Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-07 / 55. szám
^ßiüttp 1985. MÁRCIUS 7., CSÜTÖRTÖK Az évforduló jegyében Sajtópályázat diákoknak A KISZ Pest megyei Bizottsága és a Magyar Űttörók Szövetségének Pest megyei elnöksége hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére Diáktoll címmel sajtópályázatot hirdet a középiskolások és az úttörők számára. A pályázóknak két munkát kell benyújtaniuk, bármelyik sajtóműfajban: egy lakóhelyük 40 éves történelméről, fejlődéséről szóló írást és egy szabadon választott téma feidolgozását. Az első helyezett 1000, a második 800, a harmadik 500 forintos jutalmat kap, a legjobb pályamunkák alkotói egyhetes nyári táborozáson vehetnek részt. Az arra érdemes írásokat a Pest megyei Hírlap közzéteszi. A pályaműveket március húszadikáig kell két példányban beküldeni a KISZ Pest megyei Bizottságára (1126. Budapest, Nagy Jenő utca 5.). Arcos edény Római kori leletek Befejeződtek a több évtizede tartó leletmentő ásatások a dunaújvárosi Duna-parton. A régészek római kori temetkezési helyet bontottak ki, s több ezer kerámia-, csont-, üveg-, bronz- és vastárgy-tö- redéket, freskómaradványt hoztak a felszínre. Feltártak öt római kori házat, amelyek közül az egyikből padlófűtés és festett fal maradványait sikerült a felszínre hozniuk. Kibontottak százötven sírt is. A leletek közül két rendkívül szép fülbevaló pár, bronzedények, s egy úgynevezett arcos edény a különösen figyelemre méltó. * Bemutató Erden Régi és új harmonikus ötvözete Az : írás-olvasás ■ tanítása sok helyütt nem megy úgy, ahogy kellene. A tények ismeretében örömmel tapasztaltam, hogy az érdi napokon két globális anyanyelvoktatási módszerrel is megismerkedhettek az érdeklődő pedagógusok. Remek, gondoltam, így legalább lesz rá mód, hogy a különböző elképzeléseket összevessük. Csakhogy . — mint a műsorfüzetből kiderült — mindkét program egyazon időpontban kezdődött és ért véget. Akaratlanul is felötlik az emberben a kérdés: vajon pusztán szervezési hiba vagy két szomszédvár csöndes vetélkedése: ki vonz több érdeklődőt? Kár volt ezt, hiszen ki tudja, mikor lesz legközelebb lehetőség arra, hogy a különféle módszerekkel egy városban ismerkedhessenek meg a tanítók. A Zsolnay-féle kísérletről az elmúlt év végén többször is olvashattak lapunk hasábjain. Ezért most dr. Lovász Gabriella, az OPI munkatársa elgondolásairól számolunk be. Az érdi 8. számú általános iskolában, Somogyi Zoltánná tartott bemutató órát elsőseivel. Szünetben a tanítókat kértem meg arra, mondják el véleményüket a látottakról. Miért más? — Itt nem egy szimpla olvasástanítási kísérletről van szó — kezdte Fazekas Istvánná tanulmányi felügylő —, hiszen a gyerekek együtt tanulják az írást, olvasást, a nyelvForgatás közben Xantus János új film forgatását kezdte meg Korődi Ildikóval közösen írt forgatókönyve alapján. Á Valami van a tekintetéhen című film főszerepét Lukáts Andor játssza. A film operatőrje Matkócsik András. tant, helyesírást, foglalkoznak nyelvhelyességi kérdésekkel, sokoldalúan fejlesztik önkifejezési képességüket. Úgy látom, jóval többet tudnak, mint ami elsőben követelmény. Fontos értéknek tartom, hogy Lovász Gabriella súlyt helyez a személyiség- és közösségformálásra, a nevelésre, nem szorítkozik pusztán az alapvető készségek kimunkálására. ' — Ez az első oszíály nálunk — folytatta az eszmecserét Váradi Jánosné munkaközösségvezető —, amely a Lovászféle módszerrel tanul. Az eddigi tapasztalatok alapján úgy tűnik, hogy ez az intenzív módszer megbízható eredményre vezet. Jövőre ép is eszerint fogok tanítani. — És mi a gyakorló pedagógus véleménye, kérdeztem Somogyi Zoltánnét, az 'osztály tanítóját. — A gyerekek imádnak olvasni. Lerövidült a betűtanulási időszak, ezért több idő marad gyakorlásra. A folyamatos ismétlés garantálja, hogy a gyengék is szilárd alapismeretekre tegyenek szert. Rokon gondolatok — Csupa jót mondtak eddig kollégái a bemutatóról — fordultam dr. Lovász Gabriellához. Több ponton hasonlóságot látok; a Zsolnay-féle kísérlet alapelvei is