Pest Megyei Hírlap, 1985. április (29. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-24 / 95. szám
1985. ÁPRILIS 24.. SZERDA Kompjáratot indítanak Hatvankét kilométerrel rövidül meg az út, ha majd megindul a kompközlekedés Százhalombatta és Tököl között. A tököli nagyközségi és a százhalombattai városi tanács ugyanis megállapodott a Pest megyei Kishajózási Vállalattal, hogy még az idén üzembe helyeznek egy negyventonnás kompot. Ez köti össze a balatoni és a velencei-tavi üdülőövezetet a Rácke- vei-Duna-ági üdülőterülettel. Hogy ne a fővároson keresztül bonyolódjon le a forgalom, ez érdeke még a Csepel Autógyárnak — alvázakat szállít Székesfehérvárra valamint a százhalombattai olajfinomítónak is, amely tartály- kocsikat utaztathat a komppal. Tököltől elkészült az út a Dunáig, 1,4 kilométer hosszan. A százhat ómba tinink most készítik elő a terepet, vezetik a villanyt. A megtakarítható hatvankét kilométert a taksonyi hídtól az 51-es, Illetve a 6-os számú útvonalig számolják. Hazai „import” A kisíángi Béke Termelőszövetkezet Fejér megye egyik legnagyobb burgonyatermelő gazdasága. Pest megyébe mintegy 200, exportra pedig 120 tonnányi vetőburgonyát szállítanak Eltartási szerződés a tanáccsal Hozzám csak pedagógus jöhet Szokatlan ajánlat - ésszerű megoldás Ahogy múlnak az évek, úgy válnak egyre nehezebbé a mindennapok. Elsősorban fizikailag: jobban húzza bevásárlás után az ember kezét a szatyor, lassabban visznek a reumára, köszvényre hajlamos lábak, s már-már a járdára lépés is gondot jelent. Egy olyan egyszerű, művelet, amire egykoron oda sem figyelt. Ezek azonban csak külső megnyilvánulásai az öregkornak. Gyakran ennél sokkal jobban szenved a lélek, a szív. Meghalt a házastárs, aki évtizedeken át kísérője volt a hétköznapoknak és ünnepeknek. A régi barátok, rokonok is jobblétre szenderültek. No és a gyerekek? A szülők többsége szerencsére számíthat rájuk, de hát ők is élik a saját életüket, nekik is megvannak a mindennapos gondjaik. Nagyobb baj ott van, ahol nincs gyermek. Nemcsak az a néhány száz forintos anyagi segítség hibádzik ilyenkor, hanem főképp az, hogy időnként valaki rányissa az emberre az ajtót. így — jobb híján — köttetnek az eltartási szerződések vagy fizetnek életjáradekot az „örökség” reményében a rákényszerülök. Am azok, akik sokáig voltak egyedül, nem szívesen engednek be valami „jöttment idegent” a házba. Az esztendők múlásával egyre nehezebben alkalmazkodik az ember. Meg aztán, nagy rizikó is egy szerződés megkötése. Ki tudja, milyen lesz. az eltartó? Zsákbamacska az egész, mondhatni lutri! — gondolkoznak így többen, hiszen a sokak által tapasztalt kellemetlenségek híre bizalmatlanná teszi az embert. Minket is meglepett Hasonló kérdések foglalkoztatták az ácsai Madarász Jánosáét is, aki egyszer csak úgy döntött, hogy b-emegy a tanácsra, és elmondja, mi nyomja a szívét. Segítsen a tanács a baján, hiszen azért van az a sok ember ott, hogy megoldja a falubeliek búját, gondját. — Bizony, magunk se tudtuk, mi is ilyenkor a teendő — emlékszik vissza arra a napra a tanács elnöke. Farkas János. — Bejött a néni, és elmondta, hogy eltartási szerződést szeretne kötni a tanácscsal. Azt kérte, hogy gondoskodjunk róla, temessük el tisztességgel, ha arra kerül sor, s ennek fejében a községé lesz a háza. Egyetlenegy kikötése volt, hogy pedagógus lakjék benne. — Meglehetősen szokatlan ajánlat. Hogyan