Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-30 / 75. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP 1985. MÁRCIUS 30., SZOMBAT Színházi levél Krimik divatja , Thébában nehéz napok £ járnak. Döghalál pusztít lakosai között, elhullanak a birkanyájak, kiégnek a legelők és a ga- bonaíöldek. Oidipusz király egy jóslatból megtudja, hogy az istenek az előző király, Laiosz titokzatos és bosszulatlan halála miatt büntetik a várost és népét. Elhatározza, hogy bármi áron is, de kideríti, ki volt a jóságos király gyilkosa, s száműzi, akárki lett légyen is. Így kezdődik Szophoklész (i. e. 496—406) Oidipusz király című tragédiája. Sokak szerint ez a klasszikus görög dráma az első bűnügyi történet, hiszen ha akarjuk, felfoghatjuk egy izgalmas nyomozás történetének is, melynek ráadásul igen meglepő a befejezése: megtudjuk, hogy egy véletlen folytán ugyan, de maga Oidipusz volt Laiosz király gyilkosa — akiben az apját ölte meg. Azt az apát, aki a kisded Oidi- puszt kitélette az erdőbe, mert egy jóslat szerint e gyermek kezétől éri majd a halál. S hogy a történet még csavarosabb legyen, Oidipuszról Thébában senki nem tudja, kicsoda, de amikor megmenti a várost a szörny Szfinx rémuralmától, a polgárok jutalmul királyukká választják, s feleségül adják hozzá az özvegy királynét, Iokasztét, Laiosz király feleségét — azaz Oidipusz anyját... (lm?, a modern lélektanban oly sokat emlegetett Oidipusz-komp- lexus eredete.) Szophoklész célja persze nem az volt, hogy az ókor nagy bűnügyi történetét írja meg. De az Oidipusz király, csodálatos emberábrázolása, tragédiái ereje, lélektani hitelessége m e 11 e 11 — ma már bizony egy kicsit valóban bűnügyi történet is. A mai néző vagy olvasó annak is látja — olvassa. Mint ahogyan — ha akarjuk — bűnügyi történet, egy életveszélyekkel járó nyomozás története a Hamlet is. A dán királyfi ugyanis nem kisebb feladatra vállalkozik, mint hogy kiderítse, ki volt atyjának, az idősebb Hamlet királynak a gyilkosa. Ki is deríti — de amikor már kezében a bizonyosság, ő is elpusztul. Mint ahogyan Oidipusz is bűnhődik a tudásért — s a tettért —: önkezével vájja ki a szemét. Ne gondolják, hogy e két példa kísérlet a világirodalom legnagyobb klasszikus tragédiáinak bűnügyi történetté, mai szóhasználattal: krimivé degradálására. Egyszerűen csak arról van szó, hogy még a legmagasabb rendű irodalomban is megtalálható az érdekes történettel izgalmat keltés szándéka. Még a klasszikus szerzők is szívesen kötik le nézőiket, olvasóikat valami fordulatos mesével — mondjuk, egy titok meg- tudására irányuló akcióval. Ilyen bűnügyek mindig voltak; neandervölgyi ősünk is valószínűleg elkövetett egy-két élet elleni bűntettet, amikor fejbe kólintotta a zsákmányát veszélyeztető szomszédot, vagy azt a másik szomszédot, akinek a zsákmányára meg az ő foga fájt. Még a Biblia szelíd paradicsomi házaspárjának, Ádámnak és Évának a fiai is belekeveredtek egy, csúnya testvérgyilkossági ügybe: Káin agyoncsapta Ábelt, mert — ahogy ma mondanánk — féltékeny volt rá, mivel szülei és az Isten is jobban szerették Ábelt, mint őt. Mi ez, ha nem őskrimi? Mindez persze még nem az igazi bűnügyi irodalom. Itt a bűntett még csak járulékos része az irodalmi alkotásoknak, s nem fő eleme. Az igazi bűnügyi történetet majd csak a XIX. század első felében találja ki — egy igen kiváló amerikai költő, Edgar