Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-04 / 52. szám

12 PEST MEGYEI HÍRLAP 1985. MÁRCIUS 4.. HÉTFŐ Elegánsabb borítékok külföldre A tervek még a fiókokban vannak a A lányregényekben a szerelmes hölgy rózsaszínű bo- f rítékban, rózsaszínű, illatosított papíron vall szerelmet ^ lovagjának, s a válasz is a feladóhoz illő, markáns, mert \ férfias, de mégoly elegáns kis tasakban érkezik. A való- ^ Ságban persze a legtöbben abban dobjuk a postaládába ^ irományainkat, amit éppen kapunk. Léteznek azért kivé- ^ telek; elég szépen fogynak ismét a színes mappák is, de < még több is elkelne belőlük — vallják a kereskedők —, 5 ha ízlésesebbek lennének. Tűszúrások nyomai mutatják Egy hívó szó, egy telefon Gáborkával most már minden rendben. Gazdaságos, szebb Törekvésben, elképzelések­ben szerencsére nincs hiány a gyártó részéről sem. A szent­endrei papírgyárban például *— ahol tavaly több mint 280 millió darab normál méretű boríték, mellette mintegy 100 millió közepes nagyságú és kö­rülbelül 27 millió ablakos ké­szült — több és érdekes újdon­ság lapul, egyelőre mégcsak a fiókokban. Hogy vajon mikor kerülnek ki onnan és lesz belő­lük áru, arról Szirtes Ferenc- nével, a gyáregység áruforgal­mi osztályvezetőjével beszél­gettünk. — Tavaly egy értékelemző team vizsgálta felül termékein­ket, és több javaslatot is tet­tünk, hogy miként lehetne gaz­daságosabban gyártani a borí­tékokat. Ha már változtatunk, szempont afc is, hogy szebbek legyenek. A normál méretű bo­rítékok iránt a kereslet csök­kent. Ezért, hogy mégis többet gyárthassunk belőle, exportál­ni szeretnénk. Da milyenek legyenek azok a termékek, amelyekkel külföldi piacokat is megnyerhetünk? Famente­sek, jó minőségű papírból ké­szüljenek — ilyet tud is a ha­zai papíripar gyártani —, és ne kelljen lezáráskor nyálazni. A nyomásra záródó borítékok­nál a megoldást a különlegesen hajtogatott peremrész adja. Más újdonságok — Látok itt másfajta újdon­ságokat is. A már unalomig is­mert légiposta-boríték mellett kisebbet, modernebbet, a mé­regzöld táviratboríték helyett pedig fehér alapra nyomott, postakürtös kis tasakokat. — Gyártmányfejlesztőink munkái. A változtatást e ter­mékeinknél is gazdaságossági megfontolások indokolják, amit összekapcsoltunk a szebb for­mával. A légiposta-borítékok­ból ugyanis, mivel a súlyuk nem haladhatja meg az 50 grammot, sok a selejt. Arra gondoltunk, hogy ezek amúgy is külföldre mennek, tehát nem kerülnek be a Toshibába, nem annyira fontos ragaszkodnunk a posta által meghatározott méretekhez. S mert a papír vastagságát csak a súly terhére növelhetnénk, csökkentjük a méretet. S ez a hosszabb faj­ta valóban elegánsabb is. A távirat-borítékoknál az alap­anyag-gyártás után a rendszer tisztítása okozott gondot. Olyan megoldást kerestünk, ami fe­hér alapra készül, de feltűnő, hogy a postának szemet szúr­jon a távirat a sima küldemé­nyek között. Elvben már elfo­gadta a Magyar Posta javasla­tainkat, s ha a konkrét terve­ket is jóváhagyják, megkezd­hetjük a sorozatgyártást. Mert a kereskedő! — S mi a helyzet a mappa­féleségekkel? — Évente kétmillió darabót adunk el belőle. Augusztusra már a boltokban