iridultak el a Nagygomboson raktárt talált a Salgótarjáni Öblösüveggyár is. Kazinczi Gyula igazgató szintén kifejtette elképzelését. — A múlt század végén alapított vállalatunk háromezer- fele terméket gyárt. Születésekor a város még fél kilométerre volt az üzemtől, most körülölelik a házak a céget. Otthon tehát nem tudunk terjeszkedni. Az üveg minden asztalon mindennap ott van. Számunkra nagyszerű lehetőség Nagygomboson együttműködni a DOMUS-szal is. A bútorboltban a mi termékeinket is megtalálják. Ezt valóban meg kell nézni! Csodálatosan mutatnak a remek bútorokon például a vi- rágkultúrás üvegedények, melyekben mini sziklakertben gyönyörködhetünk, a szombat- helyi kertészeti termelőszövetkezet jóvoltából. A diszkont bútorboltban kaphatók a tangazdaság nagygombosi kerületének faipari üzeme által gyártott termékei, valamint a hatvani Egzóta Faipari Kisszövetkezet hiánypótló bútordarabjai is. Oláh Gábor, a kisszövetkezet főkönyvelője ugyancsak elismerően nyilatkozott az újdonságokról. (Bedolgozóik között Galga mentiek is vannak.) Kereső kereskedők — A hatvaniak eddig Pásztora vagy Kápolnára utaztak, ha szép bútort akartak vásárolni. A tangazdaság számára csak a bérleti díjat jelentette az egyszerű raktározás; ezzel a vállalkozással bizonyára jól jár. A DOMUS a talán megnövekedett készlet hatására is keresi az új értékesítési módszereket. Nem titkoljuk, hogy az Egzóta is örül a bolt nyitásának, mert gyakran a szemükre vetették a környéken, miért nem építünk mi üzletet. A mi olvasóink számára a legfontosabb persze az, hogy mindezt elsősorban értük csinálták. A megyeközi üzletek nyitása — gondoljunk csak a gödöllői Lehel mintaboltra — követendő dolog. Mindez az átalakuló, újat kereső kereskedelem jele. Balázs Gusztáv szerződéskötés megvalósításának útján? — Először magunk sem tudtuk, mit csináljunk. Nem hallottunk még ilyenről. Elmentünk a megyéi tanácsra, jogszabályokat forgattunk, paragrafusokat kerestünk, mi a teendő. Aztán, mivel úgy tűnt, hogy semmi akadálya az egyezségnek, megkötöttük. Utána jött a java: át akartuk alakítani a házat, kívül, belül felújítani, ehhez azonban szükség lett volna az illeték- hivatal engedélyére. Pedig az állam és az állami tulajdon illetékmentes. Mégis: több mint másfél évig ültek az ügyön. Pedig csak egy pecsétet kellett volna rányomni a papírra. Sok-sok utánajárás következményeként végre kijártuk az engedélyt, és nemsokára elkezdhetjük az épület felújítását. Ház a templom tövében A már kicsit kopottas, de rhég így is megkapó szépségű : híres ócsad református temlom tövében, a Kálvin utcában él Madarász Jánosné. Kis házak sorjáznak egymás mellett, akárha egy századfordulón készült film díszleteit látnánk. Egyik zsúptetős, másik már nagyobbacska — piros cserép a tetején. Klasszikusnak számító falusi házak ezek. A húsz évvel ezelőtt fejlődésnek induló falvakat jelképező sátortetős épületek közül kerül ki egy-kettő, a többi a század eleji stílust formázó, nyeregtetős, a telek hosszában végigfutó építmény. Ebben az utcában lakik Madarász Jánosné. Röpke bemutatkozás után az eltartási szerződésről kezdünk beszélgetni. — Jó ház, téglaház ez! Beton az alapja! Még a férjemmel építettük az ötvenhatos földrengés után. Aztán meg. halt a férjem és a fiam is. Egyedül maradtam. A rokonok meg nem gondoskodnak az emberről, ezért mentem a tanácsra. Nem sok az a kis nyugdíj, amit kapok. Elkél