Pest Megyei Hírlap, 1985. április (29. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-25 / 96. szám
4 1985. ÁPRILIS 25.‘, CSÜTÖRTÖK Orvosság belterjesség ellen Ahol túlléptek a korlátokon Egy apró jel sokat elárul. Például az is, ha a népművelőt keresztnevén emlegetik a faluban. Márpedig a verőcemarosi klubkönyvtár felől tudakozódván, így igazított útba egy gyalult deszkát cipelő, munkaruhás férfi: „Menjen csak egyenesen, aztán a mozi mellett balra, a Marika biztosan bent van.” Ügy is volt, megtaláltam, akit kerestem, ám csakhamar egyedül maradtam. Kálmán Máriának a postán akadt halaszthatatlan dolga. Nem valamely számla kiegyenlítése végett, s nem is azért, mert csomagja érkezett. Az ok prózai: telefonálni ment, s erre csak ott van módja. Ez is egy jel, olyan mint a másik: nem meghatározó, de azért hozzátartozik a képhez. Más kérdés Míg Kálmán Mária visszatér, van idő körülnézni. A külső terem szép, rendezett, látszik, hogy vigyáznak rá. Középen hosszú asztal, egészen az apró pódiumig nyúlik. Azon pianino, magnó, lemezjátszó és erősítő. Az egymásba nyíló másik két helyiségben könyvek sorakoznak a faállványokon. A környezet otthonos, olyan, ahol szívesen marad, válogat az ember. Középen kis dohányzóasztal, vele szemben pedig az íróasztal, mert a belső helyiség egyben iroda is. — Maga a minősítés, hogy klubkönyvtár, már jelzi, hogy szerényebbek a lehetőségek, mások a feltételek, mint egy művelődési házban — mondja Kálmán Mária. — Más kérdés, hogy a lakosság ugyanazt várja el tőlünk, mint mondjuk a váci művelődési központtól, mert Verőcemaroson ez a kultúra háza. Bálokat, nagyobb rendezvényeket nem tarthatunk, mert kicsi a klub- helyiség. Ráadásul alkalmazkodni kell, mert ha program van, akkor a könyvtárba nem lehet bejönni. Ebből következik, hogy a saját bevételből alig jön össze valami, hiszen a kölcsönzési díjból, a klubtagságikból, a tanfolyamokból nem lehet meggazdagodni, A szakemberek véleménye szerint a kisebb intézményeknek nem lehet feladatuk, hogy széles művelődési igényeket szolgáljanak ki. Viszont elvár E ötvös József és Németh László immár klasszikussá vált alkotásaiból, Hunyady Sándor kiemelkedő színművéből, valamint a magyar történelem egyik izgalmas alakját és fejezetét feldolgozó mai drámából forgatnak tv-filmet ezekben a hetekben, hónapokban a televízió és a Mafilm stúdióiban. Eötvös József egyik legérdekesebb, irodalomtörténetileg is kiemelkedő regényéből, az 1845-ben írt A falu jegyzőjéből Zsurzs Éva készít négyrészes tv-filmet. Tengelyi Jónás — bűnügyi regénynek is beillő — történetében a feudális magyar társadalmi élet kegyetlen kritikáját adja az író. A korabeli elmaradott feudális viszonyokat életteli jellemekkel, izgalmas cselekménnyel ábrázoló történet egyebek között Koncz Gábor, Avar István, Juhász Jácint, Sinkovits Imre, Kozák András és Andai Gyöngyi játékában elevenedik meg a képernyőn, Németh László drámájából, az 1954-ben írt II. Józsefből Adám Ottó rendez tv-soroza- tot, A téma az írónak lehetőséget adott a felvilágosult reformpolitika elemző kritikájára, valamint arra, hogy együttérzéssel és rokonszenv- vel igazolja a nagy reformegyéniség küzdelmét az értetlenséggel, a lelki törpeséggel, a sötét reakcióval szemben. A darab főbb szereplői: Koltai János, Almási Éva, Szabó Sándor, Nagy Anna és Zente Ferenc. Hunyady Sándornak, a századelő neves novella- és színműírójának 1933-as művéből, Az aranyifjúból Málnay Levente forgat filmet. Torday és Zalaváry gróf egy