is kapható lesz az egyik újdonságunk, a compendium — a már ismert­nél nagyobb méretű levélpa­pírkészlet —, újszerű grafikák­kal, több színben. Tavaly is próbáltunk a régi, virágos, ké­peslaphoz hasonló díszítésűek mellett mást is kínálni, de a kUnftQdpttaiv ^gyerekeknek, tér-, vezett Vukos dobozból pél­dául nem rendelt újra a keres­kedelem. — Gyártó és kereskedő, gyakran okoznak egymásnak fejfájást, amiért végül is a fogyasztó jár pórul. — Sajnos nekünk is gondot okoz, hogy a nagykereskedelmi partnerünk gyakran tér el az előre felvázolt igényektől. Most nem arra gondolok, hogy év közben a normálméretű borí­tékból kevesebbet kértek, de helyette a közepesből, illetve az ablakosból — a számítógépek elterjedésével egyre többen ezt keresik — megemelték a ren­delést. Ilyenkor készek va­gyunk rugalmasan átállni. Fennakadásokat az okoz a ter­melésben, amikor 436 millió darab bejelentett igénnyel szemben 325 millió darabot vesznek meg. Az adatok a múlt évre vonatkoznak, de saj­nos nem indult biztatóbban ez az esztendő sem. A nagy meny- nyiségű előrejelzés alapján megszerveztük a három mű­szakot, ám mire mozgósítottuk az embereket, kiderült, hogy kevesebb is elég. Ha választ a meg sem fogal­mazott kérdésre nem is, de magyarázatot találhatunk. Egy nagykereskedelmi vállalat té­telein belül a boríték — csak egyetlenegy. Az átfogó piac- felmérésről pedig inkább csak beszélünk, mintsem tényleges gyakorlat lenne. Változhatnak az igények. S ha éppen akkor és ott a gyártó kevesebbet ter­melt, gyorsan kell az import. Mire azonban a külföldi ter­mék megérkezik, a hazai cég is fokozza a gyártást. A raktár pedig megtelik. S mert a bánik a kereskedelmet is az alapján ítéld meg, hogy tartják-e a készletszintet, ürítenek. S mi van ha a raktár kiürül? Ismét feltöltik. S mindebből a gyártó azt veszi észre, hogy bár nem szezonális terméket gyárt, a megrendelés nagyságrendje mégis szezonálisan ingadozik. Hol az a híd, ami időben és térben összeköti a termelést és a fogyasztást? A Központi Statisztikai Hi­vatal széles körű felmérést végzett: hol, milyen mérték­ben veszi igénybe a különféle szolgáltatásokat a lakosság. Ilyen jellegű felmérésekre öt­évenként kerül sor; a mostani adatok, az elmúlt évi helyze­tet rögzítik. A felmérés tanúsága szerint a vállalatok és szövetkezetek szolgáltató hálózata a váro­sokra koncentrálódik. A köz­ségekben szűkös a kínálat. A kisebb településeken a kisipa­rosok nyújtják az alapvető szolgáltatásokat. Megvizsgálták azt is, hogy a szolgáltató üzletek nyitva- tartása igazodik-e a. lakosság igényeihez. Az adatok szerint a szolgáltató műhelyek, üzle­tek általában naponta hét­Engedményes vásár Pótalkatrészek A néhány évvel ezelőtt még krónikusnak számító mező- gazdasági alkatrészhiány fo­kozatosan enyhült, s tavaly a kereskedelem már megfele­lő készletekkel állt a gazdasá­gok rendelkezésére. Az Agrotek összesítése sze­rint a termelők az idén a ta­valyinál kevesebb alkatrészt igényeltek, országosan kere­ken 650 millió forinttal kisebb mennyiségű áruval is beérik. Készleteiket ugyanis a maga­sabb színvonalú kereskedelmi ellátás jóvoltából tavaly jó­részt föltöltötték. Az