Pest Megyei Hírlap, 1985. április (29. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-16 / 88. szám

4 1985. ÁPRILIS 16. KEDD Líra és temperamentum Szibéria táncban, dalban Ifjúsági zenekar Nemzetközi szimfonikusok Három alkotás a műsorukon í A népművészet értekei- í nt'k felelevenítése a tiszta £ forrásból merítést jelenti ^ minden nép számára. Szer- ^ te a világon reneszánszát ^ éli a hajdani szokások, da- í lók, táneok felkutatása. A fi közelmúltban Pest mcgyc- | ben járt Szibériából az omszki Barátság művészc- ^ ti együttes. Bemutatták a £ távoli vidéket a tcstvér- ^ megyében, énekeik, táncaik á segítségével. Jurij Szajkovszkij művésze­ti vezetőtől ittjártakor meg­kérdeztük, milyen művészeti elképzelések jellemzik hazá­jukban a néptáncmozgalmat? — Az utóbbi években ná­lunk is fellendült a népmű­vészet iránti érdeklődés. Azt hiszom, fogalmazhatunk úgy is, hogy reneszánszát éli a nép­művészet. Természetesen más­Budavárban Az Országos Széchényi Könyv­tár Buda vári központjában .már mozgalmas az élet. A ké­pen a közgyűjtemény egyik feljáróját láthatjuk. Heismann János emlékére rendeztek kiállítást a gödöllői művelődési központban abból az alkalomból, hogy neves fo­tóművészünk idén lenne nyolc­van éves. Szombathelyen szü­letett 1905-ben, tizennyolc éve­sen került ki Berlinbe, ahol operatőr szakon folytatta ta­nulmányait és olyan jeles mű­vészek társaságában dolgozha­tott, mint Piscator, John Heart- íiald és Cartier Bresson. A harmincas évek elején éve­kig dolgozott Moszkvában, az ott készített felvételekből állí­totta össze albumát a szovjet építészetről. Amikor 1945-ben hazajött, ott volt Vas megyében a föld- osztók között, majd a Szabad Vas, megye című újság szer­kesztésével bízták meg. Éve­kig dolgozott mint párizsi kul- túrattasé. öt is perbe fogták 1949-ben, és életfogytiglani börtönre ítélték. Pár év múl­va szabadult, rehabilitálták. Egymás után jelentek meg al­bumai Elzászról, a rajnai bor­vidékről. A hatvanas években a Tükör főmunkatársa volt; ekkoriban Csurka Istvánnal és Huffy Péterrel keltette életre az irodalmi szociográfia műfa­ját. Hagyatékában a tízezer ne­gatív hitelesen dokumentálja az elmúlt évtizedek történetét. A gödöllői kiállításon a NÉKOSZ-ról készített felvéte­leket és íróportrékat láthatnak az érdeklődök. Ezen kívül van képpen jelenik meg, mint an­nak idején. A néptánccal fog­lalkozók között mostanában kétféle irányzat alakult ki. Egyre több követőre talál a moszkvai Pokrovszkij elkép­zelése. Szerinte a motívumok gyűjtésének az a lényege, hogy azok később leutámozhatók le­gyenek. Mindezt úgy értelme­zi, hogy a mai színrevitelkor is ugyanazt nyújtsuk, mint ahogy az valaha megjelent. Tehát mozdulatról mozdulat­ra minden pontosan tükrözze a régit. Véleményem szerint fontos az eredeti hű ábrázolá­sa, de ez a néprajzosok felada­ta. Aki színpadra lép, annak engedelmeskednie kell az ot­tani törvényszerűségeknek. ® Tehát át kell értelmezni a forrásanyagot. Miben látja ennek a lényegét? — Abban, hogy a tartalmi mondanivaló megragadása a legfontosabb. Ha ezt alaposan értelmeztük, utána jöhet. a formai megoldás. Az, hogy mi­lyen motívumokat válasszunk ki, vagy milyen legyen a ko­reográfia. Szerintem ez éppen- hogy nem zárja ki. inkább szavatolja, hogy tiszta művé­szetet nyújtsunk. © Jellemezné, milyen a szi­bériai tánc? Egyáltalán: meg­fogalmazható ez? — Nehéz beszélni arról, amit mozdulatokkal lehet a legtel­jesebben kifejezni. Mégis el­mondom. A szibériai tánc temperamentumos. Egyszerre szilaj és lírai. Tükrözi a Szi­bériában élők erejét. Úgy táncolnak, mint ahogyan