Pest Megyei Hírlap, 1985. április (29. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-25 / 96. szám

■ Abonyi krónikái Mennyi idő marad? Nem elég a zongora A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 96. SZÁM 1985. ÁPRILIS 25., CSÜTÖRTÖK Tanuló kisiparosok Kezük nyomán megszépül a város Az abonyi Bihari János Ze­neiskola KISZ-szervezete a közelmúltban elnyerte a KISZ KB dicsérő oklevelét. A 17 ta­gú ifjúsági szervezet tagjai olyan fiatalok, akik évekkel ezelőtt az iskolában kerültek kapcsolatba a zenével, vagyis: Abonyból indultak és mint pe­dagógusok tértek vissza. Pluszban Tevékenységük szerteágazó: a közművelődéstől kezdve az úttörőmozgalom patronálásig sok mindent vállalnak és csi­nálnak. Az utóbb említett munkához tartozik a két út­törő-zenekarnak, a gyerekek­nek a különféle egyéni verse­nyekre való felkészítése. Igaz, ez bizonyos mértékig munka­köri kötelesség, de az e célra meghatározott óraszám az eredményes szereplésre nem elegendő. Tehát felkészítenek, közben a különböző szereplé­sekre nekik ugyancsak készül­ni kell. Mindez együtt már komoly pluszmunkát igényel, ráadásul még két fontos fel­adatot is vállaltak. — A zeneiskola 30 éves múltiában gyökerezik á nép­szerűsége — mondta Tóth László KISZ-titkár. — Lassan a második generáció is felnő, így annyi a zenét tanulni vá­gyó gyerek, hogy az iskola nem tudja valamennyit fogadni és oktatni. Ám mi mégsem sze­retnénk senkit elutasítani, úgy éreztük, mindenkinek meg kell adni a lehetőséget a tanulásra. A férőhely hiányában elutasí­tott, vagy elutasítható kisdiá­koknak a tanítását a KISZ- szervezet vállalta. Bár fiatal j tanárokról van szó. de hadd j tegyem hozzá, hogv idősebb kollégák is segítenek. — Ez tehát társadalmi mun­kának tekinthető? — Igen. Ez telies mértékben társadalmi munka. Az oktatási intézménynek sok kihelyezett tagozata van. amelveknek megszervezéséből ugyancsak alanosan kivették részüket a KISZ-isták. Elismerés — Nem könnyű egy olyan településen a zenei oktatást el­indítani, ahol nincs hagyomá­nya fűzte tovább a megkez­dett gondolatsort a titkár. — Az irreális felfogás, hogy ele­gendő, ha van egy terem, ben­ne zongora, az oktató elmegy és megtartja az órát. Ez kevés, szervezni kell, utána kell jár­ni, kik lesznek a tanulók. A fi­gyelem felkeltésére hangver­senyeket rendezünk az abonyi iskola növendékeinek, tanárai­nak, sőt hivatásos művészek­nek a fellépésével. A közön­ségtoborzás ugyancsak ránk várt és vár. Gondolom, a fel­sorolt többletmunka szerepet játszott abban, hogy a rangos elismerést megkaptuk. A beszélgetés során és ennyi többletmunka hallatán felme­rült egy újabb kérdés: a fia­taloknak egyáltalán marad-e idejük önképzésre, alkotói te­vékenységre? Tóth László er­ről így vélekedett: — Erről a témáról órákig lehetne vitázni. Manapság mindenkit erősen ösztönöz az anyagi javak megszerzése. Sze­rintem mindannyiunknak ala­posan ki kell mérni azt az időt, amit önképzésre tudunk for­dítani. Nehéz, de vannak, akik vállalják, időt áldoznak rá, és ezzel együtt pénzt is. Sörös Éva egyike azoknak, akik a múlt esztendőben a fia­tal zenetanárok közül a leg­eredményesebben dolgoztak. Egyebek között az országos csellistaversenyen első lett. — Az oktatás mellett meny­nyi ideje jut a zenélésre, ké­pességeinek fejlesztésére? — kérdeztem. — Amennyi szabad időm van. Az tény, hogy kevesebb, mint főiskolás koromban. Nem tudom pontosan megmondani; előfordul, hogy fél óra, de ar­ra is volt példa, hogy két-há- rom óra. Esti energia — Minek a függvénye? — Az első, hogy mire kell készülni. Ha egy verseny előtt állok, nyilvánvalóan többet foglalkozom a gyakorlással. Természetesen ezt a körül­ményt az iskolában figyelem­be veszik. Tavaly például előbb vizsgáztattuk tanítvá­nyaimat és hangversenyükre is egy korábbi időpontban került sor. — Más esetekben tehát a szabad idő a döntő. — Nem egészen, ugyanis hiába van időm, ha nincs energiám. Egy példa: általá­ban reggel 8-tól délután 5-ig tanítok. Tételezzük fel, este nyolcig még gyakorolhatnék, képezhetném magam, de ha napközben elfáradok, biztos, hogy nincs és nem lesz ked­vem, sem energiám az otthoni munkára. __________Gy. F. Ze nekari hangverseny Abonyban évtizedek óta ma­gas színvonlú a zeneoktatás. Sok fiatal tanult meg játszani valamilyen hangszeren, szívta magába a muzsika szeretetét. A Bihari János zeneiskola a település zenei életének tevé­keny szervezőjeként is ismert. A Dél-Pest megyei Áfész és a Petőfi Művelődési Ház szer­vezésében április 28-án, va­sárnap este 6 órakor a szolno­ki szimfonikus zenekar ad hangversenyt a nagyközség­ben. Vezényel Nádor László, közreműködik Inhoff Ede trombitaművész. Emlékezés Pírok Györgyre Ünnepi díszbe öltöztették a minap az abonyi malom épü­letét és környékét. Nemzeti­szín és piros zászlókat lobogta­tott az áprilisi szél, mindenütt a megszokottnál nagyobb rend fogadta a látogatót. Mindez abból az alkalomból történt, hogy száz esztendővel ezelőtt született Abonyban Pirók György, a magyar munkás- mozgalom harcosa. Ott élte gyermekéveit és ez a malom volt az első munkahelye. Az MSZMP nagyközségi bi­zottságának munkásmozgalmi hagyományokat ápoló csoport­ja és a falumúzeum az évfor­duló tiszteletére ünnepséget rendezett az épületen elhelye­zett emléktáblánál. A Himnusz és az ezt követő szavalat után Csaba Istvánná, a nagyközségi szakmaközi bizottság titkára méltatta a mártírhalált halt mozgalmi ember munkásságát, harcos életútját. A fiatal Pirók György négy éven át inaskodott a nagyköz­ségben és mivel igen keserves időszak volt ez számára, ván­dorbotot fogott. Útja Veszp­rém megyébe vezetett, ott ke­rült kapcsolatba a munkás- mozgalommal. Ám a vidéki le­hetőségek nem elégítették ki a tanulni vágyó, ambiciózus fiatalembert. Pestre utazott. Abban az időben a főváros­ban már tizenhárom malom szünet nélkül, éjjel-nappal őrölte a gabonát és a világ kü­lönböző tájaira szállította a lisztet. A magyar malomipar a fénykorát élte. egyre na­gyobb tért hódított a gépesítés, az automatizálás. Ez azt jelen­tette. hogy egyre több munkás feleslegessé, munkanélkülivé vált. Nyilván ez is hozzájá­rult, hogy ez az időszak volt a malomipari munkások szak- szervezeti mozgalmának hős­kora, a nagy győzelmek és a vereségek ideje. Ebbe a forrongó, zavargó világba csöppent bele az Abonyból származó fiatalem­ber, akinek ekkor már moz­galmi tapasztalatai is voltak. A lelkes molnárlegény rövid idő alatt megnyerte szaktársai bi­zalmát, hamarosan bizalminak választották. 1903-ban részt vett a régebben feloszlatott molnárszakszervezet újraala­kításában. Egy évvel később irányítója lett a Soroksári úti malmokban fellángolt harcok­nak. Fáradhatatlan aktivitásá­val mindenütt ott volt. ahol bátorítani, a harcot szítani kellett. Szaktársai bizalmából Cegléden a KIOSZ székhá­zában hetek óta nincsen hét végi munkaszünet. Nyitva a kapu, be is térnek rajta so­kan. Mit csinálhatnak ott ilyenkor? Tanulnak, vizsgáz­nak. A szövetség szervezte szakmai és munkavédelmi tan­folyamok és vizsgák zajlanak, ám feladattal zsúfoltak a hét közbeeső napjai is. Sebtiben összeszámolva, június végéig több száz kisiparos szerez el­ismerő, hivatalos papírt a ta­nultakról. A könnyűipari miniszteri rendeletet követően a kisipa­rosoknak is több szakmában munkavédelmi vizsgát kell tenniük. Van majd’ ötven olyan munkakör, amelyeknél vizsgázni csak akkor kell, ha Csaba Istvánná emlékbeszédét mondja Pirók Györgyöt 1905-ben a IX. kerületi csoport titkárává választották. A váltakozó sikerrel folyta­tott harcot 1914-ig irányította, amikor sok-sok társával együtt behívták katonának. A fronton sem adta fel elképzeléseit, bár rövid idő után fogságba esett. A kemény oroszországi telék erősen megviselték egészségét, de amikor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győ­zött, a hadifoglyok közül az elsők között csatlakozott az orosz proletárok szabadsághar­cához. 1918-ban fontos külde­téssel hazajött. A Tanácsköz­társaság kikiáltása után, mint tapasztalatokban gazdag szer­vező, tevékenyen részt vett a magyar Vörös Hadsereg szer­vezésében, majd politikai meg­bízottként Veszprém megyében dolgozott. Egyebek . között a megye területén jelentkező ellenforradalmi megmozdulá­sokat igyekezett felszámolni. Nyilván az első magyar mun­káshatalom leverése után az üldözöttek listájára került, majd 1919 augusztusában, Pá­pán a lakásán letartóztatták. Több mint egyhónapos kegyet­len kínzások után, szeptember 25-én éjjel, huszonhat társá­val együtt a devecseri erdő szélén kivégezték. Az emlékbeszéd után egyen­ruhás ifjúgárdisták közremű­ködéséve! a pártszervek, a ga­bonaforgalmi és malomipari dolgozók, valamint a helyi népfrontbizottság képviselői az emléktáblánál elhelyezték az emlékezés koszorúit a mester alkalmazottat, szak-, munkástanulót vagy kisegítő­ként családtagot foglalkoztat. A KIOSZ helyi csoportja a szervezést már az esztendő ele­jén elkezdte. Annak rendje- módja szerint zajlik most a számonkérés. Kisiparosaikat csak az írott tananyaggal tud­ták segíteni. Tankönyvet ki-ki beszerezhetett, de sajnos, az oktatáshoz csoportokat nem nagyon lehetett szervezni, hi­szen minden szakterület külön témakörben, más-más könyv­ből tanulja a reá vonatkozó­kat, tanfolyam pedig akkor indulhatott volna, ha arra leg­alább harminc személy verbu­válódik. Ám itt most egy-egy csoport húsz-, huszonötféle szakmából állt volna össze. így hát a ma­gántanulásra szorítkoznak. A vizsga alapos, tesztkérdések seregéből tevődik össze. Meg­esik, hogy valakinek kétszer is neki kell látni a jó bizo­nyítványért. Vannak, akik, mi­vel problémájúik még nem adódott, nem értik ennek a vizsgának a fontosságát, hú­zódoznak. Ha nem is pont ezen a terü­leten, hanem az ország más , vidékén tetemes kártól men­tesítette magát néhány kisipa­ros. Oxult a munkavédelemről tanultakból és annak rendje, módja szerint a saját háza tá­ján is körülnézett, megtette a „szükséges in'tézk'édésekét'."Céj0- ’ lédén á hét Végére a faanyag­gal dolgozókat várják, jönnek vizsgázni az asztalosok, bérfű- részelők, bognárok, kádárok. Ám tanulnak mások is. A KIOSZ székházában, vizsgabi­zottság előtt többen tesznek mestervizsgát, különböző szak­mákban. A vizsgabizottság tagjai közt helyet kap mindig egy jól képzett helybeli kis­iparos, aki a megyei központ­ban, tanfolyamon egészítette ki a vizsgáztatáshoz kellő is­mereteit, szakmájában pedig eleve alaposan jártas. Vizsga­bizottsági tag a KIOSZ me­gyei bizottságának egyik tag­ja és a Pest megyei Munka- védelmi Felügyelőség egyik munkatársa is. A vizsgák, elő­készítésükkel egyetemben fel­adatot adnak a ceglédi KIOSZ- irodában is hiszen az admi­nisztratív teendőket ott bonyo­lítják le, hivatalos iratok ki­töltésétől. listavezetéstől a szervezésig, értesítések továb­bításáig. De nemcsak a szakmunkás­bizonyítvánnyal rendelkezők tanulnak, hanem azok a fiata­lok is, akik épp ilyen bizo­nyítvány megszerzésére szer­ződtek egy-egy mesterrel. A KIOSZ helyi csoportja hiva­talból számon tartja, évente mely szakmákban, hány tanu­lóval tudnának a mesterek fog­lalkozni. A tájékoztató jelzést a megyei tanács munkaügyi osztályához továbbítják, ott rendeződik a létszámkérdés, onnan tudja meg az iskola, ceglédiek esetében a 203. Bem József Ipari Szakmunkáskép­ző, a KlOSZ-csoport és a kis­iparosok, hogy hány pályakez­dővel foglalkozhatnak egy-egy szakmában. Az iskola és a KIOSZ-cso- port kapcsolata igen jó. Szá­mon tartják egymást, segítve egymás kéréseit, s ha „belefér a keretbe”, akkor teljesítik is azokat. Tény, hogy a kisiparo­sokat szakmunkásképzésben, mint oktatók, az erre felké­szült ipari cégek megelőzik számos szakmában. Tavaly például autószerelő tanulót hét kisiparos foglalkoztatott volna, de csak hármuk mellé került egy-egy gyerek. Hogy a negye­dik is kaphatott, szinte aián- dékszámba ment. A terület kisiparosai a múlt évben akár egy tucat szoba­festő tanulót tanítottak volna, de ennél jóval kevesebb lehe­tett a hozzájuk kerülők száma. Egy idő óta a tanulóit nem az oktató kisiparos választja ki, nem a KIOSZ szerződteti őket mesterekhez, hanem az iskola osztja el a jelentkezetteket. Cegléden és környékén a kisiparosok számához képest a náluk tanuló fiatalok száma nem nagy. A többi közt ennek oka az is, hogy sokan olyan iparágban tevékenykednek, amelyre tanulókat nem képez­nek, kezdve a gombbehúzástól a portorlővarrásig, fröccsön­téstől textil kézifestésig. Ta­nulnak viszont jó kőműves, festő, bádogos, vízvezetéksze­relő, autószerelő, fodrász, kel­mefestő, asztalos, géplakatos mellett. A KlOSZ-irodán zömök fü­zet fekszik az asztalon, egy szép oklevél társaságában. Az oklevelet a város kisiparosai elismerésül kapták a művelő­dési központ színháztermének kialakításában segítő társadal­mi munkájukért, a tornacsar­nok építéséhez adott szíves se­gítségükért és mindazért, amit szintén köszönömért a város iskolái érdekében tettek. I A füzetben a feljegyzések arról tanúskodnak, hogy ré­szükről a városért való munka folyamatos, a két kezükkel adott munkával nem fukar­kodnak. Most parképítésben segítkeznek. Nagyrészt társa­dalmi összefogással készül a székházuk elektromos vezeté­keinek és külsejének felújítá­sa. A munkadíj az anyagkölt­ség többszöröse volna. E. K. Hosszú listát tenne ki. ha leírnánk annak a kiállításnak az alkotói névsorát, amelyet néhány nappal ezelőtt nyitot­tak meg a ceglédi gyermek- könyvtárban. A sűrűn rakott paravánokon a Mészáros Lő­rinc iskola alsós napközisei mutatkoznak be, illetve mu­tatják be gyerek világuknak azon tárgyait, amiket a nap­közi munkafoglalkozásain ké­szítenek. S bár a tárlat a fel- szabadulási ünnep jegyében Városunkban a kispályás labdarúgás rendkívül népsze­rű. Ez beigazolódott most is, a FIN Kupáért vívott tornán, ahol harminckét csapat vett részt. A Ceglédi VSE sporttelepén reggeltől estig pattogott a labda, s a mérkőzések többsé­ge színvonalas, izgalmas volt. A selejtező csoportokban kör­mérkőzést vívtak a résztve­vők, ahonnan az első helye­zettek jutottak tovább, és kieséses rendszerben döntöt­ték el a helyezések sorsát. A legjobb négy között egy- egy gól döntött a továbbjutók javára: Pincegazdaság—Élel­miszer Áfész 3-2, öregfiúk— KIOSZ 1-0. Következett a döntő és a harmadik helyért sorra ke­rülő összecsapás. A FIN Ku­pát a veretlenségét végig Képviselői jelölő gyűlés A ceglédi polgárok a 7-es számú országgyűlési választó- kerületbe tartoznak. A közeli napokban két képviselői jelö­lő gyűlésen vehetnek részt. Április 26-án, pénteken dél­után 2 órakor a KÖZGÉP gyá­rában, április 29-én, hétfőn este 6 órakor a Kossuth Mű­velődési Központ színházter­mében tartanak összejövetelt. A tudomány a tenyésztésben Az MTESZ és a Magyar Ag­rártudományi Egyesület ceg­lédi szervezete közös rende­zésében április 30-án, kedden délelőtt tíz órakor a Petőfi utcai technika házában dr. Bohy János, a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetem tanára tart előadást A biotechnika alkalmazása az állattenyész­tésben címmel. Kelendőek a kisgépek, ker­tészkedéshez kellő korszerű eszközök, szerszámok Ceglé­den. Árusításukkal részben az áruház, részben a vas- és műszaki szakbolt foglalkozik, A kiskertesek közül többen beszereztek már rotációs ka­pát, kis traktort, fűrészt, kü­lönféle permetezőket. Oombfcgyatkozás Bár a sárga nem a remény színe, a Városgazdálkodási Vállalatnál mégis igen nagy bizodalommai tekintettek a ta­valy novemberben közel két­millió forintért megvásárolt, sárgálló köntösű szemétszállító autókra, azaz a két Uniporm- ra. Várakozásuk egyebek mel­lett annak szólt, hogy a tele­pülés valamennyi utcáját meg­járó, így a földutakra is beme­részkedő kocsik munkája nyo­mán legalábbis erősen csök­kenni fog az illegális szemét- lerakó helyek száma. Végül is* könnyebb a kapu elé hetente egy alkalommal kipakolni a hulladék cókmókot, mint suty- tyomban és a büntetés terhé­vel a Gerje-partra cipelni. Az ünipormok tényleg Ha­tékonyak. Mi sem bizonyítja ezt jobbán, mint hogy a leg­utóbbi bejáráson a hajdani 139 illegális szemétdombnak 10 százalékát sem találták a szakemberek. Három jelentő­sebb szégyenhalom éktelenke­dik még mindig: a Török Ig­nác utca végében, a benzinkút mellett és a szociális otthon előtt. verbuválódott, a „művek” mégsem ünnepélyesek, sokkal inkább ötletesek, kedvesek és szépek. Nagyobb részük nem közszemlére szánt, nagyon is hétköznapi termék, s ettől vá­lik rögvest érdekessé. Ugyan­is a tojásfejű, mákhajú dísz­holmi és számtalan kelleme­sen megformált társa egyebek, között arra is felhívja a figyel­met, hogy a gyermeki teremtő­erő igazi lendítőjéül a pedagó­gusi találékonyság szolgálhat. Főképp a napköziben. megőrző, a döntőben biztosan nyerő öregfiúk együttese sze­rezte meg, megérdemelten. Az eredmény Öregfiúk—Pince- gazdaság 5-2 volt. Ez sima győzelem volt. An­nál nagyobb küzdelmet ho­zott a harmadik helyért ve­télkedő csapatok mérkőzése. Az Élelmiszer Afész és a KIOSZ a rendes játékidőben nem is bírt egymással. Az 1-l-es végeredmény után 7 méteres rúgások következtek, melyben az Áfész-esek bizo­nyultak biztosabb lábúnak, higgadtabbnak. A FIN Kupa végeredmé­nye: 1. öregfiúk, 2. Pincegaz­daság, 3. Élelmiszer Afész. 4. KIOSZ. ü. L. ISSN «133—2600 (Ceglédi Hírlap) Sráz éve született A mozgalom mártírja lett Gyermekmunkák tárlaton Tojásfejű, mákhajú Kis pályán Az öregfiáké a kupa

Next

/
Thumbnails
Contents