Pest Megyei Hírlap, 1985. április (29. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-26 / 97. szám

ÉLJEN ÉS VIRÁGOZZÉK 40 ÉVE SZABAD HAZÁNK! Mennyit ér B agót. így mondta az egyik gyári vezér- igazgató a közelmúlt­ban tartott országos tanács­kozáson. Mit kellene tenni a pénteki munkaidő betar­tásáért, a hasznos, értel­mes tevékenységért? Ezen tanakodtak ott és gondol­kodnak az ország vala­mennyi munkahelyén — miközben a termelési grafi­konok elképesztő süllyedést mutatnak hétről hétre a hétvégeken. Papíron minden rendben, de valójában nyílt titok, hogy a legtöbb iroda már délben kiürül, árválkodnak az íróasztalok, s az csak természetes következmény: sok munkagép sem forog, munkálatlanul hevernek az anyagok. Elég csak péntekenként déltájban megkísérelni az áthaladást a túloldalra a fővárosi Rákóczi úton, Le­nin körúton, a Kossuth La­jos utcában — a villany- rendőröknél is keresztező­désbe szorult autóktól szin­te reménytelen a helyzet. Reménytelen az autóban ülőknek is átvergődni vala­melyik hídon Pestről Budá­ra. Lépésről lépésre halad csak előre a sor az Árpád- hídon, hiszen a Dunaka­nyar is tömegeket vonz. S nem lehet elég korán in­dulni a Balatonra sem, hosszú az út, meg örülni kell a késve érkező tavasz­nak, kihasználni a kevés napsütést. Zsúfolt az Erzsé­bet-, a Margit-, a Lánchíd. Talán próbálkozni kellene a Petőfi-híddal. Jó tréfa: - épp a Soroksári út felé?, amikor Ráckeve, Szeged irányába is meglódult a forgalom ... Zsúfoltak a bevásárlóhelyek, hosszan kígyózik a türelmetlenek hada a pénztár előtt... Logikus a kérdés, miért nem ellenőrzik a munka­helyek vezetői, ki nincs a helyén? Vonnák le a sza­badságból, netán a fizetés­ből az önként kivett sza­badnapot. Ha ez ilyen egy­szerű lenne, már megtették volna. De az ügyesebbje már a hét elején bejelenti: pénteken tárgyalásra kell mennie! A minisztérium­ban akkor tudják fogadni. Vagy megbeszélnivaló akadt a társvállalatnál. Sürgős az elintézendő a kooperáló céggel. Értekezletre hivata­los megannyi ember. Senki nem gondolja, hogy csalás­ról van szó. Valóban van értekezlet, fontos megbe­szélés, vitás ügy elintézése — csakhogy az egy-, más­fél órás ügyintézés után már „nem érdemes” visz- számenni a gyárba, amúgy is eltelne az idő az ide-oda utazással. Azért a néhány óráért ki töri magát? Majd pótolják a tennivalót hét­főn .., majd ... Egyébként is rádolgoztak a múlt hé­ten, ha jól megnézzük a dolgot, most lecsúsztatják. Ez az önnyugtatás kicsit sántít, hiszen senkinek nincs joga önmagának megállapítani a munkaide­jét. Már csak azért sem, mert ahol kiürül az iroda, gyorsan híre jár, s ki szól­hatná meg az üzemben dol­gozókat, ha valamilyen ürüggyel ott is megkurtít­ják a munkaidőt. Ügyet intéznek a tanácson, a rendőrségen, a szolgáltató vállalatnál vagy orvoshoz rohannak — miért ne? A kilépési cédula is rendben. Látszólag. Országosan is megállapították már. hány százaléka vész kárba ily mó­don az értékes munkaidő­nek, mennyi pénzt vesznek ki mindannviunk zsebéből a pénteki „ügyintézők”. A a péntek? vidékre utazó ellenőrzők, akik épp e napon vizsgál­ják a hozzájuk tartozó szervek tevékenységét vé­letlenül azon a tájon, ahol a tulajdonukban levő üdülő áll... Országos tünet — kétség­telen — a pénteki lazaság, megoldani, szigorítani a fe­gyelmet azonban csak he­lyileg, a konkrét munkahe­lyeken lehet. Egyrészt a vezetői jó példával, más­részt valóban az ellenőrzés­sel. Van