Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-28 / 73. szám

4

PEST MEGYEI HÍRLAP ms. március 28., csütörtök

Tanácskozik az MSZMP XHL kongresszusa

A szünetben: dr. Arató András, a megyei pártbizottság titkára, dr. Novák Béla, a Csepel Autógyár vezérigazgatója, Horváth József, a Központi Bizottság tagja, a Csepel Autógyár munkása és dr. Rátosi Ernő, a DKV vezérigazgatója.

(Folytatás a 3. oldalról)

sikert sikerre halmoz, hanem a nehézségek idején is. Ha az emberekben sikerült felébreszteni a felelősségtudatot azok iránt az értékek iránt, amelyeket az új társadalom már létrehozott, ha sikerül ezeknek

az értékeknek a megvédésében valóságos és személyes törekvéseikkel egybevágó feladatot adni számukra, ha sikerül a nemzeti múlt értékeit a nemzeti jelen és jövő sorskérdéseibe ágyazni, akkor sikerül egy egész országot a nehézségek idején is előrevinni.

WLASSITSCH GYULA:

A műszaki fejlesztés stratégiai jelentőségű

Wlassitsch Gyula, a Graboplast Pamutszövő és Műbútorgyár állami- díjas kutató-fejlesztő főmérnöke, Győr-Sopron megye küldötte rámutatott: A növekvő nyersanyagárak és beruházási költségek mellett stratégiai jelentőségűvé vált a műszaki fejlesztés, amely ma már mindenütt jelentős szerepet tölt be, az országok politikai és gazdasági eszköztárában. Az emberi alkotókészséget és a legújabb műszaki ismereteket a lehető legrövidebb idő alatt kell a termelés szolgálatába állítani.

A továbbiakban arról szólt, hogy 1981—1983 között sikerült 20 százalékkal csökkenteniük a fejlett tőkés

országokból származó importot, a gyors és hathatós technológiai átállítással pedig a termelést folyamatosan szinten tartani.

Ezt követően a műszaki értelmiséget foglalkoztató gondolatokat idézte fel.

— Meggyőződésem, hogy az alkotó értelmiség munkája további többleteredményeket hozhat, hiszen az egyetemeken, a kutatóintézetekben és a vállalatoknál sok olyan magasan képzett mérnök'és más szakember van, akiknek tudását és tenni akarását feltétlenül jobban lehet hasznosítani.

ANTALÓCXY ALBERT:

A türelem nem azonos az engedékenységgel

Antalóczy Albert, a Komárom megyei pártbizottság első ’titkára, Komárom megye küldötte, részletesen elemezte a XIII. kongresszusra készülés megyei tanulságait, majd a párt politikai tömegmunkájáról beszélt.

Olyan helyzetben, amikor a társadalmi feszültségek több ponton erősödnek, amikor gyakori az értetlenség. az idegesség és hellyel-közzel az elbizonytalanodás, ezeket a kommunistáknak. különösen a vezetőknek mindenütt kellő nyugalommal, magabiztos politikai kiállással és a jövőbe vetett bizalommal kell ellensúlyozni. Meggyőző érvekre, türelemre és megértésre van szükség, ami

nem tévesztendő össze az engedékenységgel, a belenyugvással. Nem kevésbé fontos, hogy megszűnjön az általánossal való egyetértés és a konkréttal való szembenállás gyakorlata.

A párttagok ideológiai felkészültségét. világnézetét az elmúlt öt év többször is próbára tette. Gyakran kellett vizsgázni problémaérzékenységből, vitakészségből.

A mai szemléleti sokszínűség, a téves vagy zavaros nézetek részben a hazai viszonyokban gyökereznek. Nem elhanyagolhatóak azonban a nemzetközi helyzet kedvezőtlen változásának eszmei-ideológiái hatásai, következményei sem.

ROSTÁS KÁR®LY:

Az értelmes feles ástok eélt adnak életünknek

Rostás Károly nyugdíjas, a Hazafias Népfront Somogy megyei Bizottságának elnöke, Somogy megye küldötte elmondotta: — Negyvenhatodik éve vagyok tagja a pártnak. Az a tudat, hogy a párt számít ránk, az az érzés, hogy szükség van ránk, nemcsak a megbecsülést jelenti, hanem az élet értelmét is. Sőt: magát az életet! Mert vallom: az embernek szüksége van arra, hogy az embereknek szükségük legyen rá!

— Pártunk mélységes szocialista humanizmusára vall, amikor a kongresszusi dokumentumokban hangsúlyozza: „Kötelességünk, hogy ... könnyítsünk az idős korral járó terheken.” Kétségtelen, hogy sokan rászorulnak erre. A nagyon idősek, a betegek, 'a magukra hagyottak.

