Pest Megyei Hírlap, 1985. április (29. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-18 / 90. szám

lÄBQHYi KRÓNIKA! L't a műalkotásig A patikus neve alatt Az abonyi művelődési ház­ban működő képzőművészeti szakkörnek immár több évti­zedes múltja van. Alapítója és első vezetője Horváth József pedagógus-festőművész volt, majd halála után Heiling György művésztanár vette át az irányítást, és napjainkban is 6 oktatja a közel negyven felnőttet és iskolást. A szak­kör a minap ünnepelte mű­ködésének 30. évfordulóját, és ebből az alkalomból grafikai kiállítást rendezett a falumú­zeum pincegalériájában, vala­mint felvette a Csemiczky Ti­hamér képzőművészeti szak­kör névet. Névadójuk, a tör­teit születésű és hosszabb ideig Abonyban gyógyszerészkedő grafikus és festő munkássá­gát színes diaképekkel illuszt­rálva Falusi Tímea nyolcadik osztályos tanuló ismertette. A szakkör működését Dévay Ist­ván, a művelődési ház igaz­gatója méltatta, egyben ő vál­lalkozott a tárlat bemutatásá­ra. Mint mondta, a csoportnak nem művészképzés a célja, hanem a látáskultúra kialaku­lását kívánja szolgálni: a szép felfedezését, megértését. Vannak a kiállítók között olyanok is, akik már félig- meddig a művészi tevékenység elkötelezettjei. Tóth László, aki évek óta rendszeres lá­togatója a körnek, egyenletes fejlődését pontos munkájával éri el. Elsősorban festő, ám a grafikát alapvetőnek tekinti. Csík Zsolt festményeit és tolirajzait már láthatták az abonyiak tavaly ősszel a könyvtárban megrendezett ön­álló kiállításán. Lendületes, mozgalmas tanulmányaiban gyors vázolókészséget, szép vonalvezetést tanúsít. Magyar Imre erre a bemutatóra egy ceruzavázlatát hozta el. fi Heiling Györggyel a szakkör alapító tagjai közé tartozik, és munkáival hosszú ideje pél­daként áll a kis közösség előtt. A művészeti szakközépisko­lát Végzett Jébert Katalin rai- zai sokat ígérőek. Portréi ér­zékenyebbek. sém^k és sablo­nok nélkül igyekszik megkö­zelíteni modellje .személyisé­gét. Kiss Mihályné egyvona­las, szinte odavetett portréja nagyon friss, és biztos rajztu­dást, rátermettséget mutat. A Képzőművészeti Főiskola maj­dani hallgatója, Blaskó Sán­dor, akinek szobrait a közel­múltban láthattuk, műhelytit­kaiba enged bepillantást. Hányszor és hányféleképpen kell a csontokat, izmokat megrajzolni, amíg minden for­mát, minden kis részletet a helyére tud tenni a mintázó kéz, a faragó véső. A Mamá­ról című vázlatai a lírai meg- jélenés mellett a térbeliség érzékeltetésével is kitűnnek. ::::: ;:;:3 Kovács István másodéves grafikus a Képzőművészeti Főiskolán. Rézkarcai, lehelet­könnyű ceruzatanulmányai egy töprengő, vívódó, mindig többre törekvő ember megnyi­latkozásai.' Felfogása leolvas­ható a Válasz N. V. kitételre című munkájáról: ..Nem hi­szek abban a művészetben, amelyik látványosságra törek­szik.” Ezt az elvet vallja Hei­ling György, a szakkör veze­tője is. Miért vázlatok, tanul­mányok kerültek a jubileum alkalmából a közönség elé? Mert az évforduló megünnep­léséhez legalább annyira fon­tos ismerni az igényes, sokol­dalú. szívós munkát, mint ma­gukat az elkészült műveket. Jő alapok, rajztudás, kompo- zictós készség, pontosan elké­szített, gondos tanulmányok nélkül nincs jó kép. A paravánokra felkerült az általános iskolás korosztály néhány munkája. Például Bú­zás Erika, Farkas Irén. Ma- jercsik Zoltán, Molnár Tibor, Nagy Ildikó, Halász Mihály. Juhász Éva, Kovács Zsolt, Vá­mos Attila, Nagy Krisztina, S. Tóth Anikó, Guti Erika, Kása Zsuzsanna, Molnár Judit, Ve­ress Zoltán, Kovács Hajnalka, Heiling Nándor. Tóth