azonban még egy lehetőség, amit szintén azon a bizonyos országos tanácskozáson javasolt va­laki: legyen a péntek labu nap. Tabu? Az mit jelent? A hét bármely napján intézzék dolgaikat az em­berek a minisztériumban, akkor utazzanak vidéki körútra ellenőrizni, hétfőn, kedden, szerdán és csü­törtökön vitatkozzanak a kooperáló vállalattal. Pén­teken tartózkodjon minden­ki saját vállalatánál, és ne léphessenek ki a kapun a gyárból sem. Senki ne ad­hasson engedélyező cédulát a terület elhagyására. Pén­tek legyen az a nap, ami­kor csak „hazai” tanácsko­zást hívhatnak egybe, akár még délutánra is. Mert a péntek nemcsak a szalagok mellett, az üzletekben, a rendelőintézetekben mun­kanap, hanem valamennyi munkahelyen, ahol bért fi­zetnek érte. Szinte termé­szetes már a köztudat szá­mára, hogy a mentő, a tűz­oltó, az orvos, a kereskedő, az egészségügyi középká­der, a vasutas, az autóbusz- vezető, a délutános mű­szakban tanító pedagógus — a helyén kell maradjon, mert szolgálati helyének el­hagyása tragédiát idézhetne elő. Milyen nagy vívmány volt, amikor bevezettük a szabad szombatot, s mily hangosan fogadkoztunk, hogy a munkanapokat fe­gyelmezett munkával tölt­jük. Ahogy telt az idő, egy­re inkább tapasztalhattuk a rend megbontását. Aki pe­dig dolgozni akart, ha­mar rájött, bárkit keres te­lefonon, az éppen házon kívül van, és csak „hétfőn tessék keresni, addig már nem lesz bent”, mert tár­gyal, elutazott, éppen kisza­ladt a házból, lement a műhelybe... Jói ismért „igazolt” formulák széles skálája alakul ki. De elavult mindahány. Korszerűtlenné vált. Újíta­ni szükséges, mégpedig a párt XIII. kongresszusá­nak szellemében. Emlékez­ve arra, ahogy ott fogal­mazták: emeljük életszín­vonalunkat, de sikerül-e és mikor juthatunk előbbre? Mert előbb azt írtam: tragé­diába torkollnak, ha az or­vos, a tűzoltó valamilyen csinált ürüggyel elhagyná szolgálati bázisát. Ki tagad­ná, hogy az is súlyos követ­kezménnyel jár, ha a hét­végeken milliókat húzunk ki saját zsebünkből? C selekednünk kell. Cso­dák nincsenek, cso­dákra csak az ember képes. Tudásával, erejével teremtheti elő a több pénzt, amit el kíván osztani. S mi, akik már annyi nagyszerűt alkottunk az elmúlt négy évtizedben, miért ne győz­hetnénk le emberi gyönge- sésünket is e téren? Vala­mennyiünk hasznára válna az a csoda, ha a tavaszi idénytől eeész nyárra érvé­nyessé válna: a péntek minden kis és nagy beosz­tású dolgozó számára mun­kanap. Sági Ágnes Megalakult a Dabasi Népi Ellenőrzési Bizottság Igazi rendet az üzemben SZOT-díjasok A Szakszervezetek Országos Tanácsának székházában csü­törtökön ünnepélyesen kiosz­tották az 1985. évi SZOT-dí- jakat. Az ünnepségen részt vett Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a SZOT elnöke, Pál Lénárd, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és a kulturális élet számos vezető személyisége. Virizlay Gyula, a SZOT tit­kára üdvözlő beszéde után Gáspár Sándor átadta a SZOT-díjakat. SZOT-díjat ka­pott az Astra bábegyüttes; Erdélyi Tibor, az Építők Vad­rózsák Táncegyüttesének mű­vészeti vezetője; Fasang Ár­pád karnagy; a „Felvonulók kérték” című műsort készítő és más tv-műsorokban is szín­vonalasan közreműködő tele­víziós alkotó közösség (Duzá- né Fábri Éva szerkesztő, Bán­ki Iván rendező,. Bosnyák Miklós főgyártásvezető, M. Lukács Ágnes rendező és Szegvári Katalin műsorveze­tő) ; Gyurcsek Ferenc szob­rászművész; Halász