Pest Megyei Hírlap, 1985. április (29. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-20 / 92. szám
I Folytatás hétfőn Tanácstagi jelölések Gödöllőn hétfőn folytatódnak a tanácstagi jelölő gyűlések, mégpedig a következő helyeken: 9-es választókerület: királytelepi iskola, 15-ös: Petőfi iskola, J8-as: Mátyás király utcai iskola, 36-ös: állatkórház,' 40-es: Erkel iskola. Valamennyi gyűlés 18 órakor kezdődik. A választókerülethez tartozó Utcák: 9-es: Csokonay Mihály utca 1- 9, 2-8, Dembinszky 1-9, 2-6, Észak 1-15, 2-14, Gelíért 1-9, 2- 4, Hős 1-11, 2-22, Iskola 1- 13, 2-12, Kisfaludy Sándor 1- 7, és 2., Költői Anna 10. Kölcsey Ferenc 1-9, 2-12, Komáromi 1-15, 2-30, Mohács 1-21, 2-16, Szabadság út 55-93, Tisza utca 1-13, 2-18, Sajó 1-5, 2-4. 15-ös: Kobzl János utca 4, 6. 8, Paál László köz 1-3. 5-7, Munkácsy Mihály utca 3/a, 9, Sallai Imre 1, 1/b. 18-as: János utca 21, 23, 25, 24, 26, 30, 32, 34, 36, 38, 40, 43, 44, 46, 54. 36-os: Április 4. utca 17. 56-92, Balassi Bálint 1-19, 2-32, Erdő (Kenyérgyártól Haraszti sarokiu, Haraszti köz 1-7 sorban, Kandó Kálmán utca 39- 53, 38-50. Kotlán Sándor 2, 1-13, Mező Imre 45-57, 42-52, Semmelweis Ignác 1-41, 2-66, Táncsics Mihály út 8-86, Toldi Miklós utca 1-3, Liget, Sportköz 1, dr. Homoki Nagy István utca. 40-es: Dózsa György út 1-3, 5-7, kastély. A nap programja Április 20-án: Gödöllő, művelődési ház: Jeunesses-hangverseny 15 órakor. Na És Klub, önismereti játékok, 18 órakor. Keismann János emlékkiállítása, megtekinthető 10—12 és 15—19 óráig. Veresegyház, művelődési ház: A Magyar Rádió nyilvános hangversenye, Népdalkörök pódiuma, 18 órakor. Április 21-én: Gödöllő, művelődési ház: Kamarazenei stúdió, 10 órakor. Mesemozi: A kisvakond kalandjai, 15 órakor. Dr. Vámos János körzeti főorvos előadása az emésztő16 szervi megbetegedésekről, órakor. Reismann János emlékkiállítása, megtekinthető 10—12 és 15—19 óráig. Veresegyház, művelődési ház: Ó, kedves Harry. Színes NSZK filmvígjáték, 18 órakor. immi Moh Április 20-án és 21-én: Az első nagy vonatrablás. Színes, szinkronizált amerikai bűnügyi filmvígjáték. Csak 4 órakor! A 39. lépcsőfok. Színes, szinkronizált angol krimi. 14 éven aluliaknak nem ajánlott. 6 és 8 órakor. —Sporthírek— Kézilabda Sikeres kettős forduló “Sikeres vplf ä' kettős .forduló az ikladi' 'kézilabdázőtk'szá- mára. A sűrítések miatt előbb Budakalászon, majd hazai pályán Túra csapata ellen mérkőztek. Mind a kétszer nyertek, és különösen a budakalászi sikernek nagy az értéke, mivel ott még sohasem nyertek. Budakalász—IM Vasas 18-20 (11-9) Csapatunk az első percekben kapkodva játszott, ennek eredménye, hogy a hazaiak 3-1-re elhúztak. A 15. percben sikerült az egyenlítés, de labdaeladások és pontatlan lövések miatt két góllal mindig vezettek a vendéglátók. A második félidőben nagyon jói kezdett az ikladi gárda, Varga kapus beállítása döntő jelentőségű volt. Ziccereket fogott ki és ez szinte szárnyakat adott csapattársainak. Kilenc perc alatt öt gólt lőttünk, míg ellenfelünk egyet sem. A hazaiak azonban még tudtak erősíteni, és 14-11-es vezetésüket 15-15-re kiegyenlítették, azután ismét az IM Vasas húzott el két góllal, s ezt az előnyt a mérkőzés végéig tartani tudták. A győzelem annak ellenére sikerült, hogy a mérkőzésen öl büntetőt hagytunk ki. Jók: Varga, Liszkai, Elter, Hortobágyi. ■ Ifjúsági csapatunk a 20. percig vezetett, ekkor 9-7 volt az álláde a gyorsabb és jobb lövőkkel rendelkező Budakalász fokozatosan elhúzott Végig tartani tudták két-három gólos előnyüket. Nagyobb összpontosítással azonban a mi fiataljaink mégis nyerhettek volna, hiszen a második félidőben három hétméterest és több ziccert is elhibáztak. Budakalász ifi—IM Vasas ifi 21-18 (11-9) Jók: Nyíry, Hrncsár. Egy nappal később a Túra elleni mérkőzésen nagyon enerváltán játszott felnőtt- csapatunk. A körülményes támadások, a rossz védekezés és a három kihagyott hétmé- teres következménye, hogy a 20. percig turaiak vezettek A két idegenbeli győzelem után meglepő volt, hogy az újonc Túra ellen mennyire akadozik az IM Vasas gépezeté. A második félidőben 16-16- nál még együtt volt a két csapat, de 10 perc alatt már 24-18-ra alakult az eredmény az IMI csrápdta javára: IM Vasas—Tara 85-20 (11-11) Az ifjúsági csapatok mérkőzésén fölényes győzelmet arattak a vendéglátók, még úgy is, hogy a kapuban Hrncsár, a korábbi beállós szorgoskodott az IM Vasasnál. Nem is akárhogyan, hiszen még büntetőket is kivédett. A mérkőzés másik érdekessége, hogy Nyíry Zsolt egyedül több gólt lőtt,, mint a vesztes tura-i csapat; szám szerint 25-öt, s valamennyit akcióból érte el. IM Vasas ifi—Túra ifi 35-20 (17-12) S. G. LLOI I SfÖMSÄTI JECVZET 3 ma A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 92. SZÁM 1985. ÁPRILIS 20., SZOMBAT Séta az ékszerdobozban Hány út vezet Nagygombosra? Az első érdeklődők a raktáráruházban Nagygomboson nem ismernek lehetetlent. A Hatvanból Salgótarjánon át a szlovák határra vezető 21-es főút e régi majori elágazásánál néhány napja új feliratra kapják fel fejüket az arra autózók: DOMÜS diszkont bútorbolt. Ha egy titkos találkahelyről, mondjuk a hatvaniak kedvelt Rózsa cukrászdájából bekötött szemmel hoztak volna ebbe a nevezetessé váló helyiségbe, s valaki azt mondja, a több százezer forint értéket : képviselő, bútorok jelerv ..legi fedele egykor elletőistalló volt, jót nevetek. Kegy megye Mindez persze elmaradt, csak a tény hangzott el. Elégedettek lehetünk, hogy a műemlék major épületeit többek között bútorraktárnak is használják? Igen. De megelégedni nem lehet vele, vélték az Agrártudományi Egyetemi Tangazdaság vezetői, közöttük Száraz József, a nagygombosi kerület igazgatója. Ezek után nyitották meg a raktáráruházát. Az új üzlet bemutatásán vettünk részt, több megyéből, hiszen Hatvan és környéke nemcsak a Mátra kapuja, hanem négy megye, Heves, Nógrád, Pest és Szolnok találkozópontja. A városlakókon kívül számítanak a Galga menti és a horti, csányi vásárlókra is. A legkényesebb igényeknek is eleget tudnak tenni. Máris akadt vásárló, aki egy gépkocsi árát hagyta a bútorboltban. Czinege Antal, a DOMXJS Lakberendezési Aruház Vállalat vezérigazgatója kettős célt fogalmazott meg. — Az üzletben kulturáltabban választhatnak a készletből a viszonteladók, ugyan- akköh á'‘Tákösság is hasznát látja vásárlási lehetőségei bővülésének. A raktárban többnyire csomagolva, szűk helyen láthatók csak a szekrénysorok, ülőgarnitúrák. Az ötvenmillió forintos raktári készletünkből a boltban a legjobbakat állítottuk most ki. Olyan ez, mint egy ékszerdoboz, (amiben sétálni is lehet). R/liaidermap üveg Nagygomboson raktárt talált a Salgótarjáni öblösüveggyár is. Kazinczi Gyula igazgató szintén kifejtette elképzelését. — A múlt század végén alapított vállalatunk háromezerféle terméket gyárt. Születésekor a város még fél kilométerre volt az üzemtől, most körülölelik a házak a céget. Otthon tehát nem tudunk terjeszkedni. Az üveg minden asztalon mindennap ott van. Számunkra nagyszerű lehetőség Nagygomboson együttműködni a DOMUS- szal is. A bútorboltban a mi termékeinket is megtalálják. Ezt valóban meg kell nézni! Csodálatosan mutatnak a remek bútorokon például a virágkultúrás üvegedények, melyekben mini sziklakertben gyönyörködhetünk, a szombathelyi kertészeti termelő- szövetkezet jóvoltából. A diszkont bútorboltban kaphatók a tangazdaság nagygombosi kerületének faipari üz,eme által gyártott termékei, valamint a hatvani Eg- zóta Faipari Kisszövetkezet hánypótló bútordarabjai is. Oláh Gábor, a kisszövetkezet főkönyvelője ugyancsak elismerően nyilatkozott az újdonságról. (Bedolgozóik között Galga mentiek is vannak.) Kereső kereskedők — A hatvaniak eddig Pász- tóra vagy Kápolnára utaztak, ha szép bútort akartak vásárolni. Ä tangazdaság számára csak a bérleti díjat jelentette az egyszerű raktározás. Ezzel a vállálkozá’ssál bizonyára ő is jól jár. A DOMUS a talán megnövekedett készlet hatására is keresi az új értékesítési módszereket. Nem titkoljuk, hogy az Egzóta is örül a bolt nyitásának, mert gyakran a szemünkre vetették a környéken, miért nem építünk mi üzletet. A mi olvasóink számára a legfontosabb persze az, hogy mindezt elsősorban értük csinálták. A megyeközi üzletek nyitása — gondoljunk csak a gödöllői Lehel mintaboltra — követendő dolog. Mindez az átalakuló, újat kereső kereskedelem jele. Balázs Gusztáv ifjúságunk szép emléke Közéleti ihletésű mozgalom A Kossuth Könyvkiadó az 1944—48-as években keletkezett különböző írások: korabeli jegyzőkönyvek, feljegyzések, beszámolók, újságcikkek, hírlapi tudósítások alapján dokumentumgyűjteményt jelentetett meg a magyar népi demokrácia legendás ifjúsági mozgalmáról, a MADISZ-ról. (1) Azok, akik maguk is részt vettek a szervezet munkájában, aligha tudják érzelmi elfogódottság nélkül forgatni a könyv lapjait. Nincs ezen sem. mi csodálni való, hiszen ifjúságunk legszebb hónapjait, éveit idézi fel a kötet. De érdemes kézbe venni a később születetteknek is ezt a munkát, mert számukra is ad újat éppen árról a korszakról, melyről olyan keveset beszélünk. Természetesen mást jelent ez az idő az átélőknek, akik az akkori eseményeknek cselekvő részesei voltak, mert azoknak minden esemény beépült a tudatukba, s ha csak egy szikrát kap, újra fellobban, ha egy kis biztatást, fölelevenedik. Most, hogy a kötetet forgattam, úgy sugárzott felém az annak lapjairól felparázsló közös élmény, mintha minden csak tegnap történt volna. Dr. Harangozó László főiskolai tanárral, Bankó Gábor nyugdíjas tűzoltóval, dr. Aszódi Pál jogásszal, dr. Angyal István nyugdíjas minisztériumi tisztviselővel, Deme Pál termelőszövetkezeti tággal, Kamody Árpád alkalmazottai, az akkori napok bármelyik résztvevőjével beszélgetek, egyben mindenki azonosnak vallja az emlékeit: egész akkori magatartásukat a közéleti ihletésű izgalom jellemezte: itt és most mi a dolgunk, itt és most mi az én dolgom? Száz és százezer fiatal vállalta a feladatot, amit nekik a történelem kiszabott. (5) Negyven éve már, hogy áz aszódi járás községeiben is tették a magukét ezek a vállalkozó kedvű fiatalok. Áz aszódi MADISZ-osok — így hívták magukat — Tégen Miklós vezetésével sorra járták a Galga menti községeket, s nem volt falu, ahol még ne ismerték volna indulójukat. — Mikor az aszódi MADISZ kivonul, a virág kivirul, és áz ég kiderül... énekelte a tel egyik estéjén az emlékezés vidám örömével Bankó János- né. Játszották a dalt harmonikán, s bizony táncoltak rá, hiába próbált a zenekar in- fontos a szén, de holnap a ta- dulót csinálni az akkori slá- nult ember még fontosabb ger gyerekesen naiv átköltéséből. A boldogi fiatalok saját rezesbandával rendelkeztek, s ők már a bécsi munkásindulót is fújták. Amikor 1945. június 2-án Hévizgyörkön sor került a MADISZ aszódi járási szervezeteinek találkozójára — éz volt talán az első járási ifjúsági nap — a boldogiak zenekara vezette a felvonulást. Délelőtt ifjúsági gyűlés volt a hősi emlékműnél, amit délután a vasút melletti sportpályán kultúrműsor követett Ott voltak a vérségi, túrái, domo- riyi és más községek fiataljai, akiket nagyon sok szülő elkísért. Harangozó László még távolabbra megy az emlékezésben. Az első budapesti útját emlegeti, amikor a MADISZ vezetőinél járt, s hozta a faluba a röplapokat, brosúrákat, Igazolványokat. jelvényeket. — Abba akartam hagyni a tanulást — emlékezik. — Elhatároztam, hogy bányász leszek. (3) — Ekkor hirdették meg a széncsatát, s menni akartam Tatabányára, mert kellett az országnak a szén. Harmati József, a kommunista párt járási titkára lebeszélt a tervemről. „Igaz, hogy nagyon lesz ” — mondta, s én szót fogadtam. Az emlékezésekből kiderül, hogy a falu egységes ifjúsági szervezetét a pártok torzsalkodása felszámolta és a héviz- györki kétszázas taglétszám fogyatkozni kezdett. Sorra alakultak a különböző ifjúsági szervezetek. KÁLÓT, KALÁSZ a katolikus fiataloknak, KIÉ az evangélikusoknak, de megalakult a kisgazdapárt ifjúsági szervezete is. Erős, fiatalos daccal teli villongások kezdődtek, de a MADISZ egy pillanatra sem szűnt meg, sőt mindig mindenben kezdemé- nyezően lépett fel. Megtanultak négy egész estét bétöltő színdarabot, köztük legnagyobb sikere volt az újgazdákról szóló Vetés című darabnak, amit a Visszahív a tanya követett. © Hévizgyörkről három küldött vett részt a MADISZ kongresszusán. Még határozati javaslatot is beterjesztettek, amelyben a fakultatív hitoktatás bevezetését, a közoktatás ingyenes kiterjesztését kérték egészen az egyetemi oktatásig. Most, hogy kicsit lemerültem az 1944—45-ös évek emlékeiben, látom csak, mennyi még az el nem mondott, ám átélt történés, melyek bizonyítják: az ifjúságnak mindennél inkább kötelessége a vállalás, s örök értelme van a negyven évvel ezelőtti hitnek: a fiatalságnak mindig a haladás mellett a helye. F. M. Családban Nem túlságosan könnyű azok helyzete, akik a munkásgárda utánpótlását hivatottak megoldani. Különösen olyan szakmákét, amelyek egyáltalán nem tartoznak a divatos foglalatosságok közé. Kényszerítő erőt alig találni, amely- lyel arra lehet sarkallni, hogy azt tegye, ami nehéz, ha a munka, a munkás megbecsülése kicsit is elmarad. A helyzetre persze azt is mondhatjuk, hogy az elmúlt években valamelyest változott, talán éppen azoknak a jóvoltából, akik nemcsak odafigyelnek a szakmunkásgárda kinevelésére, hanem tesznek is azért. Nevelni természetesen több helyen lehet. A munka- és az iskolapadban, s tán még a családban is, ahol a Szülők hatásának nagy a szerepe egy-egy szakma megszerettetésében. Mert sokszor — bizonyítják ezt a szeretettel emlegetett munkásdinasztiák, az egy- szakmájú nagyapák, apák, fiák esete — o pályára állításnak, valamely tennivaló, hivatás megszerettetésének legalább akkora a szerepe, mint a tanulóévek alatt szerzett tudásnak. Annyiban bizonyosan, hogy ha van egy (sok-sok!) család, amely elindítója a gyereknek a szakmaválasztásban is, ez bizonyos garancia rá, hogy nem minden esetben a divatszakmák felé fordul a figyelem csupán. A pénz ugyanis nem minden, akkor sem, ha ma ennek sokan ellentmon- dunk. Mert azért érdemes megfigyelni rokoni, baráti, ismeretségi körben: hány fiatal és idősebb is dolgozik olyan munkahelyen (szerencsénkre), ahol nem a legnagyobb, még csak nem is az átlagos kereset érhető el. Ezekre az emberekre mintha nem figyelnénk manapság annyira. Pedig azt érdemes észrevenni, hogy a társadalmilag hasznos munka olykor éppen azért halad, mért áit nem a pénzt hajhászók, hanem a szakmájukat igenis szeretők, nagyra tartók végzik. Mindnyájan érezzük, hogy ezekben a kérdésekben persze nehéz állást foglalni. A tények így vagy úgy azonban magukért beszélnek. Annyi biztos: azzal kezdtük, hogy a gyárak, üzemek, termelő- és ipari szövetkezetek, vagy például a szövetkezeti és az állami kereskedelem derékhadát, szakmunkásgárdáját szervezőknek, az utánpótlást szorgalmazóknak ma több a gondjuk, mint azelőtt. S nemcsak a divatos szakmák, a vonzó foglalatosságok szívó hatása miatt, Alig van ugyanis rajtuk kívül, aki hivatalból irányítaná a fiatalok figyelmét a többi szakmára, hacsak nem egy-egy tanácskozás, egy-egy konferencia. Azt gondolom: a példaadás roppant sokat nyomma a latban. Sok mindenben beszélünk a társadalmi összefogásról, segítségről. Nos, nincs több tizenöt-húsz éve annak, amikor éppen a pályaválasztásban, még pislákolt a családi, baráti tűzfészkek lángja ebben is. Ha akkor nem is így láttuk a dolgot: éppen a régi módszer — az életútra, a szakmára irányítás családi tetteinek összegződése volt ilyen társadalmi erő. Működött anélkül, hogy különösebben ösztönözte volna bárki is. Sajnos, a családok erejét ma sok egyéb le, köti. Kivétel persze akad. S az is inkább divatos, ellenpéldájaként a jónak, hogy vannak szülők, akik éppen arról a szakmáról beszélik le a gyerekeket, amelyet ők űznek. A munka ünnepe közeledik. Talán nem. számit ünneprontásnak, ha mostanában eltöprengünk, akár vitatkozunk rajta, hogy miképpen kellene erősítenünk a munka, a hanyagolt szakmák becsületét. Fehér István ISSN 0133—1957 ‘(Gödöllői Hírlapi