ugyanezek. — Valóban így van, mondhatnám azt is, hogy ez a változat Zsolnay — miniben. Annyiban tér el, hogy kevésbé eszközigényes és kevesebb munka hárul a tanárokna. Egy közepes képességű tanító minden további nélkül megbirkózik a feladattal. — Mi késztette arra, hogy ilyen nagy fába vágja a fejszéjét? — Az ötvenes években még csak az a kérdés foglalkoztatott, hogyan lehetne az olvasástanítást hatékonyabbá tenni. Közben kiderült, hogy az intenzívebb munka eredményeként egy csomó idő felszabadul. Ekkor az újabb kérdés az lett, hogyan lehet ezt az anyanyelv globális tanításában hasznosítani? A nyelvet mint egységes princípiumot kezelem, hiszen természeténél fogva az. Művi dolog tantárgyakra feldarabolni, amikor minden mindennel összefügg, az olvasás az írással, helyesírással, a nyelvhelyesség kérdéseivel. Az anyanyelvi nevelés két lényeges célt szolgál: önmaguk és a világ megismerésinek eszköze. A szabatos fogalmazás alkotó- készségünket fejleszti. Ennek kimunkálása legfontosabb feladataink közé tartozik. Minél árnyaltabb fogalmaink vannak, annál többet tudunk önmagunkról és a világról. Ehhez azonban olyan ügyesen kell használniuk a kicsiknek a nyelvet, mint egy eszközt. Tudnak olvasni Arra törekedtem, hogy a lehető legrövidebb idő alatt, a legkevesebb energiával és eszközzel sajátítsák el az ismereteket. Az elsősök október— novemberre megtanulnak olvasni. — A feszített tempó nem megy a minőség rovására? — Az, hogy előbb befejezzük az olvasástanítást, nem azt jelenti, hogy végigvágta- tunk az anyagon, hiszen a munka állandó eleme az ismétlés, gyakoroltatás. Az az elvem, hogy lépésről lépésre haladva kell felépíteni és elmélyíteni az ismereteket. Tehát megtanulunk valamit, továbbhaladunk, aztán újra visszatérünk a tanultakra. Az új anyagrészekbe mindig belefoglaljuk az addig szerzett ismereteket. Nem félünk például olyan grammatikai fogalmakkal, mint ige, főnév, már elsőben foglalkozni. Mire az adott anyagrész tantervi követelmény lesz, már a gyengék is jól tudják, a többszöri gyakorlás, ismétlés révén rögzülnek az ismeretek. Azért fordítok gondot arra, hogy az, olvasás-írás mechanikus készségszintre fejlődjön, mert amíg ezt nem érjük el, a diákok nem tudnak a szöveg tartalmára koncentrálni. Kifele menet a 6-os iskola két fiatal tanítónőjével, Bag- diné Dudog Orsolyával és Volszkyné Szabó Violával arról beszélgettünk, hogy mindketten részt vennének továbbképzésben, mert a jelenleginél hatékonyabbnak tartják ezt a metódust. — Idősebb kollégáink között is vannak, akik úgy látják, hogy érdemes az itt látottakat alkalmazni, mert mindazt ötvözi, ami a korábbiakból hasznosítható, mondta Dudog Orsolya. — A másik szempont, ami vonzóvá teszi a kísérletet, az az — egészítette ki Szabó Viola —, hogy láttuk: tényleg tudnak olvasni és jóval előbb, mint a hagyományos módszerrel. A feldolgozott tananyag a gyerekek életkori sajátosságainak megfelelő, gondolatvilágukhoz közelít. Jó, hogy eljöttünk a bemutató tanításra. Az ember ilyenkor látja, hogy magának is van mit tanulnia. Nagy Emőke Czeizel. Azt, hogy az öröklődés, mint külön tudomány létezik, dr. Czeizel Endrétől tanulta meg a televíziónézők több milliós tábora. Annak idején — Londonból hazatért lelkes kutatóként és még am- bíciózusabb ismeretterjesztőként — ő állt oda a kamerák elé, hogy a génekről, a kromoszómákról tudósítson, s elmondjon minden fontosat, amit a nemzedékek álszármaz- tatói képességéről tudni érdemes, sőt kell. Egyrészt megnyerő előadói modora miatt, másrészt meg azért, mert a legkevésbé hozzáértő számára is nyilvánvaló volt a szaktudása, Czeizel doktor igen hamar eleven fogalommá, a genetika rokonszenves kútfejévé nőtte ki magát. Akár azt is mondhatjuk, hogy ő lett mifelénk a századvég újmódi Buga doktora. S hogy ilyen páratlan karriert futott be, szép számú bírálója is akadt. Mondani sem kell, hogy elmarasztalói elsősorban az egészségügy sáncai mögül támadták, mondván,. hogy ekkora és így megszerzett népszerűséggel mind a V-FIGYELO szakmának, mind pedig a kollégák népes csapatainak súlyosan árt. Dr. Czeizelt azonban kemény fából faragták — hogy stílszerűen minősítsük: igen jó DNS-molekulákat hagyatékoz- tak rá az ősei —, és minden gáncsoskodós ellenére úgy kiérlelte tehetségét, hogy manapság már az orvpstudomá- nyok doktora, és mindenütt számon tartják a világon, ahol a genetikát művelik. Jogos volt tehát az a kérdés, amelyet Heltai András, ez a fanyar humorú, mindig felkészülten faggatózó riporter szegezett neki a minap, hogy miképpen is érzi magát mostanában Czeizel Endre. Nos, megnyugvással hallhattuk, miszerint nagyjában-egé- szében kitűnően. Tudomásul vette, hogy kollégái körében sok az irigye, és ugyanúgy azt is, hogy egyelőre még mindig mostohagyermek idehaza az örökléstan. Csupán csak tízmillió forintra lenne szükség, és Tiszán innen meg Dunán túl egyaránt kiépülhetne az a jaj de nagyon szükséges tanácsadói szolgálat, amely soksok család utódlását ítélhetné meg szakszerűen, felső fokon. Dehát ez a summa váltig nem utalódik ki, így hát kénytelenkelletlen marad a mikrofonba beszélés, az egyszemélyes meggyőzés, bátran mondhatjuk; ez a rendkívül rokonszenves pró- fétaság. Keveset mondunk, ha így fogalmazunk; egy hivatástudattól fűtött — saját megítélése szerint túlfűtött —, minden érintettnek és valamennyi érdeklődőnek jót akaró és okosat szóló egészségügyi propagandistát ismerhettünk meg Czeizel Endre személyében. Bárha más tudományágak művelői és a gáncsoskodók közül is akadnának hozzá hasonlóan felkészült és ily remek beszédű igehirdetők, ismeretterjesztő apostolok! ízlések, pofonok. Négy esztendőn át futott az Ízlések és pofonok című, tárgykultúránk jelenségeit számba vevő sorozat. Határozott szavú, de sohasem ellenségesen elutasító elemzések hangzottak el benne mindig; afféle ízléspallérozásként, kömyezetformálási agitócióként mondogatta a magáét: Sajnos, nem túlságosan sok sikerrel. Amint az a Győrffy Miklós vezette zóróadásból kiderült, kézzelfogható eredményként legföljebb a bajaiak skandináv egyszerűségű és rusztikus szépségű bútorcsaládjának az országos piacra való bevezetését lehet elkönyvelni. Ez a korábban szinte eladhatatlan — még leárazva sem kelendő — cikkcsoport ma már az előjegyzési listákon szerepel. Míg ellenben az ízlések és pofonokban oly sokszor megrótt világítótest-termés változatlanul a giccsek birodalmába tartozik. De hát akkor miért nem folytatódik ez a sorozat... ? Akácz László Heti pilmtegyzete A vörös grófnő Básti Juli (jobbról) és Molnár Ildikó A vörös grófnő egyik jelenetében Hogy gróf Károlyi Mihály- né született Andrássy Katinka grófnő életútja több, mint egy arisztokratának is a legmagasabb polcra született nő élettörténete, azt mindnyájan tudjuk. Olvashattuk emlékiratainak köteteit, olvashattuk férjének emlékiratait; amit ez az okos, szép, szeszélyes és szenvedélyes grófkisasszony végigélt, abban benne van osztálya XX. századeleji története éppúgy, mint szülőföldje, a régi Magyarország, sőt az Osztrák—Magyar Monarchia utolsó évtizedeinek története. A század egyik nagy tanúja ő, s nem csak azért, mert jó egészségben és teljes szellemi frisseségben megért eddig kilencven esztendőt, hanem azért is, mert mindig' ott élt, ott élhetett, ahol a történelem alakult, ahol az események születtek. Károlyiné Andrássy Katinka grófnőről, az első magyar köztársasági elnök, az 1918-as őszirózsás forradalom utáni polgári demokratikus köztársaság elnökének , özvegyéről filmet készíteni, vagy még inkább: ennek az életútnak egy szakaszát filmtémául felhasználni: kézenfekvőén kínálkozó ötlet. Kovács András erre vállalkozott. Andrássy Katinka emlékiratai, levelezése, szóbeli közlései, a róla korábban készült portréfilm szövege alapján írta a forgatókönyvet, és ő is rendezte a kétrészes filmet. Benne az 1910-es évek legelejétől 1919 kora tavaszáig fogja át az eseményeket, elsősorban Károlyiné, azaz az ifjú Andrássy grófnő személye köré csoportosítva, az , ő szemével láttatva a történteket. A korszak történelmi képe eléggé közismert, fölösleges részletezni. Ami a leglényegesebb: ezekben az években, az I. világháború előtt és alatt, majd a közelgő összeomlás előjelei közepette alakul ki a politikus Károlyi Mihály egyénisége, politikájának arculata, ekkor bontakozik ki az a koncepció, mely a Békepártban ölt végül is testet, s a köztársaság kikiáltásához, és Károlyi személyében, annak elnöki székéhez vezet. Ami persze önmagában is külön izgalmas téma, — egy született főnemes, az ország egyik leghatalmasabb vagyonú föld- birtokosa, mint köztársasági elnök! Ennek a Károlyi Mihálynak lesz társa, felesége, a fényben és az árnyékban hűséges követője a szinte még kamasz, de máris meglepően demokratikusan gondolkodó Katinka grófnő, aki nem kevésbé gazdag, nem kevésbé előkelő és riem kevésbé gőgös családból származott. Emlékirataiból kiderül: nem csak egyszerűen beleszeretett a nála majd’ két évtizeddel idősebb Károlyiba, s szerelmet keltett az agglegény, a nősülésre nem is gondoló férfiban, hanem ráérzett arra is, hogy gondolkodásmódjukban és elveikben is esv- máshoz illőek. így lett belőle „a vörös grófnő”, így lett Károlyi „a vörös gróf”, így tagadta meg őket az osztályuk. És így nem kellettek később nemcsak a Horthy-rezsim restau- ráeiós-revansista rendszerében, hanem később egy voluntarista politikai korszakban sem, melynek legfőbb vezetője számára személy szerint, is kínos volt, hogy a róla költött 19-es legendát nem nagyon lehetett volna egyeztetni a Károlyi képviselte tényekkel. Nos, Kovács András filmje kétségtelenül roppant izgalmas évekről szól. Egy baja van: hogy maga a film távolról sem éri el izgalmasságban. érdekességben ennek a korszaknak a tényleges érdekességét. Másképp fogalmazva: az A vörös grófnő inkább csak jelenetsor lett, krónika és képeskönyv, de igazából sem főszereplőinek, Andrássy Katinkának és Károlyi Mihálynak, sem a körülöttük felbukkanó sok más figurának nem tudott plasztikus, eleven arculatot adni. Amit a korszak arisztokráciájának életéből, a társasági eseményekből, a bálokból, vadászatokból, utazgatásokból, a főúri szórakozások köréből megidéz, az érdekes, színes; netán még nosztalgiát is kelthet, hogy íme, milyen jó dolog is volt dúsgazdag arisztokratának lenni abban az ámti- világban. De amint a szereplők tetteinek a mozgatórugóit kellene megmutatni, azt feltárni, hogyan és miért lett hát végül is azzá ez a két ember, akivé lett, Kovács nem képes túllendülni az illusztráláson. A korabeli eredeti filmkockák, híradószerű képsorok, meg az álhíradókként megcsinált, szé- piabama tónusú felvételek beillesztése ezt nem oldja meg, ez csak tovább illusztrál. Mert dokumentumnak ennyi kevés, és a film többi része nem is dokumentumfilm módszerű.A végeredmény: szépen illusztrált képeskönyv, jelenetek egy érdekes házasságból, egy kis politikával és egy kis forradalommal körítve. A nézőben az alakul ki Katinka grófnőről, hogy elég gazdag volt ahhoz, hogy — mint másnak mondjuk a rókavadászat — neki a polgáris szellemű politizálás legyen a hobbija, s szintúgy Károlyi Mihálynak is, aki szintén elég gazdag volt ahhoz, hogy megengedhesse magának az osztálya elveitől és kötelező magatartásától eltérő politikai nézeteket. A filmben megszámlálhatat- lanuTsok jó színész vonul föl, de az egy Básti Julin kívül, aki Katinkát személyesíti meg, még alkalmuk se igen kínálkozik valamelyes alakításra. Az illusztrálás is elegendő. Ha Károlyi Mihálynak és feleségének igaza portréjára vagyunk kíváncsiak, s a korszakról is hű képet akarunk kapni, változatlanul az emlékirataik elolvasása a legjobb megoldás. Azokban az is benne van, amit ^ Kovács filmje nem tudott megragadni: a hogyan? és a miért? Berthe Talán tíz oldalnyi Maupassant 1884-ben írt elbeszélése, a Berthe, mely egy tragikus sorsú, értelmileg fogyatékos lányról szól. A belga Patrick Ledoux rendező ebből készült filmje egy kegyetlen orvosilélektani kísérlet folyamatának bemutatásává alakítja a novellát. Ez a tudomány név ben végzett embertelen b avatkozás a személyiség me tiprásának riasztó példája; náci haláltáborok hasonló k sérleteiig mutat előre. A film a filmklubokban vetítik. Takács István /
