Pest Megyei Hírlap, 1985. április (29. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-03 / 78. szám

VÁCI K^/tMa A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 78. SZÁM 1985. ÁPRILIS 3., SZERDA Itt lenne a vetés ideje Pár hetet késik a természet Csökkenteni keil az eímaradást Hetek óta az idegek harca folyik a mezőgazdaságban. Az emberek szívesen mennének ki a földekre, ám az időjárás nem engedi. A közelmúltban még havazott a Börzsönyben, a szántókat pedig havas eső áztatta. A múlt héten is ki­tartóan esett az eső, majd kis időre kisütött a nap, aztán az Ipoly völgye fölött ismét hó­felhők kavarogtak. A földre menni lehetetlen. Azt sem le­het pontosan megállapítani, hogyan teleltek a vetések. A lavaszodást illetően azért a múlt héten felcsillant a re­mény. Ugyanis a varjak a szántások tócsáiban fürdést rendeztek. Az öregek ezt a felmelegedés jelének tartják. I\iaguk gyártják Időjárás ide, időjárás oda, azért a szántóvetők készülnek a tavaszi munkákra. A letké- si Ipolyvölgye Termelőszövet­kezet elnöke, Légrádi János szerint két-három hetes ké­sésben van a természet. Ha gondosan szervezik a munkát, akkor pótolni lehet a lemara­dást. Az őszi búza áttelelését kedvezőnek ítélte meg az el­nök. Nincs jelentősebb károso­dás a hétszázharmincöt hek­tárnyi búzatáblán. Igaz, ez annak is köszönhető, hogy időben lepte hó a gyönge haj­tásokat. A vetés minősítését a föld felszáradása után végzik el. Ismét nagy gond a terüle­ten az Ipoly áradása. Jelenleg csaknem hetvenhektámyi szántó és hasonló nagyságú rét került víz alá. Itt csak a ta­vaszi ár levonulása után kezd­hetik el a munkákat. A múlt hét elején a maga­sabb fekvésű területeken hat nehéz fogasoló géppel már dolgoztak. A tavaszi vetésű kultúrák alá készítették elő a talajt, de az újabb esőzések miatt a következő nap már a gépállomáson maradtak a gé­pek. Pedig sürgősen el kellene vetni a mustárt és a tavaszi árpát, amellyel egy hét alatt végeznének' a dolgozók. A műszaki ágazatban is a tavaszi készülődés jegyében folytak az elmúlt hetekben a munkák. Már megtartották az első műszaki szemlét. A téli nagyjavításon átesett erő- és munkagépek műszaki állapo­tát megfelelőnek ítélték a szemlét tartó szakemberek. A hét végén is Egy újdonsággal is kiruk­koltak a letkésiek. Akárcsak náluk, több mezőgazdasági nagyüzemben gondot jelentett a szántáshoz szükséges ekevas beszerzése. Ezért hosszas fej­lesztő munka eredményeként a javítóműhely szakemberei ma­guk állították elő az igen fon­tos alkatrészt. Nem is akár­milyen eredménnyel, mert a gyorsan kopó ekevas minősé­ge jobb az eddig használtak­nál. Nem mellékes az ára sem. Az Agroker által értékesítés­nél csaknem ötven százalékkal adják olcsóbban az ipolyvöl gyiek. A téli hónapok alatt igen jól haladt a gyártás, ame^ lyet gépesítettek a szövetke­zetben. Jelenleg 2 ezer dara­bos készlettel várják a vásár­lókat. / Perőcsényben Lánczi Kornél fóagronómusnak, de minden bizonnyal munkatársainak is a munkaszervezés a kulcsszó ezekben a napokban. Ezt veze­tőségi ülésen is megtárgyal ták a gazdaság irányítói. A ta­vaszi munkák irányítására ütemtervet dolgoztak ki. Véle­ménye szerint csak így, ilyen összpontosítással tudják csak behozni a lemaradást. Ugyanis a