Pest Megyei Hírlap, 1985. április (29. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-04 / 79. szám

1985. ÁPRILIS i„ CSÜTÖRTÖK PEST MEGYEI HÍRLAP 9

Holnapunk képét rajzoltuk lel

Beszélgetés Krasznai Lajossal, a KEB titkárságának tagjával, a Pest megyei pártbizottság első titkárával

A Pest megyei pártértekezlet március első napjaiba nagy felelősséggel tárgyalta társadalmi, gazdasági, politikai életünk elért eredményeit, s zavaró ellentmondásait. A tanácskozást az egység és sokszínűség jellemezte. A küldöttek egységesek voltak a munka értékelésében, sikereink elismerésében éppúgy, mint a hibák okainak elemzésében.

Munkatanácskozásra készültünk és a kongresszusi doku. meritumok, Kádár János szóbeli előterjesztése, majd aj felszólalások — az egy-egy kérdéscsoport tárgyilagos, szépítés nélküli vizsgálata, az okok és az okozatok közötti ösz- szefüggések keresése, a jelenségek megítélése és az ezekből levonható általánosítások aláhúzták: a szándék valósággá vált. Az ünnepi külső — értve alatta a szép tanácskozóhely kulturáltságát, a kongresszusi küldöttek ünneplőbe öltözött tömegét, a magas fórum iránti tiszteletet —, sem téveszthetett meg senkit: munkatanácskozás volt a ja*- vából.

A napokban befejeződött a párt XIII. kongresszusa. Krasznai Lajossal, az MSZMP Pest megyei Bizottságának első titkárával arról beszélgettünk, mi a véleménye a kongresszus tükrében: Pest megye kommunistái jól készül- tek-e fel a kongresszusra?

— A válaszom egyértelmű igen. A megyei pártértekezletet megelőző alapszervezeti beszámoló és vezetőségválasztó taggyűlések, majd az ezeket követő városi és városi jogú pártértekezletek hangulata egyaránt bizonyította, legyenek bár gondjaink, küszködjünk nehézségekkel — a kommunisták jelentős többsége a jobbító szándéktól vezérelve kész a megújulásra, a megújulási folyamatok gyorsítására. Nem másoktól, külső beavatkozástól várják az eredményt, hanem elsősorban önmaguknak fogalmazták meg a teendőket.. Kifejtették, hogy a helyben keletkezett bajokkal ott kell megbirkózni, helyettünk senki nem vállalhatja gondjaink megoldását.

Gondoljon csak a kongresszusi felszólalásokra, milyen hasonlóan öntötték formába ezt a gondolatot. Megemlítem a többi között Osztafi Béla csoportvezető nevét, őt az Ózdi Kohászati Üzemek küldte a kongresszusra, völgy Gerezdes János, a Mosonmagyaróvári Timfgldgyár igazgatójának felszólalását, de idézhetném Szabó Gyula állami díjas művezető véleményét, akit a Láng Gépgyár küldött és másokat — _ valamennyien életünk ellentrnqncjásait boncolgatták, .-bírálták ázttg^.ami gyáron kívüli körülmények? "miatt akadozik, de a fő súlyt ők és mások is arra helyezték,. hogy dolgainkért mindenki a maga munkaterületén felelős, és senkinek sincs joga ölbe tett kézzel várni a föntről jövő intézkedéseket.

Erről Martinovics Tibor, az Óbuda

Termelőszövetkezet gép jár mű-villamos- sági műszerésze is beszélt, Pest megye küldötte.

— Igen. Az ő felszólalása, s mindazon küldötteké nagy tetszést aratott, akik a munka becsületének helyreállításáról szóltak. A társadalmi szervezettség növelésének igénye mellett hangsúlyozták, hogy a munka becsületének megőrzését, helyreállítását sürgős feladatnak tartják. De itt ismét hozzáteszem, hogy elsősorban saját műhelyeinkben biztosíthatjuk ezt. Ott kell elérni, hogy o kifizetett bér mögött megfelelő teljesítmény legyen, s ennek arányában részesüljön mindenki javainkból.

Ideig-óráig boldogulhat az egyén a közösség rovására, de hosszú távon az egyéni boldogulásnak sincs más útja, mint a közösségi érdek felismerése, szolgálata. A szocializmus építésében az egész nép érdekelt. Értékteremtő munkánkkal alapozhatjuk meg a biztos jövőt. Kádár János elvtárs szavaira emlékeztetek, akj kifejtette, hogy eddigi utunkat folytatjuk tovább, és a VII. ötéves népgazdasági tervnek a hatékony és a folyamatosan élénkülő gazdasági fejlődés programjának kell lennie. Ezt pedig csak akkor érhetjük el, ha a munka minden területén egységesen lépünk fel a közösségi érdek érvényesüléséért.

Ha pazarlunk élő és holt energiánkkal, az értékes nyersanyaggal, önnön érdekünk ellen cselekszünk. A kongresszuson is sokan ismételték, amit a megyei pártfórumokon is hallhattunk: jó gazda módján bánjunk értékeinkkel. A kongresszuson is azt hangoztatták: támogassuk a kockázatot vállalókat, az újításra kész, bátor embereket. Szervezzük jobban a hétköznapokat, az ötnapos munkahét ne szűküljön négyre, és a munkahelyen töltött órákat is hasznos munkával töltsük el. A szerződésszegéseket sehol ne tűrjük meg. Csak szigorú fegyelemmel juthatunk előbbre, ez érvényes beosztásra való tekintet nélkül.

Azzal is egyetértett a kongresszus, hogy szocialázmusépítésünknek nagy vívmányát ezután is őrizzük meg, biztosítsuk mindenki számára a mutika lehetőségét. Nép gazdasagunk

számos ágában jelenleg is küszködnek munkaerőhiánnyal. Fontos, hogy a munkaerő ott dolgozzon, ahol szükség van rá, s ezt államilag is segíteni kell. Mint ahogy azt is, hogy a gazdaságos termelésnek legyen csak jövője, pontosabban: minden termelőegységben az intenzív gazdálkodás megteremtéséért kell fáradozni.

A párt XIII. kongresszusán —- úgy ítélem — minden olyan kérdésről volt szó, amellyel a korábbi hónapokban a közvélemény foglalkozott. Ön melyeket emelné ki, melyeket tartotta a legfontosabbaknak?

— Erre a helyszűke miatt nehéz válaszolni. Már a kongresz- szus szüneteiben folytatott eszmecseréken is megállapítottuk, hogy egy pillanatra sem lankadhatott a figyelem; első naptól az utolsóig izgalmas, fontos témákról tárgyaltunk. A kongresszust igényesség, példamutató felkészültség és elkötelezettség jellemezte. Talán nem szerénytelenség, ha itt is megemlítem a megyei pártértekezletről alkotott véleményünket, amely az előbbiekkel megegyezik. Mint ahogy a felvetett kérdések, a bírálatok, önbírálatok tartalma és mikéntje is hasonlított. Ebből az is következtethető, hogy a kommunisták, dolgozzanak az ország különböző vidékein, jól látják dolgainkat, nyíltan fogalmazzák meg általában és részkérdésekben is véleményüket.

Érdemes itt utalni a s^iefálista — de a kapitalista világ sajtóvisszhangjára. Szinte kivétel nélkül szerepel valamennyiben az az elismerő megfogalmazás, hogy nyílt, őszinte légkör uralkodott a kongresszuson.

— Sok nyugati sajtóorgánum a dolognak csak az egyik oldalát említette, történetesen azt, hogy nem takargatták a felszólalók véleményüket. Azt már nem mindegyik írta meg, hogy mennyire felelős volt ez a bíráló, életünk ellentmondásait elemző tanácskozás. Mert abban is felelősség nyilvánult meg, hogy a küldöttek, túl nehézségeink felemlegetésén, javaslatokat tettek a megoldás módjaira, és kifejezték azt a szándékukat; saját tetteikkel járuljanak hozzá munkánk, illetve életkörülményeink javításához. Mert nem elég megállapítani például, hogy nem teljesítettük terveinknek megfelelően az életszínvonal-politikánkat, vannak bizonyos rétegek, amelyek nehezebben élnek mint korábban, hogy a kisnyugdíjasok helyzete sürgős megoldást követel — meg kellett fogalmazni azt is, miképpen akarunk változtatni a helyzeten.

Azt is kiemelem, mert csak így kerek az egész, hogy a kongresszuson nem feledkeztünk meg sikereink számbavételéről sem. Nemcsak arra gondolok, hogy a visszafogott beruházási program ellenére jelentős létesítményekkel gyarapodtunk — Paks, a Dunai Kőolajipari Vállalat krakküzeme, a Forte-rekonstrukció, vagy a napokban átadott ISG-beru- házás, nem szólva a Csepel Autógyár fejlesztéséről és még sok más jelentős alkotásunkról —, hanem arra, hogy megőriztük fizetőképességünket, javúlt külkereskedelmi mérlegünk egyensúlya. Volt, aki a megyei pártértekezleten, s más, aki a kongresszuson is úgy fogalmazott: szebb a mi szocializmusunk, mint amiről az illegalitás évei alatt álmodhattunk. •

Tehát azt akartam hangsúlyozni, hogy a fejlődés tényeinek és hibáink számbavétele csak egyszerre történhet. Bármelyik eltúlzása torz képet adna jelenlegi helyzetünkről. Sokan idézik a kongresszus befejezése óta Lázár György és Havasi Ferenc elvtársak hozzászólását, akik higgadtan, kíméletlenül elemezték nehézségeinket is, azt mondták, eddig sem vádolhatott, de ezután sem vádolhat senki bennünket azzal, hogy felelőtlenül ígérgetünk — azt azonban, amit vállalunk, igyekszünk teljesíteni. És akkor is értünk el

eredményeket, amikor a korábbinál nehezebb volt azokat kicsikarni az élettől.

I Krasznai elvtárs felszólalt a kongresszuson. Miért választotta témájának a pártegység kérdését?

— Sok mindent szerettem volna elmondani. Amikorra azonban szót kaptam, be kellett látnom, hogy számos „saját" témámat mások már elmondták. Mindenki tudja, hogy csaknem kétszázan jelentkeztek szólásra, és összesen 58-an kaptak szót. Én a szerencsések közé tartoztam, és így még inkább éreztem azt a felelősséget, hogy olyan témáról beszéljek, amelyről addig kevesen szóltak. Ráadásul a választott felszólalási témám — hangsúlyoznom sem szükséges — további munkánk eredményének feltétele is. A pártegységről — mert ezt elemeztem — azért is kell szólni, mert valamennyi összetevője befolyásolja az adott idösräk politikai munkáját. Gyenes András elvtárs. amikor ismertette a KEB jelentését a pártegységről elmélkedve kifejtette, hogy számos gondunk és bajunk ellenére is megőriztük társadalmunk stabilitását és szocialista vívmányainkat újabb értékekkel gyarapítottuk. Mindez azért volt lehetséges, mert pártunkban alapvetően rend van, a párttagok túlnyomó része fegyelmezetten, egységesen végzi feladatát.

Én azt akartam .kifejezni, hogy a korábbinál jobban próbára tette a különböző közösségek, az egyes emberek tűrőképességét — még a pártmunkásokat is értem alatta — az utóbbi időszak. Az elmélet és a gyakorlati pártmunka összesítésében van néhány kérdőjel. Éppen ezért még nagyobb követelmény a pártegység, a pártmunka, a kiö'zéletiség rangjának megőrzése.

ön kimondta a kongresszuson

Is ami már korábban sokak által megfogalmazódott: helyzetünk és fejlődésünk egymás után veti fel az újabbnál újabb kérdéseket, amelyekre a párttagság választ vár. Külön emelem ki: időben vár választ. Voltak, akik a kongresszuson a közéletiség halványulásának okát éppen abban látták, hogy sokszor akkor vitatkoznak valamin, amikor már határoztak róla. Határozaton mit lehet vitatkozni? Vati-c értelme ilyen látszatvitának?

— Utalok Grósz Károly szavaira, aki kifejtette, hogy a közelmúltban megtartott taggyűléseken és pártértekezleteken a fővárosban is nagy figyelmet fordítottak a párt belső életének vizsgálatára. Örömmel tapasztalták ők is, hogy nagy igény van a formalizmus felszámolására a pártegység vitákban, eszmecserékben történő megújítására. Rendszeresebben kell vállalnunk a párbeszédet politikánkról 'és nemcsak a párttagokkal, hanem a pár- tonkívüliekkel is.

Vigyáznunk kell egységünkre, vigyázni arra, nehogy elidegenedjenek az emberek egymástól, a mozgalomtól, erősíteni kell a bizalmat, a hitet politikánk iránt. Érzékenyeknek kell lennünk az emberek gondjai, problémái iránt, és nem szabad türelmetlenkednünk azokkal, akik jó szándékkal vitáznak velünk.

Sokan kérdezik — s ezt elmondtam a kongresszuson is —, hogy amíg népes rétegek életszínvonala csökkent hogyan engedhető meg, hogy mások érdemtelenül, indokolatlanul jobban éljenek? Különösen szigorúan és sürgősen kell fellépnünk azok ellen, akik munka (nélkül akarnak jól élni, mások kárán gazdagodni.

A párttagság igényli, hogy politikailag megérett dolgokban sürgősen cselekedjünk. Ne tologassunk magunk előtt megoldatlan problémákat esetleg évekig. Ha fontos társadalmi kérdésekre nem adunk időben választ, az veszélyeztethet; a pártegységet. De nemcsak társadalmi jelenségekre gondolok. Sok kérdés vetődik fel a munkahelyeken, a kisebb kollektívákban — ott is válaszolni kell, mert saját munkánk gyengéi is közrejátszhatnak a bírált jelenségek, folyamatok kialakulásában.

Ellenérzést vált ki mindenütt a korrupciós jelenség, az ügyeskedés, a társadalom megkárosításának számos módja —. de ezek nem a közvetlen környezetünk jelenségei is? Miért nem lépünk fel egységesen helyileg ezek ellen a közérzetet rontó tünetek ellen?

Krasznai Lajos elvtarsnak most már ezek a kérdések nemcsak mint első titkárnak adnak feladatot, hanem új tisztségében, a KEB titkársága tagjának is munkája középpontjába került.

— Általában természetesen tudom, hogy mi egy KEB-tag feladata, de túl kevés idő telt el a választás óta ahhoz, hogy a konkrét gyakorlati munkáról képet alkothassak. Eddig csak azt válaszoltam a gratulálóknak, amikor jó munkát kívántak, hogy ez az a poszt, ahol csak a kevés munka lehet a jókívánság.

Ebben mindenképpen segít a kongresszus. Valamennyi felszólaló, de Kádár János elvtárs zárszava is megerősítette, a korábbinál következetesebben, türelmetlenebbül kell küz- denünk a káros jelenségek ellen. Nem csupán a párttagság sürgetése miatt, hanem azért, mert a párttagság ez ügyben a pártonkívüliek véleményét is összefoglalta.

Javítani kell a politikai differenciálóképességén is. Jó lenne, ha a párttagság a politika melletti kiállása során nem kerülne szembe saját környezete nélkülözhetetlen szükségleteivel, a munkahely; és a lakóhelyi közösségek elfogadható értékeivel.

A kongresszuson Pest megyét 58 küldött képviselte. Közülük hárman (Gáspár Sándor politikai bizottsági tagot is ide számolom) az elnökségben kaptak helyet. Többen a küldöttek bizalmából különböző bizottságokban kaptak tisztséget: jelölő, szavazatszedő, fellebbviteli bizottság stb. Ketten fel- szőlalbattak. De a leglényegesebb az, hogy a Központi Bizottságban és a KEB testületében is a megye szép számmal képviselteti magát: Gáspár Sándor újra tagja a Politikai Bizottságnak, Cservenka Ferencné, Horváth József, Hárs István, Szlamenicky István, akik Pest megye küldöttségének tagjai voltak, s továbbra is tagjai maradtak a Központi Bizottságnak. Kovács Árpádnak, Tausz Jánosnak is újra bizalmat szavaztak, a KEB tagjai maradlak. Es mint már korábban említettem; önt most választották be a KEB titkárságába. Hogyan értékeli mindezt?

— Valamennyiünk számára megtisztelés a bizalom és a felelősségteljes megbízatásnak igyekszünk közmegelégedésre eleget tenni. Nem szavakkal, inkább tettekkel bizonyítjuk készségünket arra, hogy legjobb tudásunkkal dolgozunk a kongresszus^ határozatainak megvalósításáért.

Pest megye küldöttei azonban nemcsak a megválasztott tisztségviselőkből álltak. Szeretném megemlíteni mindazokat, akik részt vettek a kongresszus munkájában. Fegyelmükkel, figyelmükkel, a szünetekben állandó véleménynyilvánításukkal hozzájárultak a kongresszus színvonalának emeléséhez. Késő éjszakáig folytak az eszmecserék, aktív munka jellemezte a négy napot is.

Túdom már, minden szinten megkezdték a kongresszusi határozat feldolgozását és a sajátos tennivalóink megfogalmazását. Mit tudna mondani erről?

— Valóban nem tartunk szünetet, erre nincs is módunk. Amikor a cikk napvilágot lát, akkor is — és e napokban ez természetes — testvérmegyéink képviselőivel együtt ünnepeljük hazánk felszabadulásának 40. évfordulóját. Négy évtized telt el mióta a Szovjetunió dicső hadserege felszabadította hazánkat. Aki akkor felnőttként érte meg e kort, ma sem felejti egy percre sem, mitől szabadította fel népünket a Szovjetunió. Földig rombolt ország várt újjáépítésre, tömegnyomor, szörnyű megaláztatás volt a dolgozók sorsa. Jogfosztottan éltek milliók. A mai fiataloknak ez történelem. ök már emberi méltóságban, emberhez méltó körülmények között tanulhatnak, tervezhetik jövőjüket.

Ez nem azt jelenti, hogy e nemzedéknek vagy a majd minket követő generációnak könnyű a helyzete. Az élet törvénye ma is kemény, csak más feladatot tartogat számukra. Amikor terveinket szövögetjük, értük is dolgozunk. Értük, de velük

együtt. Mert soha senki nem kaphat

készen semmit. Különben a kongresszus erről is szólott. Ahhoz, hogy lerövidítsük a beilleszkedési nehézségeik idejét, hogy mielőbb otthonhoz jussanak, az ő áldozatos munkájukra is szükség van.

Arra törekszünk, hogy biztonságot, békét teremtsünk számukra, valamennyiünk számára, s minél jobban dolgozunk, minél erősebbek vagyunk, annál inkább haitik messzire békeakaratunk.

Még egy gondolat: készülünk az országgyűlési képviselő- és tanácstagi választásokra. A választások és az azt megelőző jelölő gyűlések magas iskolái lesznek a demokrácia kiszélesítésének. Jelölt és jelölő egyaránt vizsgázik politikai érettségből: képesek vagyunk-e szándékaink szerint demokratikusabbá tenni közéletünket, nagyobb teret biztosítani a helyi akarat érvényesülésének.

ön és más is, mindig visszatér a beszélgetés során a gazdasági életre, a termékenyebb, eredményesebb, intenzívebb munka igényére.

— Ez természetes. Formáljuk, alakítjuk a VII. ötéves tervet. 1985 az előkészítés ideje. A kongresszuson gazdaságpolitikai céljaink elérésének feltételét a feladatok egységes értelmezésében látták és az ebből adódó helyi teendők meghatározásában. Mindenki részéről nagyobb aktivitásra van szükség, a képességek kibontakoztatására, olyan légkör megteremtésére, amelyben a kockázatvállalás, az újítási szándék mindenütt támaszra, buzdításra talál. A pártszervezeteknek ebben nagy szerepük van, mint ahogy abban is, hogy javítsák elemzőkészségüket. Az ő munkájukon is múlik, milyen gyorsan tudjuk megváltoztatni a „csak" mennyiségi szemléletet és a gazdálkodásban döntő tényezővé tenni a minőségi követelmények emelését.

A gazdaságirányítási rendszer korszerűsítésével bizonyos mértékig megváltozik a vállalati pártszervek és szervezetek gazdaságirányító szerepe is. A pártirányításban új munkastílus, új munkamódszer kialakítása is elengedhetetlen. Nem szabad részletekbe menően, operatíve beleszólni a gazdasági folyamatokba, sokkal inkább az általános, a lényegibb folyamatok feltáró, elemző tevékenységére van szükség.

A műszaki fejlesztés és a műszaki értelmiség helyzete nagy figyelmet kapott a kongresszuson. Egyértelműen az volt a vélemény: nincs halogatni való időnk. Műszaki fejlesztés nélkül elképzelhetetlen a további fejlődés, s mi nem akarunk lemaradni. Mi nem maradhatunk le. A piaci versenyben kevés a talpon maradás, magasabb követelményt kell magunk számára meghatároznunk.

A sok téma közül még kiemelem a jövedelemarányos bérezés megteremtését. A megtermelt javak elosztásánál érvényesülnie kell elveinknek: az részesedjen nagyobb arányban a javakból, aki többet és jobbat termelt. Ez a vezetőkre is érvényes. Aki jobban szervezi a munkát, aki betartja és betartatja a szerződéses fegyelmet és rendet tart saját munkaterületén is — azt jobban becsüljük meg. Azokat az embereket övezze nagyobb elismerés, akik mindig többre törekszenek és vállalják az ezzel járó kockázatot is.

Milyen jő lett volna hallani még véleményét a demokrácia kiteljesedésé- rőP, az ideológiai élet tennivalóiról és mindarról, ami nagy figyelmet ébresztett a párttagokban és pártonkíviiii dolgozódban a kongresszus vitáját követve.

— Aki azt hiszi, hogy a zárszóval, a határozat elfogadásával és a vezető testületek megválasztásával véget ért a kongresszus, téved. A pártoktatásban, pártnapokon, taggyűléseken, személyes és csoportos beszélgetések során hosszú időn át vissza-visszatérünk a kongresszus tárgyalta témákra. A kongresszus öt esztendőre határozta meg a tennivalót. Nem egyetlen rövid beszélgetés feladata mindannak értékelése, ami a párt XIII. kongresszusának négynapos tanácskozásán elhangzott.

SÁGI ÁGNES