még valami segítség mellé. Nagyon jó ez így — Miért ragaszkodott ahhoz, hogy pedagógus lakjon itt? — Csak rendes emberek azok. És „fel is okosítottak”, hogy ilyen kikötésem legyen, akkor nem kótyavetyélhetik el akármerre ezt a házat. így legalább jó célt fog szolgálni. Nemsokára felújítják, s utána elférünk itt ketten bőven. Nekem is lesz egy lakrészem, meg' annak is, akik idejön. — Nem fél attól, hogy zavarják egymást, hogy nehéz lesz megszokni az új lakótársat? — Ha baj van, legfeljebb nem szólunk egymáshoz, de hát miért lenne baj? Meg különben is: elég ez két embernek? — Nem gondolt arra, hogy mégis valami rokonnal kellett volna megegyezni? — Nagyon jó ez így. Amióta megkötöttük a szerződést, gyak ran voltak kinn a tanácstól. Karácsonyra kaptam tőlük egy kis ajándékot: cukrot, rizst, zsírt — amire mindig szüksége van az embernek. Ezen felül minden hónapban kiutalnak ezer forintot. Egyszóval, én nagyon meg vagyok elégedve a tanácsiakkal! Fiedler Anna Mária Oklevél a klubért Mint a régi ismerősök... Minden érdekeltet felkerestek Nem véletlenül jutott eszébe Urálik Jánosnak, hogy Budaörsön is hozzak létre a mozgáskorlátozottak klubját. Ugyanis tagja a Mozgáskorlátozottak Pest megyei Egyesületének: közlekedési szaktitkár. — Először a budai körzeti klub alakult meg — kezdi Králik János a beszélgetést. — De hát ez távol esik tőlünk. Nekünk pedig amúgy is nehéz az utazgatás. Előadás a csillagokról Közben gyülekeznek a klubtagok, idősebbek és fiatalok. Ma a csillagokról hallgatnak és néznek vetített képes előadást. — Látja — tárja szét a karját Kása Pál, & budaörsi Jókai Mór Művelődési Ház igazgatója —, ez a klub él és érdekes programokat kínál. — Három éve alakult meg a klub, ötven tagja van — folytatja az igazgató. — Ennek ellenére mindig a feltöltés szándéka vezet bennünket. Amikor ide kerültem, megkeresett Králik János kisiparos, aki egyébként a KIOSZ munkavédelmi bizottságának is tagja, régi párttag. — Megkérdeztem, hogy lenne-e hely számunkra — vág közbe az érdekelt. — Akkor még egy roskadozó épületben volt a művelődési ház. Hol ott, hol máshol, de kéthetenként mindig megtartottuk összejöveteleinket. Az igazgató nagy segítséget adott és ad a programokhoz, a műsorokhoz. — És ahhoz is, hogy szórólapokat készítettünk a klub alakulásáról — kapcsolódik a beszélgetésbe Szőke Sarolta klubtitkár. Szép arcú, mindig mosolygós és csinosan öltözött fiatal nő, a budaörsi városi jogú nagyközségi tanács főelőadója. Kicsit távolabb eg«/ magas, barna hajú nö áll. aki. szótlanul hallgatia a többieket. A klubtitkár közelebb hívja. Házról házra jártunk — A szervezésben nagyon sok segítséget nyújtott Hajnóczy Éva gyógyszertári szakasz- szisztens — mutatja be őt. — Házról házra jártunk — szólal meg Hajnóczy Éva —, minden érdekeltet felkerestünk, így szerveztük a tagokat. Nemcsak én, hanem munkatársaim is, a gyógyszer- tár Galenus szocialista brigádja Lakatos Józsefné brigádvezető irányításával. Mindent megteszünk, ami könnyebbséget jelenthet a mozgáskorlátozottaknak. — Évike minden összejövetelen itt van — csatlakozik hozzánk Zeller Ferencné nyugdíjas, aki 18 évig volt véradófelelős Budaörsön. — Minden alkalommal összegyűjti a recepteket, s amikor legközelebb jön, hozza a gyógyszert. Ha sürgős, házhoz viszi. — Sokféle klub működik a művelődési házban. Miért éppen ide járnak? — kérdezem a jelenlévőket. — Mert családias — vágja rá