Pest Megyei Hírlap, 1985. április (29. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-16 / 88. szám
Alapok a fejlődéshez la A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 88. SZÁM 1985. ÁPRILIS 16. KEDD Nagymaros 409 ezer forintja Amivel szerezték, arra fordítják Évente kétszer lomtalanítás Hazánk felszabadulásának 40. évfordulójára a Pest megyei Tanács, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága, valamint a Vöröskereszt megyei vezetősége, a megyei települések részére a „Tisztaságot, rendet környezetünkben’' mozgalom keretében, versenyt hirdetett. A kiemelkedő eredményeket elérő települések közül Nagymaros a verseny során megosztott első dijat nyert, a vele járó 400 ezer forint pénzjutalommal együtt. A kitüntetést a felszabadulásunk 40. évfordulója tiszteletere rendezett ünnepségen adták át. Négyen beszélgetünk az elnök irodájában: Niedermüller Ferenc tanácselnök, Adam Tibor, a községi pártbizottság titkára és Fekete László, a végrehajtó bizottság titkára. — A megyei szervezetek felhívására, a nagyközségi szervezetek segítségével operatív bizottságot szerveztünk, és ennek nevében kiadtunk egy felhívást, amelyet valameny- nyi érdekelt, nagyjából a községben mindenki, megkapott — mondja Niedermüller Ferenc tanácselnök. — A versenyt 16 pontiban foglalt feltételek alapján értékeltük — veszi át a szót Fekete László titkár. — Ez kiterjedt a lakóházak tisztaságától a középületek rendjéig, minden parkra, utcára és utcaképre. Végül is 1610 egységet bíráltunk el, először önértékelés alapján, amit. később a bizottság tagjai is ellenőriztek. — Azért az önértékelésünket a megyei szervek is felülbírálták. Tulajdonképpen csak az ő ellenőrzésük után alakult ki végső, ..hivatalos” pontszámúnk — folytatja bor párttitkár. Ádám Tia A beszélgetés ezután úgy nekilendült, hogy alig győztem jegyezni a történteket. Elhanyagolt átkelőhely üt gondol az idegen? E hasábokon iá írtunk már arról, hogy a váci. komp szigeti kikötőjének környéke roppant elhanyagolt. Talán az olvasók emlékeznek arra. hogy az elmúlt év őszén, amikor elkészült a csodálatos naturális stílusban épült „büfé”, buszváró és nyilvános illemhely, szóvá tettük, hogy az utóbbiban a higiéniai feltételek minimuma sincs meg. Az történt ugyanis, hogy a tahitótfalui tanács és a DIB megrendelésére a Pilisi Állami Parkerdő Gazdaság felépítette az említett három létesítményt (majdnem másfél millió forintért), de későn derült ki, hogy nincs vezetékes víz, s azt nem is lehet odavezetni. Akkor a községi tanács elnöke ígérte, hogy szerződést kötnek a vácf Kommunális és Költségvetési Üzemmel, és ezek majd takarítják a nyilvános W. C.-t. Nos, eltelt a tél. a tavasz beköszöntével megérkeztek a turisták is, a helyzet •pedig minden eddiginél rosz- szabb. A buszváróból nem hordták el a hatalmas köveket. A falába beépített több négyzet- méteres műanyag fólia cafatokra szakadva lóg., A „büfé” — mert a tél sem hozott vizet — továbbra is kilátó maradt. A komphoz vezető út kei oldalán az elmoesarasodott vizek partjain minden elképzelhető szemét megtalálható. Az egyébként ízléses és több mint ezernyolcszáz forintba kerülő szemetesláda szétszakadt. A villanyoszlophoz láncolva árválkodik ugyan 4—5 kuka, de ezek örökké tömve vannak. A felsoroltaknál is szomorúbb látványt nyújtanak a járdák. A Tahitótfaluból érkezőnek bal oldalára eső szakaszt legalább tíz centiméter vastagon több éves avar borítja, a fák ágai föléje nőttek, gyalogosok számára használhatatlanok. Tehát nemcsak csúnya, hanem balesetveszélyes is, mert a gépjármű nélkül közlekedők kénytelenek az úttestet igénybe venni. Vajon miért tűrik ezeket az állapotokat az illetékesek? Lehetetlen, hogy ők ne tudnák, hogy bei- és külföldiek ezrei fordulnak meg naponta a forgalmas átkelőhelyen. Ráadásul a megoldáshoz még sok pénzre sem lenne szükség, a járdát például néhány órás munkával rendbe tehetnék, a gallyal: is visszaszoríthatok egyetlen metszőollóval. A szemét ösz- szeszedése egy délelőttöt venne igénybe. Nehezebb a gond a nyilvános W. C. esetében, mert ezt legalább hetente kétszer alaposan tisztítani kellene, mégpedig gépi erővel. Mert az elmúlt év őszén, amikor a tahitótfalui tanács két takarító nénije megérkezett seprűkkel és vödrökkel, mindenki mosolygott. ök is érezték, hogy a feladat meghaladja erőiket, abbahagyták a vödrözést a Dunából s elvonultak. Abból a tapasztalatból kiindulva, hogy a környezet elfogadhatóvá tételében tavaly sem történt semmi, félünk, hogy minden szép szó ellenére az idén is bűzös lesz a levegő, és szemetes a környék a pokolszigeti oldalon. Vicsotka Mihály — Már mozgósításunkkor lehetett látni, hogy a felhívásunk megértésre talált. Jeleskedtek ebben az úttörők, akik rajonként vállalták egy-egy parkrésznek nemcsak az őrzését, hanem a tisztán tartását és gondozását is. Nagymaroson ennek előtte is megfelelő volt a rend és a tisztaság is. Sokat léptünk előre akkor, amikor a Kommunális Üzemen keresztül, a „felvidék” szemétgyűjtését is megszerveztük. Ezzel együtt minden évben kétszer is szervezett lomtalanítást hajtottunk végre. Ennek legnagyobb hivatott mozgatója és rendezője Zeller Fái volt, a köztisztasági részleg vezetője. — A bizottság értékelése után, az ő javaslatukra adtuk, ki a „TISZTA UDVAR”, a „TISZTA, RENDES LÉPCSÖ- HAZ” és a „TISZTA UTCA” feliratú táblákat. Az értékelésnél a tisztaság és rend mértékétől függően 4—2—0 pontot lehetett elérni. Nagyközségünk lakóházai után 5 ezer 370 pontot, míg a többi egység révén 780 pontot szereztünk — büszkélkedik. — Tisztában vagyok azzal, hogy mindenütt szűkösek az anyagi lehetőségek, de most végtére is a nagyközség jelentős pénzhez jutott. Mire fordítják? E — Elsősorban arra, amivel szereztük. A kapott összeg elegendő lesz arra, hogy parkjainkat, szerencsére nem kevés van, felújítsuk és a hiányosságokat pótoljuk — tervezget Niedermüiller Ferenc. — A szemétszállítást is szeretnénk tovább bővíteni. Nagyobb szemétgyűjtő konténereket fogunk vásárolni, és ezzel nemcsak a belső terület, hanem a bekötő — sőt, a ki- rándulóutak tisztaságát szeretnénk javítani. Különösen szezonban fontos ez, hiszen ilyenkor a Nagymaroson tartózkodók száma majdnem megháromszorozódik. Ez pedig együtt jár a köztisztasági feladatok növekedésével is. Nagymaros közel öt évtizede vívta ki magának az üdülőhely rangját. Nem véletlenül. Radányl Lajos Okosan, ésszerűen gazdálkodnak Takarékoskodni, azaz okosan és ésszerűen gazdálkodni ma már kötelező minden vállalat számára. Hogy miként, abban azonban már mindenütt a helyi, sajátos viszonyok jelölik ki a járható utat. A takarékos gazdálkodás feltételeinek kialakításában a szervezési, a műszaki, illetve a fejlesztésre irányuló intézkedések egyaránt fontosak. A nagymarosi Vas- és Műszeripari Szövetkezetben — már évekkel ezelőtt kibontakozott a folyamat — napjainkra beértek a jó eredmények és vannak hasznosítható tapasztalatok. — Hogyan lehet jól csinálni? — kérdésünkkel a szövetkezet elnökét, Kelemen Istvánt kerestük fel. Lépéselőny — Évek óta arra törekedtünk elsősorban, hogy lépeselőnyre tegyünk szert — mondja. — Áz ma már tény. hogy csak akkor lehet jó eredményeket felmutatni, ha korszerűbb és jobb minőségű termékekkel jelentkezünk. Gyártmányaink jelentős részét a háttéripar használja. Értékesítési gondjaink nincsenek, a fejlesztés mégis elengedhetetlenül szükséges. Ebben eddig nem is maradt el a szövetkezet. Bizonyítja ezt például az is, hogy a kis transzformátorokat vagy az elaktromediksai készülékcsalád újabb típusát, amelyeket az elmúlt években fejlesztettek ki szakembereink, már sorozatban gyártják. Eredményeinknek természetesen ez csak az egyik része. Napjainkban igen fontos a tömeggyártás is. A piaci igényeket ki kell elégíteni. — A fejlesztőmunka igen eredményes a szövetkezetben. Kiknek az érdeme ez. és hogyan választják ki gyártásra a termékeket? r — Rendszeresen figyelemmel kísérjük a külső szakemberek munkáját, de egy-egy termék gyártásának meghonosítása már a szövetkezet szakembereinek önálló feladata. Az in- formálódásra jó alkalmak a különböző kiállítások, de vállalatok is . megkeresnek bennünket ajánlatokkal. Ha megvannak a feltételeink és az előállítást gazdaságosnak ítéljük, akkor vállalkozunk a gyártásra. Természetesen egy- egy új termék bevezetése komoly kockázattal is jár. — Jelenleg milyen új termék fejlesztésén dolgoznak a szakemberek? — Több dologgal is foglalkozunk. Különböző szövetkezetekkel közösen részt veszünk az úgynevezett sornyomtatók készítésében. E program keretében Nagymaroson mátrixfejek és lineáris motorok készítését tervezzük. A másik jelentős feladat a savas és a lúgos akkumulátor- telepek vizsgálatára alkalmas készülék előállítása. Kilenc százalék — Törekvéseiket igazolják-e az elmúlt évi eredmények? — A közelmúltban megtartott szövetkezeti közgyűlésen eredményes évzárásról számolhattam be a tagságnak. A nehézségek ellenére jól zártuk 1984-et. Árbevételünk 72 millió 432 ezer forint volt. A tervet majdnem kilenc százalékkal teljesítettük túl. Ebből 4,6 millió forint a szakcsoportok bérmunkaértéke. Sajnos, az exportárbevételünk csökkent. Ennek oka elsősorban az volt, hogy NDK- beli partnereintk az indikátorműszerek szállítására kötött. megrendelés jelentős részét év közben lemondták. A három telephelyünk feladatait a tervezett létszámmal teljesítette. Az elért nyereség a termelési árbevétel csaknem húsz százalékát, 14,3 millió forintot tesz ki. A dolgozónként megtermelt érték 271 ezer forint, volt. Az elért eredmények lehetővé tették, hogy az átlagbérek jóval a tervezett fölött alakultak. Tapasztaltak — A kimagasló eredmények a továbbfejlődés alapjait is megteremtették? — Korábban, amikor a kis transzformátorok gyártását elkezdtük, olyan előrelátóan sikerült beruháznunk, hogy kellő hátteret adott más termékek előállításához is. Így gondolhatunk központunk épületének felújítására. Megjegyzem, hogy az előrelátó tervezés és fejlesztés az alapja az eredményes gazdálkodásnak, de csak ez nem elég. Véleményem szerint nagyon fontos a jó gyártmányösszetétel', a. megfelelő technikai háttér, a jó szervezés és az anyagi érdekeltség. Ezek csak együtt hatnak. Ezt azért is hangsúlyozom, mert napjainkban nagyon megnövekedtek a termelési költségek. Feladataink a jövőben sem lesznek kisebbek. A maradéktalan végrehajtást a dolgozók szaktudása, hozzáállása is meghatározza. Ügy ítélem meg, hogy a szövetkezetben e téren nem lehet ok a panaszra. A kétszázhatvanhét tagú közösség jól képzett, tapasztalt szakmunkásokból tevődik ösz- sze. A munkának is megvannak a hagyományai, és ezekre a jövőben is lehet alapozni. Surányi János Csökkenő teherbíró képesség Anyu sosem hagyott segíteni — Nem tudtam leérettségizni, az a baj. Aztán édesapám elment nyugdíjba, kellett a pénz. Itt van, ni! Nézze, hogy remeg a kezem! Csakugyan remeg fiatal beszélgető partnerem keze. Pedig amúgy jó erőben levő lány. — Sportolt valaha? — Dehogy. — Hát az iskolában? — Ugyan. Tudja, hogy van az. — De odahaza csak volt valami rendszeres munkája, legalább a háztartásban? — Anyu sose hagyta, hogy segítsek. Biztos ezért is fáradok ki olyan hamar a munkában, ★ A szakemberek többsége azt vallja, ifjúságunk fizikai állapota egyre romlik. Fokozatosan csökken a teherbíró képességük. A pesszimisták azt állítják, hogy a kevés mozgás, a rossz szokások és a helyteHanyag „ruha” számítógépekhez A fóti Műanyag- és Faipari Kisszövetkezet PLAST- FORM szakcsoportja epoxi és poliészter anyagú szerszámokat, öntőformákat készít. Ezek segítségével sorozatban gyártható gépek, berendezések külső burkolata, alkatrészei. Többek között gyártottak már szerszámokat román megrendelésre kamionsárvé- dőkhöz és számítógép borításához. Képünkön: June Jánosné a számítógép műanyag „ruháját” készíti. Barcza Zsolt felvétele len életmód miatt van mind- ez. Sajnos, ezt a feltételezést erősíti egy sor olyan betegség, amely régebben az idősebb életkor jellemzője volt, és ma a fiatalabbaknál jelentkezik. Ez viszont már a mozgás, a rendszeres testedzés hiányának. a következménye. A kivezető utat a rendszeres mozgás, a sportolás jelentené. A városi tanács művelődési és sportosztályának erre irányul a törekvése. — A lakótelepi sportegyesületet 1981-ben alakítottuk meg a városban — mondja Jakab Béla osztályvezető-helyettes. — Elsődleges célunk, hogy a lakótelepen élőknek sportolási lehetőséget teremtsünk. Rendkívül fontossá teszi ezt a községekben élők és dolgozók, valamint a város iskoláiban tanulók nagy száma is. Bár ennél a korosztálynál az intézményekben szervezett sportnapok, az iskolák közötti versenyek résziben biztosítják a tanulóik sportprogramját. E rendezvények egyetlen hibája, hogy csak alkalomszerűek és nem rendszeresek. Az egyesület munkáján kívül nagyon jó eredményeket érnek el az üzemekben szervezett sportnapokon is. Ez a forma népszerű ,a Hajó- és Darugyár városi gyáregységében^ a Forte. a DCM és az Egyesült Izzó dolgozód körében. A községek közül a szobi Gyümölcs- feldolgozó Közös Vállalatnál, a váchartyáni Volán-üzemben és Sződligeten jó, szervezett a tömegsport. — A lakótelepi egyesület három téma köré csoportosította a feladatait — kapcsolódik a beszélgetésbe Pálvöl- gyi Jenő, az egyesület elnöke. — Különböző tanfolyamokat szervezünk. Többek között ilyen a nők egészségügyi tornája, a karate, vagy a férfiak kondicionáló tornája. Ebben a formában kétszázan vesznek részt rendszeresen. A foglalkozásokat szakemberek vezetik. A városi rendezvényeket tavaly vette át az egyesület. Itt elsősorban a nemzeti ünnepeink alkalmából rendezett- versenyeken teremtjük meg a sportolási lehetőséget. A fedett uszoda átadásával megszerveztük a diákok úszásoktatását. Tavaly a tanév végéig csaknem ezer diák tanult meg úszni. Az üzemek, intézmények dolgozóinak szakszervezeti bajnokságot írtunk ki labdarúgásban, sakkban és vízilabdában, Á kispályás labdarúgásba például az idén is harminchat csapat nevezett be. A harmadik nagy lehetőség a sportcsoportok működtetése. Ennek keretében testépítő, tollaslabda-, asztalitenisz- és természetjáró szakosztályunk működik. — Az egyesületnek milyen létesítményei vannak? — Saját szabadtéri létesítménye nincs — mondja Pál- vöigyi Jenő. — Az iskolákkal való jó kapcsolat eredményeként az intézmények tornatermeit béreljük. Elsősorban a Sztáron Sándor Gimnáziummal, a Petőfi Sándor és a Juhász Gyula általános iskolákkal gyümölcsöző a kapcsolatunk. — Az eddigi eredmények és tapasztalatok alapján tovább kívánjuk szélesíteni az egyesület munkáját — veszi át a szót Jakab Béla. — Keressük a lehetőségét annak, hogy az egyesület saját létesítménnyel is rendelkezzen. Á városban négy pincét alakítottunk ki, és láttunk el sportszerekkel. A Földvári téren körbe kerített aszfaltos kispálya mellett két pingpongasztalt állítottunk fel. Deákváron és Kisvácott is tervezzük ilyen asztalok elhelyezését. A jövőben olyan sportolási formákat kívánunk kialakítani az egyesületen belül, amelyek a lakótelepek közvetlen közelében is űzhe- tőek. S. 3. ISSN 0133-2753 (Váci Hírlapi