Ferenc, Magyar. Nándor képei. Leg­fontosabbnak a valóság meg­ismerését, pontos visszaadását tekintik. Ha csak egy mondat erejéig, de jót hallottunk Pó­lyák Erzsébetről, Lendvai Tí­meáról, Valkó Editről, Ken­gyel Gabrielláról és a legfia- taiabbról, á negyedik osztá­lyos Habony Viktorról. A kör tagjai méltán kapnak meghívást a Dél-Pest megyei Nagy István képzőművészeti csoport kiállításaira és az évenként megrendezésre kerü­lő megyei képzőművészeti seregszemlére. Következetes és céltudatos munka eredménye, hogy a néhány évvel ezelőtt megrendezett Pest megyei és fővárosi képzőművészeti kö­rök közös kiállításán II. he­lyezést értek el az úgynevezett „csapatmunkában”, két esz­tendővel ezelőtt pedig meg­kapták a Pest megyei KISZ- bizottság tizenötezer forintos ösztöndíját. —gy Fúvósok hangversenyei A nyáron, június végén Zán- kán rendezik meg az úttörők országos zenekari fesztiválját. Mint lenni szokott, az országo­sat megyei versenyek előzik meg, s ezek legjobbjai szere­pelhetnek az országos talál­kozón. A ceglédi zeneiskolások is részt vesznek a megyei vonós és vegyes, valamint az úttörő fú­vósok fesztiválján, hangverse­nyein. Ezek május második fe­lében zajlanak. A vonós hang­szeresek versenyének Gödöllő, a fúvósoknak Ráckeve ad he­lyet, a fafúvósok megyei ver­senyzőit Monorra várják május végére. Nem jön Fcusius doktor A ceglédi Kossuth Művelő­dési Központ igazgatósága ér­tesíti az érdekelteket, hogy el­marod a kecskeméti Katona József Színház előadásában a Faustus doktor boldogságos pokoljárása című előadás. A jegyeket ki-ki visszaválthatja a művelődési központ jegy­pénztáránál. Ahel a madár sem száll Távoli földek tarka csodái A csóka előre köszön Csemő külterületén járunk. Gépkocsink lekanyarodik az lrsai útról, s máris ott va­gyunk azon a tanyán, ahol a fáma szerint egy híres mada­rász él feleségével kettesben, s csodálatos szépségű, énekes torkú szárnyasai társaságá­ban. Mondják róla, hogy nagy köztiszteletben áll mint ma­darász is, mert ha két szak­mabeli valamin összevitatko­zik, hozzá fordulnak tanácsért. Közel s távol ő a madarászok békebírója. Fehér József szívesen látott vendég mindenütt, de ő maga is vendégszerető és -becsülő. Sőt, még szelídített csókája is elénk szállt az útra. a tanya bajáratában, mintha köszön­tené az érkezőket, majd Visz- szarepült a portára, jelezve, hogy jött valaki. A tanyaudvaron elhaladunk a tulajdonos személy- és te­hergépkocsija mellett, amikor elébünk ér az asszony, s meg­kapó kedvességgel invitál be­felé a házba, s szólítja férjét. Fehér Józsefet egy apró he­lyiségben találjuk, olyan káp­rázatos és mégis szívet melen­gető hangzavarban, ami — bár szokatlan — nem kelle­metlen a fülnek. — Hát ez az én kis állat­állományom. Immár 14 éve foglalkozom egzotikus mada­rak tenyésztésével. Korábban voltak vadmadaraim, vér­cséim, stigliceim, de amióta azok tartását tiltja a törvény, a madárritkaságokra tértem át — mondja a házigazda, sze­retetteljes pillantásokat vetve madárkáira. Némelyik olyan pirinyó, hogy egy tenyérben 3—4 is elférne, hangjukat pe­dig szinte lehetetlen leírni. re. Hatvaniba, Békéscsabára, s közben jó barátokra lelt pél­dául a Szív utcában lakó Kovács Antal személyében, akinek nevét egész Európában jól ismerik a madarászok. © Persze, ezeket a kis tarka tollcsomókait nem elég szeret­ni, gondozni, etetni is kell. A csumizt maga a gazda termeli, de a muharmagot, a sárga és fehér kölest, fénymagot, za­bot, napraforgót úgy vásárol­ja. A darált tojáshéj, a vita­minok, a premixek, a zeoiit nélkülözhetetlen az egészséges