Zeller Ferencné. — Már az első alkalommal olyan barátság alakult ki közöttünk. mintha régesrég ismernénk egymást — mondja Udvardi József. — Én olyan szakmunkás-iskolába jártam, amelyet mozgássérülteknek létesítettek — meséli Ecseri Imre. — Kertész szakmát tanultam, télen pedig kazánkezelőként dolgoztam. Volt egy tanárunk, akit nagyon. szerettünk: néhai Maier- fi Tibor kertészmérnök. Arra tanított bennünket, hogy a mozgássérülteknek eleve erősebbnek kell lenni, mert csak ügy tudnak talpon maradni. Ttt csuna ilyen erős és becsületes emberrel találkoztam.. A családtagokkal együtt A felesége figyelmesen hall- gatia. ő nem mozgáskorlátozott. de tevékeny tagja a klubnak. — Minden mozgáskorlátozottnak, akár klubtag, akár nem, ötven százalékos belépti cifL kedvezmény jár a műsorokra — 'Veszi1 át a szót Kóss Pál igazgató. — ön az egvik pártoló tagja a klubnak. Hivatalból? — Nem. Őszintén érdekel, ezért foglalkozom véle. Jóleső érzéssel vettem át a közelmúltban a Mozváskorlátozot- tak Országos Szövetségének elismerő oklevelét — klubunkért. Vennes Aranka ÄddSg nem szerelek le, amíg az unokámnak át nem adhatom a fegyveremet — mondogatta eddig Krizsán Zoltán, a Bu- davidéki Állami Erdő- és Vadgazdaság incsői telepének brigádvezetője. A családban mindenki úgy vélte, hogy ha a most húszéves István unoka esküt tesz a munkásőrségben, akkor az öreg elköszön a szakaszától. Most azonban, hogy ifjú Krizsán István előkéo- zősjelölt lett, a nagyapa azt mondja: hohó, ő nem erre az unokára gondolt. Arra a kérdésre viszont, hogy akkor hát melyikre vonatkozik kijelentése a tizenhét unoka közül, úgy sodorint a szó fonalán, hogy jól bírja ő magát, még csak hatvannégy éves, honnan tudhatná hát, hogy mikor érzi majd elérkezettnek az időt a fegyverátadásra. Krizsán Zoltán olyan ember, akinek a szava mindig hatással volt a környezetére. Többnyire derűs arccal beszél, de f a súlyos dolgokban nem ismeri a tréfát.' — Apám kommunista volt, sokszor verték a csendőrök — emlékezik elkomorodva —, és én már akkor megfogadtam: megálljatok, az anyátok istenit, lesz még puska az én kezemben is. Az ötvenhatos ellenforradalom idején attól féltem, hogy azt a régi kutya világot akarják ránk erőltetni. Homoki Gáborral és Jéghegyi Jánossal ezért jelentkeztünk már 1957 februárjában a fegyveres szolgálatra. Balról jobbra: Krizsán István, Krizsán Zoltán, ifjú Krizsán István Jenei István felvétele helyem. Nem vagyok valami bőbeszédű, ezért, ha megkérdezik tőlem, hogy mit csinálok a munkásőrségben, csak ennyit szoktam válaszolni: fegyverrel vigyázok rátok, meg arra, amit munkátokkal létrehoztatok. S végül szóhoz jut az eddig illedelmesen hallgató ifjabb Krizsán István is. Állatgondozóként dolgozik az egyetem tangazdaságában, s á szakközépiskolában folytatja tanulmányait a napi munka mellett. — Még katona sem voltam, sőt még puska sem volt a kezemben, mégis szeretnék munkásőr lenni. Sok munkásőrt ismerek, vannak köztük barátaim is. Mind nagyon rendes emberek, nagyapámról nem is beszélve, akire nagyon büszke vagyok. Tényleg felemelő érzés lett volna, ha az eskütétel alkalmával ő adta volna át nekem a fegyverét. De annak még jobban örülök, hogy ha a lába teljesen meggyógyul, újra vállalhatja a szolgálatot, mert úgy érzem, nagyon sokat tanulhatok tőle. A gödcl.ői Kobzi János munkásőregységben jó csengése van a Krizsán névnek-. A megbízhatóság és a szorgalom fogalmai kapcsolódnak hozzá. Krizsán nagypapáról jól tudják: ha összejön a családja, legalább negyvenen ülik körül az asztalt. A tizenhét unoka, a három dédunoka száma bizonyosan tovább gyarapodik majd. Ezért is olyan magabiztos az öreg, amikor kijelenti: akármikor kell is megválnia a fegyverétől, a családban mindig lesz olyan, aki átveheti tőle. Cser! Sándor iegyyenen isiik körül az asztalt Én fegyverrel vigyázok rátok rártudományi Egyetem tangazdaságának traktorosa, hat évvel ezelőtt egyszerre lett párttag és munkásőr. , — Apám addig beszélt a munkásőréletről, amíg magam is kedvet kaptam hozzá — temlékezik a középső nemzedék képviselője. — Azután határoztam el véglegesen, hogy kérem a felvételemet a testületbe, amikor megtudtam, hogy apámék miként segítik az egyik váratlanul elhunyt munkásőrtársuk, Győrfi Sanyi bácsi családját. Mindaddig, amíg az elhunyt gyermekei fel nem nőttek, megművelték a család kertjét és pénzt is gyűjtöttek az özvegynek. Akkor mondtam magamban: ilyen emberek között van a Azóta sok víz lefolyt a közeli Galgán, sok minden változott, Krizsán Zoltán hűsége a fegyveres testülethez azonban változatlan maradt. Meséli, hogy az első évek voltak a legnehezebbek, mert nagyon sokat kellett szol|álatban lenni. Otthon is nagy szükség volt rá, hiszen hat gyereket neveltek, mégis minden héten azt mondta a féleségének: készítsd a kaját és a ruhát, mennem kell, mert vállaltam. Mondja is, hogy a Kiváló Munkásőr, a Haza Szolgálatáért Érdemérem 25 éves fokozatát és a többi kitüntetéseket ő kapta ugyan, de azok fele igazság szerint a feleségét illetné. István fia, a Gödöllői AgUagygomboson nem ismernek lehetetlent. A Hatvanból Salgótarjánon át a szlovák határra vezető 21-es főút e régi majori elágazásánál néhány napja új feliratra kapják fel fejüket az arra utazók: DO- MUS diszkont bútorbolt. Ha egy titkos találkahelyről, mondjuk a hatvaniak kedvelt Rózsa cukrászdájából bekötött szemmel hoztak volna ebbe a nevezetessé váló helyiségbe, s valaki azt mondja, a több százezer forint értéket képviselő bútorok jelenlegi fedele egykor elletőistálló volt, jót nevetek. Négy megye Mindez persze elmaradt, csak a tény hangzott el. Elégedettek lehetünk, hogy a műemlék major épületeit többek között bútorraktárnak is használják? Igen. De megelégedni nem lehet vele, vélték az Agrártudományi Egyetem Tangazdaságának vezetői, közöttük Száraz József, a nágygombosi kerület igazgatója. Ezek után nyitották meg a raktáráruházát. Az új üzlet bemutatásán vettünk részt, több megyéből, hiszen Hatvan és környéke nemcsak a Mátra kapuja, hanem négy megye, Heves, Nógrád, Pest és Szolnok találkozópontja. A városlakókon kívül számítanak a Galga menti és a horti, csá- nyi vásárlókra is. A legkényesebb igényeknek is eleget tudnak tenni. Máris akadt vásárló. aki egy g>mkocsi árát ha^vta a bútorboltban. Czinege Antal, a DOMTJS Lakberendezési Áruház Válla- !at vezérigazgatója kettős célt fogalmazott meg. Mindennap üveg — Az üzletben kulturáltabban választhatnak a készletből a viszonteladók, ugyanakkor a lakosság is hasznát látja vásárlási lehetőségei bővülésének. A raktárban többnyire csomagolva, szűk helyen láthatók csak a szekrénysorok, ülőgarnitúrák. 4Z ötvenmillió forintos raktári készletünkből a boltban a legjobbakat állítottuk most ki. Olyan ez, mint egy ékszerdoboz (amiben sétálni is lehet). Hány út vezet Nagygombosra? Séta az ékszerdobozban