Agrotek jelentős pótalkatrész-készlet­tel rendelkezik, s ezeket már­cius 30-ig árengedményes vá­sáron igyekszik értékesíteni. Ezek a pótkészletek egész sor olyan cikket tartalmaznak, amelyekért 3—4 évvel ezelőtt még sorban álltak az anyag- beszerzők, s megvásárlásuk gyakran heteket vett igénybe. Az érdeklődés nagy, a raktári áru fogyóban van. A műszakilag indokolt szükséglet biztosítására a kül­földi gépekhez 44,4 millió ru­bel értékű pótalkatrészre, cse­redarabra adtak fel megrende­lést. A hazai szállítók — az előzetes megállapodások alap­ján — mintegy 580 millió fo­rint értékű alkatrésszel bőví­tik az árualapot. Az import­ból nem beszerezhető, de itt­hon előállítható alkatrészek­re — folytatva az eddigi jó kezdeményezéseket —, az Ag­rotek további vállalkozó üze­meket keres, olyanokat, ame­lyek szavatolják a szezon­munkák idejére történő szál­lítást nyolc óra hosszat tartanak nyitva, a nyitvatartási idő mindössze a szolgáltató helyek 13 százalékánál éri el a napi tíz órát. A nyitvatartás ked­vezőtlen, márcsak azért is, mert legtöbbször egybeesik a lakosság munkaidejével, több­nyire bezárnak délután 5-kor. Ennél később mindössze a fodrászüzletek, az autójaví­tók, a ruhatisztítóhelyek egy része áll az ügyfelek rendel­kezésére. A helyzet valamivel jobb a fővárosban, ahol az esti órákban is nyitva tart né­hány szolgáltatóhely, a köz­ségekben azonban alig-alig ta­lálható olyan javítóműhely, fodrász vagy cipész, ahol az esti órákban is fogadják a vendégeket. Gáborka másfél éves múlt. Jár. Kezd beszélni, s buzgón magyarázza az idegennek: ott állt a sarokban a karácsonyfa még nemrégiben. Gáborka kí­váncsian nyitogatja a fotós- táskát, bizalmatlanul néz a lencsébe, s mikor édesanyja nyugtatni akarja — ne félj! — természetesen könnyekre fa­kad ijedtében. Gáborkának most már tizennyolc ' foga is van, a súlya 11 kiló. A szülei elégedettek a fejlődésével. Az orvosok is. ★ Amikor a kisfiú született, s megvizsgálták, szivzörejeit nem találták rendben lévő­nek. Az Országos Kardiológiai Intézetben már bizonyosat mondtak: Gáborka szívét meg kell operálni. Édesanyja így emlékezik: — Háromhónapos volt a ki­csi, amikor sort kerítettek az első kisegítő műtétre. Akkor és a?óta. összesen.,22 órát. töl-, tött a műtőkben. A nagy operáció kilenc órát tartott, s ugyanennyi liter vért ka­pott közben Gáborka. Ám elő- szörre ezt a beavatkozást el kellett halasztani. A kisfiú ugyanis ritka — B, Uh nega­tív — vércsoportú. Hazarohan­tam a kórházból (ahol egyéb­ként hat hónapot töltöttünk), s a körzeti orvostól kértem támogatást. Ez egy hétfői na­pon történt. S csütörtökön sort keríthettek az operációra. Se­gítettek az abonyi önkéntes véradók, segített a ceglédi Vértranszfúziós Állomás. Nem­csak az orvosoknak, nekik is köszönhetjük, hogy Gáborka él, egészséges, és szeptember óta szívgyógyszerre sincs már szüksége... ★ Amikor Gáborkának kellett a segítség, tíz ritka vércsopor­tú abonyi ember vállalkozott arra, hogy rendkívüli véradás­ra utazzon a kórházhoz. Ta­lán azért is, mert tudták: is­merős van bajban. Ahogyan először is, még 1982-ben. Ak­kor egy 29 éves földi szívmű­tétjénél adtak az életmentő nedűből. Idén január 25-én a szolnoki kórházba indultak ketten, hogy egy abonyin se­gítsenek, s az ajánlkozó töb­biek — a 21 „0”-Rh negatív vércsoportú közül tizenheten vállalták: ha most nincs szük­ség rájuk, akkor jönnek egy hét múlva, a másik szívmű­téthez. Állták a szavukat, feb­ruár 4-én ők is utaztak vért adni Budapestre. ★ Mondják manapság: önzőb­bek, anyagiasabbak lették az emberek. Meglehet. Ám az' is -tétty; hogy egyedül Abonyban 1961 óta 33-ról 773-ra nőtt azok száma, akik térítés nél­kül adtak vért, tavaly például 289 liternyit. Akad közöttük, akinek harminc-negyven tű­szúrás hege jelzi vénáin, hányszor sietett a rászorulók, betegek megmentésére. Pető Istvánná, a nagyközség vörös­keresztes vezetőségének titká­ra úgy mondja: elég egy tele­fon, egy hívó szó, rövid üze­net, s a donorok máris jön­nek. Örák alatt megszervező­dik egy-egy rendkívüli vér­adóbrigád. Talán mert tud­ják az emberek: áldozatukkal olykor idegeneken, olykor is­merősökön — Gáborkán, vagy máson, talán mindegy —, de mindenképpen nagy bajban lé­vőkön segítenek. V. G. P, Négy és fél ezer tonna agrofóíía A viharkárok pótlására Eller Erzsébet Az esti órákban minden csendes Szolgáltatás munkaidőben Fokozott ütemben működ­nek a Tiszai Vegyi Kombinát műanyaggyárának agrofóliát készítő gépsorai. A korábbi szélviharok annyi fóliasátrat tönkretettek, hogy csak az át­lagosnál nagyobb termeléssel tudják pótolni. Naponta ösz- szesen 52 tonna 4,2—8 és 12 méter szélességű fóliát gyárta­nak és szállítanak az Agro- ker vállalatoknak. Először a károsult megyék igényeit elé­gítették ki, de már az ország más vidékeire is szállítanak. Február utolsó napjáig ösz- szesen 3000 tonna agrofólia hagyta el a gyárat, s az első negyedév végéig további 1500 tonnát készítenek. Napokon belül megkezdik a 16 méter szélességű, a hónap közepén pedig a fekete, úgynevezett takaró fólia gyártását is. A csepeli Duna Tsz-bcn a nemzetközi nőnapra készülnek. tWegházaiban válogatják, csomagolják és szállításra készítik elő a cserepes virágokat. Mintegy 30 félét juttatnak el az or­szág minden részére, de főleg a főváros virágüzleteibe. Politikai könyvek Talpon a viharban is A z egyre sokasodó memorákötetek közül Nagy Sándor visszaemléke­zése a jobbak közé tartozik. Egy izgal­mas élet története. Ilyent csak a mi századunk tudott produkálni. Az ebedi szegényparaszt család gyermeke már fiatalon kapcsolatba került a kommu­nista mozgalommal, évekig cselédkedik különböző gazdag parasztoknál, míg végül is szembekerül a hatalommal. Letartóztatják, zaklatják, majd barátai, elvtársai tanácsára önként jelentkezik a spanyol szabadság védelmére. A falusi gyerek minden előképzettség nélkül, nyelvismeret hiányában vág ne­ki a nagyvilágnak. Megérkezik spanyol földre, ‘ ahol az első vonalban Rázd, harcostársaival együtt. Olyan kiváló kommunistákkal találkozik, mint Mün- nich Ferenc, Zalka Máté, a legendás Lukács tábornok, Szalvai Mihály, aki egy ideig parancsnoka is volt. Nagyon érzékletesen írja meg ezt az időszakot, eszmélését, kiállását az ügy mellett. Hiába minden bátorság, elszántság, vé­gül győz a túlerő és a nemzetközi bri­gád tagjait kivonják a frontról. Követ­kezik a franciaországi internálás em­bert emésztő, gyötrelmes időszaka. Nagy Sándor, az egyszerű forradal­már, kommunista, aki közkatonaként harcolt, nagy kerülőúttal érkezett visz- sza Magyarországra. Budapesten he­lyezkedett el, munkásként dolgozott és bekapcsolódott az illegális kommunista mozgalomba. Behívják katonának, a munkaszolgálatosok mellé kerül, velük együtt viszik ki a frontra, és természe­tes számára, hogy utat keres és talál a szovjet partizánokhoz. Ezer veszélyen át vállalja sorsát, teljesíti a partizá­noktól kapott megbízatásokat, részt vesz partizánakciókban, míg területü­ket, Kalinkovicsot is felszabadítják a Vörös Hadsereg egységei. A kipróbált forradalmárt, partizán­harcost Moszkvába hívják, ahol talál­kozott Rákosi Mátyással, Gerő Ernővel és másokkal. A könyvnek talán egyik legérdekesebb része, ahogyan Nagy Sándor leírja ezeket a találkozásokat. Legjobban az lepi még, hogy bár még zúgnak az ágyúk, folyik a háború, de Moszkvában már készülnek a majdani felszabaduló Magyarország új társadal­mának tervei. 1944 végén Kijevben partizániskolába kerül, parancsnoka Révész Géza. Itt őt is felkészítik, hogy egy partizánegységgel Magyarország te­rületén harcoljon. Az események azon­ban úgy alakultak, hogy erre nem ke­rült sor. Végül 1945. március 29-én ér­kezett haza Debrecenbe, ahol újra ta­lálkozott Rákosival és a párt más veze­tőivel. Katonai feladattal akarták meg­bízni, de ő a pártmunkát választotta Így lett Szatmár-Bereg megyében a párt első titkára. Átéli a tiszai árvizet, majd Bács, Bihar és Heves megyében tevékenykedik, közben kinevezik a Gyapot Tröszt élére igazgatónak. Meg­éli gazdasági életünk útvesztőit, vele is bizalmatlanok. Két igazgatói poszt is kicsúszott a lába alól, ‘ egyszerűen munkanélkülivé vált. Később barátai segítségével helyezkedett el a Külügy­minisztériumban. Ezután néhány érdekes év követke­zett ismét, ugyanis kinevezték Argen­tínába nagykövetté. Találkozott Peron elnökkel, képviselte hazánkat Bolí­viában is. Az ellenforradalom időszaka ezekben az országokban érte, és alkal­ma volt kint élő magyarokkal beszél­getni, három hullámban hagyták el az országot. |V1 indenki meglepődik, amikor több évi külügyi szolgálat után vidéki munkára, Pécsre kéri magát, ahol fele­ségével, családjával letelepedik. Így lett a Baranya megyei MÉSZÖV elnö­ke. Ezt a tisztséget töltötte be több mint húsz éven át, onnan is ment nyugdíjba. Ahogyan visszaemlékezésé­ben írja, forradalmi eszméink valóra váltásának segítése töltötte be az életét. Sok mindent látott, megélt. Hetvenedik életévét betöltve, úgy érezte, el kell mondania életét, hiszen közkatonaként küzdött, és csak a felszabadulás hozott számára elismerést és beleszólási jogot a közösség életének irányításába. Nagy Sándor Talpon a viharban is című önéletrajzi kötete, amelyet Kékes- di Gyula rendezett sajtó alá, rendkívül érdekes, lebilincselő olvasmány. Nem­csak egy ember életébe tekinthetünk be, hanem korunk társadalmi viszo­nyaiba is. Mindezt olyan ember mond­ja el, aki ma is köztünk él és Pécsett tölti nyugdíjaséveit. Gáli Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents