Pest Megyei Hírlap, 1985. április (29. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-24 / 95. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. EYFULYAM, 95. SZÁM 1985. Április 24., szerda Lankadó építési kedv Mennyi téglát parancsolnak? — A szocialista import nö­velésével idén túljutunk a hiánygazdálkodáson, a tetőfe­dő anyagok kivételével — ek­ként vélekedett a minap egy tévéműsorban Somogyi Lász­ló építésügyi miniszter. Az jó lesz — bólintott a képernyő előtt ücsörgő sokaság, mert érezte, csupán így lehet elejét venni annak, hogy a magán­erős építkezés labirintusába ereszkedők végül egy kórház feliratú intézményben kösse­nek ki, ahol aztán tilos a tég­la szónak még az említése is. Vajon eljutott-e már a hír Ceglédre, s téglával együtt ér­kezett-e — többek között er­ről érdeklődtünk Darázs Ká- rolytól, a helybéli építőanyag­telep vezetőjétől, — Érződik, már határozot­tan érződik az intézkedés ha­lasa. Ami van: több is meg jobb is, mint tavaly vagy ta­valyelőtt. Mert ezek bizony rettentően kellemetlen idő­szakok voltak. Nézze, az el­múlt 30 esztendő alatt sok fnindent megtanultam a szak­mából, egy csomó jó kapcso­latot alakítottam ki a terme­lő 'üzemekkel, a gyárakkal. Igen ám, csakhogy az áru zö­mét a központi elosztási szisz­téma szerint kapjuk. Ha vala­miből éppen tetemes a köz­ponti árualap, akkor abból nálunk is van bőven, ha meg nem, hát akkor ugye ... Szó­val ez most nagyon egysze­rűen hangzik, éppen csak an­nak nehéz elmagyarázni, aki­nek előtte, már azt kénysze­rültünk mondani: nincs. — Amit, gondolom, mosta­nában ts gyakran mondanak. — Téved. Egyelőre a ke­reskedő van kellemesebb helyzetben, s inkább a vásár­lók lepődnek meg. Mert ha azzal jön hozzánk, hogy 8 ezer tégla kellene, a vála­szom: kérem, tessék fizetni. Persze, mindez nem áll a cserépre, bár azon belül csak a békéscsabai mázassal van igazából gond. — No akkor úgy jognak szaporodni Cegléden a ma­gánerős házikók, mint eső után a gomba. — Nem egészen. Jellemzé­sül hozzáteszem: tavaly ilyen­kor a betongerendáért jelent­kezőket előjegyzésbe kellett vennünk. Most pedig: milyet és mennyit óhajt? összességé­ben meg úgy fest a helyzet, hogy az elmúlt esztendő ha­sonló időszakához képest 3 millió forinttal kevesebb épí­tőanyagot árultunk. Ez any- nyit jelent, hogy Cegléden lankadóban van az építési kedv. Habár az, hogy néme­lyek egyszerre 80—100 mázsa cementet cipelnek el, hát le­het, hogy ez reményre ad okot. — Mégis miért a lankatag kereslet? — Erre én aligha tudnék kimerítő választ adni. Talán a tavalyi csúcs után lefutott a házcsinálási hullám, aminek különböző okai lehetnek. — 1983 és 1984 — o mizé­ria évei. Emlékszik-e hason­lókra? — A hatvanas években ket­tő is akadt. Egyiket pusztító árvíz váltotta ki, ezért, bár akkoriban inkább csak elő­jegyzést vettünk fel, ez nem Sorolható a többi közé. A má­sik 62-ben vagy 63-ban volt. — S a legfrissebbet mi jel­lemezte? — Az, hogy az építőanyag- ellátást a kisebb családi há­zak szükségleteihez mérték. Például a hagyományos két­szobás hajlék megvolt 15—20 ezer téglából. De ma már in­kább emeletest húznak fel, 35—40 ezer téglából. Tehát ezt a megváltozott igényt nem tudta a kereskedelem kielégí­teni. Tavaly — a rekordok évében — 87 millió forint ér­tékű építőanyagot forgalma­zott a ceglédi telep, és még azt mondtuk, hogy szűkös el­látás mellett Egészséges életmód Kávé, cigaretta nélkül A résztvevők már a terem­be lépésükkor megmérettek. Lemérték a testsúlyukat, ma­gasságukat. Hiába volt oly szívélyes a meghívás, asztal­hoz ülve mégsem kaptak ven­dégnek járó kávét. Csak azt tudakolták tőlük, hány csé­szével isznak naponta. Do­hányozni nem volt szabad, még annak sem, aki meg­mondta, hány Cigarettát szív naponta. Mindez a közelmúlt­ban történt egy délután a kórház ebédlőjében, a-hol még azt is megkérdezték a ven­dégtől, hogy rendszeresen reg- geiizik-e. Mindez annak a nyolc csa­patnak a tagjaival történt, anik vagy ötvenen eljöttek a ceglédi, abonyi üzemekből, tsz-ekből, iskolákból, a postá­ról a kórház KISZ-szervezete által meghirdetett Egészséges életmód című vetélkedőre. Ez a fogadtatás természete­sen már pontszámokat is je­lentett azoknak, akik többet törődnek egészségükkel. E kezdet után már nem volt megállás, a vetélkedő pergett tovább, egyre vidámabban, ol- dottabban. A témakör ko­molyságát természetesen nem feledték, hiszen a káros élet­módbeli szokások által egyre inkább veszélyeztetett kincs­ről, az egészségről volt szó. A sikeres szerepléshez nem kellett előzetesen könyvek so­rát bújni, adatokat bema­golni. A csapatok tagjainak mindennapi egészségszemléle­tükről kellett vallaniuk a ve­télkedő változatos feladatai­nak megoldása során. Végül a győztes csapat a ceglédi pincegazdaság csapata lett, őket követte a 203. szá­mú Bem József Szakmunkás- képző Intézet vegyes csapata, a KÖZGÉP gárdája, a PEVDI abonyi és a posta helybeli csapata. Az első három csa­pat könyvjutalmakat vehetett át. Valamennyi résztvevő megkapta a kórház KISZ- szervezete által szerkesztett, a serdülőkori lelki problémák­ról szóló tudományos kiad­ványt. D. B. 3. Színi időpontok A különféle szervezési teen­dők elvégzése után véglegessé vált néhány színházi műsor kezdési időpontja. A Lida és a sárkány című gyerekdarab május 1-én 11 óra 30-kor, Molnár Ferenc Olympiája május 6-án 19 órakor, Hor­váth István nótaestje május 14-én 18 órakor látható. — Időközben fölütötte fe­jét a konkurrencia is. — A környéken eddig 5—6 maszek építőanyag-kereskedés nyílt. Meglátszik, hogy nincs keretszámuk, tervük meg ilyesmik, és hogy közvetlenül az előállítótól vásárolnak. Mert lehet ugyan, hogy a ma­szek például egy negyedévre mindössze 10 ezer cserepet kap, mi pedig 20 ezret. De ő előbb jut hozzá, mert maga megy érte, s így a portékája nyilván még a drágább ára­kon is vevőre talál, (Válaszadónk, Darázs Ká­roly 1954-ben ismerkedett meg a TÜZÉP-es szakmával. Egy ideig az abonyi telepen dolgo­zott, majd 1966-ban vette át a ceglédi kirendeltség vezetését. Szakértelmét és tevékenysé­gét néhány nappal ezelőtt a Munka Érdemrend bronz fo­kozatával ismerték el. Gratu­lálunk.) Varga Sándor Kiskertesek termékbemutató ja A Hazafias Népfront városi bizottsága mellett működő kertbarátok klubja következő összejövetelét április 25-én, csütörtökön este hat órakor tartja a helyőrségi művelődé­si központban. Ifj. Csöbönyei István, a klub elnöke a kis­kertesek augusztusban meg­rendezendő termékbemutató­jának előkészítésével kapcso­latban tart tájékoztatót, amelyre minden érdeklődő kistermelőt várnak. Csak egy nulla „Most, hogy lódításaidat már...” Sorok a jegyzőkönyvből: „Hidasi István: Köszönti a megjelenteket, és bejelenti, hogy az énekkar megszűnőben van. A karnagy személye el­len rágalmazási lavinát indí­tott valaki. Hogy ki és miért csinálja, azt nem tudjuk, de nem engedhetjük, hogy az il­lető továbbra is büntetlenül zaklassa a karnagyunkat, és a különböző intézményeket, ezért ismeretlen tettes ellen feljelentést teszünk.” W A válság, válságos helyzet egyáltalán nem ismeretlen fo­galom azok számára, akik va­lamely amatőr csoport munká­ját tevőlegesen vagy csupán szemlélőként nyomon követ­hették. A válság alkalmas (bár kritikus) pillanatok so­kasága, amelyeket a döntés­kényszer ural, s amelyekben