Allan Poe. 1841-ben jelenteti meg A Morgue utcai kettős gyilkosság című elbeszélését. Ezt szokás a modern bűnügyi történet első s mindjárt alapművének tekinteni. Itt már a bűntett s a kiderítésére folytatott nyomozás kerül a központba. Angolul nyomozni: to detect. Aki nyomoz, a nyomozó: detective. Innen az efajta elbeszélések neve, a megjelölése: detective story. De nálunk a detektívtörténet — noha sokáig így jelölték a hasonló históriákat — lassan átadta a helyét a detektívregény majd a bűnügyi regény, mára pedig a krimi kifejezésnek. Ez utóbbi is angol eredetű: a criminal story, a bűnügyi történet rövidített — magyarított változata. A krimi Poe alapműve óta óriási fejlődésen ment át. Stílusai, műfajai alakultak ki, szabályai születtek és változtak, aszerint ki volt a szerző. A hallatlan népszerűségre jutott krimi már a századforduló körül óriási példányszámokban jelent meg szerte a világon; a Conan Doyle- s a Nick Carter-művek (utóbbi egy írói „szindikátus” fantázianeve!) elsősorban az angol nyelvterületen arattak sikert, de az ezekben a történetekben megjelent mesterdetektívek, Sherlock Holmes és Nick Carter egyben új aspektust is adtak a bűnügyi történeteknek, mert jellé ptették bennük a szupernyomozót. A műfaj későbbi nagy klasszikusai, Agatha Christie-töl Georges Simeno- nig, át is veszik ezt a szuperdetek- tív figuráit; Poiret mester vagy Maigret felügyelő (távolabbi, csöke- vényes rokonaikkal, Columbóval, Kojakkal és társaikkal) már egy más kategóriát képviselnek. Ök már nemcsak a regények, hanem a filmek és tévésorozatok hősei is (bár éppen Sherlock Holmes nem panaszkodhat: történeteiből vagy százhúsz film készült az idők során). Ahogy a filmet, a színpadot is meghódította a krimi. Az immár klasszikus példa Agatha Christie Egérfogó című darabja, amelyet 1952-ben mutattak be a londoni Ambassador Színházban, s azóta is egyhuzamban műsoron van. Miért? Mert jó krimi, jó színdarab s jó előadás (utóbbi persze az eltelt harminchárom év alatt változott; például ma már vagy a tizedik szerep- osztás játssza a darabot). A színpadi krimi, mint műfaj, egyébként ezért is népszerű, mert általa sűrítetten, az élő megjelenítés izgalmasságától körítve kapja meg a néző mindazt az idegborzolást, talányfejtő érdeklődés-fenntartást s a bűn, a bűnözés fölött diadalmaskodó jog, törvény és erkölcs katartikus élményét, amit ilyen intenzíven sem a krimiolvasás, sem a filmkrimi nem tud megadni (bár az utóbbi, különösen, ha igazán jó filmrendező mester csinálta, lehet a műfaj klasz- szikus darabja — lásd például a speciális műfajú Hitchcock-filme- ket). A baj ott szokott kezdődni a színpadi krimikkel, hogy vagy nem eléggé izgalmas történetek, vagy nem eléggé jó színpadi (drámai) művek, azaz nincsenek jól megírva, nem életszernek, hitelesek a figuráik — vagy pedig nincsenek jól eljátszva. A magyar színpadokon az utóbbi időben elszaporodó krimik mindegyik hibára szolgálnak példával. De minden ízében rossz bűnügyi történet csak egyetlen színpadon látható: a Madách Kamaraszínházban. Pedig ott egy úgyszólván házi krimiszerző, Polgár András immár harmadik műve került színre (az előző kettőt is a Madách mutatta be). Tehát rutinos szerzőt vélhetnénk Polgár Andrásban. És mégis, ez a Töltsön egy estét a Fehér Rózsában című munka gyöngébb, mint a legharmatosabb tévékrimi. A feltálalt történet teljesen izgalommentes és érdektelen. A figurák teljességgel hiteltelenek. A dramaturgia alapvető hibáktól hemzseg. Karakter híján a színészek saját ismert művészi arculatukat mutatják be. A rendezés tehetetlen a fogyatékosságok ilyen tömegével szemben. Ha pedig egy krimi rossz, az több mint baj. Az vétek. TAKÁCS ISTVÁN Házigazdák: a szocialista brigádok Művelődés a gyárkapun belül A kulturális színvonal emelése, a műveltség dinamizáló szerepének fokozása nélkülözhetetlen feltétele a társadalom és a gazdaság további előrehaladásának. A társadalmi rétegek, csoportok cs egyének felfogása az életről, a társadalomról, a vallott és váílalt érdekek rendszere, illetve az azokhoz illeszkedő magatartás meghatározóan befolyásolja a jövő alakurását. Következésképpen anyagi erőnek kell tekinteni. A feladat ezért most az, hogy a közművelődési munka — sajátos lehetőségeivel — fokozottan segítse e kölcsönhatások érvényesülését. nem a mi feladatunk pontról pontra kidolgozni az események sorát (hogy mikor kit hívjunk meg, és mit rendezzenek a Ságvári klubban, meg a saját színháztermünkben). Mindennek megvan a maga felelőse. Nem győzöm hangoztatni, hogy az értékek keresése és megőrzése a feladatunk. Az olcsó nőnapi műsor vagy a kabaréestek helyett, tartalmasabb időtöltést is el tudok képzelni. Így például a Ságvári klubban megrendezett Deákvári esték nagyon színvonalasak. Alkalom nyílik ilyenkor a közösségek szerveződésére, egymás megismerésére. Nem utolsósorban a meghívottak segítségével betekinthetnek a résztvevők a gyár, a város életébe. Szellemi vetélkedő népes mezőnnyel Tíz esztendővel a közművelődési törvény megjelenése után, az országos közművelődési tanácskozáson fogalmazták meg ily módon a munkahelyi művelődés kulcskérdéseit. Gyakori, hogy a kultúra birtoklásában még ma is a vágyakat mutatjuk be tényékként. Különösen a gyárak, üzemek világában, ahol naponta értékeljük felül a művelődés állapotát. Pedig a tétel közismert: csak a birtokba vett kultúra személyiség- formáló, csak az átélt, átélhető művészet válik igazi termelőerővé. Bizonyítják a kétkezi dolgozók körében készült szociológiai tanulmányok, s alátámasztják az ergonómiai mérések. A jókedvvel és jó lelkiállapotban végzett munka: közügy. Az eredményes kulturális tevékenység napi közérzetünk len- dítője, serkentője lehet. Szervezeti párhuzamosságok Ezt ismerték fel Vácott, amikor a helyi gyárak, üzemek azonkívül, hogy a művelődési központ munkájához igazodnak, a kapukon belül is igyekeznek egységes közművelődési célokat megfogalmazni. Az elképzelések és a vágyak természetesen keverednek. Tudjuk, hogy egyre kevesebb időt szán mindenki a szórakozásra, az önmegvalósításra, így van ez a csaknem ezer embert foglalkoztató Cement- és Mészművek Váci Gyárában is. Műszaki után ki-ki rohan haza, mindig akad valami mellékmunka, vállalati gmk, otthoni foglalatosság; így aztán vajmi kevés marad a színvonalas műsorok felkutatására. Mind kevesebb az idő — és valljuk be, egyre több a költség — arra, hogy a hétvégeken kimozduljanak otthonról. A közművelődési törvény életbe lépése után csakhamar a Cemenit- és Mészművek Váci Gyárában is megalakult a közművelődési bizottság. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan funkcionál az építő- és cementipari dolgozók kulturális bizottsága. Jess Györgyöt, a gyár gazdasági igazgatóhelyettesét, a közművelődési bizottság elnökét kérdeztük az elmúlt tíz esztendőről. Arról, milyen feladatokat vállal fel a létrehívott csoport? — A jelenlegi körülmények között a gyári közművelődési bizottság feladata a koordinálás lenne. Az, hogy a különböző területeken dolgozók együtt gondolkodjanak az értékkeresés módszerein. Az évek során sajátos helyzet alakult ki nálunk. Gazdasági munkájukból adódóan a vezetők vállalták a művelődés irányítását is. Ily módon a közművelődési bizottság már-már formálisan működik. Alkalmanként összejövünk, de érdemi munkával nemigen dicsekedhetünk. Ugyanis Ha felütjük a váci művelődési központ havi programját, külön fejezetben találjuk a munkahelyek közművelődési tervét. Ebben a hónapban a Deákvári estéken o város szocialista brigádjai voltak a fórum házigazdái. Szerelem ó! címmel rendeztek zenés irodalmi összeállítást a DCM munkásszállóján. Ugyanitt folytatódott a Barangolás térben és időben című sorozat. Wágnemé Kohári Mária, a gyár függetlenített közművelődési előadója, egyúttal a Ságvári klub vezetője. Pillanatnyilag gyermekgondozási szabadságon van. Azért az élet nem állt meg: tervei, elgondolásai szerint a szakszervezeti kul- túrbizottság tagjai és a szakterületek vezetői vették át feladatait. Tóth Gézáné munkaverseny-felelős egyúttal a brigádok művelődését is segíti. A játékos kedvre építve, több hete zajlik a brigádok szellemi vetélkedője. — Már lezajlott a döntő is — mondja Tóth Gézáné. — A DCM Híradóban hétről hétre közöltük a kérdéseket. Irodalmi, történelmi, gazdasági kérdésektől kezdve, sokminden szerepelt a repertoárban. A nagyobb rendezvényeket a gyári kultúrteremben tartjuk, a Ságvári klubban inkább a kisebb, közösségi ösz- szejöveteleket. Negyedévenként autóbuszos látogatást szervezünk a budapesti színházakba. Meg kell vallani, hogy csak akkor van sok jelentkező, ha a cirkuszba, az Operettszinházba vagy a Vidám Színpadra megyünk. Szívügyüknek tekintik — Az elmúlt években kilencszáz jegy kelt el — kapcsolódik a beszélgetésbe Ocsovszky Tiborné közönségszervező. — A művelődési központtal közösen szervezzük a színházlátogatásokat. Egyelőre oda jutunk el, ahová igényelik a jegyeket. Egyelőre a könnyű műfaj vezet. Lapozgatjuk a dokumentumokat, amelyek illusztrálják: a legszervezettebben az oktatási elképzeléseket lehet megvalósítani. Hetvennyolc szakmunkástanuló képzésére van lehetőség a gyáron belül. Ugyanakkor továbbra is foglalkoznak az általános iskolát el nem végzettek beiskolázásával, a szakmunkások szakmai, politikai, továbbképzésével. Négy könyvtár található a gyár területén, elsősorban kölcsönzésre rendezkedtek be. A szocialista brigádoknak mindig az igényelt témakörből tartanak ismeretterjesztő előadásokat. A nyugdíjasoknak, a fiataloknak külön programokat szerveznek, Meglehetősen sok a sport- esemény: aki akarja, többféle sportágban is kipróbálhatja erejét, ügyességét A munkahelyi közművelődés jellegzetességeit érhetjük tetten Vácott. Ha a területek gazdasági vezetői szívügyüknek tekintik az igényes szórakozási, művelődési alkalmak létrehozását. értékek teremtődhetnek. Megvalósulhat, amit a közművelődési tanácskozás célként tűzött ki: „A tudományos-technikai haladástól megkövetelt mértékben indokolt a dolgozó rétegek alapműveltségének gyarapítása. A munlcahelyekan működő művelődési intézményeknek is hozzá kell járulniuk a dolgozók szabad idejének tartalmas, kulturált eltöltéséhez. Ez megkívánja, hogy a munkahelyi vezetés és a társadalmi szervek nagyobb figyelmet fordítsanak a művelődésre, a gazdasági nehézségek ellenére is”. Erdősi Katalin ■ RA DIÓFIGYELŐ] Káló Flórián is Torűay Teri, a József Attila Színház A hölgy fecseg és nyomoz című bűnügyi bohózatának főszereplői ZÁRSZÁMADÁS — öt év gazdaságpolitikai műsorainál. Azt hiszem az 1960-as évek közepétől az új gazdasági mechanizmus tervezésének éveitől datálható az az időszak, amikor az ország lakóinak figyelme már nemcsak a gazdaság építésének eredményeire, hanem o tervező és a végrehajtó munka részleteire, a gazdaságpolitikára is egyre jobban ráirányul. E kérdések még- inkább a figyelem középpontjába kerültek az elmúlt években, amikor a gazdasági élet is mind bonyolultabb lett. Á világban tapasztalható politikai és gazdasági válságok a magyar viszonyokra sem maradtak hatástalanok. A rádió gazdasági kérdéseivel foglalkozó riporterei arra vállalkoztak, hogy saját műsoraik egy-egy jellemző részletét felelevenítve tekintik át az utóbbi öt esztendő tanulságos történéseit — másfél órai adásban sűrítve. A számvetés, vagy ahogy a műsor szerkesztői fogalmaztak — a zárszámadás — azonban nemcsak valamiféle történeti sorrend felállítására törekedett, hanem arra, hogy hűen tolmácsolja az átalakulóban levő magyar gazdaság legfontosabb törekvéseit. Azokat a próbálkozásokat, melyeknek a célja elsősorban az, hogy megtaláljuk és megtanuljuk azt a munkastílust, amellyel lépést tarthatunk a világ gazdasági fejlődésével, biztosíthatjuk hazánk anyagi gyarapodását, az életszínvonal emelését. A műsorban több Pest megyei üzemben készült riportrészlet is szerepelt, közöttük foglalkoztak az Egyesült Izzó szervezetei megújulásával és a váci fényforrásgyár átalakulásával, a gazdaságos termelés feltételeinek megteremtését szolgáló változásokkal. CSEPEL. A láng és füst városa, Budapest XXI. kerülete, hangzott el ebben a nemcsak alapos ismerkedést lehetővé tevő, hanem néhol már szociografikus alapossággal készült ösz- szeállításban, melyben többnyire valóban a főváros önálló életet élő kerületének lakói vallottak magukról. napi örömeikről és gondjaikról. Ám Csepel ebben a műsorban nemcsak ezt a városrészt jelentette, hanem a jó néhány kilométerrel odébblevő településéket. Szigethalmot, Szigetszentmiklóst, vagy az autógyárat, ahol Radnóti László, a Fürst Sándor brigád tagjaival beszélgetett arról, mit jelent ma közösségi emberként élni, élen járni a munkában elvállalni a szűkebb és tágabb közösség gondjait, komolyan venni az elkötelezettséget, a szocialista brigád címet. E brigád tagjai őszintén, megille- tődöttség nélkül számoltak be, mennyi lemondást, áldozatot követel nemcsak magukkal törődni, hanem szavaikból azt is kiérezhette a hallgató, hogy már csak így tudnak, de nem is akarnak másként élni. VIZSGALATOK NYOMÁBAN. Olyan megnyugtató tudni, hogy hosszú ideig büntetlenül társadalmunkban senki sem élhet mások munkájából, senki sem sértheti meg az együttélés írott és íratlan szabályait. Ezt a tudatot erősíti Nagy Izabellának a népi ellenőrzés munkájáról készített havonta jelentkező beszámolója. A krimik izgalmain kívül ez a műsor azonban valami mást is nyújt. Azt a hitünket erősíti, hogy nemcsak szabad, hanem kel! és érdemes is élni demokratikus jogainkkal Cs. Á.