él­nek. dolgoznak. Az itt letele­pedőket ugyanis nem kényez­teti el a természet. Keményen Az idén május elején ren­dezik meg a miskolci rövid- és dokumentumfilm-fesztivált. Az immár huszonötödik sereg­szemle előkészítéséről György István, a fesztivál igazgatója elmondta, hogy eddig mintegy hetven alkotást neveztek be a versenybe, s további harminc produkciót az információs szekció vetítéseire. Szólt arról is,- hogy a ne­gyedszázados múltra vissza­tekintő fesztivál iránt évről évre nagyobb az érdeklődés, a szemle a filmszakma rangos eseményévé vált. Az elmúlt évek díjnyertes filmjeinek lis­tája azt mutatja, hogy jelentős fejlődés tapasztalható főleg a dokumentumfilmstúdiók mun­kájában: szembetűnő a nyi­tottságuk, a témák emberköze­még egy, a kövekről készült fotósorozata is. Kincses Károlyt, a kiállítás rendezőjét arról faggattam, miért éppen ezeket a témákat választotta ki az életműből. — Későn születtem, én már nem lehettem népi kollégista. Azért bánt. mert szerintem ez a mozgalom volt a kulturális forradalom legjelentősebb ré­sze. Ma tudunk is erről, nem is, kezd mitikussá válni a kiala­kult kép, ugyanakkor igazán nincs benne a köztudathan, milyen fontos volt a későbbiek szempontjából az, ami akko­riban történt. Iróportréi közül azokból vá­logattam, amelyek nemrég el­hunyt nagyjainkat örökítik meg: Illyés, Pilinszky, Nagy László már nincs közöttünk, ezért a válogatás egyben em­lékezésféle is. A portrék má­sik része azokról készült, akik örökségüket folytatják. A harmadik fotósorozat szá­momra azért kedves, mert ezek a kövekről művészi gonddal készült képek ugyanolyan be­szédesek, mint mondjuk a NÉKOSZ-sorozat. Arról éb­resztenek gondolatokat, miként alkot a természet és az ember és hogyan munkál az enyészet. A kiállítás a hónap végéig tekinthető meg, amikor is újabb érdekes tárlatnak adja át helyét: a filmrendező Fel­lini rajzai kerülnek fel a fa­lakra. N. E. meg kellett mindig mindenért küzdeni. Természetesen az erőt, a temperamentumot el­sősorban a férfitáncok jelení­tik meg. A dalok, valamint a lányok tánca csendesebb, tű- nődőibb, tehát lírai. © Milyen elképzelésekkel jöttek a testvérmegyébe? — Amikor az útra készül­tünk, létrehoztunk egy alkal­mi csoportot. Barátság együt­tesnek neveztük el. A Metyeli- ca táncosai, az omszki testne­velési főiskola sporttánc-cso- portja, valamint a Mezőgép gyár kóristái fogtak össze. Úgy gondoltuk, hogy ily mó­don teljesebb képet nyújtha­tunk az orosz népművészetről. A Metyelioa eredeti gyűjtést és az omszki állami néptánc együttes koreográfiájából át­vettet is bemutat. A sporttám- cosók hírnevet szereztek már maguknak hazánkban. A Me­zőgép gyár dolgozói között pe­dig sok jó énekes található. © Mindannyian amatőrök. Mennyire foglalja le ez a te­vékenység a szabad idejüket? — Színvonalas munkáira tö­rekszünk. Éppen ezért — min­denki tudja — sok-sok gya­korlásra van szükségünk. Ez pedig rengeteg időt igényel. Jómagam a filharmoniku­soknál vagyok főállásban. Azért mindig tudunk egyeztet­ni. Az amatőrökre jellemzően, már-már megszállottan szere­ti mindenki ezt a műfajt. Sokszínűségre törekszünk. El­sősorban Szibériát jelenítjük meg az ének és a tánc segít­ségével, de ízelítőt adunk a Szovjetunió más tájainak, né­peinek művészetéből is. Erdősi Katalin libbek, jobban a mához szól­nak. A Mafilm, a Magyar Televí­zió és a Pannónia Filmstúdió évtizedek óta közös fesztivál-" ján az idén 'a filmgyártó vál­lalatok produkciói mutatkoz­nak be. Tíz éve kialakult szo­kás ugyanis hogy a páros években a televíziós, páratlan esztendőkben pedig a Mafilm­alkotások