Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-05 / 53. szám
4 1985. MÁRCIUS 5., KEDD Ót oldal betelt Pincetárlat Abonyban A* elmúlt év decemberében, Abony felszabadulásának évfordulóján nyílt meg az Abo- uyi Lajos Falumúzeum pince- galériája. Az egykori Vigyázó kúria alatti szép, boltozatos, helyreállított pincében elsőként Rlaskó Sándor szobraiból rendeztek kiállítást, melyet tavaszig csak pénteken délelőttönként tekinthetnek meg az érdeklődök, mert a múzeumi helyiség egyelőre nem fűthető. Ám ez nem jelenti azt, hogy csekély az érdeklődés az új iránt, hiszen máris betelt öt oldal a vendégkönyvben— Hancsovszkl hnoi felvétel« A megújulási folyamat kulcsa A holdutazáshoz rakéta kell Beszélgetés dr. Kormos Sándorral, a Művelődési Minisztérium főosztályvezetőjével Egyes vélemények szerint a közművelődés válságban van, a régi formák, módszerek már nem képesek megfelelni a kor követelményeinek, az emberek érdeklődésének. Mások éppen a* érdektelenségben, a közömbösségben keresik a kudarcok okát. Erről, közművelődésünk helyzetéről beszélgettünk dr. Kormos Sándorral, a Művelődési Minisztérium közművelődési főosztályvezetőjével, aki Közművelődés és korszerűség címmel tartott előadást Érden. • Talán nem tűnik túlzásnak: a múlt esztendő a művelődéspolitika éve volt. Megkezdődött az oktatási törvény előkészítése, megszületett a múvészetpolitikal dokumentum és megrendezték az országos közművelődést tanácskozást. Mindez a megújulás igényét sejteti. — Azt hiszem, nem kapcsoltuk mindig kellő hangsúllyal össze a két fogaírríat: közművelődés és korszerűség. Az utóbbi történelmileg változó kategória lévén időről időre mást vár el a közművelődéstől, aminek éppen ezért állandóan megújulásra késznek kell lennie ahhoz, hogy talpon maradhasson, hogy korábbi eredményeit meghaladva legyen képes hatni az emberekre.' A következő években mindenképpen figyelembe kell venni azokat az elemzéseket, vizsgálatokat, amelyeken az említett dokumentumok alapulnak. A tavalyi esztendő valóban a számvetés és a programkészítés ideje volt. Ezek szerint elmondhatjuk, hogy a közművelődés akkor tesz eleget a korszerűség követelményeinek, ha támogat minden korábbi és újonnan megszülető értéket. í> Ez igy kicsit általánosan hangzik. — Mire gondolok konkrétan? Először is a tudományosságnak, mint értéknek a megjelenésére, arra, hogy a köz- művelődés által terjesztett információk feleljenek meg a kor tudományos színvonalának. Korábban gyakran közöltünk túlhaladott, néha még babonákon alapuló ismereteket is. Másrészt, a korábbinál sokkal tudatosabban kell válogatnunk a művészeti produktumok közül, oly módon, hogy méginkább a humánus és sz cialista értékek kerüljenek előtérbe. De feladata a közművelődésnek a;z is, hogy hozzájáruljon az ország gazdasági teljesítőképességének fokozásához, a gazdaságpolitikai célkitűzések megvalósításához. • Amolyan propaganda sze- repre gondol? — Szándékosan kerültem ezt a kifejezést. Nem a direkt módszerekre gondolok elsősorban. Sokkal inkább arra, hogy a közművelődés különböző színterein tudatosítani kell az emberekben, mit jelent a termékszerkezet-váltás, a hatékonyság. Ebbe éppen úgy beletartozik a s zakmai továbbképzések szervezése, mint a háztáji kistenyésztőknek rendezett előadássorozat. De még a műveltségi