állomány megtartásához. De a hobbiról óhatatlanul a megélhetésre terelődött a szó. S elmondta (s mutatta is) Fehér József, hogy más jószá­ga is van: három tejelő tehe­net, hízókat tartanak. A tejet leadják. De van még tulipán­kertészetük is 15 ezer tővel, meg 7—8 ezer kardvirág. Hát így, s ebből élnek ők ketten a tanyán, férj és fele­ség. Aszódi László Antal A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 90. SZÁM 1985. ÁPRILIS 18., CSÜTÖRTÖK Egyenlő eséllyel Az urbanizáció útján haladunk Veit jé szavuk mindkét jelöltről Négyemeletes szalagház a gimnáziummá! szemben a Szé­chenyi úton. Kilencven válasz tópolgár él benne a családjá­val. Ez a város egyik legki­sebb tanácstagi választókörze­te. így hát nem csoda, hogy bensőséges hangulatban zajlott le a minap a 6-os számú vá­lasztókörzetbeliek jelölő gyű lése a gimnázium dísztermé­ben. Kovácsné Szabó Veronika, a Hazafias Népfront városi bi­zottságának titkára volt a le­vezető elnök, aki az egybe­gyűlteket köszöntötte, köztük Bállá Jánost, a városi pártbi­zottság első titkárát, Gulyás Györgyöt, a megyei pártbizott­ság politikai munkatársát és dr. Kiss Györgyöt, a megyei tanács osztályvezetőjét. Bállá János mondott előadói beszédet, ismertetve Cegléd öt év alatt végbement fejlődé­sét, ami jól lemérhető a város gyarapodásán. Folytatódott a lakásépítés, bővült a közmű- hálózat, amelyhez a lakosság is hozzájárult saját forintjai val utat, járdát, ivóvíz- és gáz­vezetéket építve. Mindebből megállapítható, hogy jelentős lépést tett a település az ur­banizáció útján. A kórház be­tölti szerepét vonzáskörzeté­ben, valamelyest javuljak a szociális otthon körülményei, némileg enyhült az iskolai te­remhiány, két iskolai építke zéi befejezéshez közeledik. Elkészült a városi tornacsar­nok és a színházterem, több az ABC-áruház. Idén megkezdik A könyvtárépítés sajnos nem valósulhatott meg, átme­neti megoldásként raktározási gondjait enyhítették, de ezzel nem oldódott meg az intéz mény helyzete. Késik a bevá­© A tizenvalahányfajta madár között mutatott japán sirály- kapintyet, zebrapintyet, gul- mandinát, ékfarkú amandénát, gyémánt- és rizspintyet, gyé­mántgalambot, kanárit, kínai fülemülét, amit még kiállítá­sokon is alig lehet látni, nim­fa- és verébpapagájt, s tigris­pintyet. összesen másfél száz kedves kis jószág repdesett, csipogott a kalitkákban, 22— 23 fokos jó melegben, amit az olajkályha adott, hogy meg ne hűljenek a kényes, trópusi ma­darak. A sok állatka, mintha a távoli földek üzenetét hoz­ná, vidáman dalolt, csivitelt, mit sem törődve a vendégek­kel. S közben kiderült, hogy nemcsak gyönyörködni jók ezek a kedves kis madaracs- kák, hanem nagy barátságok is szövődnek általuk, hiszen Fehér József is tagja az Or­szágos Díszmadár Egyesület­nek. Gyakran utazik Szeged­Elismerés a mázsáiénak A becsület elegendő 1948. augusztus 20-án Ráko­si Bugacon beszélt, egyebek mellett a közös gazdálkodás ideájáról. Hallotta ezt néhány ceglédi is, akik hazatértüket követően azon melegében megalakították a Táncsics Tsz-t. 14 ember, 14 ló, 340 hold termőföld a Budai út mentén — ebből állott a közös. Ma, 37 esztendő múltán, a gazdák egy része már nincs az élők sorá­ban, mások meg nyugdíjasok. Egyikük azonban, idősb Mala Sándor, mostanában is ko­rán kel, hogy idejében - érjen munkahelyére, a Magyar— Szovjet Barátság Tsz mázsa­házába. Néhány nappal ezelőtt eddigi tevékeny életének elis­meréséül, a Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta meg. Így beszél: — Igen, úgy gondolom, tán megérdemeltem a kitüntetést, mert jómagam