korábbi években már március közepén a föld­be került a tavaszi árpa és a mustár. Most viszont a perő- csényi dombokon sem lehet megmozdulni, olyan a talaj ál­lapota. Felkészültek hát a nyújtott műszakokra, a hét vé­gi munkákra is. Hiszen hetven hektáron vár vetésre a tavaszi árpa, háromszáz hektáron pe­dig a mustár. Itt is jelentős, százhúsz hek­tárnyi búzatábla került víz alá az Ipoly áradása következ­tében. Gondot okoz a növény- termesztőknek az idén is a nit­rogén műtrágya és a különbö­ző vegyszerek hiánya. Nem időben kapja a szövetkezet a megrendeléseket. Gyakran elő­fordult az is, hogy a kért fajta helyett mást szállítottak. A gyümölcstermesztési ága­zatban viszont jól halad a munka. Befejezéshez közele­dik a meggy, a körte, a piros és a fekete ribizli metszése. A kertészeknek ebben az esz­tendőben is Nógrád megyéből toborzott idénymunkásak segí­tenek. A szántók szélén A fóti Vörösmarty Termelő- szövetkezet váci kerületében is mintha a megszokottnál nyugtalanabb lenne a hangu­lat. Fehér Benjámin növény- termesztési ágazatvezető a ta­vaszi munkák torlódása miatt kesereg. Még hátravan ezer hektárnyi búza fejtrágyázása és a tavaszi vetésű kultúrák talajelőkészítése. Viszont, ha az itt megszokott pontossággal dolgoznak áprilisban, akkor behozzák a lemaradást. A vetésszerkezet így oszlik meg a területen: százötven hektár mustár, hetvennégy hektár lucerna. Napraforgó kétszázharmincöt, kukorica négyszázhetven és silókukori­ca háromszázkilencvenhat hektáron vár vetésre. Jelenleg az állattenyésztő telepekről hordják a szerves trágyát és a szántók szélén depóba rakják. Surányi János Akik a vizen is átlátnak Védőterületek a kutak A DIWV laboratóriuma öt éve új osztály alakult a Duna-menti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat­nál. Az elnevezés: „ Környe­zet- és Vízminőségvédelmi Osztály’’, tömören jelzi tevé­kenységüket, mégás érdemes közelebbről megismerkedni munkájukkal. Az első négy évet a Szödli- geten és Szentendrén beren­dezett vizsgálati laborató­riumban töltötték. 1984 ta­vaszán Sződliigetről átköltöz­hettek egy korszerűbb, jobb munkafeltételeket biztosító épületbe, Gödre. Itt működik az úgynevezett felhasználási vízcsoport, amely az ivó- és fürdővíz-vizsgálatokat végzi. Az épület földszintjén a „ci- vilszemnek” óriási vízáteme- lő-gépház, fölötte az emeleten pedig a laboratóriumok. Ne­vezetesen a fizikai, kémiai, bakteriológiai és a biológiai. Ez utóbbi működésének megalapozása jelenleg is fo­lyik. Hallgassuk részleteseb­ben a szakembereket: Jászai Sándornét, az osztály helyet­tes vezetőjét, Szíj jártó Ti­bort, a szolgáltatási osztály vezetőjét és a házigazdát, Sraubinger Istvánt, a csoport vezetőjét. körül Meghalt Szimcn Béla 75 éves volt, kartársa öveges Józsefnek, Bán Mi­hálynak, Sík Sándornak. A váci. majd az újpesti gim­názium katedráján a ma­gyar nyelv szépségeire ta­nította diákjait. Amikor a háború után, még nem volt rendszeres közlekedés, nem­egyszer gyalog tette meg a harminc kilométeres utat. Szigorúságáról, pontossá­gáról volt nevezetes. Nyug­díjas korában sem feledkez­tek meg róla: a Kazinczy- verseny Pest megyei döntő­jének örökös elnöke volt. Tizenhétszer hívták meg, hogy eldöntse, ki képviselje megyénket az