szint emelése is, hiszen az egyre mélyülő szakmai Ismereteket csak mind szélesebb általános műveltségi alapokon lehet elsajátítani. Egyszóval a közművelődés i akkor korszerű, ha a társadalom fejlődésének problémáira globálisan képes választ adni. O Tartalmi megújulás aligha képzelhető el formai változások nélkül. — Valóban. Sok szempontból fölül kell vizsgálnunk a művelődési közösségekről korábban vallott felfogásunkat. Nemcsak a szakkör, a klub, a tanfolyam lehet közösség. A mai életvitel nem kedvez ezeknek a nagyon kötött formáknak. Egyre Jelentősebb szerepet kapnak a lazább, nem intézményesen létrehozott csoportok, közösségek. Az emberek inkább maguk szervezik meg csökkenő s ezáltal értékesebbé váló szabad idejüket. A különböző művelődési egyesületek alakulása jelzi ezt a folyamatot. De jó példa az amatőrmozgalom is. Korábban alig-alig számoltunk az egyénileg tevékenykedő amatőrökkel, például a fotósokkal, filmesekkel. Ma, amikor a technikai felszerelés könnyebben beszerezhető, megnőtt az egyéni cselekvés lehetősége. De a közművelődésnek ezekre az amatőrökre is gondolnia kell. ' 0 A tartalmi, módszertani változás részben elhatározás kérdése. A felmérések, a Rondos elemzések után a tennivalók kimunkálhatok. Nehezebb viszont változtatni a mesievő tárgyi feltételeken. A jelenlegi intézményhálózat, annak technikai felszereltsége mé* a hagyományos céloknak sem min- 1 dig felel meg. — Korszerűsíteni kell. Technikai oldalról forradalmi változások következhetnek be. A kábeltelevízió, a video és a számítógép korát éljük. Le vagyunk maradva; ezeket az eszközöket korábban kellett volna elterjeszteni. Most, a nehezebb gazdasági körülmények ellenére is úgy tűnik, hogy jelentős lépéseket tudunk tenni. Nagyobb városainkban szerveződik a kábeltelevíziózás. Több száz video és számítógép került a művelődési intézményekbe. Nagyon szerény szint ez még, de biztató. — Sokkal nagyobb gond az intézményhálózat. S itt nem is számíthatunk gyors sikerre. Az alapkérdés az: a jelenlegi hálózatot hosszabbítsuk meg, bővítsük, vagy egy új típusú rendszert alakítsunk ki? Nekem az a véleményem, hogy az első lehetőséget követni oivan lenn<\ mintha esvre nagyobb repülőgépet építenénk, hogy eljussunk a holdra, holott a holdutazáshoz rakéta kell. — Az új típusú rendszer felé mutat, hogy a hagyományos hálózat kezd feloldódni: megjelent a közösségi ház, az ifjúsági ház, a szabadidőpark és a faluház. De a legnagyobb változás, hogy az alapellátás szintjén megkezdődött az Intézmények integrációja. S ha ezt jól csináljuk, az nem pusztán azt jelenti, hogy egymás mellé tesszük az iskolát, a könyvtárat, a művelődési házat, a sportpályát és a mozit. A részekből egy magasabb szinten működő egésznek kell létrejönnie. Sajnos, ma ez még nem mindig sikerül. De valahol el kell kezdeni. • A legfontosabbról nem beszéltünk még; az egész megújulási folyamat kulcsáról, a változás lehetséges motor Iáról: a népművelőről. Milyen legyen?’ — Nyitott. Reagáljon minden újra, minden változásra. Ennek azonban megfelelő szakmaisággal kell párosulnia. A mai képzés csak részben bocsát útra ilyen szakembereket. De a változás, a fejlődés a felsőoktatásban is megindult, van rá remény, hogy széles látókörű, jó szervezőkészségű, ugyanakkor nagy szaktudású népművelők kerüljenek a pályára. • A közművelődés felsorolt feladatait figyelembe véve ehhez polihisztorok kellenek. —- A korszerűség nem tévesztendő össze a polihisztor- sággal. Inkább az animátor szót használnám: a tervezőszervező munkában tudjon nyitottan gondolkodni, legyen képes mozgósítani a körülötte levő szellemi bázist. S emellett legalább egy területnek legyen szakembere is. Mindez azért rendkívül fontos, mert hiába vannak a legjobb feltételek, a legkorszerűbb technikai felszerelések, ha nincs, aki ezt működtesse, ha az egész csak holt anyag marad és nem képes funkcionálni. M. Nagy Péter Érdi napok Szellemi közösség formálódjon Gazdag programsorozatnak adtak otthont £rd kulturális és oktatási intézményei az elmúlt négy napban. Az iskolákban, a mű- J velödési központban, a ^ könyvtárban és a földrajzi ^ gyűjteményben párhuza- ^ mosan zajlottak az érdi na- < pok eseményei, összeállí- f, tásunkban ezekből villanni tunk föl néhányat. Oktatási kísérlet Előadások foglalkoztak a társadalom, az ifjúság és a nevelés kapcsolatrendszerével, a tömegtájékoztatásnak az ifjúság nevelésében betöltött szerepével, ismét terítékre került az intézmények szakmai önállóságának kérdése. Napjainkban ugyancsak az aktualitások közé sorolható, újra átgondolást igénylő téma, hogy a történelemtanítás miként segítheti a világnézeti nevelést. Erről is eszmét cseréltek a pedagógusok. Az alsós tanítás jelenleg egyik legproblematikusabb pontja az, hogyan lehet a gyerekeket alaposan megtanítani az irás-olvasás tudományára. Örömmel láttuk, hogy az érdiek két új, de sokak által dicsért módszer bemutatására is lehetőséget biztosítottak. A Zsolnay-féle nyelviirodalmi kommunikációs programot Cálné Radnai Hajnalka bemutató óra keretében ismertette meg az érdeklődő kollégákkal a 2. számú általános iskolában. Ezzel egy időben zajlott a másik bemutató tanítás, Somogyi Zoltán- né órája a 8. számú általános iskolában. Itt dr. Lovász Gabriella anyanyelvi nevelési kísérletével ismerkedhettek meg az érdeklődők. Az elmúlt év végén lapunk hasábjain olvashatta a Zsolnay-féle impozáns — és szerintünk — komoly eredményeket ígérő kísérletről. Kár, hogy a szervezésnél nem figyeltek arra, hogy a két bemutató tanítás ne egy időpontra essék, hiszen nagyon tanulságos lett volna, ha a pedagógusok mindkettőt megtekinthetik, mert akkor lenne összehasonlítási alapjuk. Így viszont vagy ezt, vagy azt alapon választani kellett és ki tudja, mikor lesz rá ismét alkalom, hogy egy városban két kísérlettel is megismerkedjenek. Népzene, néptánc A művelődési központ vasárnap már kora délelőtt benépesült. Az előtérben iparművészek pakolták ki portékáikat: fafaragásokat, apró ékszereket, gyerekeknek való bábokat kínáltak. Igazi vásárnak nem lehetett nevezni ezt, ahhoz túl kevesen hozták el munkáikat. Igaz, sokkal többen nem is fértek volna el, mivel az épületet a megyei diáknapok népzene és néptánc döntőjének résztvevői népesítették be. A nagyteremben egész délelőtt szólt a zene, a színpadon egymást váltották az együttesek és a szólóénekesek. A népdaléneklés kategóriájában a gödöllői diákok vitték el a pálmát. A tizenegy résztvevő közül nyolcán ebből a Az irodalmi est rásztvevSi ismerkednek alkotásaival. helyi képzőművészek Tv-figyelő RÁ.OHVI. Nagyon sokan szeretik, és ugyancsak számosán mondják róla, hogy színjátszói stílusa elavult, idejét múlt — ilyenformán kijelenthetjük: szinte mindenkit véleményalkotásra késztet. Igen, Rátonyi Róbert „a” Rátonyl! .Egyedi és egyszeri alakja színművészetünknek. Egészen pontosan annak az operettvilágnak, amely nem kis részben éppen ő általa élte újabb fénykorát az 1950- es években. Aztán ez a néhány jó es*tcndő elröpült, aztán Rátonyi is elköszönt az Operettszínháztól és átsétált a Nagymező utca túlsó oldalára, a Tháliába, de a tánctudása, a poéneregetése, egyszóval a reá és csak reá jellemző groteszk színpadi jelenléte mindmáig változatlan maradt. Dicséretére a televíziónak, akkor forgattak róla egy port- réfilmct, amikor még ereje teljében van, és hófehér haja ellenére, változatlanul úgybo- kázik, ahogyan hajdanán, amikor még Rózsahegyi Kálmán színiiskolájából kikerült. Az pedig megint csak a rögzítés jó időpontját igazolja, hogy ez a jellcmszínésszé érett táncos- komikus éppen abban a bizonyos érett férfikarban vallhatott önmagáról és általában a színjátszásról, amikor már tengernyi tapasztalat, tucatnyi színházban eljátszott több száz szerep van mögötte. Hallhattuk, hogyan cikázott ő pódiumtól pódiumig, amíg végre legkedvesebb otthonáig, a Fővárosi Operettig eljutott, és szintén tudomásul vehettük, hogy micsoda remek kollégák — elsősorban is a két Latabár, aztán Feleki Kamill, llonthy Hanna stb. stb. —, oldalán és segítségével formálta ki a maga eleven karakterét. Hanem egy kis hiányérzetük azért támadhatott azoknak, akik élénkebb figyelemmel kísérték azt a bizonyos, föntebb említett státusváltozást. Erről a hirtelen és végleges búcsúról egy-ket szó hangzott csak el, így hát nem fogalmazódott meg, miszerint az Operettszínház élére egy ideig kinevezett jeles rendezőnk az oka mindennek. Ö közölte ugyanis Rátonyival, hogy az általa meghirdetett új musicalkorszakban reá, mint afféle operetikövületre, nem szándékozik műsort építeni. Stílusa ósdi; el nem tanácsolja ugvan, de játszatni sem igen fogja. Nos, erre a kinyilatkoztatásra keresett aztán új munkahelvet, s talált is egvet Kazimir Károly társulatában. Anna és Anion. Ritkán lát. ni olyan filmeket, televíziós játékokat, amelyek a legmaibb szovjet valóságot, azokat a hétköznapi hétköznapokat mutatják be. így hát kettőzött figyelemmel kezdhettük nézni Valerija Peruansz- kaja Anna és Anton című históriáját pénteken este. Ez az érdeklődés azonban fokozatosan lelohadt, mivelhogy ez a mai mese egyáltalán nem ajándékozott meg bennünket a reácsodálkozás, a felfedezés örömével. Egyszerűen azért okozott csalódást, mert inkább többé, mint kevésbé közhelyek gyűjteménye volt. Ahogyan az abban a bizonyos dramaturgiai nagykönyvben le van írva, olyan előírásosan talált egymásra az a nyugdíjba küldött kiadói alkalmazott meg az az olözvegyült apa, és csendes őszi idilljük is pontosan úgy torkollott kudarcba, amiképpen jó előre ki lehetett számítani. Tehát a férfi felnőtt gyerekeinek a tiltakozása, rideg szeretetlensége miatt. Azt, hogy a néző mégis kitartott a készüléke előtt, egészen a stáblista feltüntéig. két remek színésznek, Törőcsik Marinak és Jevgcnyij Matve- jevnek köszönhető. Az ő kettősük még a legelcsépeltebb rutinmondatot is élettel töltötte meg; a leginkább visszaköszönő jelenetből is kihozott valamit. Nélkülük bizony élvezhetetlen lett volna ez a panelhistória. Akácz László városból érkeztek, s közülük heten valamilyen díjjal térhettek haza. Arany minősítést kaptak: Nyíri Csilla, Dénes Mária, Benedek Krisztina (Gödöllő) és Kálmán Olga (Monor). , A népzene és néptánc kategóriában — a zsűri véleménye szerint — lényegesen szélsőségesebb színvonalú volt a mezőny. Elismerésre méltó, hogy ilyen sok iskolában — tizenként csoport szerepelt a döntőben — ápolják a hagyományokat, s még arra is volt példa, hogy egyetlen osztály állított ki egy kis együttest. Másrészt a színpadi produkciók azt is elárulták, hogy sok csoport még bizonytalanul, gyakorta,tlanul mozog a színpadon. Ez a ritka fellépési lehetőségek következménye. Pedig mennyi alkalmat kínálhatna egy-egy iskolai ünnepség, rendezvény! A népzene kategóriában a legjobbnak a fóti Korsó citerazenekar bizonyult, arany minősítést kaptak. A néptánccsoportok közül a nagykátai gimnázium együttese érdemelte ki az arany fokozatot. Tiéd a táj Tiéd a táj: ezzel a címmel adta közzé a városi tanács az Érden élő, a tájhoz kötődő írók, költők és képzőművészek antológiáját. Vasárnap délután e kötet szerzői találkoztak az olvasókkal a városi könyvtárban. Megnyitójában dr. Nagy Margit, a városi tanács elnökhelyettese az’ antológia megszületésének jelentőségét méltatta, azt a szellemi társadalmi munkát, aminek eredménye ez a kis gyűjtemény. Szombathelyi Ervin, lapunk olvasószerkesztője bevezetőjében a negyven évvel ezelőtti Érdet hasonlftóttá ösz- sze a maival, azt a fejlődést érzékeltetve, ami lehetővé tette, hogy ,egy szellemi közösség alakulhasson ki a városban. Ennek egyik kézzel fogható jele az antológia. A kötet szerzői közül többen — ezúttal élőszóban is — bemutatkoztak a közönségnek. Gáboriné Csánk Vera, Bíró András. Gesztelyi László, Farkas Ilona, Kelényí István, Törő István, Zsirai László, Mogyorósi Erika, Jehoda János, Kunszabó Ferenc és Harmat Béla olvastak föl műveikből, vallottak önmagukról. A könyvtárban a gyűjteményben szereplő képzőművészek alkotásaiból kis kamaratárlatot is láthatott a közönség. Az ankét résztvevőinek nagy száma fényes bizonvíté- ka, hogy a város igényli a szellemi élet fölpezsdítését, s magáénak érzi az Érdhez kötődő alkotókat. Nem volt hiábavaló a varos anyagi áldozata, Harmat Béla lelkes, fáradhatatlan szervező és szerkesztő munkája, amelynek eredményeként napvilágot láthatott a Tiéd a táj című antológia. M. N. P.—N. E. Szerdii bemutató Rádiószínház Jeles kortárs magyar é - külföldi szerzők új hangjátékait, a színházi évad legjobb produkcióinak felvételeit, két neves színművészünk, illetve drámaírónk hangjátéksorozatát hallhatják idén többek között a rádióhallgatók a Rádió- sZ'nház műsoraiban. Már kialakult az első negyedév pontos programja. Ebben többek között Vészi Endre új hanpiátékát, A bronzutókort tűzik műsorra. A március C-án hallható darab napjainkban játszódik. Március 30-án Athol Fugardnak, a dél-afrikai haladó szellemű drámaírónak a színpadi művéből készült hangjátékát hallhatják a rádióban. A vér köteléke című kétrészes mű irodalmi ábrázolása a távoli világ konfliktusainak művészi és emberi problémáinak. Április 3-án, a felszabadulási évforduló előestéjén lesz a bemutatója Bor Ambrus Vincze Péter című hangjátékának.
