Pest Megyei Hírlap, 1985. április (29. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-20 / 92. szám

BEFEJEZŐDÖTT AZ ORSZÁGGYŰLÉS TAVASZI ÜLÉSSZAKA (Folytatás az I. oldalról.) nak titkára a falvak urbani- zálódásának egyik legfonto­sabb feltételeként az egészsé­ges ivóvízellátást nevezte meg: HÚDOSl JENÖNÉ (Baranya m., 14. vk.), a Fővárosi Kéz­műipari Vállalat szentlőrinci részlegének kesztyűvarrónője felszólalásában kitért azokra a gondokra, amelyek választóke­rülete egyenetlen település- és demográfiai struktúrájából o H nrl na Ir KAPINYA MIKLÖS (Tolna m., 2. vk.), a Magyar Selyem­ipar Vállalat tolnai fonógyá­rának üzemtechnikusa kifejez­te egyetértését azzal, hogy a következő 15 éves településfej­lesztési koncepció alapján a községek kapjanak többet a településfejlesztésre. NAGY LÁSZLÓ (Borsod- Abaúj-Zemplén m., 16. vk.), a krasznokvajdai Bástya Tsz el­nöke egyebek között elmondta, hogy megdöbbent az előter­jesztésnek azon a megállapí­tásain, miszerint a községek népességszáma a természetes fogyás és a belső elvándorlás következményeként várhatóan nyolcszázezer—egymillió fővel csökken az ezredfordulóig. TÓTH JÓZSEF (Szabolcs- Szatmár m., 17. vk.), a barabá- 6i Béke Tsz gépesítési főága- zatvezetője megállapította, Elnököl Cservenka Ferencné Pest megyei képviselő A képviselők érdeklődéssel figyelik társuk felszólalását hogy a megyében az elmúlt húsz évben számottevő ipar- telepítés indult meg. BOROS LÁSZLÓ (Budapest, 26. vk.), a Posta Kísérleti In­tézete híradásipari technikusa a hazai hírközlési problémáiról szólt. Mivel több hozzászóló nem jelentkezett, Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettes, az Országos Tervhivatal elnöke — élve jogával — válaszolt a vi­tában elhangzottakra. A MINISZTERELNÖK-HELYETTES ZÁRSZAVA A VITA VÉGÉN Elöljáróban ígéretet tett ar­ra, hogy az országgyűlés ha­tározatát megalapozó munka­okmányt gondosan áttekintik, és a képviselők észrevételei, javaslatai alapján helyesbítik is, ahol kell. — Valószínűleg több alkalommal vissza kell térnünk annak áttekintésére: nem kényszerülünk-e céljain­kat kiigazítani, s az adott sza­kasznak mr 'elelően változtat­ni a követelményeket. Ebben a szellemben fogadom el a kor­mány megbízásából azt a mó­dosító javaslatot, amely a Mi­nisztertanács beszámolási kö­telezettségére vonatkozik. A térségi szemléletfelfogás­ról szólva a miniszterelnök-he­lyettes elmondta: — A szán­dék az. hogy a megyei terve­zőmunka tárja fel a megyék közötti és a megyéken belüli térségek kapcsolódásait. Ezt a térségi szemléletet tehát erősí­teni fogjuk, és a dokumentu­mot- kiegészítjük a megyei; te­lepülésfejlesztési koncepciók, elképzelések eredményeivel. A kormányzat — mondotta — az elmúlt időszakiban is be­hatóan foglalkozott a népese- ........... dés kérdésével, s újra napi­hálózat rendre fogja tűzni, hiszen nem nyugodhatunk bele a demog­ráfusok előrejelzéseibe, márpe­dig vizsgálataikat komolyan kell venni. A kormányzat a kistelepü­lések fejlődési lehetőségének biztosítása érdekében tört lándzsát egy olyan támogatási rendszer mellett, amelynek előnyeit a kistelepülések köz­vetlenül élvezhetik, függetle­nül attól, hogy az adott idő­szakban hogyan fejlődött gaz­daságuk. — Az elmaradt vagy hátrá­nyos területek fejlesztését sok­oldalúan segíteni kell. A fog­lalkoztatás és általában a gaz­daság fejlődésének támogatá­sára indokolt külön programot kidolgozni az érintett megyék­kel együtt — mondta végeze­tül Faluvégi Lajos. Az országgyűlés a népgaz­dasági tervezésről szóló 1972. évi VII. törvény módosításá­ról és egységes szövegéről szó­ló törvényjavaslat tárgyalásá­val folytatta munkáját. Ismét Faluvégi Lajos emelkedett szó­lásra. FALU VÉGI LAJOS: javaslatot egyhangúlag elfő- tási rendszer korszerűsítésével gadta. összefüggésben az állami pénz­Napirend szerint követke- ügyekről szóló 1979. évi II. tör- zett a tanácsi gazdaságirányí- vény módosításáról, valamint a tanácsokról szóló 1971. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes tár­gyalása. HÉTÉ NY! ISTVÁN: ÚJ SZAKASZT NYITUNK A TANÁCSI GAZDÁLKODÁSBAN A TERVEZÉSBEN NÖVEKEDJEN Hetényi István pénzügymi­niszter a kormány nevében előterjesztette a két törvény módosítására irányuló javasla­tot. Elismerve a tanácsok ed­digi eredményes munkáját a társadalmi élet szervezésében, a társadalmi demokratizálódás és a gazdaságirányítás fejlődé­se egyaránt megköveteli, hogy új szakaszt nyissunk a tanácsi gazdálkodásban — mondotta. — Célunk az, hogy a helyi és megyei tanácsok növekvő fel­adataikat még inkább a helyi lehetőségek és igények alap­ján, azokat önállóan mérlegel­ve oldják meg. A tanácsi gazdálkodás fej­lesztése igényli az állami pénz­ügyekről szóló törvény módo­sítását is. Űj módon kell sza­bályozni a tanácsok bevételi és kiadási lehetőségeit, jogo­sultságait és kapcsolatukat az állami költségvetéssel. Az előterjesztett javaslatok alapgondolataként a miniszter kiemelte: MSZMP XIII. kongresszusán kitűzött, nemzeti programmá vált célok teljesítéséhez — mondta a pénzügyminiszter, és kérte, hogy a beterjesztett tör­vényjavaslatokat az országgyű­lés fogadja el. Mivel a törvényjavaslatok­hoz hozzászólásra senki nem jelentkezett, határozathozatal­ra került sor. Először az álla­mi pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény módosításáról készült törvényjavaslatot egy­hangúlag elfogadták a képvi­selők. Ezután a jogi, igazgatá­si és igazságügyi, valamint a terv- és költségvetési bizottság­nak a tanácstörvény módosítá­sához beterjesztett további módosító indítványát, majd a tanácsokról szóló 1971. évi I. törvény módosításának tör­vényjavaslatát általánosságban és — a már megszavazott mó­dosításokkal — részleteiben is egyhangúlag elfogadta az or­szággyűlés. VÁRKONYI PÉTER: A VÁLLALATOK ÖNÁLLÓSÁGA — Lényegesen javítsuk a he­lyi önállóság anyagi hátterét. A jövőben döntően a helyi tanácsok rendelkezzenek a VÉDELMI SZERZŐDÉSÜNK BÉKÉNK BIZTOSÍTÉKA A Minisztertancs ezen az ülésszakon a népgazdasági ter­vezésről, az állami pénzügyek­ről és a tanácsokról szóló tör­vény módosítását is javasolta az országgyűlésnek. E három — a gazdálkodás szempontjá­ból fontos, egymással szorosan összefüggő — törvény módosí­tása szerves része annak a kor­mányzati munkának, amely gazdaságirányítási rendszerünk továbbfejlesztésére irányul — mondotta elöljáróban. — Az 1972. évi VII. törvény a népgazdasági tervezésben mi­nőségi változást hozott. A tör­vény alapelvei a gyakorlatban jól beváltak. Társadalmunk és gazdaságirányítási rendszerünk fejlődése és fejlesztése azonban időszerűvé teszi a törvény né­hány rendelkezésének változ­tatását: a módosítási javasla­tok kimondják, hogy a társa­dalmi szervezeteket, az érdek- képviseleti szerveket, a szak­mai és a tudományos testüle­teket be kell vonni a népgaz­dasági tervek készítésébe. Ugyanez a szándék fejeződik ki azokban a módosításokban, amelyek a népgazdasági terve­zéstől azt igénylik, hogy job­ban, megalapozottabban vegye figyelembe a gazdasághoz szo­rosan kapcsolódó társadalmi folyamatokat. A második kér­déskörben kiemelkedő javas­latok arra irányulnak, hogy a tervezésben növekedjen a ta­nácsok, a gazdálkodó szerveze­tek önállósága, felelőssége. Az új rendelkezések a gazdaság- irányítási rendszer továbbfej­lesztéséhez igazodva állapítják meg a tanácsok, a vállalatok és a szövetkezetek tervkészí­tési feladatait, továbbá e szer­vezetek tervezőmunkájának a népgazdasági tervezéssel való kapcsolatát. Az új szövegezés az eddiginél egyértelműbbé te­szi, hogy az önállóan gazdál­kodó szervezetek tervezőmun­kája közvetlenül nem része a népgazdasági tervnek. A tör­vény módosítása azt célozza, hogy az önálló tanácsi és a vállalati tervezés a jövőben még inkább a saját feladatok kijelölésére és végrehajtásuk feltételeinek kidolgozására irá­nyuljon. Az említetteken kívül né­hány más módosítást is java­solunk. Ezek elsősorban a ter­vezés gyakorlatának tovább­fejlesztésére irányulnak, mint például tervezési változatok készítése, a tervezés folyama­tossá tétele, a folyamatos gaz­daságirányítással való össze­hangolása. Faluvégi Lajos végezetül a Minisztertanács nevében kér­te, hogy a törvényjavaslatot — miként azt az illetékes bizott­ságok állásfoglalása is megerő­sítette — az országgyűlés vál­toztatás nélkül fogadja el. Ezután — mivel a törvény- javaslathoz hozzászólásra sen­ki nem jelentkezett — határo­zathozatal következett: az or­szággyűlés a népgazdasági ter­vezésről szóló 1972. évi VII. törvény módosításáról és egy­séges szövegéről szóló törvény­működési és fejlesztési eszkö­zökkel, és a kiadások nagyobb részét normatív juttatások, pá­lyázati úton elnyerhető céltá­mogatások és a helyi bevételek fedezzék együttesen. Szűnjön meg a tanácsi gaz­dálkodással kapcsolatos köz­ponti kötöttségek minél na­gyobb része. Az egyik teendőnk, hogy a tanácsok bevételei és kiadásai szorosabb összefüggésbe ke­rüljenek. A biztonságos gaz­dálkodást szolgálja az úgyne­vezett szabályozott bevételek növekvő súlya és e bevételek megállapításának módja. Ezt szolgálja az is, hogy a terve­zés keretében kialakított ki­adási előirányzatok, igények figyelembevételével kerül megállapításra az állami támo­gatás. A helyi gazdálkodás ha­tóköre növekszik és csökken a megyék közvetlen elosztó sze­repe. A tanácsoknak nyújtott ál­lami támogatás megállapítá­sa, illetve esetleges módosítása az országgyűlés hatáskörébe tartozik. A tanácsi gazdálkodás foko­zódó önállósága azt is maga után vonja, hogy a tanácsok költségvetései a jövőben nem szerepelnek az állami költség- vetésben, hanem csupán az ál­lami támogatások rovatával kapcsolódnak ehhez. A tanácsok lehetőséget kap­nak gazdasági társulásokban való részvételre, pénzeszközei­ket más tanácsoknak átenged­hetik. A jövőben az alap- és középfokú lakossági infrastruk­turális ellátás fejlesztése, va­lamint az ilyen létesítmények fenntartása, létrehozása — ha­csak jogszabály másképp nem rendelkezik — általában a he­lyi tanács feladata lesz. — A módosított törvények társadalmi hatásai vélemé­nyünk szerint érdemi hozzájá­rulást jelentenek majd az Az elfogadott napirendnek megfelelően ezután Várkonyi Péter külügyminiszter emelke­dett szólásra, hogy felhatalma­zást kérjen az országgyűléstől a Varsói Szerződés hatálya meghosszabbításáról szóló ok­mány aláírására. Elöljáróban emlékeztetett ar­ra: harminc évvel ezelőtt, 1955. május 14-én nyolc európai szo­cialista ország vezető képvise­lői Varsóban aláírták azt az okmányt, mely létrehozta álla­maik politikai védelmi szerve­zetét, a varsói barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést. A Varsói Szerződés tagálla­mai a szervezet megalakítása óta következetesen síkraszáll- tak a békéért, a nemzetközi biztonságért. Nem törekedtek és ma sem törekszenek egyol­dalú előnyökre, erőfölényre, hanem az egyenlőségen, az egyenlő biztonságon, az egy­más jogos biztonsági érdekei­nek figyelembevételén alapuló, építő jellegű kapcsolatok fej­lesztésén munkálkodnak. Ki­tartó küzdelmet folytattak és folytatnak az európai bizton­ság megerősítése és az együtt­működés fejlesztése érdekében. Emlékeztetni kívánok arra, hogy a Varsói Szerződés poli­tikai tanácskozó testületének 1969-ben fővárosunkban elfo­gadott „Budapesti felhívása" nyomán kezdődött meg a hel­sinki értekezlet közvetlen elő­készítése. Közös meggyőződésünk, hogy a vitás nemzetközi kérdése­ket tárgyalások útján kell megoldani, s a békés egymás mellett élésnek nincs ésszerű alternatívája. A Varsói Szerződés tagálla­mainak közösen kialakított álláspontja, hogy a világpoli­tikai helyzetben meglévő sú­lyos gondok ellenére a kedve­zőtlen folyamatok nem visz- szafordíthatatlanok. Jelentős eseményként értékeljük, hogy márciusban Genfben új szov­jet—amerikai tárgyalások kez­dődtek a nukleáris és űrfegy­verzetről. Támogatjuk a szov­jet fél törekvéseit a tárgyalá­sokon, mert hazánk is abban érdekelt, hogy elérjék a nuk­leáris fegyverzet jelentős csökkentését, megakadályoz­zák a fegyverkezési verseny­nek a kozmikus térségre tör­ténő kiterjesztését. Üdvözöl­jük Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának ápri­lis 7-i bejelentését is, amely szerint ez év novemberéig szóló hatállyal a Szovjetunió moratóriumot hirdet közepes hatótávolságú rakétáinak te­lepítésére és leállítja Európá­ban egyéb válaszintézkedéseit is. Határozathozatal követke­zett: az országgyűlés — egy­hangú szavazással — felha­talmazta a Magyar Népköz- társaság küldöttségének veze­tőjét a Varsói Szerződés hatá­lyának meghosszabbításáról szóló okmány aláírására. Az elnöklő Sarlós István a napirend végeztével megkö­szönte a képviselőknek eddigi tevékenységüket. Az ország- gyűlés — ebben az összetéte­lében — most fejezte be mun­káját: június 8-án választá­sokra kerül sor. Az elmúlt öt esztendő parlamenti tevékeny­ségét értékelve megállapította: az országgyűlés megfelelt a munkájával szemben támasz­tott követelménynek. Az országgyűlés tavaszi ülésszaka — amelyen Sarlós István, Cservenka Ferencné és Péter János felváltva elnökölt — ezzel befejezte munkáját A Pest megyei képviselők egy csoportja

Next

/
Thumbnails
Contents