Pest Megyei Hírlap, 1985. április (29. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-22 / 93. szám
ELŐRE A XIII. KONGRESSZUS HATÁROZATAINAK VÉGREHAJTÁSÁÉRT! Úgy hívják, hogy emerald Itt a zöld futószalag ügy hívják, hogy emerald, de mondhatunk takarmány- repcét is, akkor ismerősebben hangzik. Elsősorban a zöld tömeg növelésére, szárazság- és taposástűrésre, valamint erőteljes sarjadzásra nemesítették. Igénytelen, tavaszi vetésben jól tűri a szárazságot és egészen decemberig zöldell. Vethető nyáron tarlóba vagy akár ősszel is, ezért jól illeszkedik a nagyüzemek vetés- szerkezetébe. Végső kaszálása után még legeltetni is érdemes és alászántva zöldtrágyaként is hasznosul. Hozama kiemelkedően nagy. Röviden így jellemezhetjük az émeraldot, de Pest megyében már két olyan szövetkezetei is találunk, ahol termesztési tapasztalatokkal is rendelkeznek — pedig aj; országos vetésterülete mindössze tízezer hektár körül van. Az érdi Bentavölgye Tsz- ben az emerald már 1 két éve egyik jól bevált növénye a folyamatos zöld takarmány-etetésnek. Minden évben húsz hektár körül termesztik má- sodvetéstoen, mert főnövényként nem tudnak helyet szorítani a számára. Így lényegesen kisebb a hozama — öt tonna körül hektáronként egy- egy kaszálás alkalmával —, de így is érdemes foglalkozni vele, mert korán kaszálható és tulajdonképpen az első zöldtakarmány, amit a tejelő tehenek elé tehetnek., Az üzem szakemberei szerint mindezen kívül az olcsósága és az igénytelensége, ami miatt ragaszkodnak hozzá. Hasonló véleményt mondtak a dömsödi Dózsa Tsz-ben is, ahol már negyedik éve foglalkoznak emeraldtermesztéssel, másodvetésben és főnövényként is. Dicsérik szárazságtűnését, jó étrendi hatását — szinte korlátlanul etethető. Véleményük szerint az időjárástól függően, még decemberig — sőt enyhébb tél esetén — még januárig is kitolható általa az úgynevezett zpld futószalag. A zöldtakarmány — különösen kora tavasszal — igen nagy érték. Nemcsak a tehenek tejhozamát képes látványosan megnövelni, hanem a benne lévő karotin az újszülött borjaknak szinte az élet- biztosi tása. S. T. E. Pillantás - előre A honismeret lesz a hét időszerű témája a Hazafias Népfront Országos Tanácsának székházában szerdán, április 24-én. Megvitatják a XIII. országos honismereti akadémia, valamint a IV. országos honismereti konferencia előkészítését. De tárgyalnak a honismereti körök terveiről is. Ennek lényege: az idén nem növelik a körök számát, de munkájukat szeretnék elmélyíteni. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat pedig a pedagógia néhány időszerű gondját tűzi napirendre, ugyancsak április 24-én a fővárosban. Sajátos világrendezvény veszi kezdetét a hét végén, vasárnap. Ekkor tartják meg ugyanis a testvérvárosok világnapját. Az annak idején szovjet kezdeményezésre indult világnap Magyarországon is sok várost érint. Végezetül tovább tart a választási időszak az országban. A jelölő gyűlések során a kötelező két jelöltön kívül a vártnál több gyűlésen állítottak három jelöltet, s a hármas, sőt négyes jelölések száma e héten is várhatóan tovább növekszik. Több helyen a népfront jelöljei mellett, nem egy esetben azok helyett indítanak a választáson tanácstagi előlieket. Ballag már a vén diák... ^ ballagás azokkal a vidám műsorokkal kezdődött, amelyeken a vén diákok az elmúlt öt év eseményeit elevenítették fel. Bármilyen gondossággal szerkesztették ugyanis a gépészek az Észkombájn ’85, a mezőgazdászok a Ballagrár ’85 'kiadványukat, valami így is kimaradt a népszerű kötetekből. ^Folytatódott a ballagási hét- a köcsögavatókkal. A kari dékánok csapra vertek egy-egy hordó .bort, s az ünnepeltek a köcsögökből ittak egymás egészségére. A gépészek a köcsögbe dobták a gépészgyűrűt is, amit azután kezükön viselve bárhol, bármikor felismerhetik szaktársaikat, legyenek azok fiatalabbak vagy idősebbek is náluk. A sorozat fénypontja természetesen a ballagás volt. Az ideérkező vendégsereg láttán is indokolttá vált ez a kettéosztás. Bármilyen nagy is az egyetemi város Gödöllőn, vigyázni kell a csodálatos park növényállományára is. A virágpompájukban díszlő japáncseresznyék illatukkal harmonikusan egészítették ki a búcsúzók karjait lehúzó virágcsokrok színes látványát. A ballagás ebben a városban nemcsak a hallgatók és a hozzátartozók, szülők, testvérek, vőlegények, menyasszonyok ügye, hanem a tanároké is. A búcsúzó menetet végigkísérték a professzorok. A tanár —diák kapcsolat minőségét egy apró reggeli tapasztalatunk is jelzi. A még bevásárló diákok köszönésétől volt hangos az egyetemi élelmiszerüzlet, amikor belépett a boltba Benedek Endre testnevelő tanár. Itt ugyanis a testnevelésnek is a professzorai tanítanak! Az aulában tartott ünnepségek beszédein sok megszívlelendő tanácsot hallottak a gépészek és a mezőgazdászok. Megtanulták, hogyan kell tanulni. Törekedjenek szakmai ismereteik állandó fejlesztésére. Ne feledjék, hogy amit ma tudnak, annak a fele tíz év múlva túlhaladottá válik, és amit tíz év múlva kell majd tudniuk, annak a feléről ma még nincs ismeretünk, érvelt az egyik útrabocsátó. Dr. Kiss Károly egyetemi docens, dékánhelyettes ünnepi beszédében azt hangsúlyozta, hogy a búcsúzó hallgatók nemcsak szakemberekké váltak, hanem közösséget is alkottak. Határozott arculatuk, egyenes kiállásuk példaszerű volt. — Ez a búcsú minőségileg különbözik az eddigiektől, hiszen a diákélet végét jelenti. Ahogy egyre magasabb beosztásokba kerülnek a mezőgazdaságban, mind több ember életét befolyásolják döntéseikkel. Gondoljanak vissza a pályakezdés nehézségeire, amikor évek múltán önökhöz kerülnek majd friss diplomások. Akkor is segítsék beilleszkedésüket, ha ezt esetleg nem is kapnák meg holnapi munkahelyükön ! — Számos külföldi diák végzett Gödöllőn. Az ő útjuk még hosszabb volt, mint magyar társaiké. Reméljük, jól hasznosítható ismeretekkel térhetnek vissza hazájukba. A ballagási ünnepség után még sokáig nagy volt a forgalom az aula épületének lépcsőin, a szökőkút előtt. Mi is a ballagás, a búcsú az évfolyamtól? Hasonlít ahhoz, ahogyan a víztömegből felszökkenve millió vízcseppre bomlik az egész. De újra visz- szahullva a hullámzó vízbe, még bármelyik találkozhat a másikkal. Az egyetemisták is. Ám Gödöllő utcái szegényebbek lesznek néhány jól ismert arccal. Balázs Gusztáv Pezsgő élet a kistelkeken (Folytatás az 1. oldalról.) ra a háziasszony. — Hetedik emeleten lakunk, igazi felüdülést jelent mindnyájunknak ez a kert. Van egy kis veteményesünk, ahol megterem a levesbe való ez-az, meg a saláta, újhagyma. Szigetszentmárton után, az Angyali-szigeti HÉV-megálló- tól út vezet a partra. Pezseg az élet a kistelkeken. Ásnak, gereblyéznek, veteményeznek, másutt építkeznek az emberek. Szemben a sziget valóban angyali képe parti sétára csalogat. A csillogva bodrozódó vizet horgászladikok pöttyö- zik. A tenyérnyi területeken a fehérbe borult fák alatt zöldell a pázsit, virágok pompáznak, és apró ágyúsokban sarjad a konyhakerti vetemény. — Az a Czelleréké — igazít el a szomszéd horgász, Nagy József, amikor látja, csodáljuk az egyik takaros kiskertet. — Es kapás van-e? — állunk meg a stégre vezető lépcsőnél. — Á, dehogy van! Ki se érdemes ülni — hangzik a panaszos válasz. A déli órákban rövid időre elcsendesülnek a kertek. Elkészült az ebéd. Utána folytatják, rengeteg ilyenkor a munka. Kitavaszodott. A falak közé szorult városlakó élvezettel görnyed parányi földdarabja fölé. Aztán hétfőn reggel a munkahelyén dicsekvő büszkeséggel tapogatja sajgó derfekát: — Micsoda szép hétvége volt! Verőfény. Elszokott tőle a szemünk. Hunyorgunk — csodás az idő. A Dunakanyar felé tartó autósor is jelzi: itt a nyitás ideje. A csomagtartókon a hétvégi házba szánt he- verők, kerti bútorok, szerszámok, így kerülgetik egymást a járművek. Ablakukból megcsodálják az utasok az Omszki parki tó vizén keringő széllovasokat. Megérkezik a HÉV-szerel- vény Szentendrére, ontja a turistákat. A város utcáin nyáriasodó a hangulat. A kerítések fölött aranyfa sárgállik, rácsain virágzó cseresznyeág, s virágát már sejtető orgona kandikál ki. A Bükkös-patak partján a padokon Hogy az élőkért is szép legyen, sütkérezők, ingujjra, trikóra vetkőzve. Amott rövid nad- rágosok tekerik a pedált. Ácsok dolgoznak a Béke étterem előtt, terasz készül, hogy legyen hely majd a sok vendégnek. — Ilyenkor még nincs roham, most is alig harmincán ülnek odabenn — mondja az üzletvezető, Sümeghy Sára. Ez még az előszezon —vallják egybehangzóan a Somogyi—Bacsó-parton, a mozi előtt portékájukat — marionett bábokat, agyagmalacokat, bőrholmikat — kínálók. Érdemes körülnézni. A víz- parti töltés tetején húzódó korlát megtelt — napozókkal. Minden második ember kézé-, ben fagylalt. A Nosztalgia-ház ablakaiban már nyári a kínálat, ruhákat, kendőket lebbent az enyhe szél. S egy parkoló autó ablaktörlője alatt szép, mintás lepke. Papírra nyomtatva persze, mely a tavaszinyári divatbemutatóra invitál. A Kovács Margit Múzeum táján több a fényképezőgépes külhoni, függetlenül az évEIFO VAU Mindenkinek egy szál virágot! vjurí-k.. , _________; Balázs Gusztáv felvétel* A műanyag poharak A z egyik Balaton-parti móló szélén álltam. Sütött a nap, kicsit arrébb szelíd hullámok nyaldosták a parti köveket. A vízben gyerekek hancúroztak, beljebb nők úszkáltak, kicsit feljebb pocakos férfiak fejeltek. A vízi életet nem láttam, csak tudtam, hisz korábban magam is ott voltam. Most háttal álltam a tónak. Figyelmemet a büfé kötötte le. Dél volt. A pult előtt éhes emberek álltak, mögötte két nő és egy férfi izzadt. Sült a krumpli, a kolbász, az oldalas. A büfé másik oldalán mérték az italt. Fehér sapkás fiatal lány csontszínű műanyag pohárba töltötte a kólát, málnát, narancsot. Éppen egy újabb csomagot vett elő. Gyors mozdulatokkal kibontotta, s vagy száz pohár bukkant elő, egymásba dugva. Teleengedte a kívánt itallal, a szomjazó felhajtotta tartalmát, majd a poharat a két lépésre álló szemetesbe dobta. Nagy volt a forgalom, a kosár dugig, körülötte is gyűltek a poharak. Hosszú percekig álltam, majd leültem a kopott padra. Néztem, néztem a büfét, ahogy teltek és ürültek a poharak, a vadonatújak, s röpültek a szemetes mellé. Létük a tiszavirágénál is rövidebb, gondoltam. De azok a röpke násztánc alatt teljesítik kötelességüket: gondoskodnak utódjukról, a faj fennmaradásáról. Egyre inkább elszomorodtam, kedvetlenné váltam, tehetetlenséget éreztem. Kezdetben pedig' büszke voltam. Lám milyen nagyok lettünk. Régebben szerencsés esetben egy életen át szolgált a korsó, bögre, pohár. Aki útra kelt, kulacsot vitt magával, szomjúságát legyen miből oltania. Ma elég a pénz. Akárhová vetődünk, azzal hozzájuthatunk ennivalóhoz, italhoz. Itt is, a vízparton. Nincs gond a poharak mosásával, mindenki érintetlent kap, csak ő használja, senki más. Pár éve nemcsak egy pillanatig éreztem volna nagynak az embert. De most? Évtizede még arról olvastam cikksorozatot, hogy lejárt a strapabíró cipők kora. Egy idényre valót kell gyártani, utána úgyis megunjuk, eldobjuk. Jön az újabb divat szerinti, s a termelés gépezetének forognia kell. Azóta kemény pofonokat kaptunk. Rádöbbentünk, mégsem vagyunk korlátlan hatalmú urak ezen a földön. Jó lesz szerényebben markolni a természet kincseiből, s nem herdálni, hanem takarékosan gazdálkodni vele. Mennyi erő, lelemény szunnyad egy- egy ilyen jelentéktelen kis műanyag pohárban. Mi minden juthat az ember eszébe, figyelve az útját. Meglehet, merőben laikus, szakszerűtlen, a gazdasági törvényszerűségeket figyelmen kívül hagyó gondolatok. A poharat nézve egy ország- nyi nyüzsgő embertömeg jelent meg lelki szemeim előtt, akiknek napról napra konokul meg kell küzdeniük a létért. Akad ma gyár, szövetkezet, gazdaság, amelynek nem kell egyre nagyobb erőket mozgósítania a sokat emlegetett talpon maradásért? Ugyanígy az egyes embernek. Nem múlik el nap, hogy ne olvassuk, halljuk: túlmunka, másodállás, harmadik műszak. C mondjuk, mondjuk: minden csepp 17 olajért, deka anyagért kár, ha nem lesz belőle az embert szolgáló jószág. Minden fölösleges mozdulatért úgyszintén. A fölösleges mozdulat is erőt igényel, az erőt pótolni kell. Miként a műanyag poharat a büfében. A pohár az iszonyú méretű pazarlást juttatta eszembe, ami úgyszólván törvényszerű. Kör Pál szorgoskodik Baselién Fcrencné Erdösi Agnes felvételei szaktól. Tavaly 800 ezer látogatója volt az ország legkeresettebb kiállításának, s ahogyan a délelőtti műszakváltás után Kornfeind Erzsébet pénztáros mondja, most is 1120-an fordultak meg itt négy óra alatt. A Papszigeten csend honol a több öles derekú nyárfák alatt. A murvahalmot még nem terítették szét az autóparkolóban, odébb viszont kőművesek munkálkodnak. Minigolf nyílik — hirdeti egy fára szegezett felirat, s a mi- nigolf-gmk .tagjaitól azt is megtudhatjuk, hogy ez leszaz országban a harmadik ilyen pálya. A strand Is néptelen még a szigeten. — Délelőtt nyitva volt a kapu, vagy húszán bejöttek, tán fürödni is szerettek volna, de végül, víz /híján, csak sétálhattak — mondja Szigeti Ferenc éjjeliőr. Kékre, sárgára, pirosra, zöldre mázolva a kerti székek, az asztalok, az öltözők, vakító fehérre meszelve a kabinok s a nagy medence. A középsőt is felújították, újra festették majd egymillióért. Újdonság lesz a melegvizes zuhany is, ha nyitnak május 2-án. Kifelé jövet a tél nyomába botlik a látogató. A hőmérsékleti adatok tábláján a levegő rovatába azt írta krétával valaki: —20 C-fok. Már nem igaz. Az előjel megváltozott . • . K. E.—V. G. P. Ha nem fognak nekünk halat, majd fogunk magunknak békát I