ékszerlopás kapcsán összefonódó izgalmas története egyben hiteles korkép a századelő előkelő társaságának romlottságáról. A főbb szerepeket Ernyei Béla, Szilágyi Tibor és Horesnyi László alakítja. A Boldizsár Miklós írása alapján készülő tv-film hőse Zrínyi Péter horvát bán, az első nemesi felkelés, az 1670ható tőlük, hogy egy-egy területet felkaroljanak, s ha ezenkívül még képesek valamit tenni, az már ajándék. Verőcemaroson az 560 bejegyzett olvasót vonzó 20 ezer kötetes könyvtár az a gerinc, amelyre ráépül az egyéb tevékenység. Kerítésen át — Csak időnként tudunk gyermekprogramokat szervezni, ám emellett, teljesen spontán, szinte észrevétlenül kialakult a közösség. Egy nyugdíjas pedagógus hívására jöttek hí- mezgetni, s most már minden csütörtökön találkoznak a lányok. Lemezeket hallgatnak, teáznak és úgy pletykálnak kézimunkázás közben, mint a vénasszonyok. A szabás-varrás tanfolyam az idén kifutott, helyette diáklányoknak szervezzük ugyanezt gyorstalpaló módon a nyári szünidőben. Helyet adunk a TIT-előadások- nák és a külpolitikai szabad- egyetemnek. Az utóbbinak témája volt a szocialista országok belső élete és nemzetközi kapcsolatai, az idén a fejlett tőkés országokkal ismertetnek meg a Külügyi Intézet munkatársai. Működik a nyugdíjas- és az ifjúsági klub. Diszkót csak ritkán rendezhetünk, mert a szomszédok nem nézik jó szemmel, pontosabban: nem szívesen hallgatják. Még szerencse, hogy a közelben van az Expressz Ifjúsági Tábor, mert ott nyáron minden este szórakozhatnak a fiatalok. Sokáig a kerítésen másztak át, az es, úgynevezett Wesselényi- féle összeesküvés egyik tragikus alakja. A hős című komitragédia középpontjában Zrínyi és Lipót császár macska-egér harca áll. A darab rendezője Szőnyi G. Sándor, szereplői Tordy Géza, Hau- mann Péter, Szabó Sándor és Sunyovszky Szilvia. \ eszél) ^en, a szép számban meghonosodó idegen szavaink között a deviancia az egyik legmohóbb területfog- ialó. Emlegetjük ezt a kifejezésit akkor is, amikor bizonyos, kártékonyán különböző emberi magatartások kerülnek szóba, és akkor is, amikor hasonlóképpen elítélendő jelenségeket, folyamatokat kell minősíteni. Deviáns sokak számára immár mindaz, ami kirívó, ami zavar; aminek létét, jelenvalóságát nehéz — olykor lehetetlen — megemészteni. Az utcai járókelők túlnyomó többsége devianciának tartja például azt, ha serdülő vagy túlkorosán is kamasz lelkületű ifjaink kakastaréjos frizurával feszítenek. Hátha még élénk hajfestékszínek is tarkítják azt a féjéket! Hasonló hatást vált ki a régebben és általánosabban divatos tetoválás is. Ha pedig valaki nemcsak a külsejét változtatja el, hanem a magatartását is különféle drogok, kábítószerek adagolásával torzítja, nos, ez a különbözőség taszít csak igazán. Mármint azokat riasztja, akik vagy bele sem kóstoltak a deviáns létezésbe, vagy megundorodtak tőle némi megmártózás után. Nincs mit csodálkozni azon, hogy a televíziósok is témát láttak a különbözni szándékozók életvitelében és egy dokumentumfilmet forgattak róla Elenyésző kisebbség címmel. Brády Zoltán volt ennek a kedden, a második csatornán erdő felől közelítettek, de most már 20 forintos jeggyel hivatalosan is bemehetnek. — Saját korlátáinkat csak úgy lepnetjuk at, ha külterjessé vaiuna, Eíeiól indultunk ei néhány éve, mondhatni, hogy sikeresen. A neptáncosok az általános iskolában gyakorolnak, legutóbb pedig a pártbizottság adott helyei egy kiállításnál. Színházi túrókat szervezünk a fővarosba, busz- szal visszük, hozzuk az embereket. Es újabban nem időszakosan, hanem rendszeresen, a vasárnap délelőtti bérleti előadásokra. Délután szétnézünk Budapesten, csak aztán indulunk haza. így jutottunk el legutóbb a Nemzeti Galériába és a Budavári Panoptikumba. Népszerűek a nyári kirándulások is: többek között a szegedi és a gyulai szabadtéri játékokra látogattunk el. — Nem kellene ennyit szervezni, ennyi energiát ráfordítani, ha helybe tudnánk hozni a programokat. A művelődési ház azonban már öt éve épül és talány, hogy mikor készül el. Még hárommillió forint és sok társadalmi munka kellene. Az utóbbival nincs baj, az előbbivel viszont annál több. A helyi tanács képtelen önerőből finanszírozni ekkora munkát. A Duna-parton Hogy mekkora fába vágták a fejszét, arról a Helyszínen győződtünk meg. A klub- könyvtárral átellenben, a Duna partján fekszik a kétszintes, boltíves, egykori nyaraló, amelyet művelődési házzá alakítanak. Az udvaron építési anyagok, törmelékek, csakúgy, mint az épület belsejében. Sok még a tennivaló, de afelől nem lehet kétség, hogy az adottságai kiválóak. Több, jól kihasználható helyiségből áll,- és Kálmán Mária gyakorta ábrándozik róla, hogy melyikben mi kap majd helyet. Nem kell hozzá jóstehetség, hogy megállapítsuk: a megye legszebb intézményei közé fog tartozni. Addig azonban a verőcemarosiaknak be kell érniük a klubkönyvtárral. Egy jól működő klubkönyvtárral. A körülményeket ismerve: ez nem kevés. vetített szűk egy óráig tartó tényfeltárásnak a forgató- könyvíró-riportere, így hát leginkább őt illeti a dicséret azért, hogy kellőképpen áttekintő, az ügy részleteit is feltáró, de azokban el nem vesző, no és igencsak riasztó volt ez a bizonyos ötvenöt perc. Ott kezdte a maga mikro- fonos, kamerás nyomozását, ahol az átlagember szeme is megakad: az elváltoztatott — pingálással, tűszurkálással, füllyukasztással torzított — külsőségeknél. Hogy ezekre miért van, úgymond, szükség? Hát azért — szólt az egyáltalán nem meggyőző magyarázat —, mert vannak, akik azt hiszik, hogy többé tesz ez a másság. Ha már egyéb értékekre nem hivatkozhat a kitűnni vágyó, hát akkor legalább a testét változtatja el. Még szerencse, hogy sokan megtorpannak ennél a pingá- iósdinál és nem tartják szükségesnek egész magatartásuk átprogramozását. Tehát csak módjával isznak, ha isznak és nem próbálják megkóstolni a mámor egyéb formáit. Sajnos, azonban — láthattuk, hallhattuk — ilyenek is számosán, és ami a legaggasztóbb, egyre többen vannak. A most dicsért dokumentumfilm sem kertelt. Ettől a szenvedélytől pedig igazán nincs messze a leghagyományosabb, a minden törvényes eszközzel üldözendő bűnözés, amelyre azért van szükség, hogy azokat a bizoMartin György emlékére Az V. Galga menti népművészeti találkozó eseményei között tarthatjuk számon a bagi művelődési házban megnyílt kiállítást. Polónyi Péter, a gödöllői helytörténeti gyűjtemény vezetője szép anyagot állított össze. Fotók segítségével mutatja be Martin György néprajzkutató munkásságát, akinek oroszlánrésze volt abban, hogy számos nép- művészeti emlék nem veszett a feledés homályába. Dányon, Galgahévizen, Bagón — és sorolhatnánk a vidék községeit — felkutatta az archaikus táncokat, szokásokat és lejegyezte azokat az utókor számára. Automata rendszer Liftezik a könyv A Budavári Palotában, a Széchényi Könyvtár új otthonában automatikus liftrendszer segíti, gyorsítja a kölcsönzést. A könyvek a raktárból mintegy 1200 méteres pályán jutnak el az olvasókhoz. A lift 56 állomáshelye