seregszemléjét ren­dezik meg. A fő- és a kategó­riadíjakról tíztagú zsűri dönt majd, elnöke Drecin József művelődési minisztériumi ál. lamtitkár. A fesztivállal egy időben tartják a IV. közművelődési filmfórumot, amelyen a for­galmazók és f elhasználók cse­rélik ki gondolataikat az al­kotókkal. A tervek szerint több más rendezvény is szí­nesíti a miskolci filmfesztivál programját, a rendhagyó rajz­óráktól a népművészeti vá­sárig. A HAZUGSÁG, Valótlant állít az, aki azt mondja, hogy soha nem hazudott. Mindenki fel tudja idézni a maga kese­rű hazugságait. Az újságíró például azt, amikor gyermek­korában a ház falához pattint- gatta a labdáját, mindaddig, míg észre nem vette az eltört villanykörtét. Tudta, őt fogják gyanúsítani, pedig ártatlan volt. Ám az igazság annyira hihetetlennek látszott, hogy kitalált egy mesét, egy soha nem látott, ismeretlen fiúról, aki kővel dobálózott, majd el­tűnt, mint a kámfor. Büntetést kapott, s csak később derült ki, hogy a szomszéd gyerek a ludas. És akkor mindenki ér­tetlenül nézett egymásra. Mi a hazugság, és persze mi az igazság? Ha az egyikről beszélünk, a másik is óhatat­lanul szóba kerül, s a problé­mát nem lehet elintézni azzal, hogy az egyik fekete, a másik meg fehér. Gyakran idézzük a közmondást: A hazug embert hamarabb utolérni, mint a sánta kutyát. De ott van a má­sik is: ha megmondod az iga­zat, betörik a fejed. Úgy is fel lehet tenni a kérdést, hogy mi számít hazugságnak. Ebből in­dult ki az ifjúsági szerkesztő­ség vasárnap délelőtti műso­ra, a Sóder-parti. Mint a cím is Könyvaukció Könyvaukciót rendeznek áp­rilis 20-án, szombaton 14 órá­tól a MOM Művelődési Köz­pontban. A kalapács alá ke­rülő kétszáz könyv között több értékes ritkaság, régiség várja a. gyűjtőket. Az árverésen sze­repel például Fényes Elek Ma­gyarország leírása című, 1847- ben megjelent művének két kötete, Gárdonyi Géza híres Göre-könyveinek komplett so­rozata, Németh László kritikai folyóiratának, a Tanúnak az első öt évfolyama, a Török— magyar történelmi emlékek című kiadvány teljes sorozata 14 kötetben, Vámbéry Armin közép-ázsiai vázlatai, Verne Gyula több regénye, valamint Villon balladái Faludy György átköltésében. Az árverésre kerülő könyvek — április 15. és 19. között, na­ponta 9-től 17.30 óráig — meg­tekinthetők a VII., Majakovsz­kij utca 21. szám alatti antik­váriumban. Stílusában, kopottságában a galgahévizi művelődési ház nem sokban különbözik a kis falvakra általában jellemző intézményektől. A szegénység nyomja rá bélyegét az épü­letre itt is, de ezér apró jel árulkodik, hogy a házat azért használják. Szegénységében is otthonos. A nagyteremnek ne­vezett rideg hodályban ott vannak a video-diszko kellé­kei: több színes televízió, hangfalak, villogó lámpák so­ra, forgó és csillogó üveggöm- bök. A villódzó-vibráló fé­nyek, a hangosan dübörgő ze- no bizonyára feledteti a falak szürkeségét. ■ Egyszerű, láthatóan házilag készült eszközökkel próbálták lakályossá tenni a büfét is. így is különb a környezet sok fa­lusi. kocsmáénál, presszóénál. A választék pedig egyenesen bőségesnek tűnik.. Csak félmillió Mindez ahhoz képest egyál­talán nem kevés, hogy idén januárig a művelődési ház hi­vatalosan bem is létezett — da működött. A galgahévizi ta­nács költségvetésében ugyanis nérti széfedéit az intézmény, nem kapott egyetlen fillér ál­lami támogatást sem! Hébe- hóba azért csurrant-cseppent valami a legszükségesebb ja­vításokra. Hogy ez miként volt lehetséges, az nem derült ki, de nem is ez az igazán érde­kes, hanem az, hogyan terem- tetta elő Bankó László a szük­séges pénzt? — Hét évvel ezelőtt vállal­tam el a művelődési ház ve­zetését. Annyit tudtam, hogy először olyan állapotba kell jelzi, nem filozofikus mélysé­gekbe kívánta magával vinni a hallgatót, hanem a mai fiata­lok véleményét, olykor meg­rázó felismeréseit tárta elénk rövid riportokban. Tanulságos esetekkel ismer­kedhettünk meg, olyanokkal, amelyeket naponta produkál az élét. Az érzékeny kamaszok alig képesek elviselni a meg- csalatást, s az első nagyobb pofon után többnyire vissza­húzódnak, nem nyílnak meg többé. Mint az a fiú, aki leg­bensőbb érzéseibe, egy szere­lem történetébe avatta be édes­anyját. Nem tolt bele egy nap és ezen nevetett, viccelődött a felnőtt társaság, ö pedig meg- semmisülten, tehetetlenül állt az ajtóban. Azóta semmit sem mesél el otthon. Egy lány az­zal példálózott, hogy csak a ta­xisofőr, a vonaton mellésodró­dó útitárs előtt őszinte, mert azok nem tudják senkinek to­vábbadni a hallottakat, nem árthatnak neki. Pedig de jó lenne egy barátnak mindent elmondani... A KIPORTOK készítői és alanyai egyaránt elismerték: akadnak olyan helyzetek, ami­kor apróbb hazugságokra kényszerülnek. Az igazság oly­kor kegyetlen, szomorú, jobb néha eltitkolni, ám a rajtaka­A napokban kezdte meg a próbákat a nemzetközi ifjúsá­gi szimfonikus zenekar, ame­lyet a Művelődési Miniszté­rium az Interkoncert segítsé­gével a fasizmus felett aratott győzelem 40. évfordulója tisz­teletére hozott létre. A 85 tagú zenekar bolgár, csehszlovákiai, lengyel, ma­gyar és szovjet zeneművészeti főiskolásokból alakult, művé­szeti vezetője Ligeti András, illebVe Alekszandr Dmitrijev. A nemzetközi ifjúsági szimfo­nikus zenekar — az Országos Filharmónia rendezésében — első ízben április 19-én Pé­hozni az épületet, hogy bejöj­jenek az emberek. A rockkon­certek fénykorát éltük azok­ban aa években. Magam is szeretem ezt a műfajt. Óriási bulikat szerveztem. Személyes ismeretségeim révén —• szer­vezővel soha nem tárgyalok, csak a zenekarvezetővel — a szokásosnál lényegesen olcsób­ban szereztem meg az együtte­seket. A környező falvakból ugyancsak idejártak a fiata­lok. Ellenségemmé ia tettem ezzel a népművelőket, azt mondják, elcsábítom a közön­ségüket. Ezek a koncertek szép hasznot hoztak. A csúcs 840 ezer forintos évi bevétel volt. Most már más idők járnak, tavaly mindössze félmillió jött be. Jelenleg a videó-diszkó a sláger. Minden hétvégen van,: Kicsapongó címmel. A filmek mellé divatos zenekarokból vendégeket is hív Bankó Lász­ló. Kétszáz-kétszázötven fiatal mindig eljön egy-egy bulira. A befektetés így nem kidobott Dénz. Sokba kerül Nem marad szórakozás nél­kül a többi korosztály sem. A gyerekeknek a 100 Folk Cel­sius és Halász Judit adott mű­sort a közelmúltban. Kedvelt Galgahévizen az asztalfogla- lásos népzenés bál. Ilyenkor a nagyteremben 200 személyre terítenek, pincérek szolgálnak fel, míg a színpadon szól a zene. Á farsangi bál vagy a borverseny évről évre vissza­térő program. Rendeztek már ultibajnokságot is a művelő­dési házban. Az indiai teázó pott hazugság még rosszabb. Hogyan lehet minősíteni azt, amikor nem másnak, csupán magunknak ártunk vele? Pél­dául, ha a diák azzal áltatja magát, hogy a tanár a hibás az elégtelen feleletért. Akad, aki azért füllent, mert na­gyobbnak, érdekesebbnek akar látszani, olyannak, amilyen lenni szeretne. Ezzel rokon az a magatartás, amelyben a sze­mélyes vágyak, ábrándok a valóság képében jelennek meg. Ahányszor ismételjük, annál jobban hisszük, hogy úgy is van. Történt, hogy egy fiút tré- famesternek kiáltott ki az osz­tály. Sokat bolondozott, de ko­molyabban gondolkozott, mint amilyennek mutatta magát. Az igazi arcára senki sem volt kíváncsi, ezért kerülte az is­kolát, elcsavargott. Ez azzal járt. hogy otthon is hazugság­ba keveredett. Cipelte a terhe­ket. mert a szülei is kialakí­tottak róla egy képet, amihez ragaszkodtak. EKKOR érkezett el a műsor a csúcspontjához, s jó lett vol­na a pszichológus, a szocioló­gus véleményét hallani. Az egy óra azonban úgy telt el, hogy nem lettünk beavatottak. A té­ma megérné a folytatást. K. L. esett lép a közönség elé, majd 21-én Budapesten, a Zeneaka­démián és 22-én Székesfehér­várott koncertezik. A későb­biekben vendégszerepel Szó­fiában, Berlinben, Varsóban és Moszkvában is. A zenekar egyelőre három alkotást tűzött műsorára: hangversenyein Smetana Moldva című művét, Liszt Esz-dúr zongoraversenyét és Csajkovszkij V. szimfóniáját tolmácsolja. A zenekar szólis. tájaként Vlagyimir Ovcsiny- nyikov szovjet zongoraművész lép fel. vendégei pedig új ismeretek sorát kapták a keleti ital mel­lé. — Sokan megbélyegeznek ezért. Azt mondják, nekem csak a szórakoztató rendez­vény és a bevétel a fontos. Pe­dig miről van szó: az emberek­nek ez — nekem pedig a pénz kell. De hát mire is kell a szép bevétel? Mi kerüi a mérleg másik serpenyőjébe? Például a népi együttes. Négy csoport működik — gye­rek, úttörő, ifjúsági és felnőtt pávakör —, ha nem is kima-1 gasló, de jó színvonalon, Á hátuk mögött nem áll sem Áfész, sem más termelőüzem. A csoportoknak ruha kell, autóbusz, ami a fellépésekre vi­szi őket. Ez sok pénzbe kerül. A rockkoncertek és a diszkók bevételéből futja erre. Rend­szeresen indul a 1 szánházbuszi is Galgahévizről Budapestre vagy Gödöllőre, összeszoktak és rendszeresen -bejárnak a házba a nyugdíjasok is. Föl­lendülőben van á hélytörtéhe- ti klub munkája. Ä házat szintén a könnyű műfajból be­folyt pénzből lehetett olyanná tenni, hogy ezek a csoportok egyáltalán leülhessenek vala­hol. A nyolcadikosok szintén kialakították már klubhelyisé­güket a pincében. Valós igények Sokan vannak akik éppen ettől a vállalkozó szellemtől féltik a közművelődést. Egy büfé, ahol sört is mérnek, a szemükben már rossz csap­szék, a diszkó pedig egyenesen az igénytelenség szimbóluma. Kétségtelen, pillanatnyilag van némi szakadék a közművelő­déssel szemben támasztott gazdasági és tartalmi követel­mények között. A híres-hír­hedt 118-as rendelet ösztönöz a vállalkozásra. (Az állami tá­mogatások nagysága pedig egyenesen kényszeríti erre a népművelőt!) Azt azonban senki nem tudja pontosan megmondani, hol a határ? Mit jelent ez: igényes szóra­koztatás? Támogatni kéne inkább Bankó Lászlót és a hozzá ha­sonlóan gondolkodó népműve­lőket. Hiszen bevételeit köz­művelődési célok megvalósítá­sára fordítja. Másrészt valódi igényeket elégít ki a rockze­nével, a diszkóval, a nótaest­tel. Mennyivel lenne jobb, ha a videóval eg^ élelmes kocsmá- ros csalogatná magához a fia­talokat, s zsebelné be a hasz­not? Abból biztos nem jutna ruhára a népi együttesnek. S jó-e az, ha a művelődési ház szeszmentes büféjébe úgy ér­keznek a fiatalok, hogy előtte a presszóban bedobnak gyor­san három-négy felest, mond­ván, a házban úgysem lehet? S végül, ha nem lenne disz­kó, bál és nótaest, valószínű­leg egyetlen színház sem telne meg, nem működnének a kü­lönböző klubok sem. Mert a falut nem lehet két részre osz­tani: a diszkóban ugyanazok a fiatalok táncolnak, mint a né­pi együttesben. M. Nagy Péter Rdsmann János-emlékkiállítás Fotóművész hűséggel Hetven produkciót neveztek Májusi filmfesztivál Rádiófigyelői Galgahévizi Kicsapongó Miből jön és mire megy a pénz?

Next

/
Thumbnails
Contents