért példa is egyben, annak illusztrálására, vajon komolyan vehetjük-e az olyan általánosításokat. mint azt, hogy a. termelési kultúra magasabb színvonalához hiányoznak a kellően képzett emberek? Másfelé tekintve. A megyében napjainkban ötvenezer ember él ún. kistelepüléseken. Vaión igaz lenne az az általánosítás. hogy ők — csupán ebből a tényből következően, és figyelmen kívül hagyva Helyzetük minden más jellemzőjét. így a társadalmi munka- megosztásban elfoglalt helyüket — kizárólag hátrányokat tussolhatnak a közös javak elosztásakor?! Társadalmi-gazdasági fejlődésünk döntő elemének rögzítése egyetlen mondatban, a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa határozatában. így hangzik: „A társadalmi osztályok és rétegek legfontosabb érdekeinek és céljainak azonossága révén fejlődik hazánkban a szocialista nemzeti egység, amely magában foglalja és tömöríti társadalmunk valamennyi alkotó tényezőjét." Ami nem azt mondja, hogy nincsenek számottevő különbségek az élet- színvonalban, a műveltségben, az életmódban és más jellemzőkben, azaz nincsenek ütközések a részérdekekben és a részcélokban, hanem azt emeli ki, hogy a legfontosabb érdekek és célok azonosak, azaz az alapvető konfliktusok kifejlődése, létezése — a mai politikai, gazdasági környezetben — nem tartozik reális gondjaink közé. A népgazdaság 1985. évi terve, jó idő eltelte után, először szólhatott a reálbérek csökkenésének megállításáról; nem könnyű, feladatról. Az MSZMP XIII. kongresszusának határozata, hosszú időszak után, keserves próbákkal teli évek elteltével, ismételten visszatérhetett a korábban már-már megszokott megfogalmazásokhoz, amikor rögzítette: „. meg kell alapozni az életszínvonal érzékelhető emelkedését. Növekedjen a lakosság fogyasztása, javuljanak az élet- és munkakörülmények, bővüljön az áruellátás, a szolgáltatások jobban elégítsék ki az igényeket.” Keserves próbákkal teli évekről írtunk az előbbiekben, s ez igy igaz. Ami kevésbé ismert — és ami szemben áll a közhiedelmekkel, ugyanakkor igazolja az alapvető érdekek azonosságát — az az, hogy szinte kidekázva egyformán alakult a megyében a munkások és alkalmazottak reálbére, illetve a mezőgazdasági szövetkezeti dolgozók reálkeresete, 1975-ig visszatekintve is — azt száznak véve — mindössze 0,3 százalékos az eltérés ... ! A háztartások jövedelemszintje között a kiegyenlítődési folyamatok a meghatározóak. Például a szellemi foglalkozásúak háztartásaiban évtizede az egy főre jutó személyes jövedelem harminchét százalékkal haladta meg a munkásosztályhoz tartozó családokét, tíz év elteltével ez a különbség huszonöt százalékra csökkent. Ami nemcsak ilyen összehasonlításban igaz. Lényeges jelzője a legfontosabb érdekek és célok azonosságának az is, hogy a kettős jövedelmű — munkás és paraszt, paraszt és szellemi stb. — családoknak a munkásokéval -szembeni jövedelmi előnye egy évtized alatt tizenhétről hét százalékra mérséklődött. Kas mércékkel Előbbi példáink alapján leírhatjuk, lényeges jelzője a társadalmi osztályok és rétegek legfontosabb érdekei és céljai azonosságának, hogy a családi jövedelmek szóródása ma sokkal kisebb, mint volt korábban. A népesség legmagasabb, illetve legalacsonyabb jövedelmű egy tizede közötti különbség 3,8-szeres. Tíz éve 4,9-szeres volt... ! Ebbe a csökkenésbe persze az is belejátszott, amit az MSZMP Pest megyei Bizottságának a megyei pártértekezlet — 1985. március 2—3-a, Gödöllő — elé beterjesztett jelentésében így fogalmaztak meg: „Mivel gazdasági realitásokból és kényszerből többször került sor fogyasztói áremelésekre, a bérből is fizetésből élők egyes rétegeinél csökkent az életszínvonal. Sokan csak a szabad időben végzett többletmunkával tudják a korábbi szintet tartani.” Egyre szembetűnőbb új vonás a megyében, hogy a család helyzetében meghatározó szerep jut — nem a foglalkozási stb. tényezőknek, hanem — annak, milyen a kereső—eltartott arány, illetve a szülők hány gyermeket nevelnek. Fokozatosan háttérbe szorul — és ebben a folyamatban nemcsak pozitív elemek rejlenek —, a gazdaság mely terepén dolgozik valaki, ha otthoni viszonyai — családi jövedelme alapján — lényegében azonosak az egészen más népgazdasági, foglalkozási területen tevékenykedőével. Egyformán érinti például a családokat, hogy a megyében az óvodáknál a helyhiány miatt elutasított gyermekek száma az 1980. évinek az ötödére, a száz helyre jutó óvodásoké pedig — azaz így enyhült a zsúfoltság — tizenhat fővel csökkent. Persze, hiba lenne hallgatni róla, hogy az ilyen és hasonló szolgáltatások ún. hozzáférhetőségében még mindig tetemesek a különbségek a megyén belül, sőt, egyes, város környé-, ki körzeteken belül is. Leggyakrabban azonban nem az osztályhoz — réteghez — tartozás az ok, hanem például a lakhely közigazgatási rangja, gazdaságföldrajzi helyzete, kommunális fejlettsége, de még tanácsi testületének találékonyságát is figyelembe kell vennünk olykor. Lényeges tényezője az élet- színvonalnak, hogy 1984-ben az aktív keresők 31,3 százalékát az ipar, 21,7 százalékát a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás foglalkoztatta, s hogy az aktív keresőkön belül a nők aránya már 45,5 százalék. El ne feledjük: a hatvanas években a paraszti jövedelmeknek a munkásosztályéhoz való felzárkóztatása volt a cél. A hetvenes években azután némi paraszti előny alakult ki. majd a hetvenes évek végén és évtizedünk eddig eltelt esztendeiben szinte teljesen azonos lett a munkásosztály és a parasztság egy főre vetített személyes jövedelmének szintje. A szövetkezeti parasztság átlagkeresete ugyan kisebb a munkásokénál — kilencven százalék körüli, szemben a közhiedelemmel —, ugyanakkor a kiegészítő tevékenységből származó bevételek, munkásokénál nagyobb aránya eltünteti- ezt a különbséget. Ezek ismeretében már meglehetősen hamari dolognak ítélhető — holott a megyében siinte hagyományosan fellángolnak a viták nemcsak a munkahelyeken, hanem a különböző testületi üléseken is — a gyakran hallható vélekedés, a kinek könnyűről, a ki él job- banról... Ezeknek a vitáknak a holtvágány jellegét egyébként a megyében egyre érzékelhetőbben bizonyítja az is, hogy a szélesedő rétege észlelhető azoknak, akik az iparból a mezőgazdaságba, onnét visz- sza az iparba vándorolnak, élve kapós szakmájuk minden előnyével. Az igazi rang Friss gond — és az azonosságoknak ez is egyik bizonyítéka, bár a nem kívánatosak közül való —, hogy a legutóbbi években a megyében mind a munkás, mind a szövetkezeti paraszt családok egy tetemes részénél csökkent a könyv- vásárlás, a színházlátogatás, egyértelműen anyagi okok következtében, mert ugyanakkor — olcsó! — a múzeum- és kiállításlátogatások száma folyamatosan növekszik. Ami nem több, csupán apró példa arra, milyen bonyolult részösszetevők hatására módosul távolság és közeledés viszony- rendszere, érdekek és célok alapvető azonossága, milyen, furcsa koreográfia szerint tesz- szük meg lépéseinket előre és olykor vissza... Mégis, bonyolultságok és különleges koreográfiák ellenére, azt mutatja a tapasztalat, az igazi rangot a. társadalom mind több részterepén — és ez az érdekek azonosságának döntő kifejeződése! — nem a hovatartozás, a foglalkozási kategória, hanem a közösségnek nyújtott teljesítmény adja. Most már e ranghoz „csak” a kellő anyagi, erkölcsi elismerésnek kell szorosan társulnia, ebben is közeledve eszményeinkhez. Mészáros Ottó Tavaszjelek ■iA HÉT HÍREMHH A LEGNAGYOBB ,0 A Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége a bányaiparban dolgozók munkakörülményeit tekintette át. @ Debrecen adott otthont a 23. országos ifjúsági bélyegkiállításnak. @ A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaságban vitaülés témája volt a kom- binatív energiapolitika. @ A hét híre az is, hogy megnyílt új helyén, a Budavári Palotában az Országos Széchényi Könyvtár. A kedvező időjárás könnyebbé tette a vecsési Ferihegy Termelőszövetkezet zöldségfeldolgozó üzemének ellátását is. A prizmákban tárolt nagy meny- nyiségű zöldség kibontása és elszállítása most már zökkenő- mentes. üllő határában kézi és gépi erővel dolgoznak a sárgarépa elszállításán (a felső képen, alatta) Hajnal László gödi nyugdíjas azon kistermelők közé tartozik, akik nagyon gondosan ápolják gyümölcsfáikat, most a metszésen a sor Hancsovszki János felvételei 0 az, akinek nevét tíz eset közül nyolcszor rosszul írják le, mondják ki, holott van ilyen: o, az apa, Két e betűvel, fia, István, csupán egy ékezetes e-vel irta a nevet. Nagy- ur voit gróf üzecnenyi Ferenc — élt 1754 és 1820 között —, gazdag, varmegyék főispánja, helyettes orszagoiro, az aranygyapjas rend birtokosa, nagy tetteK véghez vivője, mégis, élete végén — és élete folyamán is. nemegyszer — visz- szaiiúzodva, csalódottan szemlelte a nehezen moccanó világot. Ezernyi tette szolgálta, szorgalmazta volna ennek a világnak a mozdulását, ám a legnagyobb magyar apja tapasztalható : a szándékok legnemesebbjei is hajótörést szenvednek a megmerevedett, a változások szükségességét felismerni képtelen hatalmi rend alkotta zátonyokon. Látványos — és nem egyetlen ilyen! — tette volt a nagyúrnak: képtárával, szobor- érem-, térképgyűjteményével, könyv- és kézirattárával 1802- ben megalapította — 1802. november 25-én kelt az alapítólevél —, s míg élt, fenntartásáról is maga gondoskodott, a Magyar Nemzeti Múzeumot. Ennek önállósodott intézménye lett azután a későbbiekben, az alapítóról elnevezett Országos Széchényi Könyvtár. Ma a legnagyobb hazai könyvtár. A megye háromszázkilenc- ven tanácsi könyvtárában napjainkban — a művek száma nem ismeretes — hárommillió kötetet kínálhatnak fel az olvasóknak. Ennek az adatnak az ismeretében érzékelhetjük igazán a legnagyobb hazai könyvtárnak azt a jellemzőjét, hogy ott kétmillió mű példányait őrzik, amihez 250 ezer időszaki kiadvány — hírlapok, folyóiratok stb. — évfolyamainak betűtengere, 600 ezer darabos kézirattár kincsei, dokumentumai, 180 ezer térkép, 270 ezer nyomatos kép, metszet társul, egyebek között. Mert gyűjtenek, feldolgoznak itt hanglemezeket, plakátokat, kottákat is, hiszen a könyvtár, jellegénél fogva, könyvek, folyóiratok, kéziratok és az ún. aprónyomtatványok — térkép, plakát, kotta stb. — kötelespéldányainak címzettje, azaz eljut a halhatatlanság előcsarnokába ez az újság is, amelyet most az olvasó a kezében tart. ..Véljük, köíeiespéldányok és könyvtár versenyfutásában — már ami az elhelyezés lehetőségeit, a feldolgozáshoz szükséges tudományos szellemi erőt illeti — aligha a bibliotéka lesz a győztes húsz, ötven esztendő múlva, bár ki tudja, utódaink milyen szenzációs robotokat állítanak majd szolgálatba?! Az alapító érdemeit az 1807, évi ország- gyűlés — a XXIV. törvénycikkben — törvénybe iktatta, azt azonban az utókor — a mindig hálátlan utókor? — már sokkal kevésbé tartotta számon, mennyi önzetlen segítség járult hozzá a fennmaradás, a létezés miatti gondok enyhítéséhez. A legnagyobb könyvtár holnapjának támogatói között ott volt gróf Széchényi Lajos — István fi» véreinek egyike —, a bibliotéka javára tett tízezer — akkori! — forintos alapítványával, ott volt — örömünkre — Pest—Pilis vármegye is, ritkaságként, mert a megyék nem nagyon áldoztak ilyesmire... A múlt század végére, ilyen adományok, alapítványok segítségével már kétszázezernél tartott a betűkincsestár köteteinek száma Keddtől a nagyközönségé as ország legnagyobb könyvtára. Az 58 ezer négyzetméter alap- területű, 825 millió forint (1) fejében kialakított intézmény azokat szolgálja, akik előteremtették mindenkor a kultúrára fordítható javakat, s akiknek, nemes szándéka szerint — amint arról Fraknál Vilmos 1902-ben megjelent, gróf Széchényi Ferenc című köríyve beszámol — maga az alapító is szánta, adta a szellem teremtményeinek kincsestárát. Tavaly hazánkban 10 42Í könyv és füzet jelent meg. számítsuk ehhez hozzá a napi és hetilapok, a folyóiratok kötelespéldányainak véget nem érő áradatát, a külföldről csereként kapott, megvásárolt, ajándékba érkező küldeményeket, kiadványokat, műveket, s akkor már valamilyen sejtelmünk lehet arról, mi minden az, amit a Budavári palota F-jelű épülete befogad. Az igazi befogadóknak azonban a fejek millióinak kel! lenniük. M. O LEGJOBB ERŐFORRÁSUNK A z idei esztendő — az ifjúság nemzetközi éve. Nem véletlen tehát, hogy az egészségügyi világnap — április 7. — alapgondolata: az egészséges ifjúság a legjobb erőforrásunk. A viliágnap alkalmából dr. H. Mahler, az Egészségügyi Világszervezet főigazgatója intézett üzenetet a kormányokhoz, a közösségekhez, az emberiséghez, melyből kiviláglik, hogy földgolyónkon másfél milliárd fiatal él — eddig a legtöbb —, s e korosztály nem csupán számosabb, hanem tanultabb és egészségesebb is a többinél. A gazdagabb és szegényebb országokban egyaránt közülük szedi legkevesebb áldozatát a sokféle kór. Ám a kevés is rengeteg, ha ifjakról, leendő anyákról, apákról van szó. Néhol járványok, éhínség ritkítják soraikat, néhol a munkanélküliség miatti tétlenség nyomán válnak szenvedélyek betegeivé, rabjaivá. S a mi portánkon? Ha nincs is okunk a pesszimizmusra, azért van gondunk. A serdülők zöme tanul, többnyire nem is lakóhelyén, s terhelése nő. Tavaly a 691 ezer e korosztályhoz tartozó közül 472-en vesztették életűiket, s a halálokok statisztikáját körükben a balesetek és az öngyilkosságok vezetik. Gyakori a dohányzás, az italozás, a narkotikumok keresése is újabban, s ha kis számban, de előfordul a serdülőknél nemi betegség. A fogszuvasodás több mint felüket, a neurózis huszadukat érinti. Afféle civilizációs kórkép ez. Társadalmunkban tudottak e gondok, s feltett szándék a bajok megelőzése. Hazánkban 125 főfoglalkozású ifjúsági orvos tevékenykedik (közülük csupán 4 Pest megyében, s egy ötödik állás üres), s rajtuk kívül 195 gyógyító rész- munkaidőben lát el a középiskolákban, szakmunkásképző intézetekben ifjúsági orvosi teendőket. Ami viszont megoldatlan: a nem tanuló serdü- lőkorúak ilyen irányú szakel- ilátása. A továbblépés irányát jelzi már, hogy tervbe vették (Szolnokon meg is valósították) a kis ágyszámú kórházi serdülőrészlegek létesítését. Ami pedig az ifjúsági pszichiátriai osztályokat illeti, azokból eddig hetet alakítottak, az egyiket éppen Pest megyében, a kefepestarcsai Flór Ferenc Kórházban. Végezetül az egészséges élet. módra nevelést szolgáló program készült ez évre, mindenekelőtt a dohányzás; az alkoholizálás, a korán kezdett és felelőtlen szexuális kapcsolatok, a túltápláltság és a mozgásszegény életvitel megelőzésére. Ennek keretében például Szentendrén az egészség- ügyi kulturáltság fejlesztésére irányuló nevelési modellt vezetnek be a középiskolákban, Gödöllőn pedig az Állami Ifjúsági Bizottsággal karöltve indítanak gyermekfogászati prevenciós programot. S orolhatnánk még, ki mindenki, mi mindent tesz hányféle szervezet mennyi fajta kezdeményezéssel áll elő — az ifjúság egészségéért. Azonban ne feledjük: sorsáért, benne testi épségéért is, mindenki maga az első számú felelős. V. G. P I