irányítható, segítségével a keresési idő is felére csökkenthető. nyos adatokat ki-ki megszerezhesse. Nos, így is alakulhat egy- egy — dehogy egy-egy: soksok! — deviáns-karrier, amely valahol a kakastaréj felmagasításával kezdődött, és a börtön vasrácsai mögé vezetett. Papandreu. Kicsoda ön, Andreasz Papandreu? címmel egy remekbe szabott portrét vázolt elénk a görögök miniszterelnökéről Sugár András. Tehette, mert régi jó ismerőse, hiszen már akkor nyilatkozatot kért tőle, amikor üldözöttként londoni emigrációban élt, és tette is, mert a rendkívül rokonszenves politikusitól valóéan páratlan forgatási lehetőséget kapott. Lukács Lóránt operatőr például azt is rögzíthette, ahogyan Papandreu hadügyminiszterének jelentését fogadja, meg azt is, hogyan éli a maga kedves, harmonikus családi életét a görög politikának ez a nagy bölcsességű, haladó gondolkodású, világszerte ismert és tisztelt meg- reformálója, akit az utca embere éppen úgy magasztal, mint számos állam- és kormányfő. Külön értéke volt ennek a nem mindennapi vállalkozásnak, hogy mindvégig ragaszkodott a tisztelet hangjához, és sehol sem váltott át — pedig megtehette volna — a bizalmasabb kedélyeskedésbe. A fölvett kép méltónak bizonyult modelljéhez... Akácz László Történelmünk izgalmas fejezete Klasszikus alkotásokból K. L, Tv-figyelő bHeti filmtegyzetb Eszter lánc Jelenet az Eszterlánc című új magyar filmből. Középen: Eszter — Deres Henriett Ki sem vitatja, hogy hazánkban sok a válás, sok „elvált gyerek” van, s ebből temérdek probléma adódik. Nemcsak a családok szintjén, hanem társadalmi méretekben és szinten is. Minden pedagógus tapasztalja, hogy a problémás gyerekek legtöbbje ilyen csonka családokból kerül ki (vagy olyan, látszólag nem csonka családokból, melyek viszont belül már teljesen szétestek, csak éppen a gyerek érdekében a szülők nem váltak el — pedig hát néha az szolgálná jobban a gyerek érdekét, ha elválnának). Nincs abban semmi meglepő, ha ezekről a kérdésekről filmet készítenek nálunk (és bárhol a világon, mivel ez nem csupán magyar jelenség). Hordoz ez a jelenség annyli feszültséget, konfliktust, annyi megoldandó súlyos kérdést, hogy lehet művészi alkotássá formálni valamely konkrét esetét, vagy lehet általánosnak ható mondandója róla egy rendezőnek, forgatókönyvírónak. Az új magyar film, az Észterlánc, erre tesz kísérletet. A forgatókönyv írója, Vörös, Bva, kiválaszt egy tizenkét éves kislányt, Esztert, s az ő történetében igyekszik elmondani, ami erről a szociológiailag, társadalmilag, sőt, családjogi- lag és -erkölcsileg érdekes témáról eszébe jut. A baj csupán az, hogy a téma közhelyein kívül más nem jut az eszébe. Eszter szülei természetesen elváltak, ő természetesen a mamájával maradt, aki roppant elfoglalt, s azon túl, hogy szereti Esztert, nem ér rá vele törődni. A papa természetesen újra megnősült, az új nej természetesen fiatalabb és csinosabb és butuskább, és jobban nyalja-falja a papát, mint annak idején a mama tehette, s persze már ő is szült égy gyereket az eléggé teszetoszá- nak tűnő papának. Az iskolában természetesen idegbajos és cezaromániás tanárnők gyötrik a gyerekeket, de ezeknek a tanárnőknek is válságba jutott, az életük, ők is elváltak, hát persze hogy idegesek és ceza- romániásak. No és persze van egy nagypapa, akinek meghal a felesége, de ezt hetekig vagy hónapokig nem mondják meg neki, s azt sem, hogy ő is gyógyíthatatlan beteg. És persze ezt a nagypapát szoros érzelmi szálak fűzik Eszterhez. És persze van a mama körül is egy férjjelölt, aki még ütődöt- tebbnek tűnik, mint a volt férj. — de mindenesetre orvos. Aztán szerelmi bonyodalmak is támadnak Eszter házibuliján, meg az év végi bizonyítvány is rossz lesz — de sebaj, a mama jót nevet az egészen, s a maga enyhén infantilis élet- képtelenségével és gyakorlati- atlanságával a szőnyeg alá söpri a problémákat.- Hogy a forgatókönyv milyen: tapasztalatok alapján íródott,, s miért lett olyan, mint a téma rossz riportokban és felszínes publicisztikákban elősorolt közhelyeinek gyűjteménye, azt nehéz lenne megmondani, de tény, hogy ez lett. Ehhez az első nagy játékfilmjét rendező Péterffy András nem sok korrekciót tudott adni. így aztán ez a film nem sikeredett többre, mint ha a televíziós Családi kör valamely esetének hosszú lére eresztett illusztrációjaként készült volna. A föld fia Vannak filmek, amelyeknek nemcsak a művészi értékük jelentős (vagy esetleg az nem is annyira jelentős), mint inkább az informatív értékük. Elsősorban azt szeretjük bennük, hogy hírt adnak egy általunk kevéssé ismert világról, világból, megismertetnek életformákkal, problémákkal, gondokkal, konfliktusokkal, amelyekről mi gyakran nem is tudtunk, vagy csak nagyon keveset és nagyon bizonytalant tudtunk. Ilyen filmet láthatunk most a mozikban, A föld fia címmel. A film a szovjet-grúz filmstúdióban készült, s az a Rezo Csheidze rendezte, akinek legalább két nagyszerű filmjére a magyar mozinézők is jól emlékezhetnek: az 1964-es A katona apja, s az 1972-es Facsemeték című filmre. S ha a grúz filmművészetet emlegetjük, ide idézhetünk még néhány nagy filmet az ő termésükből: Csodabogarak, Kezed melegével, Nagyivók — vagy az a film, mely valamelyest közelít Csheidze mostani alkotásához, a Néhány interjú magánügyben. Ezt a filmművészetet egyaránt jellemzi az, hogy alapvonása a lírai humor és a finoman megfogalmazott tragi- komikum, s hogy még a leg- mulatságosabb témákban is (mint a Csodabogarak például) nemcsak hogy az emberi élet teljességét igyekeznek ábrázolni, hanem a nagy morális vagy politikai témák odaillő vetüle- tét is beleszövik a filmekbe. A mostani film tipikusan ilyen alkotás. Együtt van benne a szülőföld szeretete és féltése, a derű és a humor, az ősi múlt tisztelete és az elődök eredményeinek megbecsülése. De benne van az is, ami napjainkban aktuálisabb, fontosabb a Szovjetunióban, mint valaha: az új módszerek merész keresése, a hibák, a korrupció, a kiskirálykodás kemény visszaszorítása, megszüntetése, az emberek jóié-, tének, az élet minőségének a javítása, s vele a társadalom demokratizmusának és közérzetének javítása is. A film fő aiakja egy fiatal pártmunkás,' akit éppen szülőföldjére helyeznek járási titkárnak. Toreii — ez a neve — rövid idő aiatt az indulatok és az érdekek kereszttüzébe kerül. A járás kiskirályai, a magukat kiváltságosaknak vélő vezetők, a maguk kis eldo- rádójának a veszélyeztetőjét látják a titkárban, az egyszerű emberek meg azt a vezetőt, aki majd a körmére néz ezeknek a szocializmust a maguk fejőstehenének tekintő embereknek. Legalább kétfrontos tehát a hai'c, amit Torelinek vívnia kell, — s ezen felül még azt is el kell érnie, hogy a járásba visszatérjenek az elvándorolt emberek, és hogy az. ősi szőlőkultúrát újra felvirágoztassák. A film két nagy értéke: hallatlanul gazdag informatív anyaga e sajátos grúz világról és problémáiról, s az az igény, melyet a Toreli-tipu- sú vezetők iránt támaszt r— nemcsak a grúz, hanem a magyar nézőkben is. Takács István