országos ve­télkedőn. Tizenhetedszer már hiába jön a meghívó... — 1975-től folytatunk rend­szeres vízminőség-vizsgálatot saját laboratóriumunkban — mondja Szíjjártó Tibor. — Akkor még a szolgáltatási osztály felügyelete alatt műJ ködött az ellenőrzés, most közvetlenül a főmérnökhöz tartozik. — Miből áll a napi munká­juk? — kérdezem Straub in­ger Istvántól. — Feladatunk ellenőrizni az ivóvíz útjának minden állo­mását. Tehát az ivóvízterme­lő teleptől egészen a fogyasz­tóiig. A 370 mintavételi pont közül naponta negyvenből kapunk anyagot. Ezek mind­egyikét többféle vizsgálatnak vetjük alá úgy, hogy 20—20 paramétert tudunk meg ró­luk. Ez napi 800 adatot je­lent, amit jegyzőkönyvben rögzítünk és azonnal elvégez­zük az értékelést is. Ennek összesítését pedig rögzítjük. Ezekről az oldalakról vissza­menőleg is mindent rnegtud­MOST, ÉVEK és évtizedek múltán, gyakran vág szíven az emlékezés: életem futtával visszairamodik mellém az a régi tavasz igazi ragyogásával, kibomló rügyeivel, életet fa­kasztó és halálosan diadalmas­kodó győzelmes zengésével. Nem lehet másként. A negy­venéves forduló ünnepi tar­talma az életünk része. Nem­csak ünnep és emlék, de sejt­jeinkbe épült valóság. Negyven éve, április első napjaiban apámmal mentünk Sándorpuszta felé, ahol az il- kamajori cselédek juttatott földjének kimérték egy részét. Távol a majortól, a sződi rok­kantföldek szomszédságában. Zsíros, urasági birtok volt még a minap, a háború utolsó őszén Nemeskéri műveltette, s ezen a tavaszon — még túl a Dunán a halállal viaskodtak — frissen faragott karók jelez­tek új utat a végtelenség felé. Alig hangzott el az ideiglenes kormány parancsa, egy haj­nalra megalakult a földosztó bizottság, amelynek apám is tagja lett. Nem cselédi jogon ugyan, hanem a tizenkilence- seket megilletően. Lihegve kapaszkodtunk át a hónapokkal ezelőtt ásott tank­csapda óriási árkán, aminek partjai úgy párálltak a kora tavaszi ég alatt, mint a te­metőárok, futó fénypászmák sugaraiban. Lőszeresrakaszok- ba botlottunk, s a Jancsi- hegy lejtőjén kormos, kiégett tankok hevertek. Némelyik­nek munkátlan kútostorként mutatott a semmi felé ágyú­csöve, a másiké a tarackos mezsgyébe fúródott. . Gyerünk a tölgyesen át, szó­lított apám, megtörve nekicso- dálkozásomat. Ugyan nem­igen csodálkoztam, hiszen gye­rekfejjel is láttam ilyen ha­lált — emberek és gépek pusz­tulását —■ eleget. Elhurcolás­tól menekült leventeként lép­tem be a tavaszba, a még nem tudott felszabadulást nekem a Hajnalra megalakult a földosztó bizottság A kölesvetés napján felettünk áradozó pacsirtaszó jelentette. A tölgyes sűrűjét egy tava­lyi, friss nyiladékon kerültük el. öles ugrással méregették az avart ifjú kabócák, s ele­ven, puha szél válaszolt a le­begő pacsirtáknak. Apám megállt. Okára nehe­zen eszméltem, kis időbe telt, mire megláttam azt, amire bá­mult. A sarjadó fű csak félig nőtte át, sár takarta, ám any- nyira nem, hogy nem árulta volna el halotti voltát. Oda­mentünk. Német katona, mondtam, ráismerve minémű- ségére, ruhája színe után. Halott katona, igazított sza­vamon apám, utalva a pacsir­taszóra, a szélre, és a napfény­re, a kabócákra s talán az új mezsgyekarókra. Szavai mö­gött két háború bölcsessége volt, valósága hat sebesülésé­nek. A télmarta katonaköpenyt egy faággal mozdította. Friss füvet tépett, amikor a kipat­tanó gombok alól egy alumí­nium lapocska került elő. Le­törölte a fűvel. A halotti cédulája. Elküldöm a Vöröskeresztnek, tudjon a családja róla, okított, akárha néhai diák lennék. Az ellen­séget is eltemetjük most már, szólt, amikor a kisded dombot eligazítottuk kapáinkkal. Most már, most már, motyog­tam. Sem harag, sem szána­lom nem volt bennem, csak szavainak íze, meg a pacsir­taszó, és a lélegző, nyújtózko­dó április valósága ... Egy futamodással körüljár­ható volt a föld, jövendőnk egy darabja. A barázdákat porhanyóvá tette a tél, elsi­multak azok, s a vonuló ha­dak nem tettek kárt bennük. Olvasmányaim képzettek fel előttem: a termőföld bűvölete, az anyaság és az élet folya­matossága. A zsendülő fűszál moccanása, a gyermek gőgi- csélése, a szekerce csengése, a tölgyek alatti halott és apám zsákjában a kölesmag, és lám — ez a darab föld, ami rin­gatja majd a magot, s az olyan édes lepényt ád majd, hamarosan, mint Dráva-parti nagyanyám mézes pogácsája, vagy még annál is különbet! Lebukni készült a nap Alag fölött, mire pirosló kölesmag pöttyözte a barázdákat. Holnap beboronáljuk a szomszéd tehenével, mondta apám úgy, mintha a teremtés kezdetének valamiféle kinyi­latkozását hallaná. Hanem, hallod-e? Jelöljük meg e ki­csi földet! Sokáig matatott az üres zsák mélyén, s végül valami rongyot simított egy marká­ból a másba. Anyám egyik el­nyűtt köténye volt az, amit úgy szeretett — a piros kötő. S a földünk négy sarkán, a karók mellé szúrtunk egy-egy akácfanyövést, és illendően felpántlikáztuk azokat. A pacsirták már nem szól­tak, nem délutáni madarak azok. Ám libegtek, repestek a piros szalagok, cikáztak és zengtek a tavaszi szélben. Raj­tuk volt még anyám boldog­ságot adó szeretete, bennük volt az ő minden szépséges mozdulata, meg a föld hul­lámzása és a gyönyörűséges, a csodaszép tavasz. MOST MAR TUDOM, meg­néztem azóta a régi naptárat: nálunk a kölesvetés napja 1945-ben április 4-én volt. Szerdán. Csankó Lajos Kovacsics Gyuláné a bakteriológiai laborban hatunk — 'mondja és elém tesz egy rövidebb-hosszabb színes vonalakkal és különfé­le rubrikákkal teld füzetet, ahol mindemnek jelentése van. A szakember folyéko­nyan olvashatja. Azt a laikus is észreveszi, hogy néhol sű­rűbbek, néhol ritkábbak a vo­nalak. — Vajon mit jelent az? — Ha valahol változást észlelünk, akár csak ízben is, ott gyakrabban, a felmerülő gyanú megszűntéig naponta vizsgálunk. Nem mechaniku­sam dolgozunk, sorra véve a 370 pontot. Mindig oda össz­pontosítjuk a figyelmünket, ahol valami gyanús. Percek alatt .elvégezzük a kontroli- vizsgálatot és ha az alátá­masztja a tapasztalatokat, amiről akár lakossági beje­lentés alapján is értesülhe­tünk, akkor azonnal jelezzük a szolgáltatási osztálynak, ahol intézkednek a beavatko­zásról. Ha a hálózat hibája okozza az elváltozást, a hiba­pont megkeresése után követ­kezik a javítás. Beavatkozhat­nak fertőtlenítés céljából, mondjuk klórozással. © — Sokszor olyan mértékű behatások érik egyes kútjain- kat, hogy nagyon nehéz és hosszadalmas munka azokat megtisztítani — teszi hozzá Jászaimé. — Azokban a köz­ségekben, ahol még nincs ki­elégítően