ott rejtőzik a lehetőség a szét­széledésre vagy a folytatásra. Nem végzetszerűen, mégis ter­mészetes módon. Immár hat­vanhatodik esztendejébe lépett a ceglédberceli vasutas dal­kar, s lám, körüllengte a vég­zet szele. Amatőrök. De nem a teljesítményük, hanem az ok miatt, amiért csinálják. Nincs abban semmi különös, hogy valamikor górcső alá ke­rül a kialakult közösség: meg­kérdik, milyen szintet ért el. és azt: a gazdasági érdeket nél­külöző együttlétek eléggé von- zóak-e ahhoz, hogv ki-ki sza­badidejéből szakítson értük. Ezek a dilemmák főleg válság idején bukkannak föl. így a válság hiteles mérce: ha sérü­lésmentesen átvészeli a közös­ség, bizonyára megmarad. Az sem csoda, hogy a köte­lékek lazultával, a ceglédber­celi énekkar tagjai közös dol­gaik tisztázására kényszerül­tek. Ám az egyébként sem kö­zömbös erőpróba végkimene­telét valaki szántszándékkal kiismerhetetlenné, kiszámítha­tatlanná ködösítette. A falusi Anonymus. Névtelen hősünk Rostetter Szilveszter karnagyot vette célba. Elsőül, mintegy beveze­tésként önnön kilétét titkol­va. levélkét írt a hatóságnak, benne a berceli dalárda kar­vezetőjét adócsalással vádolva, egyebek mellett arról értesí­tette a hivatalt, hogy Rostet­ter Szilveszter munkálkodá­sáért havonta húszezer forin­tot vesz fel a helybeli művelő­Liszt lesz a lucernából Május elejére várják az első szállítmányok érkezését a Ceglédi Állami Tangazdaság zöldtaharmány-szárító üzemében. A gé­pek felkészítése javában tart. Képünkön: a darálókat újítják fel a szerelők. Apáti-Tóth Sándor (elvétele dési háztól. A cifra eszű levél­bajnoknak még arra is kiter­jedt a figyelme, hogy egyik jeles „művét” a ceglédberceli gamesz fejbélyegzőjével ellá­tott borítékban adja postára. (Egyébként: boldog lenne az a művelődési ház, amelyik mos­tani ismereteink szerint bár­kinek bármilyen megbízásért egy hónap alatt húszezer fo­rintot tudna fizetni. Magyar- országon legalábbis nincs ilyen. Van azonban olyan, amelyik hónapjában kétezer forinttal honorálja a neves karnagyot. Mint például a ceg­lédberceli ház is. Érdemes megfigyelni, hogy nevesincs szerzőnk mit választ ócsároló hadműveletének eszközéül: egy nullát.) Mentek, mendegéltek a le- vélcsék: a Zeneművészeti Fő­iskolára, a rádió zenei főosz­tályára, a karnagy lakására. Ez utóbbit idézzük: „Tűnjön el Ceglédbercelről, mielőtt több bajt csinál. A fa­lu felszabadulását pedig tart­sd tiszteletben. Az ünnepek ki­csúfolásáért a feljelentést már megtettem. Menjen el innen, mert ezt nem hagyom annyi­ban, elmegyek a Központi Bi­zottságig is, ha kell, de előbb lehet, hogy összetöröm a kocsi­ját, ha nem megy el hamaro­san.” (A levelentyűt Budapes­ten, a 72-es postahivatalban adták fel.) m, w Nem tévedek nagyot, ha ar­ra tippelek, hogy a fenti sorok, jellegüknél fogva, aligha jelen­nek meg a nagy gondolkodók sorozatban, mégsem vitás, hogy az ismeretlen írástudó esetleg gondolhatott valamire. Bizonyosan arra, hogy ha a karnagyot veszi üldözőbe, ak­kor a kart bomlasztja. Tiszta, világos logika. De vajon mi okból, mi célból? Lehet-e erre józan ok s homálytalan cél? S kicsodáé? Rostetter Szilveszter főképp a levélzetnek azon a részletén töprengett, ami az ünnep ki­csúfolását tárgyalja. Nem ér­tette. De hamar fény derült erre is, máshová küldött írvá- nyokból. A névtelen mester e sorokat ítélte ünneprontónak: „Most, hogy lódításaidat már nem hiszi senki, / S nincs kit félrevezess, / Hát becsapod magadat." S valóban, tavaly november 7-én a ceglédberceli idősek napközi otthonában e sorokat énekelte a kar. Csupán a rend kedvéért tegyük hoz­zá: egy Kálnoky László for­dította Janus Pannonius-vers- ről" van szó, melyhez zenét Szokolai Sándor szerzett. Eny- nyit a botránykőről. . W Betelt a pohár, kar s kar­vezető egyaránt vesztesnek érezte magát. Rostetter Szil­vesztert alaposan feldúlta a dolog, s úgy döntött, nem foly­tatja a munkát, míg megszer­zett jó hírének ellopott darab­ja a helyére nem kerül. A da­losok azonnal belátták, hogy a történtek valamennyi ükét keserves helyzetbe hozták. De mitévők legyenek? Többek ja­vaslata szerint le kell állni a próbákkal, amíg a vizsgálat nem tisztázott mindent, rá­adásul így talán az illetékesek is nagyobb figyelmet szentel­nek annak, hogy valaki a hat­vanhat esztendős vasutas kó­rus széttördelésére tett foga­dalmat. Mások azt mondták, a leállás éppen hogy a neve­nincs levélfi malmára hajtaná a vizet. — Abban mindenki egyet­értett — meséli a kari elnök. Hidasi István —, hogy a levél­írónak semmiképp sem lehet igaza, nem fog szétszéledni a dalos gárda. Az önvizsgálat iót tett mindannyiunknak. Nyugodtan mondhatom, azóta együtt van a kollektíva. Ta­tán. ahol megvédtük az arany­diplománkat. már csak dacból is igyekeztünk a legtöbbet nvúitani. Olvan iól énekelt a kar, mint soha tán. A községi Anonymusszal pedig alig-alig törődnek már. „Most, hogy lódításaidat már nem hiszi senki...” V. S. Grafikai kiállítás Másfél évtized telt el azóta, hogy a ceglédi Kossuth Mú­zeumban önálló kiállításon mutatta be munkáit Mikloso- vits László Albertirsán élő grafikusművész. A Képzőmű­vészeti Alap tagjaként azóta számos tárlaton vett részt, könyvek tucatjait illusztrálta. A Rakéta regényújság és a Nimród olvasói rendszeresen találkoznak rajzaival e lapok hasábjain. Most a ceglédi Toldy Ferenc Kórház tanácstermében nyílik kamarakiállítás a művész gra­fikai lapjaiból. Április 25-én, csütörtökön délután egy óra­kor Jakab Béla, a megyei ta­nács művelődési osztályvezető- helyettese nyitja meg a tárla­tot. Kézilabda A kapufák napja Kézilabdában elkezdődött a megyei bajnokság is. A Ceglé­di VSE női együttese jól raj­tolt, az eddigi három forduló­ban — veretlenségét megtart­va — Öt pontot szerzett. Ennek értékét csak növeli, hogy Döm- södről mind a kettő, Vácról pedig az egyik pontot sikerült elhozni. Eredmények: Ceglédi VSE—Dömsöd 9-4 A kitűnő védekező teljesít­mény gyenge, idény eleji gól­lövő formával párosult. A ceg­lédiek számtalan kapufát lőt­tek, helyzeteket, köztük bünte­tőket is, hagytak ki. A gólkü­lönbség így nagyobb is lehe­tett volna. Ceglédi VSE—Pilisszentiván 16-14 Ezen az összecsapáson mind­két kapus nagyon jól védett. A küzdelmes összecsapást a kiegyensúlyozottabban játszó CVSE megérdemelten nyerte. Ceglédi VSE—Váci Forte II. 13-13 Egyenlő erők küzdelmében nagyon értékes pontot szerzett a Vasutas a váci fiatalok el­len. A Cegléd góljainak csak­nem felét — hatot — Gyön­gyösi szerezte. U. L. Vízilabda Jól szereplő úttörők A legifjabb ceglédi vízilab­dázók jól mutatkoztak be leg­utóbbi mérkőzéseiken. Az I- es korcsoportban a Tipográfia, a II-esben az FTC hasonkorú csapata volt az ellenfelük. A következő eredmények szület­tek: Az I. korcsoportban: Ceg­léd—Tipográfia 7-7. (2-0, 1-2, 2-4, 2-1.) A csapat tagjai :Pal- csó, Farkas, Nagy, Revuczki M., Gór, Karsai, Skultéti. Cse­re: Cseh, Dudás, Pankotai, Kolozsvári. Góllövók: Karsai (4), Revuczki M. (2), Gór. A II. korcsoportban: Cegléd —FTC 10-2. (2-0, 3-0, 2-1 és 3-1.) A csapatban játszott: Kollár, Kónya, Zsoldos, Dó- czi, Sindely, Revuczki Gy., Pe­tő. Csere: Mohos, Bende. Gól­lövők: Revuczki Gy. (3), Sin­dely (3), Pető (3) és Dóczi. Az úttörők edzője: Pákozdi József. B. M. ISSN 0183—2600 (Ceglédi Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents