Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-27 / 72. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP 1985. MAltCIUS 27., SZERDA Tanácskozik as MSZMP (Folytatás a 7. oldalról.) hogy a kollektívák jogait egyes személyek kisajátítsák. A kádermunkában is fel kell számolnunk a formalizmust, a statisztikai szemléletet. &ÍÁH ISTVÁN: Mindannak sikere, amiről mostani kongresszusunk tárgyal és dönteni fog, jórészt attól függ, hogy a kádermunkában meg tudjuk-e és milyen mértékben tudjuk megújítani magunkat. Védelmi politikánk reális, kiegyensúlyozott si versenyről ezután a következőket állapította meg: — a magyar nép, egész közvéleményünk bizonyos lehet abban, hogy mi, a magyar néphadsereg katonái éppúgy érdekeltek vagyunk a fegyverkezési verseny korlátozásában, a béke intézményes garanciáinak kiépítésében, a tárgyalások sikerében, mint hazánkban bárki más. Történelmi tapasztalataink és a józan ész azt követeli a szocializmust építő népektől, hogy őrizzük meg az utóbbi évtizedekben létrejött katonai erőegyensúlyt, a két szembenálló tömb között — mondotta Oláh István. A Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői, s azon belül a szovjet nép óriási áldozatvállalása, a Szovjetunió hatalmas gazdasági, tudományos és katonai potenciálja volt és marad a fő tényezője az esztelen és féktelen imperialista fegyverkezés ellensúlyozásának. A magyar nép a tőle elvárható reális mértékben járul hozzá a Varsói Szerződés egyesített katonai erejéhez, rajta keresztül a mindenkori erőegyensúlyhoz. A felszólaló ezután arról beszélt, hogy egész társadalmunkat foglalkoztató kérdés a felnövekvő nemzedék szocialista szellemű nevelése, s ebben mindenkor fontos szerep hárul a hadseregre. A jövőről szólva kijelentette: — a következő időszakban — szövetségeseinkkel összehangoltan és a körülmények figyelembevételével — tovább folytatjuk a néphadsereg fegyverzetének, felszerelésének, a hozzá kapcsolódó infrastruktúrának a fejlesztését, a szervezeti korszerűsítést. Brieg&d segít ca Az ikladi Ipari Műszergyár sajtoló- üzeizieücn dolgozzák fel a Dunai Vasműtől beszerzett dinamószalagokat. Ebből az alapanyagból azonban — az ikladi vállalat vezetőinek minden közbenjárása ellenére — eddig gyakran akadozott a szállítás, s az időszakos Hiányok hátráltatták az IMI termelését. Az elmúlt napokban a sajtolóüzem Kossuth Lajos szocialista brigádjának tagjai megütök a Dunai Vasmű vezérigazgatójának, hogy a kongresszusi műszakban csak úgy tudják teljesíteni vállalásaikat, ha a dinamószalagokat ideiében megkapják. A választ a Vasmű X. Kongresszus nevű brigádja küldte, s annak lényege ez: a XIII. kongresszus tiszteletére tett felajánlásai között szerepel az ikla- diak kérésének a teljesítése is. így teremtődött meg a feltétele az Ipari Műszergyárban annak, hogy c hét végén a sajtolóüzem dolgozói is elmondhassák: amit vállaltak, teljesítették is. a HASZNA! IAJ&S: A valódi egység próbája a kommunisták kiállása Oláh István vezérezredes, honvédelmi miniszter, a magyar néphadsereg küldötte bevezetőben elmondotta: — A kommunisták a hadseregben is nagy felelősséggel vitatták meg az előző kongresszus óta végzett munkát. Jó érzéssel állapíthattuk meg, hogy a hadseregben erős, jelentős politikai befolyású pártszervezetek dolgoznak, amelyek eredményesen töltik be szerepüket. A kommunista katonák meggyőződéssel támogatják a párt politikáját. A felszólaló a továbbiakban rámutatott: ma, amikor a katonai erőfeszítések és lépések szinte meghatározói a nemzetközi helyzetnek, a honvédelem ügye, a védelem helyzete a párt politikájának is fontos része. Honvédelmi politikánk huzamos idő óta kiegyensúlyozott, reális, megalapozott, amelyet társadalmunkban széles körbe.n megértettek és magukévá tettek a dolgozó emberek. Ennek tudható be. hogy az állampolgárok túlnyomó többsége eleget tesz honvédelmi kötelezettségeinek; a párt-, állami és gazdálkodó szervezetek aktív, hozzáértő részesei az ország védelmi erőfeszítéseinek. Ezután arról szólt, hogy békénk, biztonságunk oltalmazása, a haza, szocialista rendünk védelme legnemzetibb ügyünk, széles értelemben az ország egészének, valamennyi állampolgárának senki másra át nem ruházható kötelezettsége. — Ugyanakkor honvédelmi politikánk sarkalatos tétele — mondotta —, hogy hazánk védelmének ügyét, feladatait a Varsói Szerződés szövetségi rendszerében a testvéri szocialista országok hadseregeivel szoros egységben lehet és kell megoldanunk. Honvédelmi politikánk tehát internacionalista, elkötelezett politika. amelynek kezdettől fogva szilárd tartópillére a magyar—szovjet barátság és a Varsói Szerződés szervezetéhez való tartozás, a szövetségben vállalt kötelezettségek hiánytalan és jó szellemű teljesítése. A ránk kényszerített fegyverkezéSzámunkra, akik Pest megye ötvenezres párttagságának bizaímából részt vehetünk a párt XIII. kongresszusának felelősségteljes munkájában —, őszintén szólva kellő biztatást és erőt ad az a felismerés, hogy a vitaindítóban és Gyenes András elvtárs kiegészítő beszámolójában, valamint a kongresszusi dokumentumokban, az elhangzott vitában visszaigazolását érezzük azoknak a kérdéseknek, amelyek az elmúlt öt esztendő politikai, tartalmi értékelésében valamennyiünket foglalkoztattak. Munkánkkal és a helyzetünkkel kapcsolatos számos tényező közül én a pártegység néhány összefüggésével szeretnék foglalkozni. Mostanában gyakran esik szó erről. E kongresszusra készülve különösen sokszor, de itt e teremben is többször hallottunk róla. Azt is felvethetik — kivált a „kívülállók” —, hogy miért beszélünk róla eny- nyit? Azért, mert a pártegység minden összetevőjét az adott időszak viszonyai közvetlenül befolyásolják és ennek minősítését érdemes mindig időszerűen elvégezni. Ezt igazolják az elmúlt öt esztendő politikai tapasztalatai is. A Központi Bizottság beszámolója és a KEB jelentése helyesen elemzi ezt. Az a tény, hogy a nehezebbé vált helyzetünk, létviszonyaink alakulása a korábbinál jobban próbára tette a különböző közösségek, az egyes emberek tűrőképességét, valljuk be, hogy a politikai munkában is éreztette hatását. Mert amikor a marxizmus szellemében vallatóra fogjuk napjaink politikai valóságát, akkor azt tapasztaljuk, hogy az elmélet és a gyakorlati pártmunka összesítésében bizony van néhány kérdőjel. Ilyen viszonyok között a legnehezebb feladatok egyike a pártegység erősítése, a társadalmi aktivitás fokozása, a közéletiség rangjának és megbecsülésének az őrzése. Amiben a párttagok, sőt a pártfunkcionáriusok, a vezetők sem vizsgáznak egyformán. A pártegység összetevőit elemezve saját tapasztalataink alapján is érezzük azt, hogy vannak olyan veszély- források, amelyek erősebben hatnak, mint a korábbi években; például az eszmei-politikai egységben. Most nemcsak arra gondolok, hogy vannak párttagok, akik megsértik a párt ideológiai normáit, vagy a különböző társadalmi jelenségek osztályszemléletű megközelítése időnként csorbát szenved, hanem elsősorban arra, hogy a helyzetünk és fejlődésünk egymás után veti fel az újabbnál újabb kérdéseket, amelyekre a párttagság időben választ vár. Reális, objektív és elfogadható választ. Olyat, amely mozgósít, nem pedig megzavar, ahogy Grósz Károly elvtárs mondta felszólalásában. A marxista elmélet pedig sokszor adós maradt vagy késett olyan kérdések megválaszolásával, amelyek nélkülözhetetlenek az eligazodásban. Ez is egyik oka. hogy a létező szocializmussal összefüggésben eltérő felfogások és értékítéletek alakulhatnak ki. Sokan kérdezik például: hogyan lehet az, hogy amíg népes rétegek életszínvonala csökkent, mások érdemtelenül, indokolatlanul magas jövedelemhez jutnak?! Mi lesz a nagy jövedelmek további sorsa és azok milyen társadalmi folyamatokat indikálnak. Az ilyen és az ehhez hasonló kérdések a gyakorlat valóságos ellentmondásaiból fakadnak. Tapasztalataink szerint az emberek többsége, a kommunisták lényegében megértik, hogy a szocializmus is ellentmondásokkal, újszerűségekkel együtt alakuló, fejlődő társadalom, de szeretnék tartósan visz- szaigazolva látni, hogy ez a társadalmi rendszer képes felismerni az ellentmondásokat, azok okaival és lehetséges következményeivel együtt, mielőtt megoldhatatlan konfliktusok keletkeznének. Ez a felfogás, a különböző ellentmondások feloldásának szükségessége és lehetőségek módozatai tükröződnek a Központi Bizottság beszámolójában és a határozati javaslatban is, amely a jövőben fontos elméleti alapja lehet a pártegység további erősítésének. Azonban azt is el kell mondani, hogy vannak az életnek, a munkánknak olyan területei, ahol pusztán elméleti alapon, vagy csak a politikai munka eszközeivel nem tudjuk az egységet megteremteni. A párttagság a saját tevőleges cselekvésének tudatában igényli, hogy ha döntésre érettek a kérdések, amelyekben kinek-kinek a maga területén cselekedni kell, akkor azt ne halogassuk. Mert ne-, héz az egységet fenntartani, ha azt látják, hogy az élet különböző dolgaiban — egymástól teljesen eltérő területeken — több éves, süt évtizedes problémákat tolunk magunk előtt indokolatlanul. Például a nagyüzemi zöldségtermelés és -ellátás problémáit, a fő munkaidő bérezésének kérdéseit, a szerződéses fegyelem közismert fogyatékosságait, a pedagógusellátottság krónikus gondjait, amelynek bizonyítéka, hogy Pest megyében is tartósan 1000—1200 tanár és tanító hiányzik. Az elmúlt években számos helyes politikai koncepció született, jó néhány intézkedés történt, amely azt mutatja, hogy képesek vagyunk a mai követelményeknek megfelelően dolgozni. A Központi Bizottság gondos elemzése, Lázár György és Havasi Ferenc elvtársak hozzászólása is helyesan érvelt. Ugyanezt saját viszonyainkra mi is elvégeztük a megyei pártértekezleten. A gazdaság- irányítás továbbfejlesztése, a köz- igazgatás átszervezése, a választási rendszer korszerűsítése kézzelfoghatóan igazolja ezt. A politikának azonban fel kell vállalnia, hogy a folyamatok mélyére ásson, olyan kérdésekben is, mint például a szociálpolitika, mert nem kerülhetünk szembe tömegméretekben olyan tisztességes emberekkel, idősebb elvtársainkkal, akik a legnehezebb időszakban vállukra vették e társadalom építésének terheit. De a pályakezdés, a családalapítás és a lakáshoz jutás gondjaival küszködő fiatalokkal sem, akik a jövő építését kell hogy szolgálják. Mint ahogyan nem engedhetjük meg azt sem. hogy veszélyeztessük a távlati érdekeinket olyan kérdésekben. mint a műszaki fejlesztés feltételeinek megteremtése. Pest megyében is szorongatóan érezzük ezt, az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt. Ha tehát fontos Jársadalmi problémákra nem reagálunk időben, ha a saját hibáinkból indokolatlan tempóvesztés történik, akkor ez a pártegységet is veszélyeztető tényezővé válhat. Párttagságunk ugyanis a gyakorlat húsbavágó kérdései alapján minősíti a politikát; és elméleti, ideológiai egységet teremteni úgy, hogy a gyakorlat által megosztva érzik magukat, nem lehetséges. Ennek a társadalmi rendszernek az értékeit megközelítően azonosan kellene látni és érezni azoknak, akik sok megpróbáltatással! a születéséért küzdöttek, akik ma is a fejlődéséért dolgoznak és láttatni azokkal is. akik beleszületve benne élnek, hogy érte maguk is meggyőződéssel cselekedjenek. A Központi Bizottság beszámolójában világos megfogalmazást nyert, hogy nem elég az elvekkel általában egyetérteni; a valódi egység próbája a tett, a kommunisták kiállása a politika képviseletében és alkotó rész- , vételük.a.végrehajtásban. A mi megyei pártértekezletünkön is különös hangsúlyt kapott az elméleti és gyakorlati aktivitás, a politikai vitakultúra tartalmának és színvonalának a javítása. Arra kerestük a választ, hogy vajon hol a probléma gyökere? Nem tanítottuk meg önmagunkat építő jelleggel az elmúlt évtizedek során vitatkozni? Pedig, ha tévedünk, csak együtt tévedhetünk. Nemtörődömséggel, hallgatással nem lehet megfelelően alakítani sem az országos, sem a helyi politikát. Az bizonyos, hogy a demokrácia tartalmának gazdagítása, a „beleszólás” jogának biztosítása önmagában — a kötelességek teljesítése mellett — nem elegendő. A továbblépéshez az is kell, hogy a különböző közösségek tagjai a lehetőségekkel élni is tudjanak. Ezt pedig folyton „tanítani” és ösztönözni kell. De nem úgy, hogy a társadalmi életünk különböző jelenségeit nagy általánosságokban bíráljuk. Szóvá tesszük a máshol netán elhibázott döntéseket, a korrupciót, az ügyeskedést, vele szemben a határozott fellépés hiányát, vagy bíráljuk a közélet tisztaságát általában, a fiatalok körében tapasztalható negatív jelenségeket... és így tovább. Ugyanakkor azt nem tesszük mérlegre — ki-ki a maga területén —, hogy saját munkánk fogyatékosságai mennyire játszanak vajon közre a bírált jelenségek és folyamatok kialakulásában. Mert nemcsak máshol születnek elhibázott döntések, hanem közvetlen környezetünkben is és annak a részesei mi vagyunk. Az itt-ott fellelhető korrupció, a társadalom kárára történő ügyeskedés, az nem helyileg, egyedileg születik és ott azt senki nem észleli? Helyben mindenhol érvényesítjük a közösségi érdekek összhangját, elsőbbségét, a humánus ügyintézést, a személyes példamutatást? Vagy nem a mi erőtlenségünk, megcsontosodott gyakorlatunk játszik abban szerepet, hogy a fiatalok számára a pártélet nem mindenhol vonzó? Többek között ezekkel a kérdésekkel szembe kell nézni, önmagunk számára feltenni, a párttagsággal együtt őszintén ezekre helyileg is keresni kell a választ, amely minden bizonnyal a sokszor hiányolt vitakészséggel is párosul. De tudatosítanunk kell azt is, hogy a vitára, az aktivitásra nemcsak az úgynevezett kritikusabb kérdések megoldásában van szükség! Az élet hétköznapjai is igénylik a kollektív gondolkodást, az eltérő érdekek, nézetek nyílt ütköztetését. Mint ahogy azt a központi Ellenőrző Bizottság jelentése is megfogalmazza; nem szabad félnünk attól, hogy a vitákban eltérő vélemények jöhetnek felszínre, mert az egyrészt természetes, másrészt az élet azt igazolja, hogy egyazon problémának több jó megoldási variánsa is lehet. Ebből az is következik, hogy az előterjesztett napirendeket ne a megszokás, a formális gondolkodás, hanem az élet által diktált szükségletek alapján tervezzük meg. Amikor ezeket a dolgokat mérlegeljük, gondoljunk arra is, hogy a pártegységet az általános tényezők mellett a helyi viszonyok és sajátosságok is befolyásolják. Minősítését pedig nemcsak a párton belül lehet elvégezni: hanem visszaigazolja azt az általános közhangulat, amelyet a legközvetlenebbül helyileg lehet lemerni. Pest megyében csaknem egymillió ember ei. luz a népességszam; a közel 4UU ezer aktív kereső, a nagy létszámú munkásság hangulatával, politikai töltésével, egész légkörével olyan „politikai hőmérő”, amelyre érdemes odafigyelni. Amikor azt mondjuk, hogy ennek a megyének a közhangulata valamivel érzékenyebb az országos átlagnál, nincs abban semmi tunzás. Ennek objektív okai vannak. A kétségtelen fejlődésünk ebenere nagy a relatív elmaradásunk a terület- és a települési ejieisztés és az életviszonyok számos területén. Ehhez közhangulatot formáló tényezőként tartoznak olyanok, mint a tömeges ingázás, a méreteihez képest kevésbé javuló közlekedési viszonyok és feltételek között. Változatlanul intenzív a népességvándorlás. Az agglomerációban a népsűrűség háromszorta nagyobb az országos átlagnál. Ez a körülmény önmagában is nehéz és kielégítetlen lakásviszonyokat jelent. Igen magas az alacsony nyugdíjjal rendelkezők száma, és a lakosságnak csak feie fiatal. Ilyen összetett, feszültséggel terhes a közege és a feltétele a ml politikai munkánknak. Fejlődésünket elismerve, gondjainkat nem tagadva, az a tapasztalatunk, hogy Pest megyében is változatlan a párt iránti bizalom; Igaz hittel, jó szándékú akarattal egységesen keressük, nehézségek ellenére vagy épp ezért, a lendületesebb előrehaladás legjobb megoldásait. A beszámoló és vezetőségválasztó taggyűléseken és a pártórte- kezleteken egység volt az eredmények megítélésében éppúgy, mint a hibák, az ellentmondások és azok okainak feltárásában. Sokszínűség volt jellemző a konkrét tapasztalatokban, a különböző megoldási lehetőségok felvázolásában. De ezek a fórumok az előrehaladásunk érdekéiben ismételten arra is felhívták a figyelmünket, hogy pártunknak, miközben a társadalomformálás megtisztelő hivatását gyakorolja, önmagát, belső életét is tudatosan és folyamatosan alakítani kell. A pártegység valamennyi elemének gazdagítása azt is feltételezi, hogy a munkastílusban, munkamódszerben és munkarendünkben meg kell újulnunk, erre késztet a helyzet, az alapszer vezetéktől a Központi Bizottságig. Jelenleg is kényszerít bennünket például a közigazgatás átszervezésével a területi párt- és állami szervek új kapcsolati rendszere, amely nem tűri meg a régi irányítási módszereket. A vállalatirányítás újszerű követelményei, vagy a választási rendszer korszerűsítése is ezt követeli meg. A politikai munka hitelét csak az erősítheti, ha a pártszervek és szervezetek képesek lesznek arra, amit Kádár János elvtárs az előadói beszédben is kiemelt, hogy szűkebb és tágabb környezetükben a megújulást ösztönző. segítő szerepet magukra vállalják a gazdaságban éppúgy, mint a politikai, társadalmi, ideológiai életben. A megújulás által is erősödő egységben meggyőződésünk, képesek leszünk az MSZMP XIII. kongresszusa határozatainak végrehajtására. ☆ Ezzel az MSZMP XIII. kongresz- szusának második munkanapja — amelyen Szűrös Mátyás, Bcnke Valéria, Sarlós István és Majoros Károly elnökölt — véget ért. A tanácskozás szerdán reggel a Központi Bizottság beszámolója, a Központi Ellenőrző Bizottság jelentése, valamint a szóbeli kiegészítések megvitatásával folytatódik.