megoldva a szenrny- vízelevezetés, gyakrabban for­dul elő nitrátosodás. Éppen ezért két védőterület veszi körül a kutakat. A belső 50 méter kerítéssel be van zár­va, A külső határ 150 méter, amin belül tilos bármit is épí­teni. Sokkal olcsóbb megvé­deni a kutakat, mint tisztíta­ná, arról nem is beszélve, hogy sokszor ez lehetetlen. — A kutak úgy sorakoznak a vízfolyások mellett, hogy ha pénzünk volna is újak te­lepítésiére, akkor sem tud­nánk, nem találnánk nekik helyet — jegyzi meg Szíjjár- tó Tibor. Titrálás a kémiai laborban. A • képen: Bednarik Lászlóné. A szerző felvételei Mint megtudtam, sok gon­dot okoz a gyárak vízszeny- nyezése is. A vállalatok tete­mes bírságot fizetnek, de ér­dekes módon a vízműveknek is van elismervénye a saját maga által kifizetett bünteté­sekről. Ez úgy lehetséges, hogy a több felől érkező ipa­ri víz, ha egyenként nem is . tartalmazna nagyon jelentős mennyiségű káros anyagot, de ; összevegyülve, ahogy a víz­művek továbbítják, már túl­lépi a kritikus szintet. 0 Igen korszerű körülmények között, kulturált környezetben végzik munkájukat az itt dol­gozók. Lehetne ugyan a tech-, niika olyan is, hogy egy hi­permodern analizátorral azon­nal, mind a húsz paraméter mérhető lenne. De technika ide. vagy oda, amire kíván­csiak, így is megtudják. Ta­lán nagyobb figyelem kell hozzá, több fáradsággal jár. de a hivatásszeretet, aminek námcsennek híján, pótolja a csodaműszert. Dudás Zoltán Péntek a bemutatkozás napja Hazai pályán játszanak Eljönnek a szomszédos községekből is Pénteken április 5-én 16 órai kezdettel mutatkozik be hazai pályán az NB 11-be feljutott kézilabda-csapatunk az Izzó MTE férfi felnőtt együttese. Az ellenfél az elmúlt évben még egy osztállyal feljebb szerepelt Dunai Kőolaj együttese lesz, melyet változatlanul a Forte­pályán játszanak. Mint azt már lapunk hasáb­jain megírtuk, a váci csapat az elmúlt évi együtteshez vi­szonyítva jelentősen megválto­zott átigazolások és az ifjúsági együttesből történt felfrissítés eredményeképp. Most az idénynyitó előtt újabb változás történt, hisz a csapatkapitány Modróczki vált ki, munkahe­lyi elfoglaltsága ‘miatt. Ennek ellenére a hangulat bizakodó és annak ellenére, hogy a leg­erősebbnek ígérkező és az NB I B-be visszapályázó Dunai Kőolaj az ellenfél a váci csa­pat győzelemmel szeretne be­mutatkozni a magasabb osz­tályban. A vendégegyüttes az elmúlt évi gárdával veszi fel a küz­delmet, sőt a volt FTC-s vá­logatott kapussal Hoffmannal, aki mint játékosedző tevé­kenykedik. jelentősen megerő­södtek. Nagy küzdelemre és színvonalas találkozóra van tehát kilátás, amely minden bizonnyal szép számú közönsé­get vonz. Biztosított ez már csak azért is, mivel a vendé­gek szurkolói is különbusszai jönnek és az előzetes hírek szerint a legmagasabb osztály edzői és vezetői közül is töb­ben ellátogatnak a találkozó­ra, sőt jönnek a környező köz­ségekből is. Egy nappal később mutátfcó- zik be szintén hazai pályán a Forte NB Il-es női együttese is. akik, a férfiakhoz hason­lóan. szintén megyei rangadó­val kezdenek a Budaörs együt­tese ellen. A találkozót szom­baton, 15 órai kezdettel játsz- szák. — nyári — ISSN 0133—2759. (Váci Hírlap) 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents