Pest Megyei Hírlap, 1985. április (29. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-22 / 93. szám

1985. ÁPRILIS 22., HÉTFŐ 5 Szőíőzúzók A hazai és a nem­zetközi piacon is jegyzett és elis­mert kondenzáto­rok gyártása mel­lett egyre bővülő, szélesedő a kor­szerű gyártmá­nyok családja a törökbálinti Me­chanikai . Művek­ben. Legújabb ter­mékük a szőlőzú­zó, amelyet két­féle kivitelben gyártanak. Az autósoknak pedig az öt- és a tízli­teres tartalék benzines kanná­kat gyártják. Bancsovszki János felvétele Jutalmuk a gyarapodás öröme A farmosiak a munkájukra büszkék A hétvégeken is dolgozik a fél falu Koncentrált fejlesztés szükséges Épül raktár, de nem elegendő Farmos azok között a tele­pülések között van. amelyek az idén helyezést nem értek el a Hazafias Népfront által meg­hirdetett településfejleszté­si társadalmimunka-verseny- ben, de dicséretben részesül­tek. Elsősorban azért, mert orr­hosszal maradtaik le csupán a legjobbak tói Még ennél is többet ? Erről próbáltam meggyőzni azt a nagy bajuszú, idős em­bert is, akivel szóba elegyed­tem a farmosi KRESZ-park szomszédságában. A bácsi a gyepet gereblyézte és közben keserűen mondta: — Ebben a faluban már évekkel ezelőtt rájöttünk, hogy csak óz van meg biztosan, amit magunk megcsinálunk. A pénz felsőbb helyről ide min­dig igen szerényen csordogált. Farmos zárt helység, nincsenek betelepülők, amit megépítünk, annak magunk örülünk, mi vesszük hasznát. Nálunk már tizenöt éve is leszólták azt, aki nem állt oda elsőnek, amikor a faluért kellett dolgozni. Ami­kor a focipálya készült egy­mással versengtünk, ki vitt több fuvar földet. Nagy táblá­ra volt kiírva a falu közepén és szorultam az asszonytól, ha lehagyott egy-két kocsival a szomszéd. Tavaly is, szinte minden szombaton és vasár­nap ósót, lapátot fogott a fél falu, mindig volt mit csinálni. Nézze meg az új ravatalozót, az is kalákában készült. Én magam hetvenhét éves vagyok, de bizony nagyon megorrol- tam volna a tanácstagunkra, ha nem hív dolgozni, ezért is lettem nagyon mérges, amikor azt olvastam az újságban, hogy nem kerültünk elsők közé a versenyben — kérdőn tárja szét a karját, úgy kérdezi: — tessék mondani, még ennél is többet kellett volna dolgoz­nunk ? Mozi és tornaterem Amikor elmeséltem Bencze Józsefnek, a farmosi tanács el­nökének ezt a találkozást, nem mosolyog. — Bizony, nekem szegezték már sokan e2* a kérdést. De ne gondolja, hogy ezután le­állnak majd. Csupán jólesett volna az elismerés. Tudja a farmosiak mindig a munká­jukra voltak rátartiak. Végül is a mi jutalmunk az, amivel gyarapodtunk az elmúlt évben és ez bizony nem kevés. Még felsorolni is hosszú mindazt, ami 1984 őszétől tár­sadalmi munkában készült Farmoson. Azért csak ősztől, mert addig az új általános is­kola befejezése volt a közpon­ti feladat. Szülők, nagyszülők és gyermektelenek keverték a betont, hordták a téglát. Volt olyan apuka, aki szabadságát áldozta az építkezésre. Közben készült a mozi is. A hajdani szép tornácos épületet ügyes kezek keltették fel Csipkeró­zsika-álmából, az elhanyagolt málló vakolatú mozi megújult. A lejtős nézőtér padozata víz­szintes lett, a széksorok moz- gathatóak, hogy nappal torna­teremként használhassák a gyerekek. Helyiséget kapott a házban az MHSZ-szervezet és a nyugdíjasklub is. Persze nem készen, a belső szakipari mun­kákat maguk végzik el. Nőnek majd a falak A szigorú előírásoknak meg­felelő ravatalozó építésénél több mint háromezerkétszáz órát dolgoztak a farmosiak. Elkészült az új fogorvosi rendelő és november 7-e tisz­teletére újabb óvodai csopor­tot — szám szerint az ötödiket indítottak be. Már javában tartott a tél, amikor befejező­dött újabb két 'kilométernyi vezetékes ivóvízhálózat. — Még a tavasszal nyolcszáz méteres szakaszon készítettünk utat — meséli a tanácselnök. — A követ, amely az ágyazat­ba kerül Gyöngyössolymosról hozzák a fuvarosaink. Két hét alatt szeretnénk befejezni ezt a munkát, annál is inkább, mert hozzákezdünk a művelő­dési ház újjáépítéséhez. Ügy látszik Farmoson már hagyomány, hogy a művelődé­si ház társadalmi összefogás­sal épül. Amikor néhány éve leégett az egyik szárnya, bi­zony sokan úgy megsiratták, mintha a saját otthonukat fal­ta volna fel a vörös kakas. Természetesen nem nyugodtak bele, hogy központi keretből nincs pénz. A tanács már ko­rábban elvégeztette a talaj- mechanikai vizsgálatokat, amelyek igazolták, hogy a megmaradt alap megbízhatóan szilárd. S mire e sorok megje­lennek, már bizonyosan a szé­pen növekedő falakban gyö­nyörködhetnek a farmosiak. Amikor ismét elmegyek a KRESZ-park előtt a dohogó parasztembert már a mozi mögött találom, ott ahol a leendő sportpark készül... Móza Katalin Ahogyan a.z elmúlt évtized­ben országszerte, úgy Pest megyében is dinamikus volt a gabonatermelés fejlődése, ami alapvető a felvásárlás, az őrlés, valamint a megye ta­karmányellátása szempontjá­ból. Különösen kiemelkedő a búzahozam alakulása. Az V. ötéves tervidőszak alatt 43 százalékkal, a jelenlegi terv­időszak eddigi négy évében összesen 48 százalékkal nö­vekedett. Hasonló a kép a többi kalászost illetően is. A kukorica hozama az előző tervci'klusban 57 százalékkal emelkedett, míg a jelenlegi­ben — a legutóbbi két aszá­lyos év miatt — stagnál. Nőtt az igény A megnövekedett összter­més kedvezően érintette a felvásárlást. A kalászos gabo­náé alig egy évtized alatt 30 százalékkal lett nagyobb. Emiatt megnőtt a raktározási hely iránti igény. Ezt csak to­vább fokozta, hogy a Buda­pesti és Pest megyei Gabona- forgalmi és MaJomipari Vál­lalat által értékesített takar­mány mennyisége az elmúlt öt év során egyötödével meg­nőtt, s tavaly meghaladta a félmillió tonnát. A vállalat raktárállománya az V. ötéves tervben lassan gyarapodott, s csak részben felelt meg a kö­vetelményeknek, ugyanis a 220 ezer tonnának elegendő tárolótér 16 százaléka ideigle­nes raktár, 6 százaléka pedig nyitott szín. Csak 35 száza­lék a korszerű, komplett tech­nológiával ellátott raktárak aránya. A feszültséget tovább fokozta, hogy — miközben a saját felvásárlásból jszárrpazó kalászos gabonával teltek a raktárak a III. negyedévben — ugyanakkor kell fogadni a társmegyékből érkező szállít­mányokat, továbbá a takar­mánykeverék-gyártáshoz szük­séges import- és egyéb .ipari alapanyagokat is. Ez a több­let évi 160—180 ezer tonnát jelent Az igények emelkedésével nehéz lépést tartani. A gon­dokat az V. ötéves terv 16 százalékos raktárhely-gyara­podása csak kis mértékben enyhítette. A többi között megépült a ferencvárosi ma­lomüzem 10 ezer, s az aszódi 6 ezer tonnás lemezsilója. A vállalat a raktárgazdálkodást és a raktári hálózat fejleszté­sét kénytelen