Nem reájuk értem, amit most mondok, hanem saját korosztályom tagjaira, a 60—70 év közöttiekre, a megöregedni nem akaró idősekre, akiknek nevében azt kérem: úgy könnyítsenek terheinken, hogy kapjunk testhez álló megbízatást, pártmunkát, értelmes feladatot, amely célt és újabb meg újabb éveket ad az életnek. A keddi vitában megragadott az a mondat, hogy a fiatalok feladatokat kérnek. Ebben is találkozik az ifjúság és az idősebb nemzedék.

A továbbiakban a különböző nemzedékek kapcsolatának problémáit elemezte. Azoknak, akik a jövő útját keresik, nem árt, ha néha visz- szapillantanak, honnan indultunk. A fiatalokkal jobban kellene érzékeltetni azokat az óriási eredményeket, amelyeket a szocialista építőmunka során, kezdetben olykor nyomorogva, túlhajszoltan, csökkenő, majd újra növekvő bizalommal elértünk a mögöttünk levő négy évtizedben.

valósítást is. — Mi is igyekszünk, hogy így legyen, s ugyancsak ezt segítheti az új vállalatvezetési formák bevezetése, a fórumok körültekintő, jó működése.

A felszólaló ezt követően a gazdaságos és takarékos munkára hívott fel: — Legyen végre becsülete a fillérnek, a centiméternek és a perceknek is, de legalább a naptári hétnek és a hónapoknak! Mindenekelőtt pedig az adott szónak, főleg, ha azt szerződés is alátámasztja: nem tudunk ugyanis határidőre dolgozni, ha nincs bőr, szövet, fonal, gomb vagy alkatrész, ki kell tehát küszöbölni az apró szervezetlenséget is Az energiával okosan gazdálkodni pedig parancsoló kötelesség.

SZŰCS ISTVÁN:

§.©g^era végra itifela a vűllali sseiwdésnek

Szűcs István, a komlói Carbon Jetén szerzett tapasztalataival tá- Könnyűipari Vállalat igazgatója, Ba- masztotta alá.

ranya megye küldötte hangoztatta, Szűcs István hangsúlyozta: amikor hogy a gazdasági fellendülés fórrá- a dolgozók azt tapasztalják, hogy sait meg lehet nyitni a tartalékok beleszólhatnak a dolgokba, akkor a feltárásával, s ezt saját munkaterü- döntéssel együtt vállalják a megHÁMORI CSABA:

Közös a felelősségünk a fiatalság sorsáért

júság érdeke is, ezért támogatjuk a programot.

Az utóbbi években az építőmunka sikerei nem olyan látványosak, magától értetődőek, mint korábban. Érthető, hogy ilyen helyzetben élesebben bukkannak felszínre az érdekellentétek. Ennek természetes velejárója, hogy a fiatalok között is élénkebbé váltak a viták jelenünkről, jövőnkről. Érzékenyebbé, nyíltabbá, kritikusabbá vált nemzedékünk.

A fiatalok azonosulása a szocializmussal nem automatikus. Napjainkban is sok a zavar. Sajnos a fiatalok között sem ritka az elkényel- mesedett, a mindenbe beletörődő.

Azokat kell segítenünk, bátorítanunk, akik hajlandók vállalni a nehézségeket, s küzdenek igazukért.

Nincs még egy társadalmi réteg, amelynek helyzete, feladatai, gondjai annyira sokrétűek lennének, mint az ifjúságé.

Másfél millió diák, több mint egymillió munkás, negyedmillió mező- gazdasági dolgozó, csaknem ugyanennyi értelmiségi, katonák, család- fenntartók, hajadonok és elváltak, s több mint százezer veszélyeztetett: mind-mind magyar fiatal, akiknek jövője, sorsa közös felelősségünk.

Azokért is termiünk kell, akik saját tévelygéseik miatt csúsztak a társadalom peremére. Az alkoholfogyasztás, a lassan, de terjedő kábítószerélvezet, a növekvő fiatalkori bűnözés a társadatomba való beilleszkedés zavaraira irányítja a figyelmet. Mindez az egészségügy, a nevelés, a szociálpolitika, az ifjúságvédelem összehangolt, közös cselekvésiét sürgeti.

A munkába álló fiatalok nem adományt, hanem lehetőséget kernele. A gondok nem' az indulás pillanatában fogannak. Természetes, hogy a betanulás időbe telük. Ám ha egy fiatal négy-öt év elteltével még mindig képességétől és képzettségétől messze elmaradó feladatokat kap, ha bére nem kerül arányba az elvégzettekkel, elkedvetlenedik, visszahúzódik, vagy mással próbálkozik. A pályakezdők alacsony jövedelme tehát tünet, ami mögött nem társadalompolitikai megfontolások húzódnak, hanem elégtelen munkaszervezés, s a változtatásra bátortalan munkahelyi vezetés.

Ezután több problémáról beszélt, köztük az otthonteremtésről. Ennek esélye az utóbbi években — főként a városokban — alig javult. Bár az

(Folytatás az 5. oldalon.)

sutt jobb körülmények közé kerül, büntetés helyett. Meg azután hiába akarnak helyben rendet teremteni, ha még mindig rossz a vállalatok közötti kooperációs fegyelem... Szóval ezen az estén, még ebben a jó baráti körben sem jutottunk dűlőre a témában.

M

int ahogy abban sem, miként lenne leghelyesebb hozzákezdeni a szociálpolitikai kérdések megoldásához. Mert rendben van az, hogy az elesetteket, a kisjövedelműeket kell támogatni, de mi van akkor, ha valaki elherdálja a keresetét és ezért él rosszabbul, mint a társa, aki tisztességesen meg is dolgozik keresetéért és beosztással él. Büntessük hát meg?! Nem olyan egyszerű válaszolni arra sem; hogyan biztosítsák a nyugdíjak reálértékét? Hogyan, milyen módon közelítsék a kis nyugdíjak a ma nyugdíjba vonulók magasabb nyugdíját?

Millió kérdés,, szenvedélyes, alkumentes vita éjjel fél egyig. S akkor is azért marad abba, hogy reggel folytatódjon.

Folytatódott is az első titkárok egy csoportja körében, már <a

rás, a ceglédi kórház igazgató főorvosa, Major György pártbizottsági titkár a katonai magasabb egységtől ül együtt. Velük tartott Kárpáti Ferenc altábornagy, miniszterhelyettes, Pest megye országgyűlési képviselője...

Protokoll-össze jövetelnek nem

mondható, mert ki az ágyon, ki a kis széken ült. Volt, akinek még ennyi hely sem jutott. Az asztalon óriási ceglédi cipó, kis szalonna, kolbász — egyszóval hazai. Kelléke a baráti beszélgetésnek.

Miről is volt szó? Egyoldalúak-e a felszólalások? Mármint olyan szempontból, hogy mindenki bírál, elmondja országos vagy helyi gondját, azután oldják meg valahol..

Nem így van, hangzik az ellenérv, vannak, akik a megoldás módjára is találnak javaslatot. S ami több: áthatja a iégköít a tenniakarás, az, hogy sok mindent éppen helyben lehet csak megoldani, nem szükséges központi intézkedést várni.

Szóba került az állampolgári, a munkafegyelem is, mint ahogy az mostanában mindenütt felvetődik. De a vita alapját ez esetben az képezte: jó, jó, helyben fegyelmeznek, de sokszor az elküldött lógós máE

stére mindenki fáradt. Még ha edzett emberek is a kongresz- szusi küldöttek, egész nap éberen figyelni, reggel 9 órától este 19 óra utánig ülni, az ország dolgait meg- hányni-vetni — érthető, ha az utolsó felszólalás közben már némi mo- corgás tapasztalható. Vacsora utánra azonban mintha elvágták volna. A szállodai szobák ajtaja mögül élénk beszélgetés hallik. Hol egyik, hol másik ajtón kopogok be, bátran tehetem, mindenütt ismerős, jó barát, és az a veszély sem fenyeget, hogy a szoba lakóját ágyban találom.

Mindenki különböző csoportokba verődve vitázik: mi tetszett, mi volt a legjobb, persze a mieink vitték a pálmát — s nem is kell elfogódottság ahhoz, hogy így értékeljük a dolgokat. Az eddigi három Pest megyei felszólaló: Martinovics Tibor és Krasznai Lajos s sorrendben a harmadik, Gáspár Sándor mondandója általános tetszést aratott.

Bállá Jánosnak, a ceglédi pártbizottság első titkárának szobájában kötök ki: jó hangulatú társaság verődött össze. Pillanatra elnémulnak jöttömre, megakad az értékelő vita, de azután ismét magasba csap az eszmecsere hulláma.

Giba István, a ceglédi Kossuth Gimnázium igazgatóhelyettese, Pásztor István, a nagykőrösi városi párt- bizottság első titkára, Zakar Imre, a KÖZGÉP ceglédi gyárának esztergályosa, Tóth Róza, a kocséri Petőfi Termelőszövetkezet elnöke, Daru Irén, a Nagykőrösi Konzervgyár szakmunkása, dr. Szabadfalvi AndHámori Csaba, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, Budapest küldötte hangsúlyozta:

— A statisztika tanúsága szerint minden második magyar még nincs harminc éves. E tény azt is jelzi, hogy az ifjúságnak súlya, felelőssége van. Nemcsak a jövőnek részese és formálója, hanem itt és most a jelennek is.

— Pártunk mindig megkülönböztetett figyelmet fordított az ifjúságra. Ez a program, amelyet a határozat- tervezet ajánl, egy időben képes megerősíteni a párt politikájának bevált, a gyakorlat által igazolt, fő irányát, alapvető vonásait, és választ adni korunk új kérdéseire. Ez az ifSZOBÁKBAN, FOLYOSÓ

Mei férnék.,munkcs után

A poSiSskm cSsfferesseíáiáképesség javítása