Judit, a Vígszínház színművésze; Jani- kovszky Éva író; Jákó Vera előadóművész; Keresztury De­zső irodalomtörténész; Kiss József, a székesfehérvári Álba Regia Állami Építőipari Vál­lalat vezérigazgatója; Környei Attila, a nagycenki Széchenyi István Emlékmúzeum igazga­tója; Markó Iván, a Győri Balett művészeti vezetője; Neményi Ferenc, a Magyar Filmgyártó Vállalat operatőr­rendezője; Petrák Katalin, az MSZMP Párttörténeti Intéze­tének kutatója; Ráday Mihály operatőr-rendező; a „Szabó család” című rádióműsor alko­tóközössége (Major Anna ro­vatvezető, Baráti Géza, For­gács István, Liska Dénes írók és László Endre rendező); Tá- pai , Antal szobrászművész; Tusa Erzsébet zongoraművész és Verebes Károly, a Thália Színház színművésze. A szokásosnál is szenvedé­lyesebb szavak hangzottak el tegnap a Pest megyei Népi El. lenőrzési Bizottság Császár Ferenc elnök irányításával megtartott ülésén. A Váci Kommunális Költségvetési Üzem vezetője. Brandt János árral adott számot, hogy a NEB 1982 májusában folytatott vizsgálata során feltárt gazdál­kodási hiányosságokat sike- rült-e megszüntetniük. Olyan üzemről van szó, amely működésének hatékony­ságában, jövedelmezőségében, megbízhatóságában legjobb Pest megyében. Pedig a szak­emberek kifejezése szerint presztízs nélküli munkák so­rozatára — például köztiszta­sági feladatok ellátására — kell az üzemnek vállalkoznia. Tizenhat éve alakult ez a sajátos profilú szervezeti egy­ség — elsők között a megyé­ben — száz dolgozóval. Azóta létszáma négyszázhatvanra nőtt, évi termelési értéke és vagyona egyaránt eléri a 100 millió forintot. De éppen mert a megyében legjobb, sőt az országban is az egyik legjobb eredményt felmutató költségvetési üzem­ről van szó, könnyebben ref­lektorfénybe kerülnek a szer­vezeti egység belső fogyaté­kosságai is. Ezek a fogyatékosságok első­sorban a társadalmi tulajdon károsításáért indokolt felelős­ségre vonások elmulasztásában jelölhetők meg. Sok a raktári hiány, pontatlan a bizonylato­lás, így a munkák helyszínére kiszállított, de fel nem hasz­nált anyagok egy részének a sorsa nem eléggé ellenőrizhető. A három éve tartott alapvizs­gálat óta egy sor belső szabály­zatot adott ki az üzem ve­zetője, ezeknek az előírások­nak a be nem tartásáért azok­ban nem mindig vonják fele­lősségre a mulasztókat és vét­keseket. Az üzem vezetőjének a fel­adata most így összegezhető: a kiváló szakmai irányítást párosítani kell a törvényes belső rend megszilárdításával. E feladat megoldását a megyei NEB fokozott figyelemmel fogja kísérni. ★ A Pest megyei Népi Ellenőr­zési Bizottság elnöke általános helyettesének, dr. Sátor János- nénak az előterjesztése alapján tegnap délután Dabas városi jogú nagyközségi Tanácsa megválasztotta a Dabasi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökét és tagjait. A bizottság elnöke Kuli Sán­dor üzemmérnök, társadalmi helyettese: Gondos Imre, a Miagyar Nemzeti Bank dabasi fiókjának igazgatója. A bizott­ság tagjai: Morva László, a hernádi Március 15. Tsz elle­nőrzési főosztályvezetője, Sve- bis Mihály, az előbbi tsz elle­nőrző bizottságának elnöke, Stegner Mihály, a Dabas és vi­déke Afész főosztályvezetője, Sarus Gyuláné, a dabasi Tán­csics Mihály Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola igazgatóhelyettese, dr. Haja- bács Zsuzsanna, Inárcs körzeti fogorvosa, Duhaj László, a Da­basi Építőipari Költségvetési Üzem termelésirányítója és dr. Gábor Ferenc, a dabasi Hús­ipari Hizlaló Vállalat üzemi állatorvosa. Az új NEB, amelynek létre­hozásáról a Pest megyei Ta­nács február 15-i ülésén dön­tött, megválasztása után letette az esküt, majd megtartotta első ülését. Ezen az eseményén a Pest megyei NEB-et dr. Sá­tor Jánosné és Gál Sándor képviselte. Az ülés napirendjén szere­pelt az összefoglaló jelentés, amely a reprezentációs költsé­geknek a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetekben és az Áfészeknél történt felhasználá­sát mutatta be, majd a bizott­ság elfogadta az idei ellenőr­zési tervét. Elismerés a kisszövetkezetnek A jó munka eredménye Cseri Sándor Mágneses pulsatron Vácott, a Híradástechnikai Anyagok Gyárában tavaly isméi több új termékkel gazdagították áruskálájukat. Közülük a leg­nagyobb sikert a képünkön látható mágnesmezős terápiás ké­szülék aratta, amely több társával — a monitoros betegőrző berendezéssel, a pszichológiai állapotvizsgálóval — rövidesen a gyógyítómunkát segíti majd. Megkezdődött a téli károk helyreállítása Fagynyomok az utakon A kemény tél rendkívüli megpróbáltatásoknak tette ki útjainkat. Több mint UO napon át voltak síkosak az utak (a megelőző télen 45 napig tartott a síkosság), s a szokásos 30—40 centiméter helyett csak­nem egy méter vastagságban átfagyott a talaj. Emiatt az idén főképpen az úgynevezett olvadási kár volt jelentős. Több éve működik eredmé­nyesen Dunakeszi építőipari szervezete, a Dúnamenti Épí­tőipari Kisszövetkezet. A mintegy 130 tagú közösség sikereihez jelentős mértékben járulnak hozzá a munkaver­senyben dolgozó brigádok. Tegnap délután a többéves munka, az elmúlt évi munka­verseny eredményeit ünnepel­ték. Dr. Bernáth Tibor, a Pest megyei KISZÖV elnökétől Herde Károly elnök átvette a kollektívának szóló Építés­ügyi és Városfejlesztési Mi­nisztérium és az OKISZ dicsé­NEM VÉLETLENÜL kez­dődnek a jelölő gyűlések az új választójogi törvény lénye­gi ismertetésével. Kár lenne tagadni: mi, választópolgárok és a helyi gyűléseket vezető tanácsi alkalmazottak is még csak tanuljuk a hármas szá­mú törvényben foglaltakat. Nos, persze nem a törvény be­tűit, mert azokkal már — há­la a széles körű prograpandá- nak — ugyancsak ismeretsé­get kötöttünk. Tudott dolog azonban, hogy a gyakorlat ezernyi buktatót rejteget, s a paragrafusok nem rendelkez­hetnek a gyakran előálló szo­katlan helyzetekről, helyi sa­játosságokról, mert akkor az agyonszabályozottság okozna úton-útfélen fennakadást. Nem rendelkezhet a törvény a megtiszteltetés és tisztelet- adás ugyancsak elvont, in­kább filozofikus kategóriáiról sem. A jog igazán képtelen elérni, hogy a paragrafusaik­ban foglaltak alapján bármi­lyen feladatra felkért vagy kijelölt személy belülről át- érezze, megtiszteltetés érte ak­kor, amikor rá gondoltak, mint olyanra, aki képes eleget tenni az elvárásoknak, s meg­felelni egy kisebb vagy na­gyobb közösség bizalmának. Nos, Szentendrén, a 18-as rő oklevelét. Balogh Sándor kőmíves brigádvezető Kiváló Munkáért kitüntetésben része­sült. Herde Károlytól négyen vették át a Szövetkezet Kiváló Dolgozója kitüntetést. A brigá­dok gazdasági és társadalmi munkájának elismeréseként 130 ezer forint jutalmat osz­tottak ki. Az elnöki értékelés után hozzászólások következ­tek. Az eseményen részt vet­tek: Vonczem István, a duna­keszi városi pártbizottság, Stadler Katalin, a megyei ta­nács munkatársa és a társszö­vetkezetek elnökei. K. T. I. tanácsi választókerületben ép­pen az említett két fogalomról feledkeztek meg nagyvona­lúan. Itt ugyanis a tanácstag­ságra jelöltek egyike nem je­lent meg jövőbeli választói előtt. Tény, ilyesmi bárkivel előfordulhat, hiszen az élet napról napra produkál hely­zeteket. De ha az akadály nem rendkívüli, elhárítása kötelező annak, akit ilyen — vagy ha­sonló — megtiszteltetés ér. Megtiszteltetés és tisztelet- adás kézenfogva járó fogal­mak s tettek. Aki nem érté­keli s érzi át az egyiket, kép­telen a másikra. Az említett körzet lakói joggal érezték, megtisztelik azzal jelöltjüket, ha az egész napos munka után nem otthon pihennek, hanem szemerkélő esőben, illően fel­öltözve megjelennek a gyűlé­sen. Ez alkalommal azonban „hoppon maradtak”. Tisztelet- adásuk viszonzatlan maradt. Persze, elhiszik ők — düny- nyögték néhányan a széksorok között —, hogy rátermett, ér­tékes ember a Hazafias Nép­front jelöltje, de azért szeret­ték volna látni — még ha is­Különösen ott történtek nagy károk, ahol az útburkolat vastagsága, minősége nem ki­elégítő. Ilyen sajnos még bő­ven található Magyarországon, ugyanis a 90 ezer kilométer­nyi közúthálózatból mindösz­merik is máshonnan —, amint életében először, új szerepében eléjük áll, hallják őt életéről beszélni, terveiről vallani. En­nek hiányában néhányan bi­zony lemondóan legyintettek, mielőtt — végül is bizalmat szavazva a HNF jelöltjének — leadták rá voksukat. A TÖRVÉNY ÉRTELMÉ­BEN ugyan akkor is megtart­ható a tanácstagi jelölő gyű­lés, ha a jelöltek egyike nem jelenik meg későbbi, potenciá­lis választói előtt, ám jobb az ilyen vis majort elkerülni. Er­re a Hazafias Népfront helyi vezetőinek és aktivistáinak kell különös gonddal ügyelni, hiszen a demokrácia eme új vetületét egyelőre még vala­mennyien tanuljuk. Nem árt azonban, ha azok, akiknek hi­vatalból is a tanítók szerepe jutott, nem elemi iskolás fo­kon bánnak velünk. így ugyanis tanulásunk ugyancsak hosszúra nyúlik majd, a tör­vény betűi pedig sokunk fejé ben — általános rendezőerő ként működő elvek helyett — csak betűk maradnak. II. J. sze 22 ezer kilométeren van jó minőségű aszfalt burko­lat, a többi út szerkezete vé­konyabb, sérülékenyebb, s a csapadék is könnyen utat ta­lál a hézagos kőburkolaton keresztül a mélyebb rétegek­hez. Láthatjuk ezt az olyan he­gyes vidékeken, mint amilye­nen például a csobánkai út vezet keresztül, s ahol már megkezdődött a fagyás okoz­ta útkeskenyedés megszünte­tése. Van azonban olyan fel­töredezett, kátyúsodott beton­út is, mint például a Gomba és Sülysáp közötti, ahová még nem jutottak el az útépítők. Az útburkolat súlyos sérü­lései miatt 120 kilométernyi főúton és 400 kilométer hosszú alsóbbrendű úton elrendelték a súly- és sebességkorlátozást. A fagy által okozott károk értéke megközelíti a 2 mil­liárd forintot, ezért szükség van más, útfenntartási célok­ra szánt pénzeszközök átcso­portosítására. A közúti igazgatóságok, va­lamint az útfenntartással fog­lalkozó tanácsi vállalatok nagy erőkkel fogtak hozzá az utak kijavításához. Jelenleg mintegy ,20 ezren végzik ezt a munkát, sokan vállalnak nyújtott műszakot, túlórát, s dolgoznak a hétvégeken is, hogy mihamarabb zavaita- lanná válhasson a közlekedés. A kátyúzással (a kisebb lyu­kak befoltozásával) a tervek sz rint május végére készül­nek el, ám a nagyobb felületű javítások nyárig is elhúzódhat­nak. Kézlegyintés nélkül

Next

/
Thumbnails
Contents