Pest Megyei Hírlap, 1985. április (29. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-29 / 99. szám

KÖS7ÖNTJÜK A MUNKÁBAN ÉLEN JÁRÓKAT, A FELSZABADULÁSI ÉS A KONGRESSZUSI MUNKAVERSENY RÉSZTVEVŐIT! Pillantás — előre Néhány mondatban ve­tünk pillantást előre, a jö­vő hét eseményeire. Hétfőn a Szovjet Kultú­ra és Tudomány Házában értesülünk az ifjúsági bé­ke- és barátsági hónap programjáról, ugyancsak ekkor teszik közzé a Ma­gyar Tudományos Akadé­mia közgyűlésének prog­ramját. Kedden országos nemze­tiségi tanácsot alakít a TIT. Megkezdődnek a má­jus 1-i ünnepségek: felvon­ják az állami zászlót a Kos­suth Lajos téren, valamint a gellérthegyi emlékmű­nél. E napon tart közgyű­lést a Magyar Nemzeti Bank. Szerdán országszerte fel­vonulások és majálisok kö­szöntik május 1-ét, a nem­zetközi munkásosztály ün­nepét. Csütörtökön megnyílik a szocialista országok buda­pesti kulturális központjai­nak a győzelem napja al­kalmából rendezett közös kiállítása a Pataky műve­lődési központban. Itt ke­rül sor filmbemutatóra is. Pénteken megyénk dol­gozóit in érinti, hogy e na­pon kezdődik meg a fővá­rosban az Erzsébet-híd út­pályájának felújítása. Meg­nyitják a postatörténeti or­szágos kiállítást is. Szombaton emlékülés lesz a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban, Gárdos Maris­ka születésének 100. évfor­dulója alkalmából. Vasárnap bensőséges ün­nepünk. Ekkor van az anyák napja, amikor virág­csokorral köszöntik hálás szeretettel a gyermekek az édesanyákat. Hogyha egyszer nem süt a nap Az első fecskék a kempingekben Rendeletértelmezés betű szerint Hoppon maradt vevők Azt terveztük fotoriporter kollégámmal, hogy a napfé­nyes Dunakanyar eseményeiről számolunk be színes képes összeállításban. Igaz, a Meteo­rológiai Intézet előrejelzése pénteken már ijesztgetett, szombaton pedig már határo­zottan rossz idővel fenyege­tett. Mi — talán az eddigi ta­pasztalatokból ítélve — nem hittünk az előrejelzésnek. így történhetett meg, hogy vasár­nap délelőtt szakadó esőben indultunk útnak, hogy táboro- zókkal, kempinglakókkal talál­kozzunk. Érd. Főszezonban kedvelt pihenőhely a főváros és a Ba­laton között. Kempingje azon­ban most túlontúl is csendes. Falusi Ferenc, a táborozóhely vezetője szerint egy hét múlva, ha esik, ha fúj, jó néhány ha­zai és külföldi lakókocsival, sátorral találkozhatunk már. Ez az oka, hogy tekintet nél­kül a vasárnapra és az esőre, nyírják a füvet, szerelik az új vezetékeket. Verőcemaros. Az Express nemzetközi üdülőtelepe április elseje óta van nyitva, s igaz, ami igaz, bizony most fáznak a Győr-Sopron megyéből és a Lengyelországból érkezett gye­rekek. Szabó Magda igazgató szerint ez úgy látszik, nagyobb főfájást okoz a vendégfoga­dóknak, mint a vendégeknek. Napközben, mint most. vasár­nap is, a fiatalok a Börzsöny­ben túráznak, szombaton nagy diszkó volt, amire a környék­beli településekről is szép számmal érkeztek a fiatalok. Nagymaros. Talán a Duna­kanyar legszebb kempingje ta­A munkások érdekeiért harcolt Búcsú Gádorosi Ferenctől Ma, hétfőn délután fél három órakor a göd-alsói új közte­mető ravatalozójában vesznek hamvasztás utáni végső búcsút tisztelői Gádorosi Ferenctől, a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetettjétől, aki 1928. óta volt a párt tagja és 83 esztendős korában hosszú betegség után hunyt el. Amikor utoljára találkoz­tunk, már beteg volt. Nem mondta, inkább csak mozdula­taival, szavaival jelezte, hogy már számot vetett, rendezte dolgait a világban, s napjai a régmúlt felidézésével telnek. Rövidesen kórházba került, a kór legyűrte idős szervezetét, de nem adta fel könnyen, si­került felépülnie. Aztán ez az év ismét rosszul kezdődött szá­mára: kórházba került, s ez a környezet volt az utolsó, amit Gádorosi Ferenc életében lá­tott. A Göd-felsőn élt idős em­bert, akit 83 éves korában ért el a halál, nemcsak lakóhe­lyén és Vácott, hanem az egész megyében jól ismerték. Min­denkor közösségi, mozgalmi ember volt, harcos kommunis­ta, aki fiatal korától az elnyo­más, az igazságtalanság ellen harcolt. Gádorosi Ferenc mun­káscsaládban született. 1902- ben, úí csehszlovákiai Gádoro­son. Az első világháború ide­jén apja lakatosinasnak szer­ződtette a korompai vasgyárba, ahol rövid idő alatt kapcsolat­ba került a munkásmozgalom­mal. Az egyik sztrájkban való részvétele miatt nemcsak a gyárból bocsátották el, hanem Csehszlovákiát is el kellett hagynia. Átszökött a határon és Budapesten, egy textiigyár- ban helyezkedett el. Minderre a Magyar Tanácsköztársaság leverése után került sor, abban az időszakban, amikor az or­szágban a fehérterror tombolt. Gádorosi Ferenc 1927-ben meanősült. maid nem sokkal később Felsőgödre költözött, ahonnan naoonta vonattal járt be budapesti munkahelyére, A körülmények úsv hozták, hocy textilfestő lett az Első Magvar Finomnosztó Gyárban. Ezek­ben az években a munkálok helyzet« egyre kilátásta1a"ab- bá vált. gyakoriak vo’tak a sztráikok. A textilfestő, aki mindenkor aktív részese, szer­vezője v«lt a m^gm^zdu1^ sok­nak, s 10**ft-tól a Ezrve:á!d«- mokrat.a Pártnak is tepin sok­szor csak szerencsédnek kö­szönhette. ho«v n«m bocsátot­ták el a pvárbó', s rtZz«*oi miatt nem került börtönbe. Közben Felsőgödön is bekap­csolódott a politikai életbe. Az SZDP 1939-ben nemcsak a vá­lasztások lebonyolítását és szervezését bízta rá, hanem a község képviselőjelöltje is ő lett. Csak a jelölésig juthatott, mert a két Világháború közötti évek nem tették lehetővé a de­mokratikus választások lebo­nyolítását ... Aztán a háború évei: 1944- ben ő is megkapta a katonai behívót, de a front helyett az illegalitást választotta. Hosszú ideig vidéken bujkált, s Me­zőkövesden érte a felszabadu­lás. Itt már 1944-ben elvtár­saival megalakította a kom­munista párt helyi szervezetét, amelynek vezetőségi tagjává választották. Az újjáépítés számára is rengeteg feladatot adott. A Budapesti Kötöttárugyárban helyezkedett el, szervezte a pártot. Nem sokkal később, 1948-ban Vácra, a Fonógyárba került, ahol őt választották párttitkárrá. Űj feladatot 1950- ben kapott: Szentendre polgár- mestere lett. majd a tanácsok megalakulása után a város el­ső tanácselnöke. Az ellenforradalom idején fegyverrel védte a néphatal­mat, majd az elsők között csat­lakozott a megalakult munkás­őrség tagjainak sorába. Bevá­lasztották 1958-ban a Pest me­gyei Népi Ellenőrzési Bizott­ságba, majd nyugdíjba vonu­lásáig annak elnökhelyettese volt. Hosszú éveken át tagja volt a váci városi pártbizott­ságnak is. Közben Vácott és Felsőgödön is különféle párt­megbízatásokat vállalt. Ének­kart, színjátszókört szervezett, előadásokat tartott, szemi­náriumokat vezetett. Mun­káját nemcsak a barátok és ismerősök becsülték, ha­nem számos kitüntetéssel is elismerték. Megkapta például a Szocialista Hazáért Érdem­rendet, a Szocialista Munkáért Érdemérmet, a Felszabadulási Jubileumi Emlékérmet. Gádorosi Ferenc élete utolsó éveiben visszavonult. Egyre romló egészsége mértéktartást parancsolt. Amikor utoljára találkoztunk, már rendezte dolgait a világban... Cl. J. Esőben a nagymarosi kompon Hancsovszkl János felvételei lálható itt a Duna-parton. A táborvezető, Maczkó Józsefné és férje az eső ellenére is nyír­ja a füvet. Nem lehet egy per­cet sem kihagyni, hiszen má­jus elsején megérkeznek az első vendégek. Tahitótfalu. Évek óta vitat­koznak arról a szakemberek, hogy a gombamód szaporodó vendéglők vajon konkurren- sei-e egymásnak, számítha­tunk-e arra, hogy a túlkínálat E hétvégi tapasztalataink aZ optimisták jövendölését igye­keznek igazolni. Tahitótfalun ugyanis mind Csonka János csárdájában és a Jakab Lajos vezette Vadásztanya vendég­lőben egyaránt harmadosztá­lyú árakkal várják a vendége­ket. v — És ilyen esős időben is van vendég? Csonka úr, a panziőtulajdo- nos szerint, az eső elől mene­külő vendégek hoztak annyit a konyhára, hogy erre a hétvé­gére se fizessen rá. Szentendre. Esős dunaka­nyari sétánk végállomása Szentendre, de ezt a találko­zást akár szezonnyitó fanfárok is kísérhetnék. A kempingben ugyanis, ellentétben eddigi csalatkozásainkkal, számos sát­rat és jó néhány lakókocsit ta­lált a .-fényképezőgép deitcséj*. Égy zőrdort ffjú' angol úr ki- 'dúgva rejéf az egyébként a hátán cipelt sátorból csupán annyit közölt, hogy szerinte a lehető legnormálisabb brit idő van, s a nevét elárulni ném akaró NSZK-beli egyetemista annyit közölt, hogy ők az ilyen esős, borongós időt is kellemesen tudják eltölteni. Csulák András Vasárnap is nyitva vagyunk — Hirdette a szigetszcn-miklósi Márka Skála áruházát népsze­rűsít» csinos hölgy a tévérek­lámban. Hogy miként véle­kedtek azok az érdeklődök, akik a nyitás utáni vasárnap gépkocsival vagy gyalogosan, vásárlási vagy egyszerűen csak kirándulási céllal felkeresték az áruházat, az sajnos nem tűr nyomdafestéket. A Márka ugyanis nem tárta ki kapuit egyszer sem vasárnap. Az el­múlt héten öles betűk kerül­tek a kirakatokra, miszerint technikai okok miatt vasárnap zárva. Mást mond az udvarias fiatalasszony, a cipőosztály el­adója, amikor rákérdezünk: nem engedélyezték. A példát nézték — Mi történt valójában? — tettük fel a kérdést dr. Tinnyei Istvánnak, a Taksony és Vi­déke Áfész elnökének. — Hi­bát követtünk el — kezdi igen önkritikusan az áruháztulajdo­nos Áfész elnöke. — Amikor előkészítettük a nyitást, vala­mi olyan pluszt kerestünk, amely révén felfigyelnek ránk. Így jutottunk a vasárnapi nyitva tartás gondolatára. Elsősorban az lebegett a szemünk előtt, hogy van erre példa, hiszen a fővá­rosban három nagy élelmi­szer-áruház fogadja vasár­nap délelőtt is a vásárlókat, tjgy okoskodtunk, hogy a Szi- getszentmiklós környékén, a Ráckevei-Duna-ágban pihenő sok ezer kiránduló nemcsak a tejet és a kenyeret venné meg, hanem esetleg a víkendházba szükséges tartós fogyasztási cikkeket is. — Sok szakember vélemé­nyét kértük ki, mielőtt meg­hirdettük a vasárnapi nyitva tartást — veszi át a szót Ba­kos György, az áruház igazga­tója —, és senki nem amiatt óvott minket, hogy ez jogsza­bályellenes, hanem azt tuda­kolta, megéri-e. Ügy gondol­tuk, hogy akkor is hasznára van az áruháznak, ha csak a befektetett-^jöas^eget. hozza; vissza.■ ­— Még az. első vasárnapi nyitás előtt jelentkezett ná­lunk a KPVDSZ megyei titká­ra, hogy miért nem kértünk engedélyt, s amit mi akarunk, arra az érvényben levő rende­letek nem adnak lehetőséget. Itt valóban hibát követtünk el. A ma még érvényben levő pa­ragrafusok szerint — folytat­ja az Áfész elnöke — nyolcvan A minap az ötvenegyes úton, a duna­” haraszti és a szigethalmi elágazás között követtem egy kék buszt. A HEV- pótló járatok egyikét. Akik olvasták an­nak idején lapunkban a hírt, azok tud­ják, várhatóan júniusig az ilyesmi na­ponta megismétlődhet. Pályafelújítás miatt Dunaharaszti-külső és Szigetszentmiklós- gyártelep között ezekben a hetekben, hó­napokban autóbuszok szállítják az utaso­kat. A rádió reggelente közli, hogy ezek a járatok a közbeeső állomásokon nem áll­nak meg. Nem is állhatnak. Egészen más útvonalon haladnak. Dunaharaszti és Szi- getszentmikiós között, a HÉV vonala men­tén nincs út. A vófiat a határban kanya­rog, lakatlan területen. A kék buszt követve ismét eszembe ju­tottak a hajdan volt taksonyi parasztok. Akik igencsak elszédültek volna egypár- szor, ha igaz a mondás, a holtak emlege­tésekor azok megfordulnak sírjukban. Utódaik azonban nem csupán emlegették, hanem szidták is a buszokat szaporán. Mit vétkeztek ezek az egykori paraszt- emberek? A legenda szerint meghiúsítot­ták a HÉV-vonal építését. Az elképzelé­sekben a HÉV Dunaharaszti után nem kanyarodik el lakatlan területre, hanem folytatta volna útját Taksonyig, majd ott ment volna keresztül a Dunán Miklósig. Igen ám, de ahhoz igénybe kellett volna venni a folyó másik mellékága menti ter­mékeny földekből jókora csíkot. Ebbe nem egyeztek bele ama régi gazdáit. S ezért kel­lett később sok taksonyi munkásnak, férfi­nak, nőnek naponta nyolc kilométert gya­logolnia a dunaharaszti HÉV-állomásig. Azok az egykor élt parasztemberek jó­zanul cselekedtek. Mit láttak, tapasztal­tak? Eleik és azok elődei is a földből él­tek. Nekik sem jutott más sors. Tudták, nagy különbség van föld és föld között. Az egyik művelésébe belepusztulhat az ember, mégsem fizet, a másikból kevesebb munkával sokkal többet lehet kihozni. Akkoriban semmi jele nem mutatkozott annak, hogy nem is olyan sokára a la­kosság java innen az iparba megy, első­sorban a , fővárosba. Ehhez pedig milyen jó lenne a HÉV. A jövőt kellett volna lát­niuk az írni-olvasni alig tudó gazdáknak. Elporladtak már ők rég. A kérdések kérdése: vajon mi, akik olyan tudósnak, műveltnek, tág látókörűnek hisszük ma­gunkat, mennyivel döntünk értelmeseb­ben, a következő nemzedékek igényeinek jobban megfelelve? Gödöllőn új buszpáfyoudvart építenek. A hír elterjedése óta a város érdeklődő emberei nem képesek egyezségre jutni. Jó helyre kerül-e a pályaudvar? Ezekben a hetekben nagy a sürgés-forgás az építé­si területen. Ma már aligha képzelhető el, hogy ne itt legyen, a kedélyek azonban még nem csillapodtak le. A minap kap­tunk levelet, amely másolata annak, amit a tanácselnöknek írt többek nevében az egyik gödöllői honpolgár. Arra kérik a város vezetőjét, állítsa le az építkezést. T elefonon is felhívott levélírónk, ér­deklődni, mi lesz a levéllel. Szó szót követett, a végén megkérdezte, ml az én álláspontom. Valami olyat mondtam, hogy mi nem vagyunk szakemberek, helyt adtunk különböző véleményeknek, ám most, amikor már megkezdődtek a munkák, nem nagyon hiszem, hogy le le­hetne állítani. Amikor letettem a telefont, arra gondoltam, hogy akkor lehetne biztos álláspontom, ha tudnám, kik és hogyan fognak élni Gödöllőn ötven év múlva, milyenek lesznek az igénveik, szokásaik, közlekedési eszközeik. Ám nem tudom, hasonlatosan a régi gazdákhoz. Bele kell nyugodnunk abba, hosv a mindenkori je­len ismeretei szerint döntsünk. Átadva alkotásainkat az utánunk következőknek, a költővel szólva: elfogadásra vagy elvet- tetésre. Kör Pál forintot fizethetnénk a dolgo­zóknak a vasárnapi négyórai munkáért, plusz egy szabad­napot. Itt, az agglomerációs övezetben nagyon nehéz ke­reskedelmi dolgozót találni, még egy ilyen korszerű áru­házba is. A létszámhelyzet te­hát nem teszi lehetővé, hogy hét közben szabadnapot ad­junk. A dolgozókkal azonban megbeszéltük, hogy ötszáz forintot fizetnénk. — Nagyon sajnálom a Márka Skála vezetőit — bizto­sít beszélgetésünk elején Menyhárt Erzsébet, a KPVDSZ Pest megyei titkára. — Másfél millió forintot költöttek a rek­lámkampányra, amellyel sike­rült teljesen lejáratniuk ma­gukat, hiszen a nagy ígéret, u vasárnapi nyitva tartás nem valósult meg. Elképesztő a tájékozatlanságuk. Csupán a rendeletet kellett volna elő­venniük. Még a készülő, a vasárnapi nyitva tartást is szabályozó új rendelet is csak kiemelt üdülőterü­leten engedélyezi a nyitva tartást vasárnap, és csak az élelmiszerboltoknak. Sziget- szentmiklóst csak nagy jóin­dulattal lehet ilyen frekven­tált helynek nevezni. Tehát ha a rendeletet megnézik, akkor azt is látják, hogy a vasárnapi nyitva tartásra nem elég a he­lyi tanács engedélye, hanem a megyei tanácsé kell. Mi len­ne, ha minden üzlet akkor len­ne nyitva, amikor kedvük tartja? Nincs ma Magyaror­szágon vasárnap nyitva tartó áruház. Még b>$ág is lesz? — Érthetetlennek tartjuk az Áfész vezetőinek gondolkodá­sát, s bár sajnáljuk, ami tör­tént, de a tájékozatlanságuk nem menti őket — mondja Fekete Lajos, a Pest megyéi Tanács kereskedelmi osztály­vezető-helyettese. — Mi is csupán á" megnyitón értesül­tünk a vasárnapi nyitva tartós tervéről. Mindössze annyit te­hetünk értük, hogy Sziget- szentmiklóst kiemelt üdülőté- rületként' kezeljük, és módot adunk arra, hogy május 15-től szeptember 15-ig az élelmi­szerosztályt kinyissák, de ak­kor is csak az új jogszabály által biztosított feltételek mel­lett. Legfeljebb kétszáz fo­rint és egy szabadnap jár a dolgozóknak. Egyébként még nem döntöttünk arról, hogy kezdeményezünk-e ellenük bírságot, a reklámetika meg­sértése miatt, his2en olyat hirdettek, amit nem valósítot­tak meg. Felbábcrodott vásárlók — Leköpdösték az emberek a kirakatainkat, csaknem megverték a rendészeket — mondja keserűen Lestár Lász­ló, az áruház szakszervezeti bizalmija. — Az első vasárna­pon reggel nyolckor, amikor bezárt a szigethalmi piac, va­lóságos autóskaraván érke­zett az áruház elé. A követke­ző vasárnapokon is kétszáz- háromszáz kocsi állt itt. Ami­kor szavaztak a dolgozók a vasárnapi munkáról, minden­ki támogatta, volt olyan, aki négyszer is bejött volna egy hónapban. Két vasárnapban maximáltuk, hiszen egyhar­madnyi létszám elegendő lett volna a nyitáshoz. Ném értik meg a dolgozóink, hogy miért a saját érdekeik elten védi meg őket a szakszervezet. Az­zal érvelnek, hogy a vasárnap tíz órát géemkázó férjeket ki védi? Sajnos, van olyan el­adónk, aki továbbáll, mert elesett a remélt vasárnapi munka nyújtotta többletjöve- delemtől. Kétségtelen tény, hogy sz áruház vezetői hibát követtel, el, amikor nem a rendelet be­tűit, hanet.1 a már meglevő példát és nem utolsósorban a vásárlók igényét — amely sze­rencsésen találkozhatott voh> t a kereskedők törekvéseivel — tartották fontosnak. Egy olyan jogszabály irányelveit hagyták figyelmen kívül, amely egészen más megvilágításból szemlélte a vasárnapi nyitva tartást, ar­ról az oldalról, amely a keres­kedő számára kellemetlen, ám az ellátás szcmnontjából fontos kérdés. Ez esetben annyi tör­tént, hogy az érvényesített rendelet érdekeik ellenére véd­te meg a kereskedőket és a vá­sárlókat. Móza Katalin A JÖVŐT FÜRKÉSZVE

Next

/
Thumbnails
Contents