is ott voltam a tsz alapító tagjai között, s azóta bizony nem is egy ke­mény pillanat adódott, amikor helyt kellett állni. Hogy mást ne mondjak, ilyen volt a kol. lektivizálás ideje 1959-ben vagy előtte a bajok 1956-ban, amikor szét akarták szedni a szövetkezetét. — Miként alakult sorsa az alapító.k között? — Először • mezőgazdasági akadémiát végeztem, úgyhogy mezőgazdászkodtam a Táncsics Tsz-ben, aminek 1956-tól 1961- ig elnöke voltam, de akkor az­tán annyira megnövekedett a szövetkezet, hogy én már tu­dással nem győztem volna, így hát leköszöntem. Utána közel két évtizeden át trak­torosként dolgoztam. Később szívpanaszokkal kórházba ke­rültem. s mikor elengedtek, azt mondták, nem végezhetek nehezebb munkát. Ekkor tét. tek meg a Magyar—Szovjet­ben mázsakezelőnek. — Hogyan kell jól mázsál- ni? — Ügy, hogy az ember ne fizessen rá," de a kuncsaftot se csapja be. Egyébként ele. gendő ehhez a becsület, és ke­rülni keli a részrehajlást. — Mi kerül mérlegre? — A mérlegelés révén kap­csolatban állok az állatte­nyésztéssel és a növényter­mesztéssel is. Főleg az állat- állomány, 126 tehén és 70 borjú számára kiporciózandó szálas és abraktakarmányt mázsálom. Leginkább 9 órát dolgozom naponta, de például a silózás­kor vagy a lucernaszállításkor megvan ennek a duplája is. — Aki ennyit mázsái, az alighanem ránézésre is meg tudja állapítani, mi mennyit nyom. — Hát. úgy nagyjából. — A napi teendők után mi mindenre jut idő? — Bekapcsolom a televí­ziót, vagy jobb időben kiülök a kispadra a szomszéddal, ei- nézegetjük az iskolás gyere­keket, amint hazafelé tarta­nak. — Hamarosan itt a nyugdíj. — Igen, de azért szeretnék még tovább dolgozni. V. S. sárlóközpont kivitelezése, ugyanakkor valószínű még az idén hozzálátnak a strandfür­dő rekonstrukciójához. Ehhez épp úgy, mint annyi más vá­rosfejlesztési feladathoz eddig is, várják a lakosság önzetlen segítségnyújtását. Jó hír az is, hogy nekifognak az új autó- buszállomás kivitelezésének. A jelöltök Bállá János, a párt városi bizottságának első titkára a Hazafias Népfront nevében tett javaslatot a választókör­zet két tanácstagjelöltjére. Elő­ször Fekete Antal személyét indítványozta, akit hosszú idő óta személyesen ismer, hiszen sokáig együtt dolgoztak. Váro­sunk tanácselnökeként sokan ismerik, de emlékeznek rá a régi szaktársak is a KÖZGÉP- ből, ahol valaha munkásként dolgozott Onnan a ceglédber- celi Egyetértés Tsz-be vezetett az útja, ahol függetlenített párttitkár lett. Éveken át az egykori járási pártbizottság első titkáraként tevékenyke­dett, ahonnan a testület meg­szűnésekor került jelenlegi oosztjára. A javaslattevő fele­lősséggel tudta ajánlani, mint olyan embert, aki elkötelezett, jó képességekkel rendelkezik a problémák megoldására, munkatársai szeretik és tiszte­lik. Szücsné Pálóczi Juliannáról nem kevésbé meleg szavakkal szólt az előterjesztő, hiszen jelenlegi munkatársát jól is­meri. Szücsné főiskolát vég­zett üzemgazdász, aki a Ma­gyar—Szovjet Barátság Tsz- ben dolgozott hosszú időn át, és ott kapcsolódott be a moz­galomba. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság tagcsoportve­zetője volt, s ezért a tevékeny­ségéért kiérdemelte az MSZBT aranykoszorús jelvényét. Köz­életi aktivitására, képességei­re időben felfigyeltek, és a já­rási pártbizottságon folytatta pályafutását politikai munka­társként, s jelenleg a városi pártbizottságon tevékenykedik. A lakosság ellátása és a vá­rosfej lesztéa közelebbi munka- területe. Részt vesz a kereske­delmi hálózat fejlesztésében, jó szervező- és irányítóképes­ségét kamatoztatva. Röviden bemutatkozott a két érintett személy is. Fekete Antal tanácselnöki . céljairól beszélt, arról, hogyan lehet minél komfortosabbá tenni a lakosság körülményeit. A leg­fontosabb teendők megoldásá­ra kell összpontosítani az erő­ket. Már sikerült megismet- nie a gondokat és a tennivaló­kat. Ami a magánéletét ileti, szívesen kertészkedik, szereti a sportot, szabad óráiban tesz- vesz a ház körül. Ha megvá­lasztják, szeretné folytatni « város érdekében kezdett mun­káját. Szücsné Pálóczi Julianna ceglédi születésű fiatalasszony, ö a családjáról beszélt, férjé­ről, aki a Magyar—Szovjet Ba­rátság Tsz-ben dolgozik és a kislányukról. Elmondotta, hogy szívesen dolgozik a kö­zösségért, s azon van, hogy legjobb képessége szerint meg­feleljen a rábízott feladatnak. Rátermettek Ottohál Vilmos, a városi ta­nács pártvezetőségének titkára valaha együtt, dolgozott a gyárban Fekete Antallal, akit ily módon régóta ismer. Olyan ember, aki mindig elérhető célt tűzött maga elé, sohasem ígért többet, mint amennyit tehetett, ezért nem csalódtak benne az emberek. Jelölését támogatta, mint ahogy Szűcs- né Pálóczi Juliannáét is, aki képes eltökélten küzdeni a jó ügy érdekében, elismerésre méltó szívóssággal, kitartással, Jakab Lajos, a Török János szakközépiskola ■- igazgatója, mint az említett ház lakója, azt kérte, ne hagyják, hogy gázosán csúfoskodjon a város főutcáján a szanált terület. Tóth Mihály, a gimnázium igazgatója az iskolák bővítése mellett a pályakezdő pedagó­gusok letelepítésének meg­könnyítését szorgalmazta. Ká- nyi Andrásné, a városi könyv­tár vezetője az általa vezetett intézmény sorsának megoldá­sához kért segítséget. Elmon­dotta, hogy Fekete Antallal a községekben több könyvtár bő­vítésén, építésén munkálkod­tak együtt sikerrel. Elismerő­en szólt emberségéről, közvet­lenségéről, lévén olyan vezető, akinél nem kell előszobázni. Nyílt szavazással mindkét személy felkerült a tanácstag- jelöltek listájára, ég köszöne­tét mondtak a választópolgá­roknak a személyük iránti bi­zalomért. Egyenlő eséllyel in­dulnak a június 8-i választá­son. amikor eldől, melyikőjük mellett voksoltak többen. T. T. Kévés vevő akadt Már mutatkozik a primőr Borús idővel, kevés árussal várta a hétvégi piac a ceg­lédi háziasszonyokat. Mondo­gatták is: bizonyára olyan jól felkészültek itt is, ott is a múlt ünnepekre, hogy van még tartalék a kamrákban, a hűtőszekrényekben, nem kell sem alapvető élelemért, sem csemegéért a piaci standokat felkeresni. ’ Általában mindent kínáltak, ami tél végi áru: volt felhoza­tal burgonyából, vöröshagy­mából, káposztafélékből, és az árak sem fölfelé, sem le nem mozognak. Primőrből is jut a piacra: salátát, újhagymát, csípős hegyes zöldpaprikát, kígyó­uborkát kínáltak a kiskereske­dők. Egyelőre valamennyinek borsos az ára. A magánáru­soktól almából több fajtát ve­hetett, aki akart. Szépek, épek voltak a kínált jonatánok, meg az üde színű, zamatos húsvéti rozmaring almák. Pii cében termesztett sampinyoi gomba került a piacra. Va kelete még a savanyított ki poszténak. Jó hír volt, hoj olcsóbb a tojás. Ismét lesz Kuckó A ceglédi Kossuth Művelő­dési Központ B-épületében szombaton, április 20-án dél­előtt 10 órától ismét tartanak Kuckó címmel gyermekfoglal­koztatást. Ezúttal a gyöngyfű­zéssel, terményképek és gyű- szűbábok készítésével, makra­mé és rongylabda készítésével ismerkednek meg a gyerekek. A Kuckó foglalkozására min­den általános iskolás korú gye­reket szívesen látnak. ISSN 0183—2600 (Ceglédi Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents