Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-29 / 74. szám
IGAZGATÓK TS Szép h@8atapi*a n^Sf aiflét A vállalat vezetői saját üzemük terveiről beszéltek. Külön-külön fo- gálmazták meg elképzeléseiket. S bár nem lehet a nyomda tennivalóit ösz- szehasonlítani a fotokémiáéval vagy az enegiaiparéval, valami közös mégis jellemezte a beszélgetést: a hit a fejlődés folytatásában, a hogyan tovább biztos meghatározása. A tudat, hogy a megoldás kulcsával ők rendelkeznek és a zárat is megtalálták, mely a szép holnapra nyitja ajtaját Gyorsított fejSeszfés Dr. Rátosi Ernő küldött, a Dunai Kőolajipari Vállalat vezérigazgatója örömmel nyugtázza a kongresszuson hallottakat, mert megerősítette eddigi programjukat, amit az olajipar több mint két évtizede elkezdett. A termelés intenzív útjára léptek. Ugyanis akkor az olajfeldolgozás visszaesett mintegy kétmillió tonnával, s ez a tény rákényszerítette őket a fejlesztésre. Ezt az intenzív műszaki fejlesztést most akarják felgyorsítani, s meg is van erre a lehetőségük. Kihasználják a'Világbank támogatását, több mint 600 millió forint egy-egy részleg megvalósításának költsége, s van, ami az egymilliárdot is eléri. A már megkezdettel, majd az idei újabb három rész folytatásával, s a jövő. esztendőben várhatóan további két ütemmel kívánnak bővülni. Kidolgozás alatt áll egy nagy petrolkémiai és műanyaggyártási programjuk is. S van másfajta tervük: az • emberi értékrendeket kívánják helyreállítani a képzettség és a munka bonyolultsága alapján. Ehhez már tavaly hozzákezdtek: érdekeltebbé tették a műszaki értelmiséget a munkában,' olyan helyzetet igyekeztek teremteni, hogy jól érczaékrtna- gukat a DKV-ban. Meg is siffcít az elvándorlás, nincs szakemberhiányuk, válogathatnak a jelentkezők között. Reális alapok Dr.. Novák Béla kongresszusi küldött, a Csepel Autógyár vezérigazgatója bevezetőben elmondotta, hogy rá: Í9, mint másokra, mély benyomást tett a pártkongresszus. Végigdolgozta mind a négy napot, szorgalmasan jegyzetelt, egyetlen lényeges mondat, gondolat sem kerülte el a figyelmét. Elemzi, mi minden változott a párt XII. kongresszusa óta, s jó érzés számára, hogy jelenleg nem a nadrágszíj szorosabbra húzása van napirenden, hanem a realitásokat mérlegelő intenzívebb fejlődés. Érzik ezt saját gyáruk területén is. A Világbank a hitellel támogatott elektronikai, mezőgazdasági és más programok után lehetőséget biztosít a járműprogram fejlesztése számára is. Lázár György és Havasi Ferenc is emlegette a nagyobb lehetőségeket felszólalásában. Csaknem egy- milliárd forintot fordíthat a Csepel Autógyár a jármű-sebességváltó fejlesztésére. A tervezés jó úton halad, jövőre kívánják megkezdeni a terv valóra váltását. Beck Tamás kongresszusi küldött, a Kereskedelmi Kamara elnöke szól közbe: kétszer járt Kínában, és mind a- két alkalommal nagy elismeréssel emlegették, a Csepel Autógyárat. Nemcsak termékeiket dicsérték, hanem a szervizszolgálatukat is. S azt a mentalitást, segítőkészseget, amit hosszú idő óta tapasztalnak a gyár dolgozói részéről. Egyedül a kínai nyelvű prospektust hiányolták akkor, de máris hangzik dr. Novák Béla válasza • már régen megoldottuk ezt is. A Csepel Autógyár vezérigazgatója más témával folytatja: a szociálpolitika egyik kényes és fontos részével. az időskorúak helyzetével. Mint mondotta, megnyugtató számárai amit Havasi Ferenc mondott, eloszlatja a nyugdíjkorhatárú dolgozók félelmét az új nyugdíjtörvénytől. Tetszett ez azért is, mert nagyképességű. csaknem nélkülözhetetlen műszaki szakemberek maradhatnak munkahelyükön, dolgozhatnak tovább. Tál a hagyományon Beck Tamás ezúttal nem mint a Kereskedelmi Kamara elnöke, hanem mint a Buda-flax vezérigazgatója beszélt a kongresszus rá gyakorolt hatásáról. Mint mondotta, azt várja a párt XIII. kongresszusától, hogy mind politikai, mind gazdasági területen olyan körülmények kialakítását segítse érvényesülni, amely optimális vállalati munkát biztosít. A szabályozó rendszer a hatékony munkát segítse, s elsősorban azokat a vállalatokat, amelyek önerőre támaszkodnak. Konkrétan: a vállalkozó, a kockáztató, a diverzifikációs törekvés felé orientáljon. A diverzifikáció nem más, mint a termelő vállalat gyártási profiljának a várható piaci lehetőségek jobb kihasználására irányuló tudatos bővítése, amit a Buda-flax már régóta követ. Számukra ez évente 3 milliárd forint feletti termelési értéket jelent. A könnyűipar területén 1982-ben ők kapták meg először az önálló külkereskedelmi jogot: bevált, jól működik. Közvetlen exportjukból tíz- milliárd forint, közvetett exportjukból hatmillió dollár jött be tavaly. A rubel-elszámolású exportból pedig 11 millió rubel. Idén év elején nagykereskedelmi jogosítványt kaptak és Lenker néven nagykereskedelmi vállalatot alapítottak. Erről a sajtó már sokszor írt. Ennek a kereskedelmi vállalatnak éves termelési terve 800 millió forint. Tavaly megalakították a Rostlen termelési rendszert. Az üzemek 62 mázsás átlagtermést értek el, ami a magyar mezőgazdaságban eddig soha nem látott eredmény, Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter írásbeli elismerését épp e napokban kapták meg. Lee Cooper termékük: 1 millió nadrág és más ruházati cikk, szintén közismert. Van egy gazdasági társulásuk a sárkeresztúri Jóreménység Termelőszövetkezettel Lenszolg néven: 250 cső- és vasszerkezeti szerelőt foglalkoztatnak. S van egy tanácsadó és szervező szervezetük, Flaxman elnevezéssel működik. Amikor észreveszi Beck Tamás mosolyomat, megérti, és máris magyarázni kezd: ki kellett lépnünk a hagyományos körből. A termelés önmagában nem hoz elég jövedelmet. Kereskedni, szervezni kell. Így lehet talpon maradni. Reméli, s most már biztos is, hogy a kongresszusi határozat ezt a magatartást megerősíti. Helyszínen den feni Dr. Lenyó László, a kongresszus meghívottja, a Forte-gyár vezérigazgatója szintén a gazdasági témákhoz kapcsolódik, a jövedelemnövekedési képesség vállalati szférákban való fokozásához. Ez a mi életünkben, de még unokáink életében is meghatározó lesz, hangsúlyozza a fo- tókémiaipar elismert vezetője. A megvalósítás formája széles skálájú, változatos és természetes, hogy mindenre a kongresszus nem adhat végleges választ, nem oldhatja meg a vállalatok, vagy iparágak helyett a gondokat, de biztonságérzetet ad, annyi bizonyos. Arra biztat, hogy ne legyen állóvíz a vállalati szervezet, s munkája váljék az eddiginél sokkal rugalmasabbá. Ehhez a döntési hatásköröket még lejjebb kell adni. Ha mindezt pénzügyi megértés is kíséri, az elvonások mértéke reálisan csökken, akkor felgyorsul a megújulási folyamat. A műszaki fejlesztés megvalósulhat az olyan, nem kiemelt iparágban is, mint a fotokémia. Sok ma még az ellentmondás, s jó, hogy a kongresszuson szinte valamennyi felvetődött. Fontos, hogy a vállalatoknál is meghonosodjon az itt tapasztalt légkör, mert a demokráciának ilyen érvényesülése csak ösztönzőleg hathat a termelésre. féli vizsgái Tóth István, a Dunamenti Hőerőmű vezérigaizgatója, aki meghívott volt a kongresszuson, már negyedik alkalommal vesz részt hasonló tanácskozáson. Ügy érzi, ez a kongresz- szus is méltó, felelős összegzését adja az elmúlt öt esztendő munkájának, s olyan színes, amilyen az élet. Hiszen — sokan mondották már el — mindazon kérdések felvetődtek, amelyekkel odakinn foglalkoznak a dolgozók, összegezi az eredményeket, s nem próbálja elfedni a gondokat sem. Valószínű, ennek a jó előkészítésben rejlik a titka. Az irányelvek vitája, a pártértekezletek őszinte légköre, a párttagság sikereinket óvó vitája — amelyben sok helyen pártonkívüliek is elmondották gondolataikat — része lehet a párt XIII. kongresszusa sikerének. Tóth István reméli, hogy munkatársai Százhalombattán is figyelték a kongresszus munkáját, s hallhatták, milyen elismerésben részesültek mindazok, akik a kemény, rideg télen helytálltak az energiaellátás frontján. Ezért az elismerésért a száz- halombattaiak is nagyon megdolgoztak, jólesett a dicsérő szó. Feladataink is világosak — folytatja a vezérigazgató —, az atomerőmű-bázis fejlesztéssel együtt nekik is helyt kell állniok — mégpedig a zavartalan ellátás biztosításában van nagy szerepük. Percenként kell iga- zodniok a fogyasztáshoz. Ezen a télen igazán kipróbálták, megfelelnek-e ebben a szerepkörben. Az idei tapasztalatokat természetesen hasznosítják további munkájuk során. Szeretnék, ha 1987-ben megkezdhetnék öt-hat milliárdos rekonstrukciós programjukat, már folynak az előkészületek. Akárcsak dr. Novák Béla, Tóth István is kiemeli Havasi Ferenc felszólalásából a szociálpolitikára vonatkozó részletet. Azt, hogy korunknak megfelelő összefüggő koncepciót dolgoznak ki. Amellett sem megy el Tóth István, ami környezetében szintén téma: a főmunkaidőben, az alapmunkahelyen valósítsuk meg a hatékonyabb munkát, s a nagyüzemi erősödés mellett támogassuk a valóban szükséges kisvállalkozásokat. Őszinte esissphang Bálint Csaba, a Dabasi Nyomda igazgatója, szintén meghívott volt a kongresszuson, először vett részt a párt legmagasabb fórumának munkájában. Pontosan ilyennek képzeltem — mondja. A hozzászólások mondanivalója nagyon széles skálán mozgott és nagyon őszinte volt. A viszonylag egyszerű témáktól kezdve a nemzetközi kapcsolatokat érintve mindenről hallhatott okos elemzéseket. A néhány nap alatt felidéződött benne az a tény, hogy a Dabasi Nyomda, az ország legkorszerűbb nyomdája, s ennek hitelét 1983-ban visszafizették. Éppen akkor, amikor a kényszerű egy helyben járás következett. Jó volt most hallani Kádár Jánostól, Lázár Györgytől,- Havasi Ferenctől egyaránt, hogy ismét foglalkozni kell a gazdasági dinamizmus fokozásával. Ez a Dabasi Nyomda számára is azt jelenti, hogy lehetőség lesz a terveknek megfelelően fejleszteni, korszerűsíteni. Reméli, hogy a differenciált fejlesztés nem egyes ágazatokra vonatkozik csupán, hanem olyan vállalati célok elérésére is mód nyílik, amelyeket középüzemek jó, a népgazdaság számára is hasznos ügyért kezdeményeznek. Hiszen sokszor ezek az üzemi hátterek biztosítják a nagyipar számára a zavartalan működést, ezeket is támogatni kell. Az oktatás továbbfejlesztése — mint mondotta Bálint Csaba —, sor gondolatot ébresztett benne, melynek megvalósítása ésszerű lenne. Így például a több éven át használható tankönyvek nyomására felkészülnek, s ez jó eredményt is tartogat számukra. EÍSSÁNTAX ÉS IEIKESE Még várnak tőlem valamit K ádár János elmondotta kongresszusi zárszavát, a küldöttek megválasztották az új Központi Bizottságot, a Központi Bizottság saját soraiból a Politikai Bizottság tagjait, a Központi Bizottság titkárait, a többi tisztségviselőt ... A párt főtitkárát forró tapssal köszöntötte a küldöttek és a meghívottak serege. A munkatanácskozás ezekben a pillanatokban újra megváltozott: ünnepi hangulat ült a teremre. Felcsendült az Intcrnacionálé hangja, majd, amikor Kádár János bejelentette: véget ért a párt XIII. kongresszusa, elvégezte feladatát, újra zúgott a taps. Sokáig álltak még helyükön a párt nagy eseményének színterén a résztvevők. Véget ért, mondom, és én még mindig rovom a sorokat. Jegyzettömbömből kedves nevek, megírásra váró epizódok kerülnek elő. v.ii.i0r3 Pál kongresszusi küldöttel, a váci NEB nyugalmazott elnökével folytatott beszélgetés jut az őszembe. Sok ember gondolatát sűrítette saját mondanivalójába; több évtizedes munkájának elismerését érzi, mint veterán küldött, hogy részt vehetett szavazati joggal a párt legfelső fórumának tanácskozásán. Milyen nagyszerű volt összefutni olyan országos és megyei ismert, népszerű elvtársakkal, akiket nagyon tisztel, vagy olyanokkal is, akikkel a felszabadulás utáni években valaha együtt dolgoztak, építettek. Találkozhatott Kállai Gyulával, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnökével; Marosán Györggyel! Trautmann Rezsővel, akivel 1951 —1954 között, amikor a megyei tanácson dolgozott. sokszor ákadt dolga. Jó volt újra kezet fogni Szobek Andrással, Oczel Jánossal. Cser- venka Ferencnét is hány éve ismeri! — szereti. Elmúltak felettem az évek — mondja Szikora Pál —, de az a szellem, ami áthatotta a párt XIII. kongresszusát, korom ellenére lázba hozott. Lendülétet adott: érzem, nekem még tennem kell valamit. Még várnak tőlem valamit! Ha valamennyien lelkesedünk, akkor. kö'nnyebben érhetük el eredményt, miért szégyelljük érzelmeinket? S ez nem attól függ, ki melyik generációhoz tartozik. A felszabadulás után is lelkesek voltunk, most sem mondhatunk le erről a hajtóerőről. Ha vannak is hibák, de tudnunk, látnunk kell, hogy szép a mi szocializmusunk, szebb, mint amilyenről a tőkés társadalomban álmodhattunk. A sikerekről ritkán beszélgetünk, pedig időnként arról is szólni kellene. A mezőgazdaságban megvívott forradalomról, már csak azért is, mert az különbözött az ipar államosításától! Emezt egy ceruzavonással elintéztük, de a parasztságot meg kellett győzni. Meg kellett értetni, hogy boldogabb lesz a falu élete, ha egyéni parasztjai szövetkezetbe tömörülnek... ötvenhat éve dolgozom — ma is dolgozom — nyomja meg a szót Szikora Pál. — Környezet- védelmi felügyelő vagyok Vácott. Úgy érzem, fontos, amit teszek, mert sok a gond. Rendnek kellene lenni körülöttünk. Gödöllőn, a megyei pártértekezileten taranszparensre írták: A mai problémák megoldásában fontos szerepe van valamennyi alapszervezetnek, minden kommunistának. Szikora Pál veterán úgy érzi, ez neki is szól. Katena FerSííC nyugdíjas, kongresszusi meghívott volt. 1948-ban. a két párt egyesülésekor ült először ilyen magas fórumon. Ott volt 1951- ben. az MDP II. kongresszusán is. Tizennyolc esztendeig dolgozott a budapesti pártbizottságon. 1962-bota került Százhalombattára. Pontosabban előtte Csepelem ÁFOR-vezérigazgató volt. Százhalombattán igazgatási főosztályvezető. Innen ment nyugdíjba. De volt igazgatója a Petrolkémiának és a Zalai Kőolajfinomítónak is. Most? Társadalmi munkás a megyei pártbizottság párt- és tömegszervezetek osztályán. Minden áldott nap bejár. Amikor a kongresszusról kérdezem. Kádár Jánosról beszél. Arról, hogy amíg őt látja, addig nem feledkeznek meg a veteránokról. Persze, önmagát is érti alatta, hiszen 1938 óta tagja a pártnak. 1919-ben, tízesztendős korában sajtót terjesztett illegálisan. Így fogták el Dorogon a csendőrök is. akiket mint bányászgyerek, társaival együtt utált. Nagyszülei nevelték, tőlük tanulta az életet... Mindhármukat letartóztatták, őt három nap. nagyszüleit 16 hónap múlva bocsátották szabadon. Elsajátította a lakatos és a pék szakmát. Egyéves pártiskolát végzett, volt a Vörös Akadémia hallgatója, tanult a belkereskedelmi főiskolán. És volt és maradt mindig kommunista. Olyan, aki megilletődött, amikor megkapta meghívóját a kongresszusra. Mert annyira soha nem edződhet meg az ember, hogy ilyesmin meg ne hatódjon. Csanyi Mihály, a szentmártonkátai termelőszövetkezet árufelvásárlóját édesapja révén ismerem, aki esztendőkkel ezelőtt a szentlőrinckátai tsz-ben volt párttitkár. Bevallja: titokban mindig remélte, hogy egyszer eljut a kongresszusra. Édesapja 1946-ban volt küldött a nagykátai járásból. Most végre ő is megérte e napot. Valaha, 13 éves korában úgy került a pártba, hogy két évet korához hazudott. Dehogy állítja, hogy akkor már tudatosan cselekedett. Csendőrökkel, a megaláztatással, a nyomorral azonban találkozott. Sok baráttal, régi ismerőssel — Borbély Sándorral, a munkásőrség országos parancsnokával és helyettesével, Szabó Imrével, Hajdú-Bihar megye tanácselnökével, Váncsa Jenő miniszterrel hozta össze a sors. Közvetlen közelről láthatta a tisztelt vezetőket, akik épp olyanok voltak a teremben, mint a folyosón, egyszerű, közvetlenek. Tetszett a szervezettség. Minden..., minden ... Ismétlem az utolsó szavakat magamban. Hányán hangoztatták ezt a négy nap alatt? S mondom én is, hiszen sok arcvonást véstem emlékembe, sok kommunista véleményét jegyeztem fel. Egyek voltak a feladatok vállalásában, a kongresszus céljainak megfogalmazásában. Elszántak és lelkesek elveink vállalásában. Sági Agnes