volt a kialakult helyzethez igazítani. A táro­lási csúcsidőszakban évek óta 25—30 százalékos túltárolás volt- a jellemző. Mintegy 40 ezer tonna kapacitással olcsó kivitelű, ideiglenes raktárak épültek a megye több körze­tében. Csak a VI. ötéves terv­ben újabb tízezer tonnányi átmeneti tárolót kellett építe­ni. Korszerűsítések A szétszórt raktárhálózatot koncentrálni, ésszerűbb tele­peket, üzemeket kialakítani, műszaki és gazdasági okból is indokolt volt. Ezért — fi­gyelembe véve vállalatunk tárolási helyzetét és a mező- gazdasági üzemek érdekeltsé­gét — a jelenlegi tervidő­szakban 16 ezer tonnányi ter­mést fogadó raktár építésébe társultunk be. Így a növekvő mennyiségben felvásárolt ga­bona viszonylag biztonságban volt. Megfelelő minőségben biztosítottuk az őrlés, az ipari keveréktakarmány-gyártás, a szemes takarmány iránti igény kielégítését, a készlet­helyzetnek .megfelelő zavarta­lan ellátást. Bár elérték céljukat a rak­tárhelyzet jobbítására tett át­meneti intézkedések, mégsem tekinthetjük megoldottnak a helyzetet. A vállalat 236 ezer tonnát befogadó raktárainak csak 39 százaléka felel meg a technológiai követelmények­nek. 45 százalék a padozatos, megfelelő felszereltségű rak­tárállomány aránya. A csar­noktárolók egy része nyitott, falazatién és az ideiglenes raktárak aránya még a folya­matos selejtezés után is 15 százalék, ez több mint 35 ezer tonnás tárolóteret jelent. A mezőgazdasági bértárolás változatlanul növekvőben van, az elmúlt négy esztendő át­lagában évi 70—75 ezer ton­na a mennyiség. S a vetéste­rület, a gabona — főleg a bú­za — hozamának növekedése alapján számíthatunk az össz­termés emelkedésére. Nem te­kinthető felső határnak a ta­valyi félmillió tonnát megha­ladó mennyiség; jó közepes kukoricatermés esetén egy­millió tonnánál több gaboná­val kell számolnunk. Ez a vállalat felvásárlási lehetősé­gei szempontjából kedvező, de tovább fokozná a raktár­igényt. A gabonaraktározási gon­dok tartós megoldását — a Gabona Tröszttel egyetértés­ben — abban látjuk, hogy_ kiemelt ütemben megfelelő technológiájú épületeket épít­sünk, a tröszt támogatásával. A mai körülmények között ez koncentrált fejlesztést jelent, s korszerűsítést ott, ahol a feldolgozás vagy az elszállí­tás lehetőségei adottak, vagy távlatilag megvalósíthatók. A VI: ötéves tervben 7200 ton­na befogadó képességű saját raktárunk épült, s kooperá­cióban a már említett 16 ezer tonnának elegendő. A gabo­naprogram részeként újabb 26 ezer tonna tároló létesíté­sébe fogtunk. Ez év szeptem­ber végére kell elkészülnie Nagykátán két egyenként öt­ezer tonnás csarnoktárolónak és a hatezer tonnás fémsiló­nak, továbbá Dabason ésVe- csésen egy-egy ötezer tonnás csarnoktárolónak. El kell kez­deni — s 1986-ban be is kell fe­jezni — Kiskunlacházán egy hatezer tonnás fémsiló építé­sét. Ha mindezek megvaló­sulnak, vállalatunk raktárál­lománya újabb 13 százalékkal nő. Világbank-hitel A most folyó építések még mindig nem jelentenek gyö­keres fordulatot, figyelembe véve a nyitott színek elhasz- nálódottságát, valamint a több szintes padozatos raktá­rak műszaki állapotát. Ezért elengedhetetlenül szükséges lesz — mindenekelőtt a me­gye déli és északi részén —, hogy a VII. ötéves tervben legalább 60 ezer tonna új tá­rolókapacitás létesüljön. Ily módon jobbá és gyorsabbá te­hetnénk a gabona átvételét, javíthatnánk a dolgozók mun­kakörülményeit, csökkenthet- nénk a gabonaátadók és -át­vevők közötti feszültségeket, amelyek a műszaki feltételek­re vezethetők vissza. Vállalatunk azon munkál­kodik, hogy a gabonaraktáro­zásban meglévő elmaradását mielőbb megszüntesse. E cél érdekében a Világbank-hitel igénybevételével, s a saját fejlesztési eszközeivel elsősor­ban raktárakat épít és kor­szerűsít. A fejlődést tovább fogja gyorsítani — ezt diktál­ják az üzemek saját érdekei is — az intenzív gabonater­melési program, s Pest megye mezőgazdasága műszaki ellá­tottságának javulása. Boros András, a Budapesti cs Pest megyei Ga- bonaforgalmi és Malomipari Vállalat igazgatója Bába Mihály: oCdtoaatdó atdn A mikor a lánya elviharzott, a csend szinte elviselhetetlen lett körötte. Kibotorkált a konyhába, „nyug­díjas kávét” főzött magának a Sport­keverékből. A majdnem átlátszó kávé­levet a" szobában, a kedvenc fotelében üldögélve szürcsölgette. Az újság ott hevert az asztalon, de nem volt kedve olvasni. Érezte, hogy lánya látogatása után mázsás kő nehezedett mellére. Amióta egyedül él a kis garzonlakás­ban, először gyötörte ez a furcsa érzés. Felesége halála után költözött ide, hogy végre önálló lakáshoz juttassa lányáé- kat a kettős csere révén. Gombos János nyugdíjas technikus egy pillanatra lehunyta szemét, s már hallotta. is, hogy lánya csenget, csoma­gokkal megrakottan jön be a szobába, es lármával, zajjal tölt be minden zu­got. Negyed óra is eltelt, mire ő szóhoz jutott. — Árpád miért nem jött? A lánya megperdült. — Jaj, apukám, hát tudod, hogy dol­gozik, amióta belépett a vállalati gmk- ba csak hét, nyolc óra körül jön haza. Szerencse, hogy közel lakik Árpi ma­mája, így el tud menni a kicsikért, haza­viszi őket és megvár engem vagy Árpit. Tudod, apukám, most kell hajtanunk, amíg fiatalok vagyunk és bírjuk. Sokat beszélgettünk erről Árpival, és abban megállapodtunk, hogy mi nem csináljuk azt, amit ti csináltatok, ahogyan ti csi­náltátok — villantotta tekintetét apja fáradt, ráncos arcára. — Nem értem — mondta Gombos János nyugtalanul. — Én hatvannégy éves koromig tisztességesen dolgoztam. Még akkor se akartak nyugdíjba en­gedni, de nem maradtam, mert tudod, hogy a mama beteg lett, vele kellett lennem. — Nőm arról van szó, apukám — mosolygott a lánya. Bontogatta, a cso­magokat, rakta ki az asztalra a naran­csot, a banánt, a zoknit, szappant, fog­krémet. — Elég lesz egy darabig. És majd írd össze, hogy mit hozzak. Ha sé­tálsz, csak apróságokat vásárolj, ne tí- pekedj. Ugye most sem írtad össze, hogy mi kell? Látod, látod, pedig nekem is egyszerűbb lenne a bevásárlás. — Jó, majd összeírom, de nem is na­gyon kell most nekem semmi, megvan mindenem, ha meg elfogy valami, ak­kor lemegyek és megveszem. De mondd csak, miért mondod azt, hogy nem arról van szó? A lánya megállt, szeme kicsit össze­szűkült, mint mindig, amikor még nem tudta határozottan a feleletet. — Nézd, apukám, nem arról van szó, hogy te nem dolgoztál még hatvan éved után is. — Hanem miről? — vágott lánya sza­vába Gombos már-már ingerülten. — Arról, hogy nem sokra vittétek. Dolgoztatok, kerestetek, hol jobban, hol rosszabbul, aszerint éltünk hói jobban, hol rosszabbul. — Kitaníttattunk téged is, Miklóst is, meg Antalt is... — Persze, persze, így igaz — nevetett a lánya —, de apukám, én sok mindenre emlékszem ám. — Még ez a szerencse — mosolygott Gombos —, mert ez azt jelenti, hogy nem vagy ostoba. Szóval akkor azt is tudod, hogy becsülettel neveltünk fel benneteket. Anyátok évekig nem dolgo­zott, hogy otthon legyen veletek, hogy megkönnyítse a ti előmeneteleteket. A nyugdíja is azért lett olyan kevés, mert nem tudott folyamatosan dolgozni mel­lettetek. — Szegény anyu — sóhajtott a lány. Leült apjával szemben, ölébe ejtette a kezét, úgy, ahogy anya szokta, ha egy kicsit meg akart pihenni. — Szegény anyu, ő is azt hitte, hogy az már elég, ha felnevelt, iskoláztatott bennünket. De máyól akartam én beszélni... Igen. Szóval emlékszem arra, hogy te eszten­dőkig mindig pontosan jöttél haza a gyárból. Ebédeltél, ami félig már va­csora is volt számodra, aztán beültél a kedvenc foteledbe, ebbe ni, csakhogy akkor nagyon kopott volt, később hu- zattátok át, és kezedbe vetted az újsá­got, szundikáltál és olvastál. Nem is vettél telket, a gyerekeidnek lakást, ko­csiról már nem is beszélek. Gombos megrázkódott. — Nem értelek. — Pedig világosan beszélek. Ha ak­kor te, amikor még bírtad volna, dél­utánonként elmentél volna egy maszek- hez dolgozni, mint jó szakember, any- nyit kereshettél volna, amennyit akarsz. Akikor nemcsak ruhára, néha új bútor­ra tellett volna, hanem egy telekre, egy házrészre vagy mit tudom én mire. Megszervezhettétek volna, hogy anyu ne maradjon otthon velünk, hanem dolgoz­zon folyamatosan. Nagyobb lett volna a nyugdíja és többre vittétek volna mind a ketten. És mi is jobban jártunk vol­na, nem kellett volna a semmivel kez­deni, mint nektek. Látod, mi azért haj­tunk, hogy már most gondoskodjunk a két gyerekről. Megvettük a teliket, épít­kezünk rá. Mi magunk. De az értek lesz mindig. Ha valamelyiknek majd lakás kell, lesz mit eladnunk, nem fogjuk azt mondani nekik, hogy boldoguljatok ahogy tudtok, mert mi is úgy boldogul­tunk, ahogy tudtunk. És előbb-utóbb egy kétszobás öröklakást is akarunk venni, hogy ne várjanak saját lakásra addig, ameddig mi vártunk. Ez az igaz­ság, apukám. Szembe kell nézni a való­sággal. Ti akkor minden lehetőséget el­szalasztottatok. Megelégedtetek annyi­val, amennyit kaptatok. Nem kapcsolta­tok, rá, nem hajtottatok úgy, mint mi most. Gombos fejtápászkodott, elment az ajtóig, aztán vissza a fotelig, és újra le­ült. Nem szólt, mert már ekkor érezte, hogy mellére nehezedik az a súlyos te­her. Érezte azt is, ha szól, ha bármit mond, ez a teher még nyomasztóbb lesz. Most lett érthetetlen számára a körötte lévő világ. Most, amikor a lánya, az édes gyermeke azt veti a szemére, hogy elherdálta legszebb éveit, ahelyett, hogy gürcölt volna, amíg bírt volna a lábán állni, ö is, meg a felesége is. A lánya elrendezgette a csomagokat, mindent a helyére rakott, körbe szaladt a szobában, fürdőszobában, konyhában, itt is, ott is igazgatott valamit, aztán megölelte, megcsókolta apját és el­rohant. Gombos mintha hallotta volna az aj- tócsapódást. K inyitotta a szemét. Kezében ott re­megett a csésze a híg feketével. Kortyolt belőle. Hideg volt és íz­telen. Letette a csészét, elővette a zseb­kendőjét, száraz szemét, verítékben úszó homlokát törölgette. És tovább töpren­gett a lánya szerint oly csúfosan elher­dált életén.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents